Mickey webnaplója

Deskénél olvasom: „A vízi-világbajnokság megnyitó ünnepe a Dunán. Manócska, színes vízsugarak, hódolat a víz előtt, római kor, gyerekkórus, 40 drón, volt minden... ünnepet valószínűleg éppúgy nem lehet kitalálni, ahogy egy várost se...” Igen is, meg nem is. Én is ültem előtte, és arra gondoltam, hogy egy levél erezete mennyire gazdag tartalmú képanyag, és ingyen van. Ettől torkollik a végtelenbe. A természet bármely része ugyancsak ingyen van, és valamiképpen a végtelenség leképezése. Ami a természeten felüli alkotás, azaz mesterséges, az csak azokat tölti el lelkesedéssel, akik beleállnak. Egy útpálya esztétikuma a táj, amelybe beépült. Lelkesedhet érte a tervezője, de a használója is. Így vagyok a megnyitóval is. Ha beleállok annak a nagyszerűségébe, hogy megfordulnak nálunk a világ minden tájáról, akik a vízi sportokat űzik és/vagy kedvelik, akkor a megjelenő jeleneteket, vibráló habokat és hullámokat teljes ártatlansággal próbálom magamba szívni. Lehet, hogy kell hozzá egy kis naivitás, egy kis jóakarat, de fog sikerülni.             
Megtehetem azt is, hogy fanyalogni kezdek az üresjáratok miatt, az öt perc késés miatt, az elhangzó beszédek miatt, a bekerülési költségek miatt, s hogy csak Egerszegi Krisztina szerepelt a műsorban a korábbi élmezőnyből. Mindezt megtehetem.
Mégis arra gondolok szívesebben, hogy az ország megpróbált kedveskedni a világnak sziporkákkal, élő tájképekkel, festett házfalakkal, némi magyaros műsorral, hogy jókedvűen nézzen mindenki az elközelgő versenyek elé akár sportolóként, akár nézőként.        
Ízelítő az 1Kor 10. f.-ből:
Intő példák az Ószövetségből
atyáink ... mind megkeresztelkedtek ... a tengerben... Ittak a lelki sziklából, amely kísérte őket, s a szikla Krisztus volt. De legtöbbjük odaveszett a pusztában (kívánták a rosszat, bálványimádókká lettek... vétettek a tisztaság ellen, az Urat kísértették, ... kígyók pusztították el őket...  zúgolódtak, lesújtott rájuk az angyal. Mi a végső időkben élünk. Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék... az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.
Pogány áldozat és keresztény áldozat
kerüljétek a bálványimádást. Krisztus vérében és testében részesülünk ...egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk... nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg az ördögök asztaláról... „Minden szabad”, de nem minden ...szolgál a javunkra. Mindenből ehettek, ami a piacon kapható, a bálványoknak szánt áldozati húsból ne egyetek ... akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére. Senkit ne botránkoztassátok ... azt keresem, ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek. Közöm. Pál írásai ráerősítenek Krisztus tanítására; mintegy kibontják azokat. – Az Apostol utal az ószövetség egyes történéseire, mint Krisztus egy-egy előképére. – Figyelmeztet a kísértésben való állhatatosságra: aki áll, ügyeljen, hogy el ne essék. – A következő, pedig mintha a miatyánknak egy lehetséges megfordítása volna: az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja.  – Isten szabadságra hív bennünket, azonban észnél kell lennünk: Minden szabad, de nem minden ...szolgál a javunkra.
Ezek a páli tanítások már-már szállóigeként közismertek. Nekünk is szólnak, akik a végső időkben élünk.

Egy indiai misszionárius, szerzetes pap helyettesít a héten a plébánián. Mivel nemrég érkezett, angol nyelvű misét mond. Angolul prédikál, angolul imádkozik és angolul olvassa fel az evangéliumot. Érdekes megfigyelni: lassan olvassa, hogy értsük. (Jut eszembe, vagy 25 éve amerikai sógornőm is feltétlenül beszélni akart hozzám telefonon. Kérdeztem, miért? Öcsém azt válaszolta, azért hogy megismerje az orgánumomat. Rendben van, szólok hozzá, de nem értek egy szót se abból, amit ő mond. Mire öcsém: Azt mondta, hogy majd lassan, tagoltan fog beszélni.) Nos, az indiai is éppen így tesz: szépen hangosan, tagoltan beszél. Nem értem, mert angoltudásom a nullához közelít. G. fordítja, mégpedig gyorsan és halkan (én meg nagyot hallok az ő hangtartományában). A kettőből azért összeáll valamiféle kép, de még a legjobb volna, ha itthon elolvasnám, hogy mit kell hallanom.
