Mickey webnaplója

In illo tempore (nyáron) Zamárdiban nyaraltunk. Kati lányunk sokat fotózott. Készített egy olyan képet rólam, amely a meztelen igazságot mondta ki – olvasta akaratlanul is a fejemre. Mivel 120 kilómmal nehéz volt sokáig álldogálni, megtámadtam a játszótéren egy rugós állatfigurát és ráültem. A hátulról felvett képen az állatból nem sok látszik, belőlem meg annál több. Szinte ráfolyok az ülésére, és akkora vagyok, mint egy elefánt. A látott élmény elraktározódott bennem és afelé terelte az érdeklődésemet, hogy még – talán utoljára – le kellene fogynom. Regnumi barátom feltett egy hirdetést: „Tartós fogyás orvossal”. Érdekelni kezdett, és mivel szoros volt a jelentkezési határidő, egy gyors megbeszélés után elhatároztuk feleséggel, hogy együtt megyünk fogyni. Nem titkolt szándékom az volt, hogy fontosabb neki jelen lenni, mint nekem, mert nemigen volnék képes átadni azt a sokféle információt, hogy mit, hogyan, miért kell sütni-főzni. Mit együnk és miért. A paleo-ketogén hús-zsíralapú táplálkozáshoz a főzés talán nagyobb mutatvány, mint a sokkal elterjedtebb és szélesebb választékot felvonultató szénhidrát-alapú. Ez életmódváltást jelentett, ami így 69 év felett azért nem túl egyszerű. De az ígért eredmények arra indítottak, hogy ne sokat lacafacázzunk, hanem vessük bele magunkat a közepébe. A drasztikus fogyást céloztam meg: attól kezdve csak a javallt ételeket ettem. Ennek a következményeit próbálom dióhéjban összegezni. Bő két hónap alatt súlyom 19 kilóval csökkent. Nem tudom, hol fogok kikötni, de még kb 25-öt kellene ledobni. Mivel 10 féle gyógyszert szedtem, és hírét vettem annak, hogy az étrendváltoztatás mellett letehetem a gyógyszereimet is, orvosi felügyelet mellett, a klinikán töltött egy hét alatt valamennyi gyógyszert elhagyhattam. Többek között négyféle vérnyomáscsökkentőt. (Egyelőre itt kísértenek ki nem váltott receptjeim az éjjeliszekrény fiókjában, negyvenketten vannak, egy negyedévre való adag.) 
Egyéb változások. Sűrűn előforduló ínygyulladásom a fogyózás óta többé nem jelentkezett. A vérnyomáscsökkentők elhagyása ellenére tenzióm elég alacsonyra váltott és stabilizálódott. Talpam bőrkeményedései látványosan eltűntek, lábam a vízhajtó elhagyása ellenére visszanyerte eredeti formáját (vízhajtóval ez nem ment). Ekcémám enyhült, noha nem használom a szteroidos kenőcsöt. Szívem még keresi helyét a mellüregemben, s ez a folyamat év végéig alkalmasint elkísér, amíg eredeti formáját vissza nem nyeri (Concor hatása), szinuszgörbém jó. A Xanax elhagyása álmatlanságot okoz mindmáig. Majd csak elmarad. Feleség is fogy. Mindketten a hús-zsír diétán vagyunk. Ő kétféle gyógyszert hagyott el (vércukorszint, enyhe vérnyomáscsökkentő). Hálás vagyok neki, mert úgy főz, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
Két fontos tényt nem hagyhatok figyelmen kívül. Egyik Pista bácsi (nevezzük Pista bácsinak) élménye. Tíz éve nyomkodta magába az inzulint. A klinikára érkezve az ott eltöltött második napon elhagyhatta a szurkálást, mert rátért a szénhidrátmentes étkezésre. Boldogan távozott. A másik (nevezzük János bácsinak) a leukémia olyan fázisában élt, amire az orvosok azt mondták, van még kb. két hete. Karja tele volt kelésekkel. Az étrendváltozás hatására karjairól eltűntek a kelések, és elkezdett hízni a csont-sovány ember. Mivel ott ült mellettünk, együtt örültünk a pozitív változásnak. A témáról egyelőre nem kívánok többet írni. Tóth doktor megmondta: Legyen huszadrangú kérdés az étkezés. Próbálom. Bár olykor eszembe ötlik: ... egy jó fagyi... izé... spongyát rá.
109. ZSOLTÁR. ÁTOKZSOLTÁR (A karvezetőnek – Dávidtól) Isten, akit dicsőítek, ne hallgass, hisz az árulók gonosz szája tátog ellenem! Hazug nyelvvel beszélnek hozzám, a gyűlölet szavával vesznek körül, s ok nélkül harcolnak ellenem. Szeretetem jutalmául váddal illetnek, én azonban imádkozom. A jót rosszal viszonozzák, szeretetem gyűlölettel... [így szólnak]: Senki ne bánjon kímélettel vele, ne akadjon, aki könyörül árváin! Törzse induljon pusztulásnak, a második nemzedékben szűnjék meg a neve! Atyáinak bűnét ne feledjék, ősanyái vétkét le ne vezekeljék, lebegjen az mindig az Úr előtt! Az Úr törölje el emlékét a földön!” Mivel senkin sem könyörült, üldözte a nyomorult és szegény embert, s a szenvedőnek életére tört. ... Ez legyen jutalma az Úrtól azoknak, akik vádolnak engem, akik gonoszul szólnak ellenem! ... Gúny tárgya lettem számukra, csóválják fejüket, ha látnak. Segíts rajtam, Uram, Istenem, irgalmadban ments meg engem! ... Hadd átkozzanak, csak te áldj meg. Valljanak szégyent, akik fölkelnek ellenem, csak a te szolgád vigadozzon. Vádlóim öltözzenek gyalázatba, mint köntös borítsa őket a szégyen. Vidám ajakkal dicsőítem az Urat, ... Közöm. Sima ügy. Azt ígéri, hogy ez egy átokzsoltár. Az is. A szemet szemért, fogat fogért elv egyfajta megfogalmazása. Mindmáig megoszlanak a vélemények arról, hogy nem jó a bennünk felgyülemlő dühöt, elkeseredettséget stb. tartogatni. Eddig rendben is van. Vannak, akik védik e szókimondó műfajt. Bennem eddig nem talált visszhangra. Imádkozzatok ellenségeitekért  – tanítja a mi Urunk. Hogy mit hoz a jövő, nem tudom. Jó lenne megmaradni annál, hogy a bűn rossz és nem az ember. Nem ránk tartozik az emberek megítélése. Bűnét néven nevezhetjük, s erőteljesen kifejthetjük nemtetszésünket. Az ítélkezést pedig bízzuk Istenre.

