Mickey webnaplója

Tegnap azt írtam, hogy a Paray le Monialban a misét értünk mondták. Ez így igaz is, meg nem is.
A miseszöveg szerves része az a mondat, hogy az áldozatot mindannyiunk és az egész anyaszentegyház javára mutatják be. Tehát, ha értünk mondták, akkor értünk és mindenki másért is, ha pedig mindenkiért, akkor a mindenki részeként értünk is.
De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy Éva közölte wattsappon, hogy Paray le Monialban vesz részt lelki felüdülésen, ahol 11-kor lesz szentmise.
A közösségnek pedig van képrögzítő apparátusa. A konferenciákat, az eseményeket általában kamerák veszik, és ezek a felvételek megnézhetők azoknak, akik regisztrálnak a honlapjukra.
Megtettem, beléptem, rákattintottam a délelőtti eseménysorra, és megjelent a papság, a zenekar, az alkalmon részt vevők tömege.
Hol messzebbről, hol közelebbről látszottak.
Ééééés…
Megjelent Éva, aki két társa között ült, olykor beszédbe elegyedtek egymással.
Ő volt, megismertük ruháiról, arcáról.        
Nemrégiben Zamárdiban és Óbudán valóságosan is együtt töltöttük az időnket. És mint mindig, nehéz szívvel búcsúztunk.
Természetesen az az érdekes ebben, hogy a technika lóugrásszerű előretörése jóvoltából egyazon délelőtt kapcsolatba kerültünk vele, és videón láthattuk őt, azaz mozgóképekben. Őt, aki tőlünk kb. 1400 km távolságban vesz részt egy közösség életében.  
Felüdítő volt ez a virtuális találkozás. Csaknem integettünk neki.
Még aznap értesítettük a sikeres összekapcsolódásról.
Válaszként csak ennyit írt: Hát ez nagyon vicces!

Éva jelezte, hogy éppen most (11h) mondanak misét értünk Paray le Monialban. Persze próbálkoztunk azzal, hogy valamiképpen hozzáférést találjunk az eseményhez internet jóvoltából, de hát ez a kezdeményezésünk dugába dőlt.
Nem is baj.
Nem az a fontos, hogy lássunk és halljunk mindent, hanem a tény: Éva és Francois megkülönböztetett kedvessége.
Hogy szeretettel gondolnak ránk, hogy tőlünk távolról is a javunkat akarják.
Köszönet érte.
Mi még sohasem voltunk Paray le Monialban, de nem is ez a lényeg.
Ott egy Szentlélek ihletésű közösség alakult, amelynek kisugárzása mára világméretű.
Hatalmas lelki erőmű épült fel, ahol a konferenciák, lelkigyakorlatok egymást követik.
A karizmatikus megújulási mozgalom egyik alappillére.
Pl. hatására alakult meg hazánkban Marik J. (†) vezetésével az Emmánuel közösség.
Visszatérve Éváék gesztusára, leélekben ott vagyunk mindketten, bár reggel már vettük az Eucharisztiát. Mindketten megköszöntük törődésüket egy nekik küldött szívecskével és egy mondattal: Köszönjük, ránk fér a törődés, mert kopunk.      
***
Ami pedig a kopásainkat illeti, mennénk is, maradnánk is távol az egészségügyi ellátó rendszertől. Vajon ki szeret orvoshoz járni? (Ha van ilyen, nagyon magányos lehet.)
S hogy miért?
Az orvos vagy azt állapítja meg, hogy semmi bajom sincs, akkor minek mentem oda?
Vagy felfedez javítanivalókat a testünkben, akkor pedig aligha ússzuk meg az invazív eljárásokat.
Hogy beavatkozásuk sikeres lesz-e vagy sem, annak csak valamiféle esélye van, de mire valaki műtét alá esne, számos előzetes vizsgálatnak néz elébe, amelyek nemcsak időrablók, hanem általában elég gyötrelmesek is tudnak lenni.
Ki szereti azt a sok macerát?
Alighanem senki.
Isten óvd a pácienst!

