Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2013.10.18. 19:52 emmausz

Mint egy kisdiák

Tegnap rendesen vacsoráztam, mert laborba nem illik jóllakottan indulni. Ezért is szervezik hajnali hattól, hogy ne hallgassák egész délelőtt a delikvensek hasának korgását. Tizenötödikként laboráltak. Mutatom, hogy a bal karomon jól látszik a havi sebzések dudora. Meséli az asszisztensnő, hogy egyszer egy pali mindkét karja tele volt kék tetkóval. Aztán keresgethetett a minták között, hogy hol szúrja meg. Azt javasolta az embernek, hogy a szúrás helyére piros tetkót csináltasson, hogy meglegyen a célkereszt közepe.
Itt különösebb nem történt. Egy pasas másfélszer dagadtabb volt nálam. Sajnáltam szegényt.
Itthon reggeli, majd pénzügyminiszteremmel együtt el a bankba, hogy folyó ügyeinket és –számláinkat rendezzük. Egy óráig tartott az adminisztráció, mert ami eddig így volt, az eztán úgy lesz és viszont. Bár ki tudja. Olyan gyorsan követik egymást a nekünk kedvező rendelkezések, hogy ember legyen a talpán, aki kiszámítja, hogy a bankokkal szemben saját maga hogy jár jól. Egy vélemény szerint sehogy.
Délután séta az ifjabb generációval. Szép a környékünk, megszínesítette a flórát az ősz. Minden harsányabb színekben pompázik, mint nyáron. Már-már szégyellem fotózni. Egy érdekes témát találtam, a sárguló leveleken kívül egy fák között megbújó sárga taxit. Illett a képbe. Jól is álcázta magát.
Itthon várt a Rome reports X.-ik folytatása. Elszórakoztam rajta egy darabig. Amíg tallózgattam az elektronikus postáim között, felfedeztem, hogy megérkezett mailben a leletem is. A csudába! Úgy izgultam, mint a kisdiák bizonyítványosztáskor. A múltkor csúcsot döntöttem 10*-gal. Most csak 6* volt, azok se rettenetesek. Azért a házibuli folytatódik. Jövő héten két vizsgálat, merő óvatosságból.
A remény hal meg utoljára. Most bizakodom. A többi az orvosok dolga. Mindenhez nem érthetek.
Szeretem a szójátékokat. Ma ezt írtam:
Tudod, Győző,
Tudom, győz Ő.
Én is Győző vagyok, vagy mi. Miklós, Nikolaosz, (győzelem+nép) ez magyarul nagyjából: Győző.
Még megnézem a fotókat, hátha akad köztük alkalmas közzétételre.
***
Fiunk éppolyan bizonytalan maradt a saját ügyében, mint én a közelmúltban. Kedvesen fogalmazott FB-bejegyzését idemásolom, ha neki nincs ellenére (utóbbi esetben törlöm).
„Kisfiam kisebb egészségügyi problémájára egy orvos az "X" megoldást javasolja az "A" gyógyszerrel együtt. Eleget is teszünk, de a probléma nem múlik. Körülnézünk a neten. Egészségügyi portálok, baba-mama honlapok szerint az "X" módszer nem hogy nem jó, hanem egyenesen kerülendő ebben a korban, ezért az "Y" módszert kell követni. Oké, de nem hiszünk el mindent a netnek, ezért egy ismerős védőnőt is megkérdezünk. Szerinte is kerülendő az "X" módszer, az "Y" a jó. Fú, kezd bonyolódni, ezért még megkérdezünk egy gyermekgyógyászt is. Szerinte az eredeti "X" módszer teljesen rendben van, sőt, az a követendő, nem az "Y", de felejtsük el az első doki által felírt "A" gyógyszert, mert abban szteroid van, helyette alkalmazzuk a "B" gyógyszert. Rendben, de azért megnézzük "B" gyógyszer összetevőit, hátha valamire allergiás. Ezzel nem lett volna baj, de természetesen "B" gyógyszerben is volt szteroid. :) 

Szólj hozzá!


