Mickey webnaplója

Nemrég azt írtam, hogy kihaltak azok az idős emberek, akik modellül szolgáltak nekem az öregedésre. Kihaltak, de nem egészen. Néhány társam, no meg  Váli festőművész (80) mutatják az utat, melyen ők is gyalogolnak.
Ennek a bizonyítéka a most olvasott DESKE.hu2. Mert fanyar humorral kezeli az idősödést: Ilyeneket ír:
- Az aktuális dedikálógép szövege is megan. A meghívóra: Aki néhány szem tepertős pogácsát hoz, azt a helyszínen jóízűen elfogyaszthatja. 255. o. (Az öregkorhoz bölcs humorra is szükség van.)
- Haláldossziéban egy levél: Miki, szerintem mondj le a forintbevételről, vagy hogy ez az izé még biztos jó lesz valamire/valakinek. Túl strapás. És elég tárgy van a nagyvilágban. Négyköbméteres konténerbérlés, egy tételben mindent lehordani. A képek maradhatnak. Golyóstollamat rád hagyom. 262. o. (Az elmúlás s a kapcsolt teendők rendezése egyre aktuálisabb a mi életkorunkban.)
- …Váli úr, megrendeléseket el szokott fogadni?
- Persze, természetesen. Hiszen ebből élek. Amennyiben ez műterembelsőre vonatkozik. 265. o.
(A Ford T-modell hirdetésére hajaz: „A T-modellt kedvenc színében forgalmazzuk, amennyiben kedvenc színe a fekete.” Mondom, bölcs humorra szükség van idős korunkban.)
- …a profinyomdász, Zsolt rákérdezett: Érdekes, miért ilyen kevés a lila. Ezekre az esetekre kidolgozott válaszomat kapta: az a drága festék. 266. o. (Már megint humor.)   
- …vágyom én ODA. Ott… örülni a Vele való találkozásnak… Illetve arra most még alkalmatlan. Majd. 269. o. (Nemeshegyi P. Japánban szolgáló francia frátere jut eszembe, akitől az atya kérdezte: Maga, kilencvenen felül nem kívánkozik már odaátra? Mire a testvér: Nem túlságosan. És szippantott egyet pipájából, és kortyolt egyet finom francia borából. Milyen általános ez!)
- …a Tungsramban hajdan szigorúan titkos kísérletek folytak villanykörtéik élettartamának a csökkentésére. Egy halott nénire 17 év után találtak rá. Égett nála a villany. 270. o. (Gondolom, a kísérletek azóta is folynak az iparvállalatoknál. Egy mai szgk úgy van tervezve, hogy koccanás után totálkáros legyen.)
- …hamvasztás? A Krisztus Király kápolnában kifizetve az üreg a legalsó sorban. 273. o. (Felelős gondoskodás a végről. Ki ne gondolna rá, még ha kényszeredetten is.)        
- Üldögélek munkaszékemen ernyedten, behunyt szemmel, és várom a halálomat. És az csakugyan közelebb jön egy negyed órával. És persze várom a Sony HX99-et is, azt a jövő hétre. Kijelzőre rábökök, oda állít élességet. Legyen meg a te akaratod. Idegen földben akarok nyugodni. Egy újszülöttet húsz évre kapunk ajándékba. A frigóban maradt egy kis somlói galuska. 281. o. (Egy novellára való elmélkedő gondolattömeg egyetlen bekezdésbe tömörítve. Átélem mondandóját.)
- RÉMÜLETES; ez az igazi öregség. NEM AKAROK UTAZNI. SEHOVA. ITTHON SZERETNÉK LENNI A SZOBÁMBAN. …Persze megyek.  285. o. (Állandó dilemma. Eleget tegyek-e a meghívásoknak? Melyiknek?)
***
Dávid Kata (99) imádkozik, Mórát olvas – írja Deske. Én (76) is – teszem hozzá magamban.   

