Mickey webnaplója

Tegnap szójátszottunk. Gyuri azt mondta egy technikus nő ismerőséről. Igazából nem is techni-kus, hanem techni-ka. Ám az egészen mást jelent.
Még szerencse, mondtam, hogy nem semleges nemű volt az illető, mert akkor technikum volna a foglalkozása, ami ma nonszensz. Az megint egészen más értelmű szó. Tehát más a
– technikus, a technika és a technikum. Eljátszottam a lehetőséggel. Más a
– kritikus, a kritika és nincs harmadik, de más a
– tragikus, a tragika és a tragikum, más a
– komikus, a komika és a komikum, a
– publikus, a publica (res), és a publikum, valamint a
– hisztérikus, a hisztérika, és az
– esztétikus, esztétika, esztétikum,
– angelicus, Angelika,
– kozmetikus, kozmetika, kozmetikum,
– politikus, politika, politikum,
– praktikus, praktika, praktikum,
– misztikus, misztika, misztikum,
– fizikus, fizika, fizikum (előadó-helyiség, ill. testfelépítés)
– biblikus, biblia? biblikum
– evangélikus, evangélium,
– patikus, patika,
– grafikus, grafika,
– cirkusz, cirka,
– Pius, pia
– Márkus, márka
– Bellus, Bella, bellum (háború)
* * *
Futball VB
Az a hír járja, hogy az egyik portugál sztárfocista éves bevétele 1 mó euró, kb. 300 000 000 ft.
Mi a csudát csinál vele?
Az a hír is járja, hogy az é.-koreaiak havi bére 47 USD per hó.
Hogy a csudában tudnak életben maradni a kb. 10 000 ft-os keresetből?

Megígértem, hogy két napig Szombathelyen leszünk, így poszt egy szál se. Ám most van poszt, csak internet nincs, így hiába írom anyagomat, legfeljebb kedden fog megjelenni, amikor a helyreállító bácsi megkíséreli a vonalunkat visszahozni.
Nos tehát. A két nap alatt esküvő és lagzi ügyében megtettük a megtehető soros lépéseket. Kezdenek körvonalazódni az események, tennivalók, személyre bontva. Közben részt vettünk egy püspöki családlátogatáson, egy papszentelésen, és Elvira szülnapi felköszöntésén. Láttunk néhány számba jöhető helyszínt, tárgyaltunk is azzal, ahol valószínűleg csakugyan lagzi lesz. Útközben Jákra is ellátogattunk, ahol én még nem jártam. A dombocskára épült templom gyönyörűséges és (sz)épséges. Kicsit már-már Nyugat. 300 Ft-ért lehet megtekinteni belülről, világítást is rendez egy automata 100.- külön pénzért. Négy percig kivilágítja a hajót. Volt ez másutt is. Pl. Rómában a Máté meghívása hatalmas kép, de csak pénzért lehetett élvezhető megvilágításban látni. Nos Ják ősi zarándok fészek. Ma olvasom róla a Távlatok 13-14. számában: „Valószínű, hogy a Szent Jakab patronátusa alatt álló, azaz a róla elnevezett magyarországi templomok a Compostelába igyekvő zarándokok gyülekezőhelyei, úti állomásai voltak. Talán erre mutat a jáki kétszintes templom, amelynek felső szintje esetleg zarándokszállás lehetett. (Ják a Jakab rövid, becéző formája.” Barna Gábor)
Két hosszú nap után ma az ejtőzésé volt. Alig munkálkodtam. Némi élelmiszert vásároltunk, adakoztunk az árvíz károsultjai számára, szeretetből megtisztítottam néhány ablakot. A misén diakónusunk tette az általa tehető műveleteket. Van nekik két mondatuk, melyet már ők mondhatnak. Ez hol sikerül, hol a miséző pap rutinból elmondja helyettük. Ma tökéletes volt. Mindkét mondatot a szerpap mondta, teljesen szabályosan.