2013.10.17. 12:43 emmausz

Tudatom, jól vagyok

Örömhír vagy nem?
Ki tudja?
Mindenesetre tegnap értesültem róla, hogy újra működik a freeblog.hu weboldal. Évekig idepakoltam én is a blogomat. Aztán beütött a krach. Előbb tárhely hiányra hivatkozva ellehetetlenedett napi egy-két kép elhelyezése. Bővítésre irányuló kérésemre nem kaptam soha választ.  Majd összeomlott a rendszer. Szerencsémre egy halmazként sikerült átemelni más helyre az ott befagyott anyagot. Egyelőre valahogyan tehát megőrződött minden bejegyzésem. A kommentek nem. Átigazoltam a blog.hu-ra. Az általam használt sablon kicsit körülményes, kicsit merevebb a korábbinál, de él.
Most pedig készre jelezték a féléve tetszhalott freeblogot.
Én meg állok, mint szamár a hegyen, vagy mint Buridán szamara, és nem tudok dönteni. A freeblog már jobban ismert, de ki tudja dugába dől-e a rendszer, és mikor? Az új csak akkor engedne képeket felrakni, ha az indapasst alkalmaznám. (Ott is jelen voltam, rég elfelejtettem a jelszavamat.) Kissé tehát körülményes a „blog dlog” (bolog dolog). A képeknek igazán kellemes helyet a facebook kínál, így sok mindent oda is kiteszek közszemlére.
***
Matyi unoka túl az operációján, osztályon fekszik, és fáj.
Holnap én labor,
vasárnap temető,
hétfőn hasi UH vizsg.
szerda vese kontroll
Lehet, hogy nincs komoly, mindenesetre válámi ván, dé ném áz igázi.
Rendezni kell bankkártyáimat is valamikor, az adu nem nálam van, úgy látszik.
(Legszívesebben megszüntetném a kapcsolatot a bankszférával, de akkor meg leshetem a postást, mikor hozza a nyugdíjamat.)
Zsebemben egy fecni arról, hogy készül az új jogosítványom. Egyelőre ez istenbizonykodik arra, hogy vezethetek. Nov. elejére várható, hogy a csodaplasztik csodakártya csodaelkészüljön.
Hogy pontosan mikor: a csodatudja.

Szólj hozzá!


2013.10.16. 09:57 emmausz

Csak az enyhe szellőben

Mottó:
„Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért! Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták. Csak én maradtam élve, de most nekem is az életemre törnek.” Az Úr erre azt mondta: „Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!” S lám, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt. Egy hang megszólította…” (1Kir 19,10–13)
Az Úr nem volt a sziklákat tépő szélviharban,  
az Úr nem volt a földrengésben,
az Úr nem volt ott a tűzben,
az Úr az enyhe szellőben mutatkozott.
          Ez ma sincs máshogy.
Az Úr nincs a háborúskodókban,
az Úr nincs a hazug reklámokban,
az Úr nincs a cunamikban,
az Úr nincs a járványokban,
az Úr nincs a káromlókban,
az Úr nincs a magukat istenítőkben,
az Úr nincs a dőzsölőkben,
az Úr nincs a botrányt keltőkben,
az Úr nincs jelen az atomrobbantásokban.
De jelen van a csendben,
jelen van a világegyetemet kormányozó törvényekben,
jelen van a szerető lelkekben,
jelen van a tiszta forrásvízben,
jelen van a tündöklő szivárványban,
jelen van a puszta virágaiban,
jelen van minden életet hordozó magban.
Jelen van a hajnalpírban, s az alkonyatban.
Az Isten Lelke ma is a teremtett világ felett lebeg.
De vajon mi jelen vagyunk-e neki, vagy elhagytuk, mint Izrael fiai egykor.    

