Mickey webnaplója

A fogalmat tegnap este találtam ki. Vagy találtam rá.
A lényeg, hogy mindennemű ember egy-egy potenciális szeretetcsomag.
Azért potenciális, mert azzá lesz, afelé halad a saját tempójában, vagy ha elkap egy nagy adag égi támogatást, akkor rapid tempóban kezdi szétosztani magát.
Azért fogja a fogalom a lényeget, mert szeretetre vagyunk rendelve.
Egymáshoz vagyunk rendelve, és csak a szeretet marad meg belőlünk.
Az él, minden más halott bennünk.
A szeretet szinonimája az élet, és ami nem az, az nem élet.
A szeretet viszont örökre megmarad.
Azért csomag, mert a csomagot valaki készítette valaki(k)nek.
A csomagot valaki küldi, aki meg akar vele ajándékozni valakiket. 
A csomag nem önmagáért van, hanem  a címzett(ek)ért.
Azért van, hogy örüljenek neki.
Hát ilyen szeretetcsomagok vagyunk minden életfázisunkban.
Már az anyaméhben is, de kisgyerekként, testvérként, barátként, szerelmes társként, házasként és nem házasként felnőttként, férfiként és nőként, egészségesként és betegként, idősként és aggastyánként. Mind-mind egymás számára teremtett ajándékcsomagok vagyunk.
Óvatosan célszerű kibontani azokat a csomagokat, hogy nyilvánvalóvá legyen, milyen értékek rejlenek a minket körülvevő, mindenki mástól különböző társainkban.
Ez érzékenységet feltételez, tapintatot és a lényegre való odafigyelést, empátiát.
Napihír.
Zsuzsáék Blankája kórházba került (Győr) nagy valószínűséggel vírusfertőzéssel. Lehet, hogy kiadják, mert hányása abbamaradt, láza még ugyan még elég nagy. Lehet, hogy bent tartják. Gondoljatok együttérzéssel a kis négy évesre.
Mi is ezt tesszük.
Telefonon puszit küldtünk neki.
Apja-anyja mellette vannak, és várják a lányka állapotának jobbrafordulását.
Ma Gyöngyöspatán jártunk.
Az ott készült 50 fotó a Fotók 2011.4 albumban nahógyjatszja.

– Mise.
Az ostyát feloldja bennem a keményítőbontó enzim.
De az, Aki az ostyában rejtve jelen van
– hogyan válik részemmé?
– hogyan válok részévé?
– hogyan válunk egymás részeivé?
– hogyan hatjuk át egymást?
– Ez örök misztérium.
Becsületesen meg kell vallanom: Nem tudom rá a választ.
Pedig erről mondta Pál: „Élek, de már nem én élek,
hanem  Krisztus él énbennem.” (Mint múltkor is idéztem: Gal 2,20)
– Tegnap Gável Henrik megtapasztalásait hallgattam. Ezen felbuzdulva reggel munka előtt felütöttem az Írást. A szemem ezen az idézeten akadt meg: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen.” (Mk 8,34b)
De mert csak most érek rá posztot írni, kerestem, kitől is volt az idézet. Az újszövetségben tallózva ezen a kitételen akadt meg a szemem: „Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.” (Mt 10,38–39)
Ez azért elég egyértelmű.
Hát tessék!

Ma minőségi változás kezdődött az életünkben.
Változott a szemétgyűjtés rendje.
Meghozták a megrendelt két szelektív hulladékgyűjtő badellát.
Egyik papírgyűjtő, a másik a PET-palackoké.
Ezeket ingyen ürítik.
Ha beválik, elég lesz eggyel kevesebb kukát bérelni, ettől olcsóbbá válik a ház szemétszállítása.
Eddig is elcsoszogtam a szelektív gyűjtőhöz az összegyűlt hulladékkal. Most elég lesz a kapuig vinni ezeket.
Ma tehát eljutottunk oda, ahová évekkel korábban megérkezett Éváék 600 lelkes faluja Franciaországban. Náluk évek óta ugyanígy a PET és a papír külön gyűjtendő, az üveget ők is elviszik a falu szélére a szelektív gyűjtőbe.
De ők mintha a fémdobozokat is műanyagokhoz szelektálnák.
Tudja a csoda.
A szelektív hulladék hasznosítása buli lehet, mert egy cég ebből él, és ez a cég nem a Köztisztasági V.

