Mickey webnaplója

Majd egyszer Óbuda csücskétől, a Bécsi úttól egyvégtében utazni lehet Budafokig a 19-es villamossal, és a 17-essel a Kelenfödi pu.-ig ugyanonnan, csak ahhoz előbb a Lánchíd alatti alagút átépítését be kell fejezni.
Ha kedvünk tartja, egyvégtében keresztülutazhatjuk Budát észak-déli irányban.
Ha elég sokáig élnék, még utazhatnék a HÉV-ünkkel akár Szentendrétől Csepelen Ráckevéig. De hát addig még sok víz lefolyik a Dunán az orrunk elé építendő közúti híd alatt, amelyhez már csak a szükséges 95 md forint hiányzik.
Az Óbuda újság beszámol arról is, hogy az NDK-s HÉV-szerelvényeket felújítják. Világosabb festést kapnak, lesz légkondi bennük, és a belső teret is átlényegítik.
Lehet benne valami, mert felújítják a 3. Metrót is – egyszer (már mintha elkezdték volna).
Jelenleg a combino a leghosszabb villamosunk. Csakugyan parádés a hosszúsága. Ha kettőt összekapcsolnának, meg se kellene mozdulnia. Teszem azt: felszállnánk a combinó hátsó ajtaján a Szénatéren és előregyalogolnánk a Széll Kálmán térig, ahol is le lehet szállni (ha nem egyébért, mert ott van a végállomás). Praktikuma kétségtelen. Nem fogyasztana sok áramot (motorra egyáltalán nem volna szüksége), megvolna napi sétánk, nem tenne kárt bennünk a jég, a hó, az eső, és még a nap se sütne a szemünkbe.
Jut eszembe: ha nem is csak a távolságokról, de az utazás idővetületéről is szól egy pajkos nóta szövege.  
Hogyaszongya... „Amikor még nem volt vasút Egerbe, nem volt vasút Egerbe, nem volt vasút Egerbe. Három napig tartott az út Egerbe, tartott az út Egerbe, tartott az út Egerbe. De most már, jól megy a sorunk, felülünk az éjjelire, s reggel ott vagyunk. De most már, jól megy a sorunk, felülünk az éjjelire, s reggel ott vagyunk (Egerbe).”  (A Hallod-e te kőrösi lány, kőrösi lány, kőrösi lány nótájára)
Préd. 4. A közösségi élet. Másfelől láttam a sok elnyomást a nap alatt: az elnyomottak könnyeit, és hogy nincs, aki vigasztalná őket; elnyomóik részéről az erőszakot, és hogy nincs, aki vigasztalná őket. Ezért boldogabbnak mondom a holtakat, akik már rég meghaltak, mint az élőket, akik még élnek. De mindkettőnél jobban (dicsérem) azt, aki meg sem született, aki meg sem látta azt a (sok) rosszat, ami a nap alatt végbemegy. Láttam azt is, hogy minden igyekezet és minden siker csak az egyik féltékenykedése a másikra. Ez is hiábavalóság és szélkergetés! Az esztelen ölbe teszi a kezét, és a saját húsát emészti. Jobb egy marék nyugalomban, mint két tele marék fáradság és szélkergetés árán! Tovább nézelődtem, és megpillantottam még egy hiábavalóságot a nap alatt: ez a magányos. Nincs senkije, sem fia, sem testvére; mégsem ismer megállást a munkában, és sose lakik jól a szeme a gazdagsággal. De hát miért is töröm akkor magamat, és miért vonom meg magamtól, ami jó? Ez is hiábavalóság és iszonyú gyötrelem! Jobban járnak, akik ketten vannak, mint a magányos, mert fáradozásuk meghozza jutalmát. Ha elestek, az egyik a másikat fölsegítheti. De jaj a magányosnak: ha elesik, nincs senki, aki fölsegítené! Meg aztán: ha ketten együtt hálnak, egymást melengetik; de hogy melegedne föl, aki egymaga van? És ha valaki megtámadja az egyiket, ketten szállnak vele szembe. Mi több: a háromágú kötél nem szakad el egyhamar. Jobb a szegény, de bölcs fiatalember, mint az öreg, de balga király, akinek nincs annyi esze, hogy elfogadná az intést. Igen, a börtönből került ki, és király lett, holott szegényen született annak a királyságában. Láttam, amint a nap alatt minden élő ott vonult az ifjú emberrel, az utóddal, aki a helyére lépett. Se vége, se hossza nem volt a népnek, a sokadalomnak, amelynek élén állt. De a későbbiek mégsem lelték benne örömüket. Valóban, ez is hiábavalóság és szélkergetés! Vigyázz a lábadra, amikor Isten házába mégy! Hallgatni menj oda! Jobb az áldozat, mint a balgák adománya. Mert hisz ezek ostobák, és rosszat tesznek. Közöm. Ez a fejezet totál pesszimista. Jobb meg sem születni, vagy legalábbis a holtnak jobb, mint az élőnek. Amit elfogadok: jobb kettesben, mint magányban (az ember társaslény). Az is igaz, hogy jobb bölcsnek lenni, mint ostobának. Abban is van valami, hogy a siker féltékenységet szül. Érdemes volna megelemezni, hogy ugyan miért? Első gondolatom: irigység lapul meg mögötte.  

Ma ólmos szürke ég fogad reggel. Holnap szombat, és valószínűleg havazni fog. Egykori sofőrünk visszakérdezne: Mire számítottál: Pirított hógolyóra? A seregben szintén akadt a szleng kérdésre szleng válasz. Mire számítottál, lódobogásra?  Nem: Falra mászó fogkefére.
Mivel havazásra áll az idő, meglátogattuk az üzletközpontot heti bevásárlás céljából. Vesszük, amit kell, elfelejtjük, amit kellene (kávé), a főfolyosón a húsáruknál tábla fogad ilyen tartalmú felirattal. „Az áfacsökkentés teljes összegét meghagytuk vásárlóink számára”. Miféle felfuvalkodott szöveg ez? A kormány ilyen-olyan megfontolásból 22%-kal csökkentette a sertéshúsok forgalmi adóját. Csak nem képzeli az áruházlánc, hogy azért tette ezt, hogy nagyobb profithoz juthassanak a külföldi tőkések? Mégis mi köztük van az áfacsökkentéshez, azonkívül, hogy forgalomemelkedéshez vezet, így növeli az ő tőkéjüket is. Hogyan adhatnák oda azt, amijük nincs?
