Mickey webnaplója

Kezdenünk kell valamit a migránskérdéssel (nem egy kérdéssel, hanem ezer és egy kérdéssel).  Mivel tehetségeink, karizmáink, kompetenciáink különfélék, feladataink is jócskán divergálnak.  
A politikus keresse meg azokat a lépéssorozatokat, amelyek kivezetnek ebből a csődtömegből;
a karitász munkatársa próbáljon meg konkrét segítséget adni a hozzá fordulóknak;
a fiatal egyedülálló igyekezzen testi fáradságot nem kímélve előmozdítani az elesettek sorsát;
az idősek ne szűnjenek meg bizalommal kérni az Ég Urát, hogy mentse meg értékeinket, mentse meg civilizációnkat;
az arctalan pénzmágnások vonják vissza agaraikat;
a komoly kutatások művelői elemezzék a kialakult helyzetet s javasoljanak megoldást;
a nemzetek döntsék el, hogyan akarnak viszonyulni a különféle okokból vándorlókat illetően;
a kormányok és parlamentek saját nemzetük akaratát képviseljék;
a határőrök vigyázzanak a törvényességre, mert törvények nélkül nincs jogállam;
a migránsok, megélhetési bevándorlók, üldözöttek próbálják meg tiszta fejjel elgondolni: megéri-e egy számukra teljesen idegen kultúrában gyökeret ereszteni? Nem fizetnek túl nagy árat érte?
azt is próbálják megérteni, hogy az EU nem fejőstehén, s a gyaurok nem kívánnak adózni a mozlimoknak;  
az embercsempészek legyenek tisztában vele, hogy martalóc munkájuk miatt börtönben végezhetik;
a politikai választások érintettjei gondolják meg, hogy hazárdjáték egy esetleges választási siker miatt saját népük jövőjét odadobni felelőtlen döntéshozók martalékául.
Akiket felsoroltam és akiket nem, gondolják meg, hogy egyszer talán nem is olyan sokára odaát megállnak majd a szőnyeg szélén. Mit fognak ott mondani?
Van egy vigasztaló, megfontolandó, továbbítandó hírem. Alighanem Pater FK-tól ered.
Ezt a konfliktusszériát egyedül Krisztus képes megoldani. Ő meg is fogja oldani.
113. ZSOLTÁR. ISTEN FÖNSÉGE ÉS IRGALMA (Alleluja!) Magasztaljátok, ti szolgái az Úrnak, magasztaljátok az Úr nevét! Az Úr neve áldott most és mindörökké! Napkeltétől napnyugtáig dicsőítsék az Úr nevét! Fönséges az Úr minden nép fölött, dicsősége felülmúlja az egeket. Ki olyan, mint az Úr, a mi Istenünk, aki a magasságban trónol, aki letekint az égre és a földre? A gyengét fölemeli a porból, a nyomorultat fölsegíti megvetettségéből. Előkelők közt ad neki helyet, népének legjobbjai közt. A magtalannak helyet ad a házban, hogy mint anya örüljön gyermekeinek. Közöm. Húsvétkor énekelt hallel zsoltár. Isten nagyságát és irgalmasságát hirdeti meg. Kijelöli határtalanságát. Kelettől nyugatig, népek felett trónol az egekben. Onnan néz a nyomorultra és visszaadja neki emberi méltóságát. (Jó tudni, hogy bár az emberi méltóság egy idős az emberiséggel, a jog először az USA Függetlenségi Nyilatkozatában említi, utóbb a fr. forr. is.) Katolikusok számára forrása az Isten, aki saját képmására teremtette az embert. Ez a képmás tekint teremtőjére hálával és bizalommal. Csak azokat az attribútumait ragadja meg Isten valóságából, amelyek hatalmasnak, végtelennek tekintik azt aki VAN.

Soha nem foglalkoztam azzal, hogy van-e alternatívája annak az étkezési módnak, amely szűkebb-tágabb környezetemben teljesen egyértelmű. Esszük, amit az üzletközpontok, a szakboltok gazdag választéka kínál. Ez persze nem egészen igaz, mert ismertem az Atkins-diétát, mely mellett látványosan le lehetett fogyni, egészen a ráncosodásig. Ismertem a testkontroll módszerét is, amellyel szintén le lehetett dobni valamennyit a felesleges kilókból. Mindkettő azzal a múló boldogságtudattal vett körbe, hogy „jól dolgoztam”, immár elég karcsú vagyok, a fogyókúrának itt a vége. S néhány hónap elteltével karcsúságomnak is vége lett. Újdonságként ért másoknak az a határozott felismerése, hogy többről van szó, mint a fogyókúra: két módon működik az ember emésztése: Zsír-hús alapon vagy szénhidrát alapon. Az előző ebben a formában nem tudatosult bennem, azért is nem, mert mindenki – mi is – a civilizált társadalmak gyakorlatához hasonlóan kizárólagosnak véltük a szénhidrát-alapú étkezést. A javasolt váltásnak már a neve is idegenül csengett: paelo-ketogén étkezési mód. Korábban valamelyest hallottam a paleósokról, de rálegyintettem. Divatos módszer, amellyel kapcsolatban észnél kell lenni.
Mindenesetre ráálltam, ráálltunk a paelo-ketogén étrendre, amely ugye nem éppen élvezetre törő valami, hanem ún. szükségleti étezés.
Óhatatlanul emlékeztet engem a választott mód egy gyerekkori élményemre. Egyik rokonunk eldobta katolicitását, ha ugyan élt még benne, és hívő lett. Nemcsak ő, hanem kisfia is. Átjöttek hozzánk téríteni, és nagy-nagy öntudattal említette a fiúcska, hogy mi nem vagyunk reiteristák, nem vagyunk pünkösdisták, hívők vagyunk. Na, aztán nekem mondhatta. Fogalmam se volt, hogy mit csinál, aki reiterista, vagy aki pünkösdista. Hogy mit csinálnak a hívők, az körvonalazódott elbeszélésükben.
