Mickey webnaplója

Találtam egy szépségesen szép mondatot Bálint Sándorról, akit egyszer még szentté fognak avatni. A népbíróság előtt az utolsó szó jogán így védekezett: „Arra kéröm az én Uramat, Istenömet, hogy soha ne tudjam mög, ki juttatott el idáig. Hogy ne gyűlhessék harag a szívemben.”
***
Egy kötetbe kértek tőlem tanulmányt. Megírtam, elküldtem, s visszakaptam első tördelésben azzal, hogy tegyem meg észrevételeimet, korrigáljam szükség szerint. Meg is tettem. Írtam elé kérésre felvezetőt, írtam utána tömör életrajzot, s válaszoltam tizenöt felvetésre. Majd az egészet emailben visszaküldtem a feladónak. 
Már a megszólítást is elírtam: Kedve Ákos!
No, hiszen! Akasztják a hóhért. Miféle precízséget takar az a korrektúra, amelyről szóló értesítés első szava is hibás. Remélem, az összes többi nem az.
Mentségemre szolgál, hogy éjfél felé fogalmaztam meg a levelet a csatolmánnyal együtt. De akkor is.
Régen végigolvasták a levelet, majd itatóssal (tapperral) szárazságát biztosították, mielőtt borítékba helyezték az írást.
Én meg az elektronika szárnyaira bíztam egy felületes újraolvasás után. Persze ettől még meg fog jelenni a kötet, csak hát „milyen már?” ahogy ma mondanák. Sőt amikor a bakit felfedezik, a maiak ki nem hagynák meglepődésüket: „Azt a”.
***
Kaptunk egy aranyos gyereknótát whatsappon R.-ka előadásában: Háp, háp, háp, jönnek a kacsák…
Azonnal beugrik, hogy minap láttam menyem gyerekkorában készült videófelvételét, aki nagyobbacska korában hiba nélkül végigénekli az Egyszer egy királyfi, mit gondolt magában c. nótát. Mind a tizenöt versszakát. Mind a kettő szép teljesítmény. Lám, miből lesz a cserebogár!
***
Lám, lám, lám, a járvány röghöz köt, mégis megvan a kapcsolat mindnyájunk között.
Klick, klick, klick, whatsapp idejön. Videókon vagytok jelen: De így is öröm.   
***
Kedden BR születésnapja volt. A FB nem jelezte, a naptárt pedig késve néztük meg. Isten éltesse sokáig jó egészségben!
Ma bezzeg ránéztem a naptárra: Jónás napja van. Nagyon sok név tulajdonosát cukkolták rövid gúnyverssel. Nagyjából erre utaltam, amikor Gyurkovics Névike c. gyűjteményét emlegettem. Nos, a Jónást így cukkolták: Jónás a víziló, bolhája millió.
Az egyház egyebekben nem Jónásról, hanem Szent Jozafátról emlékezik meg 11. 12-én.        
***
Zene.  Ha én 64 lennék, akkor egy jó tízest letagadhatnék. Nem teszem. Inkább szóljanak ők, akikből ketten nem lettek 64, ketten pedig lényegesen meghaladják ezt a kort.
https://www.youtube.com/watch?v=HCTunqv1Xt4

- Olvasom. Ha senkinek sem kellek, akkor is írok. Mert nekem a munka élvezet.
Nekem is. Ezért magam is űzöm.
- Olvasom. Modugno nem pénzért és hiúságból, hanem a dal szeretetéért fáradozott, hogy maradandó, tartós élményt adjon. Megjegyzem: Ilyen volt a maga területein a soktehetségű Bud Spencer is. Pozitív példák ők.
Közben persze beugrik az Illés-szám szövege is: „Volt egyszer egy barátom, a legjobb dobos a világon. Mikor a dobját ütötte-verte, benne volt az egész lelke. … Mert dobolni szép és dobolni jó, felemelő és vigasztaló. Ha még egyszer megszületnék, akkor is csak dobos lennék.”
Hát ez az! Ki mit szeret, annak éljen.
