Mickey webnaplója

Írtam már, a 29-es buszon örültem, ha ülőhelyre találtam felszálláskor. Aztán változott a kép. Felállt valaki az ajtó melletti ülésről. Ott ülve a leggyorsabb a leszállás. Vagy a hátsó keréken lévő egyszemélyes ülőhelyre kellene mennem – meditáltam, mert ott három oldalról volnék megtámasztva. Stb. Jaj, annyian leszálltak. Immár melyik ülést válasszam? A közmondás szerint egy *-gel nem lehet két lovat meglovagolni. Ez így van. Nem említeném újra az előzőeket, de mintha mostanában felmerülne a költözködés kérdése bennünk. Igen ám, de hova? Ha kérdezed, hogy meg vagyunk-e elégedve jelenlegi lakásunkkal, azonnal rávágnám, igen, meg vagyunk elégedve. A fiatalok az övékkel. Ők is. Hát akkor? Hát akkor ez azt jelenti, hogy nem sürgős elhagyni jelenlegi lakásainkat. A következő kérdés, hogy ha mégis, akkor hová menjünk. Adódik: Vegyünk egy kis lakást a házban, s a létszámarányok miatt a fiataloké legyen a nagyobb. Igen, de nem akarja senki eladni kislakását. És a szomszédban? Az is megfelelő lenne. Esetleg költözzünk vidékre? Jogos. Szép tájakon, kiürülő falvakban olcsón nagyszerű házakra lehet találni. De miért éppen nyugatra, miért nem keletre, miért északra, miért nem délre. És egyáltalán hová? És ha egy konkrét helyre, miért éppen oda? Van-e ott orvos, van-e korszerű iskoláztatási lehetőség? S nekünk van-e lehetőségünk távmunkára? Milyen a közlekedés? Milyen a közbiztonság? Milyenek a szomszédok? Miért hagynánk itt összes ismerőseinket? Csupa megválaszolatlan kérdés. Egyszerre több lehetőség is adódna? Melyiket válasszuk, és miért éppen azt, miért nem egy másikat? Ugyanoda jutok a gondolkozásban (Egy s*-gel...)
***
Olvasom Móra szép magyarsággal megírt gyerekkönyvét. Én idős felnőtt volnék, mégis segédeszközökhöz kell folyamodnom, hogy megértsem, mit ír a jó szerző. Nem kezdtem az elején preparálni a nekem idegen szavakat, ezért csak néhányat emelek ki, amelyekkel a szövegben többször találkoztam. Kukulla (egyházi eredetű szó, amely csuklyával ellátott köpönyeget jelent).
Elvisz a markoláb. (A markoláb képzeletbeli gonosz lény elhalványult jelentéssel (MÉKSZ). (Bumbus, mumus, etc.) Peremér virág. Mai formája: peremizs. A csöves virágú fészkesek családjába tartozó sárga vagy narancsvörös sugárvirágú növények nemzetsége.(MÉKSZ) Nem is olyan könnyű ma gyereknek lenni.
***
Az igeliturgián elhangzik, hogy „Az oltárszekrényben őrzött Szentostyákat ... most idehozzuk az oltár asztalára. A szentségi körmenet alatt énekléssel, csendes imával fejezzük ki hitünket...” ehhez képest nincs körmenet, hanem a szertartást végző az oltártól egyenesen a szentségházhoz megy, majd vissza. A körmenet kifejezés alighanem arra az ókorban folytatott gyakorlatra utal, amikor az igeliturgia és az áldozati liturgia helye nagyon szétváltak egymástól. Ekkor az egyik helyről a másikra gyalogolt a pap és a hívek. Ott jogos volt körmenetről beszélni. Ma meglehetősen érthetetlen ragaszkodni ehhez a kifejezéshez. Ugyanígy a görög katolikus liturgia is hivatkozik egy ponton egy rég nem folytatott gyakorlatra. Amikor azt mondják: „Az ajtókat, az ajtókat, figyelmezzük!” (ti. csukják be az ajtónállók), ezzel arra a régi gyakorlatra figyelmeztetnek, amely már kiveszett, s amely arra utalt, hogy a mise misztériumában, a miatyánk elmondásában nem vehetnek részt a hittanulók, mert még nem jutottak odáig, hogy értsék ezeket. Csakhogy nem így van ma már. A szöveg túlélte a gyakorlatot.                     
103. ZSOLTÁR. (ízelítő) ISTEN A SZERETET (Dávidtól) Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm dicsérje szent nevét! ... meggyógyítja minden gyöngeséged ... Életed eltölti javakkal, mint a sasé, megújul ifjúságod. ... Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban ... Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket. Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik ... Az ember napjai a fűhöz hasonlók, virul, mint a mező virága, de egy kis szellő s már vége van: a hely is elfeledte, ahol addig állt. Ám az Úr kegyelme mindörökre az igazakkal van, és igazságossága fiaik fiaival. Közöm. A zsoltár gerincében áll legfontosabb meglátása: Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban. Ez alapvetően fontos. Előtte nem állhat meg senki sem érdemeire hivatkozva. De nagyirgalmú, hosszan tűrő és megbocsátó. Emiatt van esélyünk a vele való szimbiózisra. Most mégis mást emelek ki: mint a sasé, megújul ifjúságod. Így, hetven felé igyekezve joggal gondolom, hogy az ifjúságnak a szikrája sem él bennem, legalábbis külső megnyilvánulásait tekintve nem. Emlékeimben, néhány gesztusomban bizonyára él még, de úgy nézek rá vissza nosztalgiával, mint Juhász Gyula Annára. „Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár. S e szőkeségben újra érzem őt.” Ám meggondolkoztat Dávid megfogalmazása. Alighanem arról szól, hogy Istennek minden lehetséges. És ez igaz. A kérdés csak az, hogy miközben javunkat akarja, feldob-e ifjúkori frissességgel, vagy sem. Itt csak esélyek vannak a gondviselés mikéntjére.    

