Mickey webnaplója

Nem azért élünk, hogy együnk; azért eszünk, hogy éljünk. A kérdés, hogy mit. Egy régi vicc jut eszembe. A rabbihoz bekopog Grün, és elmondja, hogy a Kohn egy szemét alak – ezért meg ezért. A rabbi helyesel mondván: Igazad van, Grün. Grün el, Kohn érkezik. Elmondja, hogy a Grün egy pimasz fráter – ezért meg ezért. A rabbi helyesel, mondván: Igazad van, Kohn. Kohn el. A samesz csóválja a fejét: Rabbi, megfigyeltem, hogy bármily furcsa, mind Grünnek, mind pedig Kohnnak igazat adtál. A rabbi elmosolyodik, és azt mondja: Igazad van, samesz.
Schirilla György leteszi voksát a vegetárius étrend mellett. A legtöbb ember nem követi őt, és vegyes (növényi és állati eredetű) étrenden él – gyorsan hozzáteszem, hogy – és élelmiszeripari vegyszereken. Az emberek harmadik csoportja kizárja a növényeket, csak húsfélékkel táplálkozik. Most mi is ez utóbbiakhoz csatlakoztunk anélkül, hogy részleteiben ismernénk a vegetárius étrend lényegét. Meggyőzőbbnek tűnt számunkra az az érvelés, ami szerint az emberi faj törzsfejlődése (kb. 10 millió év) során a ragadozókéra emlékeztető emésztőrendszere alakult ki. Ezért lettünk a paleo-ketogén étrend alkalmazói.
Számos alapigazságot fogadtunk el, amelyek segítenek eligazodni a nekünk új étkezési formát tekintve. Próbálom most néhány tőmondatban leírni őket.
Az első a fenti közmondás. Ennek igazsága keresetlen szavakkal:
– Az étkezés huszadrangú dolog.
– A természeti népek húsevők. Megeszik az állat minden részét. Ez kijelöli a helyes hús/zsír arányt (kb. fele-fele).
– A p-k étrend „szükségleti táplálkozás”, szemben a szénhidrátalapú nyugati táplálkozásformával. Ízei visszatérnek, mert kizárják az édességek gazdag tárházát: nemesített gyümölcsök, édességek, fagyi, levek, házi sütemények, tészták, gabona, stb.
– Mivel kétségtelenül egyhangúbb, nincs is ingerenciája az embernek arra, hogy rendszeresen túlegye magát.
– Akkor eszünk, ha éhesek vagyunk, s nem akkor, amikor eljön a reggeli, tízórai stb. ideje. Ez teljesen új nekünk, de nem a természeti népeknek, ahol napjában általában egyszer, esetleg kétszer esznek. Sőt: gondoljunk csak arra, hogy a vadász mikor eszik? Amikor sikerül vadat ejtenie. Előfordul, hogy napok maradnak ki. Ilyenkor saját tartalékaiból egészíti ki energia-, vitamin- és cukorszükségletét.
– Akkor iszunk, ha szomjasak vagyunk: elsősorban vizet, limonádét mézzel. Kávét igen, teát nem.
– A puding próbája, hogy megeszik. A p-ket-étrendé is az. Megpróbáltuk és működik.
– Olyannyira működik, hogy szakorvosi felügyelet mellett a legtöbb egészségügyi vegyszer (gyógyszer, gyógytea stb.) szedése elhagyható. Ez pedig olyasmit jelent, hogy a betegségekből gyógyulunk.
– A p-ket-étrenden élők testsúlya normalizálódik. A soványak megemberesednek, a kövérek pedig ütemesen visszafogynak a nekik megfelelő normális testsúlyra.
– Ehhez látni kell, mik ártanak leginkább. Mindenféle gabona, tej és tejtermékek, cukrok, burgonya, paprika, paradicsom, padlizsán, hüvelyesek...
– ...és mik használnak: húsok-zsírok, tojás, szalonna, tepertő, gyökérzöldségek módjával, egy almányi gyümölcs, vörös húsok, belsőségek. Májból és velőből (vitaminbombák) hetente 1-2 alkalommal fontos enni.
Mindezekről részletesen olvashatunk a paleomedicina.com honlapon.
