Mickey webnaplója

Hogy Émile Couénak igaza legyen, egyre jobban és jobban érzem magamat.
Igen. Egyre és egyre…
Kettőre még jobban és jobban érzem magamat, mert vendégségbe indulunk.
Háromra meg még jobban és jobban érzem magamat, amikor megérkeztünk.
3h 10-re, ha egyáltalán lehet, még jobban és jobban érzem magamat, mert kellemes légkondi dacol a külső 30 fokkal.
Ettől kezdve mindenki egyre jobban és jobban érzi magát, mert kedves rokonok között cserélheti ki infóit, ehet-ihat kedvére, vagy éppen mellőzheti is a kínált finomságokat.
Öt órakor a lehető legjobban és jobban érzem magamat, de mennem kell, mert otthon felejtettem az esti gyógyszereimet.  
Hatkor teljesen jól érzem magamat megérkezve hűs lakásunkba, ahol bekapom az esti adagot, hogy továbbra is jól érezzem, sőt egyre jobban és jobban érezzem magamat.
Kaptunk néhány Hershey-csokoládét. Azt ehetek. Befejezem a befőttesüveg tartalmának bekebelezését. Rágcsálok hozzák kekszet is, mert azt is engedi átmeneti diétám.
Ha lehet fokozni a jóságokat, albumba szerkesztem a mai mobil-fotókat. Némelyik minőségével meg vagyok elégedve. Sőt egyre jobban és jobban meg vagyok elégedve velük.
Hát hogyne érezném egyre jobban és jobban magamat, hogy kiderüljön végre: mennyire igaza volt Émile Couénak.
Kérdem én, akkor meg miért akar beszakadni a hátam? – olyannyira nem illik ebbe az idillbe.

- Behívtak az EU-ba minket is magyarokat. OK. Elmondták, hogy most végre megvalósul mindaz, amiről Adenauer, De Gasperi és Schumann álmodtak. Kérdezem csendesen: Megvalósultak?    
- Hát nem. Nos, elmondhatjuk a nótakedvelőkkel, hogy „Jaj, anyám, én nem ilyen lovat akartam”.
- Miféle alapelvekről beszélnek az EU-ban? Hiszen a három alapító forog a sírjában, mert elképzeléseit valakik felrúgták és egyre nyíltabban szembe mennek vele. Alapelvek nem szoktak meghasonlani. Vagy ha igen, akkor miről beszélünk. Ez az EU nem az az EU.
- Előttem nem világos, hogy kik választják meg a korifeusokat az EU vezetésére. Honnan kapják megbízásukat? A népektől, a politikusaiktól, máshonnan?
- Mit keres az agg üzletember az EU-ban? Mi köze van az EU politikájához és van-e hozzá jogalapja? Ez nem tűnik fel senkinek?
- Széltében hangoztatott elv ma, hogy a gerjesztett afrikai és ázsiai népvándorlás mindenféle szempontból jó. OK. Ezek után teljesen érthetetlen, hogy miért támadják azokat, akik tiltakoznak ellene? Miért nem csapnak le az érkező tömegekre, ha annyira jó? Miért akarják dühödten elosztani a jót. Óhatatlanul egy vicc poénja jut eszembe: Hát ott van, vakujj meg!
A vicc ugye arról szól, hogy a zenészek a lagzi egyik pihenős részében a rántotthúsokból falatoznak. Egyik rászól társára:
– Gazsi, nem szégyelled magadat?
- Miért? – így a társa.     
- Hát mert a legnagyobb húst választottad ki.
- Miért, te melyiket választottad volna?
- Én szerényen a legkisebbiket.
- Hát ott van, vakujj meg!
A kérdések pedig továbbra is megválaszolatlanul keringenek az EU egén.

A mai nap fegyverténye, hogy kiszedték a varrataimat.
Dr. B. igen korrekt valaki.
Elmondta, hogy kicsit várni kell rá, és tényleg kicsit megvárakoztatott.
