Mickey webnaplója

Miközben egyre hangosabb a felszólítás: MARADJ OTTHON! Ülj a kanapén, ülj a babéraidon.
Ez fokozatosan következett be nálunk. Március 14-én, szombaton még összefutottunk a tesókkal névnapozás céljából. Nyolcan ültünk asztalhoz egymástól 80 centire. De már nem tömegközlekedéssel érkeztünk T.-vel a tett színhelyére. Ugyanaznap reggel misén vettünk részt, és vásároltunk is az üzletközpontban.
Március 15-én begubóztunk. Plébánosunk döntésünket bölcsnek nevezte. PC-n néztük a piliscsabai misét.
16-án, hétfőn tejfölt, cukrot, vajat meg abonettet vettem a helyi közértben.
Ma alighanem leviszem a szemetet.
Ülünk egy-egy könyvvel a kezünkben, egy-egy tévéműsort nézünk vagy a mobiltelefon videóüzeneteit.
Ma a Kútvölgyibe kellett volna mennem. A hozzánk közelebb eső Margit Kórház nem fogad járóbetegeket csak halaszthatatlan ügyekben. Ezt kiterjesztettem a Kútvölgyire is. Továbbá értékeltem, hogy a 60 –on felüliek ne menjenek sehová, ha igen, személygk.-val. Feltételezédem szerint lepattantam volna a rendelőről, de meg azt latolgattam, ha megyek kontrollra, vélhetően ugyanúgy járok, mint negyed éve. Megmondják, mikor kell legközelebb jönnöm, hjelyette esetleg az úton vagy a rendelőben megfertőződhetek.
Egyébként is utálok orvoshoz szaladgálni. Egyetértek Bagdi Sándorral, aki ragyogó aforizmákat alkotott. Ide illik közülük legalább három: Irtózom a betegségektől. Majdnem úgy, mint az orvosoktól. Csaknem így vagyok magam is. Egyszer felfedeznek valamit, és többé nincs menekvés. Én viszont bizalommal tekintek a jövőbe. A pszichiáterek még nem tudtak segíteni rajtam. Jelen helyzetemben pedig különösen is igaz a harmadik szentencia: Nagyon barátságos tudok lenni. Csak ne zavarjon senki…
Itt abba is hagyhatnám helyzetünk elemzését, de muszájok leírni (ez milyen ragozás?), hogy nincs az a vad választási kampány, amely ilyen kitartóan és ilyen tömegesen ontaná a valódi és az álhíreket. Honnan ez a feltűnési viszketegség? Honnan ez a hisztérikus grafománia?
Nincs békeidő.
Igaz, hogy statárium sincs, de a világméretű járvány idején kellenek a megbízható kapaszkodók. Ehelyett ma mindenki orvos, mindenkinek van egy jó tippje, egy jó receptje, egy jó tanácsa, egy elindított imahadjárata, egy teológiai okfejtése a gondviselés mibenlétéről, egy vélt vagy valós fotó a helyzetkezelésről. Pl. Miféle gyógyszer kell a koronavírus fertőzés esetén? A kérdés attól bizarr, hogy aki megfertőződött, azt kórházba viszik, és ott nincs módja saját magának eldönteni, hogy a terápia részeként milyen gyógyszert kapjon. Akkor meg nem a mi dolgunk, hogy ezzel foglalkozzunk.
Itt abba is hagyom.
Megyek kezet mosni.
***
Néhány napja BG nyomán összeszedtem a napsorolókat. Az általam ismert hármat és egy negyediket. Később eszembe jutott, hogy az interneten biztos vannak sorolóversikék. Voltak. Több mint harmincat számoltam össze. Az pedig ugye nem a posztok szokásos mérete. Hát hanyagoltam.
Lám, úgy jártam vele, mint a svéd gyerek a versben:
Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.

Természetesen Prokoptól. (Minek írt annyit? Amúgy a prokop horvát szó, árok értelmű.)