Valamennyire zavar, hogy olyan sok szelfivel találkozom a FB-on. Nincs más téma, mint ez: Ugye milyen szép is vagyok? Azonnal Petrolay Margit meséje elevenedik meg bennem: A világszép kecskebéka. „Istenem, de szép is vagyok! Szép lapos a fejem, két gurgula szemem, a szám majdhogy körül nem éri a fejemet. Karmos lábaimmal ugrok mint a bolha, szép hangomért irigyel a fülemüle...”
A téma az irodalomban rendre visszatér. Petőfi ellenáll a szelfinek: / Ha nem tudsz mást, mint eldalolni / Saját fájdalmad s örömed: / Nincs rád szüksége a világnak, / S azért a szent fát félretedd. /
Ehhez képest Babits: / Csak én birok versemnek hőse lenni, / első s utolsó mindenik dalomban: / a mindenséget vágyom versbe venni, / de még tovább magamnál nem jutottam. / (Legalább őszinte.)
A maga teremtette kancsal elképzelést gyönyörű fizimiskájáról egy 50 évvel ezelőtt látott francia film autószerelője vetíti elém. A dagadt középkorú mester öntelten világítja meg alulról saját arcát egy elemlámpával. Kéjesen vigyorog ránk, azt sugallva, hogy ilyen szépséges lény nincs több a világon, mint ő. Persze ez lehet igaz is, de magamagát fényezve a tény egyáltalán nem hiteles.
Óhatatlan, hogy az ember olykor ne szerepeljen egy-egy fotón, de ebből sportot űzni – több mint ellenszenves.
Ha tehát magamról nem vagy alig készül fotó, kiről készülhet? A kérdés az emberi jogok tiszteletben tartása miatt ütközik nehézségekbe.
Elgondolkoztam rajta, hogy miért van az, hogy annyi felhőt, annyi virágot, annyi fát, olykor állatot fotózok le. A személyiségi jogok hiány miatt. Egy fa nem perel, nem kéri ki magának, egy kutya nem ugat meg, ha lekapom, egy cica nem kezd fájdalmasan miákolni, ha rákattintok. A virág is békésen tűri a fényképezést. Talán még ki is húzza magát: Szépnek teremtett engem az Isten.
108. ZSOLTÁR. A NÉP REGGELI IMÁJA (Ének, Dávid zsoltára) A szívem nyugodt, én Istenem, énekelek és zenélek színed előtt. Ébredj, lelkem! Citera, hárfa ébredjetek, fölkeltem a hajnalt. A népek között dicsőítlek, Uram, a pogányok közt énekelek neked. Mivel irgalmad az égig ér és hűséged a felhőket veri. Jelenj meg fönségedben az égen, Istenem, az egész föld felett szárnyaljon dicsőséged. Igen, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz, jobbod küldjön segítséget, hallgass meg minket. Így szólt az Úr szentélyében: „Ujjongva osztom fel Szichemet, felmérem Szukkot völgyét. Az enyém Gileád, az enyém Manassze, és Efraim a fejem sisakja, jogarom pedig Júda. De Moáb legyen a mosdótálam, és Edomra ráteszem sarumat, s diadalmaskodom a filiszteusok földje fölött.” Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el Edomba? Nem vetettél el minket, Istenem? Istenem, miért nem vonulsz ki seregeinkkel? Nyújts segítséget az ellenség ellen, hisz az emberek segítsége hiábavaló. Istennel hősi tetteket viszünk véghez, ő eltiporja ellenségeinket. Közöm. a címe szerint reggeli ima ez a zsoltár. Az általam döntött része vállalható, sőt érdemes is eltanulni ezt a közvetlen hangvételt. Ám a többi kifejezetten ószövetségi megfogalmazás. Dávid nem tud kibújni a bőréből. Akkor nem volt ismert az ellenségszeretet mai formája.  

„Kabátra, ingre mindig szükség lesz. De ha nem akarja, mindenki maga tudja” – mondja az öreg Matula Tutajosnak a Tüskevár c. regényben. Máig visszhangzik bennem a regényből készült film Matulájának (Bánhidi László) sajátos akcentussal kiejtett mondata.
Azért alapvető fontosságú ez a fajta hárítás, mert meghasonlott országunkban erősen eltérnek a vélemények a legtöbb dologban. Ott, ahol a fekete nem létezik, mert sötétfehérnek bandzsítják, akik haragudnak a fekete szóra, ott minden lehetséges. És mivel olyannyira szórnak a vélemények, a blogoló érvel egy darabig, ameddig értelmét látja, majd elhallgat a szembeszegezett véleményeket olvasva. A módszer jó. Molnár Ferenc említi, hogy titkárnője soha nem kritizált semmit. Kizárólag pozitív véleményét hangoztatta. Ám olykor nem szólt semmit. Mindenki tudta, hogy itt negatív gondolatnak kellene formát öltenie, s ezt jeleníti meg a némaság.
Van annak legalább 20 éve, hogy elmeséltem egy sokszerűen kikupált értelmiséginek, hogy a tej a kutatások szerint nem alkalmas táplálék az embernek. Mert a bociknak az kell, túl sok növekedési hormont tartalmaz, viszont hozzájárul a csontritkuláshoz etc. Barátom azt válaszolta rá, hogy ez egy jó kövér butaság. Elhallgattam. De mondhattam volna: Mindenki maga tudja.
