Mickey webnaplója

Feleségem műtét és rehabilitálás okán tartósan a kórházban. Én meg itthon, jobbára egymagamban. Magammal beszélem meg dolgaimat, élem az özvegyekéhez hasonló életet. Megszaporodtak a tennivalók. Nem lényegesen, de többfélék, mint egyébkor. Persze ez az állapot véges. Azzal kecsegtet, hogy visszaáll a korábbi rend, így napirendre is térhetek felette.
***
Nemrég kezembe került egy jegyeseknek szóló didaktikus kötet. Nemigen találtam benne élményszerű leírást. Most meg a költő, Faludy György könyvét olvasom, amelyben egyáltalán nem didaktikus a szeretkezés érzékletes leírása.
Ami pedig a partnerek sűrű váltakozását illeti, egy eddig kevéssé ismert világba kalauzol F. Gy., akinek mintha mindenről az jutna eszébe. Kötetében képletesen és gyakorlatilag is lemezteleníti önmagát és partnereit.
Egy biztos, hogy élete roppant kalandos, tele kihívásokkal, életveszélyes helyzetekkel és azokból való kilábolással.
***
Ma imádságos és böjtös napot hirdettek, mert világszerte megszaporodott a veszélyhelyzet. A terrorizmus, no meg a háborúk életellenesek, mondhatni ördögiek. Ha elszaporodnak a gyilkosságok, nehéz lesz megállítani az őrületet.       
***
Mai teendők még.
Fuvarozás, gyógyszerkiváltás, látogatás, s ki tudja, még mi.
Tegnap sokat ültem a tévé előtt. Négy helyszínen folyt nyolc ország válogatottjainak a mérkőzése párhuzamosan.
Az első félidőket néztem meg.
Miért nem a második félidővel kezdődik minden meccs?  Sokkal izgalmasabb, mint az első tapogatódzó első félidő.
Besenyő Pista bácsinak volna igaza?
A labda soha nincs jó helyen.
Futnak utána, és a rossz helyről még rosszabb helyre küldik. Ha a hálóban köt ki, ott sincs jó helyen. Jön a „kakukk”, és kérem, kikotorja a sarokból, és nagyot rúg a labdába.
De ha ezt tudom, minek nézek meccset?
A labda úgyse lesz jó helyen.

Még itt a szobában a ventilátor, még ezerrel süt a nap, de igencsak későn kezd hozzá. Egy pillantás a külső hőmérőre: +7 fok.
Még nem raktam el a nyári sarut, még itt van a közlekedő folyosón, de vettem a jelzést már jó korareggel. Előkerestem a télikabátot.
Jó néhány dobozt megkutattam, mire ráakadtam tavaly hordott cipőmre.
Hülyén néztem volna ki télijóskában és saruban.
Cipőt húztam jó fél éves kihagyás után. Így indultam beszerző körútra, hogy ma se haljunk éhen.
Van bankkártyám, van autóm, van üzlet, ahol élelmiszert lehet kapni, és van távfűtés a lakásunkban, folyik a víz a csapból, működik a telefonom, és a számítógép is. 
Egyelőre.
Mindez azért foglalkoztat, mert olvasom a FB-on, hogy a havasi emberek élete máig csaknem teljes szuverén keretek között zajlik. Forrásvíz, legelő állatok, fatüzelés, gyógynövények, lóközlekedés, önellátás. Mondjuk pl. a medveveszélyről nem olvastam.
Ezzel szemben elég egy tartós áramkimaradás ahhoz, hogy semmi ne működjön nekünk, városlakóknak. Elég, ha a bank nem fizeti ki vásárlásainkat, vagy befagyasztja bankszámlánkat, ráül megtakarításainkra, elég, ha leáll a távfűtés, elég, ha az egekbe emelkedik a benzin ára… nem is sorolom tovább, miféle kiszolgáltatottságban élünk.
Nézzük a jelent!  
Drasztikusan megemelik a BKV-jegyek árát. Nem lehet eredményesen apellálni ellene.
Elveszik a főútvonalak egyik sávját az autóközlekedés elől. Nem lehet érdemben tiltakozni ellene.
A megszorítások a végtelenségig variálhatók, csupán egy kevés fantázia kell hozzá.
Ne így legyen!
És nem így lesz???
***
Váltás.
Kicsinyítve: váltáska.
Két l-lel: válltáska.

