Preludium: Átmenetileg nehéz hozzáférésű lett a blogom, így most az eddig összegyűlt okosságokat egy posztban hozom az alábbiakban:
Latin bölcsességek 2
1. Acu tetigisti (Plautus). = fején találtad a szeget.
Ennek a jól fogalmazott szállóigének a fordítottja is él a magyarban. Íme:
Szöget ütött a fejébe. Vejem meséli, hogy egyszer egy régi történetet latinra fordítottak a szerzetesek. A szövegben szerepelt többek között az a kitétel, hogy a futár lóhalálában vágtatott, hogy időben érkezzen a császári udvarba. A fordító a lóhalálában nyelvi fordulatot egy az egyben lefordította latinra. A külföldi olvasó (talán egy francia) meg vakarta a fejét, és sehogyan se értette, hogy miért ölte meg a futár a lovat, vagy netán döglött lovon vágtatott császári udvarba?
Képzeljük el ezt a tükörfordítást a „szöget ütött a fejébe” szólás átültetésével. Miféle mazovista lehet az az ember, aki hagyta, hogy egy idea „szöget üssön a fejébe”.
2. Ad captandam benevolentiam. = A jóindulat elnyerése végett. Sokféle történetet tudnék idesorakoztatni, amikor is valaki a captatio benevolentatiae módszerét alkalmazza. Előrebocsátom, hogy aki ismeri a módszert, azt idegesíti, hogy ilyen átlátszó trükkel kívánják megnyerni jóindulatát. Sorolok ilyeneket:
– „Miklós, te mindent tudsz…” – fordultak nemegyszer hozzám szerkesztőségi életem során. Rendesen így válaszoltam. – „Ajjaj, rosszul indul a beszélgetésünk. Mit kérsz…?”
– Miklós, olvastam a cikkeidet, nagyon tetszett gondolatgazdagságuk.
Ugyanaz a helyzet. Figyelni kezdtem, hogy az illetőnek mire van szüksége, mert bizonyára nem azért nyitott rám, hogy ezt a számomra hízelgő mondatot elmondja.
– Valamikor a rendszerváltást követően az öregebb Bush elnök európai tárgyalásai során Varsóból hozzánk repült, és rendesen zuhogott az eső, amikor a parlament előtt a tiszteletére összesereglett tömeghez szólni kezdett. Széles gesztussal kettétépte a zsebéből kihúzott papírt, és ilyesvalamiket mondott: Kedves megjelentek. Az időjárás nem igazán alkalmas arra, hogy hosszasan szóval tartsalak benneteket. Köszönöm, hogy kitartottatok a rossz idő ellenére is. Rövidre fogom hát mondandómat. Szeretnék most magyar lenni, mert az ország a hasznos vállalkozások, munkák, az újjáépítés nemes feladatait kínálja nektek, melyben öröm részt venni. Sikerült is az ott lévők jóindulatát megnyerni, mert ők nem tudták, hogy rövid idővel korábban a lengyeleknek is azt mondta: Szeretnék ma lengyelnek lenni…
A hab a tortán, hogy huszonötezer dollárt hozott ajándékba. Az USA elnöke. Szegény.
3. Ad impossibilia nemo tenetur. = Lehetetlenségre senki sem kötelezhető. Nem kötelezhető, ám van cég, amely önként vállalkozik rá. Az IBM szlogenje egy időben ez volt: A lehetetlent azonnal teljesítjük, a csodákhoz öt perc türelmet kérünk! (Zárójeles megjegyzésem: A magyarokra rótt adósság kiegyenlítésére lehet, hogy az IBM-nek is legalább tíz percre volna szüksége.)
4. Ad vitam aeternam = az örök életre. Igen, az örök életre készültünk szinte valamennyien, istenhívők. De most nem erről szeretnék szólni, hanem arról, hogy a mestermunkák is csaknem az örök életre készültek. Gondolok itt egy-egy szépen faragott gótikus katedrálisra, piramisra, gondolok egy jól konzervált papirusztekercsre, de gondolhatok arra a klamnizóra is, amely legalább hetven éves és ma is kifogástalanul működik. Gondolok továbbá egy amerikai ceruzahegyező-gépre, mely több mint ötven év óta faragja ceruzáinkat. De gondolhatnék még – tudom is én – pl. a lyukkártyával működtetett gépzongorára, mely egykori hírességek játékát örökítette meg. Gondolok dagerrotípiákra, melyek máig őrzik az egykor felvett jeleneteket, arcokat. Pl. Petőfiét.
S szívesen gondolnék arra is, hogy jól formált XXI. sz.-i tárgyaink ugyancsak örök életűre terveztetnek. De ez nem így van. A legtöbb autó tíz év után ezer sebből kezd vérezni, s el kell dobni. Az elektromos csatlakozók szabványai állandóan változnak, a videó elavult, a diszkett ugyanígy. A legjobb filmes fényképezőgépnek sincs jövője, mert itt a digitális. A számítógépek tönkremenetelük előtt erkölcsi kopás áldozatai lesznek. A maroktelefonokról nem is beszélve. Abba is hagyom. Nem kedvelem ezt a folytonos lihegést.
