Mickey webnaplója

Szeptember 16. Kornél pápa emléknapja. Ő volt a hatodik pápa. Azonnal ellene támadt egy római püspök, s megpróbált ellenpápává lenni. Kornél azt az álláspontot képviselte, hogy akik gyengék voltak az üldöztetés idején, azokat nem kell kiközösíteni. Elég, ha megbánják hűtlenkedésüket és vállalják a vezeklést. Jó ember volt Kornél. Makacs püspökét kiközösíti, ő maga pedig összeszedi a nyájat és szépen elvezetgeti. (Mivel második nevem, bérmanevem Kornél, illett, hogy ez egyszer írjak a Szent pápáról.)
Kornél és én. Unokatestvérünk neve is Kornél (R.I.P.) volt. Sok közös élmény fűzött össze bennünket, hiszen tíz évig egy lakásban éltünk. Most mégis csak egy balatoni élményemet osztom meg. Azt is azért, mert tegnap kint üldögéltem az erkélyen. Erős szellő fújdogált, mérsékelten meleg, amolyan indiánnyári légáramlás. Éppen olyan, mint amilyet ötven éve éreztem a tihanyi kompon áthajózás közben annak a fedélzetén, talán inkább hídján. Mellettem állt Karl-Heinz, ha jól emlékszem a nevére, Kornél wernigerodei barátja. Szerencsére nem hagyott a fickóval, mert én kevéssé beszéltem a németet, mint Kornél. Akkor Zamárdiban bérelt szállást, este tábortüzet rakott, elővette hegedűjét, s a tábortűz fényénél játszott rajta magyar nótákat. A németek (többen is voltak) örömmel vették, hogy kellemes hangulatban telik az idő. Én alig vártam, hogy vége legyen a mulatságnak, mert tinikoromban is igen kedveltek a szúnyogok. Egésze este csapkodtam magamról a bestiákat.
Mivel közvetlenül az érettségi után jövedelmem nem volt, adódik, hogy minden kiadást Kornél fedezett. Unokatesó Kornél is jó ember volt. Utóbb elvégezhette a civilek számára induló teológiai kurzust, mert hosszasan iskolai hittant tanított. Nyugodjék békében. Lánya volt (és van) az első keresztgyermekünk.
46. ZSOLTÁR. ISTEN VELÜNK (A karvezetőnek – Korach fiainak éneke oboára) Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban. Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld, ha a hegyek a tengerbe omlanak, ha vizei zúgnak, tajtékoznak is, és viharától megrendülnek a hegyek. [Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!] A folyam ágai felüdítik Isten városát, ő megszenteli a Fölséges hajlékát. Nem inog meg, Isten lakik benne, Isten már hajnalban is védelmezi.  A népek lázadoztak, birodalmak megrendültek, de mennydörgő szózatától rettegés fogta el a földet. Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk! Gyertek, lássátok, mit művel az Úr! Rettegésbe taszítja a földet, megálljt parancsol a hadaknak a föld határáig, szétzúzza az íjakat, összetöri a lándzsákat, s a pajzsokat tűzben elégeti. Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten! Fönséges a népek fölött, fönséges a föld felett. Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk! Közöm. Megint a szövegek döntéséhez folyamodom. Ha ez a zsoltár nem aktuális ma, akkor egyik se. Nézzük, mi történik napjainkban: „remeg a föld” átvitt értelemben. Mi pedig bízunk az Úrban, hogy a déli határt hajnalban is védelmezi. Imádkozzunk érte! népek lázadoznak, birodalmak megrendülnek, rettegés fogja el a földet... de Isten megálljt parancsol a hadaknak... Ismerjétek el: Ő az Isten. Bízom benne rendületlenül, és teszem a dolgomat, amiről úgy vélem, hogy rám bízott. Ámen.

A címbeli, viszonylag közismert Weöres Sándor-vers zseniális játék. Emlékeztetőül a témát és az első két variációt ide írom:
„Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik.
Ma szép sugárzás van, csupa idő, kutyáznak az árokszélek a futkosásban és a nap nótával tölt mindenkit, még a hangzásból is rabkocsi remekel.
Ma szép futkosás van, csupa mindenki, sugárzik az árokszél a kutyákra és az idő remekül tölti a napot, még a hangban is nóta rabkocsizik.”
Más szempontok miatt egyszer már idéztem blogomban ezt a remeket.
Most azon gondolkoztam, hogy mit üzen a vers, és hogy mit akarhatott a költő. Az első, ami beugrik: Játszani akart a szavak zsonglőre.