Óhatatlanul ráéreztem az analógiára. Mi nem vagyunk szénhidrát alapon étkezők, nem vagyunk Atkins-diétán élők, nem vagyunk a testkontrollt alkalmazók, mi a paleo-ketogén étrendet követjük. Az más lapra tartozik, hogy jól tesszük, mert értelmesebbnek fogadtuk el, mert kutatóorvosi eredményekre alapozottnak ismertük meg, mert segít visszanyernünk az egészségünket.
112. ZSOLTÁR. AZ IGAZ EMBER DICSÉRETE (Alleluja!) Boldog ember, aki féli az Urat, akinek öröme telik törvényében. Törzse hatalmas lesz a földön, áldás van az igazak nemzedékén. Házát bőség és gazdagság tölti el, igazsága megmarad örökre. A jóknak világít, mint fény a sötétben, kegyes, igazságos és irgalmas. Jó annak, aki gyakorolja az irgalmat, aki szívesen ad kölcsön, és tetteit az igazsághoz szabja. Nem tántorodik meg soha, az igaz örökre emlékezetben marad. Rossz hírtől nem kell félnie, bátorsága szilárd, mert az Úrban remél. Szíve nyugodt, nem ismer félelmet; ellenségei szégyenben maradnak. Osztogat a szegénynek és adakozik, igazsága megmarad örökre, ereje dicsőségesen fölemelkedik. A gonosz rettegve látja ezt, fogát csikorgatja és eltűnik, a bűnösök öröme szertefoszlik. Közöm. Szép megfogalmazású hallél (alleluja)-zsoltár. Tele pozitív dolgokkal: boldog, öröm, hatalmas, áldás, bőség, gazdagság, igaz, jók, világít, kegyes, irgalmas, igazságos. kölcsön ad, szilárd, remél, nyugodt, nem fél, adakozik, erős. Az ilyen elől a gonosz fogcsikorgatva menekül. Ez az Isten országában így lesz, így van, hiszen már közöttünk is kezd kibontakozni az Isten országa. Beteljesülése, zavartalan kibontakozása azonban csak a létteljességben lesz lehetséges.

A Huygens-elv látványos valami. Ha egy hullám elé helyenként áttört akadályt teszünk, a szabad réseken egy-egy apró hullám keletkezik. Kicsit átfordítva a konfliktusokra – általánosságban kimondható, hogy egy konfliktus megoldása újabb konfliktusokat generál. Hogy is néz ki ez a mi esetünkben?
Ahhoz, hogy átszervezzük étkezési szokásainkat, helyet kellett csinálni a hús-zsír típusú élelmiszereknek. Elajándékoztuk tehát a cereáliákat, el a lekvárokat, befőtteket, tejféléket, az összes teafajtát... Helyükre tőkehús, szalonna, tepertő, tojás került. Ám itt a következő megoldandó probléma. A húsfélék, különösen, ha nem tartalmaznak ízfokozót, nitrátot, nitritet, tudom is én, mit, akkor tárolásuk időtartama lerövidül. Magyarán hamar megromlanak. A megoldás egy fagyasztó, mert a meglévő kapacitása elhanyagolható. Ha fagyasztó, akkor milyen? A láda alig jön számításba, mert annak mindig a tetejéről fogynának a húsok. Ki akar a fenekéig turkálni egy adag cubákért. Ha fiókos fagyasztó, akkor új? használt? mekkora? milyen márkájú? milyen árú? hova tesszük? Még az utóbbi kérdés a legkönnyebb. Akárhová tesszük, elfér, mivel jelenleg ketten lötyögünk a 67 négyzetméteres lakásban.
Egyáltalán miért kell okvetlenül fagyasztószekrény? Egyetlen épkézláb magyarázata van: Azért, mert a húsutánpótlás kicsit körülményesebb, mint elsőre gondolhatnánk. Sokféle minőséget tartanánk otthon, hogy pl. az egyébként jó ízű szalonnás tojásrántottán kívül változatos étkezésünk legyen reggelente. Más volna a helyzet, ha a szomszédunkban dolgozna egy legelő minőségű állatok húsát forgalmazó, megbízható hentes. De nincs ilyen. El kell mennünk a minőségi termékekért oda, ahol lehet ilyet kapni. Esetleg összebeszélni másokkal, hogy vegyünk meg egy negyed vagy fél disznót, nagyobb adag szürke marhát stb. Ha ez sikerül, be kell tárolni a zsákmányt... és reménykedni, hogy soha nem lesz tartós áramszünet.
111. ZSOLTÁR. ISTEN MŰVEINEK DICSÉRETE (Alleluja!) Szívem mélyéből dicsőítem az Urat a szentek tanácsában és a nagy közösségben! Az Úr művei nagyszerűek, emlékezetesek mindazoknak, akik örülnek rajtuk. Tevékenysége fönség és erő, s igazságossága örökké tart. Csodáit örökre emlékezetbe véste, az Úr kegyes és irgalmas. Ételt adott az őt félőknek, szövetségéről mindvégig megemlékezik. Népének megmutatta hatalmas műveit, neki adta a pogányok örökségét. Kezének műve hűség és igazság, parancsai változatlanok, érvényesek mindig és örökké; erőben és igazságosságban születtek. Népének megváltást küldött, szövetségét minden időkre kötötte, szent és magasztos a neve. Az Úr félelme a bölcsesség kezdete, okosak, akik kitartanak benne. Dicsősége megmarad örökké.  Közöm. Olyan rövid a zsoltár, hogy hamar be lehet fogadni kijelentéseit. Szép dicsőítéssel indul. Aki teljes emberségéből áldja a gondviselő Istent, az dicsőíti szívéből. itt is jövendöl a Messiásról. Érdekes szembesülni immár másodszor azzal a kijelentéssel, hogy az úrfélelem a bölcsesség kezdete. Majd még találkozunk vele, pl. a Bölcsesség könyvében. Jól jegyezzük meg, a bölcsesség kezdete az Úr félelme. Nem a beteljesedett bölcsességé. Az majd a szeretet lesz. Mindenesetre az Isten igazságosságától való félelem jelen van életünkben, s joggal: Senki sem állhat meg előtte, mert mindenki az ő irgalmára szorul.

