Mickey webnaplója

Már Grätzer József  SICC c. könyve se az igazi. Az ígért szórakoztató időtöltések és cseles csalafintaságok ellenére megoldatlanul marad a címlaptól a hátsó fedőlapig mindvégig: melyik kiadó jegyzi a művet. A másik csalafintaság, hogy a belső címlap alighanem facsimile. A könyv lapjai bizonyára át vannak tördelve, mert sokkal szellősebb kötetre emlékezem. Bár ezt nem állítom biztosra. A hátoldal szövege elárulja, hogy 1935-ös adatokkal operál a szerző, hiszen akkor élt. Azóta pedig a BESZKÁRT neve szerinte BKV (ha jól tudom már az se, hanem BKK), a Zeppelinek ma már másodvirágzásukat élik, nincs pengő, se fillér, s Bp. érdekesebb adatai is erőteljesen változtak. Mégse ez zavar.
A rejtvényiskola pontatlanságai zavarnak. A képrejtvények, melyek a téglalapba szerkesztett ábrák alapján nem mindig fejthetők meg. Nem tudom összehasonlítani az eredetivel. Csalódást okozna, ha kiderülne, hogy annak idején eleve tévesen jelentek meg az ábrák. Kevésbé zavar, hogy ma alig valaki tudja, hogy Rintintin filmbeli kutya volt, hogy mit jelent a felmentvény, mit kell érteni azon, hogy „tanulófiú felvétetik”, hogy jobbadán, zimankós idő, Adonis, telefonhírmondó…
Igazából az zavar, hogy mást mutat néhány ábra és más a megoldás. Magyarán megoldhatatlan néhány rébusz. (Életre tanít?)
1. Adva egy lapos dagadt B betű. alatt jelzés d= l. Ha megoldom, ezt adja: B-alacsony. Nincs is benne d. Ha helyesen azt írná: l=d, akkor kapnám a megoldást - Badacsony.
2. Adva: cso majd egy kettétörött i betű darabja. Megoldás cso-darab-i, de ahhoz értelmes szót kapjak, jelölni kellett volna: +b Cso-darab-b-i.
3. Két K betű egybefonódva, majd törtvonal, fölötte y, alatta ö, utána S V. Megoldás Kettős-k-ön-y-v-elé-s. Ám a megfejtések között ezt találod: Kettőskönyvelő. Hát nem.       
4. Azt írja egyszer felfelé, másszor lefelé: UT. Ehhez képest a megoldás: Fel is út, le is út. Csakhogy mindkétszer hosszú u kívánkoznék a helyes megoldáshoz.
Igazán nem akarok kötözködni, de megért volna egy lektori átfésülést az egész kötet. És átigazítást korunkra: pl. újabb fogalmakat is hozhatott volna rejtvényképpen.
Megkérdezheted, mit keres az asztalomon ez a gyerekkönyv?
Világéletemben szerettem a feladványokat, már gyerekként örömmel lapozgattam a SICC őskiadását. Ma is ezt teszem.
Számítógépem ugyanis egyre megfontoltabb-lomhább lépéseket tesz bekapcsoláskor. Így adódik időm egy rövid észtornára. Ehhez pedig kiválók a kevéske időt igénylő SICC-feladványok megoldásai.
Már ha vannak…    

Nem tudom, hogy mennyire terjedt el a szó a világ kereskedelmében. Nálunk olyannyira, hogy alighanem nem jelent már az ég adta világon semmit.
Az éjjel hidegfront tört be az országba. Igazi akciónak bizonyult. A tegnapi 37 Celsius mára 25 fokra szállíttatott le. Ha jól kalkulálom, ez fagypontra számítva közel 33%-os engedmény. És ingyen jár hozzá villámlás-mennydörgés és ajándék esővíz is – ameddig a készlet tart.
Most azonban másféle akcióról szeretnék írni.
Az üzletközpontban évek óta minden árun sárga-piros tábla hirdeti nonstop: AKCIÓ. Eme intézményesült bolondok házáról már többször írtam. Éppen olyan szemtelen és éppúgy semmibe veszi vásárlóit, mint egykor az olasz törökmézes Molnár Pál utcai fiúk c. regényében. Mint ismeretes, az öreg elkeseredésében árat emelt, mennyiséget csökkentett, s még rá is tromfolt: „Hát most kisebb, ház most drágább”. A forradalmi lelkületű ifjúság nem fogadta el az olasz érvelését, s tiltakozásuk jeléül felborították a törökmézes standját.
Ma nincs tiltakozás, nincs apelláta. Engedelmesen, már-már szolgalelkűen vesszük tudomásul, hogy a mai akciós zsömlének látszó valami holnap „napi akció”-ban vesz részt, és ezért 12 helyett 13 forintba fog kerülni.