 - Olvasom: „Fűzfapoéták feldobott nevekre kapásból versikét fabrikálnak…” No hiszen. Szegény Gyurkovics a Névikéjével… Lehet, hogy mégse akarok nevekre rímeket hányni?
- Bűvös betűsorozatok: A szoc. idők Aczél György irányította művelődéspolitika a három T-t alkalmazta az irodalmi művekre: Tiltott, tűrt, támogatott.
Az idős pap is alkalmazta, de egészen más összefüggésben. Így buzdította fiatalabb társát: Több telik tőled! 
- Ma szembe jött velem a ráció és a szív, mint velünk szerves egységben létező kettős valóság megfogalmazása. Az agy, az ész a tudás hordozója, a szív az érzelmeké. Persze ez épp olyan mesterséges elválasztás, mint a bibliai időkben meghatározottságai. Isten, aki belelát a vesékbe és az ember szívébe. Utóbbi, ha jól emlékszem, akkoriban a tudás, a gondolkozás szervének számított, a vese pedig az érzelmekének. A. de Saint-Exupéry szerint jól csak a szívével lát az ember.
Ki mit tulajdonít a különféle szerveknek.
De talán nem is annyira fontos, mert szimbólumok ezek. A lényeg talán az, hogy a tudás élethosszon át gyülemlik fel az emberben, mégpedig azé a kultúráé, amely körülvette. Akik átcsöppennek más kultúrákba, természetes, hogy az ottani lényeglátás is hat rájuk. Egy pszichológus emlegette, hogy a zseni is a másoktól tanult gondolatokkal él, s igen nagy zseni, ha gondolatainak néhány %-a a saját eredeti elképzelése. Nem így van ez érzelemvilágunkkal, amely mindnyájunknak a sajátja.
Végül megjegyzem, hogy talán nem tévedek, ha mindkettő terület részt vesz abban a folyamatban, abban az attitűdben, ahogyan a világra nézünk, ahogyan szemléljük.                  
***
Zene.
Modugnótól már hoztam korábban a pizzica, pizzica, pizzica bo c. számot. Legyen ma a Volare, cantare c. szintén az ő elővezetésében.
https://www.youtube.com/watch?v=t4IjJav7xbg

Azon kapom magamat, hogy reggel a számos tévécsatorna között szörfözve sorra kiütöm a hírműsorokat, mert szinte folyamatosan komiszságokat zúdítanak ránk. Egytelen üdítő kivételként nézem s hallgatom a nemzetiségi műsorokat, mert ezek sose borzolják lelkemet.
Átadták a felújított épületet; felelevenítették őseik táncait, irodalmát, zenei hagyományait; énekeiket kötetekbe szedték, saját nyelvüket ápolják, kultúrájukkal gazdagítják a közösséget. Miért olyan ritka, hogy az őslakosok, a többségi nemzetrészhez tartozókról szóló hírek is kifejezetten pozitív tartalmú üzeneteikkel gazdagítsák a nagyérdeműt. Miért kell nekem folyton azt hallgatni, hogy ki mekkora gazember.  
A választ Yves Congar domonkos szerzetes szolgáltatta, aki egyik lelkigyakorlatán azt hangoztatta, hogy
Emberek, térjetek meg, térjetek vissza az igaz útra! Majd másnap:
Papok, plébánosok, ti is térjetek meg, térjetek vissza az igaz útra! Majd másnap:
Apácák, szerzetesek, ti is térjetek meg, térjetek vissza az igaz útra! Majd másnap:
Püspökök, érsek atyák, ti is térjetek meg, térjetek vissza az igaz útra! Majd másnap:
Térjen meg a pápa őszentsége is!
Y. Congar, ha átmenetileg is, de megkapta a magáét. Utóbb viszont bíboros és a II. vatikáni zsinat egyik motorja lett.
Ugyanez a felszólítás ráférne a profánabb szférára is.