A migráns szó ismert volt ugyan korábban is, de teljesen érdektelen. Ma pedig az év szava lehet, a csapból is ez folyik. Nem vonhatjuk ki magunkat ennek a nagyon kovászos szónak a hatása alól, mert áthatja mindennapjainkat, a híreket az – olykor megható, olyakor fenyegető – képsorok. Migráns a szülő nélkül kallódó gyerek, migráns a pici gyerekekkel menekülő család, migráns az arab, migráns a fekete, migráns a hazáját ért háború elől menekülő, migráns a jólétet hajszoló szerencsevadász, migráns a köztük megtelepülő agresszor, migráns a mozlim, migráns a keresztény.
A miatyánk pedig az Úr imája. Ennek a fényében fogalmazódnak meg gondolataim.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. A migránsok egy része megszenteli, más részük nem. Akik igen, vajon Allahként tisztelnek, vagy háromságos egy Istenként?
Jöjjön el a te országod. A te országod nem e világból való. Vagy amennyiben igen (közöttetek van az Isten országa), azokban van jelen, akik nem verik le a magasra tett lécet. Akik irgalmas szamaritánusokként tekintenek a rászorulókra. Mindenkire, saját magukon kívül. A saját sorsukat a te irgalmadba ajánlják. Milyen a te országod? Alkotmányos rend uralkodik benne? A saríja netán? Egyik sem. A felebaráti szeretet, az ellenségszeretet is (nem akarok ellenségemnek se rosszat).  
Legyen meg a te akaratod amint a mennyben, úgy a földön is. A te akaratod az emberek üdvözítése. Azon oknál fogva, merthogy szeretsz minket. Szeretetből teremtettél bennünket, létközösségre hívtál. Van, aki felismeri, van aki nem. Nem akarod a bűnös (szellemi) halálát, hanem hogy megtérjen s éljen. Kérdés, hogy a ránk uszított migránsok fejében mi jár? Testük jólétének megszerzése vagy ennél több? Kontinensünk hedonizál. Nem tudok úgy textilt venni, hogy ne szembesülnék vele: Amit én olcsón vásárolok, a mögött gyakran gyerekmunka rejlik, a kizsákmányolás aljassága rejlik, a haszonszerzésé – mindenáron. Erre akarnak átváltani a migránsok? Na hiszen. talán nem, de az ő észjárásuk se különb. a befogadó országra többségük vazallusként tekint, akik gyaurok, tehát alábbvaló népség, mint az igazhitű mozlimoké, következésképpen tartoznak létüket adóval megváltani. Micsoda feje tetejére állított gondolkodás ez és hányan vállalják büszkén.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Az egymással való osztozkodás globális kérdés. Értenünk kell, hogy mindenki szegényen jön a világra, és koldusszegényen hagyja is itt. A vagyoni különbségek csak születésünk után érnek utol bennünket. Vágyom rá, hogy a föld javaiból igazságosan részesüljünk. Ez a vezető hatalmak és a kiszolgáltatottak közös és megoldandó problémája. Mekkora vagyonrész esik rám, ha 7 md emberben gondolkozom? A 7 md emberből hány jött létre a szerelem önfeledtségéből (ugye van ilyen?) s hány a férfi akaratából (hogy az elkövetett abúzusokat eufémisztikusan fejezzem ki). Gyanítom, hogy sokkal többen születnek erőszakos módon, mint sejtenénk. A kérdés: miféle emberek lesznek azokból, akik az erőszakot látják környezetükben naponta – késsel hadonászó, megkövezéshez készülődő embereket? Nem nehéz elképzelni a választ.  
Bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. A megbocsátást készségként kell elsajátítanunk. Mindenre és mindenkire vonatkoztatva. Különben ne reménykedjünk, mert megkötjük Isten kezét. Nekünk meg kell bocsátanunk, ha az ellenünk vétkező nem is bocsát meg. Nem az ember az ellenségünk, hanem a bűn(e). És még: „Atyám, ne ródd fel nekik bűnül, mert nem tudják, hogy mit cselekednek” – mondja Jézus a kereszten.  
És ne vígy minket kísértésbe.  Nekem ez azt jelenti, ne próbálj meg bennünket erőnkön felül. Légy mellettünk, amikor ökölbe szorul a kezünk, amikor elönti az agyunkat a düh. Hadd maradjanak indulataink a normál tartományban. Hányszor láttam sokkoló képeket a tévében, amikor a migránsok egymásnak esnek vagy az intézkedő rendőröknek. Hányszor, amikor tüntetők és ellentüntetők összecsapnak, amikor kőzápor zúdítanak a rendőrökre, amikor autógumikat égetnek, amikor a bennszülöttek felégetik a migránsoknak kiszemelt házakat.