Úgy viselkednek a reklámszövegek, mint a szoc. brigádok brigádnaplói. (Tudom, mert annak idején értékelni kellett tevékenységüket.) Kiderült, hogy a brigád tagjai voltak, akik a csődből kihúzták a céget, miattuk teljesült a terv, ők jártak moziba is, ők kirándultak jó időben. Miután tíz naplót elolvasott az ember, nem győzött rajta csodálkozni, ha ilyen jó emberek működtek együtt, honnan a sok pletyka, mószerolás, rágalmazás, miért maradt le a cég előirányzataitól.
Ember gondolkodjunk el ezeken a csúsztatásokon, mennyire állandósult az orrunknál fogva történő vezetésünk. Eme eufémisztikus megfogalmazások kb. olyan értelműek, mintha azt mondanám: Légy hálás nekem: Lám nem loptam el tőled azt az ajándékot, amit a nagymamádtól kaptál. Ugye milyen jó ember vagyok?
Préd 3. A halál
Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a bontásnak és ideje az építésnek. Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak. IIdeje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak. Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének. Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik? Elnéztem a vesződséget, amit Isten az emberek fiainak ad, hogy bajlódjanak vele. Mindent ő tesz, a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz. Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét. Mert hiszen az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik és kedvét leli a munkájában. Rájöttem: amit Isten tesz, az minden időre szól. Ahhoz nem lehet sem hozzátenni, sem semmit elvenni belőle. Isten azért tesz így, hogy féljünk tőle. Ami van, már rég megvolt, s ami lesz, már rég megvan, és Isten szereti az üldözöttet. Láttam továbbá a földön az ítélet helyét – itt bűn volt; és az igazságosság helyét – itt gonoszság. Azt mondtam hát magamban: Isten ítéletet tart mind az igaz, mind a gonosz fölött. Mert mindennek megvan a maga ideje, ami itt végbemegy. Azt mondtam magamban az emberek fiairól: hogy napfényre hozza (mivoltukat), Isten láthatóvá tette, hogy egymáshoz (csak olyanok, mint az) állatok. Mert hiszen az emberek fiainak sorsa és az állatok sorsa egy és ugyanaz a sors. Amint ezek meghalnak, meghalnak azok is. Mindben egyforma az éltető lehelet, és nincs az embernek többje, mint az állatnak. Igen, mindkettő hiábavalóság! Mindkettő ugyanarra a helyre jut. Mindkettő porból lett és minden visszatér a porba. És ki tudja, vajon az emberek fiainak éltető lehelete fölfelé száll-e, és vajon az állatok éltető lehelete lefelé, a földbe száll-e? Így beláttam, hogy nincs jobb az ember számára, mint hogy örömét lelje munkájában, mert ez a sorsa. Mert ugyan ki juttathatja odáig, hogy lássa, mi lesz utána? Közöm. Logikus: Mindennek megvan a maga ideje: MI így szoktuk mondani: „Mindennek eljön az ideje.” Mindent az Isten tesz. Ő az, ugyanis, aki a folytonos jelenben Teremt. Általuk, ha úgy tetszik neki, nélkülünk, ha úgy tetszik neki. az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik és kedvét leli a munkájában. Jelen életemben hatalmas a váltás az evés ivás tekintetében. Aminek egyfolytában örülök, hogy kedvem lelem munkámban. Élmények írásban, élmények fényképeken. Az állatok és emberek sorsa azért nem ugyanaz. Az ember képes, az állat pedig nem képes önreflexióra. Az állat él bele a világba, az embernek értelmes (?) célja van.

Aszongya, hogy aszongya, szokták lopva elhadarni a dalos emberek a nóták megindítása előtt mintegy gondolkodási időt nyerve, ha nem jut eszükbe hirtelen, hogy is indul a következő strófa (majd nem azt írtam: Strumfli). Illik ez az aszongya a fejvakaráshoz, ami azáltal keletkezik, ha a hívek könyörgése olyan barokkosra sikerül, hogy csak a nagyon kanyaros észjárású góbék ismerik ki rajta magukat. Néha megpróbálom őket megfejteni, most Deskétől idézek egy ilyet, amit ő próbált kibogozni. A citált idézet így hangzik: „Urunk, Édesanyád járjon közben értünk. Hát ez eléggé kacifántos, logikáját a hívők értik [én nem, gym]. Megkérjük Krisztust, hogy engedje meg, netán szóljon anyjának, hogy az könyörögjön ügyünkben őhozzá.” (VÁLI deske.hu 142, o.)
Ez olyan tekervényes, mint az a mondat, amelyet pihent aggyal próbáltam egyszer összeszerkeszteni. (Az pedig egy többszörösen alárendelt mondat.) Azt, aki ellopja azt a táblát, amire az van írva, hogy az, aki ezt a táblát ellopja, az megbüntettetik, az meg is büntettetik.
Ha már VÁLI deske.hu, akkor még egy idézetet hozok tőle. „Jól pofán csapott Chanders... radikalizmusa... mindent a helyére tesz: Az olyan embernek, akit Krisztus szenvedésközösségébe fogadott, nincs magánélete, külön világa a világban. Isten betör a magánéletébe, és átjáróvá teszi Önmaga és a világ között. Egyetlen ember sem bírná ki ezt, aki nem él közösségben Krisztussal. .. A velünk történő dolgok nem személyünket érintik, – Isten mégis általuk von be szorosabb közösségébe. Ha ezt nem engeded, akkor akadály és fék leszel megváltói művében...
Isten először a rideg valóságra ébreszt rá minket, mindaddig, amíg nem törődünk már azzal, mi lesz velünk személy szerint, csak hogy ő elérhesse célját. Miért ne járnánk szívtépő szenvedésekben?... Legtöbben halódunk az önsajnálkozástól, a keresztények együttérzése pedig halálos ágyunkra segít... Ha Isten csak összetört szívet használhat, akkor köszönd meg neki, hogy szívedet összetörte.” (Uo. 115. o.)  No comment!