Élünk! - írja VD letudva a nyári balatoni napokat. Megjegyzi, hogy 22 féle tennivaló került a kutyanyelvre, amelyekből az öt utolsót is letudta.
Korunknál fogva hasonló a helyzetünk. A kor kórral jár, legalábbis kopásokkal.
A kopott ember mankóval jár, hacsak nem hajlandó kocsiba ülni.
Ma valakit sikerült rávenni a könnyebb helyváltoztatásra.
T.-t meg elvittem a háziorvoshoz, hogy bemutassa a szakorvosi jelentését.
Magam kint vártam rá Móra Ferencet olvasgatva.
Nem szívesen járulok az egészségesítő emberek színe elé, mert elkezdik felgöngyölni hiányosságaimat, s annak se vége se hossza.
Nem vagyok vele egyedül.
Hazafelé nem létező kutyanyelvemen egy tétel volt: a felhőbe tett vérnyomáscsökkentőt kiváltani a patikában.
Rajtam kívül két ismerős nő várakozott kiszolgálásra. Kb. egyidősek velem. Ők is a patikát járják rendszeresen.   
A 30 pirula ára 1230 ft. De mert a patika barátja vagyok, és ezt kártyával igazolni tudom, 66 ft-tal kevesebbet kellett fizetnem a patikaszerért. (A különbözetet azoktól szedik be, akik nem barátai a patikának.)
Apropó vérnyomáscsökkentő.
30 éve állapították meg a hipertóniámat.
Azóta írnak fel mindenféle csökkentőket.
Csak az a baj, hogy ma is magas a vérnyomásom.
Gratulálok magamnak és a tisztelt orvoslásnak. A gyógyszergyáraknak nemkülönben!
 A csúcs az volt, amikor egy korábbi orvos tenziómat mérve szinte felkiáltott: „Jaj, Gyorgyovich úr, magas a vérnyomása.” Nem volt kedvem mosolyogni.
Akkor már évtizede rendszeresen azért jártam oda, hogy ne legyen magas.
Na, de félre a mulandóságról szóló gondolatokkal.
Petőfi óta tudjuk: …majd elmúlnak a bajok… mennybe visznek angyalok…
Addig is élünk, hogy aztán reményünk szerint örökké éljünk.

A mai perikopa két évezred távlatából világít rá a mai világ meghasonlottságára.
»Amikor Kafarnaumba értek, odamentek Péterhez az adószedők és megkérdezték: „Mesteretek nem fizet templomadót?” „De igen” – felelte. Amikor hazaért, Jézus megelőzte a kérdéssel: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot és adót, a fiaiktól vagy az idegenektől?” „Az idegenektől” – válaszolta. Jézus így folytatta: „A fiak tehát mentesek alóla. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amely ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját, találsz benne egy sztatért. Vedd ki és add nekik oda értem és érted!”« (Mt 17, 24–27)
Jézus kérdése jogos: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot és adót, a fiaiktól vagy az idegenektől?” „Az idegenektől” – válaszolta. Jézus így folytatta: „A fiak tehát mentesek alóla”.
A jelenet aktualitása vitathatatlan.
A minap az AfD képviselőnője a Bundestagban idiótának nevezte a német vezetést, többek között azért, mert ha egy hazai pecásnak nincs horgászengedélye, azt biztos, hogy megbüntetik. De az országba özönlő idegeneket soha, noha személyes okmányuk sincsen s anélkül spacíroznak országszerte. Íme, az idegenek és a fiak kettős mércéje.       
Ugyanígy elmarasztalásban részesítik azokat az országokat, amelyek ez ellen a megkülönböztető gyakorlat ellen fellépnek. Az idegen civileket támogatják, a honiakat büntetik. Fordított világ a mienk.
Érdemes Jézus további intelmeire is figyelni:
Gondoskodik róla, hogy lojalitásuk meglegyen, és az adófizetési kötelezettségüknek eleget tegyenek, de Simon Péter segítségét veszi igénybe hozzá.
Megtehetné, hogy az adószedők kezébe adja a sztatért, de nem teszi. Azt kéri, hogy tanítványa munkával járuljon hozzá az eredményességhez: tegye hozzá a magáét.
Felmerülhet a kérdés: Honnan tudta Jézus, hogy az első kifogott hal szájában egy sztatér lesz?
A racionalitás jegyében nem adható rá értelmes válasz.
A megoldás: Higgyünk Jézusnak, tegyük meg, amit kér, és ő majd támogatja törekvésünket, hogy vele összhangban eredményesek legyünk.     
***
Ma hazafelé véve az irányt mielőtt utcánkba kanyarodtam volna, egy mókus kapaszkodott előttünk a fára. Nagyon ritkán látható itt ilyen, ritkábban, mint a perseidák felvillanásai.    