Ki-ki a hivatalosságok közül nézzen magába, s humán értékek mentén térképezze fel, hogy mi lakik benne. Úgy is írhatnám, hogy a saját háza előtt söpörjön, s ne fenyegesse hamisságaival a társadalmat, továbbá ne terjessze pusztán érdekei mentén szemérmetlenül hazugságait.
Röviden: itt volna az ideje, hogy a minden gyanún felül állók belássák, hogy ez tévedés. Nem állnak minden gyanún felül.
Hol vagyunk még ettől?
S vajon remélhetjük-e, hogy valaha megtisztuljon a mammonimádók élete?
Csaknem érthetetlen, hogy nem érzik maguk felett a végső elszámolás lehetőségét, amikor tudván tudják, hogy ők is megállnak egyszer a szőnyeg szélén, s szembesülnek igen-igen esendő voltukkal, saját pőreségükkel.     
***
Zene. Money, money, money. ABBA.
https://www.youtube.com/watch?v=ETxmCCsMoD0

Egész éjszaka a tegnap feltett sláger dobolt a fülemben. „Hej, miért állsz, indulj el, itt az út, téged vár.” Ám egyfelől a legnagyobb fokú visszafogottságra intenek a rossz járványügyi adatok, másfelől viszont tényleg elindultam az álmomban megszokottak szerint. Autóval mentem, hogy gyorsan megjárjam az utamat, meg egyébként is. Így szoktam. Leparkoltam a házunktól nem messze lévő ferde utcában, mert megláttam egy üres helyet. De mert újra el kellett mennem, elindultam a kocsihoz. Ugyancsak szokás szerint az elképzelt helyen nem találtam. Egy vasúti töltésen gyalogoltam a sínek mellett, utóbb átvágtam egy gyárudvaron, hogy a végén az autónál kössek ki. De az gyárudvar végén egy tusoló állt, kijárat sehol. A tusolóban ketten bunyóztak, egy harmadik mintha őrt állt volna. Otthagytam a jelenetet, s kerestem a ferde utcát. Aztán rájöttem, hogy nem kell nekem kínlódnom a parkolóhely megtalálásával, hiszen az Őrlő köz első házánál levő öbölben hagytam tegnap a kocsit. Azóta pedig nem vezettem sehova. Így megkönnyebbülve felébredtem.
A kocsi tehát megvan. Még visszaaludtam egy kicsit, de most már csak a dal maradt meg a fülemben. „Hej, miért állsz, indulj el, itt az út, téged vár. Hej, kétoldalt tarka rét, szivárvány, téged vár.” Persze a rét most nem tarka, hanem deres, az égen sincs földig érő szivárvány, hanem hajnali köd üli meg a tájat. Valójában egy tegnapi film nyomja rá bélyegét hangulatomra. Annyiféle összeesküvéselmélet-gyanús mozaikkockát halmoz össze, hogy ha annak csak 10%-a igaz, az is szörnyű volna.
Nem is részletezem. Inkább néhány viccmorzsát szórok el a tegnap érkezettek közül.
- Mondja Kovács bácsi, maga mit szokott tenni, ha este nem tud elaludni?
- Én?  Elszámolok háromig, és már alszom is.
- Tényleg? Csak háromig?
- Háromig, de van úgy, hogy fél négyig is.
- Kislányom, teljesen egyedül oldottad meg ezt az egyenletet?
- Nem. Két ismeretlennel.
- Miért nincs bástya a vonaton?
- Mert a vonat nem vár.
- Hogy tanítja a varázsló úszni a pókot?
- Hókusz, pók ússz!
A tehén bonyolult állat.
De én megfejtem. 
-Akarsz sokat keresni?
- Igen.
- Akkor jól elbújok.
Mennyi az ember átlagos alvásigénye?
- Csak még öt perc.
Savanyú a szőlő - mondta az oroszlán és megette a szüretelőket.
