Mickey webnaplója

Tegnap háttérrádiózás közben Grétsy L. megemlítette, hogy a hébe-hóba, azaz a ma ritkán, olykor-olykor értelmű kifejezés valaha éppen ennek az ellenkezőjét jelentette: hévben-hóban, azaz téli szélben nyári napsütésben, azaz szakadatlanul, folyton-folyvást, mindig. Merthogy a telet a „hóban” szó képviseli, a nyarat, pedig a hé(v)ben, azaz hőségben.  Sok ilyen szó van, melynek az eredete homályba vész, és a köznyelv addig rontja, rontogatja, mígnem egyszer csak ellentétesen fogja használni, mint az eredetileg volt. Ilyen pl. a reformálás, visszaalakítás, melynek ma éppen a korábbi megváltoztatása lett az értelme.
De emlegethetném a fellebb (feljebb) szóból keletkezett fellebbezést is, melyet ma sokan elváló igekötőként használnak, mert elvonatkoztatnak a szó eredetétől. Ha logikus akarok maradni, nem lebbezhetek fel, mert igazán csak jebbezhetnék fel, melynek semmi értelme nincs.
Ha valami rosszul befészkeli magát az emberek agyába, nehéz onnan kiebrudalni.
Ismételten figyelmeztettek a kórusban, nehogy véletlenül hibásan tanuljuk meg saját szólamunkat, mert ha egyszer rosszul rögződött, csak keserves munkával lehet visszahozni a helyes dallammenetet.
Van ilyen az egyházi szövegek között is. A pax hominibus bonaevoluntatis (minden vasárnap elmondjuk) nem jóakaratú embereket jelent, hanem a jóakarat embereiről beszél, mégpedig Istenről, aki maga a Jóakarat, amennyiben mindenkinek ajándékba adja életét, és adja Krisztus Jézust is. Tehát Békesség a Jóakarat embereinek, azaz minden földi halandónak (mert Fiú adatott nékik).

Aki rá szokott kattintani a fotóim linkre, a másfélhetes nyaralásunk képeiből válogatott több mint kétszáz felvételt talál. A legeslegutolsó közülük egy igen prózai valami. Az általam utolsóként vett havi BKV bérletszelvény. Lám még mindig támadnak új dolgok, melyek még sose fordultak elő életemben. Ilyen meglepetés volt számomra az is, hogy Zsuzsa beavatott egy titokba. A Mickey Mouse csak magyarul Miki egér, az angolban a Mickey a Mihály beceneve, tehát Misi. A fene tudta, hogy valamiért, tán a hangzás miatt lett Miki egér a Misi egér. Így tehát nemcsak Misi is lettem, hanem az is maradok, mert mindenki így ismer. Beceneveimnek egyebekben se szeri se száma, legutolsóként a „Dídádú nagyapa” címet ragasztotta rám Ágoston unoka, aki lassan piarista kisdiák lesz. 
A napom igen gyorsan elszállt.
A reggeli rutinok után nekiálltam – még elviselhető forróságban – kitakarítani az erkélyt. Leszedegettem a muskátlik leszáradt leveleit, felraktam őket eredeti helyükre. Most ott kíváncsiskodnak a könyöklő tetején, s hozzák újabb virágaikat, zöld leveleiket.
Postára is mentem csekkeket feladni, majd rendeztem a fent említett fotókat, megszabadítva őket legfeltűnőbb csököttségeiktől. Mind kapott valamiféle képcímet, aláírást.
Jó a picasa képkezelő program. Segítségével sikerült néhány kép színhőmérsékletét az eredetire beállítani. A zavaró momentumokat kiemelni, a képek mondanivalójának alárendelni színeit, élességét, kivágását.
Hát ez lett belőle, mint ami az albumban látszik.
Még a nap eseményei között szerepel, hogy megírtam: mi történt velem 1962-ben. Sokkal több történt egyebekben, mint amiket ott sorolok, de hát ki olvasná el, ha kitérnék egy posztban minden epizódra.