Szabadíts meg a gonosztól. Ha a migránsok és mi fájunk egymásnak, keríteni kell nekik élhető lehetőségeket saját vidékükön. Ha ellenséges szándékkal özönlenek hozzánk, szabadíts meg tőlük. Ha mi vagyunk indokolatlanul ellenségesek, őket szabadítsd meg tőlünk. Néha mi se tudjuk, hogy mit cselekszünk. És még egy gondolat. A pénzmágnás világ gerjeszti a népvándorlást. Nem látom át, de elképzelem, hogy a Gondviselés valamiféle eszközei ezek a mammon-tisztelők és a vándorlók is. Valamit üzen velük az Úr, rá kellene jönnünk, hogy mi a célja vele, hiszen nem akadályozza meg őket vándorlásukban. Ez egyelőre titok előttem.
102. ZSOLTÁR (ízelítő). IMA MEGPRÓBÁLTATÁSBAN (Egy szenvedő imája, aki nyomorúságában elpanaszolja baját az Úrnak.) Hallgasd meg imámat, Uram, kiáltásom jusson színed elé! ... napjaim tovatűnnek, mint a füst, tagjaim égnek, mint a tűz. Kiaszott, mint a fű, s kiszáradt a szívem, elfelejtettem megenni kenyerem. Sóhajtozván emésztem magam, bőröm csontomra tapadt. ... Az álom elkerül és panaszkodom...
Uram, Kelj föl és könyörülj meg Sionon, mert eljött az idő, hogy irgalmas légy hozzá; már itt van az óra. Sion kövei kedvesek szolgáidnak, sírás fogja el őket romjain. Akkor majd félik a pogányok az Úr nevét... Ha majd újra fölépíti Siont, ha megjelenik fönségében, ha meghallja a szegények kiáltását, és nem veti el többé imájukat. ...
Útközben megtört az erőm: Engedd tudnom, mily kevés napjaimnak (száma). Ne ragadj el életem derekán, te, akinek évei túlnőnek minden nemzedéken... a föld és az ég ... elmúlnak, de te megmaradsz. Közöm. A zsoltár szerkezete: először és a zsoltár utolsó mondataival saját fájdalmát kiáltja el az Úrhoz a zsoltáros, közbül pedig Jeruzsálem elvesztét. Most ez ragadott meg: Napjaim tovatűnnek, mint a füst. Le is blokkolok ennél. Egy idős ember hétköznapjainak alig van ritmusa. Nincs hétfői értekezlet, nincs Munkaprogram a hét előjegyzési naptára úgyszólván üres. Sokszor magam se tudom, melyik napja van a héten. Pedig ez egy lehetséges váz, amelyre fel lehet rakosgatni a tennivalókat. Ha ugyan vannak halaszthatatlan dolgaink. Nem mindig és nem mindenkinek. Nálunk az unokák érkezése ilyen program.

Ma elmaradt az órás séta, elmaradt az olvasás is. Inkább rejtvényeket fejtettem. Pedig itt sorakoznak szekrényemen azok a kötetek, amelyek megemésztésre várnak. Sorolom őket:
Th. Mann: József és testvérei
Th. Mann: Úr és kutya (kisregények)
C. Carretto: atyám, reád bízom magam
Örkény I. Tóték
Déry T.: Képzelt riport, A félfülű
Móra F.: Kincskereső kisködmön (újraolvasásra vár, mert olyan idilli, annyi humor van benne)
Rózsa Huba: A világ és az emberiség eredete a Bibliában
Örkény I.: Lágerek népe (újraolv.)
Mustó P. SJ.: Megszereted, ami a tied    
André Leonard: Miért hiszünk. A hit érvei
Móricz Zs.: Kerek Ferkó
Mócsy Imre SJ: Nyitott szívvel
Ha jól számolom, 12 kötet. Ha szétszórom elég egy évre. S közben ki tudja, mik nem előzik meg a kirakott köteteket?
Olvasnivaló tehát van, türelmem egy kicsit kevesebb, de fog ez menni.
Amíg olvasok, addig nem írok. Amíg írok, addig nem olvasok, kivéve azt az esetet, amikor egy könyvből másolok ki részleteket.
101. ZSOLTÁR. KIRÁLYI FOGADALOM (Dávid zsoltára) Jóságodról és igazságosságodról énekelek, hárfán játszom előtted, Uram! Az ártatlanság útján akarok járni, mikor jössz már hozzám? Tiszta szívvel akarok élni házamban, szemem nem nézi azt, ami bűnre vinne. Gyűlölöm, aki gonoszat művel, s nem tartok vele közösséget. Az álnok szív maradjon távol tőlem, nem ismerem azt, ami gonosz. Aki titokban rágalmazza embertársát, azt elveszítem. A fennhéjázót és a felfuvalkodottat nem tűröm. Szemem megkeresi a hűségeseket a földön, ők laknak majd velem. Aki egyenes úton jár, az legyen a szolgám, nem lakhat házamban, aki hamisságra hajlik. Aki hazugságot beszél, nem áll meg színem előtt. Reggelenként megsemmisítem az ország bűnöseit, száműzöm az Úr városából a gonoszakat mind. Közöm. Dávid csakugyan tudott hárfán játszani. Ő játékával dicsérte Urát, volt bohóc, aki éjjel bohócmutatványokkal szórakoztatta az Istent a templom csendjében. Más táncolt neki, a szentek mind saját tehetségükkel szolgálták Urukat. Ma is ez a helyes magatartás. A közmondás is azt tartja: Bolond, aki olyan kalappal akar köszönni, amelyen nincs neki. Eddig érthető. A rövid zsoltár második fele mintegy az Isten szemével néz az emberre. Pedig ezt is Dávid mondja, akinek hatalma van, aki naponta igazságot szolgáltat a város kapujában. Úgy akar látni, ahogy Isten lát, úgy akar ítélni, ahogy Isten ítél. Mi is ezt tesszük szelíd formában. Próbálunk mindenkit megérteni, talán mentegetni is, hiszen Isten irgalmas.