***  
Zene.  Kövek a vízparton.
https://www.youtube.com/watch?v=3rvnmquyGZI   

Pálos Antal idős jezsuita szívesen nézte a focimeccseket a tévé előtt üldögélve. Üldözések után, a börtönévek után, immár megrokkanva felüdülést talált ebben. Magam kevésbé éreztem az üldöztetést, nem is ültem börtönben, de idősödve szívesen utánzom az öreg pap szokását. Fogható vagy nyolc sportcsatorna, ebből legalább négy focimérkőzést közvetít, s elég gyakran elé ülök az aranylábú gyerekeket nézve. Tegnap azt hallottam, hogy egy menő csatár évi 20 millió eurót kért átigazolásáért cserébe. Ennyi pénz nincs is.
Tehát nézem a meccseket, s a lassított visszajátszásokat is. Egyre többet találkozom az ellenfelét fellökő focistával. Visszajátszáskor tetszik ki jobban, hogy a társát durván fellökő tag hamarabb földet fog, mint aki ellen a durvaság történt. Így próbálja meg félrevezetni a bírót. Sokszor méltatlankodva kritizálja is a bíró döntését, miközben tagadja bűnösségét. Többféleképpen vétkes. Gáncsa, mez-tépése, fellökése miatt, s a megtévesztő viselkedésével erre még rájátszik. Verbálisan is vétkes. Azt hazudja, hogy őt lökték fel. Nagy a tét, hatalmas pénzt érnek a nyert meccsek. Érdekből viselkednek a labdarúgók erkölcstelenül.
Amikor a gerjesztett politikai húzásokkal szembesülök, ugyanezt tapasztalom. Gátlástalan hazudozás folyik az érdekérvényesítés, a hatalom megszerzés, vagy megtartás érdekében. Ugyanúgy erkölcstelenségek ezek, mint a pályán látottak. Ugyanúgy a sértő félnek áll feljebb, s ugyanúgy az ártatlan felet kárhoztatja, nevezi vétkesnek maga helyett, s a csillagos eget is letagadná, csakhogy sikeres legyen ágálása. Mondanom se kell, hogy ugyanúgy visszataszító.
Mindkettő hátterében az áll, hogy ha nincs Isten, akkor én állok a helyébe, és saját szájízem, érdekeim szerint hozok döntéseket, az örök értékekkel olykor teljesen szembe menve. Bárki bírálni akar, tagadom az igazát, mert másképp döntöttem. Hogyne tenném, hiszen érdekeim így kívánják.
Hogy ez mennyire így van, huszonöt éves történetem igazolja. Annak idején a parlamentben dolgoztam, ahol valaki agitált, fizessek 50 000 ft-ot, s még négy más valakit is vegyek rá, s féléven belül kapok egy új VW Golfot. Kiszámoltam, hogy ebben a pilótajátékban a tizedik kör olyan széleskörű, hogy a világ népessége is kevés lenne fizetőnek. Mondom az ajánlattevőnek, aki így reagálta le: Béna vagy, Miklós, nekem lesz Golfom, te meg csak számolgassál.
Gyanítom, hogy nem lett Golfja, de nem is ez a lényeg. Érvelésemet azért utasította el, mert érdeke ellenére lett volna. Hát ez a baj az értékek relativizálásával – kicsiben és nagyban egyaránt.
***
Zene. Még egy Illés-szám:
https://www.youtube.com/watch?v=2BWzQ0oh244                    

Befejeztem Prokop Péter Innen s a mindeneken túl c. kroki-esszékötetét. A magát sokszor ismétlő szerző boldogan vallja, hogy két múzsa és a papi hivatás hármasságát élte meg. Előbb jött a grafika és festés, aztán a papi hivatás, utóbb az írás, 18 kötetnyi gondolatfüzér.
Eltűnődtem azon, hogy igazából én is három fő csapást éltem meg. Először a zene bűvkörében cseperedtem, majd a középiskolában íráskészségemre kellett odafigyelnem, utoljára a jött a fotózás szeretete. Hét évig szolfézsra, hat évig hegedűre jártam, két évig vonószenekarba, mégis gitározni szerettem s mellette zongorán kifejezni magamat. Most, hogy Levi unoka trombitálni kezdett, sajnálom, hogy nem lett enyém ez a hangszer is. Blanka unoka elektromos gitárját hallgatva belátom, hogy már az se az enyém, pedig nagy fantázia van benne. Nem feledhetem viszont, hogy középiskolás koromtól kezdve megszakításokkal kórusban énekeltem, mindig basszus szólamban. Következésképpen egész életemben fontos szerepet játszottak, áthatottak a harmonikus longitudinális hullámok. Máig szeretem a zeneelméletet, a zene ösztönösségét, a komoly hangvételű muzsikát s a könnyedet egyaránt.