Tegnap valakinek segítő szándékkal ajánlottam a paelomedicina.com elolvasását. Helyette rokona válaszolt: Szerintem a paleo egy rettenet nagy hülyeség. Mit írhattam volna neki? Mindenki maga tudja.
A politikai, a political correct témák még ennél is sokkal kényesebbek. A néhány tábort a saját elveinek korrekciójára felkérni hasonló nehézségekbe ütközik, mint például egy Fradi-szurkolót rábeszélni arra, hogy ezután az Újpestnek szurkoljon. A szabadelvű kikéri magának a jobbos és balos véleményt és megfogalmazásokat, a baloldal kikéri magának a jobbos véleményeket, a jobb kikéri magának a bal és liberális megfogalmazásokat, „igazságokat”.
Idézem példaként Schmitt Mária előadásának néhány mondatát (BDF, november 6.): „Az iszlám és keresztény értékrend összeegyeztethetetlen. Míg náluk a nők verése megengedett mert a családfő joga és kötelessége... A muszlim bevándorlók miatt Svédország vált a világ egyik legveszélyesebb helyévé a nők számára. Persze a politikailag korrektek erről sem beszélnek, aki megteszi, azt a svéd toleránsak gyűlöletkeltéssel gyanúsítják meg.” Hogy lehet itt tiszta észérveket használni? Sehogy. Marad a Matula-féle formula: Mindenki maga tudja!
Ha tehát nem reagálok egy általam képviselt fennforgás kritikájára, azt éreztetem kódolva, hogy „amit írtam, megírtam”, egyébként pedig mindenki gondoljon, amit akar – mindenki maga tudja.
S hogy nem új a jelenség, kitűnik abból is, hogy többek között Arany János is kitér rá életsorsának kapaszkodóit felmutató versében (Epilógus): / Ha egy úri lócsiszárral / Találkoztam s bevert sárral: /
nem pöröltem, – / Félreálltam, letöröltem. /   
Írhatta volna azt is: Mindenki maga tudja – én is, az úri lócsiszár is.     
107. zsoltár. (ízelítő) ISTEN KIMENT MINDEN VESZÉLYBŐL (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad. ... Akik ... kietlen földön bolyongtak a pusztán, nem találtak utat lakható hely felé (Ígéret földja). ... az éhezőket jóllakatta, s a nyomorgókat ellátta javakkal. ... s megmentette őket minden félelmüktől. ... Bűneik miatt erőtlenek voltak, mulasztásaikért bűnhődniük kellett. ... Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. ... Szavával vihart támasztott, magasba emelte a hullámokat. ... Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől ... s elvezette őket az áhított kikötőbe. Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! ... fölemelte a szegényt a nyomorból, és megsokasította nemzetségüket, miként a nyájakat. Az igazak látják ezt és örülnek, s minden gonosz száj elnémul. Aki a bölcs, jegyezze ezt meg! Értse meg, milyen az Úr kegyelme! Közöm. A zsoltár hangvétele a Magnificatra emlékeztet: „Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők. Csodát művelt erős karjával: a kevélykedőket széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról, kicsinyeket pedig felmagasztalt; az éhezőket minden jóval eltölti, a gazdagokat elbocsátja üres kézzel.” Magasztalja hát lelkem az Urat! Ami engem megfogott: „Bűneik miatt erőtlenek voltak, mulasztásaikért bűnhődniük kellett. ... Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket.” Nemde a bűn okozta erőtlenség jellemzi szekularizált korunk emberét? Azonnal kínálja a megoldást: szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak. Szép program. Nosza.

Déry Tibor egy helyen megjegyezte, hogy Móricz Zsigmond sokszor milyen magyartalanul fejezi ki magát regényeiben. Karinthy Cini pedig megírta, hogy Déry Tibor sokszor milyen helytelen magyarsággal ír. Véleménye azért is figyelemre méltó, mert K. Ferenc nyelvész volt. Amikor kezembe vettem D. T. könyvét (Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról) próbáltam úgy olvasni, hogy megértsem K. F. kifakadását, ha egyáltalán fennáll. Mi tagadás: számos kósza mondatba botlottam bele. Lehet úgy tekinteni, hogy a szerző mesterségesen tette modorossá mondandóját, hogy a popfesztivál zűrzavarát érzékeltesse. Tehát stíluselem volna. Azért engem zavar a kancsal mondatszerkesztés, akár ösztönös, akár tudatos. Mutatom, mikre gondolok.
– Ha hordágyon vitték – mondta Beverley – volna, akkor az Elsősegély listáin. . .
– Beverley, nyugodjék – mondta Bill – meg. . .  stb., stb.
Tele velük a kötet.     
Az is feltűnt, hogy a Rolling Stones szereplése kezdőszámának a címe angolul szerepel. Ellentétben azokkal, amelyekről a szereplők szót ejtenek. Ilyeneket sorolnak: Nem akarok állni, ha fordul a föld, továbbá: Mondd, hogy nem hiszed el, no meg aztán: Miért hagytuk, hogy így legyen. Csupa Illés-szám szövege. Nem gondolom, hogy Mick Jagger és társai ilyen című dalokat írtak volna. Viszont eszembe jut egy adalék. Emlékezetem szerint Az LGT vezetője mesélt a popfesztivál rockopera keletkezéséről. Többek között elmondta, hogy először Illéséket (Fonográf?) keresték fel azzal, hogy írjanak betétszámokat a kilátásba helyezett  rockoperához. Az LGT szerint Illésék féltek belenyúlni a kényes témába, a kábítószerektől terhes popfesztiválba. Így esett rájuk a választás. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy lehetett egyfajta sértődés abból, hogy a könyv a Bródy-szövegeket helyezi olyan kontextusba, amely egyáltalán nem mondható kedvezőnek. Persze nem ismerem a részleteket. Lehet, hogy Déry T. engedélyt kért tőlük, de az is lehet, hogy nem. Utóbbi esetben lehetett az Illés zkr.-ban egyfajta sértődöttség, és lepasszolták a felkérést. Ez persze csupán feltételezés.
