Mickey webnaplója

Itt sorjázik a gép felett két Chevrolet-kulcskarika.
L.-nek és D.-nak szántam, de már így is túl sok a kacatjuk – szólt az ellenvélemény.
Azért a fiúk, lányok nem maradtak kulcskarikák nélkül, mert a másik nagypapa bőven megajándékozta őket ilyenekkel.
Nem kellenek valakinek?
Fityegő is van rajtuk.
Legszebb autóm szervokormánya nehezebben mozog, mint a  Colté. Mivel szervoolaj bőven van a tartályában, más megoldást kell keressek. Olyan kormányvédő huzatot veszek, amelyen megtapad jobban a kezem. Így nem kell a volán szorításra akkora erőt kifejtenem.
Igyekszem felnőni az autó másféle tulajdonságaihoz. Zömmel többet tud (ajtótávnyitó, légkondi, légzsákok, gyermekzár, nagyobb csomagtér, karcmentes szélvédő felül kékre festve, tartó két pohárnak, tükrök a napvédőn, erősebb motor, öt ajtó, rolós bizt. övek stb).
Néhány vonatkozásban meg kevesebbet tud (belső csomagtérnyitó, hátsó ablaktörlő, nehezebben kezelhető sebváltó).
Egyelőre körültekintőbben akarom vezetni.
Lám, könyvélményeket-okosságokat nem tudok megosztani, mert a hétvégénk utazásokkal, látogatásokkal telt. Nem olvastam könyvet, nem fejtettem meg rejtvényt, nem találkoztam viccekkel. Még a porszívózás is mára maradt.
Így nincsenek bölcs meglátások, mert csak a sajátjaim állnak rendelkezésre, de azokat már leírtam (többször is?). Avagy ki ne emlékezne arra, hogy év elején mindig megígérem magamnak, hogy nem kezdek új életet, hisz még a régit se fejeztem be.
Vagy az üres postaszekrényt látva megjegyzem: késik a Nobel-díjam.
Vagy: Ne fogadj el idegentől tanácsot. Ezt se!
Ne is folytasd! – hallom belső hallásommal.
Nem is folytatom.   
         

Egy áthallás: Írva van: Árverés – bennem átalakul: Átverés
A folyamat érthető. Mekkora az a legnagyobb összeg, amelyet az összecsődített sokadalomból valaki hajlandó fizetni a portékáért.
Nagy valószínűséggel csak a töredékét éri a kikiáltott tárgy.
Így azután a csaknem ingyen vázába tehető napraforgókért dollármilliókba kerül az olajfestmény, ha van Gogh neve fémjelezte.
Többszörös áron fogy el a regény, ha írója dedikálta. (Kíváncsi lennék, hogy mennyit ér az az aláírás, amire Déry Tibor kapacitálta a dedikációra éhes közönséget. Azt javasolta, hogy nyugodtan hamisítsa oda mindenki a nevét, mivel idősödvén már igen nehezére esik a postán érkezett dedikációs kéréseknek eleget tenni.)
Ugyanilyen átverés az árképzés bandzsítása. Minden egy forinttal olcsóbb, azaz 99-re végződnek az árak. Igazi pimaszság. Hisz mindenki tudja, hogy 2999.- az gyakorlatilag 3000.-
A lélektan nem áll meg itt.
A „bon mot” gyakorlata éppen ilyen ócska trükk. Valaki ócska dzsekimet dicsérte. Nem akarta a társalgást azzal kezdeni, hogy a kitüntetéséről készült fotóalbumot megnézesse velem.
A szerkesztőségben többször kerestek meg azzal, hogy olvasták cikkemet, és jónak találták. Tudtam, hogy nem ezt akarja előadni az illető. Igazam is volt.
Más alkalommal valaki említette, hogy az általam leírtak 95%-ával egyetért. Kérdeztem, hogy a fennmaradó 5%-kal mi a baja? Nem válaszolt, elfordult.   
Lehet, hogy akadnak naiv emberek, akiknek ki lehet énekelni a csőréből a sajtot, de számuk aligha számottevő.
A többség azonnal átlát a szitán, és sajnálja, ha baleknak nézik őket.
A legrondább átverés az emberiség létével egyidős. Ez pedig a korrupció.
Nem kellene, hogy így legyen.
Nem kellett volna a királyoknak vazallusokra vadászni adománybirtokokkal.
Nem kellene, hogy az uram-bátyám kapcsolatok kapcsán a kontraszelekció érvényesüljön.
Nem kellene a mai undorító szöveg: Megveszlek kilóra. És mégis megtörténik. A megvételek mindennaposak.
Isten adja, hogy megmeneküljön az emberiség ezektől a szemtelen, az emberi méltóságot semmibe vevő megalázásoktól.      