Azon gondolkodom, hogy mi lenne, ha mindig ez a fickó beszélne, minden misét ő mondaná angolul. Lefogadom, hogy esztendők múltán értenénk, amit mond, s az egészséges nyelvérzékű hívek tudnának valamelyest angolul beszélni. Igaz, hogy a liturgia nyelvén, de mégis.
Aztán emlékezetemből felmerül az is, amit Lomb Kató egyik könyvében olvastam a német diáklányról, aki Jókai könyvein tanult meg magyarul. Kissé mulatságos volt az ő jókais magyarja. Amikor egy egyetemista fiúról faggatták, ő elmondta, hogy milyennek látja: „Délceg, de igen kevély.”
Hát hasonló furcsasággal hangzana a mi liturgikus angolunk is.    
Ízelítő az 1Kor 9. f.-ből:
Az apostol példája és önzetlensége
Vajon ... nekem és Barnabásnak nincs jogunk mentesülni a kétkezi munkától? ... Mózes törvényében ez áll: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” ... Ha mások rendelkezhetnek veletek, nekünk nincs több jogunk hozzá? De nem élünk jogunkkal, hanem elviselünk mindent, ...Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is élnek, ... De nem azért írom, hogy ezután így legyen, hiszen jobb meghalnom, semhogy valaki lerontsa jó híremet. Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj, nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot... Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem, hogy minél többet megnyerjek. A zsidók előtt zsidóvá váltam, hogy megnyerjem a zsidókat... A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne. ...A versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek. Ők hervadó koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért. Én is futok, de nem céltalanul, ... hanem megzabolázom és rabságba vetem testemet, hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak. Közöm. Pál gondolatmeneteket ír le. Itt közmondást idéz: nyomtató lónak nem kötik be a száját. Igazolja, hogy a hitoktatóknak, szolgálattevőknek anyagi ellenszolgáltatás jár. Azt is kifejti, hogy nem pénzért és dicsőségért munkálkodik, hanem a felismert „kényszerből”... Jaj, nekem, ha nem hirdetem az ev.-ot – mondja. Aztán jönnek a szekvenciák, zsidók közt zsidók, törvény alárendeltjei között törvénynek alárendelt, a tv. alá nem rendeltek között tv.-nek nem alárendelt, a gyöngék között gyönge, mindenkinek mindene lettem – írja –, hogy mindenkit üdvözítsek. ... futok, de nem céltalanul... A felsoroltak közül bármelyik életvezetési elvünk lehet. Kell- e több? Másokat elvezetni az igazságra, mindenkinek mindene lenni, törni a cél felé. Van mit tanulnunk tőle.  

FELH...
ők játszanak az égen. Előttem pl. bujócskáznak. Egy kis barna pamacs érkezik a szelek szárnyán, eltűnik a nagy fenyő ágai között és hiába várom, hogy felbukkanjon a fenyő túloldalán. Nem teszi. Fennakadt az egyik ágon?  A látszat ez. A valóság pedig alighanem az, hogy szertefoszlott, vagy a nap más szög alatt érte és láthatatlanná vált. Ilyesvalami történhetett, mert rövid időn belül több felhő átment ezen az átlényegülésen. Ami meglepő a mostani felhőátvonulásokon, hogy ilyem szeles vonulás áprilisban szokásos mifelénk, ám úgy látszik, hogy szokásaink és a klíma változóban vannak.
2007-ben a francia Sens-ban kezdtek érdekelni a felhők, részben, mert érdekes formájúakkal találkoztunk az égen, és még érdekesebb formájúakkal egy vastag albumban (Nuages) a helyi könyvesboltban. Ám az élet produkál még keményebb képeket. Kaposszerdahely és Dávod fölött soha nem látott szupercellákat lehetett fotózni a napokban.
Elég rendszerességgel fényképezem én is a felhőket, persze ezek a képek nem versenyezhetnek a hatalmas tányéraknákról készült fotókkal. Nem is bánom. Legyenek inkább unalmaskák, mint félelmetesek.
A tévé naponta adja hírül a viharok okozta károk mértékét. Soha nem esett szó viszont arról, hogy a viharok a levegő átmosásával, a korhadt fák leselejtezésével, az éltető csapadék elhintésével mekkora hasznot hoznak a mezőgazdaságnak, emberek tömegének. Egyszer be kellene számolni ezekről is. Nagyon meglepné a tévénézőket.
Úgy adódott, hogy tegnap délután, és ma hajnalban egyaránt lefényképeztem, amit az ég látni engedett.
Jöttek-mentek a felh...
...ŐK.     