Ma legszívesebben annyira tömören fogalmaznék, mint a Tanú c. film egyik epizódja:
Ló, kém, fej, puff…
Rájöttem, hogy keskeny az M7-es.
Lefelé 3 óra, ma
vissza 3 és fél óra volt az út.
Odafele is egy összecsúszós baleset, visszafelé is egy ilyen állította meg rohanásunkat. 30 km-t egy óra alatt tettünk meg a sztrádán 30 valahány fokos hőségben. És fizettük a matricadíjat.
Miről írjak? Reggel
nem puszilgathattam Flóra fejét,
nem találtam a szilvafa árnyékában sem,
nem kellett előhozni a babakocsit a garázsból, inkább laposra hajtogatni.
Blanka meg is jegyezte: Olyan kevesen vagyunk.
Ma a zárás jegyében telt el a nap.
Begyömöszöltünk két kisautóba egy négytagú családot, illetve három felnőttet valamennyi vackával együtt, melyet magával cipeltek, cipeltünk a 11 Balaton mellett töltött napra, (ez a három felnőtt nem stimmel, az egyik autóba két felnőtt és két gyerek, a másik autóba négy felnőtt, megjegyzés tőlem Tücsi ). Ezenkívül persze az útra vizet, a hűtőből a megmaradt ételeket, italokat.
Idehaza azonnal leeresztettem a hűtő-fagyasztó gépet, mert elhatároztuk, hogy
„kikaristoljuk” a jégtől,
megtisztítunk mindent, ami benne van,
polcokat,
fiókokat,
állványokat,
falakat.
S úgy tettünk, ahogyan beszélénk.
Másfél óra alatt értük el a kívánt hatást. Új frigóba pakoltuk be a hűtenivalókat.
Közben a sivatagi körülmények között tengődő muskátlikat és egyéb növényeket megpróbáltam éltre locsolni. Micáék hoztak halászlét Isitől, én meg itt ülök a gép előtt, és tudom, hogy ma nem lesznek felrakva a nyaralás képei, még mutatóba sem.
Be is fejezem az írást, mert megfürödvén a mellettem dolgozó ventilátor már megszárított. Most megyek vacsorázni.
PS. Már a lakás se a régi.
A hintahorogról leakasztva az ülőke, és csak lelki füleimben cseng Estelle felhőtlen jókedve, kacagása.
Mindenkinek jóéjszakát.
Éváéknak is, akik hazaérkeztek Franciaországba,
Zsuzsáéknak, akik szintén megérkeztek – Móvárra.

Még ragyogva süt a nap, de már vége a szezonnak (aug. 20.).
Még lemegyünk együtt a strandra, de már pakolnak Éváék.
Még készül egy közös kép az együtt nyaralókról, de este elautóznak Éváék.
Még együtt vacsorázunk, de már nem fogunk együtt reggelizni.
Még csintalankodva hancúroznak a fiúk, de holnap már elcsendesedik a ház.
Még együtt mentünk misére Szent Istvánkor, de vasárnap már nem.
Még tart a takarítás, de holnap ilyenkor már senki nem lesz itt.
Még egyetlen laptopon osztozunk, de holnap már mindenki a saját PC-jét nyúzza.
Még holnap vásárolunk valamit Tapolcán, de már többet nem.
Még megsimogatunk minden kis buksi fejet, de azután időlegesen vége.
Még magunkhoz ölelünk minden gyereket, de aztán csak jó idő múlva.
Még a Madonna della strada oltalmára bízzuk az utazókat, aztán várjuk a hívásukat.
Még meg akarom írni, hogy Csiát Isten éltesse szülnapján, aztán abbahagyom a posztot, mert fogy a gép ereje.
Holnap felteszem a képeket.
QQ! Jó a szept. 24. Ezek szerint nem Esztergom nyert?

A nap híre, hogy Nemes Ödön jezsuita elhunyt. (R.I.P.) Hosszú ideig egy házban dolgoztunk. Én a szerkesztőségben, ő az épület másik szárnyán. Munkakapcsolatba is kerültünk. A Szent Ignác-i lelkigyakorlatokról írt ötkötetes munkáját én kezdtem el korrigálni. Emlékezetem szerint az első két kötetet vehettem munkába. Feltételezésem szerint megtanulta, hogy mire vigyázzon, és alig tévesztett, vagy mást kért a munka elvégzésére. Nem tudom. Igazi szerzetes volt. Isten nyugosztalja.
A tegnapi meleg fokozódik, nem megyünk máshová, mint négy után a strandra. Igen jó fekvésű a strand. Ilyenkorra megnyúlnak az árnyékok, csökken a nap ereje, s mindenki bőségesen elfér a rendben tartott homokos aljú vízben.
Tegnap csakugyan megkóstoltam a vizet, ma újra ezt teszem. Kellemes a víz hűtő hatása. Szép témák adódtak a parton fotózásra. A parkolóban több almafa hullatgatja gyümölcsét. Senkié, vagy ha igen, nem érdekli. Szerintem rétesalmákat érlel. De szerettük a legyalult almák kinyomott levét inni. Az 100%-os ivólé volt csakugyan.
A strand fövenyében találtam 140 Ft-ot. Szokás szerint felvettem a csaknem kiürült strandon elszórt aprópénzt. (Pecunia non olet.)
Most abbahagyom a posztírást, mert Blanka a nyári mikulással szeretne játszani, és így nem lehet érdemben semmire sem koncentrálni.
Elvira és Tücsi főz, (a menü Elvira tudását dicséri, mert minden nagyon finom volt, én csak kotnyeleskedtem, /Tücsi/) a franciák souvenirért Badacsonyba mentek, a fiúk kergetőznek, én innen távozom, és nyakon öntöm magamat egy kis vízzel.