Tehát
1 Sajnos eljön az idő, amikor azon problémázom, hogy lusta vagyok-e vagy fáradt. (285.) Esetleg tohonya?
2 Szellemes kérdezőnek könnyen adhatsz érdekes válaszokat. (igen) Van, akikkel élvezet társalogni, mert kölcsönösen termékenyítik szellemvilágukat a beszélők. Másokkal nehéz, mert mindenen fennakadnak. A legnehezebb azokkal, akik mindenkire rászólnak, aki jelenlétükben megmukkan mondván, hogy még nem fejezték be mondandójukat. Nem is fejezik be, ameddig csak nyitva a szemük. 
3 Vendéglátás ürügyén a meghívott miatt, nehogy higgye, mintha kinézném szájából a falatot, példát adandó, illik derekasan tányéromra pakolnom. Önvédelemre fedezet-e, ha fogyókúrám folyamatosan tovább tolódó dátumát a mai nappal ismét elodázom. (317.) Nagyon ismerős. Holnaptól fogyókúrázom. De hát mindig csak ma van. Ha tegnap nem kezdtem el fogyni, ma se teszem, a majd holnap pedig csak duma.
4 Kezünk reszketését próbáljuk titkolni ideig-óráig. Mint orrunk elcsöppenését, meg ne lássák, kendőt rántunk. Társaságban zsebben szorongatjuk összecsukott tenyerünk. … Az az átkozott kanál a legintrikusabb kikiáltód. A kör sugara ugyanis a központ közelében csak kis ívet rajzol, de amennyivel messzebb tolódik a centrumtól, annál kilengőbbek távolságai, s kinagyítja ujjad bizonytalan remegését. (278.) Biz ez így van. Húsz éve még viccelődtünk azon, hogy jobb az Alzheimer-kór a Parkinsonnál, merthogy jobb elfelejteni fizetni a sörért, mint reszkető kézzel a felét kilötyögtetni.
Ma már mindkettőt másként látjuk, látom. Nekem is mintha kissé remegne már olykor a kezem. Most a többieket figyelem. Nem vagyok egyedül, és kortársaim közül többnek lényegesen jobban remeg a keze.  Micsoda perspektíva. Ja és a memóriám se a régi.  
5 Az imával nehezen boldogulok. Fogalmam sincs, mi fán terem a misztika. Templomban is hiába erőltetem… Napi gondjaimra haza jár az eszem… Hajlam kérdése is a problémád. Ha tetteidet hited irányítja, dalosak a hétköznapjaid, mert örülsz, hogy a rád bízottakat szolgálod, megnyugodva Atyád akaratára hagyod sorsodat….többet érsz az önző áhítatúnál… Legalábbis a zsűri a díjat felezi, s neked, az alázatosnak ítéli. (332.)  Örök probléma a párbeszéd Istennel. Elképzelhető, hogy egyeseknek megadatik. De az a kivétel. Nemde?
6 Aki van, gondolok rá, szívem beledobban. Szólok hozzá, a párbeszéd egyoldalú marad... Lelkiismeretem huzaljain át telegrafál. (336.) Íme, P.P. válasza korábbi felvetésére. A dialógus eszköze a lelkiismerete.
7 Írni, mesélni muszáj, miként röpülni a madárnak. Kényszerképzet, ha nem kell senkinek. Ha pusztába kiáltott szó marad is, mint a prófétáé. (337.) Valóságos ars poetica.
8 …és a kötet utolsó mondata: Az örökkévalósághoz képest, csak pillanatra kipattanó szikrák vagyunk, hogy ahonnan kivillantunk, annak ragyogásába visszatérjünk. (341.) Legyen ez a végszó, hogy a médiából vett közhellyel éljek.

A hírek egyre unalmasabb műfaj. A vírusról és a bezárkózásról szólnak. Ami pedig a sajtótájékoztatót illeti, egyenesen utálom.