Ízelítő az 1Kor 8. f.-ből:
Az áldozati hús fogyasztása
A tudás felfuvalkodottá tesz, a szeretet épít ... tudjuk, hogy bálvány nincs a világon, Isten meg csak egy van:... az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk... Némelyek a bálványoknak áldozott, s fogyasztásra a piacon felkínált húst esznek... Ha nem eszünk, azzal nem veszítünk, de ha eszünk, azzal sem nyerünk... az aggályosokat meg ne botránkoztassátok...  Krisztus aggályos testvéreidért is meghalt. Ezért ... inkább soha nem eszem húst, csak hogy testvéremet meg ne botránkoztassam. Közöm. Pál Krisztus hű követője. A Mester tanította: jaj, a botrányt okozóknak. Pál kerüli a félreérthető tetteket, pl. a piacon kimért áldozati állatok húsából való evést. A botrányokozás mindennapjaink velejárója.  Különösen vigyázni kell arra, hogy a gyerekeket meg ne botránkoztassuk mi, felnőttek.  Nem csak a svábok mondták: nich vor dem Kind. Nem tartoznak rájuk a kegyetlenségek, a viták, a számukra megemészthetetlen negatívumok. És mi hányszor mégse vagyunk eléggé óvatosak. Kicsusszan a szánkon a gyerekeket megbotránkoztató szó, elmarasztaló vélemény, rágalmazás vagy megszólás, pletyka és szidalom. Vigyázzunk hát magunkra, vigyázzunk a jövő reménységeire.     

Mottó: „Kicsi nekem ez a ház, kirúgom az oldalát...”
A cím egy népdal szövegrészlete. Nem véletlen, hogy ezt a mottót választom, amikor a föld állapotáról és a Mars-expedícióról akarok néhány gondolatot megosztani.
Mi, ún. idealisták, úgy tudjuk, mégpedig a kinyilatkoztatásból, hogy a föld csak szeretetben képes helyesen szolgálni, csak az egymással való osztozkodás elég ahhoz, hogy hosszútávon működőképes legyen a bolygónk. Nem ezt tapasztaljuk. Vannak másoknak más kapaszkodóik. Pl. a felvilágosodottak tagadják a gondviselést, és úgy vélik, a racionálisan gondolkodó homo sapiens képes jó automataként gondoskodni mind az élőkről, mind a bolygónkról. Mao elnök úgy gondolkodott, hogy ha egy atomtámadás során kipusztul a föld lakosságának az egyharmada, nem gond, csak a maradék marxista legyen. A nacionalisták az általuk nemesebb fajnak képzelt Übermensch uralomra jutásáért harcoltak. Egyes közgazdászok szerint a piac mindent a helyére tesz, és globálisan önszabályozásra képes. A pénzmágnások úgy vélik, az emberiség megvehető kilóra, aki pedig nem, az pusztuljon. Szép új világunk pedig egyre lepusztultabb, egyre kevéssé lakható. Lehet, hogy mégis figyel bennünket egy jóságos gondviselés? Lehet, hogy minden teremtményre szükség van? Lehet, hogy tévedtek a közgazdászok, a pénzmágnások, a nácik, a marxisták némely vonatkozásban. Látjuk, hogy a népesség egyre nő, ma több mint 7,5 md ember él a földön, ha ugyan élet a szűkösség, a vízhiány, a vizek elszennyezése, a háborús pusztítások közepette való élet, az állandósuló éhség, a szeretethiány.
ekkor az ember gondol egy merészet: Hagyjuk itt a földet, teremtsünk életet más bolygón. Pl. a Marson. Nem gondolnám, hogy túl hamar sikerülne. De ha mégis... elmegy két ember, tíz ember tízezer ember tízmillió ember. És mihez kezdenek, akik elhagyják az elkoszladt, túlnépesedett, szeretethiányos földet? Megmondom. Elkezdik telekoszolni, kisajátítani, elzülleszteni amazt. Tévednék? Meglehet. Csak ezt nem értem, hogy a homo sapiens, akkor miért nem fordítja meg a folyamatot azzal, hogy felhagy a koszolással, és megtisztítja a földet a szemetektől. Felhagy az önzéssel és szeretetben próbál élni felebarátaival. Felhagy a pénzimádattal és osztozkodik a föld javaiból mindenkinek elegendőt juttatva. Munkálkodik és számít mások munkájára...
Mindez utópia volna?                   
Ízelítő az 1Kor 7. f.-ből:
II. VÁLASZ AZ APOSTOLNAK FÖLTETT KÉRDÉSEKRE
A keresztény házasság
...legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje... Az asszony testével nem maga rendelkezik, hanem a férje, éppígy a férfi testével sem ő rendelkezik, hanem a felesége. Ne tartózkodjatok egymástól, ... nehogy a sátán megkísértsen benneteket ... az özvegyeknek ezt mondom: Jó, ha úgy maradnak, ... de jobb megházasodni, mint égni... Ha valamelyiteknek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne küldje el. S ha valamelyik asszonynak hitetlen férje van, ne hagyja el férjét. Mert a hitetlen férjet megszenteli felesége, és a hitetlen asszonyt megszenteli férje. ...ha a nem hívő fél elválik, hadd váljék el.