Ízelítő A préd 2-ből: Azt mondtam magamban: élvezd az életet! De kiderült: ez is hiábavalóság... Nagy dolgokat vittem végbe, palotákat építettem és szőlőket ültettem magamnak. ... Elgondolkodtam a bölcsességen, az esztelenségen és a balgaságon. Hadd lám: mit csinál majd a király utódja? Azt, amit már régen is tettek. ... rájöttem, hogy egy és ugyanaz a sorsa mindnek. Ekkor azt mondtam magamnak: Ha rám is a balgák sorsa vár, miért lettem akkor olyan mérhetetlenül bölcs: Ez is hiábavalóság! ... A bölcs meghal éppen úgy, mint a balga. ... minden hiábavalóság és szélkergetés! ... Igen, mije marad az embernek minden fáradozásából és törekvéséből, amivel emésztette magát életében? Minden napja csupa szenvedés és minden tevékenység csupa bosszúság. Szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Ez is hiábavalóság! Nem tehet jobbat az ember, mint hogy egyék, igyék és kedvét lelje a munkájában. ... az öröm is, a gond is Istentől van. Közöm. élvezd az életet! Nem tehet jobbat az ember, mint hogy egyék, igyék és kedvét lelje a munkájában.  A prédikátor folytatja a felsorolást: Hiábavaló a gazdagság, hiábavaló a hedonizálás, hiábavaló a bölcsesség és tompaság, hiábavaló a szenvedés, a tevékenykedés, a bosszankodás. Sokan pesszimistának ítélik a prédikátor kijelentéseit, pedig a sorok között olvasva rejtetten minden szava arra utal, hogy minden kegyelem. Az élet ajándék, rejtett értelemmel. Az Isten nekünk követhetetlen úton valósítja meg azt, amit a világgal – s benne velünk – tenni kíván.

1. Az amerikai filmvígjátékok jó része úgy készül, hogy a valóság elemeiből kivesznek egyet, vagy az elemeihez hozzáadnak egyet s a görbe tükör máris készen áll. Pl. a rosszcsont gyerek, akinek zseni agya van, elkergeti megvalósított ötleteivel a primitív betörőket; a szórakozott professzor feltalálja a gravitációt legyőző „reumi”-t, s osztályának béna kosárlabdacsapata rögvest legyőzi a tömegvonzást és maga mögé utasítja a várományos csapatot. Ha kész az elvonás vagy kiegészítés, kezdődhet az amerikai film: a hátsó kergeti az elsőt.
2. A Ford T-modell egyöntetűen fekete színben készült. A vonatkozó reklámszöveg így szólt: A Ford T-modellt kedvenc színében forgalmazzuk, amennyiben kedvenc színe a fekete.
3. Sándor György egyszer hentest játszott. Az ő boltjában csak nyúl volt kapható. Nyúl karaj, nyúl oldalas, nyúl lábszár, nyúl stefánia, nyúl dió. A vásárlók arca ettől nyúlt meg. Mivel a humoralista komoly képpel adta elő a szöveget, teljesen összekavarodtak a vevők, csakúgy, mint a kandi kamera áldozatai.
Nézzük ezeket az analógiákat paleo-ketogén ételekre vonatkoztatva.
ad 3. Kedvenc pudingot kínálunk önnek, amennyiben szereti a bőrkepépet mézzel és némi gyümölccsel!
Tortát szeretne? Milyen legyen, marhamájas, sült combos, fejhúsos, szalonnás vagy tepertős?
Cukorkaaaaa?
Van az is, szárítottméz cukorkánk.
Fagyi? És melyiket kéri?
Legyen finomított vízzel készült mézes zsíros tepertős, vagy vaníliás sertésagyvelővel tojásrántotta-tölcsérrel, vagy ugyanaz kacsaszárnnyal, hallal, bélszínnel?
Inkább palacsintát enne? Fahéjast ajánlanék zsírban kisütött agyvelős tojással, mézzel édesítve.
No, ne lepődjön meg! Itt mindenféle finomság kapható, ha az ön kedvence a hús, a zsír, a belsőségek, a máj, esetleg hal, mindenesetre szalonna és tepertő bőven, jó helyről vásárolt kolbász.
Érdekel a dolog: Legeltetett állatok vörös húsa előnyben!  Tápos csirkék, disznók, marhák vöröshúsát árusító hentesek kíméljenek!
Fogyni akar? Vörös húst fogyasszon!  
ad 1. Lám, étkezésünkben is van valami bizarr. Elvessük belőle az összes szénhidrátot, és ami marad, az biztosítja ugyanazt az egészségi állapotot, amely akkor jellemezte az embereket, amikor még húsokon éltek a nomádok.  
A prédikátor könyve 1. fejezet. (Ízelítő) A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának a szavai. Hiábavalóság, csak hiábavalóság, ezt mondja a prédikátor, hiábavalóság, csupa hiábavalóság. Minden hiábavalóság! Mi haszna az embernek minden fáradozásból, amit magára vállal a nap alatt?
ELSŐ RÉSZ
Az egyik nemzedék megy, a másik jön, de a föld örökké megmarad. A nap fölkel és a nap lenyugszik, a helyére siet, s ott újra fölkel. A szél dél felé fúj, északra fordul; körbejár, megfordul, visszatér – így ismétli járását a szél. Minden folyó a tengerbe ömlik, s a tenger mégsem telik meg; a folyók egyre folytatják útjukat céljuk felé. Minden fáraszt. Nem mondhatja senki, hogy a szeme eleget látott, vagy hogy a füle eleget hallott. Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt. Ha azt mondják valamire: „Lám, ez új”, az is rég megvolt azokban az időkben, amelyek előttünk voltak. Nem törődnek az emberek a régiekkel. De a későbbiekre sem gondolnak majd azok, akik még később lesznek.
Salamon élete.
