Mickey webnaplója

Tegnap némileg megpróbáltam tájékozódni a világ dolgainak állásáról, és azt érzékeltem, hogy „a nemzetközi helyzet fokozódik”. Akárhogyan is csűröm-csavarom a dolgokat, orwelli világ a miénk. Aki nem hiszi, olvassa el az 1984. c. rémregényt. A political correct stílus és az orwelli „újbeszél” egymásnak rokonai. A világ gazdagabbik törtrésze és a hatalmas tömegek nyomora között fennálló „olló” egyre nyílik. Az EP-ben erőltetett megoldás nem megoldás. Igazából olyan az ottani légkör, mint a háborúban győztes felek diktált igazsága, amely leginkább a kanyarban sem találkozik az igazsággal.
Az alattomos tervek kiagyalói, bár simulékonyabban fogalmaznak, megfogalmazásaik valójában az illuminált gazdagok közönségességét rejtik: Megveszlek kilóra.
Ám minden híresztelés ellenére az emberi méltóság nem eladó. Meg vagyunk váltva, és az irgalmas igazságé a végső szó. Közben sok minden aljasság történhet, de írva van: „semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne”, és még „a világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert én legyőztem a világot”. Ámen.
Vörösmarty profétikus sorai illenek ide:
Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és
bömböl,
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és embert öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban.              

Reggel hazajöttem a kórházból. A műtét jól sikerült. Ami belőlem kikerült, annyival is könnyebb vagyok.
Mivel elszoktam a fehéremberi léttől, időt vesz igénybe a visszaállás a szokásos kerékvágásba. Kettősség uralkodik a szűkebb-bővebb társadalomban. Ilyenek, meg olyanok. Így van ez a világban, az országban, a kórházban is. Bennünket most elsősorban az ország érdekel. Immár többedszer idézem Szalay 1800-as évekbeli csasztuskáját:
Magyar magyart rontja, kár.
Bár több esze volna már.
De hát ez olyan nehéz.
Lehet, hogy nehéz, de nem teljesen lehetetlen.
Huszonhárom éve írt szösszenetem sajnos ma is él:
Ez az!
Felőlem nézve azok azok, akik nem ezek. Azok felől nézve fordított a helyzet, és ezek az azok, miközben azok az ezek. Ha mindezt tisztáztuk, érthetőbbé lesz az új frazeológia.
Az ilyeneket (olyanokat) egy külön szigetre kellene... Igen, mert ezek (azok) miatt ment tönkre... Ezekkel (azokkal) nem lehet szót érteni. Ezektől (azoktól) ne várj semmi jót, mert ezeknek (azoknak) a szeme sem áll jól. Ezekről (azokról) megvan a véleményünk, s tűrhetetlen, hogy az ilyenek (olyanok) az irányítás közelébe kerüljenek, mert ezek (azok) tették rá a kezüket a kulcsfontosságú pozíciókra, s ezek (azok) herdálták el a közvagyont, ezek (azok) azok, akik csak szónokolnak, tehát ezektől (azoktól) mentsen meg minket az Isten!
Néhány tippel megkínáltalak tehát kedves olvasó, a többit találd ki magad!
Ha pedig nem kívánsz aktívan ezezni-azozni, elég, ha naponta felütöd valamelyik napilapunkat, bekapcsolod a rádiót, nézed a tévé műsorát. Ha még erre sem vagy kapható, meglásd, másról sem beszélnek a mozgólépcsőn. Sem pedig sorban állás közben. Ebbe (abba) a sorba azonban talán mégse kellene beállnunk.     (1995. 4.)
***
Búcsúzóul egy blődli.
Mi a különbség a fürdőszoba és az árva gyerek között?
???
Az, hogy a fürdőben a kádnak van csapja, az árva gyereknek pedig nincs apja. 
 