Meséltem T.-nek, hogy más baki is elő-előfordul misén. Pl. egy alkalommal valahol a főcelebráns kiitta a kelyhet, majd bocsánatot kért azoktól, akikkel osztoznia kellett volna az Eucharisztián.
Délután gyönyörű időben átlátogattam Újpestre a hídon. Készítettem fotókat is, makrót és mikrót, egyelőre az sem látható, merthogy fotót se tudok az internetre tenni. Talán kedden.
Ma is megérkezett a mindennapos esők hatalmas felhője, már itthon ért a szabályos zápor. A tévéből értesültem, hogy Pest megyében megont valahol özönvízszerű eső meg jég zuhogott, hatalmas belvizeket gerjesztve. Nem tudom, meddig tart a megpróbáltatás, mindenesetre egyre nő a kataklizma ára, százmilliárdokra rúghat az összes pusztulás.
Nehéz szívvel írom mindezt, azzal a titkos reménnyel, hogy mindeneknek ellenére jóra fordul a sorsunk.
Holnap visszatér a napi ritmus. Hajnali kelés, korrektúra, szekrénypolchoz lap méretre szabása, séta, fotózás, ebéd, munka, posztírás, stb.

Talán nem kellene már többször leírni: itt (is) hatalmas árvizek tették tönkre a mezőgazdaság jelentős részét, s tették tönkre a víz melletti településeket. 100 MD-ban mérhető a kár.
Ma is esett, nem is kevés. Lefotóztam az északi oldal balkonládáját, mely horganyzott bádogból készült, és jelenleg is „árvíz” dúl a ládában. Fulladoznak benne a kövirózsák.
Pannóniában tett hétvégi utunk során sokhelyütt láttuk, hogy áll a víz a vetéseken. Az jutott eszembe, hogy nagyon hasonlít a táj a kínai rizsföldek képére.
Lehet, hogy ez a jövő? Nem búzát, hanem árasztásos módszerrel rizst kellene termelni?
A jégeső meg elvitte a gyümölcsök jó részét, mint említettem a múltkor. . .
Ma beszélgettünk Évával.
A Jura hegységben is folyton esik. Emiatt rengeteg a meztelen csiga (limace) náluk is. Mindent fölzabálnak. Éva kígyóuborkával, paradicsommal és paprikával kísérletezett. Mind elpusztították. Mielőtt a virágokra is sor került volna, Éva vett egy csomó kék golyócskát a limace ellen. Ettől megdöglenek. Kérdeztem is tőle: vajon nem az üzletláncok tenyésztik a csigákat, hogy fogyjon a kék golyó?
Este a taizéi csoport könnyed partival búcsúztatta a szezont.
Itt találkoztunk egy magyarul jól beszélő rokonukkal, egy német hölggyel, aki elmondta, hogy sem Ausztriában, sem Németországban nincs szúnyog. Az irtás a következőképp történik. Egyetemisták között, némi fizetség fejében, felparcellázzák a szúnyoggyanús, vizes területeket. Országszerte. A szezon indulásakor mintát vesznek a pocsolyákból. Ha három lárvát találnak egy edény vízben, az erre a célra kitalált olajból csepegtetnek a vízbe. Igen kevés olaj kell az irtáshoz, mert filmet alkot a víz tükrén. Az álcák megdöglenek, mert nem jutnak levegőhöz. A dolog évtizedek óta működik.
Amikor az X-dik szúnyog-generáció szaporodik láncreakció módján, akkor iszonyú pénzt emészt a repülőgépes vegyszeres irtás, és ráadásul nem is hatékony.
Most már én is tudom, hogy hogyan kellene az országból kitessékelni ezeket a kis dögöket. Csak azt nem tudom, ha én tudom, az illetékesek miért nem?
Kinek az érdeke?

Juju és voodoo: Varázslással akarják elérni a világbajnoki győzelmet – adja hírül az evangélikus portál egy német cikkre hivatkozva.