Nem vagyok néprajztudós, valamiért mégis addig evett a fene, mígnem összelapátoltam azokat a mondókákat, csúfolódókat, amelyeket gyerekkorunkban - az ötvenes években - emlegettünk. Nem állítom, hogy épületesek, de nem közönségesebbek, mint némelyik Weöres-vers. Ilyenek voltak:
Egyik szemem sós, a másik meg paprikás, nem hallom, hogy mit dumálsz.* Csukd be szemed, nyisd ki szád, adok bele cukorkát! *Hülyékkel és marhákkal ne tárgyalok.* Ecc, pecc, kimehetsz, holnapután bejöhetsz, cérnára, cinegére, ugorj, cica az egérre! Fuss! (kiszámoló)* Ne nyúka-piszka, mert megszúr a bicska!* Egy, kettő bal, jobb, mennek a majmok. Utcasarkon  megállnak, zöldpaprikát zabálnak!* Cini-cini hegedű, macska lika keserű.* Kéményseprőt látok, szerencsét találok!* Valóban: Görög volt a falóban.* Tudod mit? Orrod alá szalámit!* Nyomd meg a gombot, kapsz egy libacombot.* Ilyen fülekkel?!!!* Nekem mondod, pestinek?* Nekem mondod, apádnak, hogy füle van a szamárnak?* IÁ, nagy szamár, két fülével kalapál.* Itt az öreg elefánt, ha nem bántod, ő sem bánt.*Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére, pedig a rétes nagyon jó, katonának az való.* XY tök feje oxigénnel van tele, hozzányúlni nem szabad, bármely percben robbanhat.* XY nagy dohányos, tőle bűzlik egész város.* Katona bácsi haptákban, bekakált a nadrágba. Katona néni mossa ki, azután meg dobja ki!* Mondja, bácsi, maga nem mohácsi?* Mondja, néni, maga nem tétényi?* Erre kakas, arra tyúk, erre van a gyalogút.* Engemet az éhség gyötör, de jó lenne egy kis töpör. Tyű, de éhes vagyok!* A nap betűz, a bűz elűz. Na, én megyek! (budi)* Utánozó majom, edd meg, amit kinyom!* Lementem a pincébe, vajat csipegetni, utánam jött édesanyám pofon veregetni. Nád közé bújtam, nádsípot fújtam. Az én sípom így szólt: Dí-dá-dú. Te vagy az a nagyszájú. (kiszámoló)* Megy a kutya hazafelé: Lóg a füle ezerfelé, iszlipó, iszlipó, te vagy a fogó (hunyó). (kiszámoló)* Volt egyszer egy ember, szakálla volt: kender. Felmászott a fára, leesett a sárba. Becsavarták lepedőbe, úgy vitték a temetőbe. Két kutya húzta, a harmadik nyúzta (kiszámoló).* Egy kis homok, egy kis mész, kőművesnek nem kell ész.* Boldogtalan az az anya, kinek fia csizmadia, mert nem tudja, mely órába’ ragad a csirizes tálba.* Lópikula, cintányér, Schmoll-paszta, Franck-kávé.* Ötször öt az huszonöt, Jancsi bácsi megdöglött, holnap lesz a temetése, te leszel a felesége.* Hatszor hat az harminchat, amit a szamarak nem tudnak.* Hatvanhat: orrod a s.*embe pattanhat.* Jaj, de büdi-büdi lábszag van! Mert az XY köztünk van.* Mátyás király megmondta, hangos fingnak nincs szaga, de azok a csöndesek, rettenetes büdösek.* Apacuka fundaluka, fundakávé kamanduka. Fuss!* Katica, karmoljon meg a cica!* Vak Pali, vak Pali mindent lát a szemüvegen át, a kutya v.-át.* Jankó. Pipadohányzacskó.* Guszti, fáj a fogam, húzd ki!* Ignác, engem többet nem látsz.* Halló, halló, figyelem, aki rossz, azt megverem* Petőfi Sándor, gatyába táncol.* Digi-dagi daganat, kergeti a halakat, de a halak ügyesek, digi-dagi elesett.* Árulkodó Júdás, nem kap piros tojást.* Mit bámulsz? Egyet fingok, elájulsz.* Mondjak egy viccet? Kilátszik a slicced.* Egyszer voltam nálatok, leszakadt az ágyatok.* Esik a hó, fingik a ló, s.*en csúszik az igazgató.* Miki, jól nézünk mi ki.* Tapsi, tapsi mamának, cukrot ad a fiának (lányának).* Bá, buci, bá, bújj az ágy alá!* Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!* Fáj, fáj , fáj: Ha meggyógyul, majd nem fáj!* Szaladjunk, szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk!* Egy, kettő , három, négy, öt. Nagymama kesztyűt köt. Ne legyen se kicsi, se nagy, te pedig szépen kint vagy (kiszámoló).*Én elmegyek, te itt maradsz, te leszel a kismalac.* Isten éltesen sokáig, füled érjen bokáig.* Adorján. Hármat ugrik a létrán.* (Folyt. köv.? Talán.)
Ellenberger (ellenben)****
Képaláírás -versikék a Három kismalac c. könyvből (Disney).
Malacok: Orron ütjük, gúzsba kötjük, kitörjük a derekát,
fejbe verjük és kilökjük, hogy kitöri a nyakát.
És még,
farkas: - Kicsike bárányka vagyok, idekint majd meg fagyok.
malacok: Kicsi bárányka bundája nem a te ruhád,
ne is bégess, hanem hallgass,
csini-csin, te vagy a farkas,
valld be, vak apád!
****Ellenberger - szokta volt mondani egykori magyartanárunk (ellenben helyett).  Akkor persze nem tudtam, hogy Ellenberger létező személy, Heinrich Ellenberger bankár, író volt kb. 200 évvel ezelőtt.  

