Mickey webnaplója

1. - Idén 2016-ot írunk.
2. - Ma február 5-e, péntek van.
3. - Az Amerikai úti kórházban vagyok.  
Ilyenek memorizálása jól jöhet annak, aki kezd öntudatra ébredni. Napjában nemegyszer megkérdezik tőle, (nem elégednek meg a sablonos kérdéssel: Hogy vagy?) A kérdés nem is olyan egyszerű annak, akinek koncentrációs nehézségei vannak, vagy emlékezetkihagyása stb.
Nem könnyíti meg a kérdést az se, ha végignézed az ágyak lepedőit. Egyikbe beleszőve: Uzsoki kórház, a másikba belepecsételve: Semmelweis Orvostudományi Egyetem. A harmadikba: Szent György Kórház, a negyedikbe: Szent János Kórház. Te meg találd ki, hogy melyikben vagy.
4. Si fueris Romae, romano vivito more. Ha Rómába mész, viselkedj úgy, ahogy ott szokás. Edd azt, amivel a néhány nap során kínálnak (alkalmazott diétádtól függetlenül).
5. Ugyanígy, ha gyógyszerek elhagyása miatt magasra szökött vérnyomásod vagy a vérhígító elhagyása miatti stroke-kal keresesd meg az intézményt, az életedért küszködve, akkor el kell fogadnod azokat a szereket, amelyekkel visszahozzák tudatodat.
6. Nincs az az ócska vérnyomásmérő, amely ha kell „ráfújással” bár, de ne mutatná meg, hogy áll a vérnyomásod. Azért fúj rá, mert a magasabb tartományokat csak így érheti el. Ha tehát magas a vny, kénytelen ráfújni.
7. Először élni kell, s csak azután lehet arról beszélgetni, hogy miféle diétára fogjam magamat, és mit fogadjak el hitelesnek. Meglehetősen gyakori csalódásaim tettek immár óvatossá. Remélem, még idejében.  
Ezekkel a tapasztalatokkal megrakodva tértem haza immár 10 nap után a kórházból, s próbálok magamhoz térni újra immár kissé átprogramozva, némiképpen meglassúdva, de reménnyel telve.        
***
A nővérek egymás közti beszélgetése regénytémává lehetne, olyan színes sorsokról mesélnek egymásnak. A betegek sorsa egy-egy dráma, tehetetlenségük maximális, életkilátásuk helyzeteltérésükből fakadóan más és más.
Érdekes téma lehetne még a verkliből fakadó liturgiák, azonosan lefutó cselekedetek megírása. Nem tervezem, csak megemlítem, hogy létezik. Továbbá hallatlanul érdekesek az ott dolgozó figurák, és egymáshoz való kapcsolatuk. Ki a főkutya, ki az alkutya, kit miért fogad be a csapat, s kit nélkülözne.   
Végül most mindenkinek nyugodalmas békés éjszakát kívánok.   

Miklós ma már jobban van, érzelmileg leginkább, már nem olyan az ábrázata, mint aki nem tudja hol van, de a vérnyomása még mindig magas. Még a SUB intenzíven van, tele madzaggal. Kérem, hogy vigyázzatok rá ti is! Köszönöm, Tücsi

Kidobni az órás rádiót kell, mert órája valamiért nem működik, a rádió rész pedig igen gyenge minőségű.  
Reménykedem, és reményem alapos: Kezdek kikecmeregni az arcüreggyulladásból. Csütörtökig muszáj magamra figyelni. Szeretném, ha eseménytelen napok elé néznék. A négyéves Levente unoka örült ajándékainak, kiváltképp egy ígért futóbiciklinek. Mi többiek is jól éreztük magunkat.  Ma cseréltem a tucatnyi szódáspalackot. Holnapra bejelentkeztem szervizbe, mert a Colt szervokormánya nyikorog. Olajat kell cserélni a további romlás megakadályozására. Dióhéjban ennyi elég is a nap történéseiből.
Az Énekek éneke 1. f. (CÍM ÉS BEVEZETŐ)
Az énekek éneke Salamontól. A MENYASSZONY: Csókoljon meg a szája csókjával! Igen, szerelmed édesebb a bornál. Keneteidnek illata kellemes, mint a kiöntött olaj, olyan a neved, azért szeretnek a lányok.
AZ ELSŐ ÉNEK: Vigyél magaddal! Siessünk, el innét! Lakosztályába vezet a király! Te leszel az örömünk és a boldogságunk! Szerelmedet többre tartjuk a bornál! Mert méltán megillet a szeretet.