Az életkedvre hatnak.
Bizony hatnak az ember élni akarására a körülmények.
Ha a ránk zúduló – zömmel mocskos tartalmú – információkat tekintem: az embernek el megy a kedve mindentől.
Ha a naponta lihegő vehemenciával bemutatott gyógyhatásúnak hazudott szerek reklámszövegeivel jövünk kapcsolatba, amely szerekből már csak néhány tucat van, és 19 999ft-ról most 9900-ra leszállított áron vihetők, elmegy ez ember életkedve. Hányan, de hányan néznek naponta hülyének minket. Mennyire ellentétes ez a mindenkinek egyaránt kijáró emberi méltósággal.
Tapasztalom a FB, az internet videókkal való állandó zaklatását.
Ne gondolkozz, hanem nézd a videókat, a klipeket, amíg csak meg nem bolondulsz!
Nagyon észnél kell lennem, mert akkora a kísértés, mint amekkora a kábítószereké lehet.  
Sokféle emberi nyomorúsággal találkozunk. Háborús, árvizes, erdőtüzes, balesetes, emberkereskedelemről szóló, halálos fenyegetéseket tartalmazó híranyagok képében. Ezek sem segítenek élni.  
Ha arra gondolok, hogy Jézus a mai perikopában biztatja Pétert, hogy járjon a vízen, majd megsegíti, és lecsillapítja a hatalmas hullámokat, és a szelet, mert neki semmi a világon nem lehetetlen, akkor rájön, hogy van remény, és megpróbál hittel hozzá fordulni.
Ha lát esélyt arra, hogy kopásban lévő „szamártestvére” valamiféleképpen felturbózható, szintén reménységgel tölti el.
Ha találkozik unokáival, azok életigenlése, harsánysága, mosolygós megnyilvánulásai ugyancsak arra serkentik, hogy újuljon meg a lehetséges mértékig, fiatalodjon hozzájuk, szeretettel vegye körbe őket, mert ez az egymásra találás kölcsönösen fontos lehet. Engem feldob, az biztos.
Ma hosszas kihagyás után rámerészkedtem a mérlegre, attól tartva, hogy súlyom 118 kiló. Tévedtem, és részben megnyugodtam.
„Csak” 109-110 közötti.
Ez is sok.
Most a tejivásról kellene letennem.
Talán a súlyomból is vesztenék, de a bőrömnek biztos hasznára válna.
Hátha.

Jól néz ki! – szól egy mondás. A német kifejezés tükörfordításaként.
Ez jutott eszembe, mert kinéztem az ablakon. Jól néztem ki (jól kinéztem), és azt láttam, hogy a szemközti ablakok egyikén egy nálam jóval fiatalabb tulajdonos néz ki éppen. Ez egyre sűrűbben megtörténik.
Vegyük csak a saját épületünket.
Új ház volt, amikor kb. 34 éve beköltöztünk. A tizenkét eredeti tulajdonosból két család lakik még ugyanitt. E kettő közül mi vagyunk az idősebbek, csaknem évtizeddel öregebbek a másikaknál. Az idők során csupa fiatalabbak költöztek ide. Csak egy idősebb valaki jött ide, aki talán idősebb nálam.
Nemrég beleakadtam egy fura kérdésbe:
- Mikor köszöntek neked először csókolommal?
Már nem emlékszem rá. Talán akkor, amikor először azt mondta valaki nekem, hogy Miklós bácsi.
Arra viszont emlékszem, hogy jócskán ezelőtt egy cégkiránduláson vettünk részt, Komáromban és Pannonhalmán, amikor szembesítettek vele, hogy én vagyok a doyen a csoportban, és legidősebbként köszöntsem én fel a főnököt. Megtettem, de nagyon meglepődtem, mert én nem szoktam egy kirándulás legidősebb embere lenni. Nem is úgy éreztem magamat.    
A címbeli latin közmondást Hodie mihi, cras tibi (azaz: Ma nekem, holnap neked) ma még megfordíthatom. A dolog igaz, miközben tudomásul kell vennem, hogy gimnáziumi osztálytársaim fele már kiszállt ebből a világból. Hasonló lehet a helyzet a főiskolás társakkal is, bár friss adatom nincs róluk. Kortársaim egyike botorkál, más ízületi kopásokkal él, avagy éppen ilyen-olyan műtéteknek néz elébe.
Fiatalos allűrjeink olykor felélednek bennünk, de a korábban laposnak ítélt utcák enyhe emelkedőit egyre inkább számon tartjuk.
Az idő múlását mutatják az unokák, akik megjegyzik, hogy életük egy meghatározott részét velünk töltötték, és ezek az unokák már tini vagy twen-tini korukban leledzenek. 
Mi meg már mindketten elnyertük az adható legnagyobb kitüntetést. Oklevelünk van róla, hogy „minden kétséget kizárón mi vagyunk a világon a legjobb nagypapa/nagymama.” Ez igaz, hogy nem igaz, de jól esik ránézni.    
Korábbról van nekem egy törölközőm is, a legjobb apa felirattal. Elég jó törölköző. Szövegével ugyanaz a helyzet.
***
Ma reggel hallottam egy szösszenetet a rádióban. A publicista arról értekezett, hogy milyen kiváló is az ő unokája, és hogy nem esik messze az alma a fájától.
Igaz.
Csakhogy én meg Czakó Gáborhoz jártam újságírást tanulni, aki felhívta a figyelmünket arra, hogy a zsurnalisztának csaknem mindenről szabad írni a saját maga/maguk kiválóságát kivéve.