Latin bölcsességek 3
1. Alium silere quod voles, primus sile. (Seneca) = Ha azt akarod, hogy a másik ember hallgasson, neked kell elkezdeni a hallgatást.
Ha gyerekért megyek az óvodába-iskolába, alig várom, hogy kikerüljek a nem szűnő hangzavarból. Ilyenkor arra gondolok, jó, hogy nem lettem tanár, ami valamikor szerettem volna lenni.
Ha nagy társaság jön össze, egyesek úgy vélik, hogy akkor érvényesülhetnek csak, ha kiabálni kezdenek. Számos példát hozhatnék, de nem teszem. Mindenki előtt ismert jelenségről van szó. Én Seneca tanácsát követtem mindig, anélkül hogy ismertem volna: „Befogtam a számat rendesen”. Így mások nem tudták meg sokszor, hogy valamiről mit gondolok. Na és? Én megtudtam, hogy ők mit gondolnak.
A minap a tévében egy ötfős beszélgető műsorban a műsorvezető elég sokszor beszélt, és volt két embere, aki minduntalan magához ragadta a szót. Ült közöttük egy terapeuta, aki mindig kivárta, hogy elhallgassanak. Mit mondjak? Elég ritkán jutott szóhoz. Mindenesetre becsültem emberi tartásáért.
2. Alteri semper ignoscito, tibi ipsum nunquam. (Seneca) = Másoknak mindig bocsáss meg, de magadnak soha.
Bocsesz, de szerintem ez így felemás mondás. Így legfeljebb az öngyilkosjelöltek viselkednek. Seneca mentségére szolgál, hogy nem ismerte a kereszténység értékeit. Végzetes kishitűség a megbánt és feloldozott bűn megbocsátását kétségbevonni. Ha egyszer Isten megbocsátott, örülnöm kell, s új lendületbe jönnöm, hiszen már lemosta vétkemet a Megváltó. Olyan értelemben viszont igaz, hogy a megbocsátás kívülről jön, Istentől. Magam feloldozása fából vaskarika, hiszen „Aliquis non debet esse iudex in propria causa, quia non potest esse iudex et pars.” (Senki sem lehet bíró a saját ügyében, mivel nem lehet bíró és peres fél egyszerre.)
3. Ama – et fac quod vis! (Szt. Ágoston) = Szeress, és tégy, amit akarsz! Ez a mondás teljesen igaz, s egyben becsapós is. Igaz, mert Isten azt tesz, amit akar (mindenható), mert Ő a szeretet, méghozzá végtelen és abszolút szeretet. Ránk ez annak a függvényében igaz, hogy mennyire hasonlítunk a mennyei Atyához. Írva van: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes.” Nem kellene célként tűzni az emberek (minden ember) elé a tökéletességre törekvést, ha már elérte volna bármelyikünk is. Ha önfeledten szeretünk, önfeledten fogjuk megcselekedni a jót. (Amare et servire = Szeretni és szolgálni.) De addig „nincs megállás, addig folyvást küszködni kell.”
Nincs új a nap alatt
Tegnap délelőtt Latin bölcsességek c. posztomban ezt írtam: „A kristályosodáshoz kell valamiféle katalizátor. Egy homokszem, hogy gyöngyzárvánnyá tegye a kagyló, egy madzag, hogy a kristálycukorból kandiscukor jegecesedjen. Ha valaki olyan sűrűn posztot készít, mint én, annak kell valamiféle kiindulási adat, mondat, gondolat.”
Tegnap délután Kosztolányinál ezt olvasom: Az Édes Anna c. regény főalakja „talán egy falusi cselédlány, akit évekkel ezelőtt egy nyári délelőtt lestem meg az utcán, valami budai ház kapujában, amint fehér fogával beleharapott egy zöld almába. Akkor önkéntelen eltűnődtem, milyen lehet ennek az élete és sorsa. Ez az almába harapó lány gyakran kísértett. Valószínűleg ez a kristályosodási pont. Köréje rakódhattak le később a jegecek.”
Nos, ha már Kosztolányi, hadd idézzem egy találó megjegyzését. Azt írja: „Az eszkimók öreg korukban leteszik régi nevüket, újat választanak, hogy ne találjon rájuk a halál. Néhány írónak, aki álnévbe takarózott, sikerült is ez. Jean-Baptiste Pocquelin például Molière-nek nevezte magát. Jean-Baptiste Pocquelin meghalt ötvennegy éves korában. Molière azonban ma is él. Nem találta meg a halál. (P. Hírlap. 1930. július 13.)
Utolsó kommentek