Furcsa színfoltja a futball világbajnokságnak a szinte minden afrikai országban jelen lévő varázslók „hatalma”, akik befolyásolják a meccsek eredményeit. Mágikus magatartásukkal oda hatnak, hogy az ellenfél eredménytelen az adott csapat kapuja előtt. Ám az ellenfélnek is vannak varázslói. Így az a csapat győz, amelyiknek „erősebb a mágusa”. Az evangélikus portál szerint mindenképpen afrikai csapat fogja megnyerni a vb-t, mert a földrész varázslói erősebbek a külföldieknél. Mica említi, hogy egy közlemény arról is beszámol, hogy az edzők arra kérik a játékosokat, hogy tartózkodjanak attól, hogy vallásos gesztusokkal adjanak hálát Istennek egy eredményes akciójuk után (ég felé tárt karok, szövegek, keresztvetés stb.).
Minden egyéb nem tilos (morgás, köpködés, durvaságok, szövegek is).
A kérdés, hogy miért idegesíti az Istenhez fohászkodás azokat, akik nem hisznek benne?
Ha pedig igen, akkor miért zavarja őket, ha felveszik vele a kapcsolatot a játékosok?
A keresztény Istenhez folyamodás nem valakik ellen szól (no hiszen, elképzelni is abszurd a jó Istent valamelyik felebarátom ellen kérni), hanem egy ügy érdekében segítségért fordulunk hozzá, vagy éppen a hála szavaival.
A vicc az, hogy a vallásos játékosok mindezt továbbra is zavartalanul megtehetik, legfeljebb kísérő gesztusok nélkül.
(Egészen addig, amíg a gondolatrendőrség valamiképpen nem intézményesül a világon.)
Szolgálati közlemény: Holnap Szombathelyre indulunk a MÁV-val, és csak másnap keveredünk haza. A blogom így átmenetileg nem frissül új anyagokkal.

Néha megkérdezi valaki, jól vagyok-e? Hogyne volnék, csak meg ne fázzak, mert ki tudja, hogy egy megfázás elleni sokadik drog hogyan hat a meglévőkkel együtt. Mi mivel kombinálható és mivel nem.
Tehát jól vagyok.
Persze a frontok. Persze, persze.
A korombéli másképp reagál a frontra is, mint a gyerek.
Ma már normális, hogy reggel bekapom a hat, délben a két, este a négyféle pirulát.
Abszurd, amit naponta a tévében látok. Árvíz miatt összedőlt házak hol ebben, hol abban a megyében. Aki a puszta életét menti, vajon be tudja-e kapni a kredencre kikészített piruláit? Vagy mit csinál?
Normális, hogy reggel misére megyek. Közben dörög az ég, és esik is. De csak módjával.
Abszurd, hogy közben Somogyban és Fejér megyében hatalmas felhőszakadás teszi tönkre az utakat, házakat, hidakat emberek teljes megélhetését.
Normális, hogy tegnap egy négy fiókos elemes szekrényt, ma egy hasábszerű cipős szekrényt csavarok össze a hiányos leírás alapján. Ezek idáig a pincében várták „lapraszerelve”, hogy ráérjek én vagy bárki más.
Ráértem.
Abszurd, hogy ezzel párhuzamosan tömegeknek úszik el minden bútoruk, berendezési tárgyuk, ha ugyan nem dőlnek rájuk a leroskadó falak.
Normális, hogy nézzük időnként a foci világbajnokságot.
Abszurd, hogy közben hol meghalunk a hőségtől, hol meg mindent becsukunk, mert akkora hőmérsékletkülönbségek jellemzik az időjárást idén.
Normális, hogy gyorsan bekapom ebédemet, mert a hűtő és fagyasztó egyelőre lehetővé teszi a változatos étkezést.      
Abszurd hallani arról, hogy a vetések víz alatt állnak, a méhek pusztulnak, a jég elveri a gyümölcskezdeményeket, a gazdák ezerszámra mennek tönkre.