Ehhez jött a fogalmazási készség kialakulása. Gimnáziumi éveim alatt ahhoz szoktatott jó tanárom, hogy egy értekezés minden mondatának a címről kell szólnia. Az írásnak ez a fegyelmezettsége sokáig belém ivódott. Ám jöttek az ellentétes hatások. PP-nél az imént olvastam: A csúcson érdekesebb megoldások adódnak s akaratunkon kívül. „A tanulságot, amit zsebemben őrizgettem, kifordítja kabátomból, és csillogóbb ötleteket villant a homlokomba.” Hát ez az. A fegyelmezett írás csakugyan a címről szól. Ám amikor megszállja valami szent idegesség az embert, az írás folyama önálló útra tér, és nem érdekli, hogy miféle címnek kell megfelelnie. Blogom ezt tükrözi. Naponta feltett fotóim is. Posztjaimban összesöpröm azt, ami, vagy amik foglalkoztatnak, s utólag adok neki címet, hogy a szövegtestet fejezze ki valamiképpen, s nem fordítva. Ugyanez áll a naponta feltett fotókra is: Kiválasztom a nekem tetszőket, s valami olyan címet adok nekik, amik ha áttételesen is, de mindre utalnak. S ha már fotózás. Gyerekkorom óta messziről kacsingattam a fotózásra, és közelről a kiállításokra. Szerettem a tárlatokat, a szép reprodukciókat, a tartalmas albumokat, a gazdag múzeumokat. Szeretem a művészettörténetet. A grafikát. Kb. tíz éve napi sétálásra szólított fel a kardiológus azt tanácsolva, hogy szerezzek be egy kutyát, s az majd naponta megsétáltat engem. Nem szereztem be kutyát, de kaptam egy nagy tudású kamerát. Évekig az járt velem sétálni. Öt éve Zalaszentgróton fotóztam elég jó képeket, négy éve Szigligeten a FB-ra tett képek tanúsága szerint. Az idei évre a rostokolás nyomta rá bélyegét. A pandémia miatt leginkább itthon vagyunk. S innen puskázom, amit lehet.
***
Ma eszembe jutott, hogy a NOSZF. napja volt nov. 7. a szoc. időkben. Még akkoriban terjedt el, hogy se nem nagy (csak bolsevik), se nem októberi (mert nov. 7.) sem szocialista (mert bolsevik puccs) volt az a forradalom. Ez a múlt.  
A jelen, hogy ma Rezső napja van. Ez nem a Rudolf magyar változata. Inkább a Roger névből jön.
Kellene névikét játaszani, mint Gyurkovics tette. Már nem tudom, hogy az általa választott nevekhez két sorost írt vagy négysorost. A csúfolódók általában rövidek. De ha négysorosok, az se gond.
Rezső!
Mért nem lettél Dezső?
Bár nem lettél Dezső,
hanem inkább Rezső:
Növesszen az eső. 
***
Zene. Ma felvetődött, hogy idén lehet, hogy kettesben karácsonyozunk? Biz az meglehet. mivel zenéről posztoltam. Álljon itt egy olyan karácsonyi dal, amelyre rajtam kívül senkinem emlékezett a családban. A kb.1952-ben grószitól hallott dallam- és szövegfoszlányok bennem éltek, mígnem Cseh Tamás jóvoltából vissza nem igazolódott, hogy nem fantáziálok, hanem létezett az a dal. Legyen most akkor ez.  Csillagfényes éjjelen.
https://www.youtube.com/watch?v=DOiFjs1KHFQ  

…nóták dallamostul:
Kutyakaparási csárda,
Csendőrrel van körülzárva!