Leiratkoztam a Facebookról. Megpróbált velem angolul kommunikálni. Nem tudott. Úgy voltam vele, mint Huckleberry Finn apja. „Beszéljen az a tanár úgy mint minden tisztességes, rendes ember – angolul (esetemben magyarul).
Jó a facebook, csak ha valakire ráuszít a gép, mondván, hogy szeretne XY barátjának tudni, XY nem egy esetben vissza szól dörgedelmes hangon, hogy kikéri magának, hogy megjelenítsem bármiféle listán az ő nevét. Megértem, csak azt nem, hogy a fb csapata hogy engedheti meg magának a prókátor szerepet.
Azért maradtak gondjaim. Jó az internet-kapcsolatunk, csak a korábbi rendszerrel nem egészen kompatibilis, ezért átszerelik a rendszert.   Innen adódik, hogy mire kimondom, hogy van internet, éppen elszáll, s mire elszáll, már újra van. Az átállás még kb. két hét a szerelőik szerint.
Jó a fotók internetes rendelési lehetősége, ha működik. De esetünkben nem ez történt. Hibát jelzett, amikor a fotókkal megterheltük a rendszert. Egész korábbi nekikészülésünk odaveszett.
Szoktam mondani: ez a világ nem tökéletes. Ennek számtalan jelével találkozom. Nem is illene hozzá a tökéletesség, hiszen  árnyékvilág.
Minden relatív.
Jó, hogy a péknél előre lehet rendelni nagy mennyiségű pogácsát.
Mondom: három kiló kellene.
Mire ő: az nem nagy mennyiség.
Jó, hogy ma Anna nap van, s QQ-t megköszöntöttem, de a család Annái, Anikói zömmel Nyugaton leledzenek, ahol hírből sem ismerik a névnapozást, se a franciák, se az amerikaiak, se a hollandok.     
Azért Isten éltesse az összes Annákat, akár a Monarchia, akár az azon kívül eső területeken laknak.
Jól elszaladt ez az év. Már több, mint egy hónapja rövidülnek a nappalok. Két héten belül megérkeznek Éváék családostul. Kibővül a család egy időre. Igazából lassan megvehetem utolsó BKV szelvényemet.

Rövidhír:
„Az év második felétől lesz elérhető a nemzeti kultúrkincset egységes felületen megjelenítő Magyar Nemzeti Digitális Archívum /MaNDA/, amely a határon túli magyar vonatkozású digitális archívumokat is megjeleníti majd.”
Már a második félév van.
Várom az elérhetését.

Ha rámész a szóra, a Google-kereső egy fémipari berendezést kínál. Létezik hát a fémszóró. De létezett Tömörkény ilyen című novellája is, melynek a végét idemásolom:
(De tudott ez a fickó írni!)
Az üres kisvendéglőben emlékeznek az öreg katonák a KuK-hadseregben tapasztaltakra:
„– Azután azt mondják, hogy van olyan is ott a gödörbe [lövészárok], olyan masina, akit úgy hívnak, hogy fémszóró.
– Van – mondja Péter büszkén, de olyan büszkén, mint amikor a gazda a terített asztalnál a vendégeinek mondja, hogy: Van itt mindön. – Van – ismétli Péter –, van olyan is.
– Aztán milyen löhet az?
Úgy látszik, hogy Péter nemigen lehetett még fémszóró közelében, vagy legalábbis, hogy a titkaival nem teljesen ismerős. Azt mondja:
– Hát az olyan, hogy az nagyon furfangos. Az olyan, hogy aki nem tud hozzá, az semmit se tud hozzá. Hanem aki tud hozzá, az csak fölizéli, aztán akkor izél.
Egy öreg ember elgondolkozva mondja:

– Csakugyan ilyesvalamiféle löhet. Mert a múltkor is egy katona éppen akkurátosan ilyennek mondta, mint a Pétör…” (in: Kraszniki csata. 1916)

