Mickey webnaplója

Este elalvás előtt azon gondolkoztam, hogy amit csak komplikáltak a gyógyszerek, az egy olyanfajta csomó, aminek a kioldozása rendkívül sok összetevőjű valami, pedig karnyújtásra van tőlünk a megoldás. A természeti népek étkezési rendjéhez való visszatérés. Már felsejlenek a következő napok történései. Valamennyi gyógyszeremet elhagyhatom, csak arra kell figyelni, hogy jót s jól. Hogy csak tiszta forrásból szerezzünk be élelmiszereket. A kérdés, ráakadunk-e ezekre a forrásokra? Próbálkozunk.
90. ZSOLTÁR. AZ EMBER MULANDÓSÁGA (Mózesnek, az Isten emberének imája) Uram, te voltál menedékünk nemzedékről nemzedékre, mielőtt a hegyek kiemelkedtek, mielőtt a föld és a világ kialakult. Isten, te öröktől fogva vagy, s örökké! Te a halandót ismét porrá teszed. Így szólsz: „Emberek fiai, térjetek oda vissza!” Mert ezer év előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt. Vagy annyi, mint egy éjjeli őrállás. Hamar elragadod őket, olyanok, mint a reggeli álom, mint a sarjadó fű: reggel kihajt, kizöldül, estére lekaszálják és elszárad. Valóban semmivé leszünk haragod előtt, megzavarodunk neheztelésedtől. A szemed elé állítottad bűneinket, arcod világosságában látod vétkeinket. Minden napunk haragodban múlt el, éveinket egyetlen sóhajként éltük át. Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás; gyorsan elszállnak, hamar végük szakad. Ki mérheti föl haragod erejét, ki fél eléggé haragod hevétől? Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére! Fordulj felénk újra, Uram! Miért késel oly soká? Légy irgalmas szolgáidhoz, üdíts fel minket irgalmaddal, hogy ujjongjunk és örüljünk ezentúl mindennap. Vidíts fel a napokért, amelyeken próbára tettél, az évekért, amelyekben nyomorogtunk. Nyilvánítsd ki művedet szolgáidnak, s gyermekeik előtt tárd fel dicsőséged! Az Úr jósága virrasszon fölöttünk, őrizd meg a kezünk munkáját! Közöm. Hívószavak: Előtted ezer év annyi, mint egy elmúlt nap. Olyanok vagyunk, mint a lekaszált fű. Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére! Mózes imája teljesen aktuális ma is. Megyek a 70.-ikbe, s ha erős vagyok … A napokban ezen dolgozunk, hogy amennyiben a hosszabb élet rajtunk múlik, állunk elébe. Immár a szív bölcsességével.

Elengedtem a vérnyomásomat. A mérő mutat, amit mutat. A pulzusomon mért érték ennek töredéke. Reggel megkérdezték, hogy hogy vagyok. Mondom, feladtam, hogy a tenzióra figyeljek. Mindenesetre érdeklődéssel várom, hogy aktuálisan mit mutatott a mérő. Ma csúcsra járt az érték. Ám nem érzem rosszul magamat. Kedélyem jó. A levegő tiszta, mindjárt sétálni indulunk. Abba is hagyom a posztot.
89. zsoltár. (részl.) FÖLLEBBEZÉS ISTEN HŰSÉGÉHEZ (Az eszrachita Etán tanító költeménye) Az Úr kegyelméről énekelek örökkön-örökké. Hűségedet hirdeti ajkam minden nemzedéken át. Így szóltam ugyanis: Kegyelmed alapját örökre megvetetted a szövetségben, hűségedet megszilárdítottad a mennyben. „Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: nemzetségedet minden időkre alapítom, trónodat minden nemzedékre megszilárdítom.” Az egek dicsőítik csodáidat, Uram, a szentek közössége áldja hűségedet … így szóltál szentjeidhez: „Egy erősre tettem a koronát, fölemeltem, akit kiválasztottam a népből. Kiválasztottam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem, hogy kezem mindig segítse és karom erőt öntsön belé. … Most azonban eltaszítottad, elvetetted, s erősen haragszol fölkentedre. A szolgáddal kötött szövetséget félredobtad, koronáját pedig megaláztad. Falait mind leromboltad, romhalmazzá tetted várait. Kifosztották, akik az úton arra mentek, gúny tárgya lett a szomszédok előtt ... Megrövidítetted ifjúsága napjait, őt magát meg szégyennel töltötted el. Meddig, Uram? … Emlékezzél, Uram, szolgáid gyalázatára: a népek minden gyűlöletét el kell viselnem. Hisz ellenségeid ócsárolnak minket, Uram, s kigúnyolják fölkented nyomait. Legyen áldott az Úr örökké! Úgy legyen! Úgy legyen! Közöm. A megpróbáltatások és a feldobottság ideje váltják egymást (áldjon vagy verjen sors keze). A lényeg, hogy szellemi antennáink az eget pásztázzák, s kapcsolódjunk a közvetlen adásba.