Miért?
Azért, mert a publicisták zöme fordítva ül a lovon. Nem a valóságot kívánják megismerni, hanem megpróbálnak fogást venni a tájékoztatást végzőkön.
Még egyszer leírom tehát, amit az MTI szűk negyven éve értésemre adott. Arról írt, hogy az angol miniszterelnöki sajtóiroda napjában kétszer áll a sajtó képviselőinek a rendelkezésére. Ott megadják a szükséges tájékoztatást a BBC képviselőinek, továbbá értékelik a munkájukat. Közlik velük, hogy mit tolmácsoltak helyesen, mit pedig torzítva. S utalnak a jövőbeni munka tisztességes végzésének a fontosságára.
Nálunk ez sem az Antall-időkben, sem ma nincs így. Tegnap se, azzal az üdítő eltéréssel, hogy tegnap Kovács Zoltán udvariasan, de félreérthetetlenül a sajtó képviselői tudomására hozta, hogy a tájékoztató nem politikai vitaműsor, tehát moderálják magukat.
Még leginkább Lackfi János verses helyzetelemzései tetszenek. A lényegről szólnak, kedvesen, humorba ágyazva. Neki kellene a napilapokat írnia.
De hogy a nehéz időkben könnyebb témára váltsak, idecitálok néhányat az egykor élt Bagdi Sándor mezőségi költő aforizmáiból:
Reggel mindig mosolyogva ébredek. Sietek mosolyogni, amíg nem késő.
***
Magamnál nagyobb urat nem ismerek. Mert a nagyobb urak nem akarnak velem ismeretséget kötni.
***
Bizalommal tekintek a jövőbe. A pszichiáterek még nem tudtak segíteni rajtam.
***
Nagyon barátságos tudok lenni. Csak ne zavarjon senki…
***
Irtózom a betegségektől. Majdnem úgy, mint az orvosoktól.
***
Természetimádó vagyok. Imádom a természetemet.
***
Tehetségemből élek. Hát csoda, hogy keveset keresek?
***
Félek a rossz hírektől... Azt hallani, hogy másnak milyen jól megy.
***
Akaraterőmet egyre fejlesztem. Egyre akaratosabb vagyok.
***
Nincs elég önbizalmam. De hogy bízzak meg olyasvalakiben, akit nem ismerek eléggé?
***
Sokszor úgy érzem, betelt a pohár. Olyankor nagyobb poharat veszek.
***
Gyűlölöm a tolakodókat. Maradjon csak nyugodtan mindenki mögöttem!
Mi tagadás volt önérzete rendesen.

Felettébb tetszik a festő-író-pap Prokop Péter alábbi kitétele: Ablakom ripityára tört. A ritmussal ívesen szaladó vonalak elragadóak! A szoba falára is odaillett volna absztrakt dekorációnak. Vágytam rá, hogy a ház összes ablakát különféleképpen betörjem. Ékkel, golyóval, nyomással, pattintással, hatást és rajzmintát hozhatnék létre. Kiválasztanám a legsikerültebb ötvenet, s kiállításra vihetném. A sajtó artisztikusnak vélné. Színes lámpákat szerelnék eléjük, mögéjük… Állati ragyogó ötlet, de senkinek se kell. (198, 200.)
Itt kezdtem magamra ismerni. Ez a jó ember készített csaknem 10 000 festményt, rajzot, grafikát, megírt tíznél több vaskos kötetet az őt foglalkoztató témákról. Kapott elismerést és kritikát bőven.