2 komment


2013.10.15. 17:33 emmausz

Vár állott: most kőhalom; vágyaim

Véletlen egybeesés vagy reflexió? Nem tudom. A detroiti posztom után képeket kapok valaha működő intézményekről, műtárgyakról.
Mohával benőtt metróvonalról,
elhagyott szicíliai kastélyról, mely jobb állapotban van, mint nálunk a várromok,
karéliai falu elhagyott, romló faházairól,
vasúti hídról egy távol-keleti dzsungelben,
a tenger fenekén enyésző Sherman-tankról, Krisztus-szoborról, egyiptomi olajmécsesről,
üres egyetemi úszómedencébe dobált székek százairól,
egy detroiti templom elenyészéséről,
Bugatti-autókról, melyek gazdátlanul, hótt porosan állnak valamiféle fészerben, stb.
Ahogyan a szemem elé kerülnek ezek a gazdátlan jószágok, azonnal fantáziálni kezdek: Mit lehetne kezdeni a sziklák közé applikált szicíliai várral, mit a Bugattikkal, a templommal, az egyetemi úszómedencével?
Nekem igazán semmit, de más talán életet lehelhetne beléjük, ha fantáziát látna valamelyikben. Sose tudnám levizsgáztatni az öreg tragacsokat, megjavítani se, benzinnel itatni se. Sose tudnék felmászni saját váramba. Szicíliában pláne nem: élve ki se bírnám az állandó hőséget. És így tovább.
A képek óhatatlanul azt sugallják, amit megfogalmaztam posztomban: A képek jól mutatják, hogy múlik el a világ dicsősége.
Ami értékesnek látszott semmivé lesz,
ami gazdagságnak látszott, értéktelenné lesz,
ami technikai bravúrt jelentett, rozsdás ronccsá lesz…
(„rozsda és moly emészt”)
Nem tudom, hogy honnan a hasonlóság: Annak idején a 29-es buszon egyetlen ülőhelyet találtam a végállomáson felszálláskor. Kettős ülésből az egyiket. Azonnal elfoglaltam, s örültem, hogy nem kell állnom a fel-le és jobbra-balra kanyargó buszon. Ám hamarosan többen leszálltak egy irodaháznál munkába tartva. Felszabadult a sofőr mögötti ülés, mellette az ajtónál lévő egyes ülés, s a hátsó ajtó melletti is, amely derékszögben állt a többihez képest. A sofőr mögött azért jó ülni, mert szinte a legkevésbé vagyok kitéve a kanyargás kellemetlenségeinek, s be lehet támasztani a lábammal. Az ajtó melletti azért jó, mert ott a leszállásjelző, és egyes ülés lévén beljebb építették a többihez képest, így nagyobb kényelmet kínál. Hátul a keresztben elhelyezett széken ülve jobbról-balról ki vagyok pányvázva. Kanyaroghat a busz, csak előre bukhatnék, oldalra és hátra nem. Talán elég meggyőző voltam. Itt is, ott is jó lenne ülni. De hiszen már ülök. S bármelyiket választom, a többiről le kell mondanom. (Két lovat egy s.-gel…) Problémám hamar megoldódik. Nemcsak le, de fel is szállnak, és azonnal lenullázzák átülési szándékomat. Minden széket elfoglalnak az új felszállók.
Ahogy ezeken gondolkozom, az a gyerekkori játék jut eszembe, amivel gyakran elszórakoztunk. Ha kezünkbe került egy színes katalógus, szép képekkel, termékekkel, azonnal lecsaptunk a képekre. Ez az enyém, ez az enyém! S bekerítettük, mint király a meghódított területet, nehogy testvérünk megkaparintsa előlünk.     
Lehet, hogy belül gyerek maradtam?

Szólj hozzá!


2013.10.15. 09:05 emmausz

Vagy-vagy. Tertium non datur?

2006-ban vetettem az internetre az alábbi válogatást, amelyek jóval korábban születtek, mert
vagy korábban írták őket, vagy nem tudom feltenni a blogomba. 
„Vagy bolondok vagyunk és elveszünk egy szálig, vagy ez a mi hitünk valóságra válik. (Ady 1907)
Vagy megszox, vagy megszöx – (egy szólásmondás). Nincs adat koráról.
Vagy vallásos lesz a XXI. század, vagy nem lesz. (Malraux kb. a XX. sz. közepe)
Vagy misztikus lesz a XXI. század embere, vagy nem lesz XXI. sz.. (K. Rahner XX. sz.)
Vagy igaza lesz Rahnernek, vagy nem. (Ratzinger nyomán. Szerinte aligha van igaza XX. sz. de később).”
Ezek a szélsőséges vagdalkozások veszedelmesek, mert az élet nem kizárólagos, nem is egysíkú, hanem embernek valóan tarka.