Délelőtt befejeztem Bolky László Kegyelem és kalmárszellem c. könyvét. Igen kiszélesítette azt a szellemi horizontot, amelynek egy részét ismertem, vagy gyanítottam. Hosszas séta után a zalai dombságok kötelékében most fogok hozzá a testünk megrendszabályozását megreformáló orvosi könyvnek, dr. Tóth Csaba könyvének Paleolit orvoslás, Számolj le a betegségekkel. Még nem tudok róla beszámolni, de ígérem, megosztom tapasztalataimat, amennyi megosztható belőle. És most olvasás.

88. ZSOLTÁR. (részl.) IMA SZÜKSÉG IDEJÉN (Ének, Korach fiainak zsoltára. A karvezetőnek a „Machalat” szerint énekelni – az eszrachita Heman tanító költeménye) Uram, hallgasd meg könyörgésem! Mert a lelkem tele gyötrelemmel… olyan ember vagyok, ki a végét járja... A sír mélyére vetettél, a sötétségbe, a szakadékba... Tán a holtakon akarsz csodát tenni? Fölkelnek még az árnyak, hogy dicsérjenek? … Ifjúkorom óta gyenge vagyok, s fenyeget a halál. Viseltem borzalmaidat és betegeskedtem. Közöm. Az elesettek kétségbeesett könyörgése. Igazából alapfok. Az istenfélelem bölcsessége. A kegyelembe való kapaszkodás tud túllendíteni rajta. Annak a tudomásulvétele, hogy Ő van, én meg nem voltam, csak lettem. Ki kell valahogyan kászálódni az énközpontúságomból. Megszülettem, következésképpen nyafoghatok, de a halál következménye születésemnek.    

Mit meg nem tesz az ember versenysúlyának visszaszerzése érdekében. Délben vettem egy mély lélegzetet, és rámerészkedtem a személymérlegre. Volt bennem egy olyan érzés, hogy visszafelé fejlődik testsúlyom, ahelyett hogy csökkenne. Szerencsére ez nem igaz. Viszont mindössze egy kilóval lettem könnyebb az előző mérés óta. Ez azt jelenti, hogy kb. mázsa 8 kiló vagyok. Beigazolódott, amitől tartottam: Szokásból eszünk, reggel, délben este, és szeretjük a jó ízeket. Márpedig a zsíros húsokból elég egy kicsi mennyiség, mert nagy kalóriaértékük van. Nem könnyű a tőkehúsból, belsőségekből csak annyit elkészíteni, amely éppen elég egy-egy alkalomra. Ráadásul a belsőségeket azonnal érdemes készre csinálni, mert rosszabbul tűrik a tárolást nyersen, mint a készítmények.
Van még mit fejleszteni étkezési gyakorlatunkon.
A másik lehetőség, hogy csak akkor együnk, ha éhesek vagyunk.
Ez kissé zilálja szokott rendünket, s ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy egyszerre leszünk éhesek. Hosszú megszokásokat kell felednünk és újakkal felváltani.
Tesszük, ha már belekezdtünk.
Holnap csak egy tojás sütve, némi szalonnával, velővel.
Fog ez menni.     
87. ZSOLTÁR. SION A NÉPEK ANYJA (Korach fiainak zsoltára, ének) Szent hegyekre vetette alapjait, 
mert szereti az Úr; Sion kapui kedvesebbek, mint Jákob bármely hajléka. Dicső dolgot hirdet rólad (az Úr), te, Isten városa! „Rahabot és Bábelt azok közé sorolom, amelyek tisztelnek engem. Lám, a filiszteusok, a tírusziak és Etiópia népe mind benne születtek. De Sionról ezt mondják majd: Anyánk! Mert mindegyik benne született.” Maga alapította, a Fölséges. Az Úr számba veszi a népeket: Mind benne születtek. És a fejedelmeket is följegyzi közöttük: Mindegyiknek benned a hajléka. Közöm. adva az Istentől akart szent hely, Jeruzsálem, Sion dombjával. A zsoltár arra utal, hogy minden nép polgárjogot nyer Isten országában. Most ugrunk évszázadokat: „Jeruzsálem, Jeruzsálem... Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de te nem akartad” – fakad ki a mi Urunk, Jézus, aki majd a kereszten anyját teszi meg a születő egyház legfőbb patrónusának. Jeruzsálem a zsidó-keresztény hagyomány máig szent városa.