30 fok, a 24 fokos vízhőmérséklet mellett
A reggeli kötelezők után csakugyan sétára indultam a hegy felé. Na, nem mentem fel a Badacsonyra, de próbálkoztam egy séta erejéig.
Útközben megugattak a kutyák a kerítések mögül.
Mivel nem tudtam, hogy vannak-e lyukak a telekhatárokon, inkább visszafordultam.
Ekkor meg egy kóbor kutyával futottam össze.
Nem tudtam, hogy vajon már reggelizett-e, inkább más irányban folytattam a sétámat. Valószínűleg a kóbor kutya se tudta, hogy én már reggeliztem-e, mert szintén ellentétes irányba fordult. Rám se mordult.
Viszont a magammal hozott „műkutyámmal” több felvételt készítettem házakról, hegyekről.
A keszthelyi kastélyt látogatják meg délelőtt, akik meglátogatják. (a lektor megjegyzése: A kirándulás dugába dőlt)
Magam inkább kihagyom. Már kétszer láttam.
Inkább strandra igyekszem a tegnap tett ígéretemnek megfelelően.
Reggel megerősítettem a babakocsit, s amit már régóta nem tettem, meghallgattam a híreket. Uborkaszezon van a politikában … sokhelyütt a világon éhezés.
A mieinket az égiek oltalmába ajánlottam.
Ma a Kosztolányi által megénekelt „Ilona” nap van. Isten éltesse az általam ismert Ilonákat, és az általam nem ismerteket is.

Egyre telnek, és olykor összefolynak. Úgy kell tudatosítanom magamban, ma aug. 17. szerda van. Félévet várunk a családtagokkal való találkozásra, és amikor eljön, pikk-pakk elillannak az együtt töltött napok.
Idén is ez történik.
Hozzá kell szokni.
De vajon lehet-e?
Nehéz megfogalmazni, mit hoz egy-egy nap. Olykor meglepő megfogalmazásokat, olykor meglepő ki- és bejelentéseket, olykor pedig meglepő cselekedeteket. Ami visszatér, a meleg, a strandra igyekvők után maradó csend, a napi nagy bevásárlások, mert kétféle táborból állunk. A (túl?)keveset evők és a (túl?)sokat evők csapatából. Mindenki hozza a formáját.
Fr. aktívan pihen. Pl. Estelle-lel ma ebéd után begyűjtötték a mogyorótermést. Én inkább passzív vagyok. Bevonultam a mogyorókkal a garázsba, és a szokott módon satut tekerve – az óra járásával egyező irányban és viszont – törögettem a magokat. Ugyanígy teszek adott esetben a diókkal. Nekem bevált. Nem töri össze túlságosan a gyümölcsöt, de annyira igen, amennyire én akarom. Kevésbé szemetel, a satukart tekergetni könnyű, ezért hatékony. Pusztán azért időzöm el ennél a témánál, mert másnak is segíthet a módszer alkalmazása. E. leült a hűvös lépcsőre és ott törögette a maga adagját. Egy mélytányér tele lett a finom csemegével
Holnap próbálok erőt venni magamon.
Tervezem, hogy felkelés után hosszan sétálok a hegy tövében, esetleg egy kis emelkedőt is belevéve. Holnap délután, ha a többiek is strandra mennek, velük tartok. Az nem lehet, hogy fürdés nélkül hagyjam el a Balatont.
Ma láttunk egy pannongyík párt. Szép zöld gyíkocskák, az összegyűjtött rőzse halomba fészkelték be magukat. Igen félénk és ritka állat. Alig sikerült lefotózni az egyik „fél-gyíkot”, amint megbújt a faágacskák között. Ezek a gyíkok testesebbek, vastagabb törzsűek, lábaik nagyobb terpeszben állnak, a fali gyíkokhoz képest lomhább a mozgásuk, s szép élénkzöld a hátuk.
Majd megmutatom.
Délután készítettem néhány képet az erős napsütés árnyékairól. Szeretem ezeket a játékos, folyton változó mértani formákat.