A kizárt harmadik elve (Tertium non datur) Arisztotelészig, sőt korábbra megy vissza. Arisztotelész a Hermeneutika c. művében kivételt talál alóla: Az ember vagy fehér, vagy nem fehér. Ez nyilvánvalóan nem igaz.  
A nótának azonban nincs vége. Fletó nem hagyja magát. Ő is akar egy szeletet a tortából. Ezért dobja be kétes értékű mondatát:
„Magyarország vagy szabad lesz, vagy keresztény.” (GYF 2013)
Nekem van egy fogadásom az utóbbira: „Vagy megnyerem, vagy megnyerem.” (GYM 2013)

Szólj hozzá!


2013.10.14. 18:39 emmausz

Detroit

Sokat elárul a neve, mely francia szó, Szoros jelentéssel. 
Két tó az Erie és a St. Clair-tó között fekvő autóváros.
Volt.
Az első emlékem róla egy képeslap. Nagy tér, rajta millió-egy autó parkol, mintha egy nagy „Merkúr-autótelepet” látnék légifelvételen.
Lee Iacocca életrajzát olvastam.
Előbb a Fordot vezeti, majd átigazol a Chryslerhez, és vezérigazgatója lesz. Éves fizetését reklámszerűen egy dollárban határozza meg. A munkásság körében, majd város-, ország- és világszerte elterjeszti az anyja által sűrűn készített digó kaját, a „pizzát”. Az autósoknak pedig kiagyalja a „biztonsági övet”, amelyen megint csak hatalmasat kaszál.
Ez Lee Iacoca, ez Detroit a váltakozó sikerrel dolgozó autósváros. Lakossága közel egymillió, az agglomerációval együtt 4,4 millió.
Volt.
Az egésznek az ad aktualitást, hogy ma a Facebookon fotósorozat mutatja a helyi könyvtárat. Úgy néz ki, mint a Csernobil-közeli szellemváros, Pripjaty. A könyvek fele a földön, térdig gázolhatsz benne. A folyosón áll a víz, a székek fája kezd tönkremenni. Nem használja senki, nem érdekel senkit. Ez a könyvtár is csak volt. Itt nem a sugárdózis, hanem az autógyártás befuccsolása tette érdektelenné az emberek szemében az egykor virágzó nagyvárost könyvtárostul.
A jó múltkor a lepusztult városról láttam képeket. Alig akartam elhinni, hogy ez ugyanaz az egykor fényes autósközpont, amely immár semmivé lett. Így múlik el a világ dicsősége. Olyan benyomást keltett, mintha a világvége utáni pillanatokban készült volna róla fotósorozat.
***
Kizökkent világ a miénk. Detroit csak egy aprócska része.
Ma olvasom egy szalaghírben: Rosszemlékű min.elnökünk, GYF kétségtelenül feltűnő kijelentését, miszerint „Magyarország vagy szabad lesz, vagy keresztény.” Ha korábban füleim összetapadtanak vala, immár kettéállnak eme vad kijelentés kapcsán.
Ezt tanulta az iskolában?
Ezzel a képpel szembesült életében?
Van fogalma a keresztény szabadságról?
Amit szabadságnak nevez, gyanítom, kb. ezt jelenti: Megveszlek kilóra.      
És mi van, ha nem vagyok eladó?
***
Az egész világ az USA-ra figyel.
Mi van, ha államcsődöt jelentenek?
Kinek a szabadsága élhető az esetleges csőd után?

Szólj hozzá!