Nézzük sorjában. Ha a téma szavait vizsgáljuk, a kiválasztott szavak pozitív tartalmúak, derűt, vidámságot tükröznek: szép, nap, sugárzás, futkosás, kutyák, árokpart, nóta, remekül, stb. A rabkocsi? Még az is pozitív. A benne ülőket védi a társadalom haragjától, a társadalmat meg a rabok indulataitól. A költő bemutat néhány variációt, amelyek laza asszociációval összehozhatók a megadott szavakból. (A magyar nyelv toldalékozó rendszeréből fakadó roppant rugalmasság meg is engedi, hogy ezt megtegye, és különféle, többé-kevésbé humoros strófákhoz jut általa.) Mivel a téma a névelők, kötőszavak nélkül 16 szót tartalmaz, a lehetséges permutációk száma – ha jól számoltam – csaknem 193 billió. A költő érthető okokból meg sem kíséreli mind felhasználni őket, de az általa választottak is tobzódnak a nyelvi leleményességekben. A költő épít fantáziánkra. Az általa szándékosan előidézett képzavarok felszabadítják képzelőerőnket, és megjelenítenek egy nonszensz világot, egy sokdimenziós világot.
Mivel pedig az általunk el nem képzelhető, ám maradéktalanul pozitív és nagy intenzitású világ a mennyek országa, ez a vers akarva-akaratlanul is azt idézi meg (nekem):
Az örökkévalóságnak csak egy apró része valaminek a 193 billió változata.
Az örökkévalóság minden szegmense pozitív.
Az örökkévalóság olyan változatos, hogy elképzelni se tudjuk. Ott szép jelen lesz: az Isten és az igazak, szentek sugárzása, a szeretet dinamikája, az elfogadás természetessége, az önkiüresítő szeretet, a lények mozgó dinamizmusa, a természet átalakulása, az állandósult szelíd fény, az időtlenség remek tartalmakkal való kitöltése, a színek, hangok, éteri létünk harmóniája, a dimenziók végeláthatatlan sokaságának hatása azokra, akik részesülünk belőlük. Gondolom, legtöbbünk – vagy reményem szerint – mindnyájunk.         
45. ZSOLTÁR. KIRÁLYI MENYEGZŐS ÉNEK (A karvezetőnek a „Liliomok” szerint – Korach fiainak tanító költeménye, a szeretet himnusza.) Szívemből ünnepi ének árad, zengem dalomat a királynak. Nyelvem siet vele, gyors, mint az író vesszeje. Szép vagy, szebb, mint bárki az emberek fiai közül. Ajkadon kellem ömlik el, Isten megáldott téged örökre. Övezd fel karddal oldalad, te hős, indulj fönségesen hatalmad teljében! Szállj síkra a hűségért, alázatért és igazságért! Feszítsd a húrt az íjadon, mely fenyegetővé teszi jobbodat! Hegyes a nyilad, lám, népek hullanak el előtted, a király ellenségeit elhagyja erejük. A trónod, Isten, mindörökké áll. Uralmad jogara az igazság jogara. Szereted az igazságosságot, gyűlölöd a jogtalanságot, ezért kent föl Isten, a te Istened, az öröm olajával, mint senki mást társaid közül. Öltözékedből mirha és áloé illata árad, elefántcsont termekben húrok pendülnek vidámításodra. Királylányok vannak szeretteid között, jobbodon a királynő áll, Ofir aranyával ékesítve. Figyelj, leányom, nézz, fordítsd ide füled, feledd el népedet és atyádnak házát! A király kívánja szépségedet, ő urad neked, közeledj hát odaadón! Tírusz leánya ajándékokkal deríti örömre arcodat, a leggazdagabb népek aranyba foglalt drágakövekkel. A királylányt színpompás öltözékben viszik a királyhoz. Hajadonok kísérik, és barátnői hozzá vezetik. Ujjongva, vidám énekkel vonulnak oda, bevonulnak a király várába. Atyáid helyett fiaid születnek, fejedelmekké teszed őket országok felett. Nevedet hirdetni fogom nemzedékről nemzedékre, így a népek mindörökre magasztalnak téged. Közöm. Örvendező hangvételű zsoltár. Látszólag egy királyi esküvő résztvevőit szólítja, ám különösen az utolsó mondat a Messiásra való utalás: ...A népek mindörökre magasztalnak téged. Költői szépségű megfogalmazás. Csak úgy repkednek az elismerő megfogalmazások: szép, szebb, hűség, alázat, igazság, öröm, mirha, áloé, elefántcsont, vidámítás, Ofir aranya, szépség, színpompás, drágakövek, barátnők, vidám ének, magasztalnak. Feldob 2000 év után is.  

Reggel találtam fiunk emailjában ezt a hivatkozást: http://pinkzebra.cafeblog.hu/2015/09/12/itt-a-magyar-magyar-szotar/. A pinkzebra.cafeblog kísérletet tesz arra, hogy ha nem is történeteket szedjen össze, mint magam szerettem volna, de legalább olyan szavakat, amelyek hangalakja tájanként eltérnek egymástól, és a köznyelvtől is. Az általuk összeszedett anyag rettenetesen kevés, bár demo-nak megfelel.
Ott érintkezik a tájnyelv és a saját tapasztalatom, hogy vannak egyéb érdekességek is a köznyelv alakítására vonatkozóan. Korábbról ismert a migráns – vándorló, úton levő –, de csak, mint tőlünk idegen fogalom. Migránsok a vándorcigányok, a háború menekültjei stb. Azok, akik egyik helyről a másikra törekednek: pl. menekülttáborokba. Mára ide értek. Mo. határai jól-rosszul izolálva (hogy hogyan vizsgázik ez a határvédelem, a jövő zenéje. Két kérdés azonnal felmerül. Akik joggal lépnek be az országba, mi lesz a sorsuk? Akiket a határon visszautasítunk, azok belépettnek vagy be se lépettnek tekintendők? Már érkezett szerb morgolódás a toloncegyezmény értelmezését érintően.