99. ZSOLTÁR. ISTEN, AZ IGAZSÁGOS KIRÁLY. Király az Úr – a népek reszketnek; kerubok fölött trónol – a föld megremeg. Nagy az Úr a Sionon, fönséges minden nép felett: dicsőítsék nagy és félelmetes neved, mert szent és hatalmas vagy! Király vagy, az igazságosságot szereted te vetetted meg a rend alapját, te alkottad a jogot és az igazságot Jákobban. Magasztaljátok az Urat, Istenünket, hajtsatok térdet lába zsámolya előtt, mert szent! Mózes és Áron a papok közül, és Sámuel azok közül, akik megvallották nevét: ők az Úrhoz kiáltottak és meghallgatta őket. A felhőoszlopból beszélt hozzájuk, megőrizték bizonyítékait, és a parancsokat, amelyeket rájuk bízott. Urunk, Istenünk, te meghallgattad őket, Istenünk, te kegyes voltál hozzájuk, de vétkeiket keményen büntetted. Magasztaljátok az Urat, Istenünket, boruljatok le szent hegyén, mert szent az Úr, a mi Istenünk! Közöm. Úgy járok vele, mint Karinthy Petőfi versével. Amikor ki akarta szedni belőle a lényeget, végeredményképp elmesélte ugyanazokat a történéseket a saját szavaival (Egész úton hazafelé...) Azért megpróbálom. Az Isten szent király, szereti a rendet, a jogot és törvényt ő alkotta, aki bünteti a rosszat. Szóba áll az emberrel. Csakhogy ma hatalmas a zaj. Általában érzéketlen az emberi fül, hogy a szellő susogásában felfedezze Isten jelenlétét, netán megszólító szavait.       

Talán említettem, talán nem, elolvastam szanatóriumi magányunkban három könyvet, amely a következő négy volt. Bolyki László Kegyelem és kalmárszellem, Turcsik György visszaemlékezését élete néhány epizódjáról, Tóth Csaba Paleolit gyógyítás c. munkáját, és (OK, ez már négy lesz) Havas Henrik Magyar irka c. naplóantológiáját. Ez a vaskos füzet elsősorban korrajz. Legalábbis 25 évvel a keletkezése után nekem az: néhány híres és néhány „hírtelen” ember bemutatkozása.  Kik azok? Húzó nevek és nem húzó nevek. Sorolom őket: Torgyán József, Pozsgay Imre, Tonhauser László, Zalatnai Sarolta, Nagy Feró, Schirilla György, Zentai Péter tudósító, egy rab Vácról (Illés Emil), egy lelkész Németh Géza, egy bakfis (Kálmán Zsanett), egy AIDS-es (...Imre), egy alkoholizmussal küszködő mátészalkai nő (Mártonfi Zsuzsanna). Mind azonos időszakban írják napjaik eseményeit (1990 június). Feltűnő, hogy Torgyán folyamatosan rohan, szervezi pártját, saját helyét, előad itt, meg ott, állandóan utazgat, levelez és telefonál. Pozsgay hozzá képest a leírtak alapján fele annyit se ügyködik, inkább morfondíroz, hogy a pártja kiüresedése folytán mihez kezdjen az így keletkezett űrrel. vívódásairól számol be. Feró jópofira veszi a dolgot, Tonhauser korának sztárrendőre azon kesereg, hogy mennyire merev a rendszer, mennyire nem megbecsült a szakma, s hogy 300 ft-ért kelnek el a Keleti pu-nál a Bécsből csempészett kvarcórák. Schirilla éjt nappallá téve dolgozik, írja vegetárius könyveit, terjeszti a növényi táplálkozásra vonatkozó elképzeléseit, gyógyít, s naponta megmártózik a Dunában hosszabb távokat úszva. A többiekről nincs különösebb mondanivalóm. Mindenki el van foglalva a saját gondjával.
Először meglepett a válogatás merészsége, a mintavétel szóródása, aztán igazat adtam a szerkesztőnek. Hallgattassék meg mindenki, s mert ez nem lehetséges, „ebbül is egy kicsi, abbul is egy kicsi”.