A Dunánál nagy fene köd van, az utcákon kis fene köd van. Lementem új-régi témákra vadászni, mert a felhozatal igen hasonló a szokott helyeken mászkálás okán. Igen, tudom, a fényviszonyok. Mindig mások. Azért a Dunát se fotózhatom napjában tízezerszer, mert a hullámok játéka-rajzolata mindig más. Midig más, mégis nagyon hasonló. Fotóimat meg kell bocsátanotok, hiszen innen csak a köd látszik és nem a Csomolungma. Mindenki akkor jár jól, ha az adódó anyagból dolgozik, dolgozunk, dolgozom.
Vettem a benzinkútnál sztrádahasználatot. A személyzet néz rám és azt mondja: most mindenki utazni akar? Ajaj, nem jó ez az indítás. Nem elég a köd, még a sztrádán is zsufi van?
Nem szoktam sűrűn kontrollálni állapotomat. Ha elég sok vizet (na jó, teát) iszom, szívem pumpál, ahogy kell. Ha nem, akkor jelez, hogy innom kellene.
A ketózist ma teszteltem. Úgymond védett állapotot mutat a tesztcsík.
Vérnyomásomat nem mérem, orvosi tanácsra. Súlyomat se az utóbbi időkben. Attól tartok, hogy megállt a fogyásom, vagy csak látványosan lelassult. Méltán. Ha a kezdeti súlyveszteség egy évig tart, teljesen elfogynék.
Hazafelé ballagva a sarki zöldségesnél készítettem egy tök jó fotót. Szó szerint. Az árusnak tele volt a ládája tökkel. Dísztökkel. Nagy tökökkel. Mindenszentekre nem kellene, de ijesztgetős töklámpához annál inkább. Kérdés: vajon elfogy-e ez a mennyiség, hiszen sokan árulnak és sok tököt, és a környékünkön még nem akkora divat a „halló, vén”. Remélem, sose lesz az.
Még egy téma. A rend, fegyelem, szabályok a közös témánk kidolgozásra. Őszintén meglepett a hozzászólásokban tapasztalt ellenérzés. Mint hogyha a kipécézett fogalmak szitokszavak volnának. Pedig senkinek az individuumát nem korlátozzák ezek. Inkább csak arra hívják fel a figyelmet, hogy jobb a csapgól engedni a vizet, mint lemenni a patakpartra kétes minőségű vízért.   
***
Túl sokat nézzük a tévét. Mit látunk? A migránsok migrálnak, az ugrálók ugrálnak, a mitugrászok mitugrálnak. Ami fennakadt bennem, az a következő két  kép. Az egyik a keresztények hitük miatt való lefejezése, kínzatása, megölése. Ezek az emberek mivel mártírok, azonnal szentek, akár kanonizálják őket, akár nem. A dzsihádisták karmai közé került gyerekcse pedig úgy nyilatkozik, hogy önmaga felrobbantása során ő a mennyországba, a gyaurok pedig a megérdemelt pokolba kerülnek. Hogy honnan veszi? Annyi az igazságtartalma ennek a kijelentésnek, mint amit szintén a kiképzők súgnak nekik: a bomba csak kifelé robban. Nem bánnám, ha egyszer s mindenkorra leszállnának rólunk ezek a fanatikusok. Talán nem véletlen, hogy Japán tiltja az iszlám vallást erősen negatívnak ítélve. Nincs is japánban minaret, se nyilvánosan bemutatott iszlám szertartás.  
86. ZSOLTÁR. IMA NEHÉZ IDŐBEN (Dávid imája) Uram, fordítsd felém füled és hallgass meg, mert nyomorult vagyok és szegény. Őrizd meg lelkemet, hisz hozzád tartozom, segítsd meg szolgádat, aki benned bízik. Istenem vagy, Uram, légy hozzám irgalmas! Szüntelen hozzád kiáltok. Tedd vidámmá szolgád szívét, lelkemet, Uram, hozzád emelem. Hiszen te jóságos és elnéző vagy, Uram, és csupa irgalom azokhoz, akik hozzád kiáltanak. Hallgasd meg, Uram, imámat, figyelj könyörgő szavamra! Hozzád kiáltok a szorongatás napján, s tudom, hogy meghallgatsz. Senki sincs olyan az istenek között, mint te, Uram! Semmi nem hasonlít tetteidhez, melyeket műveltél. Minden nép eljön, hogy imádjon, és dicsőíti a neved, Uram! Mert nagy vagy, Uram, csodákkal hatalmas, egyedül te vagy az Isten. Mutasd meg utadat, Uram, hogy igazságod szerint járjak; irányítsd szívemet, hogy félje nevedet! Uram, Istenem, egész szívvel áldalak, dicsőítem nevedet mindörökké. Mivel nagy volt irgalmad irántam, lelkem kimentetted a halál verméből. Istenem, kevélyek kelnek föl ellenem, hatalmaskodók csapata tör életemre, és egy sincs rád tekintettel. Ám te irgalmas és kegyes Isten vagy, megfontolt a haragban, de gazdag a jóságban és hűségben. Tekints rám és ajándékozz meg irgalmaddal, adj erőt szolgádnak, segíts szolgálód fián! Add jelét kegyelmednek, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, hogy te, Uram, megsegítettél és vigaszt nyújtottál. Közöm. Hívószavak a zs. első feléből: Uram, hallgass meg, mert hozzád tartozom, aki benned bízik... hozzád kiáltok... lelkemet hozzád emelem. Hallgasd meg imámat, tudom, hogy meghallgatsz. Egyedül te vagy az Isten. Uram, Istenem, egész szívvel áldalak, ... Add jelét kegyelmednek, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, hogy te, Uram, megsegítettél. Mit hagyományoz ránk ez a zsoltár? Az élő kapcsolatot a Teremtővel, a feltétlen bizalmat, a megnyílást előtte, a gyermeki (olykor tán gyerekes) kérést. Mert mindent attól remél Dávid, aki létrehívta. Vegyük át lelkületéből azt, ami előremutató.  