A MENYASSZONY: Barna a bőröm, de azért szép vagyok Jeruzsálem lányai, mint Kedár sátrai, Zalma takarói. Ne nézzetek le, amiért barna vagyok, hiszen a nap barnított le! Anyámnak fiai nehezteltek rám, elküldtek hát szőlőt őrizni, s a magam szőlejére nem vigyázhattam. Te, akit szeret a lelkem, mondd, hol legeltetsz, s a déli órában (nyájaddal) hol delelsz? Miért is kellene tovább kóborolnom, társaidnak nyáját kerülgetnem?
 KAR:  Ha magad nem tudod, asszonyoknak gyöngye, akkor csak haladj a juhok nyomán, és legeltesd a magad gidáit a pásztoremberek tanyahelye körül!
A VŐLEGÉNY: Fáraó hintaja elé való paripához tartalak, mátkám, hasonlónak. Szép az arcod a függőid között, s a korállal ékesített nyakad! Aranyból csináltatunk neked láncocskát, s rá ezüstből gyöngyöket.
A MENYASSZONY: Amíg asztalánál mulat a király, nárdusom jó illatot áraszt magából. Kedvesem, mint egy csomó mirha, a keblemen pihen majd. Szerelmem olyan nekem, mint a ciprusfürt, amely az Engedi szőlőhegyén terem.
A VŐLEGÉNY: De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Akár a galambok, olyanok a szemeid!
A MENYASSZONY: Szép vagy, szerelmem, elbájolóan szép! Nyoszolyánk üde zöld, házunk gerendái cédrusfából vannak, falainkat meg ciprusfa borítja. Közöm. A könyv szerelmes dalok gyűjteménye. Krisztus és az egyház kapcsolatára vonatkoztatjuk. Egymásban gyönyörködik Krisztus, a vőlegény és menyasszonya, az anyaszentegyház.

Éjszaka elkezdett lüktetni a koponyám, a csontok küszködtek a gyulladással. Sikerült aludni csaknem ülő helyzetben. Reggelre abbamaradt a nyomás. Két kávét ittam, mert keveset aludtam.
Jutka óvónő.
Értésemre adta, hogy 27 fős csoportjában hol heten, hol négyen jelentek meg. A többiek hetekig vírusos influenzával küszködtek. Csakhogy ez keményebb az infl.-nál. Arcüreggyulladás.  Ma veszem be a három tabletta utolját. Várom a fejleményeket. Egyelőre szédelgek. Reggel Tücsi megjegyzi, alighanem lyukas a kocsi bal első kereke. Mondom, mintha csakugyan. Mintha azt én oldalam felé lejtene a kasztni. Bár – mondom – ne legyen igazad. Amennyire az szemmel látható, van levegő a kerékben. Mindenesetre majd figyelem.
Az egyik órásrádióban elemet cserélek. Jár egy percet, majd megáll. Újabb csere, az is megáll. Nem csoda. Kb. 51 éves tajwani ketyere. Kopik, mint a gazdája.
Levi unoka szülnapja van. Az ajándékozás nem túl egyszerű. Nemcsak meglepetésnek kell lennie, de kicsinek is, mert lassan megtelik a lakásuk. Próbálkozunk.
Préd 12. f. Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban, mielőtt megérkeznek a gonosz napok, és elközelegnek az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem; mielőtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielőtt az eső után visszatérnek a felhők; amikor megremegnek a ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak; amikor az őrlőlányok kevesen lévén már nem dolgoznak, és az ablakokban kinézők homályba borulnak; amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat; amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér – az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok; mielőtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a kúton a kerék; és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta. Hiábavalóság, csak hiábavalóság – mondja a prédikátor – minden hiábavalóság!
Befejezés.
A prédikátor nemcsak maga volt bölcs, hanem a népet is okosságra tanította. Sok bölcs mondást mérlegelt, felkutatott és megfogalmazott. A prédikátor igyekezett tetszetős szavakat találni, és az igazság szavait őszintén leírni. A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, és mint a levert cövekek a nyájak javára használja őket a pásztor. Ezeken túl, fiam, ne kutass! A sok könyvírásnak se vége, se hossza, és a sok tanulás elfárasztja a testet. Vége a beszédnek. Mindent hallottál. Féld az Istent, és tartsd meg a parancsait! Mert ez minden embernek a kötelessége. Mivelhogy Isten minden tettet ítélőszéke elé visz, és lát minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz. Közöm. A prédikátor közérthető képekben meséli el az öregedés folyamatát, a látás, a hallás romlását, a fogak kihullását, a teljes vakságot, s végül a sirató asszonyokat emlegeti. A végig pesszimista hangvételt megütő prédikátor így összegez: Féld az Istent, és tartsd meg a parancsait! Mert ez minden embernek a kötelessége. Nos, ez nem hiábavalóság.

