Mickey webnaplója

Lassan vége az atlétikai világbajnokságnak, lassan – remélem –vége a vörösriasztásnak, sajnos – úgy látszik – még lassabban lesz vége a szomszédban dúló proxy-háborúnak.
Van viszont, ami elkezdődött tegnap. Új szakasz az életünkben.
Ágoston unoka a PPKE-re iratkozik be, tegnap már érkeztek hozzánk,, s ő marad is nálunk – úgy néz ki, hosszasan – kosztos diákként. Megérkezésükkor azt mondtam, neki: „üdvözöllek a kollégiumban”.   
Ma együtt mentünk misére. Először K.-t vittük, aki már az út szélén toporgott, aztán visszakanyarodtam a késlekedőkért.
Amikor a bevezető éneket megláttam kivetítve, feleséghez fordultam, mert igen érdekesnek, aktuálisnak találtam helyzetünket illetően.  133. zs. eleje jelent meg a falon: „Nézzézek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek! Olyan az, mint a drága olaj a fejen…”
Olyanként hatott rám, mint üzenet a jövőnkre vonatkozóan.
***
Tegnap egyébként nálunk voltak a magyar unokák mind. Holnap M és E házassági évfordulóját ünnepli, Á. unoka meg neve napját. Isten éltesse őket, és Isten éltesse őt!
***
Zs. elmondta, hogy az immár hatvan éves zenék közül mennyire kedveli a the Shadows banda nótáit. Én is. Mutattam neki, hogy van egy három CD-s sorozatom tőlük. Le kellene másolni, hogy ezután mind a ketten hallgathassuk itt Bp-en, ő meg MMÓváron.  

Ami ma van, az volt már régen is – adja tudtunkra a prédikátor. Igazat kell adnom neki, olvasva Ladocsi Gáspár könyvét (Keresztényüldözés a Római Birodalomban).
- Azt írja: „A keresztények békéje 303. február 24-ig tartott.” 142. o.
Az ukránoké is február 24-ig 1700 évvel később. És most tekintsünk el az előzetes jogsértésektől, kisebbségek elleni támadásoktól.
- Majd néhány sorral lejjebb: „A császári palotából a kilátást zavarta a keresztények impozáns bazilikája és a hozzá tartozó hivalkodó épületek… A jól szervezett karhatalom pár óra alatt megszállta, majd kifosztotta és erőltetett ütemben romhalmazzá tette.” Rákosi nem ezt tette a Regnum Marianum-templommal?
Korunkban hány templom elleni támadásról számolhatunk be? Ráadásul mintha erősödne a folyamat.
- „Az egyházak javainak visszaadása vagy az értük járó kártérítés ugyancsak összetett problémát eredményezett. (A kelet-európai rendszerváltás a közelmúltban igencsak hasonló esetet mutat.)” Nem én mondom, a szerző írja. 176. o.
- A keresztények a régi vallás felvonulásait az ördög művének tartották (pompa diaboli). Hogyan vegyenek ezeken részt a keresztények? – teszi fel a kérdést. 175. o.
És ma? A meleg büszkeség felvonulást minek tartották volna?
Napi hír, hogy Nicaraguában Ortegáék a jezsuitáktól elvették a tulajdonukban álló épületet, amelyet kénytelenek voltak elhagyni.
A Prédikátor szavait megfordítom: Ami régen volt, az van ma is.
A vallásüldözés ma is folytatódik, sok helyütt a világban támadják a Krisztus-követőket.
Igaz, hogy a Mester mindezt előre követőik értésére adta: Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat elfogadja a világ a tieteket is el fogja fogadni.
***
Elővettem egy régi Távlatok-számot. Abból az apropóból tettem, hogy elhunyt egyik szerzőnk: Végh László atomfizikus. Bele-belelapoztam, és huszonhét évet fiatalodtam. Örömmel olvastam a Keresztény magyarságunk rovat cikkeit. Hányan hány felől fogják meg a témát, és bennük milyen gondolatgazdagsággal találkozhatok. Csak a szerzők neveit sorolom a sajátomon kívül: Keresztesné Várhelyi Ilona, Nemeskürty István, Lelóczky Donát, Gereben Ferenc, Blanckenstein Miklós, Bárdosy Éva, Krómer István, Dobler Magda, Czigány György, Dékány Endre.
Rég volt, szép volt, tán igaz is volt.
***
Szoc. időket idéz  a meteorológia. ??? Minduntalan azt hallottuk pártunktól és kormányunktól: Elvtársak, még három nehéz év van hátra, aztán… (aztán megint három nehéz év következett).
Ma meg a meteorológia biztat hasonlóképpen: Még három nehéz nap, amikor a kettes fokozat lép életbe, és aztán … még nehezebb három nap következik a harmadik fokozat, a vörös riasztás  meghirdetésével.
A kánikulának meg esze ágában sincs elkotródni.


