Mickey webnaplója

Valaha Gárdonyi titkos naplót vezetett. Ám egy jó rejtvényfejtő ember rátalált a rejtély nyitjára, miként egykor Champollion a hieroglifák titkára.
Megvettem annak idején a Titkos naplót és elolvastam.
Gárdonyi ebben a füzetben írói munkásságát fejlesztette, csiszolgatta létező vagy általa kreált szavak egybegyűjtésével.
Egyik példájára emlékszem. A szellent szó kiváltására alkalmazta az általa kreált porcint szót.
Mindezt azért írom le, mert vén fejjel rá kellett jönnöm, hogy nem minden tartozik a FB-ra, a mindenki által hozzáférhető nyilvánosságra. Van az embernek olyan intim szférája, amely nem tűri a belekukucskálást, tehát jogosan tart vissza infókat, s írja titkos naplójába, avagy sehova.
***    
Lapozzunk (vagy ahogy Pósalaky úr mondaná, ugorgyunk!)!
Igen.
Egy másik megfigyelés is kikívánkozik belőlem.
Éspedig az, hogy vannak igen rövid blogbejegyzések, mindössze egy-két mondatból álló posztok.
Magam úgy tartottam, hogy egy írásnak kell elejének, közepének és végének lennie. Már ennyi is három mondat. (A közepe meg ugye több szokott lenni egy mondatnál.)
Az egy-két mondatos posztok inkább amolyan felhorkanások, shoutok, amelyek kikívánkoznak írójából anélkül, hogy részletezni akarnák őket.
Leegyen felhorkanásom mára ennyi.
***
PS. Zs. hazavonatozott, M. Rennesbe repült. Mi meg itt ülünk a klímaberendezés hűvösében, szobánk árnyékában.  
 

Valaha a Tömő utcai kápolnában Bach rövid darabjaival örvendeztetett meg bennünket a kántor a mise vége előtti csendes részben. Azoknak a daraboknak volt elejük, közepük és végük. És jó, hogy volt. Valamiről szóltak, megszólítottak és megnyugtattak.
Különösképpen is emlékszem egy még korábbi élményemre. A Bosnyák téri templomban szólt Bach F dúr Sinfonia c. műve. (Azoknak, akik inkább egy feldolgozását ismerik, azoknak emlékeztetőül: A fehérnél halványabb árnyék c. Procol Harum-sláger). Megkapóan szép volt, és nyugodt hangvételű méltóságteljes zene.
Egy alkalommal lehetőségem adódott arra, hogy az amerikai Purvis nevével fémjelzett hasonlóan lassan fodrozódó, hömpölygő meditatív zene kottáját eljuttattam egykori kántorunknak. Hogy megköszönte-e, vagy sem, arra már nem emlékezem. De hogy soha nem hallottam tőle, az biztos.
Még egy élményről írok.
Szívesen teszem, mert nagyszerű volt. Templomunkban egy orgonaművész is kisegített olykor. Gyászmisén áldozáskor megidézte Beethoven 7. szimfóniájának második tételét átiratban. Felejthetetlen élményben volt részünk. Máig jó szívvel gondolok rá.
Annyi jó zene van…
***
Ma Bl. megtámadott egy szóviccel:
- Mit penget az ügyvéd? Persze nem tudtam. Mire ő: – Jog-húrt.
Nem maradtam adósa.
- Hogy mondjuk másképp azt, ha a rózsafüzér beleesik egy pohár tejtermékbe? Ő se tudta. Mire én:
- író-olvasó találkozó.
***
Túl vannak mind a tanuló unokák az iskolaéven, és egynek se kellett mondanom:
- Ez a bizonyítvány bizony hitvány.
Általában jól tanulnak.