Papp Jancsi, a poénlövő szerint, ha harmincat mondtál volna, tudnék egy jó viccet.
Nos, legyen.
– Mennyi? – kérdezi egy hang a hajó  fedélzetéről.
– Harminc – jön valahonnan alulról a válasz.
– Mi harminc? – értetlenkedik a felső hang.
– Mi mennyi? – replikáz újra az alsó.
Most váltsunk.
– Húsz – mondom én.
– Mi húsz? – kérdezheted te.
– Egyik lányunk ma ennyi éve házas – válaszolom én.
Az úgy volt, hogy a lány egy intézményben megismerkedett a fiúval. Az intézményvezetőnek jó oka volt rá, hogy ez a kapcsolat ne erősödjön. Így titokban találkoztak (pl. a fiú szobájában). Ám jött a közösség vezetője. Mi mást tehettek, meglapultak az ágy alatt. Lélegzetvisszafojtva várták annak távozását. Ám ő nem siette el. Kinyitotta a fiú asztalfiókját és szabályos detektívmunkába kezdett. A fiú a lány fülébe súgta: – Megölöm. Végül is a főnök úr életben maradt. A lány elhagyta az intézményt. Hazajött. Egy idő elteltével megjelent a fiú – sose felejtem el – vékony tiroli kabátkában. Stoppal, vonattal, taxival tette meg a sok-sok kilométert. Fáradtnak látszott és fázott, mert böjtös szelek fújtak, és havazni is kezdett. Teltek-múltak a napok. Egy alkalommal előttem szálltak le a HÉV-ről s vágtak át a réten egymás kezét fogva. Minden porcikámmal tudtam, hogy ebből a harmóniából házasság lesz.  
A fiú nálunk töltött egy időt, majd előadta abbeli szándékát, hogy szeretné feleségül venni lányunkat. Mint fogalmazták ketten, úgy döntöttünk, hogy házasságra lépünk egymással. Mondom nekik: jól döntöttetek. A fiú ezután hazatért, a lány itthon maradt. Majd elköltözött a fiúhoz, hogy előkészítsék az esküvőt. Egyetemre jártak mindketten. Októberben, ezen a napon házastársakká lettek. Ez éppen húsz éve történt.
Eheu fugaces, Posthume, Posthume labuntur anni.   
Hosszan tartó szép ívű közös életet kívánok kettejüknek négy gyermekükkel egyetemben, hogy házasként megláthassák gyermekeik gyermekeinek gyermekeit.
85. ZSOLTÁR. IMA BÉKÉÉRT (A karvezetőnek – Korach fiainak zsoltára.) Kegyelmedet, Uram, kiárasztottad földedre, Jákob sorsát jóra fordítottad. Néped bűnét megbocsátottad, minden vétkét betakartad. Méltatlankodásodat visszavontad, haragod tüzét lelohasztottad. Teremts újjá minket, Istenünk, tedd félre neheztelésedet, Szabadítónk! Örökké neheztelni akarsz ránk, átterjed bosszúd minden nemzedékre? Nem akarsz bennünket fölébreszteni; néped már nem ujjonghat többé benned? Mutasd meg, Urunk, irgalmadat, adj nekünk kegyesen szabadulást! Hadd hallom, mit hirdet az Úr, a mi Istenünk! Valóban, ő a békét hirdeti. Békét népének és minden szentjének, mindenkinek, aki szívből megtér hozzá. Igen, közel az üdvösség azokhoz, akik őt félik, s dicsőség lakik majd földjükön. Az igazság és a hűség találkoznak, az igazságosság és a béke csókot vált. A földből kisarjad a hűség, az égből igazságosság tekint le. Igen, az Úr kiárasztja áldását és földünk meghozza termését. Igazságosság jár előtte, és béke a lába nyomában. Közöm. Visszhangzom: Mutasd meg, Urunk, irgalmadat, adj nekünk kegyesen szabadulást!  Békét mindenkinek, aki szívből megtér hozzád. Az alábbi citátumokat sűrűn idézik: igazság és a hűség találkoznak, az igazságosság és a béke csókot vált. A földből kisarjad a hűség, az égből igazságosság tekint le. Igen, az Úr kiárasztja áldását és földünk meghozza termését. Igazságosság jár előtte, és béke a lába nyomában. A próféták hasonlókat fogalmaznak. Mi egyebet kívánhatnék magam is ebben a békétlen világban, mint hogy csókot váltson az igazság és a béke.