Az L. barátomtól olyannyiszor hallott poén szerint harminc fölött csak tünetmentes napok vannak. Ez a meglehetősen pesszimista gondolat ugye annyit jelent, hogy meglehetősen hamar kikezdik az embert a testi-lelki problémák. Az élet íve emelkedik, majd a csúcsra jut. Mindenesetre 40-50 év elmúltával óhatatlanul hanyatlani kezd a szamártestvér. Az életben maradáshoz sok minden szükséges. Egészséges étkezés, mozgás, hobbihoz hasonló és tehetségeinket kamatoztató munka. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezen a földön örök életünk lesz, de azt igen, hogy szerencsés esetben kitolódik az az időtartam, amit itt megélhetünk. Bicsérdy 120 évet ígért követőinek, s ő maga csak töredékét érte meg. Kiesett egy robogó vonatból. Schirilla Gy. 80 évet sem ért meg, abszolút uralma alatt tartott teste megadta magát végzetének. A múltévben elhunyt Czeizel Endre mutatta ki, hogy a az emberi test 110-120 évre van kalibrálva. Ezt a kort szerencsés körülmények összjátéka esetén meg lehet érni. Sajnos neki sem sikerült.
Az elérhető életkorra vonatkozó megállapítások bár igazak, mégis minden esetben hozzá kell tenni a ha szócskát. Mint ismert, jósolni nehéz, különösen a jövőt illetően. A megpróbáltatások is jótékony hatásúak lehetnek, mintegy edzésnek számíthatnak, de nem okvetlenül. Úgy valahogy, mint a sport megpróbáltatásai. Van, akit keményebbé tesz a sziklamászás, a magashegyi túrázás, de az is előfordulhat, hogy visszájára sül el a dolog. A túlfeszített erőltetés idő előtt elkoptatja a testet. Engem legutóbb egy jó hónapos influenza edzett, kínozott, fordult ellenem. Nem tudom, hogy miféle típusa támadott meg, csak azt, hogy influenza soha még nem tartott ilyen sokáig. Hiába reménykedtem, hogy most már kifelé mászok belőle, nem ez történt. Átment arcüreggyulladásba, s a dolog egyre rosszabb lett. Nem segített az orrcsepp sem. Tegnap értem a mélypontra. Lüktetett a fejem, kitartóan fájtak az arccsontjaim. E tünetek szakorvoshoz űztek, aki remélem, kiütötte a kórt, és pontot tett kínlódásom végére, legalábbis reménykedem.
A hozzám hasonló laikus nehezen mondja meg, hogy egy-egy megpróbáltatás olyan jellegű-e, ami még edzi, vagy olyan, amely rombolja testi állóképességét.
Préd 11. f. Dobd kenyeredet a víz tükrére, és sok nap múltán is megtalálod. Adj (vagyonodból) egy-egy részt hétnek, sőt nyolcnak, mert nem tudhatod, milyen baj szakad az országra. Ha tele vannak esővel a felhők, a földre öntik. Akár észak, akár dél felé dől a fa, ott marad, ahová dől. Aki a szélhez igazodik, az sohasem vet, s aki a felhőket lesi, nem arat. Ahogy nem ismered a szél járását, sem a terhes asszony méhének titkait, ugyanúgy nem ismered Isten tevékenységét sem, aki mindent irányít. Már reggel vesd el vetőmagodat, és ne pihentesd kezedet napestig, hisz nem tudhatod, vajon sikerül-e ez vagy az, vagy hogy mindegyik egyformán jó-e.
Az öregség
Édes a fény és jót tesz a szemnek, ha látja a napot. Ha sok évig él is az ember, örüljön mindegyiknek, és gondoljon arra, hogy sok lesz a sötétség napja. Minden, ami következik, hiábavalóság! Örülj, ifjú ember, ifjúságod idején, légy vidám ifjú napjaidban! Menj, ahová húz a szíved, és ahová csal a szemed! De légy tudatában, hogy Isten mindenért számadásra von. Vesd ki a szívedből a haragot, és tartsd távol testedtől a bajt! Mert az ifjúság és a fekete haj korszaka hiábavaló. Közöm. A fejezet kijelentései meglehetősen esetlegesek. Az élet egyszeri és megismételhetetlen. A prédikátor tevékeny életre int. a legfontosabb tanítása ez: Légy tudatában, hogy Isten mindenért számadásra von. Ennek fényében hozza meg döntéseit a bölcs.