Azért van az körülzárva,
Betyár iszik a csárdába!

Iszik a betyár a csapon,
Sír a kislány az ablakon!
Ne sírj, kislány olyan nagyon,
Nem ütik a betyárt agyon!
***
Egyszer egy királyfi, mit gondolt magába,
hihihi hahaha, mint gondolt magába…
Nekem egyszerűbb szövegváltozatom volna erre a dallamra:
Szó se lehet róla, szó se lehet róla, szó se leee-het róla, szó se lehet róla…      J
***
Kár, hogy magyar nóta. Milyen jó lenne népdalnak, hogy aszongya:
A szegedi sürgönypózna jaj, de magos. A tetején a porcelány jaj, de poros.
Rá van csavarintva az a kutya derót, akár milyen magos, leadi a szót. 
***
Napjában tizenötször látom, amint a páciensek orrában turkálnak a járványtesztelők. Hát persze, hogy a góbé nóta jut eszembe, amelyik az ugyan édes komámasszony dallamára énekelhető:
Lábujjhegyre ágaskodva, a vén fába kapaszkodva felmászott az odváig.
De egy darázs úgy megszúrta, hogy az orrát majd kifúrta, így nem örült sokáig.
*** 
Ugye az influenza elleni oltások valamelyikét azért érdemes beadatni, mert ha nem kapom el a közönségeset és mégis influenzás volnék, akkor az biza koronavírustól van.
Egy másik orvosi vélemény szerint a napi 1000 mg C-vitamin, 2000 NE referencia értékű D3-vitamin szedése ellenállóvá teszi a szervezetet, hogy ne kapja el a koronavírust, s ha mégis, akkor enyhe lefolyású legyen.
Namármost. Az injekcióhoz kell telefonegyeztetés, kell egyszer használatos tű, kell vakcina, kell oltásért sorban állás. A kombinált vitaminkészítményért nem kell időpontegyeztetés, nem kell sorban állás, nem kell injekciós fecskendő és tű, csak be kell szedni minden reggel. Kérdés, hogy miért nem kapható e kétkomponensű hatóanyag fillérekért? S miért nem kap elég reklámot? Ha tévednék okfejtésemben, tudják be nekem, hogy egy laikus nyugger vagyok.
***
Zene.  Egy Illés-zene. Ész és lelkiismeret. https://www.youtube.com/watch?v=E2hffd-3vxU
 

Nem tudom, miért, de úton voltunk sokan. Mintha munkatársaim jöttek volna velem, meg néhány társunk a házból. Előbb vicinálison igyekeztünk egy vidéki városba, talán Miskolcra. Közben bőven adódott alkalmunk a fényképezésre. A vonat sebessége ezt bőven lehetővé tette. Valamiért eldöcögtünk az érdi új, de átadatlan iskolaépülete előtt, s fotóztuk. Majd különféle bizarr formájú ipari műtárgyon akadt meg a szemünk, amit szintén megörökítettünk anélkül, hogy tudtuk volna, mire készültek, mi célt szolgálnak. Szebb épületeket el nem mulasztottunk volna lefotózni. Ami érdekes a folyamatban, hogy társam kipuskázott a tájra a vonatablakon. Én nem láttam semmi különöset a képkivágásban, olyasmit, ami fényképezés tárgya lehetne, mégis kattintottam. Hátha neki van igaza, s majd otthon kiderül, hogy miféle ritka csemegét ábrázol a kép. Egy idő után fogadóba érkeztünk. Rozoga asztalok, nyikorgó székek-padok. Egy vastag derekú öregasszony a tulaj. Egyben szakácsnő is. Kezdtünk éhesek lenni. Kérésünkre elmondta, hogy nem fog kétszer nekifogni a vacsorakészítésnek, várjuk meg a társaság másik felét, egyszerre rendeljünk, és másfél óra várakozás után hozza az ételeket. Hangoskodott a társaság, s vártunk. Valaki boros és pálinkás butykost nyitott. S kezdte szétosztani vizespoharakba.