 

Amikor az ember egészsége rendben van, abból ismerheti fel, hogy nincs panasza, nincs fájó tünete, gondtalanul él bele a világba. Azt se tudja, hogy teste van, nem érdekli a diéta, nem érdekli a pulzusszáma, a vérnyomása, a testsúlya, de még az se, hogy hányat lépett a nap folyamán. Minden megváltozik azonban, ha teste el kezd furcsán működni.  
Nemde így vagyunk az időjárással is? Amíg a szezonjának megfelelően működik, nem igazán kell törődnünk vele. Ha esik, ernyőt viszünk, ha havazik, téliesen öltözünk, ha meleg van, elég egy trikó is. De mostanában ez kevés. Számíthatunk villámáradásra, árvízre, 90%-os páratartalomra, égzengésre, magas UV-ra. Égető napsugarakra.
Mint megírtam, az ember a hőségriadó végét alig várja.
Így remélhettük, hogy a II. sz. hőségriadó lefújása után (tegnap este) enyhülés jön.
Hát egy frászt.
A folytatásban hármas sz. hőségriadót hirdettek hétfő estig.
Halkan kérdezem: Nincs esetleg négyes számú hőségriadó? Mondjuk 40 és 100 fok között?
Az ötös sz. riadó pedig talán a máglyahalál szinonimája lesz?   
***
Az atlétikai vb. itt zajlik a város túlsó végében. A világ derék atlétái itt birkóznak a súlygolyóval, a gerellyel, a kalapáccsal, a gátakkal, egymással és – mondanom se kell – a hőséggel. Amit hiányolok, az eredményhirdetés. Érthető okokból a magyar himnusz elhangzásának nem sok esélyét látom, de nem tudtam még elcsípni a győztesek ilyenfajta ünneplését, elismerését. Csak futnak, és futnak, ugranak és ugranak, a közvetítők szája be nem áll, az eredménymérők pedig – gondolom – elektronikával működnek. Mi mással, hiszen századmásodperceket kell mérniük és millimétereket.
Ami feltűnt, a versenyzők zömének a nyakában aranylánc található. Nem kevés a kereszt is. Sokan az éghez fohászkodnak a kritikus percekben való megerősítésért, s elért eredményükért is az égre mutatnak jó néhányan.
Ez így rendben is van.
Még érdekesebb, hogy a női versenyzők kétrészes dresszt viselnek, a férfiak hasát pedig a trikó takarja ebben a nagy melegben.       

A globetrotterek világában élve meglepett az a kijelentés, hogy Jézus Krisztus élete során szülőhelyétől 200 km-nél távolabbra sose ment. Saját földjéről gyűjtötte tanítványait is.
A mai napon az egyház Bertalan apostolról (Natanael) emlékezik meg. Jézus róla mondja: »Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!« Megjegyzi Natanaelnek: Láttalak a fügefa alatt. Ennél nem igazán tudunk meg többet az életéről. Hacsaknem elfogadjuk, amit Emmerick Katalin jegyez meg róla. A fügefa alatt ácsorogva a nőkön akadt meg a szeme. Őket nézte. Talán ugyanő jegyzi meg, hogy utóbb térítései miatt elevenen megnyúzták, bőrét a kezébe adták. Bertalan azonban tovább beszélt, mígnem végképp végeztek vele.  
***
A harmadik hőségriadót éljük meg Budapesten. Tegnap az éjjeli hőmérséklet minden korábbinál magasabb volt. A meteorológia jelezte, hogy a hét végén hidegfront éri el térségünket, erős lehűlés várható. Az újabb jelentések kétségbe vonják az enyhülést. A jövő hétre is 36 fokos hőséget jeleznek.
Nem kellene.
Az ember megpróbál együtt élni a kánikulával, és kitartásában segít az, hogy látja a végét. De ha mással „kecsegtetikֲ” az bizony rosszul érinti. És mi még különösebben nem is panaszkodhatunk. Nem égnek az erdeink, nincs 47 fokos pokol.
Viszont felvetődött bennem, hogy a nagy forróság a hatalmas erőfeszítéseket igénylő bp.-i atlétikai világbajnokság minden okos szervezési törekvés ellenére milyen képtelen helyzet elé állítja a felelősöket. A stadion katlanjában alig kibírható a benapozott részen való huzamos tartózkodás. Négy fontos változást realizáltak.
Mindenki kap palackszámra hidegvizet.
Kap legyezőt.
Átülhet olyan helyre, amely éppen árnyékban van.
Továbbá a versenyeket az esti órákra szervezik.
Ez két kérdést is felvet.
Ha van elég hely az árnyékosabb részeken, azt jelenti, hogy nincs telt ház.
Az esti órákra szervezett versenyek pedig felborítják a nézők terveit. Elszállásolási, utazási bonyodalmak.
Bizony, bizony nem könnyű most az eseménysorozat logisztikájával foglalkozók élete ebben a tartós kánikulában.   