Én, a prédikátor, Izrael királya voltam Jeruzsálemben. Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik. Ilyen hálátlan feladatot bízott Isten az emberek fiaira, hogy vesződjenek vele. Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés. Ami görbe, nem válhat egyenessé, ami nincs, azt nem lehet számba venni. Így szóltam magamban: Sok bölcsességre szert tettem, és mind felülmúltam, aki előttem Jeruzsálem fölött uralkodott. Sok bölcsességet és tudományt latra vetettem. Gondosan tanulmányoztam a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot. S meggyőződtem róla, hogy ez is csak szélkergetés. Valóban: sok bölcsességgel sok bosszúság jár együtt, és aki gyarapítja a tudást, a gyötrelmet is fokozza. Közöm. minden csak hiábavalóság és szélkergetés, mondja a préd., azaz Salamon.  Lehet pesszimistának nevezni észrevételeit, de csupán azt részletezi, hogy a világ efemer. Pl.: a nap fölkel és lenyugszik s újra fölkel. A szél ...körbejár, megfordul, visszatér... a folyó a tengerbe ömlik, s a tenger mégsem telik meg; ... Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt. ... Az értelmiségnek ma is felvethetné: Tanulmányoztam a bölcsességet és a tudást s meggyőződtem róla, hogy ez is csak szélkergetés. Ugye milyen meglepő? A világ Urára figyeljünk, mert minden kegyelem.

Ki vagyok valójában? – kérdezhetem – mint Hófehérke mostohája: Tükröm, tükröm, mondd meg gyorsan, ki a legszebb országomban? És belenézek. Ám akit látok, az nem én vagyok, hanem a saját tükörképem. Könnyen belátható. Szemben állok a tükörrel. Tudom, hogy a választékom bal oldalamon van. (Általános igazság. Oka valószínűleg az, hogy jobbkezesek vagyunk. Átnyúlunk fejünk fölött, karunk ott motoz kényelmesen, onnan fésüljük oldalra hajunkat.) Van egy kidudorodás az arcomon. A tükörbe nézve azt látom, hogy a velem szemben mutatkozó arc bal oldalán van ez a kinövés. Így is raktározom el magamban. Amikor kitapogatom, a jobb oldalon találom. Mindenki más is úgy találja, hogy a jobb arcfelemen található ez a jellegzetes dudor. Miért hiszek a tükörnek? Azért, mert minden velem szemben álló emberről tudom, hogy nekem jobb kéz felől találom az ő balorcáját és fordítva. Amikor szembesülök saját fejemmel a tükörből, akkor megfordított arcom néz velem farkasszemet. Egyedül a fotó láttat engem helyesen. Magamat csak fényképekből, festményekből ismerhetem meg. „Hiába fürösztöd tenmagad, csak másban moshatod meg arcodat” – írta József Attila.  Hiába mereszted szemedet a tükörbe, csak fotókból ismerheted meg arcodat – mondom én.  
A dolog még ennél is cifrább. Szemem objektíve feje tetejére álló képet lát természeténél fogva. Úgy alkot képet, mint egy konvex lencse. Tehát amit lát, az egy feje tetejére álló világ. Ám ki tudja, miért, elég gyorsan megfordítja a látott teret agyunk idegrendszere. Szubjektív látásuk ezért a fordított fordítottja, azaz mindent talpán állónak érzékelünk. Hogy ez így van, kísérleti úton bizonyították. Térfordító szemüveget biggyesztve az emberre, az első napon fejetetejére állított világot látunk. Másnap agyunkban minden összekeveredik, és amit látunk az kesze-kuszaság. Harmadnapra azonban a térfordító szemüveg ellenére talpra állnak bennünk a dolgok. És a térfordított világ egy térfordítás után helyesen mutatja a látottakat. Ám ha most levesszük a térfordító lencsét, a folyamat visszafelé játszódik le. Fejtetőre állnak bennünk a látottak, majd átmeneti zavar után szubjektív módon talpra állítva látjuk környezetünket, annak ellenére, hogy objektíve szemünk fordított világot kínál megnézésre. Tudod még követni? Az én kérdésem ezután az, hogy mihez képest áll talpán minden. Mit vél agyam arról, hogy fejetetején és talpán? Hol dől el a dolog? A fülben lévő három félkörös ívjáratban a sztatolit-szemek érzékelése alapján? A tömegvonzás tudomásulvétele folytán? A tudatalattiban rögzült őskép felel a fent-lent programozásáért? Installálva van agyunk gyökérkönyvtárában? Mindezek együtt okozzák?
De hát minek is mindent tudni. Elég, ha nem hiszünk a tükörnek, és tudomásul vesszük, hogy akit benne látunk, azok nem mi vagyunk. Csak tükör által tengelyes-szimmetriában.
Ízelítő a Péld 31-ből. VIII. LAMUEL SZAVAI
Lamuelnek, Massza királyának szavai, amelyekkel az anyja oktatta: ...Nyisd ki a szádat ahelyett, aki néma, a gyámoltalanok ügye védelmében. Nyisd ki a szádat és dönts igazságosan, szerezz érvényt a szegény s elnyomott igazának!
IX. A DERÉK ASSZONY DICSÉRETE Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja. Férje (egész) szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele. Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján ... (vége a Példabeszédek könyvének) Közöm. Az első feléből vett tanítást ma így fogalmaznánk: Légy szószólója azoknak az egyszerű embereknek, aki nem képesek elesettségük okát megnevezni, panaszaikat, sérelmeiket artikulálni. A második rész a mai fülnek eléggé rossz ízű. A feministák kikérik maguknak ezt a patriarchális megfogalmazást. Hány nősülő legény olvassa boldogan a házasságkötés olvasmányaképpen. Miért rossz ízű? Mert az asszony értékéről, hasznosságáról beszél, aki férjének javára van, gyapjút, kendert fon, ügyesen alkudozik, éjjel kel, megfőz egész napra, szolidáris a szegényekkel, ruhát varr mindenkinek, bölcsen beszél, stb.
Értéke többek között abban áll, hogy férjét a kapuknál igen nagyra tartják felesége miatt.
Még hozzáteszi az író, hogyha szép, akkor se bízza el magát a nő: „csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az okos asszonynak kijár a dicséret”. A népdalszövegek nálunk is mintha az ószöv.-i hagyományt követnék. Keservesen nevelt engem, éjszak font, nappal mosott, abból a kis pénzből tartott... és még: Nékem olyan asszony kell, ha beteg is keljen fel, főzze meg a vacsorát...