Elmondta, hogy most hideg érzetet okoz a fertőtlenítő, és tényleg hideg érzetet adott.
Elmondta, hogy a varratszedés csípős érzést okoz. És tényleg csípett: némelyik jobban, némelyik alig.
Én is elmondtam neki, hogy nem izgat a csípős érzés, alig várom, hogy megszabaduljak a varratoktól. (Szerintem damil, vagy ahhoz hasonló műanyagcérnával voltam összedrótozva.)
Sebeimet jóságosan leápolta hát, és betapasztotta, hogy ne is lássam.
Mivel meg volt elégedve sebgyógyulásommal, én is meg voltam vele elégedve. Ő már sok ilyet látott, én meg még eddig nem igazán.
Még megnézte, hogy megjött-e a szövettani lelet, de nem.
Végeztünk.
Gyalog mentem le a negyedikről. Hogyne. Ilyenkor madarat lehet fogatni az emberrel. Ha madarat nem is, de egy tejes feketét fogtam azért és megittam a büfében, hogy el ne maradjak rendes megszokásaimból.  
A buszmegállóban mindenről beszámoltam mobilon.
Majd megszabadulva varrataimtól boldogan merültem a szókirakó játékba, és jól megvertem a gépet.
Hazafelé még megkerestem a Flóriánt, mert dolgom volt ott, és megnéztem a sarukat. A rangosnak mondott cipőboltban 18 000 ft-os árban láttam bőrsarut.
Nem ott fogok venni.  

Tömörkény nehéz olvasnivaló. No nem az esetleges régies megfogalmazások miatt. Hanem ez a kötet  90 dkg. Éppen elég kitartóan kézben tartani. De most vége. Kiírtam belőle, ami átlagon felül megtetszett. Még röviden kommentálom is ezeket a sorokat. Hosszú lesz, de ma a végére akarok járni. Így hát holnaptól kezdve nincs több Tömörkény. Ez jó hír lehet azoknak, akik elunták olvasását.  
- A verekedőket eltávolítja a pusztakapitány, és ló előtt kell menniük, ha maguktól el nem hagyják idejekorán a helyet. A szégyen miatt ezek a legények el is mennek. Voltaképpen a kapitánynak nincsen hozzá jussa, hogy valakit eltávolítson, mielőtt tett volna valamit, de hát ez is olyan dolog, amiben meg kell kerülni a törvényt. Ma sincs másképp. Csak ha vér folyik, avatkozhat be a közeg.
- Már régen megmondta Vecsernyés Gombkötő Illés, hogy nem mind okos embör, aki tükörbül fésülködik. Löhet vödörbül is… Hogyne, hogyne, sőt okostelefonban és ablaküvegben is.
- Egy ember Martonosról Szegedre igyekszik. Megkérdi a parton a bárkagazdát, mennyiért viszi be?
Hát – mondja a gazda –, ha bent ül kend a hajóban, akkor négy hatos. De ha segít kend a parton húzni, akkor csak két hatos. Hát akkor persze hogy az olcsóbbat választom – mondta az utas, s lefizetvén a két hatost, húzta a parton Szegedig a hajót. (Az anekdotát senki nem hitte el, de azért mindenki nevetett rajta.) Újabb változatában Arisztid letolja barátját, aki pénzt spórol, mert lekéste a buszt, s futott utána. Ha taxi után fut, többet spórolhatott volna Tasziló.
- Az ágyaspálinka ágyának a főszereplője leginkább a sárgacukor, narancshaj, mazsolaszőlő, szegfűszeg, cimet [fahéj] szokott lenni, olykor a gyömbér, meggy, dió, barackmag, mi egyéb. Miket tud meg az ember? Ma bármely gyümölcsöt a palackba gyömöszölve látok, az mind ágyaspálinka.
- A pörkölt szalonnát pörkölik, a pörkölt kávét is pörkölik, de a pörkölt szalonnát sohasem hívták szalonnapörköltnek, sem a pörkölt kávét kávépörköltnek. A szentelt sonka sem sonkaszentelt, s a tormás kolbász sem kolbásztormás, de még a sülthal sem halsült. A halpaprikás szó éppúgy germanizmus, mint a malacpörkölt vagy a marhagulyás. Utóbbi neve gulyáshús volt a nép körében. No cimment.