Ez a világ a mikroorganizmusoké – ők bontanak le mindent elemeire a földön;
Ez a világ a termeszeké, hallatlan szervezettségben építik saját birodalmukat;
Ez a világ a hangyáké, akik behatolnak mégis a termeszvárakba;
Ez a világ a méheké. Családjaikat fejlett kommunikációjuk segíti a táplálékszerzésben;
Ez a világ a rovaroké, nélkülük aligha volna sikeres a növények beporzása;
Ez a világ a zuzmóké, moháké, amelyek a legzordabb körülmények ellenére telepeket építenek;
Ez a világ a gombáké. spóráik behatolnak mindenhová – a szimbiózis megtestesítői ők;  
Ez a világ a pókoké. Az ökörnyálas időszak kétségtelen bizonyítéka a pókok mindenütt jelenlétének;  
Ez a világ a szárazságtűrő növényeké. A kiaszott réten virulásukkal bizonyítják életrevalóságukat;
Ez a világ mindenféle növényeké, mert csaknem kiirthatatlanok. Mindenütt jelen vannak;
Ez a világ a planktonoké és halrajoké, melyek bőséges táplálékot adnak a ragadozóknak;
Ez a világ a gilisztáké, ők porhanyítják a talajt;
Ez a világ a madaraké, melyek elérhetetlen magasságokból szemlélik a földi életet;
Ez a világ a felfedezett és még fel nem fedezett növény- és állatfajoké – gazdagságuk végtelen;
Ez a világ a ragadozóké, amelyek éhségüktől vezérelve uralják a növényevőket;
Ez a világ az emberé, aki képes reflexióra és önreflexióra. Uralma alatt tartja az élőket;
Ez a világ a Krisztusé mert ő az alfa és az ómega, a kezdet és a vég, minden érte teremtetett;
Ez a világ az Istené, aki az eget és a földet teremtette, és aki minden teremtmény gondviselője.   
100. (Hálaadó zsoltár) FELHÍVÁS DICSÉRETRE. Ujjongjatok az Úrnak, országok, mind, örömmel szolgáljatok neki, lépjetek színe elé vigadozva! Tudjátok meg, Isten az Úr! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk. Az ő népe vagyunk, és nyáj a legelőjén. Lépjetek be kapuin hálaénekekkel, előudvarába dicsőítő énekkel! Adjatok hálát és áldjátok nevét, mert jó az Úr, irgalma örökké megmarad, és hűsége nemzedékről nemzedékre. Közöm. Hívószavak. Ujjongjatok, szolgáljatok, lépjetek be, ismerjétek (f)el, adjatok hálát, áldjátok... Hát akkor tegyük ezt, mert ő az Úr!

Nem azért élünk, hogy együnk; azért eszünk, hogy éljünk. A kérdés, hogy mit. Egy régi vicc jut eszembe. A rabbihoz bekopog Grün, és elmondja, hogy a Kohn egy szemét alak – ezért meg ezért. A rabbi helyesel mondván: Igazad van, Grün. Grün el, Kohn érkezik. Elmondja, hogy a Grün egy pimasz fráter – ezért meg ezért. A rabbi helyesel, mondván: Igazad van, Kohn. Kohn el. A samesz csóválja a fejét: Rabbi, megfigyeltem, hogy bármily furcsa, mind Grünnek, mind pedig Kohnnak igazat adtál. A rabbi elmosolyodik, és azt mondja: Igazad van, samesz.
Schirilla György leteszi voksát a vegetárius étrend mellett. A legtöbb ember nem követi őt, és vegyes (növényi és állati eredetű) étrenden él – gyorsan hozzáteszem, hogy – és élelmiszeripari vegyszereken. Az emberek harmadik csoportja kizárja a növényeket, csak húsfélékkel táplálkozik. Most mi is ez utóbbiakhoz csatlakoztunk anélkül, hogy részleteiben ismernénk a vegetárius étrend lényegét. Meggyőzőbbnek tűnt számunkra az az érvelés, ami szerint az emberi faj törzsfejlődése (kb. 10 millió év) során a ragadozókéra emlékeztető emésztőrendszere alakult ki. Ezért lettünk a paleo-ketogén étrend alkalmazói.
Számos alapigazságot fogadtunk el, amelyek segítenek eligazodni a nekünk új étkezési formát tekintve. Próbálom most néhány tőmondatban leírni őket.
Az első a fenti közmondás. Ennek igazsága keresetlen szavakkal:
– Az étkezés huszadrangú dolog.
– A természeti népek húsevők. Megeszik az állat minden részét. Ez kijelöli a helyes hús/zsír arányt (kb. fele-fele).