98. ZSOLTÁR. A VILÁG BÍRÁJA. Zengjetek új éneket az Úrnak, mert csodálatra méltó, amit művelt. Jobbja kivívta a győzelmet, igen, szent karja győzelmet szerzett. Kinyilvánította az Úr üdvösségét, igazságosságát feltárta a pogányok előtt. Megemlékezett jóságáról és hűségéről Izrael háza iránt. A föld minden határa látta Istenünk üdvösségét. Ünnepeljétek az Urat, országok, mind, örüljetek és vigadjatok! Dicsőítsétek az Urat muzsikával, szóljon citera és hárfa! Trombita és kürt hangjával ujjongjatok színe előtt, az Úr s Király előtt! Harsogjon a tenger és ami betölti, a földkerekség s akik lakják! Folyók, tapsoljatok kezetekkel, hegyek, társuljatok az ujjongáshoz! Az Úr színe előtt, aki közeledik, aki jön, hogy kormányozza a földet, és igazságosan a népeket. Közöm. Újszövetségi lehetséges megfogalmazása: E jelben győzni fogsz! Et a jel, Krisztus keresztje. Addig pedig szóljon hangosan az ének, a citera és a hárfa, a taps, mert az Úr mindig közeledik. Ma is.

Egyszer útközben Jézus látott egy vakon született embert... sarat csinált, s a sarat a vak szemére kente, majd meghagyta neki: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” ... Az elment, megmosdott, s amikor visszatért, már látott. ... megkérdezték tőle: „Hogyan nyílt meg a szemed?” Elmondta nekik: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, a szememre kente s meghagyta: Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Elmentem, megmosdottam és látok.” ... elvitték a farizeusokhoz, mert az a nap, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a szemét, szombati nap volt. A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan nyílt meg a szeme. Elmondta nekik: ...„Mit tartasz arról, aki visszaadta a szemed világát?” „Azt, hogy próféta” – felelte. ... A farizeusok kijelentették: Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” Azt, hogy bűnös-e – felelte –, nem tudom. Csak azt tudom, hogy vak voltam, és most látok.” Tovább kérdezték: „Mit csinált veled? Hogy adta vissza a szemed világát?” A vakon született: Talán ti is tanítványai akartok lenni?” A farizeusok: „Légy a tanítványa te! Mi Mózes tanítványai vagyunk. Mózessel beszélt az Isten, de hogy ez honnét való, azt nem tudjuk.” ... A volt vak: Amióta fennáll a világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna egy vakon születettnek a szeme világát. Ha nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.” Erre rászóltak: „Te akarsz minket tanítani, aki mindenestül bűnben születtél?” Ezzel kidobták. (Vö. Jn 9. fejezet)
Aki gyógyulni akar, és súlyát normalizálni, az cselekedjen: egyen paleo-ketogén élelmiszereket.
Ha elmégy a nyugati típusú orvoslás emberei közé, ellenérzéssel fogsz találkozni. Támadni fogják a módszert, mely teljesen ellenkezik a saját gyakorlatukkal. Dicsérheted a paleo-orvoslást, csóválják a fejüket, és tiltakoznak ellene. Mondhatod, hogy eldobtad a gyógyszereidet, és jól érzed magadat nélkülük, meglepődnek talán, hogy látványosan lefogytál. Mégis... Hiába ajánlod nekik a módszert, kikérik maguknak esetleg „leordítják” a fejedet. Te bizonyítod, hogy mi történt veled, ők furcsán néznek rád. Különösen, ha rá akarod bírni őket, hogy változtassák álláspontjukat. Ha kéred a tőlük is megkapható vizsgálatokat, könnyen megjárhatod. Kidobhatnak, elutasíthatnak, beperelhetnek, kígyót-békát összehordhatnak ellened és a paleomedicina ellen. A világ már csak ilyen.