Verba movent, exempla trahunt – mondja a római polgár.
A szavak megindítanak, a példák vonzanak – fordítja a magyar polgár.
Most, hogy a végére értem Gárdonyi füveskönyvének, elgondolkoztat, hogy érdemes-e szavakkal tanítani anélkül, hogy példámmal vonzhatnék bárkit is.
Már mindegy is talán, mert a jeles szerzőnek néhány eligazító igazságát összesöpörtem, és sajnálnám őket a könyvespolc néma fogságában őrizgetni.
Ha tanítanak, ha vonzanak, ide másolom őket. Ez lesz mai posztom, és nem az atlétikai világbajnokság, amelyről egyszer meg kell még emlékeznem.
Tehát ezúttal Gárdonyi füveskönyvéből szemezgetek, aki ilyeneket ír:
- Valahányszor olyan gondolatot olvasok, amely Isten ellen szól, mindig olyasfélét érzek, mint mikor a muzsikában hamis hangot hallok.
-  A tudomány mindig egy hamis bankót tép széjjel, amelyet mi igaznak tartottunk. Nekünk ez rosszul esik. De csakhamar megvigasztalódunk, mert nyújt helyette egy másik hamis bankót.
- Aki valakinek a vallását becsmérli, épp olyan, mint aki bemegy valakinek a szobájába, és a falon függő képet fitymálja.
- Ateisták albumába:
Mégiscsak furcsa, hogy a világmindenségre azt mondjátok: – Van.
Arra meg, aki csinálta, azt mondjátok, hogy – nincs.
- Az emberiség története öt mondatban:
      A világosság szülte az életet.
     Az élet szülte az akaratot.
     Az akarat szülte a bűnt.
     A bűn szülte a szenvedést.
     A szenvedés szülte a szeretetet.
- Minden adósság rablánc a nyakadon, lábadon. Ha nem szorít is, nyom. Csak egy adósság van, amely nem köt, hanem ha kötött voltál, megszabadít, amely nem nyom, hanem fölemel: ha gonosznak gonosz tettét hagyod megfizetetlen.
- Zsuzsanna törtnetében a vén kecskék semmivel sem aljasabbak, mint azok a festők, aki Zsuzsannát olyannak festik, amilyennek a vének látni szerették volna.