Mi legyen a sose volt szavakkal?
A most lefordított új szaklexikon olasz, illetve részben német eredetű. A fordítók új fogalmi elemekkel bombázzák az olvasót – először is a korrektort.
Elég gyorsan beleütköztem a mostoha család kategóriába. Ha így hagyom, mostoha sorsú családra gondolok. A szövegből kiderül, hogy a nem szokványos összetételű családot érti rajta a szócikk szerzője. Két azonos nemű felnőtt, plusz egy vagy több örökbe fogadott, akár implantátum beültetésével keletkezett gyerek stb., stb. Vége-hossza nincs a variációknak. Ezek mind mostoha-családok. Érzékelhetővé akarom tenni, ezért közelítem a jelentését a kötőjellel. Ám felesleges. Mostohaszülő van, mostohaanya és -apa is van, sőt mostohagyerek is. Minek cicózni: mostohacsalád legyen azonnal, egybeírva, összetett szóként, miként a nagyapa, nagyanya, nagyszülők, nagycsalád. Így egyben. A nagycsalád ugye az a kategória, amelyikben három vagy több gyereket nevelnek a szülők alapesetben.
Menjünk tovább.
Ma telefonál M., hogy a készülő bogárkönyvben a Bogár-tábort T.,  a másik  korrektor nagy B-vel szeretné írni.
Persze.
Tegye.
Mondja meg valaki – de exactement –, hogy megakadályozható-e, hogy valaki tisztelete jeléül bármit nagy kezdőbetűvel írjon?
Nem.
Így fordul elő, hogy a Szentatya írásmódot használja valaki. Jóllehet a pápa, a püspök és a pap is kis kezdőbetűs. Még lépjünk csak tovább. Az andráskereszt egy szó. Közszó, noha eredetét tekintve arra vezethető vissza, hogy Szt. Andrást a hagyományok szerint X-alakú keresztre feszítették. Innen az András-kereszt. Ma már egybeírjuk és kisbetűvel, csakúgy mint az istenhívőt. Noha Isten hívéről van szó, aki Istenben hisz, tehát Isten-hívő. Ám a szabály, ha egybeírtam a két szót, az utótag írásmódját követi az első. Bogár-tábor tehát lehet nagy kezdőbetűs kötőjellel, de talán még frappánsabb a bogártábor egyben. Amikor is minősítő jelzője a bogár a tábor szónak.
A magyar kicsit háklisabb a helyesírásra, talán még annál is, amennyire kellene. Ki a megmondhatója?
Nem mindenütt van ez így. Tapasztalom, hogy az olaszok a lexikonjukba elég sok lezserséget potyogtattak el. Pedig az mégiscsak tudományos munka. Ők olyanok. Mi meg ilyenek vagyunk.
Az eseteknek se vége, se hossza. Pl. nemrégiben hibásnak minősült a poszthumusz írásmód. Levonás járt érte. Ötven évvel ezelőtt azért járt volna levonás, ha valaki posztumuszt ír. Ugyanígy a lélekzet és lélegzet esetében.
Gyerekkoromban a szöllő és szőlő mindkét módon írva elfogadott volt. Ki merné ma leírni, hogy ettem szöllőt, most érik…
Nemrégiben azt tanultam (jó pap holtig tanul), hogy az én igazságom boldogíthat is Téged, amennyiben kiegészíti a Te igazságodat. Rossz esetben dühönghetsz is, amiért nekem más a véleményem. Az meg végképp rosszul venné ki magát, ha igazságaink ügyében „egy kapura” játszanánk, azaz egyikünk folyton „nyerne”, másikunk pedig folyamatosan „nyelne”.
Hadd pletykáljam el, hogy az Osiris által kiadott hatalmas helyesírási szótár és az akadémiai között számos szó írásmódja eltér egymástól.
Boldogtalan írástudók!!!
Végezetül, hogy valami szórakoztatóbb is legyen a posztomban, ide vésem, hátha valaki még nem tudná: A Budapest, Ferihegyi repülőtér új neve: Liszt Ferenc repülőtér. Hányan fogják majd tréfára venni: Liszt Feri-hegyi repülőtér.