A tudatalatti valóság nem azt jelenti, hogy nincs, hanem azt, hogy előttem ismeretlen valaminek az oka. egyes pszichológusok szerint döntéseink, életvezetési gyakorlatunk több mint 90%-a a tudatalatti mezőnkben zajló ösztönzésektől befolyásolt. Ez azért fontosabb, mint gondolnánk, mert úgy vélhetjük, hogy döntéseink a tudatos szféránkban születnek. Pedig rossz ösztönzéseink méregfogát kihúzná, ha sikerülne átemelni – a valahol lényünk legbelső bugyraiban megbújó – késztetéseket a tudatos részünkbe. Ha ez megvan, akkor is számolhatunk vele, hogy a felfedett hibákat érzelmeinkkel tovább pátyolgatjuk, mert ez csontosodott meg bennünk.
Mondok néhány példát, hogy ez az elméleti fejtegetés kicsit kitisztuljon.
- Orvosi tanácsra elfogadom, hogy az étkezés huszadrangú kérdés. Agyammal elfogadom. Valami legbelül mégis rendre azt súgja, hogy ha jelentéktelen volna a kajálás, nem izgatna egyáltalán, hogy egy krémest, egy fagyit, egy kólát elfogyasszak. Hogy egy puha kenyeret megegyek kacsazsírral sóval megpakolva. Hiába tudom, hogy az agyban dőlnek el a döntések, valami kielégítetlenül mocorog bennem ösztönösen. Nincs semmi okom rá, hogy féljek az éhenhalástól, mégis élvezetes ételekről álmodom. Nem is hinném, ha nem tapasztalnám, hogy érzelmeim átállítása milyen nehéz és lassú. Márpedig addig nem tekinthetem magamat jó oldalon állónak, ameddig tetőtől talpig tudatosan és tudat alatt nem azonosulok életmódom megváltozásával. ez nem azt jelenti, hogy édességben dőzsölök, csak azt, hogy még kísért a dolog.
Egy másik példa. Adva a Teremtő Atya. A hívő a kiskatekizmusból tudja a „Mi végre vagyunk a világon?”-kérdésre a választ. Azért „hogy Istent megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk, és ezáltal üdvözüljünk” – hangzik a válasz. Gyakran felmerül a lelki vezetőkben a kérdés: Miért olyan nehéz ez? Azért, vélik jogosan, mert az ember az ábrázolások, no meg a szó jelentése nyomán, a Teremtőt Atyának képzelik el. A kérdés most már annyi: Milyen volt az illető apja, milyen volt a gyereknek a vele a kapcsolata? Apja irgalmas volt vagy irgalmatlan, gondoskodó-e vagy link? Fenntartás nélkül szerette a fiát/lányát, engedékeny volt hozzá, vagy keményen nevelte, szigorúan, indokolatlanul éreztette vele erőfölényét? Milyen kapcsolata volt apjának a párjával?
Milyen modellel szembesül a gyereke? Sőt mostanában feltehető a kérdés: Fia/lánya egyáltalán ismerte-e az apját? Azért fontosak ezek a kérdések, mert hogyan szeretheti valaki a földi/égi atyját, ha nem ismerte, ha akit ismert, ellenszenves volt neki?
Ugyanaz a probléma: Mennyi pozitív élmény kell ahhoz, hogy a gyermekben egy többé-kevésbé negatív kép átforduljon pozitívba?
Erről már a terapeuták tudnának mélyebb gondolatokat kifejteni.
***
Odakint most plusz tíz fok van, süt a nap. Súlyom ma 94,5 kiló.
Ízelítő a Péld 30-ból. VI. AGUR MONDÁSAI
A masszai Agurnak, Jake fiának szavai. ...nem tanultam bölcsességet, hogy enyém lehetne a Szent ismerete. Ki ment föl az égbe és ki jött le onnan?... Isten minden szava színtiszta (igazság), pajzs azoknak, akik hozzá menekülnek. A szavaihoz ne fűzz hozzá semmit, mert különben (egyszer) számadásra szólít, és akkor hazugként ott állsz majd előtte. Csak két dolgot kérek tőled, ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghalok: Csalást és hazug szót tarts távol tőlem, s ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot! Hadd egyem kimért kenyeremet, nehogy jóllakva megtagadjalak, s azt mondjam: „Ki az az Úr?” Ne menjek lopni sem, mivel szegény lettem, ne gyalázzam meg Istenemnek nevét.
VII. TALÁLÓS MONDÁSOK Két lánya van a piócának: „Add ide!” és „Add ide!” Három dolog van, ami telhetetlen, s négy nem mondja soha: „Elég!” Az alvilág, a terméketlen anyaméh, a föld, amely nem tud betelni vízzel, és a tűz, amely soha nem mondja, hogy „Elég!” ... Három dolog van, amit csodálatosnak látok, és négyet sehogy se tudok megérteni: a sasnak útját az égen, a kígyó útját a sziklán, a hajó útját a mély tengeren, és a férfi útját az asszonynál... Négy igen apró dolog van a földön, mégis a bölcsek között van a helyük: Olyan nép a hangyák, amelynek nincs ereje, mégis összegyűjtik nyáron élelmüket. A szirti borzok is erőtlen, gyenge nép, mégis a sziklába építik lakásukat. És bár a sáskáknak nincsen királyuk, mégis rendben vonulnak fel. Kézzel is meg lehet fogni a gyíkot, mégis a királyok házában tanyázik... Ha olyan buta voltál, hogy nagyra légy, – vagy ilyet fontolgattál –, tedd a kezed a szádra! Mert ha a tejet köpülöd, vaj lesz belőle, ha nyomod az orrod, vér jön ki belőle, így ha haragot szítasz, viszály támad. Közöm. Mindjárt baj van ezzel a mondással: Isten szavaihoz ne fűzz hozzá semmit, mert különben egyszer hazugként ott állsz majd előtte. Márpedig most éppen azzal foglalkozom, hogy melyik vers ihletett meg, melyik emelkedik ki nekem s most a többi közül, és mit tartok felőle. Talán jobban kellene hangsúlyoznom, hogy amit vélek, az nem biztos, hogy mindenkinek ugyanazt mondja. Engem valamiért éltet. Semmiképp se célom valóságtartalmát megváltoztatni. Amitől Agur óvakodik: Csalás, hazug szó, a nyomor, a gazdagság!