Kelő nappal én is kelek – írja JA. Csak az a baj, hogy a nap immár nagyon korán kel. Ma pl. 5h 2’-kor. Hála Istennek, élek.
Hamar elvégeztem a szabadon választott gyakorlatokat.
Háromféle szózat játék,
Puzzle és
Mahjongg.
Reggeli.
Némi zenélés.
Mint jeleztem, négy könyvet vettünk a könyvhéten.
Valamiért Csókay Andrással (Megbocsátás Jézus-imával) indítottam a kötetekben való elmélyedést. Talán azért, mert viszonylag őt ismerem legjobban személyesen.
Az ő hangján szólalnak meg bennem az orvos-író gondolatai.
Három általam megjelölt szakaszt idézek könyvéből:
- Pasteurtól származik ez a különös megállapítás: „Egész életemet a tudománynak szenteltem, és ezáltal olyan erős lett az Istenbe vetett hitem, mint egy bretagne-i parasztemberé. Ha még többet dolgoztam és kutattam volna, talán most már akkora lenne a hitem, mint egy bretagne-i parasztasszonyé.”
Íme, a tudás elvezethet a hithez.
- A lelki adoptálás első ünnepélyes fogadalomtételére 1995. december 28-án, aprószentek ünnepén (az abortusz áldoztainak emléknapján) került sor a szombathelyi székesegyházban.
Nem tudtam. Abban a templomban tartotta esküvőjét M. fiunk E.-val.  
- A mennyei teljességnek egészségnek, fiatalságnak az előíze az a lelki fiatalság és életöröm, az Istennel, önmagunkkal és a többi emberrel, az egész világgal megélt harmonikus kapcsolat, amelyre már itt a földön eljuthatunk az imádság és a böjt által. Ennek a mennyei teljességnek az ígérete segít elviselni a földi szenvedést, tragédiákat, legyen az gyermekhalál, földrengés vagy háború.
A sokat megélt ember szólal meg itt. András, aki elvesztette egyik kisfiát, András, aki velünk együtt empátiával viseltetik a török-szír földrengés iránt és az orosz-ukrán proxy-háború áldozatai iránt. Ma már kiegészíthetné a listát a napjainkban dúló dél-európai villámárvizekkel, erdőtüzekkel.
Marad a hit, marad a remény, hogy lesz jobb…
***
Mivel a közelmúltban foglalkoztatott a jelenben élés lehetősége és gyakorlata, idézem Gárdonyit is, aki megerősít benne: „A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied, csak az elébed vetülő sugara. Az óra a tied, csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle, ha napfényes, virágos békességgel teljes: a világ minden üzlete nem ér fel a szívnek egy boldog órájával.”  
Olyan mintha a Kölcsey-féle Parainesisből idézne.