De nem erről akarok írni.
Ma egy különösen érdekes könyvet találtam a könyvmegállóban.
Faludy György kötetét: Pokolbéli víg napjaim c.-t. Érdekes helyeket említ mindjárt az elején: Endrődi utcát, ahol a Rózsadombon szeretett volna telket venni, házat építeni. Egy zsolnai kocsisról, aki Battonyán szolgált egy állatbolond gazdag embernél, akinek a halálát várták az alkalmazottjai, és a dédelgetett állatokból mindjárt nagy halotti tort készítettek. Volt ott liba, kacsa, nyárson sült ökör.    
Faludy Párizsba emigrál, és a 2. vh. előtt tapasztalja a franciák magatartását irántuk. Azért érdekes ez nekem, mert Kuncz Aladár regényes visszaemlékezésében hasonló húrokat penget.
Egy ízben láttam Faludyt a Vörösmarty téren könyvhéten dedikálni. Szokása szerint zokni nélkül bújt lábbelijébe.
Előkerült korábban a neve a jezsuita szerkesztőségben is. A Prohászka-kutatók emlékeztettek rá: Faludy ott volt a Prohászka-szobor ledöntésénél is. Mint kiderült, a keresztény kurzus ellen tiltakoztak a szobor ledöntésével.
Hosszú a kötet, hiteles beszámoló sok mindenről, pl. Recskről a magyar gulágról.
***
Az év szava: eszkalálódik? Nem tudja senki. A hívőket megszólítja a vesztébe rohanó világ képe.
IMÁHOZ!!! Ez a legáltalánosabb felhívás.  
***
T. térde immár engedelmesen megtartja gazdáját. Sebgyógyulása még eltart egy darabig. Rehabilitációra ott marad a tervek szerint.

***
Tegnap megtanultam kezelni az automata mosógépet.
Ma a villanysütő lelkével ismerkedtem.
Előmelegített sütő, középső tálca, alsó-felső melegítés, sütőpapír, légkeveréses üzemód. 16 perc.
Jó lett a pizza. Csakhogy én nem kedvelem. A tejbegrízt (alias darakása) igen. Az is jó lett.
Azért nem akarok szakács lenni, se mosóbácsi.
***
Fűtenek. Megindult a távfűtés.

Jaj, nákem, elvtársak! – sápítozott a kiképző őrmesterünk vagy jó ötven éve. Még az usánkáját is félretolta, hogy kifejezze, mennyire nincs megelégedve a kopaszok harci készségével.
Jaj, nákem is, mert
a hosszú élet (egyik) titka, hogy az ember életkorának megfelelően eleget mozogjon, és én keveset mozgok.  
Csakhogy
- a keresztrejtvényt nehéz futás közben megfejteni (még ülve se könnyű olykor)
- a bloggerek írásait is nehéz helyben járás közben olvasni, kérdéseiket megválaszolni hasonlóképpen
- a napi posztot fekvőtámaszok végzése közben nem lehet megírni
- a nyersfotókat bajos fejkörzés közben megregulázni
- könyvet se lehet olvasni karkörzés (müllerezés) közben
- a HÉV-en pedig nem lehet futkározni
- az ember már csak ilyen, ülve étkezik: reggelizik és ebédel
Így hát marad a sopánkodás: Egészségtelen életet élek immár 77 éve.
Bezzeg, ha többet mozognék, már 85 éves lennék a vicc szerint.
Még jó, hogy T-t naponta meglátogatom. Muszáj odasétálni, onnan meg haza.
***
Ma M. megkérdezte: - Hol fekszik T?
Mondom: - Az irgalmasoknál, ott műtötték.
Mire ő: - Engem is ott műtöttek.
Mire én: -  Ühüm.
Mire ő: - …és ki műtötte?
Mire én: - Varga Ferenc a neve. Hát téged ki műtött?
Mire ő: - Nem tudom.
Mire én magamban: - Jaj, nákem!