Nézem a szomszéd gyerek italát. Borral teli pohár volt előtte. Ő észrevette, hogy fixírozom a poharat. Megemelte az asztal szélét. Pohara elkezdett felém csúszni. De elkaptam. Pálinkát tartalmazott.
Mondom – ez nem igaz.
Felébredtem.
Csakugyan nem volt igaz.      
***
Reggel az amerikai választás durva csalássorozatát osztotta meg valaki a FB-on. Egy valaki tizenezerszer voksolt, más valaki halála után tette ugyanezt, de akad csecsemő is, aki szavazni ment.
a posta kukába vetette, az aktivisták összegyűjtötték a voksokat. Máshol kivétel nélkül mindenki a kékekre szavazott. A cikk szerint a hivatalos vokscédulák vízjelesek, a hamisak nem. Elég durva, amit összehoz. Hogy mennyire igaz, nem tudom. Mindenesetre Trump bíróság elé kívánja vinni a turpisságokat.
Mikor tisztul le már a sokféle gazemberkedés?
***
Zene. Az oroszlán úr aludni készül. Ld FB-bejegyzésem után.

Az Imre a gót Emmerichből jön, s mint oly sok név, uralkodó jelentésű.
Sok híres Imre volt, van, és reméljük, lesz is.
Szent István fia tán a legismertebb köreinkben. Szent Imre, aki fiatal házas korában hunyt el. Képzett férfi volt, hadsereg irányítója. Imre tragikus halála miatt a trónra nem jutott Szent István leszármazott. Szent Imre József-házasságban élt fiatal feleségével, ezért szokták liliommal ábrázolni.
Számos művészt megihletett, sok szobor és kép keletkezett a királyfiról. Mivel Prokop Pétert olvasom, kötetéből választottam egy Szent Imrét ábrázoló képet.
Imre olyan név, hogy olasz változata földrész neve lett. Amerigo Vespucciról nevezték el az Újvilágot Amerikának, ahol mostanság épp az elnökválasztás folyik meglehetősen gyanús körülmények között. Hová fajul el a nyomorult érdekekért folyó küzdelem. Úgy hírlik, hogy némi kékcédulás befolyás torzítja a tisztánlátást. Mindenesetre bíróság fogja tárgyalni a visszaélések ténylegességét, vagy hamis hírét.  Majd meglátjuk, mire mennek. Nehéz jövő előtt áll a földrész, de nemcsak az övék, hanem a miénk is. Isten óvja teremtését a héják elől, a profitéhségben szenvedő betegektől.   
Imre.
Ami még kapcsolódik hozzá, a család régi barátja, Szilas Imre, aki Amerikában találta meg a kiteljesedés lehetőségét. Isten éltesse őt, és minden Imrét!
Minden névvel kapcsolatban összehozható egy kínrím. A klasszikusok közül való:
Adorján,
hármat ugrott a létrán.
Katica,
karmoljon meg a cica.
Így lehet pl.: Imre,
nevetek enyéimre.
***
Ma nehéz az erények értékvoltát szorgalmazni. Mint a mai prédikáció során elhangzott: egy mai, nike-cipőben eltemetett, boldoggá avatott fiatalra jobban figyelnek a tinik, mint egy ezer éve élt valakire, akiről alig tudunk valamit. Ez kétségtelenül így van. Azért nem adhatjuk fel azt a meggyőződésünket, hogy a jóra való törekvésnek, az erényességnek életünk mércéjének kell lennie.
***
Zene. Szilas Imre: Karácsonyi beat-mise Istengyermek c. száma    
 https://www.youtube.com/watch?v=XYCaz91lJoE&list=PLj-X_3xfhyU6YTZKGZgODY2X-wKcVe4fI&index=17

Saul üldözte, Paul óvta a keresztényeket.
Vélt igazuk nevében ölték meg Jézust kortársai.
Vélt igazuk nevében (Allahu akbar) öldösik a keresztényeket világszerte ma is. Írva van: Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.