Van egy Murphy-törvény. E szerint az emberek jó vezetés mellett folyamatosan azon munkálkodhatnak, amelyek tehetségüknek megfelelő. Alkalmasak a különféle kihívásoknak megfelelni, és elég széles ennek a palettája. Kudarc akkor következik be, amikor a majomlétrán oda kapaszkodnak, ahová már nem szól a kompetenciájuk. Ettől volt mulatságos annak idején az illetékes elvtárs, mert komolyan gondolta magáról, hogy minden ügy hozzá tartozik. Bár olykor rapszodikusan kijelentette, hogy adott kellemetlen ügy nem tartozik hozzá. A kompetencia éppen ezt a fogalmat fedi le: Illetékesség.
Nemrégiben megkértek, hogy legyek részese egy csevegő műsornak, ahol is az adventet kell elővezetni témaként, de úgy, hogy ne érezzék rosszul magukat azok se, akik nem várják Jézus születését, se magát a karácsonyt. Nem sokat haboztam rajta, hogy elutasítsam a kérést. Nem az én kompetenciám. Szeretek írni, s nem szeretek beszélni tömeg előtt (stúdióban se). Próbáltam értésére adni annak, aki felkért, hogy írást kérjen tőlem, azt teljesíteni fogom. Miért is kért volna, amikor csevegő partnert keresett. Életem során nem egy és nem két felkérést hárítottam már el.
Egy alkalommal valakinek főkönyvelőre lett volna szüksége. Miklós, ugye te értesz a könyveléshez. Hárítottam: valaha tanítottak könyvelést (akasztófás papír). Mi tagadás egy szerény jeggyel átmentem. De főkönyvelőséget vállalni?!    
Máskor rám néz az illető. Miklós, ugye te beszélsz nyelveket? Mondom, nyelveket nem, de magyarul tudok. Orosz és német alapfok birtokában meg se kísérelem bizonyítani, hogy beszélek nyelveket. Nem az én illetékességem.
Valaki arra kért, hogy a rádióban egy kerekasztal beszélgetésen vegyek részt a zene témakörében. Szeretem a zenét, ismerem is valamennyire a zeneirodalmat. De hogy stúdióbeszélgetésben vegyek részt, az nem az én kompetenciám.
Mondják, suszter, maradj a kaptafánál. Szerintem a közepébe talál a mondás, még akkor is, ha érdekes tapasztalat lehet olykor kísérletezni: vajon elég slágfertig vagyok-e, ha élethelyzetem megkívánja.
Magyarán: tehetségeink határainak a kikutatása fontos és szükséges valami.
Ám rossz élményként emlékszem egy évtizedekkel korábbi találkozóra. Főiskolás lehettem, barátom is az. Felkérték, hogy legyen egy találkozó szónoka. Falusi fiatalokkal való kapcsolatfelvételt célozta a tervezett szónoklat. Az értelmiségi fickó kivonult az emelvényre, és kb. ezt mondta: Most eljöttünk ide, hozzátok, hogy kölcsönösen megismerkedjünk, ti velünk, mi veletek. Jó, hogy találkozunk. Találkozni jó. És ezt ragozta még egyre zavartabban, majd lelépett a pódiumról. Égett, mint a Reichstag. Nem ismerte fel tehetsége korlátait.
Nem véletlen tehát, hogy blogger lettem. Erre predestináltattam.  Vén ám – írói vén a.
110. ZSOLTÁR. A MESSIÁS FŐPAPSÁGA (Dávid zsoltára) Azt mondta az Úr az én Uramnak: „Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!” Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette! Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen, anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta. Az Úr megesküdött és nem bánja meg: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” Jobbodon áll az Úr: haragja napján királyokat tipor le, a pogányok között ítéletet tart. A halottak halomban feküsznek, szerte a földön fejeket zúz szét. Útközben a patakból iszik, és újra fölemeli a fejét. Közöm. A próféta Dávid mutatkozik meg itt. Az „Atya jobbján ülő” isteni hatalommal rendelkezik. Ez majd a Messiás lesz. Tiéd a királyi méltóság (vö. Krisztus Király) Melkizedek az igaz főpap; személye elég titokzatos. Ábrahámmal találkozott s megáldotta. Jézus a szegletkő, aki e kőre esik, összezúzza magát, akire rázuhan, azt szétmorzsolja – próbálja értésünkre adni a Mester. Csupa messiási jelkép. S csakugyan teljesedett. Amit tehetünk: Nyílt szívvel rácsodálkozunk Jézus kétségbe vonhatatlan hitelességén. Erre van, aki rájön az írások olvasása által, van, aki nem.