Követnem kellene az üzletek gyakorlatát. Pl. írnék egy cikket, melynek flekkjéért teszem azt 30 000 Ft a honorárium. Ráírnám a cikkre, hogy akciós, és most kivételesen olcsóbb: csak ma 40 000 Ft.
Megalkudnék egy könyv korrektúrájáért a kötet vastagságát is tekintetbe véve 50 ezer forintban, majd beküldeném a kiadónak – egy AKCIÓ pecsétet a címlapra nyomva alatta – ezzel a szöveggel: Most olcsóbb: 60 000 Ft.
Vagy: Írnék megrendelésre egy könyvet megegyezés szerinti árért, teszem azt 151 000 Ft-ért. Utóbb ráírnám, hogy most minden könyvet egységesen kerek számon szállítok: Az akció időtartama alatt ára csak 200 000!
Ennél nem jobb a helyzet. És akkor nem írtam a vásárlói hitelkártyámról, melyre
pro primo nincs szükségem.
Pro secundo csak az első évben kaptam ingyen (mellé egy focilabdát beetetésül), a következő évre már 3300 Ft-ot írtak le kártyahasználatért.  Valamennyit visszahoz, ha rászállok a csütörtöki vásárlásokra, és olyanokat veszek, amik némileg olcsóbbak (de egyáltalán nem biztos, hogy szükségem van rájuk). Ha elég szorgalmasan költöm a pénzemet, jó esetben visszatérül a havi kezelési költség címen felszámolt tétel.
Elhatároztam, hogy lemondom a kártyát, és soha többet nem váltok ki ilyet. Lécci, kérjétek számon rajtam, mert lusta vagyok ügyintézni.
Még egy szót.
Ma a tejtermékek sora felett elég nagy tábla mutatta, hogy játsszam, mert ha ennyi meg annyi kupont valameddig összegyűjtök, részt veszek a sorsoláson, ahol akár meg is ajándékozhatnak.
Igen. Megajándékoznak a te pénzedből és az én pénzemből keletkező feles hasznukból akármivel (akármin valami szükségtelen gagyit értek).
Az összes reklámszlogen kiagyalását, az összes táblát, annak összes festékét és térbelógatásának a költségét én fizettem meg, mi fizettük meg.
Nem így volt ez régen. A piacon árusított a sajtkereskedő olyakor friss túrót is. Számoló tintaceruzáját lekapta a füle mellől, és egy nátronpapírzacskó oldalára ingyen ráírta: TÚR KAP (sic!). A reklámszöveg hatásosságát firtatni sem lehet: Mindenki kiegészítette magában az enigmatikus két szótöredéket: TÚRÓ KAPHATÓ! Senkinek pénzébe nem került, és senki nem gondolkozott el rajta, hogy mi a túrót is jelent a két odavetett szógyök.
Megjegyzem még: Ez a posztom akciós. Keresse a posztókereskedőknél.  

M. hallotta valakitől, akivel az eset megesett, hogy az afrikai színes bőrű bement abba a banka, ahol ő is szolgál. Kissé bizalmasan hozzáfordult ezekkel a szavakkal: 
– Afrikában azért nincs ekkora hőség.
Szavai valamiért visszhangoznak bennem.
Azért nincs akkora hőség, mert mint megemlékeztem róla, egy déli szél átfújta Nyugat-Európába, ahonnan az uralkodó szélirány hozzánk terelte. Itt pedig a Kárpát-medence lencséjében úgy megül a forróság, mint egy zárt stadionban.
Afrika egyes részein nincs ekkora hőség. Azért emberünk feltehetően nem a Szaharából érkezett.
Ha akkora a hőség, mint Afrikában, sőt nagyobb, miért nem színesedik hét rétegű bőrünk sötétbarnára, mint az övéké?
Ha akkora a hőség, akkor miért nem követjük az afrikai divatot, lenge öltözék, (Óóóóóóóó, mesebeli Afrika, nem kell oda sok ruha, csak egy fügefalevél…), esetleg parafa-sisak.
Aki tőlünk Afrikába utazik, annak a lelkére kötik ugyanis, hogy negyedóránál többet ne tartózkodjon a napon, különösen is fejfedő nélkül ne.
Javasolom, térjünk át a szafari viseletre, és verjük a tamtamot: „itt és itt találnak légkondicionált helyiségekre, kéretik odagyülekezni, mert különben meg tetszenek gebedni a hőgutától.”
M. története azért is aktuális, mert lefotóztam hőmérőnket árnyékban. Kérem szépen, ma is hőemelkedése volt a levegőnek.
Nincs az a kúp, nincs az a szérum vagy tabletta, amitől lejjebb menne a láza.
 A korábbi vízhűtés majdnem elmosta a Duna partjait, ezért a léghűtésben bizakodunk.
E.  az imént tekintett az interneten az aktuális széltérképre, mely Ny. felől érkező biztató jeleket mutat.
Bár mintha elkunkorodnának a nyilacskák tőlünk némileg északi irányba.