Mindenesetre a kötetke második kisregényét, a Félfülűt ne kívánkoztam elolvasni. Inkább elhiszem, hogy kemény részeket dolgoz fel a maffia módszereiből.
106. ZSOLTÁR. (ízelítő) A NÉP BŰNVALLOMÁSA (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad. ... Emlékezzél meg rólam, Uram, emlékezzél meg jóságosan népedről, ... Vétkeztünk, ahogy atyáink is, szembeszegültünk és gonoszat műveltünk. Egyiptom földjén atyáink nem becsülték meg csodáidat,...; a Vörös-tengernél a Fölséges ... megmentette őket neve miatt, ...A pusztában a kietlen földön kísértették az Istent. Megadta nekik, amit követeltek, de hagyta, hogy a betegség kikezdje őket. A táborban irigykedtek Mózesre, s féltékenyek lettek Áronra, az Úr szentjére. Erre megnyílt a föld és elnyelte Datant, eltemette Abiron hadát. ... Hórebnél borjút formáltak maguknak, leborultak az arany képmás előtt. ... Már arra gondolt, hogy eltörli őket, ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott. ... Meghajoltak Baal-Peor előtt, és ettek a halotti áldozatból. Gonosz tetteikkel haragra ingerelték, ezért súlyos csapás érte őket. De fölkelt Pinchasz és ítélkezett, erre megszűnt a csapás. ... megharagították Meriba vizénél, miattuk kellett Mózesnek is lakolnia... Saját fiaikat áldozatul adták, és leányaikat a démonoknak. ... Ellenségeik elnyomták őket, öklük lesújtott rájuk. Majd újra meg újra megmentette őket, ... Szövetségére gondolt és irgalmas lett, nagy irgalmában megváltoztatta szándékát... Ments meg minket, Urunk, ...  Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökké! Közöm. Irántunk is nagyirgalmú és hosszan tűrő az Isten. Természetünk gyarlóságra hajló mivolta miatt ismételten próbálkozunk az igazság igájából megszökni és ki-kikapni jobb érzésünk ellenére. Ha van bennünk alázat, ugyanúgy megkövetjük az Urat, mint annak idején a zsoltáros. Mert az Úr irgalma meghaladja igazságosságát. Ez a reményünk, és reménységünk nem alaptalan. 

Tegnap sokan készítettek ködös képeket, mert erősen ködös volt az idő. Ám ennek e ködnek szaga volt, csípős fanyar szaga. Bevallom, nekem elegem lett a ködképek fotózásából. Minek fotózni azt, ami nincsen, legalábbis sejtelmes. Akkor esett le a tantusz, amikor tárlós István elrendelte a szmogriadót a fővárosra. Persze. Ez a köd nem olyan, mint a szokott. A szmog kissé sárgásabb árnyalatú, s kifejezetten fojtó, hogy ne mondjam: büdös. Lám, elmulasztottam egy érdekes témát. A szmog, azaz füstköd meglehetősen ritka mostanság errefelé.
Ami érdekes: tegnap délután, ha gyenge is, de eső esett (szemergett, permetezett). Így hát mára tervezet szmogfotózási hajlandóságom dugába dőlt. Alig van némi sfumato a levegőben. Ez a szmog nem szmog. Így hát nem tudom, lesz-e szmogfotóm. (Szívesen lemondok róla.) Mivel a szmogriadó a fekete környezetvédelmi besorolású autók használatát tiltja, lementem megnézni, számíthatok-e büntetésre, ha kinyomulok az utcára az öreg Colttal. Tehetem, ha nem teszem is: a miénk kék színű matricát kapott.
A füstköd visszaszorul, nem úgy tüszős torokgyulladásunk. Napok óta uralkodik mindkettőnkön. Mivel a gyógyszereket kerüljük, saját szervezetünk feltuningolását javasolják a paleomedicina képviselői (velő, máj – vitaminbombák). Óhatatlanul a páli mondás jut eszembe: Ne hagyd, hogy legyőzzön a rossz. Inkább te győzd le jóval a rosszat. Most itt tűrjük, hogy szelíd medicinával kászálódjon ki a bajból megpróbált testünk.
Persze rajta leszünk,
májat velőt eszünk.      
105. zsoltár. (részletek) AZ ÜDVTÖRTÉNET ESEMÉNYEI (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, szólítsátok nevét, hirdessétek műveit a népek között! ... Az Úr a mi Istenünk, ítéletei az egész világon érvényesek. Mindvégig emlékezik szövetségére ... amelyet Ábrahámmal kötött... Így nyilatkozott: Kánaánt neked adom osztályrészül és örökségedül. ... királyokat büntetett miattuk: ... előreküldött egy férfit számukra, Józsefet, akit szolgaként eladtak. ... Megtette házának urává, ... Izrael átvonult Egyiptomba, Jákob ... megsokasította az Úr a népét, ... Mózest küldte, és Áront, a választottját. ... kivezette őket arannyal s ezüsttel rakodva, ... Az egyiptomiak örültek kivonulásuknak, mert rettegésben éltek miattuk. Felhőt terített az égre, hogy bevonja őket, éjjel pedig tűzzel világított nekik. Áhítozásukra fürjeket küldött, és égi kenyérrel lakatta jól őket. Sziklát nyitott meg és víz tört elő, ... Nekik adta a pogányok földjeit, s ők hozzászerezték a népek kincseit, hogy megtartsák törvényeit, hogy teljesítsék parancsait. Közöm. Isten hű a szövetségéhez. Gondviselő szeretetével óvja a választott népet. Az újszövetség idején se lett hűtlen önmagához, de a kinyilatkoztatásból kiderül, hogy szeretete kiterjed minden népre. Minden emberre, mert mindenki magán viseli az Isten ikonját. (Saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert.)