97. ZSOLTÁR. AZ ÚR DIADALMENETE Király az Úr! Ujjongjon a föld, ünnepeljen a sok sziget! Felhő és homály van körülötte, trónjának támasza jog és igazság. Előtte tűz lobog, s megemészti ellenségeit körös-körül. Villámai megvilágítják a földkerekséget, a föld látja és megremeg. A hegyek szétfolynak, mint a viasz, a világ urának tekintete előtt. Az egek hirdetik igazságosságát, a népek szemlélik fölségét. Szégyent vallanak, kik képek előtt hajtanak térdet, akik bálványokkal dicsekszenek: az istenek mind térdre hullnak előtte. Sion hallja és vigad, Júda leányai ujjonganak, ünneplik, Uram, ítéleteidet. Mert te vagy, Uram, a legfőbb a földön, messze fönségesebb minden istennél. Az Úr szereti, akik gyűlölik a rosszat, őrzi azok lelkét, akik hűségesek hozzá, s megmenti őket a gonoszok kezétől. Világosság ragyog fel az igaznak, az ártatlan szívet öröm tölti el. Örüljetek hát, igazak, az Úrban, és áldjátok szentséges nevét!  Közöm. Isten attribútumainak kis felsorolása: Felhő és homály, jog és igazság, tűz, megvilágító, fölséges, a bálványok „térdre hullnak” előtte legfőbb a földön, fenséges. Konklúzió: Az Úr őrzi a hűségesek lelkét. Örüljetek hát, igazak, az Úrban, és áldjátok szentséges nevét!  

Ja-ma-ha-zamegyünk. Megrakodva egy hetes testi valónkat gatyába rázó klinikai eseménysoron, túl egy találkozáson, ahol érdeklődés mutatkozott a minket ért tréning és gyakorlat iránt. Túl egy facsemete ültetésén, túl a rokonokkal való beszélgetésen. Túl 300 km levezetésén, túl MMóvár óvárának megtekintésén, túl egy nagy sétán, túl-túl messze túl…
Törekszünk haza, mert otthon is munka vár. Jelentem jól vagyunk, állok elébe a munkának. Normalizálódott a tenzióm, normalizálódni fog súlyom is. Ezt szeretnénk, erre törünk. Jobb szolgálni összeszedettebben, mint szuszogva, eltorzult idomokkal.
96. ZSOLTÁR. AZ ÚR KIRÁLY ÉS BÍRÓ. Énekeljetek új éneket az Úrnak, minden föld zengjen dalt az Úrnak! Énekeljetek az Úrnak és áldjátok nevét, naponként hirdessétek üdvösségét! Hirdessétek dicsőségét a pogányok között, csodatetteit minden nép előtt! Mert nagy az Úr és méltó a dicséretre, félelmetesebb ő minden istennél. A népek minden istene üres káprázat, az Úr azonban az ég alkotója. Előtte fenség és méltóság, szentélyében hatalom s fényesség. Adjatok az Úrnak, népek törzsei, adjatok az Úrnak tiszteletet és hatalmat! Adjátok meg az Úrnak neve tiszteletét! Ígérjetek áldozatot és hozzátok színe elé, szent udvarában imádjátok az Urat! Minden föld remegjen előtte, hirdessétek a pogányoknak: „Király az Úr!” Megszilárdította a földet, hogy ne inogjon, igazságosan kormányozza a népeket. Örüljön az ég, ujjongjon a föld, vele együtt zengjen a tenger, s ami benne van! Vigadjon a rét és minden virága, örüljenek az erdő fái az Úr színe előtt! Mert nézd, közeledik, jön, hogy kormányozza a földet. Igazságosan uralkodik majd a földkerekségen és hűségesen a népek fölött. Közöm. Lényegre törő dicsőítés antropomorf elemekkel. (jön, hogy kormányozza a földet.) Nem jön, hanem folyamatosan van. Felőlünk nézve ugyan a jövőbe mutat minden, ami az örök életet illeti. Merthogy anyagi világunkban létezik a történések, cselekedetek egymásutánja. Addig is énekeljetek új éneket az Úrnak, áldjuk a nevét.