Ha jól számolom, ma tízen ültük körül az asztalt ebédelés alkalmával. Mint a találkozások ról írtak során idéztem: „Minden valódi élet találkozás.” (Buber)
Ha igaza van, és hiszem, hogy igen, akkor ma nagyon szép napunk van. Élettel teli. Lehet, hogy a gyerekek (unokák) hangosak, lehet, hogy körbe-körbe szaladgálnak a szobában, lehet, hogy olykor dübörögnek, olykor meg visítanak. Élnek. Gyerekek, tele élettel, dinamizmussal.
***
Mostanában beírok csaknem találomra egy-egy ritka szót tizenhét éve óta írt blogomba, és elcsodálkozom rajta, hogy legtöbbször sok találatot mutat a gép. Kedvem szerint el is olvasom a régen írtakat. Többnyire kedvemre való ez a visszatekintés. Felidéznek régvolt élményeket, eseményeket, történéseket. Ami meglep, hogy olykor elütést, vagy egyéb hibákat is találok a posztokban. Mindent összevéve érdekes ez a szembesülés olyan történésekkel, amelyek rég kiestek emlékezetemből.
***
Valaha foglalkoztatott, hogy hány nemzedéknek kellett váltania egymást, hogy felmenők száma az egész emberiség létszámához közelítsen. Volt két szülőm, négy nagyszülőm és így tovább. A 31. generáció kettő hatványaiból adódóan már meghaladja a világ mai összlétszámát. Ennyi ősöm nyilván nem volt. Ez igazolja, hogy rokonok voltunk – ki tudja, hányadik fokon – egymással a többi emberrel. De most nem is erről akarok írni, hanem arról, hogy olvastam egy magyar nyelvű felsorolást a korábbi generációk megnevezéséről. Ezzel eddig még sosem találkoztam.
Még cifrább, ha összevetem az idegen nyelveken egymástól megkülönböztetett generációk elnevezéseivel. Vajon egyes nyelvek hány felmenői lépcsőfokot neveznek néven?
Lássuk csak a magyart! Adva a
      2 szülő
      4 nagyszülő
      8 dédszülő
    16 ükszülő
    32 szépszülő
    64 ősszülő
 128 jobbszülő
 256 déd-ükszülő
 512 déd-öregszülő
1024 déd-ősszülő
2048 szüleszülő
Hogy ezek az elnevezések mennyire korrektek, arról fogalmam sincs.
***
EMBEREK!!! AZ ELSŐ FÉLÉV LETELT!!!

Ma a szózat játékba elsőként beírtam, hogy BARÁT. Elfogadta az A betűt. Erre beírtam: HABOS, ezzel vége is lett a játéknak. Very good, másfelől meg grr.
Hogy tovább ne kelljen témát keresnem, ide másolom az miért jó a férfiaknak c. felsorolás egészét.
Mit is jelent férfinak születni?
- A vezetékneved sosem változik (ma nem egyértelmű).
- Tiéd az egész garázs (nem igaz).
- Az esküvői előkészületek nélküled is lezajlanak.
- A csokoládé csak egy csemege a sok közül.
- Lehet belőled miniszterelnök (nono).
- Nyugodtan felvehetsz fehér pólót a vízi parkba (?).
- Nyugodtan elmehetsz póló nélkül a vízi parkba.
- Az autószerelők megmondják neked az igazat.
- Vizelde számodra az egész világ.
- Nem kell megállnod gondolkodni, melyik irányba csavarj be egy csavart.
- A ráncok karakteressé teszik az arcodat.
- Esküvői ruha: 600 000 Ft; szmokingkölcsönzés: 50 000 Ft.
- Az emberek nem bámulják a melledet, miközben beszélnek hozzád.
- Időnként egy kiadós böfögést szinte el is várnak tőled.
- Az új cipő nem vágja, nem nyomorítja a lábadat, és nem csinál vízhólyagot (de).
- Ugyanaz a hangulat... mindig.
- A telefonbeszélgetéseid átlagos hossza 30 másodperc.
- Ötnapos nyaralásodhoz elég egy kézitáska (igaz).
- Bármelyik befőttesüveget ki tudod nyitni (majdnem igaz).
- A figyelmesség leghalványabb jeléért őrült hálára számíthatsz.
- Ha valaki elfelejt meghívni valahová, attól még maradhattok barátok.
- Az alsónemű ára: 900 Ft. És ezért 3 darabot kapsz.
- Három pár cipő több mint elég.
- Egyszerűen észre sem veszed a ruhádon a gyűrődést.
- Semmi nincs az arcodon, aminek a színén javítani kellene.
- Ugyanaz a frizura évtizedekig is megfelelő.
- Csak az arcodat és a nyakadat kell borotválnod.
- Egész életedben lehetnek játékaid.
- Egy tárca és egy pár cipő, egy színben, minden szezonra.
- Hordhatsz rövidnadrágot, mindegy, hogy milyen a lábad.
- A körmeidet elintézheted egy zsebkéssel is.
- Ha akarod, növeszthetsz bajuszt.
- A teljes karácsonyi bevásárlást elintézed december 24-én, mind a 25 rokonnak, 45 perc alatt.
Hát csoda, hogy a férfiak boldogabbak???
Azt hiszem, nem teljes a lista.