De most vissza a nyelvhez. A nap szava – Balázs Géza nyelvész figyelmébe ajánlom – a gyoda. Tegnap óta tudom, hogy nem szleng, hanem egy műszaki kifejezés. A gyoda a pengésdrót. A gyoda mozaikszó: gyors telepítésű drótakadály. (Nem fogok már hülyén meghalni.) Ha visszagondolok, mennyivel könnyebb volt az életünk gyoda nélkül.   
És újra meg kell rántanom csapongó fantáziám zabláját. Hó-ha, megállás.
Nemcsak tájszavak élnek hazánkban és szerte a világon, hanem a külföldön dolgozók által becipelt szavak is. Magam ilyenekkel szembesültem: Rómában élő, onnan hazaérkező munkatársam máig emleget ilyen szavakat: Majd aggiornálod, azaz majd napra késszé teszed, rekuperálod, azaz a (lapzárta miatti) túlórádat majd lecsúsztatod. A beeene (jó) is magyar szóvá lett? Molto bene: nagyon jó.
Lehet, hogy ezek nem mennek át soha a köztudatba: de mások meg igen: pl. a zene tele van olasz szófordulatokkal: a piu mosso-tól kezdve a fortisszimóig, a staccato játékmódtól a vibratóig, a pianótól a decrescendóig, a bel cantóig se vége, se hossza az általunk is használt szakszavaknak.  
44. ZSOLTÁR. (Ízelítő) AZ ÜLDÖZÖTT NÉP PANASZA (A karvezetőnek – Korach fiainak tanítókölteménye.) Isten, atyáinknak... nem a saját karjuk szerezte a győzelmet. A te jobbod volt az, hatalmas karod, s fényességes arcod, mert szeretted őket... Nem íjamban bíztam, a kard nem menthetett meg, te szereztél győzelmet az ellenség felett, te semmisítetted meg azokat, akik gyűlöltek bennünket. Minden időben Istennel dicsekedtünk, mindenkor a te neved dicsőítettük. De most elvetettél, megaláztál minket... szétszórtál bennünket a pogányok közé... gúny tárgyává tettél, nevetséges példává ... szidnak és átkoznak ellenségeim és támadóim. Ez mind ránk tört, s mégsem feledtünk el, szövetségedet nem szegtük meg... Uram, kelj föl és ... siess segítségünkre, irgalmasságodban szabadíts meg minket! Közöm. Az antropomorf istenkép imája. Isten karja segítette a zsidókat győzelemre, ezért kérik, hogy nyissa meg fülét és hallgassa meg kérésüket. Apellálnak Ábrahámnak a vele kötött szerződésére, kérik, hogy „siessen” és szabadítsa meg őket a babiloni fogságból. Utóbb kérésük meghallgatásra talált. Ha minden kegyelem, akkor kegyelem a fogság és kegyelem a szabadulás. Kegyelem a hírnév és kegyelem a névtelenség. Kegyelem az egészség és a betegség, a születés és a halál, a közösségi lét és a magány. Jól jegyezzük meg: Isten gyengítetlenül szeret mindnyájunkat: a börtönőrt, a rabot, a szomszédot, minket, a különféle nemzeteket.   

Nekem eddig a galagonya csak Weöres Sándor fenti című versének gyönyörűsége miatt dobogtatta meg a szívemet.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Mától másképp lesz.
A bükki Gyuri bácsi véleménye a galagonyáról:
„Gyógyhatása: Rendkívül jó szíverősítő és szívnyugtató. Serkenti a szívizom vérellátását, értágító és vérnyomáscsökkentő hatású, fogyasztása javallt koszorúér-betegségek esetén. Segít a vérkeringési problémák enyhítésében, visszaszorítja az érelmeszesedés kialakulását. Öregkori szívpanaszokra, illetve a szívizmok degenerációs megbetegedéseire is ajánlott. A megelőzés szempontjából fontos tartós, folyamatos fogyasztása. Huzamosabb ideig tartó alkalmazása során is teljesen veszélytelen, nem alakul ki hozzászokás, hatóanyaga nem toxikus, s nem halmozódik fel a szervezetben.
Terhesség alatt is fogyasztható. Mivel a központi idegrendszerre hat, szédülést, szorongást, szapora szívdobogást és rövid légzést lehet vele kezelni. Az ideges görcsök ellen is jó hatású. Stressz-oldó, nyugtató, altató hatása van. Csökkenti a vértolulás veszélyét. Fülzúgásra is használjuk. Változó korban csökkenti a hangulatváltozásokat, a hőhullámokat.”
A hőhullámon kívül elég sokféle panaszomat enyhíti meg, szünteti meg (?) ez az ősz éjjel izzó galagonyaruha. Az ötlet Kati húgomtól ered. Köszönettel.  