– A p-k étrend „szükségleti táplálkozás”, szemben a szénhidrátalapú nyugati táplálkozásformával. Ízei visszatérnek, mert kizárják az édességek gazdag tárházát: nemesített gyümölcsök, édességek, fagyi, levek, házi sütemények, tészták, gabona, stb.
– Mivel kétségtelenül egyhangúbb, nincs is ingerenciája az embernek arra, hogy rendszeresen túlegye magát.
– Akkor eszünk, ha éhesek vagyunk, s nem akkor, amikor eljön a reggeli, tízórai stb. ideje. Ez teljesen új nekünk, de nem a természeti népeknek, ahol napjában általában egyszer, esetleg kétszer esznek. Sőt: gondoljunk csak arra, hogy a vadász mikor eszik? Amikor sikerül vadat ejtenie. Előfordul, hogy napok maradnak ki. Ilyenkor saját tartalékaiból egészíti ki energia-, vitamin- és cukorszükségletét.
– Akkor iszunk, ha szomjasak vagyunk: elsősorban vizet, limonádét mézzel. Kávét igen, teát nem.
– A puding próbája, hogy megeszik. A p-ket-étrendé is az. Megpróbáltuk és működik.
– Olyannyira működik, hogy szakorvosi felügyelet mellett a legtöbb egészségügyi vegyszer (gyógyszer, gyógytea stb.) szedése elhagyható. Ez pedig olyasmit jelent, hogy a betegségekből gyógyulunk.
– A p-ket-étrenden élők testsúlya normalizálódik. A soványak megemberesednek, a kövérek pedig ütemesen visszafogynak a nekik megfelelő normális testsúlyra.
– Ehhez látni kell, mik ártanak leginkább. Mindenféle gabona, tej és tejtermékek, cukrok, burgonya, paprika, paradicsom, padlizsán, hüvelyesek...
– ...és mik használnak: húsok-zsírok, tojás, szalonna, tepertő, gyökérzöldségek módjával, egy almányi gyümölcs, vörös húsok, belsőségek. Májból és velőből (vitaminbombák) hetente 1-2 alkalommal fontos enni.
Mindezekről részletesen olvashatunk a paleomedicina.com honlapon.
99. ZSOLTÁR. ISTEN, AZ IGAZSÁGOS KIRÁLY. Király az Úr – a népek reszketnek; kerubok fölött trónol – a föld megremeg. Nagy az Úr a Sionon, fönséges minden nép felett: dicsőítsék nagy és félelmetes neved, mert szent és hatalmas vagy! Király vagy, az igazságosságot szereted te vetetted meg a rend alapját, te alkottad a jogot és az igazságot Jákobban. Magasztaljátok az Urat, Istenünket, hajtsatok térdet lába zsámolya előtt, mert szent! Mózes és Áron a papok közül, és Sámuel azok közül, akik megvallották nevét: ők az Úrhoz kiáltottak és meghallgatta őket. A felhőoszlopból beszélt hozzájuk, megőrizték bizonyítékait, és a parancsokat, amelyeket rájuk bízott. Urunk, Istenünk, te meghallgattad őket, Istenünk, te kegyes voltál hozzájuk, de vétkeiket keményen büntetted. Magasztaljátok az Urat, Istenünket, boruljatok le szent hegyén, mert szent az Úr, a mi Istenünk! Közöm. Úgy járok vele, mint Karinthy Petőfi versével. Amikor ki akarta szedni belőle a lényeget, végeredményképp elmesélte ugyanazokat a történéseket a saját szavaival (Egész úton hazafelé...) Azért megpróbálom. Az Isten szent király, szereti a rendet, a jogot és törvényt ő alkotta, aki bünteti a rosszat. Szóba áll az emberrel. Csakhogy ma hatalmas a zaj. Általában érzéketlen az emberi fül, hogy a szellő susogásában felfedezze Isten jelenlétét, netán megszólító szavait.       

Talán említettem, talán nem, elolvastam szanatóriumi magányunkban három könyvet, amely a következő négy volt. Bolyki László Kegyelem és kalmárszellem, Turcsik György visszaemlékezését élete néhány epizódjáról, Tóth Csaba Paleolit gyógyítás c. munkáját, és (OK, ez már négy lesz) Havas Henrik Magyar irka c. naplóantológiáját. Ez a vaskos füzet elsősorban korrajz. Legalábbis 25 évvel a keletkezése után nekem az: néhány híres és néhány „hírtelen” ember bemutatkozása.  Kik azok? Húzó nevek és nem húzó nevek. Sorolom őket: Torgyán József, Pozsgay Imre, Tonhauser László, Zalatnai Sarolta, Nagy Feró, Schirilla György, Zentai Péter tudósító, egy rab Vácról (Illés Emil), egy lelkész Németh Géza, egy bakfis (Kálmán Zsanett), egy AIDS-es (...Imre), egy alkoholizmussal küszködő mátészalkai nő (Mártonfi Zsuzsanna). Mind azonos időszakban írják napjaik eseményeit (1990 június). Feltűnő, hogy Torgyán folyamatosan rohan, szervezi pártját, saját helyét, előad itt, meg ott, állandóan utazgat, levelez és telefonál. Pozsgay hozzá képest a leírtak alapján fele annyit se ügyködik, inkább morfondíroz, hogy a pártja kiüresedése folytán mihez kezdjen az így keletkezett űrrel. vívódásairól számol be. Feró jópofira veszi a dolgot, Tonhauser korának sztárrendőre azon kesereg, hogy mennyire merev a rendszer, mennyire nem megbecsült a szakma, s hogy 300 ft-ért kelnek el a Keleti pu-nál a Bécsből csempészett kvarcórák. Schirilla éjt nappallá téve dolgozik, írja vegetárius könyveit, terjeszti a növényi táplálkozásra vonatkozó elképzeléseit, gyógyít, s naponta megmártózik a Dunában hosszabb távokat úszva. A többiekről nincs különösebb mondanivalóm. Mindenki el van foglalva a saját gondjával.