- A levire lepörkölt birkahúst csak juhászos ember bírja megcsinálni. Ő csak egyes jelesebb faggyakat hagy rajta a húson, a többit nem ereszti a bográcsba. Jó lenne valamit már bográcsba ereszteni.
- A piaci holmi eredete nagyon kétséges manap, amikor már a jobbfajta hamisítók is védelmet sürgetnek a galádabb fajta hamisítók ellen. Ma más volna a helyzet? Aligha.
- A tejárus kifakad: Úgy mögijedtem, hogy azúta csupa idéglenös vagyok. Ma csupa ideg volna.
- Se pénz, se posztó, mondja a színlaposztó – játszik a szavakkal Tömörkény.
- A betegség nem jó, de annyiban hasznos, hogy akkor ráér olvasni az ember. Nemcsak azt, amit muszáj, az új dolgokat, hanem visszatérhet régiekre is, és elandaloghat az elmúltakon… Tapasztalom.
- …tapasztaltam, hogy a disputálás nem sok hasznot jelent, ellenben miután mindenki csak egyszer él, mindenkinek jussa van ezt az egy életet olyan észjárással élni le, amilyen neki a legjobban tetszik. Nincsen ezen mit feleselni, s az úgynevezett meditálásba könnyen belebolondulhat az ember. Szívemből beszél ez az ember. Közel áll hozzám a mondás. Az a jó vita, amit el se kezdtek.
- Szép stílusban írt mondat: A szokások olyan könnyen terjednek, lassan haladván, mint a ködpára szokott legelni a réten.
- A karácsonyfaállítás nem ősinek tetszhető szokás, s elterjedése csak József nádor budavári lakozásával kapcsolatos. Kb. 200 éves tehát.
- Fiatalság, bolondság: Egy időben azt hittük, hogy sohasem halunk meg, igaz ugyan, hogy abban az időben még nem is próbáltuk. Alighanem azonban még majd ezt is meg kell szokni. Igaz.
- Egy slusszpoén a sok közül: Vass Antal szárnyai alá veszi a felnőtt fiakat. Igen rendes család az övé.
„Kevés azonban az ilyen ember nagyon. Talán éppen az öreg Vassal együtt van egy…”  

Tömörkény írja a magyarokról szóló megfigyelései között:
- Múló régi szokás… A kápolnába vitték az újszülöttet. Avatás. Mikor a szülő asszony újszülött gyermekével legelőbb a házból kilép, a templomba megy, s gyermekét az Istennek fölajánlja, gondjaiba s védelme alá terjeszti. A bibliai időkre emlékeztet: Jézust is bemutatta Mária a templomban.
- …a játékok egyszerűek voltak és természetesek… a vezetők idegen játékot hoztak: futball… „pedig biz ez még csak nem is mérkőzhet meg a régi magyar labdajátékokkal, mint amilyen a kisméta, nagyméta volt. S mégis elmaradnak ezek. Nincsen már csűr, picsúr[?], adogató, kifutó, kapó… A métát életben tartja a Regnum és a Szentjánosbogár közösség. Utóbbi bajnokságot is rendez belőle. Ám a futball valóban arat mindenekfelett.
- T.I. a nyelvjárás szó helyett a dialektust szójárásnak nevezi az alföldi nyelv használóival közösen. (Ugyanígy kifogásolja a „csirkepaprikás”-t is, amely helyesen paprikás csirke. T.I. megemlíti, hogy az alföldi tanyai magyar nem sebzi meg a lovait bőre elváltozásáig az ostorral, s nem is káromkodik. Ez a nép szereti az Istent, és az állatot is – jegyzi meg a szerző.