2013.10.14. 12:33 emmausz

Könyvvel nyelvelek

Orbán Viktor és te. Rudas János könyve. Csak egy hibát javítok ki (merthogy írjon mindenki úgy, ahogy akar). Ezt is csak azért javítom, mert idézet. Nem requiescunt in pace, hanem Requiescant in pace!
Érdekes összevetést hoz Machiavelli és OV között. Persze ezt megtehetné bárkivel, de hát most OV a bárki.
„A Kárpát-medencébe szorult magyar nemzet a mintegy fél évszázaddal ezelőtti európai kultúra szintjén áll.” Bátor kijelentés. Megjegyzem: még azt se könnyű megmondani, hogy ha ki akarunk törni előre, akkor merre kell mennünk? A pokolba, a mennybe, előre, de hova? Egyik tanárunk rutinos túravezető volt, mégis bekavart egyszer egy bozótosba. Majd határozott mozdulatot tett: erre kitörünk. Lépett egyet, és egy veremben eltűnt. Van ilyen.
A könyv a 136. o.-on
- prejudikál. Azt írja: „A katolicizmus után is van élet.” Kétlem.       
- téved: A (kat.) pap szerinte „a Vatikán képviselője”. Szerintem nem.
              - „a ref. egyházban nincs pap, csak lelkész, aki a hitélet főszereplője”. Mit szólnak ehhez a püspökök?
              - „A Názáreti Jézus rabbi volt”. Igen. Az is, de annál végtelenül több.      
              - „OV ellenforradalmár”. A szó üres. „ellen”-forradalmár az, akit annak titulálok. (Ld. 1956.)
138. o. „A magyar hagyomány szerint a szülőknek kézcsók jár”. Hol van már ez a hagyomány!
„A hívők kezet csókolnak a szentatyának.” Ez így nem igaz. A halászgyűrűjét csókolják meg, utalva arra, hogy funkciójánál fogva Krisztus földi helytartója.
141. o. Az emberek azért teremtetnek maguknak földi messiást, mert odáig már eljutottak, hogy a felsőbb lény nem a Teremtő, az Örökkévaló, az Atya, akinek eljön majd az országa…, akinek eljöttét megjósolták a próféták: a Messiás, aki megváltja a világ bűneit.
Ez így megint nem igaz. Jelenleg a világon 1,2 milliárd ember gondolja épp ellenkezőleg: igaznak éli meg a kinyilatkoztatást. A szerzőnek lehet persze ez a véleménye, és vele még sokaknak, de nem teheti meg, hogy általánosít.
142. 143. o. Sorolja a karizmatikus emberekre jellemző negatív tulajdonságokat. Még csak nem is utal rá, hogy lehetnek pozitív adottságaik is. Pedig vannak. Használja a könyvben az alfahím kifejezést. Rendben van. A kutyák mind hülyék, mert elfogadják az alfahímet, s együttműködnek vele, mert megbíznak benne. Náluk ez bevált taktika.
A 143. oldalon írja: „hosszú távon tönkre tud tenni egy egész országot”. Szerintem is. Volt rá példa a közelmúltban akár. De volt az ellenkezőjére is. Szent István királyt elég bizarr lenne pl. közéjük sorolni, akik tönkre tették az országot. Árpád erőskezű politikája sem ártott meg az ország tekintélyének.
A szerző odáig torzít, hogy a 144. oldalon már „Felcsúti Havasok”-ról beszél. Mi tagadás, ez már érzelmi egyensúlyvesztés erős balra húzással.          
Az i-re a 145. oldalon teszi fel a pontot. Eddig kevert-kavart, végül bevallja, hogy összefoglalást nem ír, mert „a tárgyalt témák, benne az ő véleményeivel olyan bonyolultak, hogy…” Magyarán benne hagy a slamasztikában. Néhány sorral lejjebb: 22 év politikai ás társadalmi viszonyai csalódást okoztak, ... mert sok pokoli terhet raktak kis nemzetünkre”.  Majd egy költői kérdéssel zár: „Te mit tettél érte?” Az igazságosság kívánja, hogy megjegyezzem: Kérdését saját magának is felteszi.     
Én szeretném, ha nem a pokoli terhek növelése, hanem csökkentése ellen tennénk együtt.
Vannak OV-nak szimpatikus húzásai, és vannak általam megfoghatatlanok is. Pl. a stadionok építése. Adja Isten, hogy rosszul lássam ezt a kérdést. Széchenyi lóverseny-ösztönző magatartása jut eszembe. Abból se lett tömegeket vonzó sport – évszázadok alatt se.
Az egész könyvtől hátralépve egy Bródy szöveget applikálok ide: „Ha te járnál ott, ahol én jártam / Ha te látnád azt, amit én láttam / Ha te állnál ott, ahol én álltam / Nem lennél már ártatlan /
Sőt egy Szörényi-szöveggel zárom a posztot, megnyugvásul. Aki ismeri, el is dúdolhatja: / Ősz van már / Füstöt kerget szét a szél / Ősz van már /Száraz levelet küld felém / Itt ülök a szobám ablakában / És figyelem, hogy múlik az élet /Á.../ Ősz van már / Ősz van már / Ó, ősz van már / Ősz van már…/
   

Szólj hozzá!