 

Nehéz az iskolatáska.
Nehéz a bő 110 kilóm.
Nehéz az élet, Bihari!
Nehéz apának lenni. (Emil barátom örökbecsű mottója.)
Nehéz belegondolni, hogy holnapután tíz fokkal csökken a hőmérséklet.
Nehéz a feleség helyzete, bár szépen lábadozik.
Nehéz az ukránok és az oroszok helyzete. Talán nem kell magyarázni.
Nehéz az izraeliek helyzete a HAMASZ vérengzése nyomán.
Nehéz a palesztinok helyzete az izraeli revans következtében.
Nehéz a világnak a kb. ötven pontján folyó háború miatt.*
Nehéz a magyarok helyzete, az EU folyamatos szemtelenkedései miatt.
Nehéz a budapestieknek az ellehetetlenített forgalom miatt.
Nehéz a világnak. Csak nem kezdődik az armageddon?
Nehéz az európaiaknak a kialakulófélben levő káosz miatt.
Nehéz a távol-keletieknek a földrengések, tájfunok miatt.
Nehéz az amerikaiaknak az állandósuló hurrikánok miatt.
Nehéz az afrikaiaknak, akik a nincstelenség elől menekülnek.
Nem is sorolom tovább.
*Meg nem erősített források szerint ennyi kisebb-nagyobb csetepaté zajlik párhuzamosan a világban szanaszéjjel.

         

Az egyik legcinikusabb magyar nóta a „Nékem olyan asszony kell, ha beteg is keljen fel, főzze meg a vacsorát, úgy várja az urát.” Na persze!
Nékem olyan asszony kell, ha műtik is, keljen fel…
Nem biztos, hogy ma már felkelhet, de talán már ehet. Délután igyekeznem kell a látogatással, mert Á. unoka nem vitte a kulcsát magával, és lehet, hogy szeretne bejönni a lakásba, ha hazaér. Majd írok neki egy kis cetlit, hogy tartson ki, ha előbb érne haza. Szokása szerint elrohant reggeli nélkül, ráadásul szendvicsek nélkül. Pedig friss zsemléket vettem, a téli szalámi kibontva, szeletelve. Még mit kellene tenni, hogy elkészítse a kajáját?
Ígéretem szerint ma porszívóztam. Nagyon ráfért a lakásra.
Összeszedtem a csurig telt szelektív szemetet és a háztartási hulladékot. Rendes mennyiségek gyűltek össze.  
Mi vár még rendezésre?
Mosni még nem kell, a mosogatógépben alig van valami.
Du. citrommal kezelt almaszeleteket viszek T.-nek. Erre vágyik.
Cs. és J. jelentkezett telefonon érdeklődve T. állapota iránt.
Mint jeleztem, egy napja megvolt a műtét.
Négyen vannak egy szobában a C. épület teljesen új traktusában.
Úgy látom, minden technikai adottság megvan ahhoz, hogy rendeződjön állapota.
Tegnap minden emeleten jelezték, hogy a szentmise elmarad.
Egyébként sem tudott volna részt venni rajta, legfeljebb, ha odagurítják.
Délután okosabb leszek. Majd referálok.
***
Tegnap este itt volt M. unoka. Éhesen érkezett, vacsorázva távozott. Jó példát adott a kajáláshoz Á.-nak. Szokása szerint két pohár szódavíz között két zsemlében megágyazott a gyulai kolbásznak margarinnal, és mivel nem volt itthon sajtlapka, nem melegítette meg a szendvicssütőben. Utána szintén szokása szerint bevágott két tojást majonézzel. Örültem neki, mert nem fogytak a főtt tojások. Reméltem, hogy jó példával jár elöl, és utánzásra talál.  
Á. biztatásunkra elmondta, hogy majd később. Biztos evett valamit, mert anélkül nem élhet az ember.
Így élünk Aquincumban.
Tegnap jutott eszembe az aquincumi  cumi szójáték.