Érdekes interjú olvasható a FB-on. t.ly/DQK1h
Érdemes elolvasni.
Fábry Kornél – a mosolygós püspök – nyilatkozik többféle kérdésre válaszolva. Itt csak egyet emelnék ki.
„Olyan változó korban élünk – mondja –, ahol már nem tizennyolc év a generációk közti különbség, hanem három. A nagyszülők arra panaszkodnak: nem értik, hogy unokáik mit beszélnek egymás között, amikor egy-egy számítógépes játékról társalognak. Régen az idősebb generációk adták át a tudást a fiataloknak.”
Régen igen.  
Igen, régen.
Igen régen.
Ma a technika rakoncátlanul gyors változása miatt az idősek jó része (magamat is beleértve) valóban képtelen hozzáidomulni a fejlesztések szakadatlan jelentkezéséhez.
Ami pedig a továbbiakat illeti, a püspöknek nincs elmarasztaló véleménye a technikai csodákat illetően. Én még ott tartok, hogy a drogfogyasztáshoz hasonló tüneteket okoz a számítástechnikával élés zabolátlansága. A jó püspök meg azt erősíti, hogy meg kell tanulni okosan bánni ezekkel a soktudású eszközökkel. Ő is beszél elvonási tünetekről. Egyesek nagyon nem szívesen nélkülözik az információkat vég nélkül megjelenítő (toló, lökő) eszközöket.
Saját tapasztalatomat úgy fogalmaztam meg, hogy „hírmérgezés”-ben szenvedünk. Úgy vesz körül bennünket az információ-zuhatag, mint a víz a halat.  Észre se vesszük, hogy ebben a közegben lubickolunk, és kajáljuk, ha kell, ha nem. Évtizedekkel ezelőtt írtam, hogy akinek feltűnt már, hogy a tévének kikapcsológombja is van, az már nem élt hiába. Valaha azt is megállapítottam, hogy aki túl sok könyvet olvas, az nem ér rá élni. Volt is ezekben a kijelentésekben sok igazság.
Mindent mértékkel. 
De soha nem volt még annyira sokszerű kísértés a bambulásra, mint jelen korunkban. Nehéz ismételten meghozott racionális döntésünkkel lefékezni permanens kíváncsiságukat.
Most az mondom, hogy életünket az határozza meg, amire időnk zömét áldozzuk.
Vajon passzivitásra teremttettünk-e, avagy arra, hogy valósuljon meg bennünk a terv, az Isten akarata?
Ez itt a kérdés, felebarátaim az Úrban!

A nyaralók még nyaralnak.
Mi klímák hűvösében várjuk a kánikula enyhülését, dacára annak (trotzdem), hogy az előjelzések alapján még fokozódni fog a meleg a héten.
A nyaralók horgásznak is.
Levi kifogott néhány snecit. VD vicce jut eszembe.
Horgászok egymás közt: Reggeltől már a parton ülnek. Délután az egyik keresztbe teszi a lábát. A másik rászól: most szambázunk, vagy horgászunk?! 
Mivel az unokák időről időre kinyilvánítják, hogy szeretnének egy kutyát, ideidézem egy jezsuita megfogalmazását: „A jó énektől fut az ördög, mint kutya a trombitától.” A kérdés kezd egyszerűsödni: Kutya vagy trombita?
***
Megfejtettem a szózat játékot. Nem árulom el, hogy a tegnapi megfejtés: ÚTJOG, hogy más is gondolkozhasson rajta. Újabban egyre kacifántosabb, alig használt, alig ismert ötbetűsökkel traktálnak bennünket. Nekem is csak a 8. változat hozta a virtuális sikert. Mondom: a mai ötbetűs szép magyar szó – LATEX, kizárásos alapon jöttem rá nyolcadik nekifutásra.
***
Elindult a bp.-i Atlétikai Világbajnokság. Megszületett az első világrekord is (stafétázók).
Mégis a súlylökés gondolkoztatott el. Adva az amerikai csúcstartó 23 m-t meghaladó dobásokkal.  Adva a VB, ami miatt átrepül az óceánon, s az adminisztratív ügyeken átesve próbál akklimatizálódni. (A félvilágot átutazta, és alkalmasint nincs elég ideje az átállásra.)
No mindegy.
Ő következik. 
Felmarkolja a 7,25 kg-os vasgolyót és eldobja. Megmérik, milyen messzire dobta. Kiderül, hogy öt centivel maradt el saját világrekordjától. Hogy miért nem dobta el legalább hat centivel messzebbre?! Most új világcsúcsot ünnepelhetne.
Így is ő az első. Aranyérmes. Jó lenne tudni, hogy az USA-ban mit kap egy ilyen sikerért… és mit kapnak odahaza az egyéb nemzetek sportolói.
***
Délután szép hagyományként szentmise a bazilika előtt. Kedves emlékezés, tiszteletadás Szent Istvánnak. Sok jó arcú ember. A maskarák azonban zavarnak. Honnan veszik elő ezeket a tükrös-tiritarka öltözékeket?  
Megvolt a tűzijáték. A legpazarabb. A műfaj, mint olyan, nem áll hozzám közel. Másoknak viszont talán érdekes show-műsor. Vajon hogy fogadták a VB  látogatói a félórás égen-földön tündöklő színorgiát?  