***
Prokop P.:  A vak odanyújtja társának az orvosságosüveget. Olvasd már! A másik: Nem látod, hogy nem látom?
Ilyenekből tengersok létezik:
BÉ. A fogyatékkel élők valóságos csodákat tapasztalnak. Vakok látnak, süketek hallanak. A rokkantak is örvendenek a tolószékben: Új gumik.    
NF. A mágus meggyógyítja a sántát és a pöszét. Ám a pösze egyszer csak felkiált: A fánta elefett.
NP. Haragszom ezekre a kárörvendő viccekre.
Én: Igaza volt is, meg nem is. A humor könnyek között kacagást jelent. Leginkább akkor hitelesek, ha maguk a sértettek adják elő.
Azért még folytatom: Ön elé G. ült. Az önelégült. Süket elé süket, hallgatom süketelésüket.
Két süketnéma beszélget. 1. Ismered a Kovácsot? 2. A Kovácsot? 1. Kit?
Hogy mennyire nem nemtelen a helyzetkomikum nevesítése, álljon itt az a szöveg, amelyet
Kodály megzenésített.
Jó napot, sógor! / Csónakot fódozok./  Hát az öreg mit csinál?/ Kilukadt a feneke./ De szép szekere van kendnek!/ Magam teleltettem./ De szép ökrei vannak kendnek!/ Magam csinálgattam./ Sok szénája van kendnek?/ Magam is megeszem./ Bolond kend, sógor!/ Adjon isten kendnek is!//
Jó napot kívánok!/ Napraforgót kapálok./ Nem azt mondtam, köszöntem!/ Sűrű volt, de kitéptem./
Bolond maga, néni?/ Ez a sor az végig!/
Vissza Prokophoz:„A nagypapa serkedő bajuszú unokái előtt jobb, ha visszahúzódik a ricsajos társaságból. Ahogy megyek föl a lépcsőn, próbálom eltitkolni elálló lélegzetem. Fölszalad a vérnyomásom, szédül a fejem. De hát ez kit érdekel?” – jegyzi meg önironikusan.
Másutt: A kereszténység nem automata vallás. Bedobom a krajcárt és jön érte a meghallgatás. Elzarándokolok Lordes-ba, s kiegyenesedik a hátam.
Egy templombajárót idéz: Az Úristenhez hiába imádkozom, de az én Antalom mindig megsegített.
Öregember: Mit nem adnék egy tíztől reggel hati ébredés nélküli éjszakáért.
Az öreg fészkelődik, de sehogy sem sikerül kikászálódnia foteléből.
Kérdi az ápolónőt: Miért nem boldogságot injekcióz az idegeinkbe? Az nekem is jól jönne - sóhajt vissza a fehérruhás hölgyike.
Meg ezt írja: Asztalomon hever néhány megírt, de meg nem címzett levél. Elfelejtettem, de lusta is vagyok, hogy a postára vigyem … Egyre bosszantóbb: Új nadrág is kéne. A festékfoltos pantallómban koldusnak látszom. Az orvosi vizsgálatot hetek óta tologatom. Számtalan csacsiság hever följegyezve parancsolgató papíromon. Csináld már!… Cukros dobozom üres, fokhagymám kifogyott. Citrom is jó volna. Néha dobozos tej víz helyett. A fagylalt is kikopott a jégszekrényből. Gyümölcs, sárgarépa, vitaminpótló torkosságok. Izgatnak… még sincs időm rájuk. Fontosabb a művészetem, közönségesekért nem rövidíthetem meg életcélomat. (in: Innen s a mindeneken túl)
Mintha Déry Tibor Napok hordaléka c. munkáját olvasnám.
Az írók elém élték az öregedés tüneteit. De ezt éltem meg a jezsuiták körében is.
***
Folyik az amerikai elnökválasztás. Fej-fej mellett J. Biden és D. Trump. Én már tudom, ki lesz a győztes… A szélső.
***
Zene. Vissza a keresztnevek megénekléséhez. Újra Rocco, de most Marina
https://www.youtube.com/watch?v=oe2efLqYN6Y