2013.10.13. 18:43 emmausz

Jó is rossz is

Reggel tájékozódás. Mi van a világban. Itt éjjel másodjára is nyári zápor, villámlás, mennydörgés.  Ahogy köll. Persze jobbára nyáron. Más semmi.
Kinyitom a gépet.
Az első információ, hogy rossz formában van, futtassam le a géphibák kijavítási programját. Futtatom.
Ott ülök én is, nehogy valami szamárságot csináljon a javítóprogram jelenlétem hiányában. Letörölt az minden hibát, sőt átállíthatott valamit, mert azóta kép van, de hang nincs.
Süket a gép kitörölték? Benne honol a süketség. Melyik gombot nyomtam meg?
Valami át van állítva vagy a masiniszta kaputt. Ezt csak nálam okosabbak képesek korrigálni. Jelenleg ilyen nincs közöttünk. Így hát várok. Várok, hogy jöjjön a hanghelyreállító szakember. Pl. a fiunk.
Péntek délután értesítettek róla, hogy a csavarozó gép akkuja elkészült, mehetek holnap érte. Igenis, kérem szépen.
Alá’ szolgája!
(az akku rabszolgája).
Délután befutott megmentőm. A gépem megmentője az én megmentőm. Valamit tényleg elállítottam, ami blokkolta a hangkártya működését. Kb. 3 percig tartott a diagnózis és a terápia befejezése. Újra szól a … mondjuk a Beatles.
Ma a földkerekséget a sok nyomoronc helyzet miatt a pápa a fatimai Szűzanya oltalmába ajánlotta. Nem Ferenc az első pápa, aki megtette. Ezért Rómába hozatta a kegyszobrot és ott imádkozott előtte a világért. Majd megáldotta a sokaságot, akik a Szent Péter téren ebből az alkalomból sereglettek össze.
Délután lementünk a rétre labdázni. Egymásnak rugdostuk. Belátom, némi malíciával a hangomban megjegyeztem, hogy méltó ellenfelei lehettünk volna a hollandoknak. Kikapni mi is tudunk. Ugye néhány napja 8:1-re leterítették nemzeti tizenegyünket. Azért nem többre, mert vége lett a meccsnek. Nem kérdés, hogy Le Mond-e? A szövetégi kapitány lemondott.   
Megint készítettem őszi képeket. Ősszel nem lőhetek rá a sarjadó vetésre, a növekvő fűre, a bimbós fákra.  

Szólj hozzá!