43. zsoltár. Szolgáltass igazságot nekem, képviseld ügyemet egy nem szent néppel szemben! Szabadíts meg a gonosz és hazug emberektől! Istenem, te vagy az én erősségem, miért taszítasz el? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva? Küldd el világosságodat és hűségedet, hogy vezetőim legyenek, hogy vezessenek szent hegyedre, hajlékodba! Akkor odalépek Isten oltárához, örömöm Istenéhez. Ujjongva dicsőítlek citerával, Uram, én Istenem. Miért vagy szomorú lelkem és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet! Közöm. Ha a zsidóság a babiloni fogságban összetört lelkileg, teljesen érthető. Ha az újkori népvándorlás megviseli azokat, akiken átvonulnak a helyüket nem találó idegenek, az is teljesen érthető. Az ószövetség emberei (Korach fiai) megmutatták: mi a helyes eljárásmód szorongattatás idején. Imádságuknak a szerintem különösen is aktuális szakaszait megdöntöttem. Nézzük csak: 1. Kérő és dicsőítő ima; 2. helyzetfelmérés: szorongatnak; 3. Megvilágosodás kérése és a szövetséghez való hűség feltámasztása. 4. Remény. Mind fontos, mind használható eszköz, mind békére vezet. És akkor arcunk felderül.  

Hogy idáig hol volt, nem tudom. Ma kezdődik az idei indián nyár. Csak azért, mert már szeptember van, és mégis pörköl a nap. Dél felől húznak a felhők, és szédelgek. Ez mindig melegfrontot jelez. Hidegfront esetén erősödik fülzúgásom. Fejem tehát jelzi így vagy úgy, hogy változik az idő.
Ma mi rendeztünk agapét. Kentük a zsíros és vajas kenyereket, utóbbiakat megraktuk lekvárral, lefőztünk 6 l teát. Mindenki jól járt. Hála Istennek alig maradt a két kilónyi kenyérből néhány szelet. Mivel mi a dél-amerikai guachók és a prémvadászok, valamint a rénszarvastenyésztők étrendjét követjük, no meg az inuit eszkimókét, ezekből az élelmiszerekből semmit sem ettünk. (Kristályvizet se, pedig azt lehetett volna, de eldumálgattuk az időt helyette. Közös jellemzőik ezeknek a szénhidrát hiánya.) A mi ételünk húsból, bálna szalonnából, a szarvasmarha testéből stb. készül vagy valami hasonlókból. Egészségünket, miként a természeti népek – elég rendesen meg akarjuk őrizni. Ezt próbáljuk.
Egészségünkre.    
Ahogy súlyra fogyogatunk egyre több kedvem szotyog arra, hogy kimozduljak erémi szállásomból. Tücsi már emlegette, hogy mi lenne, ha az elkészült szárnyvasúton utazgatva megtekintenénk Esztergomot. Lehetséges volna, hiszen időnkbe belefér. Esztergom szép város és messze fekszik a vasútvégállomásától. Összefoghatnánk a fiatalsággal is. Biztos élveznék a vonatozást a lurkók, és a várost is, ha van fagyizó. És ha nincs, akkor is.
Délelőtt többekkel beszélgettem. Egy házaspár említi, hogy két éve nem voltak balatonfüredi nyaralójukban. Mi minden évben szoktunk menni, ha nem is a mi nyaralónkba. Házunk sincs, nem nyaralónk. Mi házasok vagyunk, de ház nélkül. Csak úgy – lakásban.
Igaz, hogy immár 43 és fél éve.
42. zsoltár. EGY LEVITA PANASZA SZÁMŰZETÉSBEN (A karvezetőnek – Korach fiainak tanító költeménye.) Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram. Lelkem szomjazik az Isten után, az élő Isten után. Mikor mehetek már, hogy lássam Isten arcát? Könny a kenyerem nappal és éjjel, ha naponta mondják: „Hol marad Istened?” A szívem megdobban, ha arra gondolok, hogyan vonultam be a fönséges sátorba, az Úr házába, ujjongás és énekszó közepette a vidám ünnepi közösséggel. Lelkem, miért vagy szomorú és miért háborogsz? Remélj az Úrban és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet! A lelkem roskadozik, amikor a Jordán földjén a Hermon felől rád gondolok, te kicsi hegy. Örvény hívja az örvényt vizeid zuhogásában, s minden örvényed és hullámod rám zúdul. Nappal az Úr adja kegyelmét és éjjel neki énekelek, áldom éltető Istenemet. Így szólok Istenhez: Sziklám vagy, miért feledkeztél meg rólam? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva? A velőmbe hatol, ha ellenségeim gúnyolódnak, ha naponta mondják: „Hol maradt Istened?” De miért vagy szomorú, lelkem, és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet! Közöm. Immár elléptünk Dávidtól. A száműzetésből kiáltanak Korach fiai az Úrhoz. Költői képpel indul: A szarvasünő a patak vízével oltja szomját. Az igaz Istenre szomjazik. Annál is inkább, mert kényszerű migráns lett társaival együtt. Visszakívánkozik hazájába és Istenéhez. A mai európai társadalom elhagyta zsidó-keresztény Istenét. F. pápa úgy látja, hogy csaknem teljes a közöny, a közömbösség Isten iránt. A jó pápa szomorkodik ezen, miközben tiszteletben tartja mindenki világnézetét. Nálunk hasonló kezd lenni a helyzet. Remélem, nem válunk gyökértelenekké, és nem csak kacatokkal vesszük körbe magunkat.  