A szürkeség állandósulni látszik. Reggelre kelve esős időbe ütközünk. Délelőtt is folyton folyvást szemereg. A szürkeség ellen néhány sokat látogatott helyiségünkben felkapcsoltuk a villanyt, még mielőtt kedélyvilágunk is elszürkülne. Hűvös is van, de a távfűtés megállítja lakásunk határainál a hideget.
Megállít és határ.
Ki ne asszociálna azonnal a migránsokra, a népvándorlás részeseire, elszenvedőire, irányítóira, az egész gerjesztett borzalomra.
A citizen go oldal gyűjtést folytat a világ nyomorultjainak a megsegítésére. Kalkuttai Boldog Teréz anya mondására hivatkozik: "Addig szeress, amíg fáj, és amikor elkezd fájni, szeress még jobban!"  
Ez így rendben is volna. Nekem mindig a gyűjtők hitelessége a kérdéses.
Vasárnap a missziók megsegítésére gyűjtöttek. Azt értettem. Abban megbízom. Bízom benne, hogy jó helyre megy az adományunk. Jobban szeretném, ha az elesettek támogatását is egyházi berkekben folytatnák. Hamarabb megnyitnám nem létező pénztárcámat.
Egyelőre szilárdan kitartunk a fókavadászok, a rénszarvas pásztorok, a természeti kisnépek, a guachók étrendjénél. Feleség kitalálta, hogy melyik társaságba vigyük az islereket, amelyek a vasárnapi ebéd alkalmával csaknem érintetlenek maradtak. Ugyanígy még egy néhány előre csomagolt édességet is elviszünk. Nekünk pedig csemegének martad a töpörtyű, amelynek az ára mára már méltatlanul magas.
Emlékeimben felmerül az a kis történet, amelyet anyósom mesélt, aki az első világháború után a belgákhoz került. A házigazdák zsírszalonnát főztek, és a kinyomkodott töpörtyűt kiszórták a baromfiknak. Anyósom, aki kislány volt, igyekezett felkapkodni a tiszta szemeket, és jóízűen megette. A belgák igen elcsodálkoztak rajta, hogy mire vetemedett az a gyerek.
84. ZSOLTÁR. A ZARÁNDOKÉNEK (A karvezetőnek Gát szerint – Korach fiainak zsoltára) Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura! Lelkem vágyakozva eped az Úr udvaraiba; lelkem és testem sóvárog az élő Isten után. A veréb is otthont talál magának, s a fecske fészket, hogy kicsinyeit oda rejthesse, oltáraidnál, Seregek Ura, Istenem és királyom! Boldogok, akik házadban laknak, téged örökké magasztalnak. Boldog az ember, akinek ereje benned gyökerezik, s akinek szíve zarándokútra készül. Ha végigvonul a Baka-völgyön át, az a források völgyévé változik, a korai eső áldás bőségébe öltözteti. Egyre magasabbra emelkednek, a Sionon Isten jelenik meg nekik. Seregek Ura, hallgasd meg imámat, Jákob Istene, fordítsd felém füled irgalmasan! Isten, védőpajzsunk, tekints le, lásd meg fölkented arcát! Jobb egy nap a te csarnokaidban, mint ezer nap tetőled távol. Inkább álljak az Isten háza küszöbén, mint hogy lakjam a bűnösök hajlékában. Mivel Isten a nap és a pajzs, ő dicsőséget ad és kegyelmet. Nem tagad meg semmi jót azoktól, akik tiszta szívvel élnek, Seregek Ura, boldog, aki benned bízik! Közöm. Sokszor és sokféle apropóból idézi ezt a zsoltárt a liturgia. Pl. testem sóvárog az élő Isten után... vagy: Jobb egy nap a te csarnokaidban, mint ezer nap tetőled távol. És még: Boldog az az ember, aki benned bízik! Antropomorf kitételek: fordítsd felém füled ... tekints le ránk. Végül az elejéről: kedves a te hajlékod, Seregek Ura! Döbbenetes, ha mellé teszem Pál megfogalmazását: Testetek a Szentlélek temploma. Többek között ezek azok a hajlékok, amelyek kedvesek és Istentől lakottak.