- Nálunk a népnél van a szavaknak a nagy tömege – írja. Volt eset rá, hogy mint egy évi gyűjtés eredményét, harmadfélezren felül való olyan szavat küldtem fel az Akadémiának, amelyeket egyetlen magyar szótár sem ismert. Kései utódja Czakó Gábor is gyűjt szóbokrokat, pl. a menést kifejezők számát ezren felül jegyzi.
- Az embertelen erőfeszítései ellenére is az időből kifutó házépítő nincstelen segítségére jönnek az emberek ingyen napszámoskodni. Emberünk szabódva mondja nekik, hogy „csak paszulyt bír főzetni estére, de az emberek azt felelték neki, hogy nem kell az, mert ez a munka egyedül csak a fölöttünk élő szent Isten nevében történik.” Lám a kaláka sem mai találmány, bár nem kommunista szombat, nem társadalmi munka, nem is 72 óra önkéntesség volt a neve.
- A divatos fényűzési cikkek ára leginkább az ország határain kívül levő zsebekbe folyik. Az író megfigyelése mára sokkal igazabb. Mekkora összeg folyik ma a multik zsebébe. Ki tudja?
***
Egy bejövő email:          
Hálásan köszönjük a POMPÁS jellemzést Prokop Péter atya munkásságáról!
Örülnénk, ha ismerősei közül továbbiakat is biztatna a megszólalásra!
Hálás köszönettel:
XY,
a Béke Királynője hírlevélben a medjugorje-i üzenetek tolmácsolásának hűséges olvasója...
Persze örömmel olvas az ember ilyeneket.
Aztán mellé tolakodik egy másik idézet, amelyet Sárközi Márta, Molnár F. lánya vetett egykor papírra a balatonfüredi illetőségű Lipták Gáborról, akinek a lakása tele volt szűrökkel, „népi szir-szarral” és táblákkal: Hálás köszönet Gabusnak; Hálával Gabusnak: Leonardo da Vinci…

„Már megint kezdi!” – mondta Bajor Imre az egyik bohózatban. Én is kezdem az utolsó kötet kivonatolását (Tömörkény: Munkák és napok a Tisza partján). Pedig sokat írhatnék a szombati találkozás élményeiről, tapasztalatairól, még tán tanúságairól is. De nem teszem. Maradjon az csak belső élmény. Írhatnék arról, hogy PM milyen pozitívan reagált publikációimról. De nem teszem. Legyen elég annyi, hogy az írás lövés a sötétbe. Vagy talál vagy nem. Hogy hányakat, azt csak a FB tudja meg a Google. Nekem többnyire gőzöm sincs róla. Ez jó is, meg rossz is. Úgy vagyok vele, mint a bibliabeli hűtlen intéző: „Kapálni nem tudok, koldulni nem akarok.” És tette, amit tett. Én is teszem, amire képes vagyok. Írok.  
Tehát első rész Tömörkényből:
Nyakigláb Icig véleményezte oda a fiának: ’Móricám, ha rossz leszel, akkor muszáj fát vágnod, ha pedig jó leszel, akkor szabad fát vágnod’.
***
Egészen a falu szélén lakik egy kis házban, de olyan kicsi szögényös ház, hogy majdnem egy helyen van mind a két sarka.
***
A pusztán élők azt mondják, hogy nagy a homok, pedig nem nagy, hanem igön apró. (Csakhogy sok van belülle.)
***
Az udvaron csak nagyapó marad a kis unokával. Ők nem találnak foglalatosságot, egyiknek még nincsen, a másiknak már nincsen tennivalója a világon.
***
Tömörkény tömör fogalmazása: altában = alvás közben, miközben aludt.
***
Vasárnaponkint jönnek a népek a kultúrpalotába, mely népiesebben kurtulpalotának tiszteltetik. Ha ez volna a neve, amúgy hívnák, de mert amúgy hívják, csak azért is emígy hívják. Nyakasságuk onnan van, hogy nem szeretik az új neveket.

Hej, élet, élet, élet, élet, ez ám csak az élet… mondja a nóta, és mondom én is egy regnumi találkozó után.