Elkelne már egy hidegzuhany, akár száraz kivitelben is.
(ld. még hőmérőmet a FB-on.)   
PS.: Egész nap kába csend honolt, a Sziget fesztivál közönsége ejtőzik. A zenekarok is punnyadnak. Vagy mégse?
A ház kitartó szétfúrásán fáradozó brigád kihasználva a pillanatnyi csendet, munkához látott, mint meg annyiszor hónapok óta.
Megjegyeztem: Ma a Sziget Nagyszínpadán a Fúrógépek együttes adja elő legújabb techno CD-jének anyagát. 

Urók vagy csaszi? Mindegy – is-is. Mai posztom témáján gondolkozva felötlött bennem, hogy írtam már gyermekkorom mosási szokásairól, vasalási technikákról, vasalófajtákról, s talán nem is egyszer órákról. Most zenei órák következnek, mégpedig könnyűzenei órák, vagyis inkább percek, merthogy gyerekkoromnak oly sok derűs percet kölcsönöztek ezeknek az általam favorizált óráknak a hallgatása.
1.  Az első a kronológiát bizonyára felrúgja, de most nem időrendet fogok követni. Címe nagyapám órája. Mármint a Shadows együttes egyik tagja ópapájáé. Az én nagyapámé nem zenés óra volt, hanem egy mély hangú gongot megütő nagy falióra. Máig fülemben cseng „gongatása”. Mint öregapánk mesélte – aki az első háborút követően orosz hadifogságba került, és aki a másodikat immár saját házában töltötte – a háború vége felé sok orosz meglátogatta, s vitt tőle magával souvenirt. Az egyik fiatal „muszka” szemet vetett faliórájára. Az anekdotaszerű történet szerint öregapám megkérte, hogy üljön le a hokedlire, és amint megfiadzott az óra, a kicsit magával viheti. Egyszer csak felpattant az orosz „sihedernyi korú” baka, és mérgesen távozott óra nélkül, megjegyezve, hogy neki erre nincs most több ideje.
Szóljon hát először a Shadows kedves hangvételű dala, ha valakit érdekel ebben a nagy melegben. My Grandfather's Cloc The Shadows:  https://www.youtube.com/watch?v=VlYS6_qKLRQ

2. Szintén a 9 és fél kilós Mambó magnón szólt és ismételten (mert a számláló alapján a szalagot vissza-visszatekertem a szám elejére) a Time c. Dave Clark Five-szám. Ez aztán tagadhatatlanul kronometrikus, amennyiben metronóm-pontossággal méri a tempót a szám elejétől a végéig. Talán az is tiktakol. Ehhez képest a cifráját egy szaxofon adja, körbetekeregve a mérőütem körül, s rásegít improvizációjával egy billentyűs. Igen szerencsés és jazz-es hangzást kölcsönöz a filigrán és elegáns zenének a késleltetés. Ettől oldódik a metronóm feszessége. Eleget papoltam. Akit érdekel, meghallgatja ebben a nagy melegben.
The Dave Clark Five: Time
https://www.youtube.com/watch?v=T6UmZbN2WQ4

3. Harmadjára hagytam, bár őt illette volna az első hely, a korszakot meghatározó roki, Bill Haley Rock Around the Clock. Ahány házibuli volt 1955 és 1965 között, ez a szám kihagyhatatlanul jelen volt, meghatározta a bulik alaphangulatát, s táncra ingerelt mindenkit. Legyen akkor harmadiknak ez a szám ebben a nagy melegben.
https://www.youtube.com/watch?v=F5fsqYctXgM
Nem kutakodok tovább, pedig volna bőven rá lehetőség (Megáll az idő, Rohan az idő s társai). Egy poszthoz ennyi elég ebben a nagy melegben.  

1. B.-nél olvasom: Fiúnk Burgundiában forgat, vagy talán már vasárnaptól itthon. Z. este a Balatonról kérlel, a fiú nem jelentkezett, tudakolnám meg mailben, hol van, aggódik.
- Nem zavarom evvel. Majd jelentkezik, amikor ő úgy gondolja.
[El kell engednünk. És hívő ember, ne aggódjon. Ha meghalt, jó helyen van, valamint nem tud válaszolni. Ha él, de úgysem látjuk, mindegy, melyik városban.]
2. Fiunk jelentkezett. A picike nem találja a helyét a kánikulai hőségben. Jönnének. Jöjjetek. Nincs mire várni. Néhány nap, és csökken a rekkenő hőség. Míg összecuccolnak a szomszédban, kicsit átszellőztetem a lakást, és felmosom a kőpadlót.  
Kinek van igaza. Aki aggódik, vagy aki nem? Aki ragaszkodik a teljes függetlenségéhez, vagy aki kompromisszumkész?
Talán mindenkinek. Hiszen nem vagyunk egyformák. Hála Istennek.