A háziasszonyok obligát kérdése: Mit főzzek ma?
A bloggereké: Miről szóljon a mai posztom?
Tekintettel arra, hogy különféle meggondolásokból az év csaknem minden napja valamiért nevezetes, könnyű olyan madzagra találni, amire kicsapódhat a szellemi kandiscukor. Pl. az egyháziaknak a napi perikópáról, a nap szentjéről lehet írni. A zsolozsmázók kiragadhatnak valamilyen zsoltáridézetet, s hozzá fűzhetik a gondolataikat.
Speciel ma a költészet napja van, és erre többen reflektáltak, megidézve kedvenc költeményüket. Csatlakozom hozzájuk, és a sok közül ideidézek egyet, mert magam is szeretem a humort miként a zseni Weöres Sándor, aki elkövette az alább idézett sorokat:

Téma és variációk

Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik.

Ma szép sugárzás van, csupa idő, kutyáznak az árokszélek a futkosásban és a nap nótával tölt mindenkit, még a hangzásból is rabkocsi remekel.

Ma szép futkosás van, csupa mindenki, sugárzik az árokszél a kutyákra és az idő remekül tölti a napot, még a hangban is nóta rabkocsizik.

Ma szép kutya van, csupa futkosás, rabkocsi nótáz telten és mindenki hangosan remekel az árokszélen, még a napból is idő sugárzik.

Ma szép árokszél van, csupa nóta, remek hangzás a kutyákból és rabkocsiban tölti mindenki a napot, még az idő is sugarazva futkos.

Ma szép mindenki van, csupa remek, futkos a rabkocsi az árokszélen és a kutyák hangosan sugárzanak az időbe, még a nap is nótázva tölt.

Ma szép remek van, csupa hang, futkosás az árokszéli napon és idős rabkocsi sugárzik a kutyákra, még mindenki is töltésen nótázik.

Ma szép töltés van, csupa kutya, sugárzó nóta a napban és remekül időz mindenki a rabkocsiban, még a futkosás is hangosan árokszélezik.

Ma szép idő van, csupa rabkocsi, remek hang a futkosásban és kutyát tölt mindenki az árokszélen, még a nóta is sugárban napozik.

Ma szép rabkocsi van, csupa töltés, sugárzik a remek napba és kutyás árokszélek hangzanak a futkosásba, még az idő is nótázva mindenkizik.

Ma szép nóta van, csupa árokszél, kutyák remekelnek a töltésen és hangosan futkosva mindenki sugárzik, még a nap is rabkocsiban időz.

Ma szép hang van, csupa nap, futkos a nóta az árokszélen és remek rabkocsi sugárzik az időben, még a töltésen is mindenki kutyázik.      
***
Ma még én is vidáman sugárzok az árokszél közelében, és remekül időzöm a töltést, gondolataim futkosnak a nóták és rabkocsik között, szépen napozom, hangot is adok neki.
Holnaptól más világ lesz, a Kútvölgyiben folytatom életemet. Ha onnan szabadulok, majd jelzem.
***
Búcsúzóul egy régi vicc a Füles B.-ból:
Bemegy az ember a kocsmába és kér egy sört. A csapos kitölti: 120 ft lesz.
Az ember levág a pultra 120 db egyforintost. A csapos dühöng, de semmit se tehet. 
Másnap megint betér emberünk és megint kér egy sört. Megkapja és 200 forintossal fizet. A csapos kiszór neki 80 db egyforintost. Emberünk erre letesz még negyven forintot és azt mondja: Kérek még egy sört.