Ha nem változott tegnap este óta semmi, éppen műtik T.-t. Sőt talán már be is fejezték.
Akkor most alszik.
Látogatás 15h-tól.
Odamegyek.
Reggel a misén az jutott eszembe, hogy test és lélek vagyunk.
Azt olvassuk János apostolnál, hogy „a Lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit.” (Jn 6,63)
Assisi Szent Ferenc egyszerűen „szamártestvér”-nek titulálja saját testét.
Arra a felismerésre jöttem rá, hogy testünk rendbetételéért mennyiféle „zaklatást” vállalunk.
Ami eszembe jut: Egyszer – szükség esetén ismételten – alá kell vetnie magát a páciensnek jó néhány vizsgálatnak: házi orvos, labor, röntgen, fogászat, fül-orr-gége, EKG, adott esetben nőgyógyászat, altató orvos, Covid-teszt, operáció, utókezelés, rehabilitáció.
Az én esetemben a műtétet követte 12 befekvéses kemó, (alkalmanként vérvétel, EKG), majd negyedévenként kontroll (+vérvétel), félévenként kolonoszkópia ill., CT.    
Ehhez képest – ha a lelkiismeretünk jelez, hogy ideje volna egy alapos mosakodásnak, nevezzük a bűnbánat szentségének, az ember összekapja magát, gyarlóságait bánva-hátrahagyva, változást ígérve feloldozást kap egy egyszeri megjelenés során.
Jelzés értékű az aránytalanság testünk, ill. lelkünk rendbehozatala között.
A lélek éltet, s valóban. Sok esetben kimutatható az összefüggés: a lélek hanyagolása testi romlást idéz elő. Persze nem mindig, ez csak egy tényező a sok közül.
Mindenesetre, ha a lélek éltet, akkor legalább akkora figyelmet érdemel, mint a test.
A szabadulás pedig lényegesen könnyebb, mint a vizsgálatsorozatok, beavatkozássorozatok, utókezelések stb.
Nincs igazam?
Magamtól is kérdezem.
De.

Araszolás. Húzd meg, ereszd meg, kettőt előre, egyet hátra… Hasonlókat sorolhatnék.
T. tavasszal térdprotézis-műtétre jelentkezett. Kapott egy rakás beutalót a legkülönfélébb vizsgálatokra. Ezekre rendre időpontot kért, elment és papírt szerzett róla, hogy ilyen, olyan, meg amolyan szempontból is alkalmas a beavatkozás elvégeztetésére.
Ám a kórház nem jelentkezett fél évig se. Aztán egy hete kapott egy telefont, hogy ma, (okt. 10-én) megműtenék, de valahogyan a hét során meg kellene ismételnie az előzetes vizsgálatokat.
Isten kegyelméből valahogyan keresztülverte a szükséges vizsgálatokat.
Tegnap már nem vacsorázott, reggel már nem reggelizett, jókor bejelentkezett a kórházba. (Vele mentem.)
Aztán fel az osztályra. Ott kapott egy mindenfélék iránt érdeklődő kérdőívsorozatot. Kilenc A/4-es papír kitöltésével faggatták, s tájékoztatták. Becsületesen végig kellett olvasnia, aláírnia, és tájékoztatást adnia.
Megtörtént.
Aztán Covid-teszt, aztán vérvétel, aztán röntgen, aztán altató orvos, aztán karjának preparálása, aztán infúzió, aztán… Aztán csend.
Az én szereplésem öt órát tartott. Hétkor indultunk, délre értem haza.
Azt írja: Várakozás van, minden a helyén, de nincs időpont. (Gondolom a műtétkezdés időpontjára céloz.)
Az irgalmasok kórház „C”- épületében az 1. emeleti 705-ös szobában van. Kiírva: 1705. A fonódó villamossal lehet leggyorsabban odamenni, nekem HÉV-vel vagy kétféle busszal.
14 órakor itt tartunk.
Várunk, mert megakadt a tű a lemezen.. Újabb hírem nincsen.
Várhatóan háromhétig tart a kórházi lét rehabilitációval együtt, amennyiben tényleg megműtik ma.
PS.: A műtét prolongálva holnapra.