Nos, én kijavítottam többszáz kötetet, megszerkesztettem, megírtam néhányat, elkészítettem többszáz cikket, kb. 6000 posztot, s készítettem 30 000 fotót. Utóbbiak egyik kedvelt témája az üveg. A palacküveg, a vízzel telt edény, a rá eső reflexek, a fagynak és esőzésnek kitett szélvédő, amely érdekes festményekké varázsolja az üveg túlsó oldalán lévő tájat. Szeretem a katedrálüveg játékát egészen hasonló okokból, s valahányszor lencsém elé kerül egy érdemes téma, lekapom, mert megéri. Hát hogyne venném észre a kétségtelen hasonlóságot a Prokop-életmű és a sajátomé között. Talán e felismerés miatt szeretem olvasni köteteit, noha általában személytelenül ír, egyes szám harmadik személyre távolítva el magától saját véleményét, máskor meg nekem túlságosan didaktikus.
Mégis.
Amiről ír, az többnyire tetszik. Amilyen szókimondó, olykor meglep. Hiányzik belőle minden diplomatikus hajlam. Nem kívánja szépíteni, beburkolni, becsomagolni mondandóját. Odavágja pacekba. Ha tetszik, ha nem – a megkritizált társadalmi rétegnek. Mint az elkésett forradalmár, aki meglett kora ellenére se higgadt le.
Mindazonáltal szeretem, s bizonyos fokig a sajátomhoz rokonnak érzem gondolkodásmódját.  
Ezért tovább prokopozok
Így is lehet – írja. Nem ünneplésre születtem. A csinn-bumm, kikapcsolódás, megokolt lustaság helyébe a monoton, remetés, robotos, magam tetszése választotta munkámnak örülök. (218.) Saját útját járja. Ezt próbálom magam is.
Papok barátja klubtag, harmadrendi, lovag, kékvérű, kokárdás, sok polcra tolakodott vallásos; tolvajabb, harácsolóbb a levitézlett kommunistánál. (233.) Íme, a meglett korú forradalmár.
A pártos, irányított sajtó átrajzolja a hallottakat. Hisz az maga tömegirányítás, mit és hogyan válogat ki a riporter. Mit tart arra érdemesnek, hogy a bamba nagyközönség ízlését a magáéra átnevelje. Ahogy én is agyformám szerint mételyezem olvasóim. (254.) Nekem higgyetek, ne a sajtónak, ne is Prokopnak. Nem bambák, akik posztjaimat olvassák.
A szomszéd kórteremből idezsong, megállás nélkül: ütemesen konokul karattyolja mindókáját egy elszánt nő. Ki lehet az áldozata, ki kényszerűen hallgatja? Szóhoz nem juthat egy pillanatra sem. Van-e legalább pajzsa, mit maga elé tarthat? Végre csörömpöl az ebédhozó kocsi. Majszolás közben nem kárál a kotlós, a kakas sem kukorékol. (265.) Tapasztalatból mondom.
A kórház sajátos világ.
Benne az egészségügyisek, benne a betegek.
Benne a hívők, benne az ateisták.
Benne a gyógyultan távozók, benne az elhunyók.
Benne a csendesek, benne a hangjukat állandóan hallatók.
Benne a szegények, benne a dúsgazdagok.
Benne az alkalmai betegek, benne a visszatérő rutinosak.
***
Március 15. Kitettem a trikolort a ház falára. Egy kezemen meg tudom számolni, hány házon látom az utcánkban.     

BG kezdte: Karanténban
Hétfő házában – kedd kamrájában – szerda szobájában – csütörtök csűriben – péntek pitvarában – szombat szuterénjában – vasárnap: vaságyban – jó dolgunk van, mint erdőn a madárnak.

Hétfő: rád zuhan a mészkő – kedd: a földet még ne edd – szerda: hátadon a pelyva – csütörtök: megüt egy görcsös tök – péntek: kipipálnak (tényleg) – szombat: szomorkodva szapulnak – vasárnap: beíratnak szamárnak. (Bihari folklórgyűjtés nyomán, 1982.)
Néhányan folytattuk:
Vasárnap bort inni,
Hétfőn nem dolgozni;
Hej, kedden lefeküdni,
Szeredán felkelni;
Csütörtökön írni,
Pénteken számolni,
Hej, szombaton kérdezni:
– Mit fogunk dolgozni?