Mi legyen a sose volt szavakkal?
A most lefordított új szaklexikon olasz, illetve részben német eredetű. A fordítók új fogalmi elemekkel bombázzák az olvasót – először is a korrektort.
Elég gyorsan beleütköztem a mostoha család kategóriába. Ha így hagyom, mostoha sorsú családra gondolok. A szövegből kiderül, hogy a nem szokványos összetételű családot érti rajta a szócikk szerzője. Két azonos nemű felnőtt, plusz egy vagy több örökbe fogadott, akár implantátum beültetésével keletkezett gyerek stb., stb. Vége-hossza nincs a variációknak. Ezek mind mostoha-családok. Érzékelhetővé akarom tenni, ezért közelítem a jelentését a kötőjellel. Ám felesleges. Mostohaszülő van, mostohaanya és -apa is van, sőt mostohagyerek is. Minek cicózni: mostohacsalád legyen azonnal, egybeírva, összetett szóként, miként a nagyapa, nagyanya, nagyszülők, nagycsalád. Így egyben. A nagycsalád ugye az a kategória, amelyikben három vagy több gyereket nevelnek a szülők alapesetben.
Menjünk tovább.
Ma telefonál M., hogy a készülő bogárkönyvben a Bogár-tábort T.,  a másik  korrektor nagy B-vel szeretné írni.
Persze.
Tegye.
Mondja meg valaki – de exactement –, hogy megakadályozható-e, hogy valaki tisztelete jeléül bármit nagy kezdőbetűvel írjon?
Nem.
Így fordul elő, hogy a Szentatya írásmódot használja valaki. Jóllehet a pápa, a püspök és a pap is kis kezdőbetűs. Még lépjünk csak tovább. Az andráskereszt egy szó. Közszó, noha eredetét tekintve arra vezethető vissza, hogy Szt. Andrást a hagyományok szerint X-alakú keresztre feszítették. Innen az András-kereszt. Ma már egybeírjuk és kisbetűvel, csakúgy mint az istenhívőt. Noha Isten hívéről van szó, aki Istenben hisz, tehát Isten-hívő. Ám a szabály, ha egybeírtam a két szót, az utótag írásmódját követi az első. Bogár-tábor tehát lehet nagy kezdőbetűs kötőjellel, de talán még frappánsabb a bogártábor egyben. Amikor is minősítő jelzője a bogár a tábor szónak.
A magyar kicsit háklisabb a helyesírásra, talán még annál is, amennyire kellene. Ki a megmondhatója?
Nem mindenütt van ez így. Tapasztalom, hogy az olaszok a lexikonjukba elég sok lezserséget potyogtattak el. Pedig az mégiscsak tudományos munka. Ők olyanok. Mi meg ilyenek vagyunk.
Az eseteknek se vége, se hossza. Pl. nemrégiben hibásnak minősült a poszthumusz írásmód. Levonás járt érte. Ötven évvel ezelőtt azért járt volna levonás, ha valaki posztumuszt ír. Ugyanígy a lélekzet és lélegzet esetében.
Gyerekkoromban a szöllő és szőlő mindkét módon írva elfogadott volt. Ki merné ma leírni, hogy ettem szöllőt, most érik…
Nemrégiben azt tanultam (jó pap holtig tanul), hogy az én igazságom boldogíthat is Téged, amennyiben kiegészíti a Te igazságodat. Rossz esetben dühönghetsz is, amiért nekem más a véleményem. Az meg végképp rosszul venné ki magát, ha igazságaink ügyében „egykapura” játszanánk, azaz egyikünk folyton „nyerne”, másikunk pedig folyamatosan „nyelne”.
Hadd pletykáljam el, hogy az Osiris által kiadott hatalmas helyesírási szótár és az akadémiai között számos szó írásmódja eltér egymástól.
Végezetül, hogy valami szórakoztatóbb is legyen a posztomban, ide vésem, hátha valaki még nem tudná: A Budapest, Ferihegyi repülőtér új neve: Liszt Ferenc repülőtér. Hányan fogják majd tréfára venni: Liszt Feri-hegyi repülőtér.   