Először meglepett a válogatás merészsége, a mintavétel szóródása, aztán igazat adtam a szerkesztőnek. Hallgattassék meg mindenki, s mert ez nem lehetséges, „ebbül is egy kicsi, abbul is egy kicsi”.
98. ZSOLTÁR. A VILÁG BÍRÁJA. Zengjetek új éneket az Úrnak, mert csodálatra méltó, amit művelt. Jobbja kivívta a győzelmet, igen, szent karja győzelmet szerzett. Kinyilvánította az Úr üdvösségét, igazságosságát feltárta a pogányok előtt. Megemlékezett jóságáról és hűségéről Izrael háza iránt. A föld minden határa látta Istenünk üdvösségét. Ünnepeljétek az Urat, országok, mind, örüljetek és vigadjatok! Dicsőítsétek az Urat muzsikával, szóljon citera és hárfa! Trombita és kürt hangjával ujjongjatok színe előtt, az Úr s Király előtt! Harsogjon a tenger és ami betölti, a földkerekség s akik lakják! Folyók, tapsoljatok kezetekkel, hegyek, társuljatok az ujjongáshoz! Az Úr színe előtt, aki közeledik, aki jön, hogy kormányozza a földet, és igazságosan a népeket. Közöm. Újszövetségi lehetséges megfogalmazása: E jelben győzni fogsz! Et a jel, Krisztus keresztje. Addig pedig szóljon hangosan az ének, a citera és a hárfa, a taps, mert az Úr mindig közeledik. Ma is.

Egyszer útközben Jézus látott egy vakon született embert... sarat csinált, s a sarat a vak szemére kente, majd meghagyta neki: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” ... Az elment, megmosdott, s amikor visszatért, már látott. ... megkérdezték tőle: „Hogyan nyílt meg a szemed?” Elmondta nekik: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, a szememre kente s meghagyta: Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Elmentem, megmosdottam és látok.” ... elvitték a farizeusokhoz, mert az a nap, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a szemét, szombati nap volt. A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan nyílt meg a szeme. Elmondta nekik: ...„Mit tartasz arról, aki visszaadta a szemed világát?” „Azt, hogy próféta” – felelte. ... A farizeusok kijelentették: Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” Azt, hogy bűnös-e – felelte –, nem tudom. Csak azt tudom, hogy vak voltam, és most látok.” Tovább kérdezték: „Mit csinált veled? Hogy adta vissza a szemed világát?” A vakon született: Talán ti is tanítványai akartok lenni?” A farizeusok: „Légy a tanítványa te! Mi Mózes tanítványai vagyunk. Mózessel beszélt az Isten, de hogy ez honnét való, azt nem tudjuk.” ... A volt vak: Amióta fennáll a világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna egy vakon születettnek a szeme világát. Ha nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.” Erre rászóltak: „Te akarsz minket tanítani, aki mindenestül bűnben születtél?” Ezzel kidobták. (Vö. Jn 9. fejezet)
Aki gyógyulni akar, és súlyát normalizálni, az cselekedjen: egyen paleo-ketogén élelmiszereket.
Ha elmégy a nyugati típusú orvoslás emberei közé, ellenérzéssel fogsz találkozni. Támadni fogják a módszert, mely teljesen ellenkezik a saját gyakorlatukkal. Dicsérheted a paleo-orvoslást, csóválják a fejüket, és tiltakoznak ellene. Mondhatod, hogy eldobtad a gyógyszereidet, és jól érzed magadat nélkülük, meglepődnek talán, hogy látványosan lefogytál. Mégis... Hiába ajánlod nekik a módszert, kikérik maguknak esetleg „leordítják” a fejedet. Te bizonyítod, hogy mi történt veled, ők furcsán néznek rád. Különösen, ha rá akarod bírni őket, hogy változtassák álláspontjukat. Ha kéred a tőlük is megkapható vizsgálatokat, könnyen megjárhatod. Kidobhatnak, elutasíthatnak, beperelhetnek, kígyót-békát összehordhatnak ellened és a paleomedicina ellen. A világ már csak ilyen.