Ma reggel Bence elmesélte, hogy egy Nyugaton élő, újra házasodott pár gyerekei már kirepültek a fészekből, a pár pedig elhatározta, hogy új házat épít. Ez meglehetős akadályokba ütközött, mert van egy hiperaktív (igen, már ilyen is van, erősítette meg B.) kutyájuk, amely mindent megrág, összetör, tönkre tesz. Szétszedte pl. az épülő ház szigetelését. Kérdésére, hogy miért engedik meg neki, azt válaszolták, hogy a kutyát megkötni állatkínzás, ezért elviselik, bármit tesz is.
Eddig nem gondoltam rá, hogy egy négylábú kedvenc is dirigálhatja a felnőtt társadalom egy részét, azt, amelyik hagyja, hogy uralkodjon felettük. Megkísérelik ezt gyerekek, és megkísérelik ezt felnőtt felebarátaink is. Teszik ezt a kötődés ösztönétől űzve, a felnőttek pedig tán kisebbrendűségi érzésük kiegyensúlyozására, esetleg féltékenységből, vagy éppen az ököljog alapján.
Közöttünk ennek nem így kellene lennie.
Popper Péter többször foglalkozik a kérdéssel, közülük emelem ide a következő megfogalmazását: „Az életben vannak olyan helyzetek, amelyeket csak bizonyos keménységgel lehet elintézni. Sokszor attól való félelmünkben, hogy kicsit kemények leszünk, és ezzel fájdalmat okozunk, elodázzuk a döntést, és ezzel olyan súlyosabb helyzetet növelünk fel, amelyet már valóban csak kegyetlenül lehet megoldani. Elhalasztjuk a kisebb feszültségek vállalását, addig, amíg elkerülhetetlen lesz egy sokkal nagyobb feszültség kényszerű átélése.”
Régi emlékeim közül halászom ki az alábbit: Reggelenként dolgozni indulván a metróhoz mentem, lányaimat pedig egyúttal elkísértem iskolába. Akkor a nyóckerben laktunk a Baross utcai lakótelepen. Iskolatársa lehetett egyiküknek az a taknyos kölök, aki a Práter utcán megállt az úttesten és azon röhögött, hogy megállásra kényszerülnek az arra haladó gépkocsik. Ráordítottam: Öcsi, hülye vagy? Látva a közöttünk feszülő súlycsoportbeli különbséget a fickó visszavonult, s nem volt oka rá, hogy kihúzza magát.
Mi elköltöztünk. Csak remélem, hogy a későbbiek során nem lett közlekedési baleset áldozata.
A legtöbb gyerek próbálgatja, hogy meddig mehet el akarata érvényesítésében, s szívesen átvenné a család irányítását is, ám élettapasztalatok hiányában ez a játék nonszensz és veszélyes, mert ily módon nincs alkalma megismerni saját korlátait.
83. ZSOLTÁR. IZRAEL ELLENSÉGEI ELLEN (Aszaf éneke) Istenem, ne maradj néma, ne hallgass, Istenem, ne légy tétlen! Nézd, hogyan dühöngnek ellenségeid, s milyen fenn hordják a fejüket, akik gyűlölnek téged. Gonoszat forralnak néped ellen, védetted ellen tanácsot tartanak. Így szólnak: „Gyertek, töröljük ki a népek sorából, Izrael nevét ne is emlegessék!” Igen, egyetértőn tanácskoznak, és szövetkeznek ellened: Edom sátrai, az izmaeliták, Moáb és a hagriták, Gebál, Ammon és Amalek, a filiszteusok és Tírusz lakói. Asszur is velük szövetkezett, segítséget nyújt Lót fiainak. Bánj velük, ahogy Midiánnal tettél, Sziszerával és Jabinnal a Kison-pataknál. Endornál megsemmisültek, és a földben televénnyé lettek. Fejedelmeikkel bánj el, mint Orebbel és Zebbel, vezéreikkel tégy úgy, ahogy Szebachhal és Zalmunnával, akik azt mondogatták: „Szerezzük meg magunknak Izrael földjeit!” Istenem, tedd őket olyanná, mint a száraz kóró, mint pelyva a szélben, mint a tűz, mely égeti az erdőt, mint a láng, mely nyaldossa a hegyet! Így hajszold őket a viharban, fenyegesd meg őket zivatarodban! Arcukat borítsa gyalázat, és keressék a te nevedet, Uram! Érje őket örök szégyen, tanácstalanság, pusztuljanak el dicstelenül! Hadd ismerjenek meg téged, akinek neve: Úr! Az egész világon egyedül te vagy fölséges. Közöm. Nagyjából és egészében átokzsoltár ez minden Izraellel hadilábon álló törzzsel szemben. Az ellenségszeretet még fogalmilag se létezik. A szemet szemért ... elv uralkodik. Majd Krisztus fogalmazza meg: Aki megüti az egyik arcodat, annak tartsd oda a másikat is. Az ellenségszeretet alapfoka: nem kívánunk rosszat az ellenünk fordulóknak. Kr. mindenkiért szenvedett. 