Tegnap kimentünk a Szent István-könyvhétre.
Két könyvet néztem ki magamnak. Pio atyáét, mert ő nagy szent volt, és igen lényeglátó, és Gárdonyit, mert ő a nyelvünk művésze.
A vásárlás bővült két további kötettel:
Lackfi Jánoséval, és Csókay Andráséval.
Ők tanúságtevők.
János misztikus élményeinek megfogalmazásával, András életének bemutatásával.
Még sok jó könyvvel és sok jó ismerőssel találkoztunk.
Készítettem néhány fotót a könyvünnepről.
***
RJ-tól érkezett humorokból tallózok:
Most hogy tudom, hogy az emberi test 70%-a víz, teljesen megnyugodtam.
Én nem hízok, csak áradok.
***
-  A jogosítványt, és a forgalmit kérem!
- Tudja, hogy ki az én apám?
- Azt kérdezze meg az anyjától, én a papírjait kértem.
***
- Szeretlek.
- Én is.
- Ne hazudj!
- Te kezdted!
***
Két gyerek beszélget:
- Az én apukám mérnök, a tied mit csinál?
- Amit az anyu mond.
***
A szülési fájdalom azért van, hogy megérthessék a nők, mit érez egy férfi, amikor hőemelkedése van.

Nem sok féle autót vezettem. Saját hét verdámat igen. Ezeken kívül egyszer Éváék Diesel-kocsiját, Lyonban, amikor faelemekért mentünk egy barátjához. Egy másik alkalommal Róma felé Szabó Feri Ford Siestáját. Igaz, hogy Pápán beindítottam egy teherautót, míg a sofőr az árnyékban aludt, de az csak egy fricska volt. Egy métert, ha haladtam, aztán leálltam, nehogy még…
Majd elfeledem, hogy annak idején egy alkalommal gyakorolhattam a Skodán, s ugyancsak rá kell döbbennem, hogy Lada gk.-n tanultam a vezetést.
Minden autónak voltak előnyei, hátrányai.
A mostani Chevy sokat tud, és gyors autó. Elektromosan reteszeli a zárakat.
A sebváltója száraz. Érzem a mozgatásán, hogy kényszeríteni kell.
Nem nagy ügy. Meg kell olajozni.
Meg kell tanulnom, hogy melyik beömlőnyílás melyik folyadékot szükségeli.
Meg azt, hogy melyik egység milyen olajat igényel.
Mi az nekem, mi az nekem?
Megoldandó feladat.
***
A FülesBagolyról írtam már: egyoldalúsággal vádoltam.
Vissza kell vonnom kritikámat, mert ha nem is a megszokott rejtvényfajtákkal szembesít, meglehetősen combos feladatok várnak megoldásra.
***
A májusi eső aranyat ér.
A Szent István-könyvhét mindig ilyenkor nyit (amikor jól esik).
Két könyvvel kokettálok.
Egyik Pio atyától való, a másik Gárdonyi füveskönyve. Szeretem az előző lényeglátását és az utóbbi eredeti gondolkodását.
Pio szent volt, Gárdonyi a maga módján zseni.
***
Mikor a poszt címén gondolkoztam, egy katona-zöngicse jutott eszembe.
Katona, mozogjon, mintha élne!!!
Hogy miért???