Befejeztem a Kincskereső kisködmön újraolvasását. Nekiláttam Déry Tibor kisregényének, a Képzelt riportnak. Elég furcsa már az elején. Nem tudni, hogy az országúton haladó öreg Ford gazdája vízionál, vagy csakugyan madárrajokkal találkozik, amelyek elsötétítik az eget. Erősen hullámzó érzéseket jelenít meg Déry. Hangvétele engem Steinbeckére emlékeztet. Lehet, hogy a választott téma teszi? Nem tudom. Ahogy a könyvespolc mellett elhaladtam, látom ám, hogy Mrozek novelláiba is belekaptam, bár az bármikor folytatható. Az idő kedvez az olvasásnak, mert elkaptunk mindketten valami csúnya bacit. Torokgyulladással vegyes száraz náthával küszködünk, s várjuk, hogy természetünk legyőzze a fertőzést, merthogy gyógyszert nemigen szedegetünk mostanság. A hagymatea pedig nem mindenre jó. Akartam is kérdezni, hogy a diétánk mellett sokféle panaszunk megszűnik, de azért azt gondolom, hogy ember nincs – ha mégoly ritkán is előforduló – megbetegedés nélkül. Tehát azt akartam volna megkérdezni, hogy a hús-zsír kajákra váltó embert miféle kórságok szokták utolérni, és mihez kezdjen velük.
Kint egy hete ilyenkor, hajnalban köd üli meg a tájat, bár nappal szép fényes tiszta idő van. A meteorológia szerint ez csupán átmenet, lassan azért télbe fordul az időjárás. Nem fog készületlenül érni. Tegnap télire váltottam a Mitsubishi gumijait s a téli szélvédőmosót is bekészítettem a csomagtartóba.
***
Megszakítjuk adásunkat. Rendkívüli bejelentés: ma reggel 101,5 kiló vagyok. Ez ugye aug 24-hez képest
18,5 mínusz.  Hogy hová lett  a többlet műtét nélkül?
 104. ZSOLTÁR. A TEREMTÉS HIMNUSZA Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl, a fény, mint köntös, úgy fog körül. Az eget kifeszíted, mint a sátort, lakóhelyed a vizek fölött rendezted be. A felhőket fogatként használod, a szelek szárnyán szállsz tova. A szeleket követeddé teszed, a haragos villámot szolgáddá. A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idők folyamán. Vizek árjával vetted körül, a hegyeket is vizek borították. De parancsodra visszafolytak, s megremegtek mennydörgő hangodra. A hegyek kiemelkedtek, a völgyek leszorultak arra a helyre, amelyet nekik szántál. Határt szabtál nekik, amit nem lépnek át, nem önthetik el többé a földet. Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek. Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük. Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük. A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod. Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen, a szívét meg borral vidíthassa, hogy az olaj kenetül szolgáljon fejére, s a kenyér erőt kölcsönözzön neki. Az Úr fái is teleszívják magukat, a Libanon cédrusai, melyeket ültetett. A madarak rakják ott fészküket, tetejükön a gólya tanyázik. A zergéé a hegyek magaslata, a borz a sziklák közt rejtőzik. Te alkottad a holdat, hogy az időt mérje, és a nap is tudja, mikor nyugodjék le. Te hozod a sötétséget és ránk köszönt az éj, s az erdő vadjai körülhúznak. Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak, Istentől követelik táplálékukat. De ha a nap fölkel, mind visszavonulnak, és elrejtőznek a barlangokban. Az ember elindul a munkája után, hogy dolgozzék az est beálltáig. Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele. Nézd, mily nagy és széles a tenger, benne az élőlények nyüzsgő sokasága, kicsi és nagy állatok serege. Rajta járnak a hajók, s ott kóborol a leviatán is, amit teremtettél, hogy a tengerben kergetőzzék. Rád vár minden élő, hogy ételt adj nekik a kellő időben. Megadod nekik, és ők összegyűjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal. De ha elrejted arcodat, félelem szállja meg őket. Ha megvonod éltető erődet, elpusztulnak és a porba térnek. Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét. Dicsőség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr műveinek! Ha letekint a földre, az megremeg, ha megérinti a hegyeket, azok füstölnek. Egész életemben az Úrnak énekelek, zsoltárokkal dicsérem, amíg csak vagyok. Találjon tetszésre nála énekem, hisz az Úrban lelem örömöm. A bűnösök tűnjenek el a földről, és ne legyenek többé gonoszok. Áldjad, lelkem, az Urat! Közöm. Hosszú zsoltár esetén csak ízelítőt, csak részleteket mutatok szokás szerint. A teremtés egykori leírását nem volt szívem meg-megszakítani. együtt szép és teljes. Teremtésről is szól, de több annál. Isten gondviselését is bemutatja, és utal rá, hogy minden kegyelem. A kegyelemnek köszönheti a világ fennmaradását. A zsoltárban foglaltak igazsága lényegében máig sem változott.

Írtam már, a 29-es buszon örültem, ha ülőhelyre találtam felszálláskor. Aztán változott a kép. Felállt valaki az ajtó melletti ülésről. Ott ülve a leggyorsabb a leszállás. Vagy a hátsó keréken lévő egyszemélyes ülőhelyre kellene mennem – meditáltam, mert ott három oldalról volnék megtámasztva. Stb. Jaj, annyian leszálltak. Immár melyik ülést válasszam? A közmondás szerint egy *-gel nem lehet két lovat meglovagolni. Ez így van. Nem említeném újra az előzőeket, de mintha mostanában felmerülne a költözködés kérdése bennünk. Igen ám, de hova? Ha kérdezed, hogy meg vagyunk-e elégedve jelenlegi lakásunkkal, azonnal rávágnám, igen, meg vagyunk elégedve. A fiatalok az övékkel. Ők is. Hát akkor? Hát akkor ez azt jelenti, hogy nem sürgős elhagyni jelenlegi lakásainkat. A következő kérdés, hogy ha mégis, akkor hová menjünk. Adódik: Vegyünk egy kis lakást a házban, s a létszámarányok miatt a fiataloké legyen a nagyobb. Igen, de nem akarja senki eladni kislakását. És a szomszédban? Az is megfelelő lenne. Esetleg költözzünk vidékre? Jogos. Szép tájakon, kiürülő falvakban olcsón nagyszerű házakra lehet találni. De miért éppen nyugatra, miért nem keletre, miért északra, miért nem délre. És egyáltalán hová? És ha egy konkrét helyre, miért éppen oda? Van-e ott orvos, van-e korszerű iskoláztatási lehetőség? S nekünk van-e lehetőségünk távmunkára? Milyen a közlekedés? Milyen a közbiztonság? Milyenek a szomszédok? Miért hagynánk itt összes ismerőseinket? Csupa megválaszolatlan kérdés. Egyszerre több lehetőség is adódna? Melyiket válasszuk, és miért éppen azt, miért nem egy másikat? Ugyanoda jutok a gondolkozásban (Egy s*-gel...)