- Ha a kritikusaim látnák, hogy a Temzén járok, azt mondanák, hogy azért teszem, mert nem tudok úszni. Margaret Thatcher. 118. o.
- Ferenc pápa: Nehogy a megszokás a nyolcadik szentséggé váljék életünkben. Tökéletes. 119. o.
- Megnyitói ajándék volt sógorasszonytól tálcácska mákoskifli, még aznap este elfogott, általam. Most szóba került. Kata mondja, hiszen az lekváros kifli volt. Ilyen az én szerencsém. Bár. A mákos kifli még akkor is egy csodálatos dolog, amikor éppen lekvárral van töltve. 131. o.
- Maximilian Kolbe: Mindaz, ami Istenen kívül van, annyit ér, amennyire Istenre vonatkozik. 145. o.
- Egy szervező szavai: Fiatal koromban úgy gondoltam, hogy meg kell váltanom a világot. Aztán rájöttem, meg van váltva, s nekem ezt kell híresztelnem. Zseniális. 146. o.
- Ha a halál a vég, akkor az életnek nincs értelme. 166. o.
- Megvettem egy Móra-kötetet: Beszélgetés a ferde toronnyal. Nem csalódtam. Karcolatok külföldi útjairól. Jelentéktelen epizódok, de ahogyan átrobban mindenek feletti csendje és szelídsége. Iszonyú erő és erőt adó. 168. o.
- Minden találkozás az utolsó. 183. o.
- …gusztustalan ármegállapítás: pl. 1999 HUF uo.
- Amikor Rákosiék minden egyletet, egyesületet, fölszámoltak, ebből a fotósok kimaradtak. Ugyanis egy névváltoztatás. Budapesti Fotósklubból Magyar Dolgozók Művészeti Fényképező Egyesülete / MADOME lettek, amit senki nem mert feloszlatni. Zseniális. 198. o.

Vásáry Tamás gondolatai egy tegnap hallgatott interjújából:
-  A bölcsességnek együtt kell járnia a szeretettel.
- Az izgulás a legnagyobb adó azért, hogy az ember zenész lehet.
- Olyasvalamit is megfogalmazott, hogy az elszámolásnál nem az számít, hogy milyen sikeres zenész volt valaki, hanem hogy mit adott másoknak. Ő pl. alapítványt hozott létre gyerekek megsegítésére.
- Meg olyasmit is mondott, hogy a művész mivolt nem tanítható. Az egyénre szabott isteni ajándék. Megtaníthatatlan.
***
A Tanú c. filmet ki tudja hányszor vetítették a tévében. Magam is sokszor láttam. Utóbb rájöttem, hogy a műfaját az egyik epizódszereplő mondja ki. A logopédusnő párbeszédet folytat Virág et.-sal, és eközben hagyja el száját a kérdés, ti. hogy milyen beállítottságú legyen tanúként a gátőr, Pelikán: „Milyen legyen a figura? Csináljunk naivat, csodálkozót, a nép egyszerű gyermekét?”
Mintha Bacsó Péter kérdezné a forgatókönyvet megismerő Aczél Györgytől: Milyen legyen a film? Csináljuk naivra, csodálkozóra, a nép egyszerű gyermekeként bemutatva a diktatúrát?
A diktatúra gonoszsága, kegyetlensége és a téma könnyed feldolgozása, nyelvi leleményei okozzák azt a kettősséget, amely az embert eluralja a film láttán, különösen is azokat, akikkel kegyetlenül elbánt a Rákosi-rezsim.  
***
Itt járt M. unoka, aki lassan jobban ismeri hazánkat, mint mi, akik elég régóta itt lakunk. Ott forgat, ahol a programjuk szerint filmeznie kell. Benne van a közélet pezsgésében. Most pl. egy aktuálpolitikai faviccel rukkolt elő. Lakonikusan megjegyezte, hogy a fiú férfi, az infláció nő.
És még engem figyelmeztetett az anyja, hogy ne mondjak szóvicceket, mert igen keserves megpróbálni idegen nyelven visszaadni.
A műfordítóknak persze sikerül. Milyen lehetett az angol eredeti szöveg (Nem félünk a farkastól), amit így fordítottak magyarra: Előre, majd még előbbre, így jutunk a legelőre.  