A Magyar irka 1. száma 1990-ből hoz ismert és ismeretlen emberektől naplórészleteket. Egyfajta tükröt tart elénk arról, hogy kiket mi foglalkoztatott abban a korban (pl. kvarcóra-csempészés.) Ezekre talán még visszatérek, de aktualitásánál fogva most Schirilla Gy. Írásából kívánok idézni, hogy láttassam a homlokegyenest eltérő véleményeket az étkezéseket illetően. Róla annyi a számomra új információ, hogy istenhívő valaki, aki szívrendellenességtől és gyermekparalízistől szenvedett. Alvásigényét minimalizálta, remélve hogy teljesen elhagyhatja. Sportteljesítéseiről itt hadd ne szóljak. Élt hetven évet, amikor szívroham vitte el. A vegetárius étrend híve, szószólója és terjesztője, aki gyógyítással is foglalkozott, noha az általa felsorolt tanulmányok nem predestinálják. Tisztelettel adózom az emlékének és most idézek naplója üzenetéből. Ezt írja: „Ha egészségét meg akarja tartani (visszaszerezni), akkor ne fogyassza el állattestvérét. A szétesési processzusokkal sejtjeinek degenerációja következett be. Az ember aligha követhet el nagyobb merényletet egészsége ellen, mint akkor, ha leölt állatok tetemeinek a koporsójává válik… Egy bizonyos: a húsevő ember nem ölheti ezerszámra állattestvéreit büntetlenül. A szörnyű tettének minden következményével számolnia kell! Ezért a húsevő ember élete szenvedések és betegségek láncolata. A vegetarianizmus túllép a táplálkozástudományon, hiszen erkölcsi világnézet, mely a Ne ölj parancsra épül.” Ha már Biblia. A Teremtés könyve 1,4 ezt írja: „Ábel juhpásztor lett…” Ha a választott nép nem evett volna húst vélhetően kipusztul. Ábrahám vendégei tiszteletére állatot vágatott s készíttetett el. A kivándorlás úgy indult, hogy minden család egy bárányt fogyasztott el mindenestül. A vándorlás idején pedig fürjcsapat hullott a mannát megunó néptömeg ölébe. Az Újszövetségben is bőven találunk húsevésre vonatkozó adatot. Elfogyasztották a húsvéti bárányt. Jézus halat sütött a tóparton, s kínálta övéit. Maga is evett belőle. Az állattestvér kifejezést ugyan nem ismerte, méltán, mert a mi testvéreink az emberek, ha el nem zárjuk előlük magunkat. A fent idézett gondolatok jól példázzák, hogy ha valaki részigazságok hangoztatásával kívánja bizonyítani igazát, akkor meg is teszi. Azért meglepett Sch. Gy. nyilatkozata.

95. ZSOLTÁR. FELHÍVÁS DICSÉRETRE. Gyertek, zengjünk dalt az Úrnak, ujjongjatok üdvünk sziklája előtt! Dicsőítő énekkel lépjetek színe elé, magasztaljátok hangosan, zsoltárt énekelve! Mert nagy Isten az Úr, fölséges király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai. Övé a tenger, ő alkotta, övé a föld, keze teremtette. Gyertek, boruljatok le és imádjátok, hajtsatok térdet az Úr előtt, aki teremtett minket! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, s kezére bízott nyáj vagyunk. Bárcsak meghallanátok ma a szavát: „Ne keményítsétek meg a szíveteket, mint egykor Meribánál, mint a pusztában Massza napján! Atyáitok ott megkísértettek, bizonyítékot követeltek, jóllehet látták tetteimet. Negyven évig viszolyogtam e nemzedéktől. Így szóltam: Tévelygő szívű nép ez, nem ismeri útjaimat. Ezért esküdtem meg haragomban: Nem mennek be nyugalmam (országába)!” Közöm. Hívószavak: nagy az Úr; Övé a tenger, övé a föld; imádjátok. Sokat idézett mondás: „Ne keményítsétek meg a szíveteket, mint egykor Meribánál, mint a pusztában Massza napján!” Ott zúgolódtak a zsidók, mert szomjasak voltak, Mózes botjával a sziklára csapott, s forrás keletkezett... „bizonyítékot követeltek, jóllehet látták tetteimet”. Ilyenek vagyunk. Állandóan éhezzük az újnál újabb bizonyítékokat. És ha felismertük, viselkedésünkben sokszor nem igazoljuk vissza a megismert igazságokat. Ezt hívják megátalkodásnak.

Mosonmagyaróvárig 160 km-t csalinkáztunk különféle minőségű utakon. Hála Istennek, szerencsésen minden baj nélkül megérkeztünk. Kisebb csodát generált megújuló kinézetünk a fiatalok körében. Mivel erős a kötődésük a CH-ételek, italok iránt, helyettük is azt fogalmaztam meg, hogy nekünk lényegesen könnyebb elszánni magunkat a létmódváltásra, mert ha úgy tetszik, rövidebb ideig kell kibírnunk a „szükségleti étkezést”. Örömömre ragyogó közérzetben töltöttem a napot. Vérnyomásom nem szökött fel, sőt… Így nem tértem vissza a korábbi Normodipine felezett mértékű bevételéhez. Nincs rá szükség. Mivel nem vagyunk éhesek, várunk a reggelivel. Talán tízórai lesz belőle.