Karinthy Frigyes krokit írt ezzel a címmel: A világ legbutább kisgyereke. Többek között ilyeneket kérdez: Anyuka, ha fölmegyek a dombra, fönt leszeeeeek?
Majd később. Fölmentem erre a dombra, most akkor fönt vagyoooook?
Ennél egy fokkal jobb O’Henry Borús Bölénye, aki ilyeneket kérdez: Miért megy az út föl is, meg le is, miért van a csőben lyuk, Hány nyúlfarok kell, hogy az égig érjen?
Nem tehetek róla, ezek a szamárságok esnek le, amikor végigpörgetem a FB-ra tett képeket. Megértem a világ szépségeire való rácsodálkozást, de a századszor feltett hóvirág, az ezredszer látott tájkép ugyanarról a helységről, az ötszázadik jó kívánságot tartalmazó azonos szöveg stb. láttán önkéntelenül felmerül bennem: Minek kellett ezzel igénybe venni az időmet, miért kellett hússzor megosztani egy nem is akkora durranást.
Miért, miért, miért?
Ha látom a havazást a képen, boldog leszek?
Ha én is megosztom, a többiek okosodnak rajta?
Ha a meteorológia havat jelzett, kell az én bizonyítékom, hogy jé, tényleg, de mennyire havazott. Két cm hó esett.
Olyan is ez a mentalitás, mint amit mutat nekünk Karinthy kiváló paródiája, amit Szabolcska stílusát utánozva tesz elénk. Idézem a vers utolsó strófáját:  
/ A mi falunkba nyáron nő a zab / És éjszaka van, ha nem süt a nap; / Forgácsot vág ki fábul a gyalu, / Csodálatos, csodálatos falu./
Érzitek, amit én?
Nyáron nő? Jééé!
Éjszaka van? Jééééé!
Forgácsot vág? Jééééé!
De még ilyet!!!!!
Ízelítő a Préd 10-ből. A döglődő legyek a kenetkészítőnek egész csésze olaját tönkreteszik;.... Baj, hogy az uralkodó a balgaságnak igen magas tisztségeket ad, a gazdagok meg alacsony sorban vannak. ...Aki vermet ás, beleesik; és aki falat bont, megmarhatja a kígyó. Aki követ fejt, megsérülhet tőle; aki fát hasogat, vigyázzon magára. Ha életlen a fejsze és nem köszörülik meg, akkor nagyobb erőt kell kifejteni. A bölcsesség előnye a siker. Ha a kígyó mar, mielőtt elbűvölnék, akkor a bűvölőnek semmi haszna a művészetéből. ...Jaj neked, ország, ha gyerek a királyod, s ha fejedelmeid már reggel lakmároznak! ... Közöm. A fejezet eleje a kontraszelekciótól, a nepotizmustól óv. Máig kísérti a magas méltóságút, hogy ostobákkal vegye körbe magát. (Vö. vakok között a félszemű a király.) A balgáktól óvjon, a bölcsekkel áldjon az Isten. Mennyire régiek a közmondások némelyike. Aki vermet ás, beleesik; és aki falat bont, megmarhatja a kígyó. Aki követ fejt, megsérülhet tőle; aki fát hasogat, vigyázzon magára. Máig működnek. Hasznos az óvatosság és a körültekintés. Különben könnyen megjárhatja az ember.