1. Régi tapasztalat, hogy egy valamirevaló amerikai rendezvény nem múlhat el anélkül, hogy rendesen felöltözött tini lánykák ne gyűjtenének valamilyen okos, fontos, szükséges célra. A rendezvény résztvevői pedig tejelnek, ahogy illik.
Van ennek lélektana.
2. Jó ötven éve történt, hogy barátom tágabb családjában az egyik éppen dackorszakát élvező gyermek ellene mondott anyja akaratának. A gyermeket nevezzük Zé-nek. Adódott, hogy mamája valami apróságot kért a gyerektől. Ám kérése süket fülekre talált. Hogy így, hogy úgy. Jöttek a kifogások. Mindketten megmakacsolták magukat. A mama is, Zé is. A mama először érvelt, de Zé-ről sorra lepattantak az érvek. A mama kiabált, Zé visszafeleselt. A mama nem akarta fölpofozni Zét, ezért az órás küzdelem után végső elkeseredésében megkérdezte Zét: Mondd, mit csináljak, hogy megértsd: végre kell hajtanod, amit kértem. Zé teljesen ártatlanul a mama szemébe mondta: Hát számolj! És a mama számolt: Egy-kettő-három. Zé pedig ugrott, és villámgyorsan elvégezte azt, amit anyja hiába kért 60 perc óta.
3. Nálunk is volt hasonló.
- M. porszívózz fel.
- Jó.
Eltelik egy óra.
- M. légy szíves porszívózzál.
- Jó.
Eltelt egy fél nap.
- M. még mindig nincs felporszívózva.
- Nincs.
- S miért nincs?
- Azért nincs, mert nem határoztál meg időt. Így hát ráérek akármikor porszívózni.
- Na jó. Fél órán belül legyen tiszta a lakás.
- OK.
És fél óra múlva tiszta lett a lakás.
Valahogyan úgy vagyunk betáplálva, hogy kell egy lökés, amely kimozdít bennünket passzivitásunkból. Arra gondolok nevezetesen, hogyha a karitász gyűjtést hirdetne a plébánián az ellátás nélküli vándorok éhezésének a megelőzésére, azonnal adnék egy szokásos nagyobb összeget. Ám ameddig nem kérik, nincs meg bennem a motívum az adakozásra. Öregedő fejjel nem tudok órákat a helyszínen vacakolni szervezetlen egymagam. Segíteni szívvel kell, de okosan. Szervezetten, hiszen hatalmas tömegekről van szó. A hozzánk özönlők problémáiba kívülről belenyúlni veszélyes. De ha meghirdetik az adománygyűjtést, nem fogok takarékoskodni.   
41. zsoltár BETEG IMÁJA ELHAGYATOTTSÁGÁBAN (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Boldog, aki gondol a szűkölködőre és a szegényre, az Úr megmenti majd a csapás napján. Megőrzi őt az Úr és életben tartja, boldoggá teszi itt a földön, s nem adja ellensége hatalmába. Betegágyához segítséget hoz az Úr, fekvőhelyét kényelmesre cseréli. Így szólok: „Uram, könyörülj rajtam, gyógyíts meg, mert vétkeztem ellened!” Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: „Mikor hal már meg, mikor törlik nevét?” Ha valaki meglátogat, álnokságot beszél, gonoszságot gyűjt szívébe, elmegy s továbbadja. Mind, akik gyűlölnek, együtt suttognak ellenem, ártó gondolatokat forgatnak fejükben. Beliál csapása érte utol, ezért fekszik itt, s nem is kel fel többé. Még a barátom is, akiben megbíztam, aki együtt ette kenyeremet velem, az is ellenem emelte a sarkát. Te azonban, Uram, könyörülj meg rajtam, állíts talpra, s én majd megfizetek nekik, az ilyen embereknek! Akkor fogom látni, hogy kegyes vagy hozzám, ha ellenségem nem ujjong rajtam, engem pedig megőrzöl sértetlenül, és engeded, hogy színed előtt álljak mindörökre. Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökkön-örökké! Úgy legyen! Úgy legyen!  Közöm. Felfedezek a zsoltárok között ismétlődéseket. Persze. Azonos kor, azonos felfogás, azonos észjárás, azonos világkép. Ugyanez elmondható a katolikus népénekekre is. Szövegük nem egyszer hajaznak a zsoltárokra. (Pl. mint a szarvas, hűs eret, csobogót, úgy kívánlak mérhetetlen égi jót.) Sok hasonlóságot mutat a Jób könyve hangvételével. A barátom ... is ellenem emelte a sarkát... Uram, könyörülj meg rajtam, állíts talpra, s én majd megfizetek nekik, az ilyen embereknek!  Irgalom? Majd később. Itt még a szemet szemért, fogat fogért jogrend van érvényben. Jó magunkba nézni: hogy állunk a megbocsátással?