2013.10.12. 18:03 emmausz

Beszámoló a blogírásról, az Óbudai szigetről, egy könyvről, mely OV-ról szól

Hányszor ültem le reggel, hogy megírjam napi posztomat, s hányszor keltem fel reggel, esetleg nap közben is dolgom végezetlenül. Rá kellett jönnöm: helyzetem hasonlít a reggeli hírekhez. Ha éjszaka nem történt valamiféle extra esemény, a hírek az előző napi történéseket ismétlik. Hogy is volna ébredéskor hírértékű valami, hacsak az nem, hogy mit álmodott a bemondó az éjszaka.
Én is így vagyok. Vagy régmúlt dolgokra emlékezem ilyenkor, vagy kivárok. Olykor napestig. A semmiről nem lehet írni, legfeljebb azt a matematikai furcsaságot, hogy nullával nem osztunk. Ez bizonyított tény, miközben gyanakodva fogadjuk. Ugyanis nullával szorozhatunk, valamihez hozzáadhatjuk, valamiből levonhatjuk. Zárójel vége.
Ma kint jártunk az Óbudai sziget játszóterén. Ld. néhány hangulatkép. A nap további részében befejeztem a lengyel Igor Janke által megírt Orbán-sztorit, a Hajrá, magyarok! címűt. Nem fogom lemásolni a könyvet ebbe a posztba, mindenesetre nyugtázom, hogy OV-t hús-vér emberként mutatja be, se nem ördögnek, se nem angyalnak. A könyv esemény- és gondolatgazdag.
Néhány idézet túlságosan érdekes ahhoz, hogy elmehetnék mellette említés nélkül. Soros Gy. (1993) így magyaráz a Fidesz tagjainak: EU. elvet mindent, ami keresztény, hagyományos, vagy nemzeti (Kísérteties, mennyire megvalósították az eltelt időszak alatt – jegyzem meg). Figyelmeztette vendégeit, hogy „a hagyományos értékekre való hivatkozásnak az lesz a vége, hogy nacionalizmussal, fasizmussal és antiszemitizmussal fogják őket vádolni”. (Sorosban egy próféta veszett el!) 136. o.       
A választások előtt azt írtam a Fideszről: Ha a jelszavak humorosságán múlik a siker, a Fidesz esélyes. A könyvben ezt olvasom: „A felvételek viccesek voltak, vidámak, de nem volt bennük valódi üzenet.” (Nem is nyertek 94-ben.) 145. o. „Mo. jövője attól függ, sikerül-e megteremteni az erős középosztályt (ez OV értelmezésében polgárt jelent, akinek némi vagyona van, tanultsága, kurázsi van benne, stb.).” (Így van, ha a középosztály vagyonával a nemzetet akarja felemelni. Ám ez nem egészen biztos – gondolom én.) 147. o.  
Medgyessyről a könyv nem említi, hogy az eladósításról fitymálva beszélt: „Ez legfeljebb néhány közgazdászt érdekelhet”. (Medgyessy nem bizonyult prófétának.) A könyv ugyancsak nem említi a Millenáris parkban az Álmodó magyarok c. kiállítást, mely a körülményekhez képest felemelő valami volt. Említi viszont a GyF-fel való választási párbajt. (Én láttam. Azt tapasztaltam, hogy OV egy leeresztett kezű bokszoló, aki alig várja, hogy kiüssék. Ez jött át a képernyőn.) Hozza viszont a könyv az Új Alkotmány preambulumának a szövegét. 242-244. Ítélje meg mindenki maga, hogy vállalhatja-e vagy sem.  
„Viktornak meggyőződése, hogy küldetése van, hogy felelős Mo. sorsáért, hisz abban, hogy csak ő képes rendbe tenni az államot.” Ez egy befolyásos fideszes vélemény. (279. o.) GYF a maga részéről ugyanezt vallotta emlékezetem szerint.
Zárásképpen egy interjúrészt másolok ide a 298. o.-ról, mert tanulságos, és mert megismerhetjük belőle OV gondolkozását: „Mind Mo-on, mind Európában két gondolkodásmód uralkodik, és ez ugyanúgy jelen van a politikai vezetők, az értelmiségiek, mint a hétköznapi emberek körében. A mai Európában kétféleképpen közelítik meg a szabadság kérdését. Nem vagyok filozófus, és nem szeretnék konyhafilozófiát művelni. E problémakörre politikusként tekintek, és nem filozófusként. A szabadság nem más, mint az abból az állapotból fakadó kötelezettség, amelyben az ember találja magát. Bizonyos dolgok már születésünk pillanatában eldőlnek. Az én esetemben ez azt jelenti, hogy férfi vagyok, magyar és keresztény. Mindebből számomra konkrét kötelességek erednek. A szabadságot, amelyet az Úristentől és a politikai rendszertől kaptam, ki kell használnom arra, hogy a lehető legjobban teljesítsem a születésemtől rám rótt kötelességeket. Én így értelmezem a szabadságot, mint kötelességet. Mondjuk, én A típusú vagyok. De vannak B típusúak is, akik teljesen másképpen értelmezik a szabadságot. Az európai B típus úgy tartja, a szabadság azt jelenti, hogy szabad neki leráznia azokat a kötelességeket, amelyek születésénél fogva nyomják a vállát. A B típusú ember szerint a szabadság definíciója az, hogy nem muszáj kötődnie ahhoz az állapothoz, amelyet a születése meghatároz. Az ilyen B típusú úgy gondolja: noha férfinak születtem, magyarnak és kereszténynek, szabadságomban áll, hogy ne legyek férfi, ne legyek magyar és ne legyek keresztény. Az európai politikában manapság többségben vannak a B típusúak… A mostani európai válság gyökereit ebben kell keresnünk.”      
Következik a másik könyv, melyről majd később. 