Ez normális és követhető/követendő. A mondások szintén erkölcsi vonatkozásúak: Két lánya van a piócának: „Add ide!” és „Add ide!” Hány mohó természetű ember van! Amire figyelmeztet: Ok és okozat szorosan összetartoznak: ha a tejet köpülöd, vaj lesz belőle, ha nyomod az orrod, vér jön ki belőle, így ha haragot szítasz, viszály támad. Ez is belátható, s máig érvényes. Népdalunk szerint „fának ne menjetek, mert ha fának nekimentek, fejeteket beveritek...” És ez is igaz.

Emlékezetem szerint egy blog-bejegyzés nyomán keletkezett diskurzus arról szól, hogy az antikváriumokat nem érdeklik a felszámolásra váró könyvek. Jó esetben 20ft/ kötet egységáron átveszik a könyveket, kiváltképp, ha felfedeznek köztük néhány nagy értékű kiadványt, ősnyomtatványt, ritkaságot. Ám sokszor egyáltalán nem tartanak igényt semmiféle könyvre.  Devalválódott a könyvek értéke? Igen, mintha. Vannak tapasztalataim. Amikor a könyvmegállók elkészültek (három is van a környékünkön), kezdetben körülülték a hajléktalanok és próbálták kimazsolázni azokat a könyveket, amelyektől remélték, hogy felkeltik az antikváriumok érdeklődését. Meglepett engem is, hogy ez a tendencia csaknem elmúlt. Ma több a könyv ezekben, nagyobb a választék, és szinte mindig találok érdeklődésemre számot tartható könyveket.
Templomunkban is megjelentek a könyvek. A hátsó ablak párkányán nemegyszer találhatók a másoknak feleslegessé vált kötetek. Ingyen elvihetők. Időbe telik, mire valamennyi gazdára talál. Tegnap egy csodás, Ducati-motorokat reklámozó albumot hoztam haza.
Mostanában karácsonykor a hozzánk látogató 30-40 vendégnek felajánlunk nekünk már feleslegesé vált köteteket. Van érdeklődés, de sok megmarad. Legutóbb egy közösségi találkozót tartottunk. Az alkalomra megint kitettünk könyveket. Némi érdeklődéssel találkoztunk, de egy csomót visszatettünk a helyére. Majd kiviszem őket a könyvmegállóba. Jók lesznek cserekönyvnek.
Mica meséli: feleslegessé vált könyveivel korábban ő is az antikváriumokat kereste meg, de leszokott róla a lanyha érdeklődés miatt. Mostanában elviszi a könyvtárba, s felajánlja nekik. Ami a könyvtárnak se kell, megy a könyvmegállóba.
***
Pénteken krisztus csodálatos kenyérszaporítása szerepelt az evangéliumban. A Márk szerinti leírásban hangzik el: „Ti adjatok nekik enni!” Vasárnap, azaz tegnap, nem lévén jelen egyik áldoztató sem, engem kért a plébános, hogy segítsek áldoztatni. Vannak még olyan dolgok, amelyek most történnek meg velem életemben először. Számuk ritkul.
***
Fogytam. Az egyik félretett öltönybe belesoványodtam. Nagyon takaros darab – mellénnyel. Ezt már le fogom fotózni. Nem az enyém az érdem, de mégis csak teljesítmény.
***
K. írja balatoni túrájuk egyik képéhez ezt a szép megfogalmazást: „R.-m mellett az lehetek, aki vagyok, amire születtem! És én Boldogságra születtem!” Nagyon tetszik.  
Egyik fotójukon egy szalonnába döfött bicska, ívesen nekitámasztott újhagymával. Szakasztott vitorlás. A paleo-ketogén módszerrel foglalkozóknak nagyon megtetszett. Méltán.
Ízelítő a Péld 29-ből. ...Örül a nép, amikor igazak vezetik, ha gonosz kormányoz, sóhajtozik a nép. ... A király a törvénnyel építi országát, de ha túl sok adót kíván, tönkreteszi... Az igaz megérti a kisemberek ügyét, a gonosz azonban nem ismer megértést. ... A bolond egész mérgét azonnal kiönti, de a bölcs végül is lecsillapítja. Ha egy fejedelem hazug szóra hallgat, gonoszokká válnak mind, akik szolgálják. ...Vessző és dorgálás bölcsesség forrása, a zabolátlan fiú szégyen az anyjának. ...Sokan keresik az uralkodó kegyét, de a férfi igaza az Úrtól származik. Az igazak szemében utálat tárgya a gonosz, a gonosz meg irtózik a tisztességestől. Közöm. Újra az igaz és a gonosz párhuzamba állítása. Pl.. Örül a nép, amikor igazak vezetik, ha gonosz kormányoz, sóhajtozik a nép. Ez evidencia. Ha egy fejedelem hazug szóra hallgat, gonoszokká válnak mind, akik szolgálják. Nevezzük őket korruptaknak.

Just walking in the rain (Úgy koppan az eső). Az 1956-os melbourne-i olimpiával egy idős lehet, tán kicsit régebbi. Emlékezetem szerint onnan hozta Szepesi György a lemezt, hogy bejátsszák rádióadásban. A kereső szerint amerikai sláger volt. Lehet. Nem tudom. A koppanó szöveg későbbi, eleinte nem énekelték magyarul.
Énekelte viszont az Illés együttes az Elvonult a vihar c. számot. A Tolcsvay trió pedig: „Jaj nékem, bőrig ázom, ha nem áll el hamar...” (Esőben). A dolog ma azért aktuális, mert tegnapelőtt-előtt hó esett, az unokák vidáman szánkóztak, tegnap ónos eső, a felnőttek (és az autók) akaratuk ellenére csúszkáltak, ma meg eső (esett egész éjszaka is), és mindenütt elolvadt a hó. Holnaptól lassú lehűlés várható, folyamatosan fog esni. Egy hét múlva visszatér a tél. Ennyit a meteorológiáról.