3. Reggel megszólított valaki, hogy délben temet. Azonnal elkezdtem fohászkodni a Madonna della stradahoz, hogy egy kis felhőcskét rendeljen a fejük fölé, hogy maguk túléljék a temetést különösebb károsodás nélkül. Talán meghallgatta kérésemet. Kb. most gyalogolnak a temetőben. A fejünk felett nincsenek felhők.

Két témám kezd lerágott csonttá lenni. Az egyik ilyen halál komoly. Maga a halál, a meghalás. Évekkel ezelőtt figyelmeztettek is rá: „a vég akkor is eljön, ha többé nem említed”. Én meg arra gondoltam, azért jó az idő múlásával emlegetni a kaszást, merthogy ne lepődjön meg senki, ha egyszer csak suhint. Attól kezdve persze próbáltam magam visszafogni, s csak árnyaltan-áttételesen írni róla. „Ha történne velem valami…” Ezt a szófordulatot soha nem hallottam más összefüggésben emlegetni, mint a halálra célozva. Pl. a bajor paraszt anekdotájában, aki odaszól az asszonynak: Ha valamelyikünkkel történne valami, akkor én a vidéki házunkba költözöm.
A másik a dagadt emberek szokott nyári nyavalygása: „Mekkell dögleni ebben a melegben!” Ez ügyben is kaptam már visszajelzést. „Állítsam már le magamat! Ha nem bírom a hőséget, szereltessek fel egy légkondicionálót, és a dolog be van fejezve.” Szereltettem. A dolog valóban be van fejezve. Ám ha nem akarom, hogy folyamatosan vigye a pénzt, meg kell találnom a módját annak, hogy hogyan a leggazdaságosabb a klíma használata. Lakásunk csőszerűen hosszú, melynek egyik végén fityeg a „beltéri egység”. A cső végén található szobából éppen a cső irányába fújja a hűvösséget a masina. A cső két oldalán egy szoba és két szobácska nyílik, plusz a konyha. A szobáknak van ajtajuk, a konyháét leszedtük kényelmi okokból. Kezdetben létezett egy harmonikaajtó is az előszobát elválasztandó az étkezőtől. Ez olyan szocreál kivitelű volt (kemény műbőr leporelló, mely az ajtónyílás kiváltó fájáról csüngött alá, s amelyet beköltözésünk után igen gyorsan kidobtunk). Most tehát a cső a bejárati ajtóig tart. Akárhány légköbmétert jelent, de még mindig töredékét annak, mintha a szobaajtók nyitva állnának.
Hajnalban, amikor a nap munkához lát, becsukom az észak-északkeleti oldal ablakait, a franciaerkély ajtaját, és elhúzgálom a függönyöket. Egy óra elteltével a nap a másik, a déli oldalát kezdi nyalni a háznak. Ekkor az ide szolgáló két ablakot és az erkélyajtót is zárom. A redőnyt leengedem. Amikor felmelegszik a belső levegő, hűtök rajta a kellő mértékig. Így telnek nappalaim (majdnem napalmjaimat írtam freudi elszólásképpen) a kánikula idején.
Délután megjővén a ház asszonya, a napközben megáporodott légterű helyiségekben bukóra állít egy-két ablakot. Akkortól kezdve egy szobára zsugorítom a hűtést, mert úgy vagyok vele, mint a menetrendszerű járatú buszokon a sofőr. Vagy az ablakokat zárják, vagy a légkondicionálást. Arra mégsem vállalkozhat a vezető, hogy lehűtse a Szentendrei utat.
Mindketten tanuljuk még az alkalmas és kompromisszumos megoldást.
Egyebekben még három kemény nap előtt állunk. (S ki tudja, utána még hánynak.) Addig dolgozik az Afrikából kapott sivatagi púp a hátunkon.
Nos, azt hiszem, ezúttal sikerült kilőnöm a második visszatérő témát is.
Ha bármelyikről írni akarnék, szóljatok rám: „UGORGYUNK!”
Ha valakit további részletek érdekelnének a halálos- kánikulás témákat illetően, írjon nyugodtan. Magánban válaszolok.
Címet keresve mai szösszenetemnek egy fiatalkori élményt idézek fel: Tesóm lánykájának (akkoriban alig óvodás) a szórakoztatására azt találtuk ki, hogy egy tisztességes pokróc közepére ültettük, és a takaró négy sarkát megragadva hintáztattuk. Egy percig, két percig… ötig is. Akkor leraktuk – volna –, de még földet se ért a pokróc, elkiáltotta magát: Hintázzunkpokjócbatöbbetnemna. Tudok helyesen írni, de ezt a szöveget nagyon egyben mondta el, s mindannyiszor, ahányszor le akartunk állni hintáztatásával.
Jó politikusnak bizonyult: Mindig csak egy hintázást kért, de azt csaknem folyamatosan.
S hogy mi köze van a témáimhoz?