Tegnap este rövid időre megadta magát a hőség, és egy hidegfront szellőztette át a térséget.
Sűrűn zuhogott az eső és kitartóan.
Sűrűn villámlott és dörgött is.
A zegernye ellenére tizenegy felé elhallgattak a gyerekek, mindenféle számítógépezést abbahagytak és elvonultak aludni. Mi is elvackolódtunk, de befejezős ember lévén az idétlen meghatározásokkal operáló keresztrejtvényemet még befejeztem.
Azt gondolhatnád, hogy a keresztrejtvények nagyjából azonos minőségűek. Kell találnod egy szinonimát, kiegészítened egy idézetet, beírni egy rövidítést, és eljutsz a megoldásig. Nem így van. Amikor harmadszor találkozol a füzetben azzal, hogy pépes étel=darakása, akkor gyanakodni kezdesz, hogy az egész füzetet ugyanaz a mester rakta össze, innen az ismétlések, annak ellenére, hogy számos pépes étel létezik, és nemcsak a darakása. A fejtörést igazán az adja, hogy rájöjjél: miféle észjárású a rejtvénykészítő. Csak akkor kezdesz eredményesebb lenni, amikor erre rájössz.
De még ez sem minden.
Lexikális tudásra is szükséged van, meg sok-sok türelemre.
Ismételten belebotlom abba az őrületbe, hogy az általam nem ismert kérdés megfejtéséhez elővehetem-e a lexikont, a szótárt, az enciklopédiát, vagy sem. Mert ha utánanézek bennük, az „kóser”. Ha a rejtvényfüzet végére lapozok, időt nyerek vele, de az nem etikus, az „tréfli”.
Annyi idő elteltével, míg ezeket leírtam, elkészült a rejtvény. Próbáltam aludni, de kidobott az ágy, az égiháború nem hagyott nyugodni. Lementem a földszintre a fényképezőgépért, és ráálltam villámok fotózására. Ez ügyben több tapasztalatot szereztem.
A képek egy része nappali fénybe vont kertrészleteket mutatott.
Mások semmit a sötétségen kívül. Ez akkor következett be, amikor elkéstem az exponálással.
A képek harmadik csoportja hatalmas fényeket ábrázol.
Ekkor jöttem rá, hogy erős napsütésnek felel meg egy-egy nagyobb erejű villám. Próbálkoztam még a tűzijáték fotózására kihegyezett programmal.
Ez hozta a legnagyobb sikert. A módszer a következő: Félig lenyomott exponáló gombbal állok lesben – készen a kattintásra, amint meglátom a fényjelenséget. Mert – különösen a felhőkben maradó villámok lefutása nem olyan gyors, mint a földbe csapóké. De még az utóbbiak között is akad, amelyik „cifrázza” a kisülést, és marad időm és esélyem a fotó elkészítésére. Nos, ezzel szórakoztam éjfél után negyed egyig. Akkorra be akart szakadni a hátam, ezért beszüntettem a tüzelést az égre.
Ám most is be akar szakadni a hátam, és különben is néhány perc múlva megérkeznek Mica és Elvira, ezért itt abbahagyom e poszt írását is. A fotókat majd otthon teszem a netre.

Mit csinál a hőség, amikor rekken? Merthogy ma rekkenő hőség van.
Majd én megmondom: Aki rekken, az azt mondja: rekk. Ma egész nap ezt tette: rekk, rekk, rekk, rekk.
Most, amikor e sorokat rovom, mellettem zúg a ventilátor, mert az udvaron is rekken, mármint a hőség.
Gondolkoztam, lemenjek-e Éváékkal a strandra. Úgy döntöttem, hogy inkább nem, mert a parton is rekken. Tán holnap.
Ma Nagyboldogasszony ünnepén a szomszéd templomba mentünk. Szégyellem, de az értelmes prédikáció alatt elnyomott a buzgóság, pedig összeszedett, szép szavak hangoztak el. Bezzeg az énekek alatt ébren voltam. A hangszer választott hangszíne nem illett az elhangzó nótákhoz, az énekes hangja uralt mindent, olykor önkényesen nem követte az ordináriumot, rubatóra vette azokat a dalokat, melyek éneklése egyenletes ritmust kívánt volna. Remélem, jól szórakozott. Saját maga által ismert nótákat is „műsorra” tűzött, némelyik műdalt nyugodtan cigányzenekar kísérhetett volna, a végén a Boldogasszony anyánkat recitálta, mely, mint mindig, a szegény magyarokat emlegeti, akik a régi szöveg keletkezése óta folyamatosan „nagy ínségben” vannak. A szöveg szerzője vagy próféta volt, vagy olyasvalaki, aki talán akaratlanul, mégis belerögzítette a magyarság tudatába az állandó kesergést. Nem örülök neki. (Bocsánat. Tudom: egykor ez volt a himnuszunk.)
Egyetlen szelíd eszközöm maradt nemtetszésem kinyilvánítására. Mivel kivonulási énekként hangzott el, és a pap is kivonult, magam is sarkon fordultam – egyedül.
Fr. utánam érkezett, összemosolyogtunk: Szégén mágyárok.
Tehát most:
nagy a hő
forr a fő
nagy a tó
nagyanyó.
(Utassy után szabadon.)
Estére lehűlést jelez a meteorológia, holnapra Micáék érkezését a mobil.
Várjuk a társaság frissítését.
Pl. Még meg kellene mászni a Badacsonyt.