Az elkezdett étkezésváltoztató program (paleo-ketogén étrend) alkalmazása óta hat kiló súlyveszteséget mértem. Ennek többsége megkötött víz lehet, amitől megszabadultam. Az abbahagyott Atorva koleszterincsökkentő hatására melleim nőibe csapó jellege megszűnt, nem lógnak többé. Lábaim vizesedése is csökkent, noha abbahagytam a vízhajtó szedését. Ínyem gyulladásra volt hajlamos, sokat szenvedtem tőle. Ez most megszűnt. Mondom az asszonynak, olyan hájbontó műtétet hajtunk végre magunkon, amelyhez nem kell felvágni a hasunkat, s kapcsolt részeit. Azt mondhatnám, „minden szupi-szuper, minden nagyon jó”. Ám van egy gyenge pontja a dolognak. Emelkedett a vérnyomásom. Sokat törtem rajta a fejemet, hogy mi okozhatja. Ha minden igaz, két tényező: kevesebb folyadékot iszom, mert e mellett a diéta mellett nincs szükség sokra, és elképzelhető, hogy a húskészítmények sótartalma kergeti fel a vérnyomásomat. Megpróbálom elkerülni mindenféle sózást, és azokat a készítményeket, amelyek erőteljesen sósak. Várom a hatását. Mert ha nem, hát akkor... Akkor az orvosok kezében kötök ki, mert nem szeretném ha kóros mértékű volna a mért érték.
40. ZSOLTÁR (Ízelítő) HÁLAADÁS ÉS KÉRÉS (A karvezetőnek – Dávid zsoltára). Bíztam az Úrban, bizakodtam, s ő lehajolt hozzám és meghallgatta kiáltásomat. Kiszabadított a sírgödörből, ki az iszapból és mocsárból. Sziklára állította lábamat, és megszilárdította léptemet. Ajkamra új éneket adott, Istenünk magasztalására. Sokan látják majd és megremegnek, s eltelnek az Úr iránt bizalommal... megnyitottad fülem a hallásra... A könyvtekercsben rólam írták, hogy teljesítsem akaratod. Parancsod, Istenem, örömmel tölti el szívemet. Az Úr igazságát hirdetem a nagy közösségben... Kegyelmedről nem hallgattam, a nagy közösség előtt hűségedet nem titkoltam. Ne tagadd meg tőlem, Uram, irgalmadat, kegyelmed és hűséged mindig oltalmazzon! ... Piruljanak és szégyenkezzenek, akik életemre törnek, hogy tönkretegyenek... Dermedjenek kővé szégyenükben, akik gúnyolnak: „Jól van így!” ... Uram, siess segítségemre! Te vagy gyámolom és szabadítóm... Közöm Ha Dávid magára értette, akkor is előképe Jézusnak az a rész, amelyet megdöntöttem. Közelít
az átokzsoltárhoz, hiszen ellenségeinek azt kívánja, hogy dermedjenek kővé. Meglepő módon saját magára Isten irgalmát kéri. Ez a kettős mérce végigvonul az emberiség történelmén. Az aranyszabály sokkal több ennél. Azt tedd másoknak, amit szeretnél, hogy a többiek megtegyenek neked.

A rendkívül szabályos életet élő D. írja blogjában – idézem: A villamoson azon gondolkodtam, 
hogy a rendetlen embereknek valahol pontosabb az értékrendjük. Ha nem is automatikusan. Igaza van. Tinikoromban a piarista M. egyszer megemlített, hogy kétféle kémiai laboratórium van. Az egyikben állandóan takarítanak és példás a rend, a másikban dinnyehéj és fuszekli hever a padlón, de ez nem nagyon zavarja a kutató kémikust, aki rendületlenül dolgozik. Neki is igaza van. Noha a 100%-os választ nem tudom, magam mégis azt gondolom, hogy a rendetlen embereket nem kötik a maguk támasztotta legkülönfélébb elvárások, így jobban képesek a lényegre irányítani figyelmüket. Nevezhetjük őket bizonyos fokig jó értelemben vett egy-ügyűnek, mert értékrendjük biztos alapokon áll, s nem kell százfelé koncentrálniuk. Jó esetben sziklára alapozzák az életüket, s nem homokra. Mit értek homokon? Mindent, ami kilöki helyéről a sziklát és betolakodik a házunk alá. A Biblia bálványoknak nevezi ezeket. Ezek rendetlen vágyak, kívánságok. Önmagukban egyikük se rossz, csak akkor válik azzá, ha eszköz mivoltuk céllá kíván előrukkolni. Igen sok minden lehet bálványunkká. Meg se próbálok a teljességre törekedni, de sorolok azért néhányat. Némelyikük bevallom, engem is vonz:
Cselekedetek, amelyeket mindennap „meg kell tenni”
kényszeres zenemánia,
az irodalom mindenek fölé helyezése, a versek (hányan mondják, hogy versek nélkül az élet élhetetlen)
a fotózás (különösen a digitális technika bűvölete óta)
a makulátlan rend, tisztaság
a sterilitásra való törekvés
a család istenítése
az állandó rettegés attól, hogy egészségünket elveszítjük
a sport mindenek elé tétele
saját hivatásunk fanatizált megélése
a munkamánia
elismertségünk hajszolása
a pénzimádat
 a mértéken felüli spórolás
a magunk szabta szertartások kötelező elvégzése
szenvedélyeink
evés-ivás kontroll nélkül
küllemünk állandó csinosítása
a nyilvánosság előtti szereplésünkhöz való ragaszkodás – nehogy „leírjanak”.