Régóta küszködöm a kilóimmal. Számos élményem fűződik egy-egy akaratlan találkozáshoz. Hol a Békásmegyeri gáton sétálva, hol a HÉV-en, hol pedig az üzletközpontban futok össze még nálam is dagadtabb emberekkel. Akad köztük nő és férfi, ritkábban idős, sűrűbben középkorú. Hallom szuszogásukat, látom rengő hájukat, vastag lábukat, széttaposott cipőjüket, és sajnálom őket. Mindegyiket. Részben sorstársak, részben folyamatosan szenvedő valakik, akikre tekintve óhatatlanul Tersánszky J. J. Misi mókus kalandjaiban szereplő, magatehetetlen, kövér mókusok jutnak az eszembe. Éppúgy kiszolgáltatottak, éppúgy harcra képtelenek, mozgásban korlátozottak – akár fiatal létük ellenére. De ha én sajnálom őket, milyen érzése lehet egy jó diagnosztának, egy orvosnak, aki ránéz az illetőre, és szemébe mondhatná az illetőnek, hogy jó, ha megéri a tavaszt. Mondhatná, de nem mondja. Mondhatná, kivált, ha ismeri a bajból kivezető utat – de nem teszi. Nem teheti? Talán nem. Mit lehet tenni? Mondja el neki, hogy van megoldás a rehabilitációra, van út az egészsége visszanyerésére? Ma már én is tudnám javasolni a paleo-ketogén étrendet.
De nem teszem. Csak környezetemben ejtek el pár keresetlen szót, azt is azért teszem, mert akik ismernek, látják, hogy alaposan lefogytam, s elhiszik, hogy tízféle gyógyszert elhagytam. Csak szűkebb környezetemnek mondom el, hogy elfeledheti a civilizációs betegségeit, ha kitart az egészséges táplálkozásban. Csak ismerőseimnek mondom el, hogy érdemes lépniük, mert van esélyük az egészséges életvezetésre.
A többieket pedig szívből sajnálom, mert magam is szuszogtam, magamnak is donga lábai lettek, magam is alig kaptam valamiféle pantallót. Engem is érintett a kereskedő vicc csattanója, miszerint a dagadt emberre néz az eladó, és látja, hogy vevője „nem méretes”. Ezért sajnálkozva fordul hozzá: „Uram, jelenleg az ön méretében csak esernyőnk és zászlónk van.”
Sajnálom tehát az orvosokat, akik látásra megmondhatnák, mi lakik a velük szemben álló emberben, és jó esetben ismerik a gyógyulásra vezető utat, módszert, a magatartás változás szükségességét. De hát vannak személyiségi jogok, s van megsértődés és hitetlenkedés is bőven.
Így sokan és feleslegesen szenvednek. Az orvosok pedig attól szenvednek, hogy látják a potenciális betegeket, és bele kell törődniük abba, hogy a szenvedők sorsa megpecsételtetett.
Hogy vigaszos legyen posztom, ideírom, komoly érdeklődést tapasztalok a szénhidrát mentes táplálkozás iránt barátaim és közvetlen hozzátartozóim körében.  
 Ízelítő a Préd 9-ből. ...mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztára és a tisztátalanra; arra, aki áldozatot mutat be, és arra, aki nem mutat be áldozatot; a jóra és a bűnösre, arra, aki esküszik és arra, aki fél az esküvéstől. ... míg valaki az élők közé tartozik, addig még van reménye. ... Rajta hát, edd vidáman a kenyeredet és idd jókedvűen a borodat! Mert kezdettől fogva tetszik az Istennek, ha így teszel. Viselj mindig fehér ruhát, és a fejedről ne hiányozzék az olaj! Élvezd az életet, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, amivel Isten megajándékozott a nap alatt.
A véletlen.
...az idő és a sors éri utol az embereket... Mint a tőrbe esett madarak, úgy esnek kelepcébe az emberek is a baj órájában, ha az hirtelen rájuk szakad. ... a bölcsesség jobb, mint az erő, de a szegény bölcsességét lenézik, és nem hallgatnak a szavára. ... Jobb a bölcsesség, mint a hadi fölszerelés. De egyetlen hiba sok jót szétrombolhat. Közöm. A sorsszerűség és az idő kiszámíthatatlan, de mindkettő  halálba visz. Élvezd az életet feleségeddel – javasolja a prédikátor, akinek nincs fogalma a túlvilág mivoltáról. A pogány Róma tesz majd így. Még költői is a dőzsölést hirdetik.