P.-t köszöntöttük. G. misét celebrált. Mint megsúgta, temetésről jött.
Korosztályunk elég rendesen képviseltette magát a 70. sz. napját ünneplő társunk alkalmán.
Az idő remekelt, és a tobzódó tavasz maximálisan bedobta magát. Pazar díszlettel szolgálván a kerti mulatsághoz. Virágzó cseresznyefa alatt ültünk, szelíd szellő szórta ránk a szirmokat.
Ettünk, ittunk, beszélgettünk, gyorsan telt az idő (és nemcsak az elmúlt hetven év).
A MÁV is jól teljesített. Légkondis vonata pontosan indult és pontosan érkezett. Már utazás közben összefutottunk ismerősökkel. Nem kerestük, hogy hosszú kihagyás után hol hagytuk abba a beszélgetést, hanem folytattuk, mintha közben abba se hagytuk volna.
És így volt ez jó. (És-sel nem kezdünk mondatot.)
Örömünkre népes gyereksereg csicsergett, játszott, vidámkodott a vendégkoszorúban. Kinek 10, kinek 14 unokája van (mostanában feltünedeznek a dédunokák is).
Mi leszálltunk Aquincumnál, mások csak a Nyugati pu.-on. Mint utóbb megjegyezték, nehezményezik, hogy a politikai tüntetés miatt csak nagyon sokára tudtak átvergődni a fővároson.
Aztán eltelt egy nap. Vasárnap – mutatja a tévé – hatalmas biciklis seregszemle folyik a fővárosban. Hírértékű az is, hogy mostantól a Dózsa Gy. utat részlegesen feltúrják, távhővezeték fektetése okán.
Tényleg macerás tud lenni a közlekedés ebben a városban.  
Mégis azt gondolom, hogy némely vonatkozásban ez természetes.

A misén elhangzik egy rész Péter apostol beszédéből, tanúvallomásából. Így beszél a főtanács előtt a különben analfabéta halász, aki emberhalásszá lett:
…egy nyomorékkal jót tettünk: tudjátok meg…, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak a nevében gyógyult meg, akit keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az ő nevében áll itt előttetek egészségesen. Ő az a kő, amelyet az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett. Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.”
Ez ilyen egyszerű.
Különben tagnap is gyönyörű idő volt, erősen sütött a nap, de a lenge déli szél kellemesre hűtötte. A kertekben, az utcákon virágoztak a fák, magasra nőtt a fű, és átsütött rajtuk a nap, mint a gyerek fülén. Szinte harsogott bennük az élet.
Ünnepeltünk. Mert ünnepelni jó. Élettel teli, noha az elmúlás letagadhatatlan jelei is jelen voltak beszédtémaként, információként és mindünk sorsaként. Igaz, hogy nem elmúlásnak, hanem a máslétbe való beleszületésnek hívjuk.
Ami engem illet, DI kérdi, hány év kell még, hogy elérjem a hetvenéves kort?
???
Mondom: most 72 vagyok.
Mutatok a FB-on néhány mobilfotót.

Fülemben egy régi sláger, a Runaway zúg tört akkordjaival, énekszólójával.
Közben eszembe jutnak Varga L. püspök gondolatai, közülük is egy, amely nem kevesebbet állít, mint hogy Isten a mi felfogásunk szerint szegény, mert nincs semmije, olyannyira nincs, hogy saját fiát is odaadta értünk. Persze gazdagsága paralel mérhetetlen, hiszen lelkek serege veszi körül és örvendenek egymásnak ilyen önkiüresítő szeretettel.
Aztán azon tűnődtem, hogy igaz-e ránk a pszichológusok által emlegetett félpohár víz, ami a pesszimisták szerint félig üres, a derűlátók szerint félig tele van. Ha a képre rávetítem Varga L. gondolatát, oda jutok, hogy a mi poharunk tele van vízzel, legfeljebb, ha ördögfiókák próbálnak benne tempózni, mint a muslicák.     