Megint befejeztem egy könyvet (Aki horgász akar lenni…). A kötet pályázat alapján jött létre. Tizenöt novellát szerkesztettek kötetbe, amelyeknek visszatérő témája valamiképpen a pecázás.
Mi tagadás, a különféle körítések közös eredője, hogy kiballagtak valahogyan a településtől messze eső vízpartra, beleestek, nem estek bele a vízbe, veszekedtek vagy se, évődtek vagy se, mindenesetre szakszerűen felszerelték az ilyen-olyan horgászbotjukat, figyelemmel a damil megcsomózásának mikéntjére. Egyes, kettős hármas horgot alkalmaztak; szöcskét, kukacot, lótetűt, apró keszeget tűztek a horgokra, bedobták a vízbe a készséget, észleleték a kapást, bevágtak, fárasztottak, kiemelték, hazamentek, lemérték, megsütötték, megették, ittak rá egy kis bort, vagy sört. Olykor együtt izgultam a pecással: elkapja-e a halat, vagy meglóg a csalival az ebadta.
Hát ennyi.
Ez is megvolt.
Soha életemben nem pecáztam, soha halat nem fogtam, megenni viszont szerettem, ellentétben azokkal a horgászokkal, akik kifogják a halat, elajándékozzák, mert ki nem állhatják az ízét, az állagát, a szagát…
***
Tegnap beriasztott a Chevrolet.
Azt hitte, hogy el akarom lopni magamtól az autómat. Azt tettem vele, amit a számítógéppel kell tenni, ha hibát jelez (kimész a programból, visszamész bele): kinyitottam az ajtaját, becsuktam az ajtaját, és a kocsi befogta a száját.
***
Ugyancsak tegnap olvastam arról, hogy miért jó a férfiaknak.
Lehet, hogy egyszer lehozom a teljes szöveget, mert érdekes, hogyan látja a nő a férfit.
Most csak néhány sarkalatos megjegyzést másolok ide:
- Az autószerelők megmondják neked az igazat.
- Vizelde számodra az egész világ.
- Nem kell megállnod gondolkodni, melyik irányba csavarj be egy csavart.
- A ráncok karakteressé teszik az arcod.
- Esküvői ruha: 600 000 Ft; szmoking kölcsönzés: 50 000.
- Az emberek nem bámulják a melledet, miközben beszélnek hozzád.
- Időnként egy kiadós böfögést szinte el is várnak tőled.
- A teljes karácsonyi bevásárlást elintézed december 24-én mind a 25 rokonnak 45 perc alatt.
Hát csoda, hogy a férfiak boldogabbak?

Már csak kicsit hallok, mert nagyot hallok.
Már csak a nagy hangot hallom, mert csak kicsit hallok.
Már a szívem se a régi, mert nagyon is régi.
Sőt már magam se vagyok a régi, mert nagyon is régi vagyok.
Már ezek a mai öregek se a régiek.
Nincs semmi baj – azon kívül, hogy minden szava negatív kicsengésű.
A laborlelet tele van pozitív megállapításokkal, de a pozitív éppen negatív jelentésű az egészségi állapotot illetően.  
és még:
- vinnék én valamit, ill. vinnék ők azt a valamit.
- jó ízű jobb ízű, legjobb ízű, de bőkezű, bőkezűbb, legbőkezűbb
- kis, kisebb, ill. ugyanígy a kicsi kisebb
***
Két szó a horgászatból (úgy kellett kinyomoznom a google segítségével)
- burvány = a vergődő hal hullámverése
- milling = emelőháló
***
D.-nél olvasom:  Magyar tudósok rájöttek az idő és tér összefüggésére.
„Ha jó az idő, vannak a téren, ha rossz, nincsenek.”
***
RJ reptér-vicceiből: Repülőgép közeledik éjszaka a repülőtér felé. A pilóta elhatározza, hogy megtréfálja a tornyot, és eltorzított hangon beleszól a mikrofonba:
- Találd ki, hogy ki vagyok!
Erre az irányítótorony diszpécsere lekapcsolja a leszállópálya fényeit és visszaszól:
- Te meg találd ki, hogy hol vagy...
***
Egy hang a telefonba a repülőtéri ügyfélszolgálathoz:
- Jó napot! Azt szeretném megkérdezni, hogy mikor indul Amerikába a Malév 2810-es gépe??
- Egy pillanat...
- Köszönöm szépen.