Felesleges könyveinket felajánlanánk a helyi könyvtárnak.
Kérdésünkre, hogy kell-e nekik könyv, a könyvtáros azt mondja: Nincs már helye a polcokon.
Mondom neki: Lehet, hogy nem is könyv, hanem kölcsönzést kérő olvasóra volna nagyobb szüksége. Sajnos, azt nem tudok szállítani.
Fama est, úgy hírlik, hogy ma több az olvasó, mint bármikor korábban, de okos eszközökről olvasnak, e-bookból, internetről, stb.
Ez így van, és nincs másképp, mondaná ifjúkorom egyik felnőttje, a góbé Izsák.
***
A templomból kifelé jövet egyik nő a másikhoz:
- Hogy vagy?
A válasz után szóval tartom, megosztom vele a szakállas viccet.
Két pszichológus találkozik. Az üdvözlések után egyik a következőket mondja társának:
- Látom, te jól vagy. Hát én hogy vagyok?
***
Ha jól számolom, összesen 17 órát állítottam vissza. Az autóban lévő lesz a 18.
Ostoba európaiak vagyunk.
Az indián poén szerint azért vagyunk szánalomra méltók, mert komolyan gondoljuk, hogy ha a takaró egyik végéből levágunk és a másik végéhez toldjuk, a takaró hosszabb lesz.   
***
Időnk egyre inkább a várakozásoké. Leginkább a rokonok látogatására, vagy fordítva – az ő meglátogatásukra várunk. 
Várunk továbbá
a fegyverek elhallgatására,
a békétlen erők megfékezésére,
az egymásnak feszülők önmérséklésére.
Várjuk, hogy „jöjjön el az ő országa és hogy
legyen meg az ő akarata immár a földön is.”

- A vég elkezdődött – fogalmaz Mirjana látnok, aki arra szólította fel az embereket, hogy készüljenek fel a titkok kezdetére. „A Szent Szűz azt mondta nekem, hogy sokat kell imádkozni. De ezen kívül szükség van arra is, hogy minél nagyobb áldozatot hozzunk, segítsünk másokon, amennyire tudunk és gyorsan. Azt mondta, fel kell készülnünk.”
- A FB-on egy kép arról tanúskodik, hogy a német szigetről látszik amint két amerikai repülőgép-anyahajó közeledik.
- Nem tanul az emberiség – fogalmazza Balázs Géza.
- A vég elkezdődött. Mi jöhet: újjáéledés vagy halál? - címmel hosszú cikkben bontja ki Németh István, miképpen kellene élnünk, túlélnünk. (Védett Társadalom Alapítvány oldala)
- Macron elnök Ferenc pápát arra kéri, hogy imádkozzék a békéért.
- Putyin beszédében a Nyugatot teszi felelőssé a világ felfordítására tett kísérlete okán.
- Mária azt üzeni, hogy az emberiség a halál mellett döntött.
- Egy megjegyzés ajánlja, hogy olvassuk el Dániel könyvének 7. fejezetét, mert megvalósulni látszik.
Csupa végidőkről prófétáló magnyilatkozások.
Egy spirituálé szövegével vigasztalódom.
Az ég, a föld, a világ mind az ő szent kezén…
ne félj, te kicsi nyáj, az Isten véd.
A Krisztus a koldusig így lehajol,
ne félj, te kicsi nyáj, az Isten véd.
És kedves neki minden szegény,
ne félj, te kicsi nyáj, az Isten véd.
Csak övé a lélek,
övé az élet,
övé az ének a szívemben.
 

A világ legszebb tájképe egyesek szerint Vermeer képe Delftről.
A kép valóban szép, de hogy a világnak a legszebb tájképe, az bizonyíthatatlan.
Lehet, hogy az én tájképem a legszebb.
Lehet, hogy nem az én tájképem a legszebb.
A hangzatos állítás mindenesetre hiteltelen.
Belátható, hogy nincs objektív mérce, nincs lehetőség megállapítani és odaítélni a „legszebbséget” senki fiának, lett légyen a gusztus egyénre szabott, és csupán azt lehet megállapítani, hogy valakinek ez tetszik a legjobban … az általa ismert tájképek stb. közül.
Megmosolyognivaló minden a világ legszebbjének, legjobbjának… kikiáltott akármije.
Ki a megmondhatója, hogy melyek
a világ legszebb szerelmes versei, vagy
a világ legszebb meséi,
a világ legszebb hangú szopránja,
a világ legszebb nője,
a világ legszebb hangú orgonája,
a világ legillatosabb virága?
Senki.
Marad az, hogy egyes jelenségeket valakik favorizálják. Szeretnék előtérbe nyomni.
Lelkük rajta.
***
Nem mindenki hallott a medjugorjei jelenésekről, sem az üzenetekről, amelyeket látnokok kapnak Máriától.
Van, aki hiszi, és van, aki nem.
Az utolsót (okt. 25.) idemásolom, mert jól tükrözi a világ mai gyászos állapotát.
Drága gyermekek! A Magasságbeli megengedi nekem, hogy veletek legyek, az öröm és remény útja legyek számotokra, mert az emberiség a halál mellett döntött. Azért küld engem, hogy megtanítsalak benneteket arra, hogy Isten nélkül nincs jövőtök. Kicsi gyermekeim, legyetek a szeretet eszközei mindazok számára, akik még nem ismerték meg a szeretet Istenét. Örömmel tegyetek tanúságot hitetekről, és ne veszítsétek el az emberi szívek megváltozásába vetett reményeteket. Veletek vagyok s megáldalak benneteket édesanyai áldásommal. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.
Kiemelek egy fél mondatot (az emberiség a halál mellett döntött), mert nagyon kemény kijelentés.
Bár ne lenne igaz!