- Nem tudom, ki hogy van vele, tudja-e, hogy a választáson induló 22 pártnak mi  a pontos neve, mit takar a SEM, és mit a SZEM elnevezés?
- Nem tudom, hogy volt-e, és mi ezeknek a pártoknak a programja, megfontolták-e, hogy elnökükön számon kérik a reklámköltséget, amennyiben nem érik el az 1%-os küszöböt?
- Nem látom, a rendszerváltó pártok között még szereplő Kisgazdapártot, az MDF-et, az SZDSZ-t. Így múlik el a világ dicsősége, illetve így lehetetlenül el sok induló mozgalom, párt, alakulat.  Ha délre néző szobaablakainkon kinézek, messzire ellátok. A töltés tövében a Pók utcán öles plakát hirdeti a Jobbikot. A választás után a Jobbik elnöke lemondását jelentette be.
- Kuriózumként álljon itt a 2018-as választások szavazólistájára került 22 párt neve:      
SEM, Momentum, Demokratikus Koalíció, SZEM, Közös Nevező, Európai Roma Keresztények Jobblétéért Demokratikus Párt, Összefogás, Magyar Kétfarkú Kutya Párt, MSzP, Párbeszéd, Iránytű, MIÉP, Magyarországi Cigánypárt, Fidesz, Kereszténydemokrata Néppárt, NET, Jobbik, Magyarországon Élő Dolgozó És Tanuló Emberek Pártja, Magyar Munkáspárt, Együtt, Családok Pártja, LMP, Tenni Akarás Mozgalom, Rend és Elszámoltatás, Kell az Összefogás Párt.
- OV az eredmények alakulását konstatálva lakonikusan szólt. Ennyit mondott: Győztünk. Persze aztán kifejtette kicsit. Mindenesetre elmondta, hogy itt az ideje a kellő szerénységnek, mer hogy van mire… Osztom a véleményét. Amit vallok:
- „BÜSZKE VAGYOK RÁ, HOGY SEMMIRE SE VAGYOK BÜSZKE.”
Persze ez inkább törekvés. Szent Pállal együtt firtatom: „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4,7)
Ha tehát belátom, hogy mindenemet kaptam, megalapozott-e a büszkélkedésem?

Bevallom, nem sokat aludtunk. Éjjel fél egyig a parlamenti választás kimenetelével voltunk elfoglalva, engem pedig reggel már fél hatkor kidobott az ágy. Közben az igazak álmát aludtam, mélyen, zavartalanul. Késő este meghallgattam az ellenzéki vezetők értékelését (is), akik egyetértettek abban, hogy vesztettek. Szinte mindegyikük említette, hogy a munkát folytatniuk kell, türelmesebben kell felvilágosítani a népet arról, hogy mit tartson jónak. Ez azért meglepő.
Hát nem voksolt a nép arról, hogy számára mi felel meg? Miért nem mindjárt a népet akarják lecserélni?
Alig érthető ez a makacsság.
Mindegy.
Valamelyik elemző megjegyezte, hogy az internetes tanácsadásért felelősség terheli azokat a külföldieket, akik kívülről bele akartak piszkálni a csak ránk tartozó ügyekbe. (Vö. tegnapi posztom észrevétele.)
Valamennyire örülök annak is, hogy hasonló módon gondolkoznak elemzők, mint én, noha soha nem beszéltünk össze. Csókay prof. fontosnak tartaná, hogy a kormány kérjen bocsánatot azokért az intézkedésekért, amelyekben vétkesnek érezte magát. Igen, ez a gesztus szükséges.
Ami a jövőt illeti: nem lesz sétagalopp, de nem is számít arra senki.
Nekem a politikai helyzet a Honfoglalás c. tévéjátékot idézte meg. Abban indítanak az ellenfelek egymás ellen vártámadást. Hol sikerül ledönteni egy-egy bástyát, hol nem.
Van abban valami, hogy a V4-ek a zsidó-keresztény kultúra Európájának utolsó végvárai, bástyáikkal együtt.
Adja Isten, hogy ne sikerüljenek a folyamatos vártámadások, és a bástyák továbbra is szilárdan álljanak a helyükön.
Ha Párizs megér egy misét,
ez az ország,
ez a régió,
ez a földrész is megér … sőt többet is.         