Alsóbalog (Gömör)
N. I.:

Hétfő hetibe,
Kedd kedvibe,
Szerda szűribe,
Csütörtök csűribe.
Péntek pitvarába,
Szombat szobájába,
Vasárnap az Isten házába.
Szülőfalum, Nagyfödémes, Pozsony megye. Gyerekkorból, családból tanultam (születési év 1944).
Én:
Vasárnap várom a bakámat,
hétfőn egy tüzért várok én,
s a keddi napot egy honvédnek adom és
szerdán jön a trén, trén, trén, trén.
Csütörtökön jön a vörös ördög,
pénteken meg a szanitéc,
és szombatra maradtak, akik még hátra vannak,
éljen az egész hadsereg!
***
és egy csonka hét:
…szita-szita péntek
szerelemcsütörtök
dobszerda
Tudja valaki folytatni a napsorlókat?
***
…és egy FB hír tegnapról (se nem érdem, se nem tagadnivaló): 10 éve vagyok a FB-on. Így rohan az idő hétfőtől vasárnapig, évről évre, évtizedről évtizedre.
***
Így hatvanöt fölött (bőven) szobakaranténre vagyunk ítélve, amennyire tőlünk telik. Állunk elébe.

Ekkor Gileád megszállta a Jordán gázlóit Efraimmal szemben, és amikor Efraim szökevényei közül valaki azt mondta: „Szeretnék átmenni”, akkor a gileádi emberek megkérdezték tőle: „Efraim fiai közül való vagy?” Ha azt válaszolta, hogy nem, akkor ezt mondták neki: „Mondd akkor: sibbolet!” Erre azt mondta: „szibbolet”, mert nem tudta pontosan kiejteni. Nyomban megragadták, és a Jordán gázlójánál megölték. Negyvenkétezer ember esett el akkor Efraimból. Jiftach hat évig volt bírája Izraelnek, azután meghalt a gileádi Jiftach, és városában, Gileádban temették el. (in: Bírák k. 12. fej.)
A történelem ismétli önmagát.
Az izlámisták megállítják a buszt, mely a kopt vallási alkalomra igyekszik utasaival. Leszállítanak róla mindenkit a fegyveresek, és felszólítják őket, hogy idézzenek a Koránból. Aki nem tud idézni vagy nyíltan megvallja, hogy keresztény, helyben lemészárolják.
Nem kellene már befejezni az értelmetlen öldöklést? 
***   
-om, rom, orom, torom, kata, katalizá-torom. Jelenleg Prokop Péter.
Miért? Mert ilyeneket ír:
Az Isten némán vagy tettekkel válaszol. (138.) Igen, vagy-vagy.
A Szent István Társulat csak választottai prókátora. (153.) Pukkanó buborék c. jelen kötetét valóban nem ő, hanem a Jel kiadó adta közre.
Ki a nagy ember? Nekem Józsi (Giuseppe) bácsi tetszik, a kertészem. Természetes, mint a muskátli, az eső, szél világos napfény. Egyszerű, akár a kenyér. Használhatóbb az ásónál. Panaszkodás és dicsekvés nélkül mindent megold. Evilági, normális, emberek között emberi módon él. Milyen jó vele lenni! Bravó! Neki jár a kitűnő. (161.)
Himlőt, kolerát, pestist legyőztük. De a fertőzésmentes élet sokszor ismeretlen bacilusok áldozatává alázza az embert. (170. ) Nesze neked, Korona vírus.
Még három T a tiltjuk, tűrjük, támogatjuk mellé. Több tellenék tőled!  (189.)
Utóbbit támogatom tőlem telhetően.