Elgondolkodtató, hogy miközben mi a civilizáció polgárai szorgalmasan szelektáljuk a hulladékokat, miközben a világ pontentátai háborúkat gerjesztve tonnaszám termelik a szétválaszthatatlan anyagokat, hulladékokat. Ami a romok alá kerül, az többé aligha szelektálható. Mi még a fáradt olajat, az elemeket, a műanyagokat és a papírszemetet válogatjuk.
Hajdan tanúja voltam annak, hogy az átlátszó és színes üvegek egyazon teherautó platóján landoltak a tartályok ürítésekor. Azt meg olvastam (meg nem erősített hír), hogy Kaliforniában a sivatagba viszik a szelektív hulladékot. Ott elfér, és egyelőre senkinek sincs útjában.
Ezekkel a megjegyzésekkel nem azt szeretném kifejezni, hogy értelmetlen a szelektív-hulladékgazdálkodás, hanem azt, hogy egyesek büntetés kilátásba helyezése árnyékában szemetelnek, mások pedig minden felelősségre vonási procedúra teljes mellőzésével.   
***
Ma vettünk egy billentyűzetet, mert a korábbi kallantyúzat valamiért nem működik.
Kontakthibás.
És vettünk egy egeret is, mert az egér is rendetlenkedett.
Az új egér magyarul cincog.
A hozzá mellékelt leírásban olvasom: „Figyelmeztetés. A hangszórókat ne tegye ki csepegés vagy spriccelés hatásának, valamint ne tegyen rájuk folyadékokat tartalmazó tárgyakat, mint pl. vázák, stb. Soha ne nyissa ki és javítsa a készüléket saját maga.”
Megígérhetem: nem operálom meg az egeret!
***
Másodszor rúgtam fel éjjel a radiátor melletti ventilátort. Szegény szomszédaink! Mit gondolhatnak rólunk. Persze elraktam az útból, hogy soha többé, de tényleg soha többé…                       

Valóban magányos tevékenység az írás. Erre akkor döbben rá a gyanútlan író ember, amikor nincs magány, nincs csönd. Nem azért, mert kevés a hely a lakásban, hanem azért, mert a ház élettel telik meg. A PC a közösen használt nappaliba kerül, ahol értelemszerűen egészséges a zajgás.
Próbálok vicceket mesélni.
A poénokat már jószerével helyettem mondják. Ki tudja, hányszor meséltem már el őket.
Mint annak idején NF. az Abdonról és Szennenről szólót, mint SzF a Winkler professzor három viccét.     
Nem volna veszélyes a dolog, de nemcsak a viccekre áll az ismétlés.
Amióta néhány speciális szót  beírtam saját blogomba, azóta idegesít a témaismétlés. Már mindent megírtam! Ami rosszabb, már mindent többször megírtam!!! Nem könnyű új dolgokat találni, olyanokat, amelyek ráadásul közérdeklődésre számíthatnak.
Miért nem olyan az írás, mint a kenyér, amit naponta eszünk, de sose unjuk meg.
Azért hadd tegyem hozzá. Az ismétlések hasonlók egymáshoz. Íme, a bizonyíték, máskor se írtam mást.
***
Mindig akad meglepetés. Hol kellemes, hol kellemetlen. Most kezd döglődni az egerem, s kikészült a billentyűzetem. mehetünk másikat venni. A nyomtatónk is utolsókat rúgja. Nem adja ki a papírt, úgy kell kitépni belőle.
***  
Tegnap feltaláltam egy új evőeszközt. Abból indultam ki, hogy a villa – noha alkalmas eszköz –, mégsem tökéletes. Oldalt könnyen leesik róla minden felszedett falat. Viszont annyival jobb a kanálnál, hogy nem gyűlik össze, nem tapad meg benne pl. a felesleges zsír.
A két eszköz tulajdonságait célzó evőeszközöm lényegében egy olyan villa, amelynek az oldalai kanálszerűen megemeltek, azaz alakra kanál, funkcióra villa. Már nevet is adtam neki: kalla.
Amennyiben elterjedne, és miért ne, hiszen igen hasznosnak tűnik, a forgalmazásából származó haszon 1%-ára régi szokásom szerint igényt tartok.
Éljen a kalla, a használhatóbb villa, a könnyebb étkezést biztosító kanálvilla!
           