Reggelre virradva megiszom a forró kávémat, és megvárom, hogy kitisztuljon a fejem. Ez időbe telik. Addig pedig rámeredek a FB anyagaira és megpróbálom áttekinteni az éjjel velem megosztott anyagokat. Kitérő: A látottak egyre kaotikusabb képet mutatnak. Adva a hír, az élmény, a megosztani kívánt kép és/vagy szöveg. Ám ennek megtekintésébe bezavar, hogy egyre több tartalomhoz csak úgy juthatnék hozzá, ha előbb lájkolom. Más tartalmakról pedig idegesítő módon le kell vakarnom először a látását akadályozó hirdetést. Továbblépve újfent találkozom azokkal a képekkel-anyagokkal, amelyeket már korábban láttam egyszer-kétszer-százszor. Oldalra tekintve szintén fogyni nem akaró hirdetésekre esik tekintetem. Nem akarom, de azok makacsul keresnek. Ha egy retro-slágert akarok megnézni egyre többször prosztataproblémák elleni reklámokba ütközöm. Tudják, hány éves vagyok, és feltételezik, amit én is feltételezek. Tolakodnak és tolakodnak. Olyan mezővé vált a FB, mint a nagyvárosok autós forgalma. Ahol áttekinthetetlen mennyiségű forgalomszabályozó közlekedési táblával és megszámlálhatatlanul sok autóval találkozom. Kétséges, hogy csúcsforgalomban megéri-e autóba ülni? Ami a lényeg: a kényelemre törekvő autós egyre megoldhatatlanabb csapdahelyzetben találja magát. (Kitérő vége. )
Töredelmesen bevallom, hogy a FB-nak köszönhetően találkoztam Tőkés Gyuri előadásával is, amely ugye az egyszerű életvitelről szólt, csaknem arról, hogy vissza a természetbe, de immár úgy, mint az Istennel való találkozás lehetőségének színhelye.
Szokás szerint ma hajnalban is rábuktam a FB-bejegyzésekre. Szűk órácska elteltével értem el oda, ahol tegnap abbahagytam az anyagok elolvasását. Itt befejezvén a kutakodást, azon tűnődtem, hogy volt-e valamiféle kiugró hír, információ, értékben való gazdagodás lehetősége. Lakonikusan akceptáltam, hogy nem akadt ilyen. Akkor jött a rácsodálkozás. MINEK IDŐZÖM ELŐTTE, MIÉRT FOGLALKOZOM VELE?
Azt a következtetést vontam le, első lépésben csak mérsékelem a FB-ra látogatások sűrűségét. Elég, ha csak ritkán tájékozódom a világ szamárságairól. Ha asz is soknak bizonyul, abbahagyom a FB-bejegyzések megismerését. Mindenesetre ezt a posztot azért még felteszem a FB-ra.
Ízelítő a Préd 8.-ból. A bölcsesség felderíti az ember arcát, és megenyhíti vonásainak szigorát. Azt mondtam: Tartsd tiszteletben a király szavát... a bölcs elme megérti az időt és az ítéletet. Mert minden vállalkozásnak megvan a maga ideje és módja, ... ki tudná előre megmondani, hogy mi lesz. ... senki sem ura a halál napjának... az ember az emberen uralkodik, annak kárára. ... Mivel a gonoszságot nem éri azon nyomban utol a büntető ítélet, az embereknek nő a bátorságuk a gonosztettre. ... A gonosznak nem lesz jó sora, és nem fogja napjait megnyújtani, mint az árnyékot, mivel nem fél az Istentől. De hiábavalóság is akad a földön. Mert néha az igazak kapják, amit a gonoszok érdemeltek volna, és a gonoszok kapják, amit az igazak érdemeltek volna. Mondtam: ez is hiábavalóság! Ezért dicsértem az örömöt. Mert nincs más java az embernek a nap alatt, mint hogy egyék, igyék és örüljön.
A szeretet
Azon fáradoztam, hogy ... megértsem a hajszát, amely a földön folyik – mert ... minden az Isten műve, s az ember nem képes felfogni az eseményeket, amelyek a nap alatt lejátszódnak. Bármennyit fárad is az ember a kutatással, nem jut el a megértésig. Közöm. Egy mondatban össze lehet foglalni a fejezet üzenetét. Faustyna Kowalska misztikusnak adta értésére Krisztus: A világon minden történés, minden cselekedet teljesíti Krisztus akaratát. Minden úgy történik, ahogyan ő elgondolta. Az embernek ez teljességgel érthetetlen. Ezt bontja ki a prédikátor, aki szintén értetlenül tekint a világ eseményeire.

Nem a stílusa fogott meg, nem szónoki teljesítménye, éppen ellenkezőleg. Meglehet, az előadás módja feledhető, de mondanivalója nem. Üzenete mély nyomot hagyott bennem. Egy régről ismert jezsuitáról beszélek, akit természete miatt nagyon kedveltem. Tőkés Gyuri beszélt nyilvánosság előtt a tamilok között töltött éveiről.  Arról, hogy a pásztor és az ő juhai mennyire egymásra találtak szegénységben, egyszerűségben, barátságos mivoltukban, az Isten országának építésében, egyszerű életmódjukban, mosolygós ínségükben. Abban, hogy úgyszólván eszköztelenül élnek, a vegyszerek használatát mellőzik, az élelmiszeripari adalékokat kihagyják életükből, és a modern telekommunikációs eszközöket is mellőzik, amennyire csak lehetséges.