In illo tempore (nyáron) Zamárdiban nyaraltunk. Kati lányunk sokat fotózott. Készített egy olyan képet rólam, amely a meztelen igazságot mondta ki – olvasta akaratlanul is a fejemre. Mivel 120 kilómmal nehéz volt sokáig álldogálni, megtámadtam a játszótéren egy rugós állatfigurát és ráültem. A hátulról felvett képen az állatból nem sok látszik, belőlem meg annál több. Szinte ráfolyok az ülésére, és akkora vagyok, mint egy elefánt. A látott élmény elraktározódott bennem és afelé terelte az érdeklődésemet, hogy még – talán utoljára – le kellene fogynom. Regnumi barátom feltett egy hirdetést: „Tartós fogyás orvossal”. Érdekelni kezdett, és mivel szoros volt a jelentkezési határidő, egy gyors megbeszélés után elhatároztuk feleséggel, hogy együtt megyünk fogyni. Nem titkolt szándékom az volt, hogy fontosabb neki jelen lenni, mint nekem, mert nemigen volnék képes átadni azt a sokféle információt, hogy mit, hogyan, miért kell sütni-főzni. Mit együnk és miért. A paleo-ketogén hús-zsíralapú táplálkozáshoz a főzés talán nagyobb mutatvány, mint a sokkal elterjedtebb és szélesebb választékot felvonultató szénhidrát-alapú. Ez életmódváltást jelentett, ami így 69 év felett azért nem túl egyszerű. De az ígért eredmények arra indítottak, hogy ne sokat lacafacázzunk, hanem vessük bele magunkat a közepébe. A drasztikus fogyást céloztam meg: attól kezdve csak a javallt ételeket ettem. Ennek a következményeit próbálom dióhéjban összegezni. Bő két hónap alatt súlyom 19 kilóval csökkent. Nem tudom, hol fogok kikötni, de még kb 25-öt kellene ledobni. Mivel 10 féle gyógyszert szedtem, és hírét vettem annak, hogy az étrendváltoztatás mellett letehetem a gyógyszereimet is, orvosi felügyelet mellett, a klinikán töltött egy hét alatt valamennyi gyógyszert elhagyhattam. Többek között négyféle vérnyomáscsökkentőt. (Egyelőre itt kísértenek ki nem váltott receptjeim az éjjeliszekrény fiókjában, negyvenketten vannak, egy negyedévre való adag.) 
Egyéb változások. Sűrűn előforduló ínygyulladásom a fogyózás óta többé nem jelentkezett. A vérnyomáscsökkentők elhagyása ellenére tenzióm elég alacsonyra váltott és stabilizálódott. Talpam bőrkeményedései látványosan eltűntek, lábam a vízhajtó elhagyása ellenére visszanyerte eredeti formáját (vízhajtóval ez nem ment). Ekcémám enyhült, noha nem használom a szteroidos kenőcsöt. Szívem még keresi helyét a mellüregemben, s ez a folyamat év végéig alkalmasint elkísér, amíg eredeti formáját vissza nem nyeri (Concor hatása), szinuszgörbém jó. A Xanax elhagyása álmatlanságot okoz mindmáig. Majd csak elmarad. Feleség is fogy. Mindketten a hús-zsír diétán vagyunk. Ő kétféle gyógyszert hagyott el (vércukorszint, enyhe vérnyomáscsökkentő). Hálás vagyok neki, mert úgy főz, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
Két fontos tényt nem hagyhatok figyelmen kívül. Egyik Pista bácsi (nevezzük Pista bácsinak) élménye. Tíz éve nyomkodta magába az inzulint. A klinikára érkezve az ott eltöltött második napon elhagyhatta a szurkálást, mert rátért a szénhidrátmentes étkezésre. Boldogan távozott. A másik (nevezzük János bácsinak) a leukémia olyan fázisában élt, amire az orvosok azt mondták, van még kb. két hete. Karja tele volt kelésekkel. Az étrendváltozás hatására karjairól eltűntek a kelések, és elkezdett hízni a csont-sovány ember. Mivel ott ült mellettünk, együtt örültünk a pozitív változásnak. A témáról egyelőre nem kívánok többet írni. Tóth doktor megmondta: Legyen huszadrangú kérdés az étkezés. Próbálom. Bár olykor eszembe ötlik: ... egy jó fagyi... izé... spongyát rá.
109. ZSOLTÁR. ÁTOKZSOLTÁR (A karvezetőnek – Dávidtól) Isten, akit dicsőítek, ne hallgass, hisz az árulók gonosz szája tátog ellenem! Hazug nyelvvel beszélnek hozzám, a gyűlölet szavával vesznek körül, s ok nélkül harcolnak ellenem. Szeretetem jutalmául váddal illetnek, én azonban imádkozom. A jót rosszal viszonozzák, szeretetem gyűlölettel... [így szólnak]: Senki ne bánjon kímélettel vele, ne akadjon, aki könyörül árváin! Törzse induljon pusztulásnak, a második nemzedékben szűnjék meg a neve! Atyáinak bűnét ne feledjék, ősanyái vétkét le ne vezekeljék, lebegjen az mindig az Úr előtt! Az Úr törölje el emlékét a földön!” Mivel senkin sem könyörült, üldözte a nyomorult és szegény embert, s a szenvedőnek életére tört. ... Ez legyen jutalma az Úrtól azoknak, akik vádolnak engem, akik gonoszul szólnak ellenem! ... Gúny tárgya lettem számukra, csóválják fejüket, ha látnak. Segíts rajtam, Uram, Istenem, irgalmadban ments meg engem! ... Hadd átkozzanak, csak te áldj meg. Valljanak szégyent, akik fölkelnek ellenem, csak a te szolgád vigadozzon. Vádlóim öltözzenek gyalázatba, mint köntös borítsa őket a szégyen. Vidám ajakkal dicsőítem az Urat, ... Közöm. Sima ügy. Azt ígéri, hogy ez egy átokzsoltár. Az is. A szemet szemért, fogat fogért elv egyfajta megfogalmazása. Mindmáig megoszlanak a vélemények arról, hogy nem jó a bennünk felgyülemlő dühöt, elkeseredettséget stb. tartogatni. Eddig rendben is van. Vannak, akik védik e szókimondó műfajt. Bennem eddig nem talált visszhangra. Imádkozzatok ellenségeitekért  – tanítja a mi Urunk. Hogy mit hoz a jövő, nem tudom. Jó lenne megmaradni annál, hogy a bűn rossz és nem az ember. Nem ránk tartozik az emberek megítélése. Bűnét néven nevezhetjük, s erőteljesen kifejthetjük nemtetszésünket. Az ítélkezést pedig bízzuk Istenre.