Ma reggel ahogy kinyitom a számítógépet, legnagyobb meglepetésemre a Google a parlamenti választások apropóján hoz egy részletes elemzést és taktikai ajánlatot arról, hogy hogyan váltsuk le az Orbán-kormányt. A meglepetést az egy kapura való játszás okozza bennem. (Na persze, mert itt nincs sajtószabadság.) Egy szóval se említi, hogy hogyan tartsuk meg az Orbán-kormányt.
Trallala.  
Nem ér sokat a téma, bár eléggé övön aluli ütésnek hat ez a kéretlen manőver.
Mit tehet a mór?  
Elmegy szavazni.
Elment.
A mór megtette kötelességét. A mór mehet.
Utánam az özönvíz. Lesz, ami lesz!
Eddig nem tettem, most megteszem: két napja posztot írtam ezzel a címmel: Vigyázz, ha jön a vonat!
Freudi elszólás lehetett részemről, mert valahogyan elmaradt a mondat végi t-betű. Így festett az eredeti szöveg:
Vigyázz, ha jön a vona!
Hát vigyázz!
A rigók trilláznak, fütyülnek hajnalban, ha a jobboldal győz ... és akkor is, ha a sokféle másik.  A petúnia is virágzik pártoktól függetlenül. Nekünk is virágozni kellene, és nem dühöngeni.
Próbáljuk, hátha sikerül.

Gyerekszájént emlegetjük a szófogadás egyes elemeinek az ötvenes évekbeli felsorolását:
Kést letettem,
csitt-csattot visszaadtam,
petróleumot nem bántottam…
Ennek a mintájára készült „felnőttszáj”-am:
Szombat reggel kávémat megittam,
misére elmentem,
orvosságaimat bevettem,
súlyomat ellenőriztem,
a lakást kiporszívóztam,
újabb adag kávémat megittam,
hétvégén bevásároltam,
cekkereket (bevásárló táska) felcipeltem,
megfelelő cerkaakkut nem kaptam,
adómat megfizettem,
telefonakkukat feltöltöttem,
virágzó fát lefotóztam,
olasz rejtvényt megfejtettem,       
üzeneteimet megnéztem
(válaszolnom nem kellett),
Szülinaposat meggratuláltam,
szókirakót legyőztem,
híreket meghallgattam,
Klondike solitaire-t kiraktam,
s lám – közben-közben posztomat is megírtam.
Holnap meg választunk.