Az előítélet gyakori gyöngénk. A köz bűneit rátulajdonítjuk egyesekre és fordítva: gonosz képviselőik miatt megbélyegzünk fajokat, vallásokat. Szakadék tátong generációk között. Agyalágyult vén szivar! – gúnyolódik a kamasz. Taknyos pállott szájú kölyke! – dúl-fúl a járdán meglökött sétáló öreg. …Ideális lendület volna  a megvetés nélkül, jajgattató tapasztalatok mellőzésével jóhiszeműen elölről kezdeni… (201-202.) Aktív koromban csíptem el egy fiatal szájából fakadó mondatot: A vén nyugdíjas foglalja a helyet a buszon (29. járat), nem csinál semmit, csak szívja az oxigént előlünk.

Sziporkák iskolai dolgozatokból:
Fanni alakját a szerelem domborította.
II. Rákóczi Ferenc Rodostóba ment nyugdíjba. (Törökökhöz száműzték.)
A tej olyan táplálék, amely az ember előnyét fejleszti.
1848-ban megtartották a szabadságharcot, és Petőfit vállon vitték a sajtóba.
Őseink nem éltek haláluk napjáig, mert rendszerint már előbb elestek a csatában.
Penelopét nagyon birizgálták a kérők.
Zrínyi Ilonának az volt a vigasztalása, hogy bús özvegységében két gyermeke született.
Hogy mit érzett János vitéz az új piros nadrágjában, azt nem lehet elmondani. (csak elképzelni)
Akropolisz volt az a nőstényfarkas, amely Romeót és Júliát szoptatta.
Édesanyám és én elmentünk az erdőbe sétálni, és a legjobb kedvvel tértünk le a jó útról.
Mária Terézia a magyar nemesi testőrséget a saját belső használatára alapította.
A Bakáts téren van az elöljáróság épülete, ahol az emberek sürgős dolgukat végzik, a téren fák és bokrok is vannak.
Rákóczit németnek nevelték és német nőt vett feleségül, de mindkettő csak félig sikerült.
IV. Béla várromokat építtetett.
Dugovics Titusz hátsóját a falnak támasztotta, és azon felmászott. (Valójában magával rántott egy törököt a várfalról.)
Zrínyi halálát a kamarilla által felbőszített nőstény vadkan okozta.
IV. Béla a kihalt nép pótlásáról maga akart gondoskodni.
Amikor II. Endre hazatért a Szentföldről országát és feleségét fenekestől felfordítva találta.
A középkorban a szent életű férfiak és nők kolostorban egyesültek.
A képen látható a szüret, ahol a gazda egy szűk nadrágban préseli a szőlőt, hátul pedig csurog a sárga lé.
Az ilyesfajta bakik egy része csakugyan előfordulhatott dolgozatokban, más részüket inkább kimódolt utánérzésnek gondolom. Közös bennük az érzékletesség és többnyire kimutatható az erotika is.
Utóbbi nemcsak a laikusok sajátja.
Pr. P. aki pap, író és festő, könyvében több ízben céloz efféle tartalmakra. Pl. A megrántott buszon az előttem ülőnek, mint alma a fáról, csinos nő hullott az ölébe. Távolról sem sértődött meg. Sőt szívélyesen mosolygott a támadásért.
Másutt: A kamaszlány illedelmesen átadja helyét a sánta nyolcvanasnak, majd a világ legtermészetesebb módján a fiú ölében találja sonkáit. Joga van neki is, hogy valahol meghúzza magát.
Stb. stb.
***
Kérésre Miklós (én)
a rét füvét taposta,
mert ott a posta
a túloldalon.
Jelentem, hogy a derűs 22 fokos melegben kitavaszodott.
Van hóvirág,
van ibolya,
van sáfrány,
van nefelejcs,
van madártejvirág,
van százszorszép,
van virágzó árvacsalán és
lehetne bakszakáll is, ha akarná. Utóbbi még kéreti magát.
Zöld immár minden fűzfa.
A tavasz visszavonhatatlanul jelentkezett.