A tükörbe néztem, majd feleségnek azt találtam mondani, hogy délelőtt le kellene fogynom, mert délután jönnek Zs.-ék négyen, és mit szólnak, ha meglátnak a szokott kövéren.  Na, voltam már dagadtabb, de mégis. Ezek az én gondolataim.
- Pio atya gondolata: Inkább halnék meg vagy veszíteném el a hallásom, mint hogy az emberek folyamatos s istenkáromlását hallgassam!
- Gárdonyi Géza gondolata: A templom közepén örökmécs ég. Napos időben elhalványul, szinte eltűnik a mécses lángja. De mikor elborul az ég, mikor sötétség száll a templomba, a láng elővilágol.
Az ember szívében is van szent örökmécs: a hit.
- I. János Pál gondolata: Mindig közel álltak hozzám, azok is, akik nem hisznek Istenben. Meg vagyok győződve arról, hogy ezek nem Isten ellen, hanem egy hamis istenkép ellen küzdenek.
- Böjte Csaba gondolata: Senkit se lehet jóvá szidni.
Ennyi gondolat szinte már sok is egy napra.
***
Küszködés az öregedés ellen.
- A tévé távkapcsolója nem alkalmas a klímaberendezés elindítására.
- A járdaszegéllyel való találkozás vezetés közben nem pozitív.
- Az egyes fokozat kapcsolásakor nem kell az emeltyűt használni, mert hátramenetet fog kapcsolni.
- Semmit nem jó rutinból csinálni. Pl. ma hátra indultam a számítógéphez, de tegnap előre hoztuk.
- Mielőtt beveszem a vízhajtót, tájékozódnom kell, hogy itthon maradok-e ma, vagy se.
- A dobozos almalé nem jó a kávéba dobozos tej helyett.
Stb, stb. (Lehet, hogy bővül a listám.)

A könyvekkel való találkozás is találkozás. Néhány napja alig találtam könyvet a könyvmegállóban, s csak egyet hoztam haza, horgászelbeszéléseket. Pénteken viszont több olyanra akadtam, amik érdekelnek.
Spanyol társalgási szótár, német anekdoták, Kanada kortársfestészete, Bölcs mondások, Blog-világ.   
- Spanyolul sose fogok megtanulni. Még csak a szövegértésig eljuthatnék, de amilyen tempóban azok beszélnek, agyam tán fel se fogja.
- A horgászosból egy mondat: „A vérbeli horgász, ha nem fog halat, kettőre hivatkozik: az időre és a helyre. Ha fog, akkor a tehetségére.”
Az Anekdoták németül vannak leírva. Ide egyet hozok saját fordításomban: „Beethoven egész életében hadilábon állt a matematikával. Már a szorzás is hétpecsétes titok volt előtte. Ha tudni akarta, hogy 13-szor 24 mennyi, akkor a 24-et 13-szor egymás alá írta, majd összeadta a számokat. Egyszer ugyanígy meg akarta tudni, hogy mennyi négyszer harminchat. Tehát négyszer egymás alá írta a harminchatot, összeadta a számokat és 224 jött ki!”  (Mi tudjuk, hogy 144, igaz, Levi?)
- A bölcsmondásokból kettőt hozok ide: „Aki nem úgy fogadja Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba. (Márk evangéliuma)
„Az ég a bűneink miatt haragszik ránk, a világ az erényeink miatt.” (Talmud)
- A Blog-világból nem szívesen idézek, mert minden jogot fenntart a HGV-kiadó, de szabadon és nem hosszasan mégis ide hozok egy mondatot nem pontosan úgy, ahogy leíratott anno dacumál. Ennyit a jog megenged. „A blog szelep, a blog sziget, a blog játszótér, a blog ilyen-olyan hajlamok ideális közege, blablabla, és közben meg tényleg.” (Combfiksz)
- Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az Albertában kiadott album (The best contemporary Canadian Art) egyik képét meg tudom idézni szavakkal. A kép festője Claude Tousignant, címe: Monochrome orangé, mérete 129,5x129,5 cm. Tehát egy jó nagy négyzet egyenletesen sötétnarancs színűre festve. Olyan pont, mint egy színszvacs. Szintén Levi figyelmébe: Nem is olyan nehéz képet festeni.
***
Most abbahagyom a poszt-írást, mert gyönyörködni akarok a hidegfrontbetörésben.
Milyen is valójában? Fenséges. Nyugatról érkezik erős széllel. És kifújja a fővárost elkábító 37-38 fokos hőséget. Arra gondolok: azért volt érdemes kibírni a kánikula három napját, hogy megtapasztaljuk a hidegbetörés kontrasztos mivoltát. Átszellőzik a lakás, tisztul az ember agya, hatalmas nyugodtság vesz erőt rajtunk.
Valójában hány milliárd egyfelé fordított ventilátorral ér fel egy ilyen front? Ki tudja. Valamikor foglalkoztatott a gondolat, hogy a kínai verébüldözés mintájára el kellene rendelni, hogy a főváros valamennyi ventilátorát indítsák el nyugat-keleti irányban. Megmozdulna-e a szmog, a meleg légtömeg? Vagy csak az áramfogyasztás emelkedne fölöslegesen?