Tán annyi, hogy utolszor kívántam mindkét témáról írni – TÖBBET NEM, NA!                  

Tegnapelőtt kaptam egy nyaklevest, tegnap kaptam egy nyaklevest, és ma is nyaklevest kapok. Annyi pulykanyakból készült leves, hogy ha nem viselkedem jól, holnap is nyaklevest fogok kapni. Ha jól viselkedek, és eredménnyel kínálom a megmaradt készletet feleségnek, akkor holnap már krumplinudlival szórakozhatok.  
Maradt még csirkemell is kukoricabizivel (rizibizinek mégse nevezhetem), meglocsolva egy kis mártással. Majd elfeledem, ha nem is fagyival, de jégkrémmel lephetem meg magamat az második fogás után. 
Dögséges a meleg. Csoda, hogy nem robbannak szét a hőmérők. Ha a déli fekvésű erkély fekete lemezasztalát letisztítanám a portól, egy perc alatt elkészülhetne rajta a tojásrántotta mindenféle főzőcskézés nélkül. 
Nem is dugom ki az orromat. Azzal szórakozom, hogy írás közben olykor ki, olykor bekapcsolom szobám fagyasztóját, a légkondit, és itt ülök jegyben-gyűrűben várva, hogy csütörtök legyen, a 40 fokos őrület vége.
A fiatalok most jelentkeztek, hogy megérkeztek a Balatonról. Várom, hogy délután átnézzenek. Előbb-utóbb Tücsi is megelégeli a munkát. Van esély a találkozásukra. 
Ha történik még valami érdemleges a nap folyamán, visszatérek rá. Az nem lehet, hogy a kedves olvasók ne kapjanak némi tájékoztatást, hogy mi is történik körülöttünk.
És az sem lehet, legalábbis úgy hírlik, hogy az FBI, CIA, esetleg az interpol és az orosz titkosszolgálat ne legyenek képben. Így hát marad Ferenc pápa módszere, aki nem foglalkozik a következményekkel, hanem bár diplomatikusan, mégis mindenkinek a tudomására hozza, hogy miről mit gondol.
Bírom őt. 

Semmi...
Néhány óránként körbepásztázom a FB-ot, a bloggerek anyagait, az emaileket. Ma is megtettem kb. háromszor. De nincs semmi. Nincs kapás, ahogy mondanák a horgászok, vagy a magukra maradt szőlősgazdák.
Persze nyár van, nyár. Uborkaszezon. Én pedig nem a konzervgyár uborkarészlegén dolgozom, se a szüretelőgépen. 
Egy elmélkedéssorozat összeállításán dolgoztam reggel. Aztán abbahagytam. Azt sem szabad túlzásba vinni, mert léptelenség napi nyolc órában írni, legalábbis akkor, ha az ember valami értelmeset szeretne kicsiholni a fejéből.
Még a legérdekesebb anyagot tegnap találtam a facebookon. Ha nem lett volna helyenként ordenáré, átemeltem volna anyagomba, hogy lássátok, a BKK ellenőreinek nem is olyan rózsás az életük.
Franciaországban egyszerre szállják meg a trolit, miegyebet az ellenőrök. Addig nem engedik el a bliccelőt, amit a busás büntetést euróban le nem perkálja, vagy meg nem adja utolérhetőségeit. Amelyeket azonnal ellenőriznek mobilhívás útján.   Hogy azután próbálkoznak-e a fizetni nem akarók valamiféle szöveggel (pl. nem értem rá lyukasztani, mert telefonhívást kaptam, hogy egészséges nagymamám született), nem tudom. Az itteniek ki nem fogynak a dumából.  
Ha már elkezdtem, néhányat ideidézek a tegnap olvasottak közül. A szalonképesebbeket.
Blicceléskor a körúti villamoson. 
"Milyen jegyet? Hallod Peti! Ez itt már a Sziget bejárata vagy mi?"
"Én 8 hónapos terhes vagyok, mint látja. A gyereknek az iskolakezdésig nem kell se jegy, se bérlet, márpedig én a gyerekkel vagyok, szóval..."
"Alapvetően azért szálltam fel mert pokoli meleg van és csak egy légkondicionált helyen akartam lenni. Az, hogy ez a szar még mozog is alattam, baromira zavar, de mivel nem akarok menni sehova, ezt figyelmen kívül hagyom és csak hűsölök. Megyek egy kört, visszajövök a Moszkvára, leszállok, és olyan lesz az egész, mintha meg se történt volna."
"Most nem értem miért izélgetik még itt is az embert! Ott szálltam fel az első ajtónál, látta is a pilóta!"
"Látja ott azt a fekete pólós fiatalembert? Na. Mikor kilyukasztottam a jegyemet ő egész egyszerűen kitépte a kezemből, látja? Ott van nála a jegyem, ott szorongatja! Az az ÉN jegyem, de pisztoly van nála, nem akartam ellenállni!"