Társasházunkban szinte mindenkinek van internet-hozzáférése. Helyesebben volna, ha a régit bekebelező új szolgáltató ugyanolyan pontosan szolgáltatna, mint az elődje tette.
Nem tudom megállapítani, hogy a nagy cég pökhendisége, hányavetisége vagy csakugyan valamiféle alapvető zűrzavarból adódóan állunk internet nélkül megfürödve már legalább harmadszor, és nem is rövid időkre.
Időnként hívjuk egymást telefonon, időnként el-elbeszélgetünk róla, hogy mi is lehet a hiba. Ám egyikünk sem ért igazán e műszaki témához alapból. Találgatjuk, hogy miért van néhány lakásban szolgáltatás, miért nincs a többiben, miért szűnik meg egyszerre mindenütt… Hol lehet a hiba: a modemünkben, a ház központi elosztójában, a cég szerverében, vagy az internet egyik nagyobb egységében.
Ki tudja?
Mozgatjuk a készüléket, ki-bekapcsoljuk az adaptert, felhívjuk a dogi-t, ahol közlik, hogy dolgoznak a hiba elhárításán. (Földrengés nem volt, így elég érthetetlen, hogy miért kell dolgozni az elhárításon, s ha igen, mi tart ennyi ideig és ismételten, vagy mi hiányzik. A jóakarat, a szakmai tudás, az anyagi ráfordítás?)
Mindhiába találgatjuk, hogy is működik a rendszer, illetve hogy nem.
Azt hiszem, nem sokkal értek többet az internet működtetéséhez, mint „a nagy háborút megjárt” Tömörkény-hősök, akik a kocsmában arról vitatkoznak, hogy van-e egyáltalán ollyan, hogy „fémszóró” [fényszóró, reflektor], és ha van, akkor hát hogy is működik az ebadta.
Az egyik bizonygatja, hogy van az, mert ő hallott róla a hadseregben. Azt is tudni véli, hogy hogy működik. Aszongya: „A fémszórót csak úgy fel kell izélni [kapcsolni], és akkor izél.” 
Hát épp ez az. A világháló szolgáltatást is – na nem nekünk, a szolgáltatónak – „fel kell izélni, és akkor izél.”
Erre várunk – egyelőre türelmesen … azaz …
Emberek, hogy is kell átigazolni más szolgáltatóhoz?

Van egy Zsizsi és nincs több Zsizsi.
De van egy zsizsik és vannak zsizsikek.
Zsizsi QQ egykori kolleginája beceneve volt. Talán Erzsi(zsi). Nem tudom. Ez a Zsizsi személy volt. Csak ő egyedül volt Zsizsi.
De volt, van és lesz zsizsik. Ez bogár, és már egy példánya is zsizsik. Ezért,
ha többen vannak: zsizsikek.
Csakúgy mint a vakondok. Ebből is vakondokok a helyes, ha többen vannak.
A nyelv fura valami: pl. itt van az
undok.
Egy undok nem und, hanem máris undok.
Hátha még többen vannak, mennyire undokok.
Elkalandoztam.
Tehát zsizsik. Találkoztam vele ma az őrölt erős paprikában.
Kérdem én:
1. Mit keres a paprikában a gabonazsizsik?
2. Hogy bírja ki a paprika marha erős kapszaicin alkaloidáját?
3. Ha egyszer kiszitálta Tücsi őket, hogy került vissza mégis egy példány?
4. Mivel lehet távol tartani őkelmét?
Bevallom, én mikrohullámú sütőben forgatom meg néhányszor vásárlás után a darálmányokat: Lisztet, darát paprikát. Most is ehhez folyamodtam. Biztos, ami biztos, kétszer körbeforgattam a paprikás tálat.
Ha hiszitek, ha nem, a meleg hatására előmászott a vörös por tetejére egy élő zsizsik.
Egy világ dőlt össze bennem.
Arra gondoltam, hogy nem igaz, amit a mikróról írnak. Olyan hullámhosszú sugárzás indul el benne, mely a nedvességet (vízmolekulákat) mintegy dörzsöli, és a súrlódás okozza a sütőtérbe tett matéria felforrósodását. Nekem ne mondja senki, hogy az élő zsizsik porszáraz. De akkor meg miért nem hat rá a mikrohullám?
Ez a bogár lehet, hogy az atomtámadást is túléli?
Befejezésül megidézem a jól bevált Pesti Hírlap egykötetes lexikonát. Ezt írja: ZS. lapos testű kis bogarak, főképp a hüvelyesek magvaiban fejlődnek. Leggyakoribb a borsózsizsik. Szénkéneg gőzével védekeznek ellene.
További kérdéseim:
1. Ha a hüvelyeseket kedveli, mit keres a paprikámban?
2. Honnan vegyek szénkéneget, hogy füstölhessek?
Pipám van.