Közös témánk másokkal a vonat. Ma álljon itt posztként, amit a témáról írtam.
A vonat és a vonatozás téma kapcsán két határélmény jut eszembe. Egyik olvasmányélmény. Emlékezetem szerint Borsos Miklós írja élettörténetének egyik epizódjaként, hogy beutazták az országot gőz-vontatta személyvonattal. A vonat alig haladt gyorsabban, mint a négyökrös szekér, de ez nem zavarta a fiatal képzőművészt. Leült a vagon falépcsőjére, szívta a jó levegőt, élvezte a napfényt és kellemesen vonult el előtte a hazai táj. A vonat megállt, s ő leszállt szilvát szedni a vonat melletti fáról. Idilli.
A másikat nemrég láttam (újra) a FB-on. Egy gyorsasági kísérlet, amelyet a franciák mutatnak be. Egy kísérleti TGV fut-repül a vasbeton-talpfákon, és hajmeresztő 574 km/h-s tempót ér el a nyílt pályán. A – tán kétszáz méterre eső oszlopok tak-tak-tak-tak ütemben repülnek mögé. Szédült látvány ez a rohanás. Gondolom, nem sokat láthat a tájból, aki rászánja magát a repülőgéppel vetélkedő sebességű vonaton való utazásra.
E két élmény közé teszem a számos saját utamat. Nem poszt méretű ezeknek élményszerű megosztása. Inkább csak felvillantok közülük néhányat.    
Elsők között (alsós koromban) Bp-Békéscsaba (gőzös), Bcsaba-Lökösháza, majd L-háza-Kétegyháza (motorvonat). Onnan busz. Egész nap utaztunk Dombegyházáig.
Még mindig alsós korom: Balatonra indulunk. A 424-es hatalmas kerekei a Kelenföldi p.u-on. Fújtat a gőz mindenhonnan. Beszállunk. Fapados. Hatalmas a meleg. Lehúzott ablaknál élvezkedem. Szembe fúj a füst, benne bőségesen szénpor. Mint apró nyilak támadják meg szememet. Sokáig kínlódom, mire sikerül újra látni.
Katonakoromban: Pápa-Tatabánya szárnyvonal. Igyekszünk haza. Mínusz 15 fok, erős nyugati szél. A kocsik közötti átjáróban egyik társunk kimenő sapkáját elfújja a szél. Egy percen belül lop helyette másikat. A fülkében is süvít a szél, mert egyik ablak lehúzva. Meg se mozdul. Hatalmasat ütök az alu-fogantyúra. Azonnal letörik. Az ablak pedig továbbra is ellenáll.
Vissza Pápára a Déliből. Színházi vonatnak nevezik. Éjjel megy Szombathelyre. Mi Celldömölkig vele. Egyik társunknak nincs jegye. Felkuporodik a csomagtartóba, ahol katonaköpenyekkel borítják, így potyázik. Mi lent ülünk, és alszunk, ha tudunk. Én ébren vagyok. Egy tinilány bóbiskol mellettem. Majd ráborul a köpenyemre és elalszik. Hagyom. Elcsöppen a nyála. Pihen.
Egy későbbi élmény. Balt-Orient-Expressz. Bulgáriából indul és Németországba tart. A kalauz mindenképpen pénzt akar tőlünk hálóneműkért. Nem kértük. Végül megegyezünk. Négy gyerekkel utazunk. Éjjel útlevélellenőrzés. A határőr ránéz négyéves kisfiunkra. Tört magyarsággal mondja: „Hadd aludjon a legényke”.
BZMOT. A csehszlovák-magyar csoda. Mondom francia unokáinknak: Ez a magyar TGV. Mais non! – tiltakoznak. Paksra indulunk vele. Az ablakokon alig lehet állítani valamit. A kocsiban negyven fokos a hőség. Hogy mit ki nem bírtunk.
Aztán jött az áramvonalas Siemens. Alakja miatt az egyetemisták egymás között csak tamponnak hívják. Komfortos, kényelmes. Biztonságos. Ennél jobb már csak a villanyvonat lesz. Az esztergomi vonalon a közeljövőben ez váltja fel a dieseleket.
Egyik legjobb ma a Rail-jet. A helyrepofozott vágányokon 160-nal megy. Alig van hangja az utastérben. Hamar célba ér. Csak az nincs megoldva, hogy a külföldiek bárhova leülhetnek, a belföldiek pedig helyjegyük birtokában kénytelen felállítani a bitorlókat. Hogy a logisztika miért nem rendezi ezt az állandósuló konfliktust…A Rail-jettel visszük haza unokáinkat. Győrben felszáll öt afrikai. Mivel hely nincs, a padlóra ülnek. Nagy táskákkal, unokákkal alig férünk el közöttük. Végül gond nélkül leszállunk. Egyszer csaknem fennmaradtam a vonaton. Mosonmagyaróváron nem nyílt az automata ajtó, hiába nyomkodtam a gombot. sikerült átszaladni a következő ajtóig. Ki fizette volna a túlutazást és visszafelé az utamat? Ki fizette volna, ha a vészféket meghúzom? Csupa megválaszolatlan kérdés. 
A vonatkozó Illés-szám tegnap óta motoz a fejemben. Nem is olyan rossz, bár már elegem van belőle.  