"Nincs nálam semmi de apukám azt mondta, hogy 1 megállóra nem kell jegy, mert 3 alatt ingyenes."
"Á nekem nincs ilyenem, de figyu, olcsóért márkás óra, parfüm?"
"Mikor felszálltam, lyukasztottam és felmutattam a villamosvezetőnek a jegyemet, ahogy kell. Aztán eldobtam. Igen látom, hogy itt nincs szemetes, de kérem, ez az ország, hát egy nyamvadt kukát nem képesek felszerelni a villamosra és rákényszerítik az utast, hogy dobjon mindent a padlóra, most mondja meg, milyen ország ez?!"
"Jegy? Bérlet? Hallod, bélyegem van, frankón. Gyere, adok egy felet főnök! Nem néz ide pont senki, gyere, csak kinyitod a szádat és kapsz egy felet. Hidd el, sokkal többe kerül, mint a buzi kis jegyed! Okéság? Megdumáltuk?"
"Maga is tudja, hogy ez zaklatás! 67 éves nyugdíjas háziasszony vagyok, ismerem a jogaimat! Ilyen nincs, hogy békésen ülök és maga idejön zaklatni! Hagyjon engem békén, különben feljelentem hogy megsértette a személyimet!"
"Én ingyen utazom, mert vakvezető kutya vagyok...Dede, az vagyok. Bizonyítsd be, hogy nem, vauuu vauuuuuu látod? Kutya vagyok !"
"Nincs jegyem. Miért neked van? Te is utazol nem?"
"Én nem beszélni mágyárul mert nórvég vágyók. De de nórvég vágyók csák ennyít túdok mágyárúl. Most mit nem hiszel el ezen te szerencsétlen? Nem láttál még norvégot mi?"
"Mennyi a helyszíni bírság? MENNYI? Jó akkor most csak ötszáz forintról adjál csekket aztán ha legközelebb összefutunk, írhatod a többit."
"A kutyának nincs jegye, mert ez egy macska...Hogyhogy vizsla? Dehogy vizsla. Igen úgy néz ki, mintha vizsla lenne, de ez egy perzsa-tacskó-német juhász-cirmos keverék macska, látod? Jellegzetes, ahogy ül. A vizsla nem így ül, az teljesen máshogy."
"Ez egy csivava. Mivel elfér a táskámban, ezért ingyen utazik, de mivel az én táskámban utazik, én is ingyen utazom, mert nélkülem, egyedül, nem tudna utazni, szóval én csak a csivava táskájának vagyok a hordozója."
"Jóvan itt egy ötezres, ennyi pénzt úgysem látsz egész életedben, nem kell hadonásznod, tedd csak el tesó. Tudom, hogy kegyetlen meló a tiétek, napi 12 órában a sok suttyó, most végre találkozol egy úriemberrel, becsüld meg tesó, nem kell visszaadnod, csak tedd el, vegyél a srácaidnak nyalókát meg ropit, Don Papa nagylelkű, az egész nyolcker tudja, tedd csak el, nekem van még ebből a szarból bőven."
"Csicskák vagytok mind! Nektek az a jó, hogy se jegyünk se semmink, mert fejpénzt kaptok utánunk! Ha lenne jegyem, akkor is megbüntetnétek, mert csicskák vagytok, lerántjátok a magyarokat, saját zsebre dolgoztok, mert ez egy ilyen csicska ország!"
"Nincs jegyem. Nem, bérletem sincs. Viszont van valamim, amivel évek óta ingyen utazom, várj, megmutatom (és előránt egy pillangó kést.)
Nincs nálam semmi, de van egy üveg Whiskey-m, konkrétan 32 ezer forint volt, itt a számla róla. Ha megiszod a felét, akkor egálban vagyunk asszem."
"Nem tudok leszállni, mert bekészültem vágod? Nagyon bekarmoltam, asse tudom hol vagyok, hallod? Picit menj arrébb mert lehánylak...Figyelj, nincs nálam teló, hívd már fel a Janit hogy jöjjön értem! Vagy hazaviszel? Vigyél már haza, anyám csinál neked rántott húst!"
"Nem tudok leszállni, mert nem vagyok madár. Lelépni tudok, de az meg olyan kis sunyi megoldás."
"Te miért vagy ellenőr? De mondd meg nekem, hogy miért jó az neked, hogy téged több ezer ember gyűlöl? Miért jó az? Vertek gyerekkorodban? Apád ivott? Molesztáltak? Én pszichoterapeuta vagyok, nálam is 16 ezer az óradíj, gyere, ülj le ide erre a kettes ülésre és meséld el szépen, hogy miért vagy áldozat, élő céltábla.Mit érzel most?"
"Hallod? Kajak felszálltam, bekopogtam a sofőröz, mondom neki, ott ülünk hátul az asszonnyal, 2 jegyet meg 2 kólát hozzá má léci, de nem mozdul ez a gyík!"