Általában a siker hajszolása...
Jól beszél Balczó András arról, hogy miért hagyott fel az élsporttal. Maga gyötrése meghozta gyümölcsét. Egyik világbajnoki címet a másik követte. Egyszer csak rájött, hogy értelmetlen újabb és újabb trófeákat begyűjteni. Minek? Mikor lesz elég? S hátat fordított az öttusának. Igaza volt neki, miként a filmbeli Forest Gumpnak is, aki addig szelte keresztül az USA-t, ameddig rá nem jött annak hiábavalóságára. Hazatért. Hát így vagyunk valamennyien. Jól tesszük, ha elengedjük bálványainkat, és a lényegesre koncentrálunk.
39. ZSOLTÁR. AZ EMBER KICSISÉGE (A karvezetőnek Jedutuntól – Dávid zsoltára.) Így szóltam: „Megmaradok utaimon, nehogy vétkezzem nyelvemmel... Minden ember olyan, mint a fuvallat, az ember elenyészik, mint az árnyék. Olyan a vagyona is, amit gyűjtött, mint a fuvallat, s nem tudja, ki örökli majd.” Uram: Reményem egyedül benned van. Szabadíts meg minden bűnömtől... Hallgasd meg imámat, figyelj könyörgésemre ..., hogy egyszer még föllélegezzem, mielőtt elmegyek, és többé nem leszek! Közöm. Dávid egy-ügyű volt. Lényével próbálta „súrolni” az Istent. embernek való ez a szimbiózis.

Csipog a számítógép bekapcsoláskor.
Csipog a számítógép kikapcsoláskor.
Csipog a mosogatógép bekapcsoláskor.
Csipog kikapcsoláskor is.
Csipog az okostelefon, ha úgy tartja kedve.
Csipog kint a kukásautó tolatáskor.
Csipognak a verebek nappal szinte folyamatosan.
Csipognak egyéb autók is tolatáskor.
Csipog a kerámialapos tűzhely ki-bekapcsoláskor.
Csipog az elektromos sütő kikapcsoláskor.
Csipog a vérnyomásmérő, amíg csak működésben van.
Csipog az ajtónk elektromos csengője.
Csipog a csecsemők lélegzésellenőre.
Csipog a gyerekhintán a duda.
Csipog az ébresztőóra, ha átállítom.
Csipognak a kisgyerekek játék közben.
Csipog a mikrosütő, ha befejezte a műveletet.
Csipog a programóra, ha lejárt.
Csipog a kaputelefon, ha valaki bejön.
A tévé durvább. Ott nem csipognak, hanem dobolnak a hírek alatt, kockázatokról és mellékhatásokról mantráznak, tapsgépet hoznak működésbe, röhögő tömeget szólaltatnak meg, ötpercenként megjelenik a nihilista, ám roppan rafinált szignálok valamelyike. Hangosabbra veszik a reklámok idején a sugárzást. Általánosságban: egyre durvább ingerekkel próbálják a nagyérdemű figyelmét magukra vonni és magukon tartani. És még egyet. Panelben lakunk. Itt majd mindennap fúr valaki. Mert költözik,mert felújít, mert átrendez ezt-azt. 