Normális, hogy a kormány megígéri, hogy nem hagyja magukra a károsultakat.
Abszurd az ország adósságállományának a mértéke, s a bankok taktikázása, amellyel megpróbálnak kimaradni a közteherviselésből.
Normális, hogy megígértem magamnak, mindennap írok egy posztot.
Abszurd, hogy oly ritkán emlékezem meg azokról ezekben az anyagokban, akik elszenvedik a fenti kataklizmákat. Azért a mai anyag sejtetni engedi, hogy szemem sarka rájuk figyel, gondolataim náluk időzik gyakran, a Gondviseléstől várom a rajtuk való segítést bölcsessége szerint, miközben korábban és a jövőben sem maradok/unk érzéketlenek, amikor gyűjtést szerveznek érdekükben.

Íme, egy ima, amit minden gyűlés végén elmondanak az anonim alkoholisták (AA) megfogva egymás kezét, mint a láncszemek. Ez a felekezeteken kívül álló ima sokuknak békét ad:
„Uram! Add meg a NYUGALMAT, hogy elfogadjam azt, amit nem tudok megváltoztatni, a BÁTORSÁGOT, hogy megváltoztassam azt, amit tudok, s a BÖLCSESSÉGET, hogy felismerjem a kettő közötti különbséget!"
Nemrég írtam az emberek különféle szenvedélyeikről, akik ugyanúgy klubokba tömörülhetnének, mint az alkoholisták. Emlékeztetőül sorolom az ott rögzítetteket:
Én XY (obesitasban, PC-játékoktól, kóros mértékű tévézéstől, helytelen táplálkozási szokásoktól, dohánytól, kártyázástól, lóversenyezéstől, nyerőgépektől, szexmániától, drogoktól, esztelen pazarlástól, hiúságtól, nagyzási hóborttól, gőgtől, valamint monomániában, anorexiában, megalomániában, pénzsóvárságban stb.) szenvedő beteg ember beismerem tehetetlenségemet, s hiszem, hogy Isten helyreállíthatja egészségemet.
Nos mi mind kezet foghatnánk és elmondhatnánk a felekezetekhez nem köthető (ökumenikus) imát:
„Uram! Add meg a NYUGALMAT, hogy elfogadjam azt, amit nem tudok megváltoztatni, a BÁTORSÁGOT, hogy megváltoztassam azt, amit tudok, s a BÖLCSESSÉGET, hogy felismerjem a kettő közötti különbséget!"
Most hogy ismét elolvastad, gondolom, már egyszer s mindenkorra meg is jegyezted ezt az égiekhez intézett sóhajt.

Összeesküvés elmélet vagy sima felületesség?
Vettem a TESCO-ban zacskós leveseket. A Pekingi leves származási országa: Cseh Köztársaság.
Néhány nyelven sorolja a főzési tudnivalókat. A lengyeleknek azt tanácsolja: zawartosc torebki dobrze wymieszac w 0,75l zimnej wody.
Ugye a zimnij nem túlságosan forró vizet jelez.
A cseheknek studené (hideg) vody-t,
a szlovákoknak studenej vody-t javasol, egyedül
a magyaroknak tanácsolja: A tasak tartalmát keverje jól el 0,75l forrásban lévő vízzel. No hiszen. Össze is állna csomóban az egész katyvaz, hogy aztán egy betokosodott gombóc úszkáljon a végén a forró vízen körbe-karikába. 
Hát ebből nem esztek, gondoltam magamban, és becsületesen hideg vízben kavartam el a szárazságokat.
Naná, hogy így volt jó.
De még mielőtt valaki beleélné magát abba, hogy itten minket tudatosan és csúnyán félrevezettek, hadd valószínűsítsem, hogy ugyanolyan slendrián műfordításról van itt szó, miként a korábbi posztomban emlegetett teka műszaki termék esetében.