Valamennyire zavar, hogy olyan sok szelfivel találkozom a FB-on. Nincs más téma, mint ez: Ugye milyen szép is vagyok? Azonnal Petrolay Margit meséje elevenedik meg bennem: A világszép kecskebéka. „Istenem, de szép is vagyok! Szép lapos a fejem, két gurgula szemem, a szám majdhogy körül nem éri a fejemet. Karmos lábaimmal ugrok mint a bolha, szép hangomért irigyel a fülemüle...”
A téma az irodalomban rendre visszatér. Petőfi ellenáll a szelfinek: / Ha nem tudsz mást, mint eldalolni / Saját fájdalmad s örömed: / Nincs rád szüksége a világnak, / S azért a szent fát félretedd. /
Ehhez képest Babits: / Csak én birok versemnek hőse lenni, / első s utolsó mindenik dalomban: / a mindenséget vágyom versbe venni, / de még tovább magamnál nem jutottam. / (Legalább őszinte.)
A maga teremtette kancsal elképzelést gyönyörű fizimiskájáról egy 50 évvel ezelőtt látott francia film autószerelője vetíti elém. A dagadt középkorú mester öntelten világítja meg alulról saját arcát egy elemlámpával. Kéjesen vigyorog ránk, azt sugallva, hogy ilyen szépséges lény nincs több a világon, mint ő. Persze ez lehet igaz is, de magamagát fényezve a tény egyáltalán nem hiteles.
Óhatatlan, hogy az ember olykor ne szerepeljen egy-egy fotón, de ebből sportot űzni – több mint ellenszenves.
Ha tehát magamról nem vagy alig készül fotó, kiről készülhet? A kérdés az emberi jogok tiszteletben tartása miatt ütközik nehézségekbe.
Elgondolkoztam rajta, hogy miért van az, hogy annyi felhőt, annyi virágot, annyi fát, olykor állatot fotózok le. A személyiségi jogok hiány miatt. Egy fa nem perel, nem kéri ki magának, egy kutya nem ugat meg, ha lekapom, egy cica nem kezd fájdalmasan miákolni, ha rákattintok. A virág is békésen tűri a fényképezést. Talán még ki is húzza magát: Szépnek teremtett engem az Isten.
108. ZSOLTÁR. A NÉP REGGELI IMÁJA (Ének, Dávid zsoltára) A szívem nyugodt, én Istenem, énekelek és zenélek színed előtt. Ébredj, lelkem! Citera, hárfa ébredjetek, fölkeltem a hajnalt. A népek között dicsőítlek, Uram, a pogányok közt énekelek neked. Mivel irgalmad az égig ér és hűséged a felhőket veri. Jelenj meg fönségedben az égen, Istenem, az egész föld felett szárnyaljon dicsőséged. Igen, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz, jobbod küldjön segítséget, hallgass meg minket. Így szólt az Úr szentélyében: „Ujjongva osztom fel Szichemet, felmérem Szukkot völgyét. Az enyém Gileád, az enyém Manassze, és Efraim a fejem sisakja, jogarom pedig Júda. De Moáb legyen a mosdótálam, és Edomra ráteszem sarumat, s diadalmaskodom a filiszteusok földje fölött.” Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el Edomba? Nem vetettél el minket, Istenem? Istenem, miért nem vonulsz ki seregeinkkel? Nyújts segítséget az ellenség ellen, hisz az emberek segítsége hiábavaló. Istennel hősi tetteket viszünk véghez, ő eltiporja ellenségeinket. Közöm. a címe szerint reggeli ima ez a zsoltár. Az általam döntött része vállalható, sőt érdemes is eltanulni ezt a közvetlen hangvételt. Ám a többi kifejezetten ószövetségi megfogalmazás. Dávid nem tud kibújni a bőréből. Akkor nem volt ismert az ellenségszeretet mai formája.  

„Kabátra, ingre mindig szükség lesz. De ha nem akarja, mindenki maga tudja” – mondja az öreg Matula Tutajosnak a Tüskevár c. regényben. Máig visszhangzik bennem a regényből készült film Matulájának (Bánhidi László) sajátos akcentussal kiejtett mondata.
Azért alapvető fontosságú ez a fajta hárítás, mert meghasonlott országunkban erősen eltérnek a vélemények a legtöbb dologban. Ott, ahol a fekete nem létezik, mert sötétfehérnek bandzsítják, akik haragudnak a fekete szóra, ott minden lehetséges. És mivel olyannyira szórnak a vélemények, a blogoló érvel egy darabig, ameddig értelmét látja, majd elhallgat a szembeszegezett véleményeket olvasva. A módszer jó. Molnár Ferenc említi, hogy titkárnője soha nem kritizált semmit. Kizárólag pozitív véleményét hangoztatta. Ám olykor nem szólt semmit. Mindenki tudta, hogy itt negatív gondolatnak kellene formát öltenie, s ezt jeleníti meg a némaság.