A keresztények társadalmi helyzete
Különben mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta ... A körülmetéltség nem ér semmit, hasonlóképpen a körülmetéletlenség sem ér semmit, ... Ha rabszolga vagy,..ne bánkódj miatta. ...
A szüzesség eszménye
A szüzeket illetően ...jó, ha így marad az ember. ... ha megnősülsz, s ha a lány férjhez megy... az ilyeneket testi nyugtalanság gyötri,... ha valakinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik. A nőtlennek arra van gondja: hogyan járjon az Úr kedvében. A nős azonban világi dolgokkal törődik... aki férjhez adja hajadon lányát, jól teszi, aki pedig nem adja férjhez, még jobban teszi. Közöm. Pál úgy vélte, hogy Krisztus hamar eljön újra, és e nézete szerint osztja tanácsait. Ma úgy mondjuk, huncut az ember, amíg meleg, ezért „könnyebb gúnya” a házasság, mint e megtartóztatás. Pál inkább tanácsolja az Istennek való élést, ha nehezebb is.  Tetszik álláspontja, miszerint ne kötődjünk a földi javakhoz, mert efemer itt minden. A saját életünk is az.  

A tudom/nem tudom, hogy mi az idő (ld. Szent Ágoston), a hangokra fokozottan igaz.  Hiába tudom, hogy a hang longitudinális hullám a kb. 16-15 000 Hz-ig terjedő tartományban, nem kerülök sokkal közelebb titkának megfejtéséhez. Honnan van az, hogy egyik embernek kellemes az orgánuma, a másiknak bicskanyitogató a hangja. Honnan van az, hogy a felhangok a természetben is, meg a zeneszerszámok világában is különféle gazdagságban fordulnak elő. Honnan van az, hogy az idők előrehaladtával a felhangok némelyike erősebben szól a fülemben, mint az alaphang, ezért stúdiótisztaságú zenéket hamisnak érzékelek, tudva-tudván, hogy bennem van a hiba.
Honnan van az, hogy az elmúlást segíti az öregkori nagyothallás. Átmegyünk közeledő jármű előtt féktávolságon belül? Nem halljuk meg a számunkra veszélyt közlő hangokat?
Nem akartam az enyészet felé kormányozni a hangokról szóló szösszenetet.
Tehát vissza a hangokhoz.
Tegnap, amikor sokan beszéltek egyszerre, nem értettem semmi egyebet, mint hogy mindenki szeretné, ha az ő hangja érvényesülne.
Tegnap egész nap nyekeregtek a különféle életkorú ventilátorok. Kellett, hogy így tegyenek, mert mint írtam, dunsztos kánikula közepette élünk.
Tegnap este rendesen tudatta az ég, hogy ő is képes muzsikálni. A szellő viharos széllé erősödött, a fák susogása átment gallyakat tépő zúgásba, egy-egy reccsenés tette változatosabbá a hangorkánt. Ehhez a zenebonához társult a szemergő, majd záporozó esőcseppek szimfóniája, amely azután decrescendóba ment át. Mígnem megszűnt.
Közben sistergő mennykövek dörögtek az égen. Felvillanás felvillanást követett, és a csattanások is elég sűrűn követték egymást. Érdekes volt megfigyelni, hogy elvonulófélben megváltozik a dörgések hangmagassága és főleg csitul az erősségük.
Tegnapelőtt előtt, szombaton utaztunk a Rail Jet-tel. Olyan kiegyensúlyozottan vette a kilométereket, hogy azt gondoltam, lassú a vonat, pedig nem. A kijelző 160 km/órát mutatott. Visszafelé részesültem az igazi élményben. Egy fékezési manőver során lopakodót meghaladó csendességben gördült tovább a szerelvény. Némán vonultunk el a mezők között, olyan símán, oly kecsesen, mint Petőfi folyója,  a Tisza.
Hogy is írja?
A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába’.

Síma tükrén a piros sugárok,
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.

Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.
...
Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe
Egy madár csak néha füttyentett be.
Ilyesfajta hangulatba ringatott a korunk technikáját felvonultató villanyvonat. 
Hogy mit keres itt ez a csend? Mi mást, minthogy a hangok és a hangok hiánya szervesen összetartoznak. Egymást feltételezik. Kontrasztosak és együtt alkotják a változatosságot.          