Minden misében az evangéliumbeli százados szavait ismételgetjük áldozás előtt, aki arra kérte Jézust, hogy távgyógyításban részesítse szolgáját. E szavakat mondjuk: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.”
Máig megdolgoztat ez a mondat.
1. Mire idáig érünk a misén, túl vagyunk a közgyónáson Isten irgalmát kérve, túl az Uram, irgalmazz, Krisztus kegyelmezz imán, túl a miatyánk bocsánatot kérő szavain, és túl az Agnus Dei-n, amikor is még egyszer azt kérjük, hogy irgalmazzon és adjon nekünk békét Krisztus. Így érkezünk az áldozáshoz, amikor újra csak azt ismerjük be, hogy még mindig nem vagyunk méltók. Miként a százados sem volt méltó.
2. De mi nem pogány századosok vagyunk, hanem megkeresztelt Krisztus-követők, keresztények, akiket Krisztus barátainak nevez. Ez igaz. De az is igaz, hogy Júdást is barátjának mondja, még akkor is, amikor dorongokkal felfegyverzett emberekkel érkezik a Mester elfogására. „Barátom, mi végre jöttél?” – hangzik Jézus kérdése.
3. Persze, noha mi Krisztus barátainak számítunk, mégis megeshet, hogy a százados hite erősebb volt, mint a miénk. Pogány létére teljes meggyőződéssel állította: csak egy szót szólj, és meggyógyul az én szolgám. Miféle találkozása volt a Mesterrel, hogy szemtől szemben látva őt e szavak tolultak fel belőle!
4. Mi is minden misén találkozunk Vele. El odáig, hogy testamentumának megfelelően vesszük az ő testét, olykor isszuk az ő vérét.
De vajon létrejön-e ez a mindennél intenzívebb jelenlét és a kapcsolódás az istenember és közöttünk, hívők között? Ha igen, akkor eredményes lehet a kérés: Csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.
5. Miért pont a lelkem? Miért nem a testem, miért nem egész emberségem? – ellenkezhetne valaki. Erre csak azt tudom mondani: Amikor Jézusnak a szemére vetik: Miért mondja a bénának, hogy „megbocsáttattak a bűneid”, akkor a Mester így vélekedik: „Ugyan, mi könnyebb: azt mondani, bocsánatot nyertek bűneid, vagy azt mondani: Kelj fel és járj?”
Na ez már végképp bonyolult. Mi köze van a bűnnek a betegséghez, a léleknek a bénasághoz?  Látszólag semmi. Ám a legtöbb kóros testi elváltozásról kimutatható, hogy lelki alapjai vannak. (A bűn a lélek torz működése, az Élettel való szembefordulása, az Élet, a Teremtő beteges elutasítása.)
Ebből következik, hogy jól tesszük, ha lelkünk gyógyítását kérjük, mert életre való lélekhez életre készülő test tartozik. Akkor is, ha ez valóságos egészségben, és akkor is, ha betegségünk keresztjének elfogadásában erősít meg.      
Így hát jól tesszük, ha nagy hittel kérjük lelkünk gyógyítását.

Tegnap este 8-ra lett kész a villanyszerelés. Profi munka normális fizetségért.
Azért sajnáljatok, már három napja tart a szögecselés, fúrás, vésés, a kismegszakítók le- és felkapcsolása. Kb. százszor söpörtük össze a koszt részben és egészben a lakásban, kb. 15-ször állítottam újra a digitális óránkat, mely sárga villogóra váltott, amint nem kapta meg a szükséges áramot. Nos a szögecselők elmentek. Ugyanúgy el, mint Gárdonyi könyvében, az általam már idézett és nagyon szeretett, mert hatásos mondatszó: – Elmentek.  
T. meg azt fogalmazta meg, hogy most megint magunk vagyunk.
Ez igaz. De.