Ebből az emberből sugárzik a hit, a feltétlen bizalom az Isten iránt. Nem szónokol az egyszerű életmódról, hanem éli, s nem vár a jó alkalomra, hanem mindennapjait hatja át az a lelkület, amelyről beszél. Egyszerű a ruhája, a lakása, a közlekedési eszköze, a konyhája, egyszerű szavakkal ostromolja hallgatóságát, és boldog, amennyire ez csak lehetséges. Van benne szolidaritás, javait szétosztja. Nem vonzza a gazdagság, a jelenben élve keresi naphosszat az Isten akaratát. Amit felfogott Isten rá vonatkozó tervéről, azonnal megvalósítja. Ha alternatíva előtt áll, lelkiismerete szerint dönt és jár el. Őt hallgatva az embernek az az érzése, hogy tán nem is annyira egy jezsuitát, mint inkább Charles Foucauld Jézus kistestvérei társaságának a tagját hallgatja.
Csaknem abszurd ötleteivel a magukat vallásosaknak ismerő hallgatóságát is meglepte. Tőkés György arcán olykor feszültség jelent meg. Azt olvastam ki belőle, hogy ekkora nyilvánosság előtt nem akar teljesen megnyílni, nehogy megkérdőjelezzék hitelességét. Nem mintha nem volna hiteles. De hát társadalmunk tagjaitól annyira messze áll életvezetési elveivel, stílusával, hogy attól tarthatott, esetleg megbotránkoznának mondandóján azok, akik élvezik a telekommunikációs zajt, akik krémek és illatosítók, műszaki berendezések, feleslegesen vásárolt és üzemeltetett ketyerék között unatkozzák végi életüket.  
Érdemes rászánni az időt előadásának végighallgatására.
https://www.youtube.com/watch?v=TA_R0SLO8_k
Ízelítő a Préd 7-ből. MÁSODIK RÉSZ. 
Jobb a bölcsek feddését hallgatni, mint a balgák dicshimnuszára figyelni. 
A jutalom kérdése.
Ne mondd: „Miért van az, hogy a régi idők jobbak voltak, mint a mostaniak?” Mert nem vall bölcsességre, ha ilyesmit kérdezel. ... Nézd az Isten művét: ki tudja kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett? Jó napon érezd jól magadat, rossz napon meg lásd be, hogy Isten ezt is jól alkotta... Ne légy túlságosan igaz, és ne mutatkozz túlságosan bölcsnek! Mire való gyötörnöd magad? ... Mire való volna időnap előtt meghalni? ... Nincs a földön olyan igaz ember, aki csak jót tenne, és sohasem vétkeznék. Ne figyelj minden szóra, ... különben meghallod, hogy átkoz a szolgád... Isten az embert igaznak teremtette, de sokféle mesterkedésbe ártja magát. Közöm. A fejezetben vannak furcsa dolgok is. Ide azokat gyűjtöttem, amelyek közelebb állnak hozzám. A régi idők jobbak voltak, mint a mostaniak. Vö. bezzeg az én időmben... Nincsenek jó és rossz idők. Emberi dráma van, elkerülhetetlenül. A szorongás hiábavaló és a halált sürget5i. Nincs a földön olyan igaz ember, aki csak jót tenne. Mindnyájan bűnösök vagyunk.

Nem akarok magammal foglalkozni, de most megteszem, úgyis kerestem a témát mai posztomhoz. Előbb arra gondoltam, hogy körbefotózom a megnyílt fonódó villamoshálózat érdekesebb részeit. Aztán lemondtam erről, mert hallásvizsgálaton vettem részt. Akkor hát kezdjük az elején.