97. ZSOLTÁR. AZ ÚR DIADALMENETE Király az Úr! Ujjongjon a föld, ünnepeljen a sok sziget! Felhő és homály van körülötte, trónjának támasza jog és igazság. Előtte tűz lobog, s megemészti ellenségeit körös-körül. Villámai megvilágítják a földkerekséget, a föld látja és megremeg. A hegyek szétfolynak, mint a viasz, a világ urának tekintete előtt. Az egek hirdetik igazságosságát, a népek szemlélik fölségét. Szégyent vallanak, kik képek előtt hajtanak térdet, akik bálványokkal dicsekszenek: az istenek mind térdre hullnak előtte. Sion hallja és vigad, Júda leányai ujjonganak, ünneplik, Uram, ítéleteidet. Mert te vagy, Uram, a legfőbb a földön, messze fönségesebb minden istennél. Az Úr szereti, akik gyűlölik a rosszat, őrzi azok lelkét, akik hűségesek hozzá, s megmenti őket a gonoszok kezétől. Világosság ragyog fel az igaznak, az ártatlan szívet öröm tölti el. Örüljetek hát, igazak, az Úrban, és áldjátok szentséges nevét!  Közöm. Isten attribútumainak kis felsorolása: Felhő és homály, jog és igazság, tűz, megvilágító, fölséges, a bálványok „térdre hullnak” előtte legfőbb a földön, fenséges. Konklúzió: Az Úr őrzi a hűségesek lelkét. Örüljetek hát, igazak, az Úrban, és áldjátok szentséges nevét!  

Ja-ma-ha-zamegyünk. Megrakodva egy hetes testi valónkat gatyába rázó klinikai eseménysoron, túl egy találkozáson, ahol érdeklődés mutatkozott a minket ért tréning és gyakorlat iránt. Túl egy facsemete ültetésén, túl a rokonokkal való beszélgetésen. Túl 300 km levezetésén, túl MMóvár óvárának megtekintésén, túl egy nagy sétán, túl-túl messze túl…
Törekszünk haza, mert otthon is munka vár. Jelentem jól vagyunk, állok elébe a munkának. Normalizálódott a tenzióm, normalizálódni fog súlyom is. Ezt szeretnénk, erre törünk. Jobb szolgálni összeszedettebben, mint szuszogva, eltorzult idomokkal.
96. ZSOLTÁR. AZ ÚR KIRÁLY ÉS BÍRÓ. Énekeljetek új éneket az Úrnak, minden föld zengjen dalt az Úrnak! Énekeljetek az Úrnak és áldjátok nevét, naponként hirdessétek üdvösségét! Hirdessétek dicsőségét a pogányok között, csodatetteit minden nép előtt! Mert nagy az Úr és méltó a dicséretre, félelmetesebb ő minden istennél. A népek minden istene üres káprázat, az Úr azonban az ég alkotója. Előtte fenség és méltóság, szentélyében hatalom s fényesség. Adjatok az Úrnak, népek törzsei, adjatok az Úrnak tiszteletet és hatalmat! Adjátok meg az Úrnak neve tiszteletét! Ígérjetek áldozatot és hozzátok színe elé, szent udvarában imádjátok az Urat! Minden föld remegjen előtte, hirdessétek a pogányoknak: „Király az Úr!” Megszilárdította a földet, hogy ne inogjon, igazságosan kormányozza a népeket. Örüljön az ég, ujjongjon a föld, vele együtt zengjen a tenger, s ami benne van! Vigadjon a rét és minden virága, örüljenek az erdő fái az Úr színe előtt! Mert nézd, közeledik, jön, hogy kormányozza a földet. Igazságosan uralkodik majd a földkerekségen és hűségesen a népek fölött. Közöm. Lényegre törő dicsőítés antropomorf elemekkel. (jön, hogy kormányozza a földet.) Nem jön, hanem folyamatosan van. Felőlünk nézve ugyan a jövőbe mutat minden, ami az örök életet illeti. Merthogy anyagi világunkban létezik a történések, cselekedetek egymásutánja. Addig is énekeljetek új éneket az Úrnak, áldjuk a nevét.

A Magyar irka 1. száma 1990-ből hoz ismert és ismeretlen emberektől naplórészleteket. Egyfajta tükröt tart elénk arról, hogy kiket mi foglalkoztatott abban a korban (pl. kvarcóra-csempészés.) Ezekre talán még visszatérek, de aktualitásánál fogva most Schirilla Gy. Írásából kívánok idézni, hogy láttassam a homlokegyenest eltérő véleményeket az étkezéseket illetően. Róla annyi a számomra új információ, hogy istenhívő valaki, aki szívrendellenességtől és gyermekparalízistől szenvedett. Alvásigényét minimalizálta, remélve hogy teljesen elhagyhatja. Sportteljesítéseiről itt hadd ne szóljak. Élt hetven évet, amikor szívroham vitte el. A vegetárius étrend híve, szószólója és terjesztője, aki gyógyítással is foglalkozott, noha az általa felsorolt tanulmányok nem predestinálják. Tisztelettel adózom az emlékének és most idézek naplója üzenetéből. Ezt írja: „Ha egészségét meg akarja tartani (visszaszerezni), akkor ne fogyassza el állattestvérét. A szétesési processzusokkal sejtjeinek degenerációja következett be. Az ember aligha követhet el nagyobb merényletet egészsége ellen, mint akkor, ha leölt állatok tetemeinek a koporsójává válik… Egy bizonyos: a húsevő ember nem ölheti ezerszámra állattestvéreit büntetlenül. A szörnyű tettének minden következményével számolnia kell! Ezért a húsevő ember élete szenvedések és betegségek láncolata. A vegetarianizmus túllép a táplálkozástudományon, hiszen erkölcsi világnézet, mely a Ne ölj parancsra épül.” Ha már Biblia. A Teremtés könyve 1,4 ezt írja: „Ábel juhpásztor lett…” Ha a választott nép nem evett volna húst vélhetően kipusztul. Ábrahám vendégei tiszteletére állatot vágatott s készíttetett el. A kivándorlás úgy indult, hogy minden család egy bárányt fogyasztott el mindenestül. A vándorlás idején pedig fürjcsapat hullott a mannát megunó néptömeg ölébe. Az Újszövetségben is bőven találunk húsevésre vonatkozó adatot. Elfogyasztották a húsvéti bárányt. Jézus halat sütött a tóparton, s kínálta övéit. Maga is evett belőle. Az állattestvér kifejezést ugyan nem ismerte, méltán, mert a mi testvéreink az emberek, ha el nem zárjuk előlük magunkat. A fent idézett gondolatok jól példázzák, hogy ha valaki részigazságok hangoztatásával kívánja bizonyítani igazát, akkor meg is teszi. Azért meglepett Sch. Gy. nyilatkozata.