***
Olvasom Móra szép magyarsággal megírt gyerekkönyvét. Én idős felnőtt volnék, mégis segédeszközökhöz kell folyamodnom, hogy megértsem, mit ír a jó szerző. Nem kezdtem az elején preparálni a nekem idegen szavakat, ezért csak néhányat emelek ki, amelyekkel a szövegben többször találkoztam. Kukulla (egyházi eredetű szó, amely csuklyával ellátott köpönyeget jelent).
Elvisz a markoláb. (A markoláb képzeletbeli gonosz lény elhalványult jelentéssel (MÉKSZ). (Bumbus, mumus, etc.) Peremér virág. Mai formája: peremizs. A csöves virágú fészkesek családjába tartozó sárga vagy narancsvörös sugárvirágú növények nemzetsége.(MÉKSZ) Nem is olyan könnyű ma gyereknek lenni.
***
Az igeliturgián elhangzik, hogy „Az oltárszekrényben őrzött Szentostyákat ... most idehozzuk az oltár asztalára. A szentségi körmenet alatt énekléssel, csendes imával fejezzük ki hitünket...” ehhez képest nincs körmenet, hanem a szertartást végző az oltártól egyenesen a szentségházhoz megy, majd vissza. A körmenet kifejezés alighanem arra az ókorban folytatott gyakorlatra utal, amikor az igeliturgia és az áldozati liturgia helye nagyon szétváltak egymástól. Ekkor az egyik helyről a másikra gyalogolt a pap és a hívek. Ott jogos volt körmenetről beszélni. Ma meglehetősen érthetetlen ragaszkodni ehhez a kifejezéshez. Ugyanígy a görög katolikus liturgia is hivatkozik egy ponton egy rég nem folytatott gyakorlatra. Amikor azt mondják: „Az ajtókat, az ajtókat, figyelmezzük!” (ti. csukják be az ajtónállók), ezzel arra a régi gyakorlatra figyelmeztetnek, amely már kiveszett, s amely arra utalt, hogy a mise misztériumában, a miatyánk elmondásában nem vehetnek részt a hittanulók, mert még nem jutottak odáig, hogy értsék ezeket. Csakhogy nem így van ma már. A szöveg túlélte a gyakorlatot.                     
103. ZSOLTÁR. (ízelítő) ISTEN A SZERETET (Dávidtól) Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm dicsérje szent nevét! ... meggyógyítja minden gyöngeséged ... Életed eltölti javakkal, mint a sasé, megújul ifjúságod. ... Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban ... Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket. Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik ... Az ember napjai a fűhöz hasonlók, virul, mint a mező virága, de egy kis szellő s már vége van: a hely is elfeledte, ahol addig állt. Ám az Úr kegyelme mindörökre az igazakkal van, és igazságossága fiaik fiaival. Közöm. A zsoltár gerincében áll legfontosabb meglátása: Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban. Ez alapvetően fontos. Előtte nem állhat meg senki sem érdemeire hivatkozva. De nagyirgalmú, hosszan tűrő és megbocsátó. Emiatt van esélyünk a vele való szimbiózisra. Most mégis mást emelek ki: mint a sasé, megújul ifjúságod. Így, hetven felé igyekezve joggal gondolom, hogy az ifjúságnak a szikrája sem él bennem, legalábbis külső megnyilvánulásait tekintve nem. Emlékeimben, néhány gesztusomban bizonyára él még, de úgy nézek rá vissza nosztalgiával, mint Juhász Gyula Annára. „Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár. S e szőkeségben újra érzem őt.” Ám meggondolkoztat Dávid megfogalmazása. Alighanem arról szól, hogy Istennek minden lehetséges. És ez igaz. A kérdés csak az, hogy miközben javunkat akarja, feldob-e ifjúkori frissességgel, vagy sem. Itt csak esélyek vannak a gondviselés mikéntjére.    

A migráns szó ismert volt ugyan korábban is, de teljesen érdektelen. Ma pedig az év szava lehet, a csapból is ez folyik. Nem vonhatjuk ki magunkat ennek a nagyon kovászos szónak a hatása alól, mert áthatja mindennapjainkat, a híreket az – olykor megható, olyakor fenyegető – képsorok. Migráns a szülő nélkül kallódó gyerek, migráns a pici gyerekekkel menekülő család, migráns az arab, migráns a fekete, migráns a hazáját ért háború elől menekülő, migráns a jólétet hajszoló szerencsevadász, migráns a köztük megtelepülő agresszor, migráns a mozlim, migráns a keresztény.
A miatyánk pedig az Úr imája. Ennek a fényében fogalmazódnak meg gondolataim.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. A migránsok egy része megszenteli, más részük nem. Akik igen, vajon Allahként tisztelnek, vagy háromságos egy Istenként?
Jöjjön el a te országod. A te országod nem e világból való. Vagy amennyiben igen (közöttetek van az Isten országa), azokban van jelen, akik nem verik le a magasra tett lécet. Akik irgalmas szamaritánusokként tekintenek a rászorulókra. Mindenkire, saját magukon kívül. A saját sorsukat a te irgalmadba ajánlják. Milyen a te országod? Alkotmányos rend uralkodik benne? A saríja netán? Egyik sem. A felebaráti szeretet, az ellenségszeretet is (nem akarok ellenségemnek se rosszat).  