Ízelítő az 1Kor 6. f.-ből:
A keresztények peres ügyei
Ha valaki közületek pereskedik keresse igazát a szenteknél. a szentek ítélkeznek majd a világ fölött, ... az angyalok fölött is ítélkezünk majd,  ... és a mindennapi ügyekben? ... Nem akad közöttetek értelmes ember, aki testvérei ügyében döntőbíró lehetne? Ehelyett testvér a testvérével pereskedik, ráadásul hitetlenek előtt... Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el inkább a károsodást,... a gonoszok nem öröklik Isten országát... Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát. Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok
A szabados életmód elkerülése
Minden szabad nekem, de nem minden hasznos... ne váljak semminek rabjává... A test nem a kicsapongásért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és minket is feltámaszt. Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? ... aki tisztátalannal egyesül, az egy testté lesz vele: Ketten egy testté lesznek. Aki azonban az Úrral egyesül, egy lélek vele... a kicsapongó a tulajdon teste ellen vét. Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? Nagy volt a váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben! Közöm. Két téma, két megoldás. – Az első: Pogány bíró elé vinni a keresztények belső torzsalkodásait. Ez botrány. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? – kérdezi, javasolja Pál. – A második: A kicsapongó ellen is fellép. Okfejtése: A házasok ketten lesznek egy testté. A keresztény az Úr lelkével lesz egy lélek. A test a Lélek temploma, Krisztus tagja a megváltás révén. Így illik róla gondolkodni, így illik vele bánni, szolgálni.      

Dunsztom sincs, hogy miért van ekkora dunszt, merthogy dunszt van, az ziher. Magyarul is tudom mondani: Gőzöm sincs, hogy miért ilyen párás a levegő, de hogy nagyon párás az már biztos. Amikor sajnálom azokat a déli népeket, akik 50 fokos hőségtől szenvednek, nem biztos, hogy igazam van. Irakból érkező mondja, hogy az 50 fokos meleget elviselhetővé teszi, hogy száraz meleg, ami náluk van. Könnyebben érzik magukat, mint mi a harminc egy néhány fokos dunsztosban. Ugyanez lehet a száraz Kaliforniában is. Sivatagi a hőség, de sivatagi a szárazság is.     
Nedvességtartalom és meleg együtt vizsgálandók.
Amikor én az óbudai Goldberger-gyárban munkálkodtam, munkásruhánkat kimostuk és elzarándokoltunk vele a hengernyomó műhelyhez applikált „hotflü”-be, a szárító térbe, ahol 70 fokos erős légáramlatban szárították a festett textilvégeket, és a madzagra terített gatyáinkat. Nem állítom, hogy kellemes tartózkodási hely volt, de kibírtuk egészségkárosodás nélkül, ameddig kiteregettük a tisztát, és amikor érte mentünk a forróságba. Arra vigyáztunk, hogy ne érjünk forró fémhez, egyáltalán semmihez.
Ellenőrizetlen, amit írok, csak emlékezetemre hagyatkozom: Az ember, hihetőleg elvisel 110 C-fokot is rövid ideig, ha erős szél kíséri. Lehet, hogy tényleg ez az abszolút tűréshatár.
Hát, most nincs ekkora hőség, de szél is csak akkor, ha a ventilátorok zümmögnek.
Ízelítő az 1Kor 5. f.-ből:
Egy botrányos eset felszámolása
...az a hír járja, hogy ...valaki apja feleségével él. S ti még kérkedtek, ahelyett, hogy kizárnátok magatok közül, aki effélét művel. Én ugyan... már ítéletet mondtam afölött, aki így viselkedett: Urunk, Jézus Krisztus nevében egyesüljünk, ti és az én lelkem, Urunk Jézus hatalmával, adjuk át az ilyet a sátánnak testének romlására, hogy lelke üdvözüljön az Úr napján.... egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti ... új tésztává legyetek... Ünnepeljünk... a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével... Ne barátkozzatok romlott emberekkel. Nem általában ... azonban ezt írom nektek: Ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek hívnak, mégis kicsapongó, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel ne is étkezzetek együtt. Nem tartozik rám, hogy kívülállókon bíráskodjam. Nemde ti is azok fölött ítélkeztek, akik a közösséghez tartoznak? A kívülállók fölött majd Isten ítélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül! Közöm. Pál igazolja, hogy aki többet kapott, attól többet is várnak el. És nemcsak az Isten, hanem a Krisztus közössége is. Máténál ez így szerepel: ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt... Ha nem hallgat rád, végy magad mellé még egy-két társat tanúskodás miatt. Ha rájuk sem akar hallgatni, mondd meg az egyháznak (közösség), ha az egyházra sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány... (Vö. Mt 18,15 skk) Kérdés: Mit gondolt volna a szivárványos zászló alatt vonulókról?        

Az optimista derűvel néz a jövő kihívásai elé. A sikerorientált vágyik is a megmérettetésekre. Én – bevallom – sose vágytam erőmön felüli megpróbáltatásokra. És erőim teljén túl egyre kevésbé. Vagy tíz éve állapítottam meg, hogy nem nekem való a Mont Everest megmászása. Beérem a Ferihegy és a Lakihegy megmászásával is. A többre csak ránézek, és... jut eszembe, hogy a 310 m-magas Badacsonyőrsi-hegyre felszuszogtam a Folly-arborétumban.