Mivel szeretem a keresztrejtvények egyik műfaját, az olasz módra típusút, karácsonyra egyéves előfizetést kaptam a fiataloktól a Füles Bagoly havi füzetkéire, amelyek ilyen feladványokkal van megpakolva. Azért erre, mert az a kör, amelyben a lapszerkesztők mozognak, számomra értelmezhető kérdéseket tartalmaznak, s kerülik a teljesen lényegtelen, ám arra elég kérdéseket, hogy úgy érezzem magam, mint aki ostoba, mert még ezt se tudja: pl. kiszáradt folyómeder Irakban.
Történt, hogy az egyik lapszám valamiért nem érkezett meg a szokásos időben. Ám elközelgett születésnapom. Több se kellett a gyerekeknek, megleptek egy 100 oldalas Extra Füles rejtvénykötettel, mely nekem teljesen új típusú akadályokat állít. Olyan rejtvények vannak benne, amelyek éppúgy megnehezítik a megoldás megtalálását, mint a futókét a gátfutás kapui, vagy az autóközlekedést a fekvőrendőrök. Mindazonáltalagyilag győzöm a kitöltőcskét az extrém marhaságok kivételével (ld. feljebb). Csak a teljesség kedvéért említem meg, hogy egy szintén előfizetett magazinból kicsusszant egy újabb olasz módra szerkesztett lap: Kedvenc, olasz módra a címe. Még hozzá se fogtam, fogalmam sincs a rejtvények nehézségi fokáról.
Időmet megosztom hát a PC, a rejtvények, az elmélkedések, az olvasások, a séták és fotózás között. Olykor beszélgetünk is.
Miért említem a rejtvényeket? Mert mióta körbevesznek, sose unatkozom. Nem tétlenkedem: rejtvényt fejtek. S hogy mi lesz a sorsuk? – ne kérdezd. Amikor kész a feladatsor, széttépem a lapokat és a szelektív hulladékgyűjtőben végzik. Nem hiába szoktam emlegetni: Kedves időtöltésem a rejtvényfejtés, és az anyanyelvi lektorkodás feladatai. Csakhogy az előzőért én fizetek, az utóbbiért nekem fizetnek, miközben el is olvashatok egy eladdig nekem jobbára idegen tartalmú könyvet.
82. zsoltár. A GONOSZ BÍRÁK FIGYELMEZTETÉSE (Aszaf zsoltára) Isten fölkel a hatalmasságok tanácsában, az istenek körében tart ítéletet. „Meddig ítéltek még igazságtalanul, meddig pártoljátok még a gonosz ügyet? Fogjátok pártját az elnyomott özvegynek, szerezzetek igazságot a gyengének, szegénynek. Az elnyomottat és a szűkölködőt tegyétek szabaddá, mentsétek ki a gonoszok kezéből!” De ők nem hallják és nem értik ezt, mivel sötétségben járnak; a föld minden erői meginognak. Bár azt mondtam: „Isteneknek mondanak titeket, és a Magasságbeli fiai vagytok mind.” Mégis meghaltok, mint az emberek, és elhulltok, mint a többi nagyok. Kelj föl, Istenünk, ítéld meg a földet, mert valóban a tied minden nép! Közöm. Értelmezéséhez segítségül hívom a bibliai lábjegyzetet. Istennek mondanak titeket ... a bírákról szól ez  kitétel, akik a hatalom akkori birtokosai voltak, de akik végül is halandó emberek. A többi érthetőbb. Van egy kis világvégi hangulata is, amikor az igazságos bíró ítéletet tart. Azt kéri számon, hogy a gyengéken, özvegyeken, szegényeken, elnyomottakon segítettünk-e. Ezt olvassuk majd Izajásnál, és ezt Jézus kinyilatkoztatásában. Éhes voltam, adtál ennem? stb. Talán meglepő, hogy ennek az emelkedett gondolkozásnak ilyen régre megy vissza az eredete. És még mindig nincs megoldva a kérdéshalmaz. Sőt, mintha távolodnánk a megoldástól. 