Átlapoztam a Zalaszentgrótról készült, kapott fényképalbumot. Újra ott voltam kicsit, ahol egy hetet töltöttünk. Még fülemben dübörög az ablakunk alatt robogó John Deer traktorok hangja. Kb. akkora hangjuk volt, mint a felszálló repülőgépeknek. Reméltem, hogy nem néznek be hozzánk a zárt ablakon át. Persze szó nem volt erről, bár a FB-on láttunk egy amerikai képet, ahol egy autó gazdástul „bement” egy házba.
Egyelőre tehát minden rendben. Maradjon is csak így.
Reggel mosoly paleo-ketogén páromra és kiugrunk az ágyból.
Elképzelem, hogy társalgásunk egyik témája lesz: Ketózisban vagy, drágám? J
94. ZSOLTÁR. (Ízelítő) AZ IGAZSÁGOS ISTEN. Boldog ember, akit te tanítasz, Uram, akit törvényed szerint nevelsz, hogy a rossz napok elmúltával nyugalmat adj neki, ám a gonoszt elnyeli a sír. Az Úr nem hagyja el örökségét. Mert az ítélet visszatér az igazságossághoz, és a tiszta szívűek mind követik majd… Ha már azt hiszem, hogy inog a lábam, akkor is megvéd a kegyelmed, Uram. Ha a szívben felgyülemlik a gond, vigasztalásod felvidítja a lelkem… az Úr az erősségem, menedékem sziklája az Isten… a [gonoszokat] gonoszságuk által veszti el. Közöm. Sok mindenről szól ez a zsoltár. A korabeli szokásos átkok mellett van pozitív mondanivalója. Isten az üdvösségünket akarja. A törvényei kitinpáncélként veszi körbe azokat, akikkel szövetséget kötött. A rossz napok után csakugyan a nyugalom időszakai következnek. Ezek a periódusok váltják egymást. Ahogy szoktam mondani: Ez a világ nem tökéletes.

Az idő csak felőlünk szemlélve létezik. Ameddig anyag van és történések egymásutánja, addig van idő is. Nézzük a múltat. 10-féle gyógyszer, amelyeket szép sorjában feledhettem el. Előbb a koleszterincsökkentőt, a vízhajtót, a ritmusszabályozókat, a vérnyomás-csökkentőket, a stressz ellen szedett vacakot, a milurit nevű akármit, a többit feleztem, majd teljesen elhagytam. Jelentem, a jelenben jól érzem magamat. Ha hazamegyünk, kidobom a szteroidos kenőcsöket, s valamennyi teát. Szerzek citromot limonádénak, s mézzel fogom édesíteni. De ez már a jövőidő. Hogy mi lesz, ki tudja? S hogy addig mi lesz, azt se tudom. Nem vagyok én próféta, csak páciens, azaz tűrő. Előttem világos a cél, keresem hozzá naponta az utat. Eddig 14 és fél kilót fogytam.

93. ZSOLTÁR. ISTEN A VILÁG URA. Király az Úr, fönségbe öltözött. Fönségbe öltözött az Úr, hatalommal övezte fel magát. Szilárd alapot vetettél, nehogy meginogjon, a földkerekségnek. Trónod szilárdan áll kezdet óta, te, Uram, öröktől fogva vagy. A folyók hallatják, Uram, a folyók hallatják zúgásukat, a vizek hallatják dübörgő hangjukat. Hatalmasabb, mint sok víznek zúgása, hatalmasabb, mint a tenger morajlása, mindennél hatalmasabb az Isten a magasságban. Bizonyítékaid valóban igazak, házadat szentség illeti, Uram, minden időkre. Közöm. Ami itt le van írva, az egyfajta imádás. Dicsőítő ima. Mivel az Isten, az, aki van, méltó fohászkodás volt ez a maga korában, ma ugyanúgy, és a jövőben is éppolyan aktuális marad, mint tegnap és ma. Házadat szentség illeti.