"Csókolom, én hét éves vagyok és csak 2 megállót megyek az iskolától hazáig. Igen van jegyem, ma kaptam egy ötöst rajzból, megmutassam a bácsinak?"
"Figyelj, én a cserekereskedelem híve vagyok. Mondjuk azt, hogy most elmegyek ingyen a Blaháig, viszont bármikor felhívhatsz és rendbe teszem a biciklidet. Szerintem ez így korrekt, nem? Azt nézd, mekkora mellei vannak a szőke csajnak aki most megy át a zebrán! (és huss, leszáll gyorsan.)
"Kérem menjen arrébb, mert fertőző vagyok...komoly betegség, beszéddel és levegővel terjed...nem, nem mutatok semmit fel, a maga érdekében mondom, hogy menjen arrébb, gyilkos vírust hordozok...lehet, hogy én fogom kihalasztani az emberiséget...MENJEN MÁR ARRÉBB HÁT MEG AKAR HALNI?!"
"Ne haragudjon, de süketnéma vagyok. Igen, igen, süketnéma!"
"Van valami paragrafus vagy mi, hogy pszichés betegek ingyen utazhatnak. NA, én az vagyok öcsém, hidd el. Úgy kivagyok, mint atom...olyan toprongyosak az idegeim, mint egy 10 éve használt nyeles Vileda felmosó. Papírom is van róla, hohó, de mennyi! Annyi zárójelentésem van, hogy rólam még a Doktor House is lemondana! Nézzél rám! Remeg a kezem, táskásak a szemeim, habzik a szám...Jézusom, lehet, hogy veszett is vagyok!"
"Tengeri csillagok ingyen utaznak? Na az remek, mert mint látja, annak vagyok öltözve, most jövök a gyerekem farsangjáról és mindenki láthatja, tengeri csillag vagyok. Márpedig azok, nem tudnak beszélni...Nincs személyim, hát hogy lenne? Látott már maga olyan tengeri élőlényt, akinek hivatalos okmányai voltak? Spongya Bobnak van jogsija például? Naugye! És mégis miket csinál!!! Figyeljen, van a táskámban egy gomba jelmez. Vegye fel, addig elfordulok...nem tudok leszállni, nem érti, hogy tengeri csillag vagyok? ENGEDJEN EL! ENGEDJEN EL! TUNYACSÁP SEGÍTS!"
forrás:http://tekasztorik.blog.hu/
Napi hír szombaton három ellenőrt megvertek a BKK járatain az utasok.
Te mennyiért lennél ellenőr? De most vicce(ke)n kívül.

Ha már van egy jó kamerám, szívesen játszom fényviszonyokkal, formákkal, különösen is vonzanak a mértani és absztrakt formák, rendszerek rajzosságuk folytán. 
Egy éve nyáron kint üldögéltem unokámmal az erkélyen, és ráült a fekete lemezasztal tetejére dobolni. Majd elunta és lefeküdt. Arcát át- és átjárták a bambusz-árnyékoló sávjai. Fantasztikus és fotogén látványt nyújtott. Arcát sose láttam olyan plasztikusnak, mint ahogy a domborulatokat és homorulatokat körberajzolták az árnyék- és fénycsíkok. Éppen nem volt nálam fényképezőgép, így nincs megörökítve a jelenet.
Emberi jogi vonatkozásai is vannak a dolognak.
Egy kisgyerek nem tud tiltakozni, ha valami nincs tetszésére. Azt meg nem tudom kitalálni, hogy később hogyan reagálna meglátva zebracsíkos arcocskáját.
Ma két labdával indultam ki az erkélyre.
Feleség meg is kérdezte, miért tologatom a széket, minek a labda a kezemben?
Nem akartam magyarázkodni, lakonikusan válaszoltam neki:
Játszom.
Aztán mégse játszottam, mert ő teregetett.
Ám utána enyém lett az erkély. Ha nem is emberi arccal, de labdákkal eljátszottam a fénykontrasztokkal. Az eredmény 2013.2 albumomban látható. Nem olyan érdekesek, mint egy arc fotói, de elég jó op-art képek lettek. Ma már le kellene parancsolni az asztallapról a növényeket, hogy a fekete síklap háttérként működjön egy ilyen fotóhoz. Unokánk ez idő szerint a Balatonban lubickol, és fütyül az op-artra, talán még a partra is, ha jól érzi magát a vízben, Kati lányom pedig, aki érti az ilyes tréfákat, Ráckevén dolgozik, ha jól sejtem. Maradnak tehát a labdák, de nem adom fel.
Egyszer szép zebracsíkos ábrákat fogok lencsevégre kapni, melyek plasztikusabbak, mint a maguk módján tökéletes gömbök.   
Felrakom a FB-ra is. Akiknek hozzáférésük van, azonnal  látni fogják, mire jutottam. 