Van annak legalább 20 éve, hogy elmeséltem egy sokszerűen kikupált értelmiséginek, hogy a tej a kutatások szerint nem alkalmas táplálék az embernek. Mert a bociknak az kell, túl sok növekedési hormont tartalmaz, viszont hozzájárul a csontritkuláshoz etc. Barátom azt válaszolta rá, hogy ez egy jó kövér butaság. Elhallgattam. De mondhattam volna: Mindenki maga tudja.
Tegnap valakinek segítő szándékkal ajánlottam a paelomedicina.com elolvasását. Helyette rokona válaszolt: Szerintem a paleo egy rettenet nagy hülyeség. Mit írhattam volna neki? Mindenki maga tudja.
A politikai, a political correct témák még ennél is sokkal kényesebbek. A néhány tábort a saját elveinek korrekciójára felkérni hasonló nehézségekbe ütközik, mint például egy Fradi-szurkolót rábeszélni arra, hogy ezután az Újpestnek szurkoljon. A szabadelvű kikéri magának a jobbos és balos véleményt és megfogalmazásokat, a baloldal kikéri magának a jobbos véleményeket, a jobb kikéri magának a bal és liberális megfogalmazásokat, „igazságokat”.
Idézem példaként Schmitt Mária előadásának néhány mondatát (BDF, november 6.): „Az iszlám és keresztény értékrend összeegyeztethetetlen. Míg náluk a nők verése megengedett mert a családfő joga és kötelessége... A muszlim bevándorlók miatt Svédország vált a világ egyik legveszélyesebb helyévé a nők számára. Persze a politikailag korrektek erről sem beszélnek, aki megteszi, azt a svéd toleránsak gyűlöletkeltéssel gyanúsítják meg.” Hogy lehet itt tiszta észérveket használni? Sehogy. Marad a Matula-féle formula: Mindenki maga tudja!
Ha tehát nem reagálok egy általam képviselt fennforgás kritikájára, azt éreztetem kódolva, hogy „amit írtam, megírtam”, egyébként pedig mindenki gondoljon, amit akar – mindenki maga tudja.
S hogy nem új a jelenség, kitűnik abból is, hogy többek között Arany János is kitér rá életsorsának kapaszkodóit felmutató versében (Epilógus): / Ha egy úri lócsiszárral / Találkoztam s bevert sárral: /
nem pöröltem, – / Félreálltam, letöröltem. /   
Írhatta volna azt is: Mindenki maga tudja – én is, az úri lócsiszár is.     
107. zsoltár. (ízelítő) ISTEN KIMENT MINDEN VESZÉLYBŐL (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad. ... Akik ... kietlen földön bolyongtak a pusztán, nem találtak utat lakható hely felé (Ígéret földja). ... az éhezőket jóllakatta, s a nyomorgókat ellátta javakkal. ... s megmentette őket minden félelmüktől. ... Bűneik miatt erőtlenek voltak, mulasztásaikért bűnhődniük kellett. ... Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. ... Szavával vihart támasztott, magasba emelte a hullámokat. ... Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől ... s elvezette őket az áhított kikötőbe. Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! ... fölemelte a szegényt a nyomorból, és megsokasította nemzetségüket, miként a nyájakat. Az igazak látják ezt és örülnek, s minden gonosz száj elnémul. Aki a bölcs, jegyezze ezt meg! Értse meg, milyen az Úr kegyelme! Közöm. A zsoltár hangvétele a Magnificatra emlékeztet: „Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők. Csodát művelt erős karjával: a kevélykedőket széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról, kicsinyeket pedig felmagasztalt; az éhezőket minden jóval eltölti, a gazdagokat elbocsátja üres kézzel.” Magasztalja hát lelkem az Urat! Ami engem megfogott: „Bűneik miatt erőtlenek voltak, mulasztásaikért bűnhődniük kellett. ... Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket.” Nemde a bűn okozta erőtlenség jellemzi szekularizált korunk emberét? Azonnal kínálja a megoldást: szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak. Szép program. Nosza.

Déry Tibor egy helyen megjegyezte, hogy Móricz Zsigmond sokszor milyen magyartalanul fejezi ki magát regényeiben. Karinthy Cini pedig megírta, hogy Déry Tibor sokszor milyen helytelen magyarsággal ír. Véleménye azért is figyelemre méltó, mert K. Ferenc nyelvész volt. Amikor kezembe vettem D. T. könyvét (Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról) próbáltam úgy olvasni, hogy megértsem K. F. kifakadását, ha egyáltalán fennáll. Mi tagadás: számos kósza mondatba botlottam bele. Lehet úgy tekinteni, hogy a szerző mesterségesen tette modorossá mondandóját, hogy a popfesztivál zűrzavarát érzékeltesse. Tehát stíluselem volna. Azért engem zavar a kancsal mondatszerkesztés, akár ösztönös, akár tudatos. Mutatom, mikre gondolok.
– Ha hordágyon vitték – mondta Beverley – volna, akkor az Elsősegély listáin. . .
– Beverley, nyugodjék – mondta Bill – meg. . .  stb., stb.
Tele velük a kötet.     