Nesze neked téli gumi.
Minek tetettem fel a nyári helyett?

Hajnalban átfutom az érkező anyagokat. Igazán katalizátor után kajtatok?
Kell a szalmaszál, hogy annak a mentén kedvem legyen valamit megfogalmazni.
Kell az a madzag, amire kikristályosodjék a kandiscukor.
Elsőként H. Iván emailját említem. Egy kottaképet küldött, szövegét anyja, zenéjét apja szerezte. Sírva vigadó nóta, hegedűvel, cigánnyal.
De küldött egy oldalnyi kézírást is gyerekek dolgozataiból vett gyöngyszemekkel. (in 1942 Ilyenek:
II. Rákóczi F. Rodostóban ment nyugdíjba. (Eddig úgy tudtam, hogy belefulladt a Rodostóba.)
IV. Béla kihalt népe pótlásáról maga akart gondoskodni.  
Zrínyi Miklós halálát a kamarilla által felbőszített vadkan okozta.
Penelopét birizgálták a kérők.
1848-ban megtartották a szabadságharcot, Petőfit vállon vitték a sajtóba.  
Zrínyi Ilonának az volt a vigasztalása, hogy bús özvegységében két fia született. Etc, etc.  
Nem könnyű dolog a szabatos fogalmazás, gyerekek.   
***
Pr. P. néhány bölcsességét is kiírtam. Pl. A kamasz alig várja, hogy bajusza kiserkedjék. Az agg mankós sóhajt: ha még egyszer húsz éves lehetnék!
Hát ez így van. Húsz évesen el se tudja képzelni az ember magát aggként, mankóval avagy anélkül. Nyűhetetlen egészségnek örvendve nem törődik egészségével, hiszen mindene kifogástalanul működik.
Leltárba vehetném felülről lefelé haladva az évtizedek kopásait, de nem teszem.
Egyrészt nem illik panaszkodni, másrészt minek. Anyánk megmondta: Hogy milyen 75-nek lenni? Majd megtudod, fiacskám, ha oda érkezel.
Megtudtuk.
***
Isten némán vagy tettekkel válaszol.   Ez így van. Tertium non datur.
***
Állítólag Günter Grass legutolsó regényét befejezve, amint az utolsó oldalra a Végé-t odakanyarította, felsóhajt: – Negyven évet áldoztam rá, hogy megértsem, nem vagyok író!
– Miért nem hagyott föl vele? – csattan a számon kérő ellenkritika.
– Mert közben elismert íróvá váltam – hunyorog a válasz.
Könnyű szerénynek lennie annak, akinek van mire büszkélkedni.
Én ennek a fordítottját ismertem. Nincs mire szerénynek lennem.

Alapjában véve kétféle perspektíva létezik: egy e világi és egy transzcendens.
Az e világi perspektívát az építészek a régi görögöknél tapasztalták és kontrollálták. Emiatt az oszlopsoraik itt-ott tőlünk elfele ritkulnak, hogy ránézésre szép harmonikus egyforma távolságra lévőnek tűnjenek.
A festők is rájöttek valamikor a reneszánsz környékén, hogy a tér tőlünk elfelé szűkül, összetart, (a párhuzamosok a végtelenben találkoznak). Ahogyan a tér a szemünk előtt összeszűkül, életünk idővetülete is egyre szűkebb egyirányú utca, amelynek a vége bizonyos és belátható, miként az egyirányú utcára a merőleges keresztutca. Felsejlik a vég, már látszanak a lezáró épületek, halálbiztos, hogy nincs tovább.
Ehhez képest létezik egy kifelé táguló térszemlélet is. Ez az ikonok világa. Az ortodox festészetben a tér kifelé kitágul, elég csak a szentek kezében tartott szent könyvekre nézni, amelyeknek tőlünk távolabbi táblája nagyobb, mint az első. Azt sugallja az ikon, hogy a természetfeletti lét tág, végtelen sok lehetőséget hordoz: szem nem látta, fül nem hallotta, elme föl nem fogta valóság, ami a transzcendensben kitárul.  