T. térdműtétre indul az Irgalmasok kórházába holnap reggel.
Nem is írok ide mást, mint Pietrelcinói Szent Pio imádságát a betegekért:
„Mennyei Atyám, köszönöm, hogy szeretsz. Köszönöm, hogy elküldted a Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust a világra, hogy megmentsen és megszabadítson minket.
Bízom a hatalmadban és kegyelmedben, amelyek fenntartanak és helyreállítanak.
Szerető Atyám, érints meg most gyógyító kezeddel, mert hiszem, hogy azt akaratod, hogy jól legyek elmémben, testemben, lelkemben és szellememben. Takarj be Fiad, Urunk, Jézus Krisztus legdrágább vérével a fejemtől a talpamig. Vess ki bármit, ami nem kellene, hogy bennem legyen.
Töröld ki az egészségtelen és kóros sejteket! Nyisd ki az elzáródott artériákat vagy vénákat, és építsd fel és pótold a sérült területeket.
Távolíts el minden gyulladást, és tisztíts meg minden fertőzéstől Jézus drága vérének erejével.
Engedd meg, hogy gyógyító szereteted tüze átjárja egész testemet, hogy meggyógyuljon és a beteg területeket teremtsd újjá, hogy a testem úgy működjön, ahogy létrehoztad.
Érintsd meg az elmémet és az érzelmeimet, még a szívem legmélyebb zugait is.
Töltsd be egész lényemet jelenléteddel, szereteteddel, örömöddel és békéddel, és vonj egyre közelebb magadhoz életem minden pillanatában.
Atyám, járjon át engem Szent Lelked, hatalmazz fel, hogy a te munkáidat végezzem, hogy életem dicsőséget és tiszteletet hozzon Szent Nevednek.
Ezt kérem az Úr Jézus Krisztus Nevében. Ámen!
A fordítás  meglehetősen esetleges.
Hát értsd jól! – ahogy szokták mondani.

T. születésnapjának másnapja. Még sokan gratuláltak neki. Telefonon sokáig beszélgettünk É.-val, aki ugye Franciao.-ban él. Lám, mire jó a mobiltelefon, ha jóra használják.  Hosszasan lehet általa csevegni, nem kell a postáról hívni, sem levelezőlapon értekezni vele. (Jut eszembe, hogy valaha létezett a levelező sakkozás. Borítékolták a lépést, aztán várták a postát. Vajon túlélte-e a műfaj az email-korszakot, avagy megszűnt, mint a távirat, mint a bélyeggyűjtés, mint a postafiókok egy része.)
Ma is teljesebb volt a létszámunk, míg Zs. itt volt velünk. Távoztával a hátsó szoba fogadja magányosan művelt műfajom jelentkezését: Itt szoktam írni, itt szoktam olvasni, ha a nappaliban megy a tévé.
Blanckenstein Miki kapcsán szóba került az a könyv, amit az ő unszolására az 1000-2000. évi jubileumra szerkesztettem, írtam. Volt belőle két példányom, egyet Zs.-nak adtam.
2000. év? Annak is már huszonhárom éve. Rohan az idő! (Tudom: közhely!)
***
Nem ismerem közelebbről a keresztrejtvény-készítés minden összetevőjét. Sejtéseim azért vannak. Az a sejtésem, hogy ma a keresztrejtvényeket zömmel számítógépi programok készítik.
Ugyanis egyre kacifántosabb megfejtendő szavakkal találkozom.
Mire gondolok? Az egyik sor megfejtendői: …Glazer, am. színésznő, utána: …Stignani: olasz mezzoszoprán, utána Superman álneve. Rá merőlegesen megfejtendők: Dalmát üdülőváros, utána: …Gerda színésznő, utána Don Pasquale unokaöccse Donizetti op.-ban.
Én pedig állok, mint szamár a hegyen, mert nem tudom se Glaser, se Stignani, se Superman másik nevét, így nem segítenek megfejteni a dalmát városkát, … Gerda és Don P. unokaöccsének kilétét. Ennyi esetleges tudása alighanem senkinek sincs. Kénytelen vagyok arra gondolni, hogy egy mesterséges agy a világ összes felpakolt szavából képes előhalászni egy éppen megfelelőt arra való tekintet nélkül, hogy egy épkézláb embernek fogalma lehetne ezek összességéről.
Márpedig ha nincs, kénytelen rákeresni a kérdéses szónak a Google-n, szaklexikonokban, vagy választhatja azt a megoldást is, hogy rutinosan a megfejtésekhez lapoz, a füzet végére.
De hát mi ebben a zenebona? Mi ebben a szellemi élvezet?
Semmi.
Ha nem gondolja végig a turpisságot, abba a csapdába eshet, hogy azt gondolja magáról, igen hiányosak az ismeretei.
És ez nem így van. Logikai úton nem lehet kikövetkeztetni, hogy ki kinek a fia-borja. Miért kellene minden celebet névről ismerni?
Eh!!!
Már ezek a rejtvények se a régiek.