95. ZSOLTÁR. FELHÍVÁS DICSÉRETRE. Gyertek, zengjünk dalt az Úrnak, ujjongjatok üdvünk sziklája előtt! Dicsőítő énekkel lépjetek színe elé, magasztaljátok hangosan, zsoltárt énekelve! Mert nagy Isten az Úr, fölséges király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai. Övé a tenger, ő alkotta, övé a föld, keze teremtette. Gyertek, boruljatok le és imádjátok, hajtsatok térdet az Úr előtt, aki teremtett minket! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, s kezére bízott nyáj vagyunk. Bárcsak meghallanátok ma a szavát: „Ne keményítsétek meg a szíveteket, mint egykor Meribánál, mint a pusztában Massza napján! Atyáitok ott megkísértettek, bizonyítékot követeltek, jóllehet látták tetteimet. Negyven évig viszolyogtam e nemzedéktől. Így szóltam: Tévelygő szívű nép ez, nem ismeri útjaimat. Ezért esküdtem meg haragomban: Nem mennek be nyugalmam (országába)!” Közöm. Hívószavak: nagy az Úr; Övé a tenger, övé a föld; imádjátok. Sokat idézett mondás: „Ne keményítsétek meg a szíveteket, mint egykor Meribánál, mint a pusztában Massza napján!” Ott zúgolódtak a zsidók, mert szomjasak voltak, Mózes botjával a sziklára csapott, s forrás keletkezett... „bizonyítékot követeltek, jóllehet látták tetteimet”. Ilyenek vagyunk. Állandóan éhezzük az újnál újabb bizonyítékokat. És ha felismertük, viselkedésünkben sokszor nem igazoljuk vissza a megismert igazságokat. Ezt hívják megátalkodásnak.

Mosonmagyaróvárig 160 km-t csalinkáztunk különféle minőségű utakon. Hála Istennek, szerencsésen minden baj nélkül megérkeztünk. Kisebb csodát generált megújuló kinézetünk a fiatalok körében. Mivel erős a kötődésük a CH-ételek, italok iránt, helyettük is azt fogalmaztam meg, hogy nekünk lényegesen könnyebb elszánni magunkat a létmódváltásra, mert ha úgy tetszik, rövidebb ideig kell kibírnunk a „szükségleti étkezést”. Örömömre ragyogó közérzetben töltöttem a napot. Vérnyomásom nem szökött fel, sőt… Így nem tértem vissza a korábbi Normodipine felezett mértékű bevételéhez. Nincs rá szükség. Mivel nem vagyunk éhesek, várunk a reggelivel. Talán tízórai lesz belőle.
Átlapoztam a Zalaszentgrótról készült, kapott fényképalbumot. Újra ott voltam kicsit, ahol egy hetet töltöttünk. Még fülemben dübörög az ablakunk alatt robogó John Deer traktorok hangja. Kb. akkora hangjuk volt, mint a felszálló repülőgépeknek. Reméltem, hogy nem néznek be hozzánk a zárt ablakon át. Persze szó nem volt erről, bár a FB-on láttunk egy amerikai képet, ahol egy autó gazdástul „bement” egy házba.
Egyelőre tehát minden rendben. Maradjon is csak így.
Reggel mosoly paleo-ketogén páromra és kiugrunk az ágyból.
Elképzelem, hogy társalgásunk egyik témája lesz: Ketózisban vagy, drágám? J
94. ZSOLTÁR. (Ízelítő) AZ IGAZSÁGOS ISTEN. Boldog ember, akit te tanítasz, Uram, akit törvényed szerint nevelsz, hogy a rossz napok elmúltával nyugalmat adj neki, ám a gonoszt elnyeli a sír. Az Úr nem hagyja el örökségét. Mert az ítélet visszatér az igazságossághoz, és a tiszta szívűek mind követik majd… Ha már azt hiszem, hogy inog a lábam, akkor is megvéd a kegyelmed, Uram. Ha a szívben felgyülemlik a gond, vigasztalásod felvidítja a lelkem… az Úr az erősségem, menedékem sziklája az Isten… a [gonoszokat] gonoszságuk által veszti el. Közöm. Sok mindenről szól ez a zsoltár. A korabeli szokásos átkok mellett van pozitív mondanivalója. Isten az üdvösségünket akarja. A törvényei kitinpáncélként veszi körbe azokat, akikkel szövetséget kötött. A rossz napok után csakugyan a nyugalom időszakai következnek. Ezek a periódusok váltják egymást. Ahogy szoktam mondani: Ez a világ nem tökéletes.