Mikor nem írok, akkor olvasok. Mikor írok, akkor nem olvasok.
Most írok, mert az előbb olvastam, mégpedig a VÁLIdeske.hu2-t.
- Azt írja egy helyen, hogy a fragilitásra nincsen magyar szó. De van: törékenység.
- Idézem: „Anyácskám szokta volt mondogatni, a jó Isten szereti a teológusokat, mert általuk sok mindent megtud magáról.” Ez természetesen nem igaz, de jól kifejezi azt, hogy a teológusok megpróbálják Isten mibenlétét kitapogatni több-kevesebb sikerrel.
- 2012-ben Mikicát idézi: „Fiam mondta, hogy a blog kiment a divatból. Korszerűtlen.”
Most 2022-t írunk. Jelentem, úgy látszik, a blog jól van, visszajött a divatba. A deske.hu2 maga is egy jól megtermett blog.
- Megjegyzi a festő, hogy „egy ideális kiállítás 25 képből áll”.
Már értem, hogy miért lehetetlenültünk el Rómában a Vatikáni Múzeum festményeinek szemlélése során. A kellemes dög melegben nagyon szerettük a légkondicionált teret, de a festmények száma kb. százszor annyi volt, mint az ideális kiállításoké.
- Azt írja egy helyen: „…ezek után mit keresek még itt, ezen a földön? Hogy megfessem az idei nyolcvanegyediket? Hátha az tényleg jó lesz.”
A kérdést mindenki felteheti magának: …ezek után mit keresek még itt, ezen a földön?
Részemről pl., hogy megírjam a hatezer-ötszázhuszonkilencedik posztomat? (Valójában csak a 6425.-et). Hátha az tényleg jó lesz.
PS. Remélem, hogy még mást is keresek.
***
A végére néhány gyermekszáj, tegnap olvastam őket: 
- A teheneknek nem szabad gyorsan futniuk, nehogy kilötyögjön a tejük.
- A leghasznosabb állat a disznó. Mindene felhasználható, elejéből, hátuljából hús van, a bőréből cipő, a szőréből kefe, a nevével meg káromkodni lehet.
- Nem értem, miért haragszik annyira anya, hogy összetörtem a vázát. Úgyis már öreg volt és kínai, nem is a miénk.
- A nővérem már megint kitűnővel fejezte be az osztályt. Fogadjunk, hogy szándékosan csinálja velem!

Mári-Klári kezd beszélni babanyelven. Papa, mama, labda, lámpa, hinta már megy. No és az, hogy góóóól (két bátyja is van).
Ma P.csabán voltunk szolgálatban. A vasúthoz közeledve találkoztunk VP.-rel, aki hazafelé. Kezet ráztunk. Mondtam: mi is hazafelé.
Főszerk. uram elmondta, hogy ennyi volt. Megírta hattyúdalát az utolsó lapszámban. Hogy lesz-e folytatás, már nem az ő gondja.
Öregszenek a főszerkesztők, meg a szerkesztőbizottsági tagok.
Megmondta Nagy Ernő: „már ezek az öregek se a régiek”. Igaza volt. Csak kiegészíteném azzal, hogy már ezek a fiatalok se a régiek (vö. Régi csibészek).
***
Szeretek útra kelni.
Vonatozni.
Ülve futkos elém a táj, nem kell vezetnem, a fotózásnak élhetek, ha kedvem úgy tartja. A téma az úton hever. Ma megint összegereblyéztem egy hétre valót.
***
Mintha a pénzimádók és az istenimádók közötti olló nyílna.
A próféciák a békétlenség növekedéséről szólnak.
A nap híre, hogy Macron elnök felkereste a pápát, hogy imádkozzék a békéért.
Alighanem nyitott kapukat dönget.  
Ha békét kívánna a világ, abba kellene hagyni a békétlen felek helyzetbe hozását.
El kellene állni a fegyverszállításoktól.
(Ja, hogy a fegyvereknek fogyni kell, különben csökken a profit, és az elképzelhetetlen a fegyvergyárosok részére…) Persze ez az ő bajuk kellene, hogy legyen.
 De nem így van.
Tartok tőle, hogy olyan békeharc tör ránk, hogy kő kövön nem marad.
Ne legyen igazam!