Az is feltűnt, hogy a Rolling Stones szereplése kezdőszámának a címe angolul szerepel. Ellentétben azokkal, amelyekről a szereplők szót ejtenek. Ilyeneket sorolnak: Nem akarok állni, ha fordul a föld, továbbá: Mondd, hogy nem hiszed el, no meg aztán: Miért hagytuk, hogy így legyen. Csupa Illés-szám szövege. Nem gondolom, hogy Mick Jagger és társai ilyen című dalokat írtak volna. Viszont eszembe jut egy adalék. Emlékezetem szerint Az LGT vezetője mesélt a popfesztivál rockopera keletkezéséről. Többek között elmondta, hogy először Illéséket (Fonográf?) keresték fel azzal, hogy írjanak betétszámokat a kilátásba helyezett  rockoperához. Az LGT szerint Illésék féltek belenyúlni a kényes témába, a kábítószerektől terhes popfesztiválba. Így esett rájuk a választás. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy lehetett egyfajta sértődés abból, hogy a könyv a Bródy-szövegeket helyezi olyan kontextusba, amely egyáltalán nem mondható kedvezőnek. Persze nem ismerem a részleteket. Lehet, hogy Déry T. engedélyt kért tőlük, de az is lehet, hogy nem. Utóbbi esetben lehetett az Illés zkr.-ban egyfajta sértődöttség, és lepasszolták a felkérést. Ez persze csupán feltételezés.
Mindenesetre a kötetke második kisregényét, a Félfülűt ne kívánkoztam elolvasni. Inkább elhiszem, hogy kemény részeket dolgoz fel a maffia módszereiből.
106. ZSOLTÁR. (ízelítő) A NÉP BŰNVALLOMÁSA (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad. ... Emlékezzél meg rólam, Uram, emlékezzél meg jóságosan népedről, ... Vétkeztünk, ahogy atyáink is, szembeszegültünk és gonoszat műveltünk. Egyiptom földjén atyáink nem becsülték meg csodáidat,...; a Vörös-tengernél a Fölséges ... megmentette őket neve miatt, ...A pusztában a kietlen földön kísértették az Istent. Megadta nekik, amit követeltek, de hagyta, hogy a betegség kikezdje őket. A táborban irigykedtek Mózesre, s féltékenyek lettek Áronra, az Úr szentjére. Erre megnyílt a föld és elnyelte Datant, eltemette Abiron hadát. ... Hórebnél borjút formáltak maguknak, leborultak az arany képmás előtt. ... Már arra gondolt, hogy eltörli őket, ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott. ... Meghajoltak Baal-Peor előtt, és ettek a halotti áldozatból. Gonosz tetteikkel haragra ingerelték, ezért súlyos csapás érte őket. De fölkelt Pinchasz és ítélkezett, erre megszűnt a csapás. ... megharagították Meriba vizénél, miattuk kellett Mózesnek is lakolnia... Saját fiaikat áldozatul adták, és leányaikat a démonoknak. ... Ellenségeik elnyomták őket, öklük lesújtott rájuk. Majd újra meg újra megmentette őket, ... Szövetségére gondolt és irgalmas lett, nagy irgalmában megváltoztatta szándékát... Ments meg minket, Urunk, ...  Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökké! Közöm. Irántunk is nagyirgalmú és hosszan tűrő az Isten. Természetünk gyarlóságra hajló mivolta miatt ismételten próbálkozunk az igazság igájából megszökni és ki-kikapni jobb érzésünk ellenére. Ha van bennünk alázat, ugyanúgy megkövetjük az Urat, mint annak idején a zsoltáros. Mert az Úr irgalma meghaladja igazságosságát. Ez a reményünk, és reménységünk nem alaptalan. 

Tegnap sokan készítettek ködös képeket, mert erősen ködös volt az idő. Ám ennek e ködnek szaga volt, csípős fanyar szaga. Bevallom, nekem elegem lett a ködképek fotózásából. Minek fotózni azt, ami nincsen, legalábbis sejtelmes. Akkor esett le a tantusz, amikor tárlós István elrendelte a szmogriadót a fővárosra. Persze. Ez a köd nem olyan, mint a szokott. A szmog kissé sárgásabb árnyalatú, s kifejezetten fojtó, hogy ne mondjam: büdös. Lám, elmulasztottam egy érdekes témát. A szmog, azaz füstköd meglehetősen ritka mostanság errefelé.
Ami érdekes: tegnap délután, ha gyenge is, de eső esett (szemergett, permetezett). Így hát mára tervezet szmogfotózási hajlandóságom dugába dőlt. Alig van némi sfumato a levegőben. Ez a szmog nem szmog. Így hát nem tudom, lesz-e szmogfotóm. (Szívesen lemondok róla.) Mivel a szmogriadó a fekete környezetvédelmi besorolású autók használatát tiltja, lementem megnézni, számíthatok-e büntetésre, ha kinyomulok az utcára az öreg Colttal. Tehetem, ha nem teszem is: a miénk kék színű matricát kapott.
A füstköd visszaszorul, nem úgy tüszős torokgyulladásunk. Napok óta uralkodik mindkettőnkön. Mivel a gyógyszereket kerüljük, saját szervezetünk feltuningolását javasolják a paleomedicina képviselői (velő, máj – vitaminbombák). Óhatatlanul a páli mondás jut eszembe: Ne hagyd, hogy legyőzzön a rossz. Inkább te győzd le jóval a rosszat. Most itt tűrjük, hogy szelíd medicinával kászálódjon ki a bajból megpróbált testünk.
Persze rajta leszünk,
májat velőt eszünk.      
105. zsoltár. (részletek) AZ ÜDVTÖRTÉNET ESEMÉNYEI (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, szólítsátok nevét, hirdessétek műveit a népek között! ... Az Úr a mi Istenünk, ítéletei az egész világon érvényesek. Mindvégig emlékezik szövetségére ... amelyet Ábrahámmal kötött... Így nyilatkozott: Kánaánt neked adom osztályrészül és örökségedül. ... királyokat büntetett miattuk: ... előreküldött egy férfit számukra, Józsefet, akit szolgaként eladtak. ... Megtette házának urává, ... Izrael átvonult Egyiptomba, Jákob ... megsokasította az Úr a népét, ... Mózest küldte, és Áront, a választottját. ... kivezette őket arannyal s ezüsttel rakodva, ... Az egyiptomiak örültek kivonulásuknak, mert rettegésben éltek miattuk. Felhőt terített az égre, hogy bevonja őket, éjjel pedig tűzzel világított nekik. Áhítozásukra fürjeket küldött, és égi kenyérrel lakatta jól őket. Sziklát nyitott meg és víz tört elő, ... Nekik adta a pogányok földjeit, s ők hozzászerezték a népek kincseit, hogy megtartsák törvényeit, hogy teljesítsék parancsait. Közöm. Isten hű a szövetségéhez. Gondviselő szeretetével óvja a választott népet. Az újszövetség idején se lett hűtlen önmagához, de a kinyilatkoztatásból kiderül, hogy szeretete kiterjed minden népre. Minden emberre, mert mindenki magán viseli az Isten ikonját. (Saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert.)