Nem akarok megfeledkezni a Beatles nótáról sem: Rain. Egy felvételpróbán Lennon rosszul tette fel a szalagot, s érdekesnek találta a visszafelé játszott gitárszólót. Tehát beépítették ezt a furcsa dallamrészletet oda-vissza. 
Ami érdekes, hogy csupa szórakoztató zene jutott eszembe, pedig bizonyára sok komolyzene is foglalkozik a viharral, esővel. Elég csak olyan programzenére gondolni, mint Beethoven Pasztorále szimfóniájának vihar jelenete, vagy kortársának, Liszt Ferencnek a Les Preludes hasonló témája. Úgy gondolom, hogy az operák egy része is él a viharok megjelenítésével. Nem sorolom tovább.
Ma avarrohasztó, hóolvasztó eső fog esni az égből – gyengítetlenül.
Ízelítő a Péld 28-ból. ...mindent megértenek azok, akik keresik az Urat. ...Aki elfordítja fülét a törvénytől, annak még az imája is szégyen. ...Ha az igazak győznek, nagy a fény és ujjongás, de ha a gonoszok győznek, mindenki elrejtőzködik. ... irgalomra lel, aki bevallja bűnét. ...aki utálja az igaztalan pénzt, soká él. ... akit kiontott embervér terhe nyom, a sírjáig menekül. Ne támogasd! ... Dúskál a kenyérben, aki műveli a földjét, szegény lesz, aki üres dolgok után futkos. ... Aki mást megint, az végül kedvesebb lesz, mint akinek a nyelve hízelgőn szól. ... Veszekedést szít a telhetetlen ember, erőre kap, aki az Úrban bízik. ... Ha a gonoszok győznek, mindenki elbújik, de hogyha megbuknak, nő az igazak száma. Közöm. A fejezet csaknem minden gondolata az igaz és gonosz tulajdonságainak a szembeállítása: Pl.: Dúskál a kenyérben, aki műveli a földjét, szegény lesz, aki üres dolgok után futkos. Közmondásos, hogy jobb egy igaz ellenfél, mint egy látszatbarát: Aki mást megint, az végül kedvesebb lesz, mint akinek a nyelve hízelgőn szól. Mekkora igazság van abban, Ha a gonoszok győznek, mindenki elbújik, de hogyha megbuknak, nő az igazak száma. Mintha a baloldal végét jelentő rendszerváltás után az egyházakhoz visszatérés jellemezte volna a társadalmat. A képlet persze nem túl egyszerű: Igazán, akik kitartottak a szorongattatások idején, azok tekinthetik magukat hűségeseknek, noha 1990 környékén csakugyan „nagy lett a tolongás a damaszkuszi úton”.

„Jósolni nem könnyű, kiváltképp a jövőt illetően” – tartja a szállóige. Tegnap éppen ezen gondolkoztam útközben a rendelő felé. Ha megszédülök, ha megcsúszik egy autó, akkor nekem végem, már fülmosásra sincs szükségem. Hogy azonnal meghalni, vagy még negyven évig élni jobb-e, filozófiai kérdés. Pál mondta: „Nem tudom, mit válasszak. Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna. De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van.”(Fil 1,23–24)
Ha tehát én is életben akarok maradni, kell, hogy oka legyen. Ez az ok a szolgálat volna? (Lehet, de az is igaz, hogy élesebben kellene látnom, hogy ha miféle szolgálatra gondolhatok?) Ezért próbálok tápászkodni, megújulni, ahogy az rajtam múlik. Megújulni testben-lélekben. Az első minden bonyolultságával együtt is beláthatóbb, mint az utóbbi.
Hogy mennyire nem egyszerű a kérdés, Nemeshegyi Péter jezsuitától többször hallott történet mocorog bennem. Történt pedig, hogy Japánban egy rendházban dolgozott egy idős, kilencvenes éveiben járó francia testvérrel. Az öreg megitta a maga francia borocskáját, elszívogatta szokásos pipadohányát; egyáltalán – meg volt elégedve sorsával. Egyszer Péter bácsi rákérdezett az öregre:
– Aztán mondja, nem kívánkozik már a túlsó partra, hogy személyesen megismerje az örök boldogságot.
Az idős jezsuita hosszasan gondolkozott, szívott még egyet-kettőt a pipájából, és úgy válaszolt:
– Nem túlságosan.
Hogy alapos volt-e véleménye, ki tudja? Mindenesetre egy ekkora élettapasztalattal rendelkező szerzetes is tétovázhat: Vajon mi lenne jobb?
Van ebben valami esztétikus.
Amíg el nem jön a magzat ideje, addig nem vágyakozik az anyaméhből kifele. Jól érzi magát abban az állapotában, amelyben éppen leledzik. Más kérdés, ha az ember tudná, amit Szent Pál tudott, aki megjárta a „második eget”, vágyai átalakulnának.
De ha már itt élek, tudomásul kell vennem, hogy koromnál fogva egyre több korrekcióra szorul leépülő testem állapotának megőrzése. Ebben segít a p.k-étrend, amely vélhetően a civilizációs betegségeket megállítja, sőt rehabilitál is, a természetes kopás mégse megállítható. Jó ezzel kalkulálni.
Ízelítő a Péld 27-ből. Ne dicsekedj a holnapi napoddal, hisz mit szül a nap, nem tudod előre. Más dicsérjen, ne a saját szád, idegen valaki, ne a magad ajka! ...ki állhat meg a féltékenység előtt? A nyilvános korholás többet ér, mint az a szeretet, amelyet eltitkolnak. ... a gyengéd barátság vigasz a léleknek. ...A közeli szomszéd jobb, mint a távoli testvér... Amikor az okos bajt lát, elrejtőzik, a balgák továbbmennek, aztán kárát vallják. ...meg kell vizsgálni a hízelgők beszédét. Közöm. Az első kiragadott mondat Jézus megfogalmazásában egy érdekes történet. egy szorgalmas és szerencsés emberről szól, aki látva hogy hatalmas termést aratott be, azon törte a fejét, hogy csűrökkel megnöveli tárolókapacitását, és boldog tétlenségben élheti életét. Itt jön a figyelmeztetés: „Esztelen, még az éjjel számon kérik lelkedet”. Bizony, ez előfordulhat. Más dicsérjen, ne a saját szád, szintén általános érvényű igazság. Ki ne vágyna elismerésre, pozitív megerősítésre. Ilyen ember tán nincs is. Egyesek provokálják a kitüntető szót, mások próbálják önreklámmal környezetük figyelmét és elismerését kicsikarni. Egy vonatkozó közmondás szerint öndicséret büdös. Adódhat, hogy akad társaságában olyan ember, aki állandóan dicsérgeti azt, akitől függ. Erről szól ez a vers: meg kell vizsgálni a hízelgők beszédét. Meg ám, mert könnyen elhisszük saját kiválóságunkat, de vajon megszolgáltuk-e?