38. ZSOLTÁR. IMA SZÜKSÉG IDEJÉN (Dávid zsoltára, emlékezésre.) Ne fenyíts meg, Uram, haragodban, ne büntess engem felindulásodban! Mert nyilaid belém hatolnak, és kezed rám nehezedik. Nincs erő testemben, mivel haragszol rám, s mert vétkeztem, nincs épség csontomban. Fejem fölött túlontúl összecsapott a bűn, és hatalmas teherként rám nehezedik. Sebeim mérgesek, üszkösek balgaságom miatt. Törődött vagyok, meggörnyedtem, s naphosszat szomorúan járok. Ágyékomban emészt a gyulladás, testemben semmi sem ép többé. Elgyöngültem és levert vagyok, szívem fájdalmában felzokogok. Uram, kívánságom világos előtted, sóhajtásaim nem maradnak rejtve. Szívem remeg, erőm elhagy, szememből kialszik a fény. Barátaim, rokonaim elfordulnak nyomorúságomtól, s akik közel voltak, távol maradnak. Csapdát vetnek, akik életemre törnek, pusztulással fenyegetnek, akik vesztemet akarják, s fondorlattal hálóznak be folyvást. De már nem is hallom, olyan vagyok, mint a süket, olyan lettem, mint a néma, aki nem nyitja ki száját. Olyan lettem, mint aki nem hall többé, akinek szájában nincs több felelet. De mert benned bízom, Uram, te meghallgatsz, Uram és Istenem! Azt mondom: „Ne mulassanak rajtam, ne nevessenek, ha botlik a lábam.” Valóban közel vagyok a pusztuláshoz, s a fájdalom nem hagy el soha. Ezért beismerem vétkemet, és bánkódom bűnöm miatt. De hatalmasok, akik ok nélkül bántanak, és sokan vannak, kik jogtalanul gyűlölnek. A jót rosszal viszonozzák nekem, s megtámadnak, mert az igazságot keresem. Uram, ne hagyj magamra, Istenem, ne maradj távol tőlem! Siess segítségemre, Uram, üdvösségem! Közöm. Próbálom érteni a zsoltár szerkezetét, Dávid észjárását. Azt írja, bűnös vagyok, ezért fáj mindenem, ezért ellenségeim fölém kerekednek. A mélységből kiáltok hozzád: Siess segítségemre, Uram, üdvösségem!  Hogy mennyire őszinte ez a hangnem, nem tudom megítélni. Lehet hogy az, mert aki ilyen közvetlen szavakkal imádkozik az Istenhez, az tudja, hogy a veséjébe is belelát a Fentvaló. Ez bátoríthat minket is, hogy mondjuk el bánatunkat-örömünket, annak, aki úgyis ismeri.

A Modern idők c. filmben Chaplin szerepe szerint futószalag mellett álló szerelő, aki egész nap ugyanazt a mozdulatot végzi. Az elé kerülő szerkezet két csavarját a jobbjában és baljában tartott villáskulcsokkal meghúzza, kettőt csavar rajtuk. A műszak végén távozó szerelő hazafelé ballag. Meglát egy esőcsatornát, amelynek pántját, két csavar rögzíti. Emberünk odalép és kettőt húz rajta. Majd megjelenik előtte egy alak télikabátban. A kabát dragonyát díszítő két gombhoz lép a szerelő és rutinos mozdulattal kettőt teker rajta képzeletbeli villáskulcsával. Kérem szépen, a megszokás, a rutin, az ismétlődő mozdulatok.
Azon kapom rajta magamat, hogy a misén fel akarok állni a prefáció elején. Ezt teszi egész Nyugat-Európa, ezt teszik a jezsuiták (sokáig kint éltek), és én ugye ott dolgoztam. De mikor!!! Utoljára öt éve. És nyugtalan mozdulatot teszek, amikor a prefációhoz ér a pap a szövegben, mert korábban tíz évig itt naponta felálltunk.
Ugyancsak öt éve szerelték át a konyhánkat, cserélték le ott és a toilette-ben a vizes berendezéseket. Korábban a WC-ben balra szemmagasságban lógott a lehúzó. Az új megoldás: magán az öblítőtartályon elhelyezett nyomógomb. Öt éve annak is, hogy a csere megtörtént. Néha mégis balra akarok nyúlni szemmagasságba...!
Pavlov óta néven tudjuk nevezni ezeket a berögződéseket.
37. ZSOLTÁR. (ízelítő) AZ IGAZ ÉS A BŰNÖS SORSA (Dávidtól.) Ne haragudj azokra, akik rosszat tesznek, ne irigyeld a gonosztevőket... Ajánld utadat az Úrnak, remélj benne, s ő irányít majd... Nyugodj meg az Úrban és remélj benne! Ne haragudj arra, kinek siker kíséri útját, az emberre, aki gonoszságot művel, hogy elpusztítsa a szegényt és a gyengét. Hagyd el a haragot és ne méltatlankodj, föl ne gerjedj, ... akik az Úrban bíznak, birtokolják a földet... Az istentelen kölcsönkér, s nem adja meg, a jó megértéssel telve ajándékoz... Ha megbotlik is, nem esik el, mert az Úr megfogja kezét... Hagyd el a rosszat és tedd a jót, akkor megmaradsz mindörökre... Bízzál az Úrban és kövesd az útját... Közöm. Hosszú zsoltár, gondolatainak ismétlésével, át- és átfogalmazásával. Dávid mintha nem is az Úrhoz, hanem felebarátaihoz szólna, és élete tapasztalatait összegezné és adná át nekik. Hangvétele kicsit Kölcsey Parainesisére emlékeztet. Korai megfogalmazása annak, amit majd Jézus sorol a boldogságmondások kötött (a szelídek birtokolják a földet), s újra előbukkan, amit majd Pál is javall: Hagyd el a rosszat és tedd a jót. Ami feltűnik még, hogy szentekről (igazak) és gonoszokról beszél. Az emberben a kétféle indíttatás egyaránt megvan. Mi is olyanok vagyunk, mint a Mester által emlegetett Boanergészek (a mennydörgés fiai). Tanítványai, akik utóbb szentté lettek, egyszer azt javasolták a Mesternek, hogy küldje a mennykövet azokra a falusiakra, akik nem fogadták be őket éjszakára. Igaza van az indián mesének. Mindenkiben lakik egy farkas és egy bárány. Az marad életben, amelyiket tápláljuk.