Mi tehát nem áldozatai vagyunk élve születésünknek, amelyből a halál kiiktat minket, hanem egy beláthatatlan változatosság várományosai.
Ez egyébként nemcsak az ikonok ábrázolásmódjáról olvasható le, hanem a sugalmazott Írás, a Biblia is kinyilatkoztatja.
De tovább megyek.  
Adva az ókori ember látásmódja: az ég bakacsinja sátorként terül a lapos föld fölé, rajta néhány ezer égitesttel. Galilei távcsöve újabb fénylő valamiket fedez fel az égen. A kopernikuszi fordulat változást hozott. A heliocentrikus világkép elfogadása nyomán és az eszközök további fejlesztése által egyre inkább tágult a tér. Segítettek ebben modern korunkban a palomar-hegyi távcső, a rádióteleszkópok rendszere és főleg az űrkutatás soha nem tapasztalt messzeségekbe látó eszközei. Egy-egy bepillantás a világűrbe raébreszt bennünket arra, hogy az űr tágasságához képest milyen parányiak vagyunk. Mivel a befogott távolságok és a galaxis-milliárdok száma nőttön nő, mi pedig alig, egyre inkább kirajzolódik a végtelenség elképzelhetetlen nagysága, amiről nem sok fogalmunk van.
De majd lesz.   

Lehet, hogy nem szép idegen tollakkal ékeskedni, és egy író rám leginkább ható gondolatait idézni, de ha úgy veszem, Neki reklám (ha nincs is szüksége rá), nekem meg értékfelmutatás, tehát nyertes-nyertes játék.
Czakó G.-nál (Velünkjáró) olvasom: Zsoldos Imre SVD ajánlata: Tartsunk bűntelen napokat! Először talán egyet, az éppen előttünk állót tegyük bűnnélkülivé. Tudva és akarva kerüljük a bocsánatos vétkeket is. A bűntelenség persze nem negatív állapot, hanem pozitív; szeretettel való telitöltöttség. Teremtőnk mosolyának oly túláradó viszonzása, amelyben a bűn nem találhat rést. Ez a jótettek napja is… a legbőszültebb pogány nem sejti, min mesterkedik mellette a keresztény.
Ehhez csak annyit hadd tegyek hozzá, hogy a bűntelenség kegyelem kérdése is. Természetesen törekednünk kell arra, hogy tehetségünk, összeszedettségünk révén meg is valósítsuk minél teljesebben.  (48.)
***
Hogy hol lakik az Isten, Kedves D.? Ha időd engedi, utánanézhetsz. Közel lakik, öreg, szívszorítóan közel, karnyújtásnyira, vagy még annál is közelebb. Felőled nézve bennem, felőlem nézve benned. (122.)
***
Muzslay István SJ mondta: Ha mi nem változunk, akkor minden marad a régiben, s a rendszerváltozás mindössze annyit fog jelenteni, mintha egy szemétdombot átlapátolnánk az udvar egyik sarkából a másikba. Mit tehetünk Magyarország fölemelkedéséért? Javuljunk meg! (129.) 
***
Bűnhírek a mass-média kloákáiból: fölrobbantotta, megnyúzta, leölte…
Egy igazi, sorsdöntő hír: Mari néni Pócson befejezte a kilencedet. (147.)
***
A Dalai Láma: A vallás 24 órás elfoglaltság. Nincs különbség vallásgyakorlás és életvezetés között. (161.)
***
Az összeszedettség idejére legalkalmasabb a Jézus-ima: Szavanként, átgondolva, egészben átélve, reggel és este, ülve és menetközben: Uram, Jézus Krisztus, irgalmazz nekem, bűnösnek… x-szer. (168.)