- Szombat reggel mise közben elsötétült az ég. Szárazon indultunk a Sparba bevásárolni. Viszonylag messze álltam meg a parkolóban. Mondom T.-nek: erre még ráfagyunk, mert nagyon lóg az eső lába. Úgy is lett. Mire befejeztük a vásárlást hatalmas zuhé kerekedett, ami éppolyan gyorsan maradt abba, mint ahogy elkezdődött. Kocsiba ugrottunk és irány haza. Útközben abbamaradt a villámárvíz, de a mi utcánkba érve újra rázendített.
- Elmosta a Budapesten rendezett atlétikai világbajnokság első óráját. Csak a vihar elmúltával indulhatott ez a sportvilágot megmozgató akció. Az érdeklődés elég komoly. Telve van a lelátó az erre a célra felhúzott stadionban. Tévén néztük az előcsatározásokat.
Estére megszületett az első világcsúcs. Az amerikai női váltója 4x400 m-en szerezték meg. 
- Szombati hír ugyancsak, hogy 4-es erősségű földrengés rázta meg 11 óra tájban Békésmegyét. Mégpedig kétszer egymásután.
Mi nem éreztünk belőle semmit, a morajlás se hatolt el fülemig.
- A nap hírei még, hogy K+R Norvégia felé vették az utat. Éppen Prága felett utazva jelentették, hogy elindultak.
- M+E+4 unoka a Balatonon töltik idejüket. A gyerekek apjukkal pecáznak.
Küldtek fotókat a kifogott halacskákról. Levi kapja az Aki horgász akar lenni… c. horgásztörténeteket tartalmazó könyvet tőlem.
- Ch+B Amerikából visszautaztak Mo.-ra.
- Cs+C egy tó mellett nyaral Amerikában.
Nagy a mozgás.          
- Vasárnap augusztus 20. Szent István napja: nemzeti ünnep zászlófelvonással, mesterségek utcájával, ünnepi műsorokkal. Se szeri, se száma a vigalmaknak. Az utazók kedvezménnyel közlekedhetnek a világbajnokságra, de egyébként is nagy a mozgás az országban. 200 különféle rendezvény várja az érdeklődőket.
Csak mi rostokolunk őrizve házunkat és mezeinket, s védekezve a betörő kánikula ellen. Egy szál pendelyben lehet csak elviselni a dunsztos 30 fokot. A jövő hétre a meteorológusok terribile dictu, horribile visu +37C-fokot vizionálnak.
Mindkét klímaberendezést indítani fogjuk.
Ehhez már kevés a ventilátor.

Fiatalon sok felesleges tudást szívtam magamba.
Azt hittem, hogy fontos megjegyezni a textilipari anyag nevét: formaldehidnátriumszulfoxilát.
Azt hittem, hogy fontos megjegyezni a tudatmódosító szer nevét: lizergsavas dietiléter.
Azt hittem, hogy fontos megjegyezni a Verne-regényben előforduló szót: festenysavanyos haméleg. Azt hittem, hogy fontos megjegyezni a Ludas Matyi állandóan előkerülő cégnevét: BÁMEXBUMFÉRT.
Azt hittem, hogy fontos elolvasni azt a sok tudományoskodó üres irományt.
Nem hittem, de erőfeszítés nélkül is felszívtam igen sokféle dallamot, zömüket kíséretestül.
***
És most a víkendet lazítással könnyítem. Kaptam RJ-tól egy kazal poént, azokból mazsolázom a nekem legfrappánsabbakat.
Brit tudósok megállapították, hogy bárki képes egy levegővétellel élete végéig a víz alatt maradni.
A semmi az olyasvalami, ami azért van, mert nincs.
Állásinterjú:
- Számos rejtett képességem van - Például mi?- Nem tudom. Rejtettek.
- Szóltam a főnökömnek, ha nem ad fizetésemelést, megmondom a többieknek, hogy adott.
- Gyerekkoromban, ha lementem a tóra fürödni, anyám mindig azt mondta: Ha belefulladsz, haza se gyere, mert agyonütlek!
- A fiam megkérdezte, mi az, hogy adó. Megettem csokija 47%-át. Most sír, azt hiszem, megértette.
- Mondok egy rövidet és velőset: Lábszárcsont.
- Úgy megrémített a vírus: kidobtam mindenemet, ami kínai. Most itt állok meztelenül az üres lakásban.
- Nincs szükség ejtőernyőre, ha ugrani akarsz. Kivéve, ha másodszor is akarsz.
- Rendrakás közben találtam egy ágyat a ruháim alatt.
- Szia, Mariska, mit tettél a kajába? Nem árulhatom el, titkos recept. - De mondd meg! Itt vagyok az intenzíven, ők kérdezik.
- Ötezerért megjósolom a férje jövőjét! - A jövőjét majd én eldöntöm. A múltjára vagyok kíváncsi.
- Béla, vegyél feleségül! Úgysem tudsz nélkülem élni!- Miért, mi vagy te? Sör?
***
Egy a jezsuitákról szóló könyvet újra lapozva találtam rá erre a részre: „Rákosi Barankovicsnak kijelentette: Mindszenty Mócsy római karrierjét is tönkretette, amikor Rómából hazarendelte. Pedig az olyan okos ember, hogy talán nem is hisz.” Elképzeltem a szitut, és jót röhögtem rajta.