Ránk maradt az előszoba kifestése. A térség előkészítése a festéshez, a szín beállítása, kikeverése, két rétegben felvitele, újabb takarítás, a bútorok visszahelyezése. Vettek a fiatalok barnát és egy kis sárga színezőt. Összhatásában mégis rózsaszínes az elkészült falrész. Szerintem növelni érdemes a fehér felé a tónust, akkor sápadtabb lesz, akár milyen árnyalatú marad. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy az energiatakarékos izzók nem természetes fényűek, valamint a közlekedő sötét részein egészen más hatású ugyanaz az árnyalat.
Festőművészek is sokat kínlódnak azzal, hogy a bennük élő árnyalatokat nem képesek visszaadni színkeverések után sem.
Mondom ezt én, aki egy évet töltöttem a fehérkonyhán a Goldbergerben. Egyszer azt a feladatot kaptam, hogy egy szín-szvacson megadott színt hozzak össze az adott receptura szerint. Kb. ötven liter festékre volt szüksége a nyomómesternek. Kikevertem becsületesen a színt, de nem hasonlított eléggé a mintához. 
Hívatták a „kolor”-mérnököt, akinek textilvegyész végzettsége volt.  Jött is HJ.
Jól leteremtett mindenkit, hogy milyen bénák vagyunk, majd fehéríteni kezdte a festéket.
Lett belőle kétszáz liter.
Nem egyezett a mintával.
Újabb kétszáz litert kevert ki más színnel.
Az sem volt azonos a megrendelttel.
Végül is kb. 600-800 l festék keletkezett, mire véget ért a műszakunk. Gyanítom, lemondták a megrendelést, mert senki nem tudta előállítani a megfelelő árnyalatot. Hogy mi lett a fél műhelyt beterítő pasztellkék tónusú fehér festéktömeggel, már nem emlékszem.
Több is veszett Mohácsnál.
Most itt állunk a valamiért rózsaszínbe hajló barnával, és nekem egy másik irodalmi alkotás mondata jut eszembe: „Hank négykézlábra ereszkedett, elhülyülve tépni kezdte a füvet és fütyült.” (in: O’Henry, Borús bölény váltságdíja)
Posztom befejezésekor még tart a kísérletezés a megfelelő színárnyalat kikeverése ügyében.

Annak idején a Pajtás újságban jelent meg egy Csellentyű címmel elhíresült cikk, mely a külföldi termékek használati utasításait karikírozta ki. Felsorakoztattatott benne az állatorvosi ló minden betegsége. Még humoros is volt – csakhogy az egész csupán újságírói kitaláció volt.
Az alábbi részleteket viszont „élesben” ollóztam ki a teka páraelszívójának a magyar nyelvű használati utasításából. Apróbb hibák sokasodnak a szövegekben, de a sűrűjét idecitálom:
„Ez a készülék nem személyek számára (beleértve gyermekek), a csökkent fizikai, érzékszervi vagy mentális képességek hiánya vagy a tapasztalatok és a tudás, hacsak nem kaptak utasítást a felügyelet, vagy használja a készüléket olyan személy, aki felelős a biztonság
- Gyermek kell felügyelni, hogy azok ne játssz a berendezés
…
A levegő nem lehet mentesítést egy füstgázban hogy használják fárasztó füst a készülékek égő földgáz vagy egyéb tüzelőanyagok”
Íme hát a precíz német Küchentechnik GmbH utasítása.
Ezt a szösszenetet vigasztalásul szántam mindazoknak, akik a Rigó utcában nem felelnek meg nyelvvizsgabizottság kényesen precíz követelményeinek.
Ne keseredjenek el, hanem jelentkezzenek műfordítónak a fenti német–spanyol Kft.-hez. Vakon lefogadom, hogy különb anyagot állítanak össze, mint amit én olvastam,
és immár meg is örökítettem.
Ajánlás: Ember! Te pedig ne játssz a berendezés! Használják fárasztó füst a készülékek égő földgáz vagy egyéb tüzelőanyagok...