Szólj hozzá!


2013.10.11. 13:23 emmausz

Helyesírás és technika

Az a benyomásom, hogy nyelvünk helyesírásának mai fejlődését támogathatná a számítástechnika. Azon rég túl vagyok, hogy a papagájt és a harkályt egyféleképpen volna érdemes írni, de mondok mást. Itt van a hinni és vinni ige. Hiszek, hiszel, hisz, hiszünk, hisztek, hisznek. a vinni ugyanerre a nótára jár. de nézzük meg felszólító módban: Higgy, de vígy. Mikor lesz egységesen viggy és higgy avagy vígy és hígy az írásmód? Higgyetek, de vigyetek. (higgyetek-viggyetek?) 
A racionalizálást segíthetné a számítástechnika ezeknek a hasonló, de mégse azonos jelenségeknek a felszámolásában. Mondok mást. Himnuszunk kezdősora a Hozsanna énekeskönyv tartalomjegyzékében így szerepel: Isten, áld meg a magyart… Visítok, javítani kellene. Ám egyszer csak egy Kölcsey-kötetben látom: eredetileg is áld szó szerepel. Gyanítom, hogy keletkezése idejében (1823) még nem született meg az első helyesírási szótár. Csak másfél évtizeddel később. Illene mai helyesírásra átírni, mert rossz beidegződést okoz egy gyermekben, ha ezt látja. Ám akkor így írtak. Nem beszélve a költői szabadságról, amely lehetővé teszi a poétáknak, hogy kedvükre játsszanak a szavakkal s a központozással.       
De ha már beidegződés. Nem célszerű megterhelni hajánál előrángatott faksznikkal a korábbi helyesírási gyakorlatot. Különféle generációkra mutat, ha szőlőt vagy szöllőt látunk leírva. Ha mindig vagy a mindíg, netán a mindég szóval találkozunk.
Kórusvezetők általános tapasztalata, hogy hajszálpontosan azt kell a szólamoknak begyakorolniuk, amit a kotta mutat. Egy rosszul megjegyzett szólamot utólag helyrehozni hatalmas munka. Így van ez a változó helyesírási szabályokkal is. Ha változtatunk, az legyen kikezdhetetlenül egyértelmű, és többé ne nyúljunk hozzá. Hacsak nem olyan dologhoz ragaszkodnánk, amely idejétmúlt dolog (pl. ly-j).
* * *
Ma Leventével megnéztük a töltésépítést. Ilyet még nem láttam. Adva egy műanyag záró szalag kb. egy méter magasságban. A flaszterúttal párhuzamosan feszül, melyet elválaszt egy rézsútos földúttól. Utóbbi nyilván az építkezés szükségszerű terméke. Ide tart egy Caterpillar. Mivel magasugrásra képtelen, a szalagot elszakítani, majd megcsomózni nem akarja a gépet irányító ember, avagy egyszerűen csak lusta kiszállni a vezetőfülkéből, a következőket produkálja.
Szembe áll a szalaggal. Maga elé parancsolja a földgyalut. Hidraulikával lerakja a szalag túlsó oldalára a kosarat, s tovább nyomja a földnek. E módszerrel megemeli méter magasra az első kerekeket. Előremegy. Felemeli a kosarat és most saját maga mögött engedi le. Megemeli vele a hátsókerekeket és az elsőkkel előbbre kaparja magát a túlsó oldalon. Átlépi csont nélkül a szalagot. Igaz, hogy eltartott vagy öt percig a művelet, és elhasznált hozzá egy kevés üzemanyagot, de a manőver sikerül. Innen már a dolga egyszerű. Gond nélkül felkapaszkodik a meredeken emelkedő földúton a töltésre. Mi az neki.          

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása
Mobil