Ez különösen is érdekes mostanság, amikor a nagyvilág híreinek jelentős része az amerikai, a német, a francia, az olasz, a cseh, a magyar stb. parlamenti választások már-már hisztériába csapó tökéletlenkedéseiről szólnak.   
Olyan fontos ez?
Hiszen hisszük, vagy se, mindnyájan Isten kezében vagyunk, és ez nemcsak a legfontosabb, hanem a legvigasztelibb is. Ő nem kíván kijátszani minket, nem kíván kizsákmányolni minket, nem kíván sarat dobálni ránk, nem kívánja legyőzni akaratunkat, nem kíván megfosztani szabad akaratunktól, nem fondorkodik csúsztatásokkal, provokációkkal, övön aluli ütésekkel, sunyi manőverekkel, rágalmazásokkal, gyanúsítgatásokkal, ellenségképünk terjesztésével stb., stb., csupán szeret, merthogy ez nemcsak egyik attribútuma, hanem ő maga Szeretet.
Akkor most mi vaaan?      

A Kútvölgyiben készült fotók közül az egyikhez kaptam ezt a felhívást: Take some pictures of the nurses! Csinálj fényképet a nővérkékről. Nos, igen. Az infúziós állványnak nincsenek személyiségi jogai, a folyosórészletnek se, a felújítás alatt álló épületelemekről készült képeknek már némi politikai felhangja lehetne, a személyeknek meg végképp. Persze azért nem teljesen lehetetlen megemlékezni a nővérekről, ám név nélkül, csak néhány odavetett karakterjeggyel. Segítségül egy rájuk alkalmazott közhelyet hozok ide: Minden nővér egyforma. Az egyik ilyen, a másik olyan.
Az első nővérre pl. egyáltalán nem emlékszem, mert altatásból ébredve kissé kába voltam. Éjszakás lehetett a drága.
Gy. például nevetős fiatalasszony. Tapasztalata szerint a humoros emberek gyógyulnak meg, a nekikeseredettek sokkal kevéssé. Szerintem meg a humoros emberek örökké élnek, a nekikeseredettek pedig úgyszintén.
E. éjszakás. Egy percig keresi azt a helyet a csuklómon, ahonnan artériás vért vegyen. Arca közel hozzám. Békés, fegyelmezett szép arc, hosszú pillájú figyelő szemek. Nyakában szolid arany feszület. Az a benyomásom, hogy közben imádkozik. Majd rézsút megszúr. Alig érzem. A szúrás helyére gondosan nyomókötést tesz. El is felejthetem a beavatkozást.      
Y. már megint más. Merőlegesen megy neki eremnek a tűvel, keresgél. Úgy érzem, átszúrta a csuklómat. Fáj rendesen. Végül kezembe ad egy steril gézt: Nyomjam rá a sebre.
X. Vérnyomást mér. Roppant magas. Azzal vigasztal, hogy segítenek rajtam, ne féljek. Nem félek. Ő meg tíz perc múlva hazamegy. Letelt a műszakja.
XY éjszakás. Megméri a magas tenziót. Csóválja a fejét, a másik kezemen is próbálkozik, majd azt mondja: Ez nem igaz! Majd hoz egy kézi pumpás-higanyos mérőt. Megint mér. Immár 30-cal kevesebbet. Majd megjegyzi: az automata mérők nincsenek hitelesítve. Össze-vissza mutatnak.
OK. A probléma ott van, hogy kéretik napjában háromszor ellenőrizni a vny-t. Ám automata mérőnk van itthon. Nem hiteles. Csal-e vajon? Ha igen, hamis adatokat rögzítek. Ha csal, mennyit csal? És melyik tartományban? Tapasztalatom szerint a magas tartományban fordul elő a torzítás. Elképzelem, hogy ha akinek kilencvenet mérne, de valójában hatvan volna a vérnyomása, túl sem élné a mérést.
Már is sokat fecsegtem. Maradjunk abban, hogy:
Minden nővér egyforma. Az egyik ilyen, a másik olyan.
Köszönet illeti őket munkájukért.