Ez nem elírás. Jelenleg három család dughatja össze sütnivalóját egy-egy kérdés megbeszélésekor. Ugyanennyitől jöhet egy-egy jó ötlet, hogy mit, hogyan tegyen.
Mindenképpen el akarom mondani, hogy létszámunk nem tud maximálisan jelen lenni. Ennek számos oka van. Főleg az, hogy felnőttek gyermekeink, s munkahelyük más időszakokat tekint számukra kötelezően ott-töltendőnek.
Mica eddig egyáltalán nem tudott jelen lenni, Tamásék később csatlakoztak, Kati és Robi csak két napra ugrottak le, és menniük kell. Elvi egy esküvő után csatlakozik Micához, hogy együtt jöjjenek ide. De addigra Katiék nem lesznek már jelen.
Ma mindenesetre Kati többszöri nógatására mindkét fiatal család rászánta magát, hogy tartalmas délutánt töltsön el a Salföldön. Hej, ha nem lenne ez a forróság, talán magam is nekibuzdultam volna, De így… inkább a konyha hűvösében egy sör és egy forgó ventilátor árnyékában próbálom összeszedni gondolataimat.
Napok óta le akarom írni, hogy idén augusztus 11-én csípett meg először szúnyog. Igaz, azóta elég sok. Estefelé elő-előjönnek. Aztán azt is rögzítenem kell, hogy Éváék polgári esküvője alkalmával tegnap este sütögettünk, különféle minőségű grillkolbászokat eddegéltünk, hozzá pálinkát, pezsgőt és sört iddogáltunk. A gyerekek is jól érezték magukat. A két gyerekcsapat katalizátora Estelle. Jelekkel megérteti magát a felépült Blankával, de többször megvigasztalta, felvidámította Ágostont is. Hol megcsiklandozta, hol keksszel kínálta. Sokat játszanak együtt, és jól megértik egymást.
Ahhoz, hogy a Badacsonyra felmenjenek a nagyobbak, kicsit hűlnie kellene a levegőnek, mert nappal rizikós a meredeken valós mászás, hajnalban meg rendszeresen alusznak. Még egy hetet töltünk együtt. Jó ez az össznépi megmozdulás, mert az egyes családokon túlmutató értékeket hoz elő, vonultat fel, és az összecsiszolódás minden tagnak a javára válik. Egymást kölcsönösen gazdagítja. Úgy csiszolódunk, mint a kavicsszemek. Hol karcolódunk, hol simogatjuk egymást, de egyre gömbölyűbb a társaság. Igaz, hogy a gömbölyűségről Tücsi naponta gondoskodik. Elég bőséges a kaja.
Nem tudom, hány alkalommal sikerül még megszervezni a „klán találkozót”, de eddig valamennyiről az előzőekhez hasonló véleményem alakult ki. Ha később közös nyelven megértik egymást az ifjabb generáció tagjai, még sokszor egymás hasznára lehetnek.
Ma hallottam, hogy tízezer euróért jelenleg dél-olasz falvakat kompletten meg lehet vásárolni. Kihaltak, elnéptelenedtek, annyira nincs gyerek, hogy senki nem kíván ezekben a falvakban érni. Félelmetes.
Jelenleg itt még nem ez a helyzet, de hogy mit hoz a holnap, nem tudom.
Más.
Sok szép fotó készül helyben részben a társaságról, részben a hely adta témákról. A net-hozzáférésünk viszont korlátos. Állandó, de lassú, ezért a képfeltöltések váratnak magukra. Ám ami késik, nem múlik.