Ma este a maradék fél pirulát is felejtem. Ne kérdezd, hogy érzem magamat. Úgy, mint a kamasz, aki újra tanulja magát, mert megnőttek tagjai, mert magasabb lett, mint korábban volt, mert bábállapotban leledzik. Várom, hogy megállapodjon súlyom, hogy huszadrangú kérdéssé legyen az étkezés, mint olyan, hogy visszanyerje gyógyszerektől feszített szervezetem a természetes formáját, hogy felejtsem a renoválásom részletkérdéseit, hogy lendületesen legyek képes cselekedni, s hogy ne foglalkozzam többé saját egészségi állapotommal. Remélem, hogy hamarosan eljön ez az idő. Később még tapasztalataimról be fogok számolni, s tervezem, hogy buzdítsak másokat is arra, hogy vegyék kezükbe saját renoválásukat.

92. ZSOLTÁR. AZ IGAZ ÉNEKE (Zsoltár, szombati ének) Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni; reggel hirdetni irgalmadat, éjszaka meg hűségedet, tízhúrú hárfával és lanttal, énekkel és muzsikával. Tetteid, Uram, örömmel töltenek el, kezed művein ujjongok: „Mily fönségesek a tetteid, Uram, s gondolataid nem lehet kifürkészni!” Az értelmetlen ember nem foghatja fel, a balga nem ismeri meg őket soha. A bűnösök nőhetnek, mint a fű, a gonoszok csillogva járhatnak: örök pusztulásra vannak ítélve mind, de te fölséges vagy örökkön-örökké. Lám, ellenségeidnek el kell pusztulniuk, a gonosztevőket szétszórják mind, de belém erőt öntesz. Fejem fölemelted, mint a bivaly szarvát, és fölkentél színtiszta olajjal. Szemem letekint ellenségeimre, fülem hallja a gonoszokat. Az igaz virul, mint a pálma, fölfelé nő, mint a Libanon cédrusa. Az Úr házában vannak elültetve, Istenünk csarnokában virágoznak. Még öregkorukban is gyümölcsöt teremnek, tele vannak nedvvel és élettel, hogy hirdessék: „Az Úr igazságos, ő az én sziklám, igazságtalanság nincsen benne!” Közöm. Ez csakugyan ének, a feldobottság idejének dala. Kap az ember fűhöz-fához. Hárfához, lanthoz, muzsikához. Mert öröm lakik benne. Mert mindent remél, mindent eltűr, mindent színesebbnek lát, minden érzékével a végtelenhez kapcsolódik. Öregkorában gyümölcsöt terem, mint nyolcvanon felül Verdi, aki az Aidával rukkolt elő. Akinek elég nagy a hite, soha nem erőtlenedik el. Soha nem hagyja, hogy maga alá kerüljön.

Közeledik a kúra vége. Ma este egy fél tabletta köt össze korábbi állapotommal. Még a leszoktatás utolsó etapja folyik, hogy hátat fordítsak korábbi pirulaszámlálgatós korszakomnak. Úgy látszik, lehet így is. Bizonyos szempontból túl vagyok a nehézségeken, de gyors súlycsökkenésemnek tudom be, hogy nyomnak éjszaka a bordáim, megnagyobbodott szívem hangosabban kalapál, míg be nem áll szokott méretére. Persze ez nem a saját bölcsességem, a doktort idézem, aki jó véleménnyel van szívem állapotát tekintve. Hamarosan szabadulunk. Ma nagyobb sétát tettünk két horgásztónál, szép természeti fotók készültek, délután egy könyveket árusító boltban öt kötetet vettem. Soha nem elég a könyvállományunk?
Mióta itt vagyunk, elolvastam három könyvet, s még van velünk néhány kötet. Azért szívesen leteszem a könyveket egyéb kalandok kedvéért.