Olyan, mint az áprilisi időjárás (mármint ez az október végi). Nálunk tegnap zápor volt, sűrű esővel, Dél-Magyarországon nagy esőzések voltak, Olaszországban, Horvátországban, Szlovéniában pedig kiöntöttek a kisebb folyók, nagyobb patakok, akár fiume, akár r(ij)eka a nevük.
Ma kisütött a nap.
Mire leírtam, teljesen beborult.
Mire a mondat végére értem, kisütött a nap.
Mica és Elvi fogaskerekűzést helyeztek kilátásba a fiúknak.
Nem mondom, hogy most esik, de jókora felhők borítgatják az eget.
Mert az időjárás kiszámíthatatlan, mint az időjárás. Mostanában pláne.
Mivel napokig nem láttuk, csak hittük a napot, felrémlett bennem egy skandináv szerző hangjátéka, melyet a rádióban hallgattam évtizedekkel ezelőtt. Nagyjából sci-fi történet, mely a sivatagi történéseknek éppen e visszája. Ugye a sivatag porszáraz, kivéve azt a néhány órát-napot, amikor többé-kevésbé özönvízszerű esőzés áztatja a sívó homokot. Akkor viszont a kórók virágba borulnak, a rovarok azonnal hozzálátnak a porzáshoz, a párzáshoz, minden él, minden nyüzsög, minden mindet akar – és azonnal.
A hangjátékban fordított a helyzet: mindig borús az idő. Minden folyamatosan szürke, mindig esik az eső. De olykor adódik olyan kiváltságos pillanat, amikor kidugja a fejét a nap, néhány percre, netán órákra.
Ekkor felbolydul a méhkas, kirajzanak a gyerekek az iskolából, mindenki a szabadban tölti az idejét, és igyekszik részesülni a nap ajándékaiból. Felragyognak a színek, lehet bennük gyönyörködni, emelkedik a hőmérséklet, lehet sütkérezni, napozni... hogy azután minden visszaigazodjon a megszokott, hosszas szürkeségbe. Ilyenfajta érzésünk támadhatott a héten – és ma is.
***
A migránsok elindultak hazát keresni Szerbia felé. A szerbek átterelték őket hozzánk. Mi határzárral védekeztünk, sikerrel.
A migránsok elindultak hazát keresni Horvátország felé. A horvátok hozzánk terelték őket. Mi lezártuk a határt eredménnyel.
A migránsok elindultak Szlovénia felé hazát keresni. A szlovének mit fognak lépni?
Hát az osztrákok, ház a románok? Hát a...
81. ZSOLTÁR. A SÁTRAK ÜNNEPÉRE (A karvezetőnek Gát szerint – Aszaftól) Dicsőítsétek Istent, gyámolunkat, ujjongjatok Jákob Istenének! Pengessétek a húrt, verjétek a dobot, lágyan szóljon a hárfa a lant szava mellett! Fújjátok meg a harsonát újholdra, és holdtöltére ünnepünk napján! Parancs ez Izrael számára, és törvény Jákob Istenétől. Rendelkezés, amely Józsefnek szólt, amikor felvonult Egyiptom ellen. Hangot hallottam, amit nem ismertem: „Hátáról levettem a terhet, kezéből kivettem kosarát. Bánatodban hozzám kiáltottál, s én megszabadítottalak; dörgő felhőből adtam választ neked, Meriba vizénél megpróbáltalak. Halld meg, népem, amire intelek, bárcsak hallgatnál rám, Izrael! Ne legyen körödben más isten, idegen istent ne tisztelj soha! Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptomból. Nyisd ki a szádat és én teletöltöm. De népem nem hallgatott szavamra, Izrael nem igazodott akaratomhoz. Ezért ráhagytam őket kemény szívükre, hadd menjenek csak saját fejük után. Ó, bárcsak hallgatna rám népem, bárcsak utamon járna Izrael! Akkor rögtön megfékezném támadóit, kezemet emelném összes elnyomója ellen. Akik gyűlölik az Urat, azok is hódolnának nekik, és a sorsuk örökké tartana. Népemet azonban a búza javával fogom etetni és sziklából fakasztott mézzel felüdítem.” Közöm. Az istentiszteletre való felszólítás cselekvéseket sürget: Dicsőítsétek, ujjongjatok, pengessétek a húrt, verjétek a dobot, szóljon a hárfa, a harsona. Mindez nem megy simán. Ezért sóhajt Aszaf: bárcsak hallgatnál rám, Izrael. A felismerés zömmel kegyelem kérdése. Akkor belülről tör fel a dicsőítés, és az igazak részéről pozitív kicsengésű. Érdekes, hogy ebben a zsoltárban is az üdvösségért meg akarnak dolgozni. Nincs tudomásuk róla, hogy Isten ingyen szeret. Ma is.