Már a vége felé tartok az Anyanyelvünk művelése c. kötetnek.
Ilyenek dobogtatják meg a szívemet:
- A Ki tud helyesen írni c. cikk szerzője így indít: Alighanem senki….mert a helyesírás nagyon bonyolult. … A korrektorok lapozzák leggyakrabban a helyesírási útmutatót.
Teljesen egyetértek a szerzővel.
- Az is szócska az állítmány után áll: pl. akárki volt is. Helyteleníti az igekötők és az ige közé vetett is szócska használatát. Ma ez már szerintem lazább megítélés alá esik (pl. el is feledkeztünk róla).   
- A Körös folyó nevében a román Cris áll. Kiris, Keres, Körös a szó átalakulásának az útja (Sebes-Körös).
A Kiskőrös és Nagykőrös nevében a kőrisfa neve lapul meg.
Így hát emezek meg hosszú ő-t követelnek.
- A magyar szóképzés hallatlan tömörítésekre képes.
A szerző ilyeneket említ:
Anya a gyerekéhez: Majd „megmozdonyozlak” én téged.
Jókainál: „megköpenyegtelenített” hajóslegény… És még:
a szidogatás nála „pirongatórium”.
Utóbbit én dorgatóriumnak ismertem.
Mikor a csöndeskedik szót olvastam, Gárdonyira gondoltam – és nyertem. Az ő tömörítése a zöldikél ige is.
- Ez a könyv is emlegeti Kosztolányi tíz legszebbnek tartott magyar szavát.
láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.
Mellé teszi egy közvéleménykutatás eredményét, amely szerint a tíz legszebb: szellő, alkony, csillag, álom, hajnal, csend, illat, csók, tündér. Lám, csak egyetlen szó közös köztük. Ízlések és pofonok esete.
- Kiderült, hogy a társ szó a tovaris alakból rövidült.
Elképzelhető.
Naná, nem is a német Genosse-ből.

Néha azt is kell.
Elvégre nyár van, a kikapcsolódás ideje.
Ma csak poénokat szórok. Kaptam, -tovább adom cők:
Faviccek:
Doktor úr! A bátyám erősen köhög, és láza van.
Magas?
Igen. Nálam egy fejjel magasabb.
***
Újévtől mindenkinek 100 ft-ot kell fizetnie, akinek hőmérséklete a 37 fokot meghaladja. Ez lesz a lázadó.
***
Egyszer felidegesítettem egy tojást … és kikelt magából.
***
Lovaskocsimat protézisre cserélném: „Fogat fogért.”
***
Két csecsemő beszélget:
Szia! Te fiú vagy, vagy lány?
Fiú.
Honnan tudod?
Ha kimegy a nővér, megmutatom.  …  Látod? Kék a zoknim.
***
Az én koromban azt teszem, amit Mark Twain is tett:
„Reggel megnézem a napilapokban a gyászjelentéseket. Ha nem vagyok benne, akkor teszem tovább a dolgomat.”
***
Két horgász reggeltől ül a parton.
Délután az egyik keresztbe teszi a lábát.
A másik rászól: Most szambázunk vagy horgászunk?!