Legénykoromban éreztem, mit éreztem, tudtam, hogy elnyűhetetlen vagyok. Éteri, működő tökéletes. Menyasszonyom kérdésére, hogy áll a nadrág a fenekeden, szuggesztíven azt válaszoltam, hogy nekem nincs fenekem, hogy képzeli, hogy ilyen méltatlan dolgokat tartok magamban. Nos, mára megváltozott a helyzet. A rendelőbe igyekezvén olvasom, hogy ösztöndíjat írnak ki irodalmi érdeklődésűeknek 16 és 30 éve között. Erről lekéstem, próbálom érteni. Álláshirdetések. Ezekről is lekéstem. Sorbanállás után elkészült fülológiai helyzetemről a felmérés. Így még „hetvenkedés” előtt összegeztem jelen állapotomat. 1. Az orrom teljesen egészséges, bár járatai inkább szűkek, mint trombitajellegűek. Szemem – hibámon kívül – szemüveggel működik. Még nem volt szükségem hályogműtétre. Szájamból eldobáltam a fogakat. Protézisem cseréjére gondolnom kell, de a jelenlegi is bírhatós néhány évig. A fülem? Hát az határeset. A vizsgáló szerint halláskárosulásom örökletes. Kérdi: Volt-e problémám a fülemmel? Nem – adom meg a választ.
– Valakinek a családban? – firtatja tovább. – Nem – emlékezem vissza rosszul – apám 49 évesen elhunyt. Jól hallott. A folyosón jut eszembe, hogy anyai nagyszüleim tragédiája abban állt, hogy nagyapám gégéjét elpipálta, suttogva beszélt, nagyanyám meg kezdett süketedni, s egyre kevésbé értette, hogy mit kíván mondani nagyapa. A vizsgáló elmondta, hogy 50 e ft alatt van olyan készülék, amely passzív életmód mellett elégséges. 100 e. ft alatt valamivel az, amely mellett elviselhető aktív életvitel folytatható. Elkértem a névkártyáját azzal, hogy még el kell tűnődnöm a hogyan felől. A fülspecialista értékelte a leletemet. A fülkárosodás fennáll, kb. a korommal arányosan. Azt kell eldönteni, hogy elég azt hallanom, ami átjön, illetve társaságom elfogadja, hogy kicsit hangosabban beszéljen hozzám. Ha én vagy környezetem a változtatást igényli, akkor érdemes venni hallókészüléket. Ezen is el kell még tűnődnöm. Legelőször is el kell fogadnom, hogy már csak „majdnem” vagyok tökéletes. A tendencia pedig kétségtelenül adott. (Vö. Préd 12,1–8) És most ideidézem a soron következő ószövetségi fejezetet.
Préd 6. f. Más bajt is láttam a nap alatt, amely súlyosan ránehezedik az emberre.  Van, akinek Isten adott gazdagságot, kincseket, megbecsülést, és semmi sem hiányzik neki abból, amit szíve kíván. De Isten nem engedi, hogy élvezze, hanem idegen élvezi. Ez hiábavalóság és szörnyű gyötrelem! Lehet valakinek száz fia és ugyanannyi lánya, megérhet mégoly magas kort is, de ha nem élvezheti javait, és tisztes temetésben sincs része, akkor azt mondom: az elvetélt magzat boldogabb nála. Ez sötétségben jön és sötétben megy, sötétség borítja még a nevét is, az nem látta a napot és nem ismeri az éjszakai nyugodalmat – egyik sem több, mint a másik! Ha az kétszer ezer évig élne is, de nem volna örömére, akkor nem ugyanoda jut mind a kettő? Az ember minden fáradozása a szájáért van, de a gyomra mégsem telik meg. Mivel van többje a bölcsnek, mint a balgának? És mit tartsunk a szegényről, aki a nyilvánosság előtt fenn tudja tartani a látszatot? Jobb a szem pillantása, mint a gyomor jóléte? Ez is hiábavalóság és szélkergetés! Ami van, azt már rég nevén nevezték; meg van az is szabva, mi lesz az emberből, és így nem szállhat perbe azzal, aki hatalmasabb nála. Ha sok a szóbeszéd, csak szaporodik a hiábavalóság. Mit nyer vele az ember? Vajon ki tudja, mi válik javára életében az embernek, hiábavaló életének pár napján, amely elsuhan, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul az embernek, őutána mi lesz a nap alatt? Közöm. Jobb a szem pillantása, mint a gyomor jóléte? Ez is hiábavalóság és szélkergetés! Igen, a szemek kívánsága, a gyomor követelőzése. Jelen vannak! János apostol írja: „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit (6,63).”  Igen, igen, de... az ember esendő. Idejének jelentős hányadában hiábavalóságokkal és szélkergetéssel foglalkozik, noha tudván tudja, hogy a Hatalmasabbra kellene függesztenie a tekintetét.