Legyen meg a te akaratod amint a mennyben, úgy a földön is. A te akaratod az emberek üdvözítése. Azon oknál fogva, merthogy szeretsz minket. Szeretetből teremtettél bennünket, létközösségre hívtál. Van, aki felismeri, van aki nem. Nem akarod a bűnös (szellemi) halálát, hanem hogy megtérjen s éljen. Kérdés, hogy a ránk uszított migránsok fejében mi jár? Testük jólétének megszerzése vagy ennél több? Kontinensünk hedonizál. Nem tudok úgy textilt venni, hogy ne szembesülnék vele: Amit én olcsón vásárolok, a mögött gyakran gyerekmunka rejlik, a kizsákmányolás aljassága rejlik, a haszonszerzésé – mindenáron. Erre akarnak átváltani a migránsok? Na hiszen. talán nem, de az ő észjárásuk se különb. a befogadó országra többségük vazallusként tekint, akik gyaurok, tehát alábbvaló népség, mint az igazhitű mozlimoké, következésképpen tartoznak létüket adóval megváltani. Micsoda feje tetejére állított gondolkodás ez és hányan vállalják büszkén.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Az egymással való osztozkodás globális kérdés. Értenünk kell, hogy mindenki szegényen jön a világra, és koldusszegényen hagyja is itt. A vagyoni különbségek csak születésünk után érnek utol bennünket. Vágyom rá, hogy a föld javaiból igazságosan részesüljünk. Ez a vezető hatalmak és a kiszolgáltatottak közös és megoldandó problémája. Mekkora vagyonrész esik rám, ha 7 md emberben gondolkozom? A 7 md emberből hány jött létre a szerelem önfeledtségéből (ugye van ilyen?) s hány a férfi akaratából (hogy az elkövetett abúzusokat eufémisztikusan fejezzem ki). Gyanítom, hogy sokkal többen születnek erőszakos módon, mint sejtenénk. A kérdés: miféle emberek lesznek azokból, akik az erőszakot látják környezetükben naponta – késsel hadonászó, megkövezéshez készülődő embereket? Nem nehéz elképzelni a választ.  
Bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. A megbocsátást készségként kell elsajátítanunk. Mindenre és mindenkire vonatkoztatva. Különben ne reménykedjünk, mert megkötjük Isten kezét. Nekünk meg kell bocsátanunk, ha az ellenünk vétkező nem is bocsát meg. Nem az ember az ellenségünk, hanem a bűn(e). És még: „Atyám, ne ródd fel nekik bűnül, mert nem tudják, hogy mit cselekednek” – mondja Jézus a kereszten.  
És ne vígy minket kísértésbe.  Nekem ez azt jelenti, ne próbálj meg bennünket erőnkön felül. Légy mellettünk, amikor ökölbe szorul a kezünk, amikor elönti az agyunkat a düh. Hadd maradjanak indulataink a normál tartományban. Hányszor láttam sokkoló képeket a tévében, amikor a migránsok egymásnak esnek vagy az intézkedő rendőröknek. Hányszor, amikor tüntetők és ellentüntetők összecsapnak, amikor kőzápor zúdítanak a rendőrökre, amikor autógumikat égetnek, amikor a bennszülöttek felégetik a migránsoknak kiszemelt házakat.
Szabadíts meg a gonosztól. Ha a migránsok és mi fájunk egymásnak, keríteni kell nekik élhető lehetőségeket saját vidékükön. Ha ellenséges szándékkal özönlenek hozzánk, szabadíts meg tőlük. Ha mi vagyunk indokolatlanul ellenségesek, őket szabadítsd meg tőlünk. Néha mi se tudjuk, hogy mit cselekszünk. És még egy gondolat. A pénzmágnás világ gerjeszti a népvándorlást. Nem látom át, de elképzelem, hogy a Gondviselés valamiféle eszközei ezek a mammon-tisztelők és a vándorlók is. Valamit üzen velük az Úr, rá kellene jönnünk, hogy mi a célja vele, hiszen nem akadályozza meg őket vándorlásukban. Ez egyelőre titok előttem.
102. ZSOLTÁR (ízelítő). IMA MEGPRÓBÁLTATÁSBAN (Egy szenvedő imája, aki nyomorúságában elpanaszolja baját az Úrnak.) Hallgasd meg imámat, Uram, kiáltásom jusson színed elé! ... napjaim tovatűnnek, mint a füst, tagjaim égnek, mint a tűz. Kiaszott, mint a fű, s kiszáradt a szívem, elfelejtettem megenni kenyerem. Sóhajtozván emésztem magam, bőröm csontomra tapadt. ... Az álom elkerül és panaszkodom...
Uram, Kelj föl és könyörülj meg Sionon, mert eljött az idő, hogy irgalmas légy hozzá; már itt van az óra. Sion kövei kedvesek szolgáidnak, sírás fogja el őket romjain. Akkor majd félik a pogányok az Úr nevét... Ha majd újra fölépíti Siont, ha megjelenik fönségében, ha meghallja a szegények kiáltását, és nem veti el többé imájukat. ...
Útközben megtört az erőm: Engedd tudnom, mily kevés napjaimnak (száma). Ne ragadj el életem derekán, te, akinek évei túlnőnek minden nemzedéken... a föld és az ég ... elmúlnak, de te megmaradsz. Közöm. A zsoltár szerkezete: először és a zsoltár utolsó mondataival saját fájdalmát kiáltja el az Úrhoz a zsoltáros, közbül pedig Jeruzsálem elvesztét. Most ez ragadott meg: Napjaim tovatűnnek, mint a füst. Le is blokkolok ennél. Egy idős ember hétköznapjainak alig van ritmusa. Nincs hétfői értekezlet, nincs Munkaprogram a hét előjegyzési naptára úgyszólván üres. Sokszor magam se tudom, melyik napja van a héten. Pedig ez egy lehetséges váz, amelyre fel lehet rakosgatni a tennivalókat. Ha ugyan vannak halaszthatatlan dolgaink. Nem mindig és nem mindenkinek. Nálunk az unokák érkezése ilyen program.