Nekem tényleg nyelvésznek kellett volna lennem, annak ellenére, hogy Kolozsvári Grandpierre Emil szerint a nyelvvel azok bíbelődnek, akik írók szerettek volna lenni, de valamiért elfajzottak. Persze nem szó szerinti az előző gondolat, de hát évtizedekkel ezelőtt olvastam, és nem tudom pontosan idézni.
Azért vetem előre ezeket, mert elkapott engem az olvasás heve a tegnap elkezdett cikkgyűjtemény (Anyanyelvünk művelése) kapcsán. Néhány helyét megidézem:
- „…A ’gyermek’ és a ’gyerek’, szókincsünk ismeretlen eredetű szavai közé tartozik.”
Meglehet, nekem azért van róla elképzelésem. Egy lehetséges megoldás a jövevény felől közelítheti a szót. Ld. jön, jöjj, jer, gyere. A k kicsinyítő képző lehet. 68. o.  
- Sokáig gondolkoztam azon, hogy a szeretlek, várlak stb. igealakoknak mi volna a szabatos meghatározásuk. Íme, amit a könyv bemutat: „Ez a ragozás az első személyű határozott alanyra és a második személyű határozott tárgyra utaló igei személyragos alak.”
Nem túl egyszerű ez így, de megengedem, hogy nem létezik egyszerűbb meghatározás. Még hozzáteszi a cikkíró, hogy egy ilyen igének a tartalmát az analitikus nyelvek olykor mondat értékű nyelvi formával képesek csak kifejezni. (Románban hat szó kell hozzá: te aştept pîná ce vei sosi.)  
- Hatalmas mennyiségű szótárfajtát sorol fel a könyv, egyet mégis elfelejt: A szóvégmutató szótár hiányzik a felsorolásból.
- A jezsuitáknál találkoztam a Gombocz–Melich-féle Magyar etymológiai szótárral, és csodálkoztam, hogy miért nem vették meg az összes kötetet. Jó okuk volt rá: A g kezdőbetűs szavaknak mintegy a negyedénél abbamaradt a szótárkészítés 1944-ben.
- „Ha azt tapasztaljuk, hogy valamely idegenből vett szó a pótlásukra magyar tőből alkotott új szavakkal szemben makacsul tartja magát nyelvünkben, ez mindig annak a bizonysága, hogy az alkotott új magyar szó… nem képes a fogalmat oly jellegzetesen és teljesen kifejezni, mint az idegen szó.”
Ez a megfogalmazás segít megértetni, hogy miért nincs a projektet kiváltó magyar szó mindmáig.
- A helyes ejtés és a helyesírás előírásai nem mindenben azonosak. Írjuk: kisebb, ejtjük: kissebb, írjuk egy, ejtjük eggy. Kiegészítem még egy szóval: az edzés szót eddzésnek ejtjük.
- A végére hagytam egy igazi csemegét. A legpattogósabb vers, amivel eddig találkoztam. A kötet hívta fel rá a figyelmemet.  
Áprily Lajos
MÁRCIUS

A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szived?

Hát persze, hogy zeng!!!

A könyvmegállót, amikor csak tehetem, felkeresem, mert sokszor sok jó könyvet találok benne, sokszor sok rossz könyvet, sokszor pedig alig sorakozik egy-két kötet benne.
Nem mondom, hogy könnyű értékes irodalomra találni, mert arra szakosodott alakok mobillal a kezükben társalognak antikváriusokkal, azt tudakolva, hogy érdekli-e valamelyik könyv őket a kínálatból. Ezeket aztán viszik boldogan.
A könyvmegálló mégis csaknem tökéletes találmány. De nem egészen.
Ha erős a szél, könnyen kinyitja az ajtószárnyakat, s ha éppen zuhog is az eső, el is áztatja, ami az ajtónyílás környékén sorakozik.
Utoljára ottjártam alkalmával áttekintettem a felhozatalt, és két köteten akadt meg a szemem.
Egy általam még nem olvasott Móra F.-könyvön, és egy anyanyelvünkkel foglalkozó  könyvecskén. A Móra-kötetet hamar vissza is tettem, mert csurom vizesek voltak a lapjai. A Kriterion kiadásában megjelent könyvet (Anyanyelvünk művelése) magammal hoztam.
Érdekeltek az asszociációkról írtak, a román eredetű magyar szavak, az etimológia kérdésköre és egyéb csemegék. Itt-ott bele is firkáltam.
Nem szól a kötet arról, hogy az erdélyi magyarok olyankor kevert nyelven beszélnek prizának hívva a konnektort, calorifernek a radiátort, borkánnak a bögrét, pungának az erszényt… Persze van abban valami humoros, ha a magyar cápnak (bakkecske) becéz valakit, ha a székelynek tésztát (náluk sütemény) ígérnek ebédre, de csak laskát kap.
Érdekes olyan szavakkal találkozni, amelyek az erdélyi mesékből szivárogtak hozzánk pl. berbécs (kos), esztena, orda (sajtfajta), pakulár, (pásztor) stb. De a murok (s.répa), pipe (kis liba), a paszuly is hangulatos szó. A kégyó, a pityóka, a tehenecske is ízes beszédük része.
Legyen elég is ennyi ízelítő a kötetből.     
Ha újra születnék, alighanem a nyelvész és/vagy a filológus pálya felé orientálódnék.
Nyafoghatnék, de most már késő…