Ki látott már olyat, hogy valaki az orra előtt magasodó kilátóra ne menjen fel? Felmentem és kiláttam. Azt láttam, amit eleve elképzeltem. (Azért a kikukucskálás az enyhe szélben mégis csak más, mint a táj elképzelése a messzeség párája és a részletek konkrétsága nélkül.)
Elkalandoztam.
A kudarckerülő megpróbál mindenféle őt érhető viszontagságot elképzelni, és megtervezi, hogy adott körülmények között mit kell tennie, hogy túléljen. Aztán kiderül, hogy nincs is rá szükség – legalábbis az esetek túlnyomó többségében.
Senki nem akarja, hogy átússzam a Balatont, hogy átkorcsolyázzak Fonyódról Tihanyba, hogy a Nemzeti Múzeumnál elszavaljam a Nemzeti dalt nagy tömeg előtt.
A heti meghívás két homília elmondásáról szól, amit könnyedén teljesítek. A korábbiak ezt igazolják.
Ízelítő az 1Kor 4. f.-ből:
Az apostol tisztsége és gondja
...nem törődöm azzal, hogy ...mint ítéltek felőlem... Az Úr mond fölöttem ítéletet... Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és földeríti a szívek szándékait. Akkor majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől... Senki se kérkedjék a másik rovására! Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? ... Isten nekünk, apostoloknak az utolsó helyet jelölte ki, mint olyanoknak, akiket halálra szántak, ... oktalanok vagyunk Krisztusért, gyöngék vagyunk, ... minket megvetnek... éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedünk. Nincs otthonunk, és kezünk munkájával keressük kenyerünk. Ha átkoznak minket, áldást mondunk, ha üldöznek, türelemmel viseljük, ha szidalmaznak, szelíden szólunk. Szinte ennek a világnak, mindenkinek söpredéke lettünk... én adtam nektek életet Krisztus Jézusban. Azért kérlek titeket, legyetek követőim. Timóteus ... majd eszetekbe juttatja tanításomat Krisztusban, ahogy azt mindenütt, minden egyházban hirdetem. Némelyek elbizakodtak, ... hamarosan elmegyek hozzátok. Akkor majd meggyőződöm a felfuvalkodottak ... erejéről. Mert az Isten országa nem szavakon alapszik, hanem erőn. Mit akartok? Vesszővel menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel? Közöm. Ne ítélj, hogy ne ítéltessél! – mondja Jézus. Ezt hangsúlyozza Pál is magára vonatkozóan. – Szállóige lett a mid van, amit nem kaptál? Mondhatta volna a Mester is. Olyan maxima íze van. Méltán idegesíti őt, hogy az általa mondott, tett sok jóért egyre csak elmarasztalást kap. Figyelmezteti is a hamis tanítókat rá, hogy összeméri velük tudását. Vele van Isten ereje, amazokkal pedig csak saját hamis okoskodásuk. Ha valamit érdemes megfontolni a szakaszból gazdag európai polgároknak, az mid van, amit nem kaptál gondolat.  Meztelenül jöttünk a világra, és üres kézzel hagyjuk el. Ami ezen felül van, azt mind kaptam. Sőt, meztelen testemet, lelkemet is.    

Van nekem egy mobilom. Annak is van egy új akkuja. A mobilhoz gyorstöltő. Nem tudom, milyen lehet a lassú töltő. Eltelik ugyanis egy jó fél nap, amíg feltölti a telefont ez a gyorstöltő. De nem egészen. Tegnap este óta a töltésszint 99%-on áll, és nem hajlandó 100%-os lenni. Konok következetességgel vonakodik elérni a teljes töltési szintet.
Akik abban a szerencsében részesültek, hogy a piarista Fekete Antal tanította nekik a magyart, azok tudják, hogy a formulát tőle kölcsönöztem. Ő íratta a hibásan javított dolgozat delikvensének az ellenőrzőjébe: Szüleim:  „konok következetességgel vonakodom kijavítani a magyar dolgozatomat.” Ez annyira visszatérő szövege volt a jó atyának, hogy megmaradt emlékezetünkben. Évtizedek múltán bíborosunk cikket küldött a jezsuita lapnak, amelyben kitért az Eu-tagságra is, megemlítve, hogy az EU konok következetességgel vonakodik felvenni a tagországok közé minket. Felcsillant a szemem: Nahát, nem is tudtam, hogy Erdő Péter piarista diák volt.
***
Egy rendőrvicc a rejtvényújságban: A rendőrt elküldi a felesége a boltba: – Hozzál margarint, és ha van tojás, akkor hozz tízet! Hazajön a rendőr tíz margarinnal. – Drágám, volt tojás.
Az elhallás következtében adódó komikum a viccek alaptípusa. Sokszor előfordul az életben is félrehallás, félreértés.