Ma elmaradt az órás séta, elmaradt az olvasás is. Inkább rejtvényeket fejtettem. Pedig itt sorakoznak szekrényemen azok a kötetek, amelyek megemésztésre várnak. Sorolom őket:
Th. Mann: József és testvérei
Th. Mann: Úr és kutya (kisregények)
C. Carretto: atyám, reád bízom magam
Örkény I. Tóték
Déry T.: Képzelt riport, A félfülű
Móra F.: Kincskereső kisködmön (újraolvasásra vár, mert olyan idilli, annyi humor van benne)
Rózsa Huba: A világ és az emberiség eredete a Bibliában
Örkény I.: Lágerek népe (újraolv.)
Mustó P. SJ.: Megszereted, ami a tied    
André Leonard: Miért hiszünk. A hit érvei
Móricz Zs.: Kerek Ferkó
Mócsy Imre SJ: Nyitott szívvel
Ha jól számolom, 12 kötet. Ha szétszórom elég egy évre. S közben ki tudja, mik nem előzik meg a kirakott köteteket?
Olvasnivaló tehát van, türelmem egy kicsit kevesebb, de fog ez menni.
Amíg olvasok, addig nem írok. Amíg írok, addig nem olvasok, kivéve azt az esetet, amikor egy könyvből másolok ki részleteket.
101. ZSOLTÁR. KIRÁLYI FOGADALOM (Dávid zsoltára) Jóságodról és igazságosságodról énekelek, hárfán játszom előtted, Uram! Az ártatlanság útján akarok járni, mikor jössz már hozzám? Tiszta szívvel akarok élni házamban, szemem nem nézi azt, ami bűnre vinne. Gyűlölöm, aki gonoszat művel, s nem tartok vele közösséget. Az álnok szív maradjon távol tőlem, nem ismerem azt, ami gonosz. Aki titokban rágalmazza embertársát, azt elveszítem. A fennhéjázót és a felfuvalkodottat nem tűröm. Szemem megkeresi a hűségeseket a földön, ők laknak majd velem. Aki egyenes úton jár, az legyen a szolgám, nem lakhat házamban, aki hamisságra hajlik. Aki hazugságot beszél, nem áll meg színem előtt. Reggelenként megsemmisítem az ország bűnöseit, száműzöm az Úr városából a gonoszakat mind. Közöm. Dávid csakugyan tudott hárfán játszani. Ő játékával dicsérte Urát, volt bohóc, aki éjjel bohócmutatványokkal szórakoztatta az Istent a templom csendjében. Más táncolt neki, a szentek mind saját tehetségükkel szolgálták Urukat. Ma is ez a helyes magatartás. A közmondás is azt tartja: Bolond, aki olyan kalappal akar köszönni, amelyen nincs neki. Eddig érthető. A rövid zsoltár második fele mintegy az Isten szemével néz az emberre. Pedig ezt is Dávid mondja, akinek hatalma van, aki naponta igazságot szolgáltat a város kapujában. Úgy akar látni, ahogy Isten lát, úgy akar ítélni, ahogy Isten ítél. Mi is ezt tesszük szelíd formában. Próbálunk mindenkit megérteni, talán mentegetni is, hiszen Isten irgalmas.

Ez a világ a mikroorganizmusoké – ők bontanak le mindent elemeire a földön;
Ez a világ a termeszeké, hallatlan szervezettségben építik saját birodalmukat;
Ez a világ a hangyáké, akik behatolnak mégis a termeszvárakba;
Ez a világ a méheké. Családjaikat fejlett kommunikációjuk segíti a táplálékszerzésben;
Ez a világ a rovaroké, nélkülük aligha volna sikeres a növények beporzása;
Ez a világ a zuzmóké, moháké, amelyek a legzordabb körülmények ellenére telepeket építenek;
Ez a világ a gombáké. spóráik behatolnak mindenhová – a szimbiózis megtestesítői ők;  
Ez a világ a pókoké. Az ökörnyálas időszak kétségtelen bizonyítéka a pókok mindenütt jelenlétének;  
Ez a világ a szárazságtűrő növényeké. A kiaszott réten virulásukkal bizonyítják életrevalóságukat;
Ez a világ mindenféle növényeké, mert csaknem kiirthatatlanok. Mindenütt jelen vannak;
Ez a világ a planktonoké és halrajoké, melyek bőséges táplálékot adnak a ragadozóknak;
Ez a világ a gilisztáké, ők porhanyítják a talajt;
Ez a világ a madaraké, melyek elérhetetlen magasságokból szemlélik a földi életet;
Ez a világ a felfedezett és még fel nem fedezett növény- és állatfajoké – gazdagságuk végtelen;
Ez a világ a ragadozóké, amelyek éhségüktől vezérelve uralják a növényevőket;
Ez a világ az emberé, aki képes reflexióra és önreflexióra. Uralma alatt tartja az élőket;
Ez a világ a Krisztusé mert ő az alfa és az ómega, a kezdet és a vég, minden érte teremtetett;
Ez a világ az Istené, aki az eget és a földet teremtette, és aki minden teremtmény gondviselője.   
100. (Hálaadó zsoltár) FELHÍVÁS DICSÉRETRE. Ujjongjatok az Úrnak, országok, mind, örömmel szolgáljatok neki, lépjetek színe elé vigadozva! Tudjátok meg, Isten az Úr! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk. Az ő népe vagyunk, és nyáj a legelőjén. Lépjetek be kapuin hálaénekekkel, előudvarába dicsőítő énekkel! Adjatok hálát és áldjátok nevét, mert jó az Úr, irgalma örökké megmarad, és hűsége nemzedékről nemzedékre. Közöm. Hívószavak. Ujjongjatok, szolgáljatok, lépjetek be, ismerjétek (f)el, adjatok hálát, áldjátok... Hát akkor tegyük ezt, mert ő az Úr!