Befejeztem a Kincskereső kisködmön újraolvasását. Nekiláttam Déry Tibor kisregényének, a Képzelt riportnak. Elég furcsa már az elején. Nem tudni, hogy az országúton haladó öreg Ford gazdája vízionál, vagy csakugyan madárrajokkal találkozik, amelyek elsötétítik az eget. Erősen hullámzó érzéseket jelenít meg Déry. Hangvétele engem Steinbeckére emlékeztet. Lehet, hogy a választott téma teszi? Nem tudom. Ahogy a könyvespolc mellett elhaladtam, látom ám, hogy Mrozek novelláiba is belekaptam, bár az bármikor folytatható. Az idő kedvez az olvasásnak, mert elkaptunk mindketten valami csúnya bacit. Torokgyulladással vegyes száraz náthával küszködünk, s várjuk, hogy természetünk legyőzze a fertőzést, merthogy gyógyszert nemigen szedegetünk mostanság. A hagymatea pedig nem mindenre jó. Akartam is kérdezni, hogy a diétánk mellett sokféle panaszunk megszűnik, de azért azt gondolom, hogy ember nincs – ha mégoly ritkán is előforduló – megbetegedés nélkül. Tehát azt akartam volna megkérdezni, hogy a hús-zsír kajákra váltó embert miféle kórságok szokták utolérni, és mihez kezdjen velük.
Kint egy hete ilyenkor, hajnalban köd üli meg a tájat, bár nappal szép fényes tiszta idő van. A meteorológia szerint ez csupán átmenet, lassan azért télbe fordul az időjárás. Nem fog készületlenül érni. Tegnap télire váltottam a Mitsubishi gumijait s a téli szélvédőmosót is bekészítettem a csomagtartóba.
***
Megszakítjuk adásunkat. Rendkívüli bejelentés: ma reggel 101,5 kiló vagyok. Ez ugye aug 24-hez képest
18,5 mínusz.  Hogy hová lett  a többlet műtét nélkül?
 104. ZSOLTÁR. A TEREMTÉS HIMNUSZA Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl, a fény, mint köntös, úgy fog körül. Az eget kifeszíted, mint a sátort, lakóhelyed a vizek fölött rendezted be. A felhőket fogatként használod, a szelek szárnyán szállsz tova. A szeleket követeddé teszed, a haragos villámot szolgáddá. A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idők folyamán. Vizek árjával vetted körül, a hegyeket is vizek borították. De parancsodra visszafolytak, s megremegtek mennydörgő hangodra. A hegyek kiemelkedtek, a völgyek leszorultak arra a helyre, amelyet nekik szántál. Határt szabtál nekik, amit nem lépnek át, nem önthetik el többé a földet. Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek. Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük. Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük. A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod. Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen, a szívét meg borral vidíthassa, hogy az olaj kenetül szolgáljon fejére, s a kenyér erőt kölcsönözzön neki. Az Úr fái is teleszívják magukat, a Libanon cédrusai, melyeket ültetett. A madarak rakják ott fészküket, tetejükön a gólya tanyázik. A zergéé a hegyek magaslata, a borz a sziklák közt rejtőzik. Te alkottad a holdat, hogy az időt mérje, és a nap is tudja, mikor nyugodjék le. Te hozod a sötétséget és ránk köszönt az éj, s az erdő vadjai körülhúznak. Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak, Istentől követelik táplálékukat. De ha a nap fölkel, mind visszavonulnak, és elrejtőznek a barlangokban. Az ember elindul a munkája után, hogy dolgozzék az est beálltáig. Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele. Nézd, mily nagy és széles a tenger, benne az élőlények nyüzsgő sokasága, kicsi és nagy állatok serege. Rajta járnak a hajók, s ott kóborol a leviatán is, amit teremtettél, hogy a tengerben kergetőzzék. Rád vár minden élő, hogy ételt adj nekik a kellő időben. Megadod nekik, és ők összegyűjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal. De ha elrejted arcodat, félelem szállja meg őket. Ha megvonod éltető erődet, elpusztulnak és a porba térnek. Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét. Dicsőség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr műveinek! Ha letekint a földre, az megremeg, ha megérinti a hegyeket, azok füstölnek. Egész életemben az Úrnak énekelek, zsoltárokkal dicsérem, amíg csak vagyok. Találjon tetszésre nála énekem, hisz az Úrban lelem örömöm. A bűnösök tűnjenek el a földről, és ne legyenek többé gonoszok. Áldjad, lelkem, az Urat! Közöm. Hosszú zsoltár esetén csak ízelítőt, csak részleteket mutatok szokás szerint. A teremtés egykori leírását nem volt szívem meg-megszakítani. együtt szép és teljes. Teremtésről is szól, de több annál. Isten gondviselését is bemutatja, és utal rá, hogy minden kegyelem. A kegyelemnek köszönheti a világ fennmaradását. A zsoltárban foglaltak igazsága lényegében máig sem változott.