Hazaérkezvén a nyaralásból visszatért a kánikula. A héten be kellene fizetni még egy csekket, de nincs kedvem kimászni az erős UV-vel pörkölő napra. Még a HÉV-megállóig se. Pedig a postán légkondicionálás van, hacsak másképp nem döntenek a postáskisasszonyok.  Olykor kinyitják az ablakokat, ahol a melegnél csak a várakozók sora nagyobb. Pedig érdekelne még a könyvmegálló is, mely pillanatnyilag kb. ötven fokos lehet. Benne a könyvek gyorsabban oxidálódnak, mint normál hőmérsékleten. 
Tegnapi posztomat olvasta feleségem, meg is jegyezte, hogy elindíthatnánk a léghűsítő ketyerét, ha már felszereltettük. El, hagytam rá, ha akarod, indítsd el. Egy gombnyomás pusztán az ikszedik távkapcsolónkon, és a gép engedelmesen követi a beletáplált parancsokat. Kiköpködi a felesleges dunsztot, lehűti a levegőt a belediktált hőfokra, meg is tartja azon. Persze mindezt akkor teszi gazdaságosan, ha az ablakok, ajtók zárva. Választhatom azt, hogy becsukom zsákszobánk ajtaját, és akkor bent marad a hűvösség, vagy … nem. Azt nem választhatom, hogy becsukjuk az ajtókat, ablakokat.  Egyelőre elég a két propeller hűtése itt mellettem.
Nyár van, nyár – rekkenő a hőség. Rekk!!! Jól esik zuhanyozni, és csaknem éjfélig a tévé előtt üldögélni egy-egy focimeccset nézve. Fogalmam sincs, hogy valójában mikor játszották le a meccseket, és az se számít, hogy melyik csapat győz. Nincs gyilkos, nincs pisztolyos ember, nincs kihallgató szoba, és kórházi műtő se. Nekem talán ezért jelent kikapcsolódást meccset nézni.
Jót nevettem nemrégiben, mert francia vejemmel és a fiúkkal ültünk a képernyő előtt. Két csapat birkózott egymással a továbbjutásért. A 20 éves korosztály világbajnokságának egyik tétmérkőzése folyt. Valaha nem bírtam nézni a kivégzésekhez hasonló tizenegyes párbajt. Nem hittem el (ma sem hiszem), hogy igazságosabb döntés születik kimenetelük által, mintha egy pénzérmét dobnának fel és fej vagy írás alapon választanák ki, melyik csapat az erősebb. Szerintem ilyen esetben abba kellene hagyni az iszapbirkózást, és mindkét együttesnek megosztott helyezést adni. Visszatérve a tizenegyesrúgásokhoz – mióta nyugtatót is felírt az orvos, hidegvérrel nézem a „kivégzést”. Ezt tettük is, mint írtam. együtt egy késő esti meccs végén. Belövi, vagy nem lövi be? Ez a kérdés. Fogadásokat lehetne kötni minden egyes rúgás előtt. A jó 120 perce játszó csapatok tagjai egymásután felváltva törekednek bevenni az ellenséges kaput. Sokáig nincs kihagyás, nincs tévesztés.   
Majd egyszer csak azt találom mondani. Eldőlt a dolog. Ez nem talál a hálóba. A többiek megmosolyogják okoskodásomat. Pedig igazam lett. A fickó fél percig helyezgette egyik fűcsomóról a másikra a labdát. Elég keserves arcot vágott a művelethez. Majd felnézett, nem háríthatná-e át a döntést másvalakire. Végül rászánta magát, és felrúgta a labdát vagy négyméternyi magasságba. A bogyó elszállt és nemzeti tizenegyük továbbjutása szintén. Egy tizenegyes-lövést nem lehet elrontani technikailag, csak idegileg. Ez történt, ezt láttam az arcán. Szegény.
2. REKLÁM. Szinte minden második reklám gyógyszert vagy készítményt propagál. Nem emlékszem a pontos dátumra, legalább 10–15 éve vezethették be kötelezőleg, hogy minden alkalommal végigmondassák a szöveget: „A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét.” Ezek vagy hülyék, vagy minket néznek annak – szoktam mondogatni. Tücsi rettenetesen unja már a szövegemet. A tévések a reklámidő után kapják pénzüket, érdekük hát, hogy hosszabb időt vegyen igénybe a szöveg. A megrendelőnek csaknem mindegy, hiszen megfizetjük a reklámköltségeket a gyógyszerek árában. Mégis hadaróra fogják, hogy mérsékeljék a reklámidő hosszát. Nos, a mai gyakorlatnál Gárdonyi idióta „hőse”, Göre Gábor bíró úré is normálisabb volt, aki sose mondta, hogy „ögye mög a fene”, hanem csak ezt: ÖMAF.  A hadarás helyett et kellene mondani: AKÉMOEABKMOGY. Esetleg vegyék 10szeres sebességre. Kit érdekel?