  
  

Egy híját esmértem örömimnek még,  
Megnyíljon a blogom, 
Most is úgy, mint rég.
Lám, lám, lám...
Megadá az ég.
Kutya legyen a nevem, ha tudom, mi romlott el, miközben pihent a számítógépem. 
Én este annak rendje-módja szerint kikapcsoltam a masinát, ám reggelre eltűnt a belépéshez szükséges admin. fül, és lehetetlenné vált saját lapom használata. Valami nem volt gömbölyű, de hogy mi... Ki tudja?
Úgy jártam, mint a Mitsubishivel. Tizenhét évig hűségesen szolgált, s aztán megpróbáltuk mi szolgálni, mert magától nem volt hajlandó közlekedni. Sőt, senki noszogatására sem volt hajandó megbízhatóan dolgozni. MI tagadás, meg kellett tőle válni. 
A prédikátor szerint ami van, az volt már korábban is. Igazat beszél. Avagy nem állt-e le a rákhalászattal Forest Gump? És nem hagyta abba a kontinensen való átszelést egy pillanat alatt? Dehogynem. 
Otthagyta és kész. Nincs tovább. 
Akik olvasni szoktak, azok számára ebben a formában is közzéteszem utóbbi két posztomat.

Fricskázom a valóságot
- Megnyitom a számítógépet. Ma eddig hat két téglalapot mintázó ajánlat, értesítés, kérés – átugrandó akadály – gördült elém.
Bezzeg a Blog.hu!
Tegnap óta azt közli velem, hogy a saját blogom a FB-on keresztül jelenleg nem elérhető. Nincs kitől megkérdeznem, hogy mikor lesz elérhető, és most miért nem az, hiszen mások folyamatosan tesznek felé új posztokat a FB-ra a Blog.hu alkalmazásával, és még hozzá: eddig az enyém is elérhető volt.   Próbálkoztam az Indapass-on keresztül is. Az azt közli velem, hogy tévesen adtam meg emailcímemet, avagy a jelszómat.
Ebbe a csapdába lépten-nyomon beleesem.
Próbálkoztam a Kvízpartba is belépni. Az éppen nem működik, nem fogad belépést.
Tatarozzák, selejtezik, noszogatják, fertőtlenítik, megújítják a köntösét?
Nem tudom.
De ellenáll minden betörési kísérleteknek.
Mintha a fogyasztóbarát kifejezés mára ellentettébe torzulna, és arról szól, hogy tapsoljak a komplikációkhoz, a kitalációkhoz.
Nem teszem.
- Rátérek a papíralapú feladványok megfejtéséhez.
Történt, hogy ma megvettem egy FülesBagoly Olasz módra c. rejtvénylapot.
Tényleg olasz.
Emlékezetem szerint az olaszok az Euro bevezetése előtt milliónyi lírában kapták a fizetésüket, egyre magasabbra kúszott az infláció. Mintha ez történne a magyar „olasz” lappal is.
Amikor elkezdtem vásárolni, 295.- volt az ára. Minden hónapban nekiláttam a változatos rejtvényanyag megfejtésének. Aztán hanyatlani kezdett a lap.
Először 395-ft-ra, majd tovább emelték a lap árát.
Jelenleg éppen a duplájába kerül: 595 ft az ára. Olasz annyiban is, hogy a rejtvényfajtákban alig találni változatosságot.  Ezek miatt elhatároztam, hogy évente csak egy pld.-t veszek.
Miért olasz még?
Mert A Pál utcai fiúk c. könyvben szereplő törökmézes olasz eljárására hajaz.
Amikor a diákok méltatlankodtak, hogy többet kér az adag törökmézért, ami ráadásul kisebb is a korábbinál, az olasz azt felelte nekik: „Hát most kisebb, hát most drágább”. A regénybeli nebulók erre felborították a standját. Én ezt nem teszem. Megfejtem a kevesebb fantáziával készült és drágán mért rejtvényeket … és még ritkábban fogok egy-egy példányt megvenni.
Lehet, hogy addigra 1500 ft lesz az ára, avagy 3 Euro?       