„Jó napot, sógor.
A csónakot fódom.
Hát az öreg mit csinál?
Kilyukadt a feneke.”      
Visszatérve az előző poénra, ez itt rendőrvicc, de lehetne rátóti legényekkel, lehetne a bolondokkal előforduló sztori, lehetne precíz németek poénja, stb.
Másrészt gyerekkoromba visz vissza, amikor is unokatesómat kiküldte anyja a kertbe: Fiam, hozzál be öt vagy hat hagymát. Csak nem érkezik meg a hagyma, se a gyerek. Aztán mégis beállít egy kazal újhagymával. Anyuka, csak 52-t találtam. (Elértette: hozzál ötvenhat hagymát.)   
Van ez így.
Ízelítő az 1Kor 3. f.-ből:
A pártoskodás elvetése
...Tejjel tápláltalak benneteket, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el, mert testiek vagytok... vetélkedtek és civódtok: „Én Pállal tartok”, a másik meg: „Én Apollóval” ... mi Apolló? Mi Pál? Szolgák csupán... Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta... de csak a gyarapodást adó Isten számít. Az ültető és az öntöző el is nyeri jutalmát... Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti meg Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok... az Istentől juttatott kegyelemmel megvetettem az alapot, de más épít rá. A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat... Az (Úr) napja ... tűzzel érkezik, és... megmutatja, kinek mit ér a munkája. Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül... Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek? Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az ... a világ bölcsessége balgaság Isten előtt:  írva van, „Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket.” ... senki se kérkedjék az emberekkel. Hisz minden a tietek: Pál, Apolló, Kéfás, a világ, az élet, a halál, a jelenvalók, az eljövendők: minden a tietek. Ti azonban Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig az Istené. Közöm. – Minden csak hiúság, a civódás is, az emberi okoskodás is az. Pál tanítja: - Testünk a Lélek temploma, tehát szent. Minden a miénk, ami szükséges az Isten országához. Mi Krisztuséi vagyunk, ő pedig az Istené. Így teljes a kör. Hatalmas biztonságban tudhatjuk magunkat, ha komolyan vesszük a szeretetparancsot.

Próbálok nem bosszankodni. Előttem a PC, előttem két interneten megrendelt vonatjegy nyomtatásra várva (tudom, elég, ha okos telefonon látható, de mégis). Előttem a HP nyomtató. csakhogy a számítógép programja olyannyira kupáltabb, hogy kifogástalanul működő nyomtatómat nem ismeri fel, és mindenféle javaslatokat tesz, hogy hova mentsem a kinyomtatásra várt anyagot. OK. Elmentem. Majd rákattintok a nyomtatás parancsra. Erre ő újra felajánlja, hogy mentsem el valahová az anyagot. Nem mentem el. Kikapcsolom a nyomtatót. Ne fogyassza az áramot. Lehet, hogy az egész számítástechnikai rendszert ki kellene kapcsolnom, hogy ne fogyassza életenergiámat, ne bosszantson fel, és főleg ne tegye futásomat akadályfutássá a fejlesztés égisze alatt újra és újra megtanulandó technikákkal szembesítve.
***
Inkább arról írok, hogy Levi túlesett a kisebb beavatkozáson. Ráment apjuk-anyjuk egész napjuk, Domi pedig nálunk próbálta eltölteni ezt a másfél műszaknyi időt. Jó kis találmány ez a gyerek. Szókincse bőséges. Háromévesen választékosan fejezi ki magát. Kínálom füstölt szalonnás zsemlével. Elutasítja azzal, hogy ő a szalonnát csak sütve szereti. Nocsak.
Kedélye igen széles érzelmi skálán mozog. Már felismeri a szójátékokat. Jókat nevet rajtuk. Hálás minden versikéért, és hamar felcseréli a szavak hangzóit. (megégyszer, feteke, stb). Minden gyerek más. Egyik a fogkefét, foffekének, másik szokkeszének mondja. Egyszer csak ráállnak a helyes ejtésre. Vagy nem. Utóbbiak sose tanulnak meg helyesen idegen nyelvet, vagy csak nagy nehézségek árán.       