Nincs egy éve, hogy megidéztem M. Twain regényének egy epizódját. Most csak utalok rá egy mondat erejéig:…egy csapat fiú és leány beszéltek arról, hogy milyen módon kapcsolódnak Tom Sawyerhez. …Egy kisfiú, akinek semmiféle szerep se jutott, azt mondta: - »Engem meg egyszer megvert Tom Sawyer!«
M. Twain hallatlanul sok humoros megfogalmazása közül kétségtelenül ez az egyik.
Amikor egy híres közéleti szereplő életéhez való kapcsolatukat emlegetik az emberek, mindig ez a jelenet jut eszembe.
A világ tényleg kicsi, és egyre kisebb lesz.
Akihez való kapcsolatomról meg akarok emlékezni, az Dávid Kata. Persze nem verést kaptam tőle, hanem értékes ajándékot.
- Első élményem egy szimpózium, amelynek ő is előadója volt. Ő értékekről beszélt: értékes gondolatokat továbbítva lendületesen, a szokott mosolygós arccal, mi meg ittuk a szavait. Alighanem a leginkább embernek való előadás az övé volt (a másik tán Lukin Lászlóé). Régi élmény.
- Egy másik élményem, Emlékiratok c. kötete. Alighanem a kéziratot én korrektúráztam. Így lehet, hogy megakadt a szemem a kézirat 130. lapján hozott dalszövegen. Röviden: az EMSZO-induló szövegét hozta, abból az emlékéből kiindulva, hogy a budapesti ostrom után egy romos ház lépcsőházában felfelé menet ezt az indulót énekelte. Hogyne csodálkoztam volna rá erre a néhány sorra. Szövegét apám írta, dallamát nagybátyám komponálta. A szerző tudomására hoztam ezt, s ő készséggel fogadta az adalékot. Megjelent a könyvében. A dallamát is ismertem, később lekottáztam, és fia révén elküldtem neki.
- A harmadik kapcsolódási pontunk: Felkérést kaptam, hogy újabb kéziratát vigyem gépbe. Sajnálom, hogy a felkérést elutasítottam, de ismerve hanyatló gépelési tudásomat, nem vállalkozhattam rá. Többet ütök mellé, mint nem.
- Most, hogy a művészettörténész írónővel készült interjút olvastam (MK), további minket összekötő adalékokra bukkantam. A Távlatok munkatársaként a jezsuiták visszaemlékezéseiről szóló kötetek nyomdai előkészítése is az én feladatom volt. Így megismertem a Kata által emlegetett szegedieket is, Hunya Dánielt, Müller Lajost, és Nagy Töhötömöt, utóbbi – mint kiderült – rokonságban állt vele.
Már csak annyit említek meg, hogy Bodnár Dániellel, az interjú készítőjével együtt szolgáltunk a Miniszerelnöki Sajtóirodán az Antall-időkben.
- Az EWTN tegnap páros interjúban emlékezett meg Kata 100. születésnapja alkalmából. Az interjúalanyokhoz is közöm van. Deme Tamáshoz baráti szálak fűznek, Prokopp Mária pedig készséggel segített, amikor kerestem a lehetőséget a Prokop Péter 100 c. album megszerzéséhez.   
Lám-lám, kicsi a világ.
Nagyon kicsi.
És benne mi valamilyen fokon mind rokonai vagyunk egymásnak. (Remélem, Mark Twain-nel is. : )))