Se kukák, se baglyok nem leszünk               
Tegnap az amerikás unokahúgunk barátjával Bp.-re érkezett. A velük való találkozásra meghívást kaptunk már korábban. De mint már korábban se, most se tudunk angol társalgást folytatni, így aztán vagy akad alkalmi tolmácsunk, avagy ülünk egy sarokban kukamód.
A jelenségről messengerben váltottunk néhány mondatot Cs.-val.
Ő szerette volna, ha megjelenünk a találkozás helyén.
Mi magunk helyett unokánkat delegáltuk, aki profi angolos. Ez meglovagolva Cs. úgy vélekedett, hogy alkalmasint segít nekünk a jó angolos M.
Cs. ír-amerikai felesége, C. mellénk állt, mert még erősen élt benne itteni élménye. Cs. öcsénkkel magyarul folyt a társalgás, amiből ő egy mukkot se értett. Ezért az üzente, hogy nagyon is megért engem, mert ő ugyanezen megy át. Ül bagolymódra, mert egyebet nem tehet.
Nos, ezúttal mi elkerültük a kétórás utazást, s az utazások közötti akárhány órás hallgatást.
Megfigyeltem, hogy ahogy korosodunk, egyre több a meghívás, miközben mozgáskultúránk egyre gyatrább. Azért még többnyire helyt állunk, de kétszer is meggondoljuk, hogy merre hány lépés, ami ránk vár.
***
Utolsó aktusként megérkezett postán a kocsi törzskönyve. Biztosítás befizetve, már csk vezetni kell verdát.
***
Hogy mi lelte a számítógépemet, ki tudja? Lelassult, és nem engedi megnyitni honlappomat a blog.hu. Lehet, hogy vége a PC.-mnek?

Kellene írnom valamit erről a sűrű napról.
Mise után itthon döfönyéztem, mígnem elhatároztam, hogy a 11 órás vonattal Piliscsabára indulok.
Fotóztam az új medret kapó patakot, s az emeletes vonattal célba értem.
Unokáztam, hogy stílszerűen fogalmazzak.
Azért mentem délelőtt, hogy szokja ottlétemet, jelenlétemet MK, a legkisebb, aki rettentő anyás.
Összebarátkoztunk az első félóra után.
Sorra érkeztek az unokák.
Hol mesét kértek,
hol kártyázást,
leginkább pedig a duplo legóval való építkezést.
Megjött diétára fogott L. is. Csirkehúst sütött tejfölös-fokhagymásan, s cvekedlit főzött hozzá magának.
Ügyesen összehozott ételhez jutott.
Majd ő a felnőttek társaságában balra el, én meg a három apróbbal a nappaliban foglalkoztam.
Nászaink két autóval érkeztek. F. vezette a Chevrolet-t, L. az Audit.
Ki sem hűlt a chevy motorja, amikor megindítottam hazafelé, szemergő esőben.
40 perc alatt hazaértem.
Az estét a kocsi üzemeltetői kézikönyvének lapozgatásával töltöttem.
Ez az autó mindent tud, amit a Colt tudott, de még annál is többet tud.
Ki kellene tartanunk egymás mellett még huzamos időn át.
Úgy legyen!     