Mindennap három jó dolgot fel kell tudni sorolni, olyat, ami tényleg jól esett, örömteli meglepetésként hatott stb.
1. hosszú télies időjárás után enyheség fogad hajnalban. Kinyitom a háló ajtaját, felüdít a friss levegő, örülök a madarak énekének. Tudván tudom, hogy nem nekem szól a daluk, hanem párhívogató, territóriumkijelölő hangicsálása a hím rigóknak, de én is hallom. Lehet, hogy fordítva is működik a dolog: (állítólag a tehén több tejet ad Mozart-zenét hallván).
2. A reggeli kávé mindig feldob. Valahogyan rendezi bennem a vér áramlását, elhalkul kicsit a fülzúgásom, felébreszt, meleg és aromás.
3. Még ma megyünk a gyerekekért délután az óvodába. Ez is szeretem-tevékenység.  
Eszembe jutnak azok az idők, amikor három felé vittem három lányunkat. Bölcsődébe, óvodába, ott is a kiscsoportba és a középsőbe, majd később fiunkat az oviba. Máig fülembe cseng egy ösztövér nagyapa váltig hangoztatott és teljesen hiábavaló kérése, amelyet ovis unokájának szegezett mindahányszor:
- Na, ki fog köszönni?  
Költői kérdés volt, hiszen az uncsi, talán Ferike volt a neve, még véletlenül se köszönt soha senkinek.
Igazi munkamegosztás volt ez köztük: Az öreg nógat, az unoka pedig nem teljesít.
Ha jól számolom a jó dolgokat, megvolt a három. És még nincs este.
Történtek kellemetlenebb valamik is a nap folyamán, de az „illetékes elvtárs”-sal vallom: „Elvtársak! Mér mindig a rosszat…?”
Tényleg, miért mindig a rosszat? Kérdezhetném, a város szívében járva és a plakátháború aljasságaiból mazsolázva.
Idézhetnék belőlük, de nem teszem, mert hát …miért mindig a rosszat???  

„Doktor Kotász, Pelikán József vagyok, engem kellene felakasztani” – motoz a fülemben Kállai Ferenc hangján és hangsúlyával (A tanú c. film egyik epizódja). Nem egészen ok nélkül. Keresem sebészorvosomat: előzetes megbeszélés időpontját szeretném vele egyeztetni. Egyszer már sikerült utolérnem. Akkor abban maradtunk, hogy később csörgessek rá. Rácsörgettem. Üzenetrögzítőn volt a mobilja. Majd hihetőleg ő keresett, mert kicsengett a mobil. Megpróbáltam felhívni. Már újra üzenetrögzítőre volt kapcsolva. Majd újra megpróbálom. Jó lenne vele még műtét előtt beszélni. Volna néhány kérdésem hozzá. Pl. hogy a beavatkozás átlagban hány nap kórházi ottlétet igényel. Pl. hogy miféle diétát kell kövessek, és meddig. Van egy ebédmeghívásunk. Ne kacérkodjak azzal, hogy emésztésileg addigra rendben leszek? Stb. Konkretizálni kellene a 12.-i megjelenés időpontját, feltételeit.
*** 
Kérdés, hogy lehet-e még az öregkori teljes eltökösülést fokozni? Ezt olvasom Deskénél:
„A Klubban [Lukács-uszoda] B. bácsi kikerekedett szemmel kiabál, hogy az a rohadt Orbán 264 milliárdot lopott össze, a negyedik leggazdagabb ember az országban, ő ezt saját maga a televízióban hallotta, és hogy 500 ezer orvos ment ki Nyugatra, és másik négyszázezer adta be a kérelmét...”
Elég, elég, elég volt! béke, béke, béke, béke már! Legyen vége már! – sikoltom Babitsot szabadon idézve. Hatalmas a felhajtás a parlamenti választás előtt. De már mióta? Egy laza éve? Régóta tudom, hogyan fogok szavazni. Más is tudja. Még mindig négyet kell aludni a voksolásig. Minek? Azonnal el lehetne dönteni a politikai választás ügyét. Én régóta dolgoznék azon, hogy interneten lehessen voksolni. Mindenki nyomja meg a gombot, ikszeljen elektronikusan a kurzor megfelelő mozgatásával, és megjelölvén a neki tetsző pártot, képviselőt már nyomhat is egy entert. Ha petíciót alá lehet írni érvényesen számítástechnikai módon, a voksolást is tudni kellene hasonló módon rendezni. Ha egyszer pártokra kell szavazni, és nem szakértő kormányt kialakítani.    
Mindenesetre nagyon elegem van a sárdobálásokból. A gyűlöletet olvasom ki a többségükből. Gyűlöletet, amely azt is tönkreteszi, akitől származik, és azokat is, akikre hat.
Tényleg elég volt!