Ízelítő az 1Kor 2. f.-ből:
Az apostol igehirdetése
... nem akarok másról tudni közöttetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről... Tanításom és igehirdetésem a Lélek és az erő bizonyságából állt, hogy hiteteknek Isten ereje legyen az alapja. A tökéletesek körében azonban mi is bölcsességet hirdetünk..., Isten titokzatos, rejtett bölcsességét, amelyet Isten öröktől fogva megdicsőülésünkre rendelt...  a világ fejedelmei,  ha felismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát... Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. Nekünk (Pál) azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is. Ki ismeri az ember benső dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek? Hasonlóképpen Isten titkait sem ismeri senki, csak Isten Lelke... beszélünk, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít, lelki embereknek lelkieket nyújtva. A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered. Balgaságnak tartja, s nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie... Mi birtokában vagyunk Krisztus gondolatainak. Közöm. – Emlékezetem szerint Balás Béla emeritus püspök választotta jelszavául: nem akarok másról tudni közöttetek, csak Jézus Krisztusról ezeket a páli szavakat. – Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik – közismert megfogalmazása az örök boldogságnak. – Már ő is tudja, hogy a „testi ember” (ma e világinak, szekularizáltnak mondják) nem fogja fel, ami lsten lelkéből fakad. Ezért bélyegezi meg balgaságként. P. Teilhard de Chardin úgy éli meg a világ fejlődését, hogy az Ómega-pont felé tart. Ha igaza van, és ha marad a tendencia, még hatalmas misszió és idő, amíg eljut arra a nyugvópontra, ahol mindenki felismeri azt, hogy az egész világ Krisztusért van. A folyamatot az Isten kegyelme felpörgetheti. Marana tha (ezzel a mondattal záródik a Jelenések könyve): Jöjj el, uram, Jézus!  

Miközben e sorokat írom, Levin kis műtétet hajtanak végre (vízsérv: olvasd: víz sérv). Reggel náluk kezdtünk. Domi ébredése, reggeliztetése levezénylése volt a feladatunk. Elmentem aztán misére. Senki nem kérdezte, hogy hol hagytam az asszonyt, pedig megmondtam volna, hogy unokázik (szép magyar főnévből képzett ige, a nagyszülők szókincsében ismert) aztán együtt a piacra, ahol megnéztük a Józsi hentes robbanómotoros áramfejlesztőjét (szépen, szabatosan kifejezve: aggregátor). Túl hangosnak ítélte Domi. Hazakocsizván éppen a ház előtt és mögött a réten dolgoztak a fűkaszások és az önjáró fűnyíró munkagépek. Aztán önjáró munkáscsoport összegereblyézte egy nagy ponyvára, amit ők elszórva hagytak a csatatéren. Mindez hatalmas zenebonával járt. Érdekes módon ez nem zavarta Domit. Az erkélyről néztük a terepgyakorlatot, mígnem a felettünk lakóknál takarítók a fejünkre nem rázták a szőnyeget. Káromkodtam volna, de a nagy zajban úgy sem hallották volna meg azok, akiknek szól.
A terepszemlét mindenesetre berekesztettük, az árnyékolókat leeresztettem, hogy fogják fel a ránk szabadított sz. sűrűjét. Még eszembe jut az ilyenkor szokásosan alkalmazott közhely: Az ilyeneket egy külön házban kellene elhelyezni. Vagy netán nekünk kellene külön házba költözni? Tertium non datur. A feleség egyszer összeszólalkozott velük ez ügyben, majd egy másik alkalommal írt. És semmi. Falra okádott borsó. Én meg azt találtam ki, hogy csütörtök délben feltakarítom az erkélyt (heti egy alkalommal nem árt egyébként se), és akkor tisztaság van a következő rongyrázásig.
Remélem, mire befejezem ezt a posztot, Levi túl van az operáción.
...
Jelentem, túl van.        
Ízelítő az 1Kor 1. f.-ből:
Címzés és üdvözlet
Pál: Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól! ... PÁRTOSKODÁS ÉS BOTRÁNYOK
Pártokra szakadás a korinthoszi egyházban
Testvérek, ... ne szakadjatok pártokra... Talán megoszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették értetek keresztre, avagy Pál nevében keresztelkedtetek meg? Krisztus azért küldött, hogy hirdessem az evangéliumot, de nem bölcselkedő beszéddel, nehogy Krisztus keresztje elveszítse erejét.
A kereszt bölcsessége
A keresztről szóló tanítás ... nekünk ... Isten ereje. Hiszen ... a világ bölcsessége balgaság, mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége. Hiszen Istennek a „balgasága” bölcsebb az embereknél, és Istennek a „gyöngesége” erősebb az embereknél... Isten azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. Így senki sem dicsekedhet Isten előtt: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.” Közöm. – Az első mondatot beemelték a misekezdés  egy lehetséges indító mondatául. Kegyelem és békesség nektek ... – Emberi ész fel nem fogja, hogy miért történt a Fiú feláldozása. Ám a dadogó szív sejti a határtalan önkiüresítő szeretetet eme tett mögött. Innen Pál megfogalmazása: mi a megfeszített Krisztust hirdetjük. – Aki a kövekből képes fiakat támasztani, annak rendes szokása, hogy a balgákat válassza, hogy megszégyenítse a  okosakat, a gyengét az erőssel szemben, a semminek látszókat a közismert személyiségekkel szemben. (Igen, Atyám, így tetszett neked – jegyzi meg egy ízben Jézus.)