Tizenhét év óta írom a blogomat.
Húsz év óta dolgozom számítógépen.
Mióta a FB létezik, lógok rajta.
Próbálkoztam a twitterrel is, de nem szálltam bele igazán.
Az email-fiókom a drótposta rendszerben indult, majd átnyergeltem a gmail-re.
Megírtam több mint hatezer posztot.
Uraltam a világhálót, de újabban, mintha az akarna uralkodni rajtam.
A legbensőségesebb zeneszámokat teletűzdelik reklámmal.
A hirdetéseknek se szeri se száma.
A számítástechnikai újdonságokról szóló ajánlatok elé tolakodnak az éppen engem foglalkoztató anyagnak.
Egyik zeneszámot automatikusan egy másik követi, az egyik videót azonnal egy másik érdekességgel kecsegtető követi. Az újságok hírajánlatainak se vége se hossza.    
Kell ez nekem? Jó ez nekem? Hasznos ez nekem? Kinek az élete ez? Az enyém, vagy az immár drogként előálló technikáé? Leélhetném az életemet a PC előtt, ha ülőhelyem biliben végződne és pincér hozná időben a szükséges ételeket italokat (gyógyszereket is).
Magamon tapasztalom, hogy mennyi tudatosság kell ahhoz, hogy felálljak a géptől, még mielőtt elárasztana teljesen felesleges információkkal, történetekkel, pletykákkal, uszításokkal, idegborzoló anyagokkal.
***
Hogy megkaptam és meghallgattam három CD-t (The Shadows), azóta valamelyik számuk uralja belső hallásomat. Olyannyira, hogy ki kívánkozik belőlem saját billentyűs interpretálásomban. De nemcsak ők, hanem ma pl. The Kinks, The Dave Clark Five és társaik. Próbálok a jelenben élni, de az aktív zenélés csak akkor volna jelen tevékenységnek tekinthető, ha én találnék ki zeneszámokat. Ez általában nincs így. Ha nem is menekülök a múltba, de a jelenből visszatekintek arra az időre, amikor egy zeneszámnak még volt eleje, közepe és vége.
Nem hiányzott se a görögtűz, se habok és hullámok, köd, színek kavalkádja és egyéb giccs.
A zene nem akart más lenni, mint ami.  Fülbemászó dallamok, jó ritmusok együtt.
Mintha a zene és a külsőségek között fordított arányosság volna. Minél kevesebb a zene, annál nagyobb a felhajtás.
***
Már a RM is.
A majálisra a különféle belépők árai mind 99-re végződnek. Hadd említem meg, hogy ez lélektani átverés, a fogyasztók semmibevétele. Nem kellene átvennünk ezt a fajta parasztvakítást.  

A jó gyerek mondókája:
Kést letettem,
petróleumhoz nem nyúltam,
az ollót visszaadtam,
konnektort nem bántottam…
stb, stb.
Az öreg nyugger mondókája.
A meccset megnéztem. (Real M. Manchester City 1:1) Spanyol gól Modric gólpasszával.
öt órát aludtam
gyógyszereimet bevettem
ágyunkat bevetettem
reggelimet bekaptam
Feleséget elkísértem
a klinikán tőle elbúcsúztam
hazafelé fotózgattam
könyvmegállóban kotorásztam (eredménytelenül)
tízóraimat megettem
feleség üzenetét átvettem: (10,45. túl vagyok rajta [szemműtét])
az ő ebédét félretettem
Második kávémat megittam
a 3 féle szózat játékot mind harmadik sorban megfejtettem
HOLLÓ
TALÁL
ÁLLAT
és kész
adósa vagyok a puzzle játéknak és egy eredményes mahjonggnak
Mindent összevéve: Hála Istennek!
***
Egy kis O. Henry:
A Cumberland-hegységben élő Folwell és a Harkness család vérbosszúja úgy indult, hogy szomszéd lelőtte Harkness vadászkutyáját.  Majd kiirtották egymást, s családonként már csak egy-egy férfi tag maradt életben. Hogy életben is maradjon, Cal Harkness NY-ba költözött. Folwell utána eredt, hogy kiirtsa. Ám NY.-ban a vidéki ember rettenetesen magányos maradt. Persze ilyen szövegekre nem volt vevő a NY-i polgár: »A Rankinsék disznai jóval nehezebbek, mint a mieink, csakhogy arra őfeléjük sokkal jobban lehet makkoltatni, mint itt minálunk…«   
Egyszer ráakadt földijére az emberforgatagban, s ráordított:
- Adjisten, Cal! Fenemód örülök, hogy találkoztunk! S csakugyan szívből megörült neki.
És még egy fricska a tőkések keményszívűségéről:
Azt álmodtam, hogy egy sereg jómódúnak látszó lélek közelében álltam, s hogy egy rendőr szárnyon ragadott, és azt kérdezte tőlem, hogy hozzájuk tartozom-e?
- Kik ezek? – kérdeztem.
- Hogy kik? – mondta. – Ezek vesznek fel munkáslányokat heti öt dollár fizetéssel. Maga is ehhez a bandához tartozik?
- Isten őrizz! – mondottam. – Én csak egy árvaházat gyújtottam fel és megöltem egy vak koldust a garasaiért.
Hát persze. Vannak a gonoszságnak fokozatai.