Lehet, hogy minden nép elég közmondással él, ha van elég békéje, hogy ezek kialakuljanak (Ahány ház, annyi szokás.) A közmondások alapigazságokat fogalmaznak meg, (ha törik, ha szakad) törekednek rá. Tapasztalatom, hogy némelyik közmondásnak épp az ellenkezője igaz. Aki hallgat a mondásra, azt lehet, hogy (beviszi az erdőbe). Pl. szemesnek áll a világ – tartja a közmondás, de mintha szemtelennek még inkább. Pedig a közmondásnak igaznak kell lennie, mert a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát.
A magyar bőven ismer közmondásokat az életnek szinte minden területét lefedheti velük. Egy találomra kiválasztott szövegemre próbáltam ráhúzni közmondásokat (Egyik kutya, másik eb). Hogy nem okvetlenül a legfrappánsabbakat, arról nem a közmondások tehetnek, csak az én fejemből hirtelenjében kipattanó analógiák. Végül megemlítem, hogy a közhelyek egy része kitekert közmondásokból keletkezik. Néhány példa: Ahány ház, annyi baj legyen. A kétpúpú tevét az különbözeti meg az egypúpútól..., aki akarja. Mindenütt jó, de legfehérebb a konyhakredenc. Etc, etc.
Akkor jöjjön a szöveg és a közmondások:
2009-ben, kórházi tartózkodásom során néhány kilót leadtam erősen kalóriaszegény étrenden élve. (Több nap, mint kolbász). Próbáltam otthon elmondani (Néma gyereknek anyja se érti a szavát.), hogy hogyan kellene táplálkoznom: semmi zsír, semmi olaj, semmi cukorféle, semmi szalonna. (Kutyából nem lesz szalonna.) Próbáltam, de nem sikerült. (A kutya próbálkozik.) Párom a korábban kialakult rutinok miatt nem értette (mert olcsó húsnak híg a leve), hogy miért jó nekem rosszízű ételeket enni (mi ebben a zenebona?). Nemhogy fogytam próbálkozásaim ellenére, inkább tovább híztam (A látszat csal). Ruháimba egyre kevésbé fértem el. (Olyan lettem, mint a nagy D.) Egyre nagyobbakra kellett őket cserélni.(Cserebere fogadom, többé vissza nem adom.) Sok voltam magamnak, sok voltam a mérlegnek, sok egy engem tárgyilagosan megmutató fotón. (Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.)  Hogyne lettem volna sok: 172 cm és 120 kilogramm, mert mértéken felül ettem. (Amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra. és még: Megtelt, mint a hold.)  
Kapóra jött egy a közösségünk email-hirdetésében olvasott ajánlat: Tartós fogyás orvossal [TFO]. (Jobb a jó hír a nagy gazdagságnál.) Éppen erre volt szükségem. (Nagy úr a muszáj.) Érdekelt, mert a kórházban ajánlott zsír- és olajmentes diétát nem sikerült tartani. (Nem akarásnak nyögés a vége.) Mivel elérhető áron kínálták a kurzust (eben gubát), megbeszéltem életem párjával (Az asszony viseli a kalapot?), hogy vegyen részt a tanfolyamon, hiszen a feleségem étkezésem kulcsfigurája (Jó asszony a háznak koronája), itthon rendszeresen ő főz (Edd meg, amit főztél!). Én akkor fogyok le, ha olyat eszem, amitől ez lehetséges (Eszi, nem eszi, nem kap mást), de csak akkor lehetséges, ha átveszi a tanfolyamon ajánlott főzési metódust (Jó pap holtig tanul).
Ízelítő a Péld 26-ból: Mint nyárhoz a havazás és aratáshoz az eső, éppen úgy nem illik a tisztség a bolondhoz. ...A dőrének ne felelj balgasága módján, mert különben hozzá hasonlóvá leszel. Felelj a dőrének a balgaságára, mert különben bölcs lesz a saját szemében... (Látszólag ellentétes mondások, Paradoxonok, mint József A. verse, Két hexameter: Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.)  Mint a tövises ág a részeg kezében, olyan a bölcs mondás a bolondok szájában. (Nagyon össze nem illenek ezek a dolgok.) Mint a vadász, aki minden arra menőt meglő, olyan az is mind, aki bolondot fogad fel. (Bolond lukú bolond szél fú – tartja a magyar közmondás.) ...Ahogy az ajtó forog a sarkain, úgy forog a lusta is a fekvőhelyén. (Igen szemléletes kép.) Ha bemártja is a lusta a tálba a kezét, ahhoz már fáradt, hogy a szájához vigye. (Az ilyennek megalszik a szájában a tej.)... Kóbor kutyát ragad meg farkánál az olyan, aki más viszályába beleavatkozik. ... ha nincs rágalmazás, megszűnik a viszály. ... Mint az ezüstmázzal bevont cserépedény, olyan a gonosz szív, s hozzá a sima ajak. (Mint üres beszédű társalkodót: úgy kerüld a tartalmatlan könyvet. In: Kölcsey, Parainesis) ... Aki másnak vermet ás, maga esik bele, s aki fölhengeríti, legurul a kövön.  (Lám, egy magyarnak vélhető közmondás. Nem minden közismert közmondás magyar, nem minden magyarnak tartott találmány magyar. Aki nem dolgozik, ne is egyék, mondta Sztálin, csakhogy Szent Pál már egy kicsivel korábban elmondta ugyanezt.)  Közöm. Hogy mi közöm a fejezet kijelentéseihez, a szöveg közé írtam álló betűkkel, zárójelek között.