Napjaink eseményei azt igazolják, hogy nemcsak politikai kultúra van, hanem – és mintha az elbunkósodás erősödne – politikai kulturálatlanság is.
Az általános iskolában biztosan nem szerepel a tantervben. (Vö. „Ezt tanultad az iskolában?”)
De az uszítás, a pallérozatlan beszédstílus, a nyomdafestéket nem tűrő megnyilatkozás mégis terjed. S nem jó, hogy terjed. Valahogyan gátat kellene vetni neki. Ronda szavakért az én időmben 1 ft büntetés járt. Mára kicsit inflálódott a pénz.
A közbeszédre is alkalmazható, és kellene is alkalmazni a kodályi meghatározást: „Az ízlést kell magunkban fejleszteni, s az majd megmondja, hogy mi a jó és mi a rossz.” Mellé tehetem egy másik megállapítását is: A kultúrát ápolni kell, mert nem örökletes valami. Minden generációnak ki kell alakítania, ápolnia kell. Ez építkezést, munkát, erőfeszítést jelent.
Meg kell állapítanom, hogy napjaink megnyilatkozásai sok esetben távol esnek a kulturáltságtól, a jó ízléstől. A kocsmai stílus látszik terjedni. Mondanom se kell, hogy rombolja a közízlést. Ennélfogva messziről el kellene kerülni.
Az ifjúságot könnyű belehajszolni a közönségességbe, mert forradalmi időszakot él meg. Lázad a saját önállósága megteremtése érdekében. Mégis kár ezt meglovagolni. Különösen nem azok részéről, akik immár inkább a második gyermekkoruk felé kacsintgatnak.
***
Idegesítő, hogy hetenként szórakoztatnak a többtagúak összevonásával, osztásával, szorzásával. A megoldás egy rövidke szabályon nyugszik: A számolási műveletek sorrendje: Többtagú kifejezéseknél a szorzást és az osztást előbb kell elvégezni, mint az összeadást és a kivonást.
Ma ugyan elbandzsítottam a megoldást, mégis szamárságnak gondolom, hogy hetente akár többször is nekiugrasszák a nagyérdeműt egy ilyenfajta feladatnak, ahelyett, hogy ismertetnék a számtani szabályt. Nincs ebben semmi foghatatlan és különös, csak alkalmazni kell.
De hogy alkalmazza az, aki nem ismeri?
Nekimegy a feladatnak, mint bolond borjú az anyjának.      

Ezúttal nem az évtizede írt Deske.hu2-ből idézek, hanem tegnapi posztjából. Olyannyira aktuális:
„Este Kata, hogy megnézi, volt-e valamilyen tüntetés. Mondom, ha nem, szívesen járok én itt neked egy kicsit körbe-körbe... :-))
Volt tüntetés.
A pedagógusokat a bal vitte utcára,
az emlékező ünneplőket a jobb,
Zeg-en pedig sokan jöttek össze, hogy meghallgassák OV-t a Mindszentyneum felavatása alkalmával.
A napokban századszor megismételték a Tanú c. tragikomédiát, amelyből csak három mondatot szeretnék idecitálni:
Mi ez? Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni? Én már szart érek?!
Hát, mi tagadás az elvtársak nem szívesen adják fel.
Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység.
Igen. Szerénység.
Merem ajánlani minden pöffeszkedőnek.
***
Minden reggeli misén azt a racionalisták előtti képtelenséget éljük meg a hit által, hogy
az Isten köztünk van, bennünk van.
Még egyszer:
Ő az alfa és az ómega,
a kezdet és a vég,
akiért a világ teremtetett,
aki az Út, az Igazság és az Élet,
aki a Megváltó, s
aki kezdetben volt,
aki által minden lett,
aki a Világosság,
akit a sötétség fel nem fog.
Aki a világba jött, a világban volt,
aki általa lett a világ, és
akit mégsem ismert föl a világ.
Aki a tulajdonába jött, de övéi sem fogadták be. (Vö.: János ap. Prológus)
Aki nagyobb, mint Salamon, és nagyobb, mint Jónás. (A Messiás mondja magáról.)
Aki a szegletkő.
Akinek a jelenléte csak a hit által követhető. De attól még
VALÓSÁGOS.