91. ZSOLTÁR. ISTEN VÉDŐSZÁRNYA ALATT. Aki a Fölséges védelmében lakik, aki a Mindenható árnyékában él, az így beszél az Úrhoz: Te vagy a váram és a menedékem, Istenem, benned bízom! Ő szabadít ki az életedre törő vadász csapdájából. Szárnyaival oltalmaz, tollai alatt menedékre lelsz, hűsége a védőpajzsod. Nem kell félned az éji kísértettől, sem a nappal repülő nyilaktól; sem a sötétben terjedő ragálytól, sem a fényes nappal kitörő dögvésztől. S ha ezren esnek is el oldaladon, a jobbod felől tízezren, téged nem találnak el. Saját szemeddel láthatod majd, látni fogod a bosszút a bűnösökön. Te, aki így beszélsz: az Úr a menedékem, te, aki a Fölségest hívtad oltalmadra. Így nem ér semmi baj, csapás nem közelít sátradhoz. Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon. A kezükön hordoznak majd téged, nehogy kőbe botoljék a lábad. Oroszlánok és kígyók között lépdelsz, oroszlánkölyköt és sárkányt tiporsz el. „Hű volt hozzám, azért megmentem, védelmezem, mert ismeri nevemet. Ha hozzám fordul, meghallgatom, minden szükségben közel vagyok hozzá, megszabadítom és dicsőséget szerzek neki. Napok teljességével áldom meg és megmutatom neki üdvösségemet.” Közöm. Jézus megkísértése alkalmával a sátán a templom párkányára állítja Jézust, s rá akarja venni, hogy vesse le magát, hisz úgymond „elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon. A kezükön hordoznak majd téged, nehogy kőbe botoljék a lábad.” Persze Jézus hárítja a gonosz támadását. Mindenesetre mindenki biztonságban tudhatja magát, aki bizalommal függeszti figyelmét az Úrra, aki szabadító, aki üdvösséget kínál az őt szeretőknek.

Este elalvás előtt azon gondolkoztam, hogy amit csak komplikáltak a gyógyszerek, az egy olyanfajta csomó, aminek a kioldozása rendkívül sok összetevőjű valami, pedig karnyújtásra van tőlünk a megoldás. A természeti népek étkezési rendjéhez való visszatérés. Már felsejlenek a következő napok történései. Valamennyi gyógyszeremet elhagyhatom, csak arra kell figyelni, hogy jót s jól. Hogy csak tiszta forrásból szerezzünk be élelmiszereket. A kérdés, ráakadunk-e ezekre a forrásokra? Próbálkozunk.
90. ZSOLTÁR. AZ EMBER MULANDÓSÁGA (Mózesnek, az Isten emberének imája) Uram, te voltál menedékünk nemzedékről nemzedékre, mielőtt a hegyek kiemelkedtek, mielőtt a föld és a világ kialakult. Isten, te öröktől fogva vagy, s örökké! Te a halandót ismét porrá teszed. Így szólsz: „Emberek fiai, térjetek oda vissza!” Mert ezer év előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt. Vagy annyi, mint egy éjjeli őrállás. Hamar elragadod őket, olyanok, mint a reggeli álom, mint a sarjadó fű: reggel kihajt, kizöldül, estére lekaszálják és elszárad. Valóban semmivé leszünk haragod előtt, megzavarodunk neheztelésedtől. A szemed elé állítottad bűneinket, arcod világosságában látod vétkeinket. Minden napunk haragodban múlt el, éveinket egyetlen sóhajként éltük át. Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás; gyorsan elszállnak, hamar végük szakad. Ki mérheti föl haragod erejét, ki fél eléggé haragod hevétől? Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére! Fordulj felénk újra, Uram! Miért késel oly soká? Légy irgalmas szolgáidhoz, üdíts fel minket irgalmaddal, hogy ujjongjunk és örüljünk ezentúl mindennap. Vidíts fel a napokért, amelyeken próbára tettél, az évekért, amelyekben nyomorogtunk. Nyilvánítsd ki művedet szolgáidnak, s gyermekeik előtt tárd fel dicsőséged! Az Úr jósága virrasszon fölöttünk, őrizd meg a kezünk munkáját! Közöm. Hívószavak: Előtted ezer év annyi, mint egy elmúlt nap. Olyanok vagyunk, mint a lekaszált fű. Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére! Mózes imája teljesen aktuális ma is. Megyek a 70.-ikbe, s ha erős vagyok … A napokban ezen dolgozunk, hogy amennyiben a hosszabb élet rajtunk múlik, állunk elébe. Immár a szív bölcsességével.