Mickey webnaplója

Ha azt írom: sucuri, anakonda, ariranha, arara, briguisa, találgathatod, kit olvasok. De mire odaérek, hogy caboclo, caetitu, capivara, cobra cega, immár biztosan kitalálta mindenki, hogy Molnár Gábor valamelyik brazíliai útleírását olvasom.
Így is van.
Tegnap a könyvmegállóból újabb kötetét hoztam el (Az óriáskígyók földjén).
S ha mindez nem volna elég, M. fiú ma megajándékozott egy Karinthy-válogatással (Följelentem az emberiséget).
Csak bírja vaksi szemem a terhelést – elolvasni a sok-sok vadászkalandot, a sok-sok krokit.  
***
Ma Piliscsabára vitt az utunk. Élénk hideg északi szél kéredzkedett a kabátunk alá, de mi nem hagytuk. Viszont tisztára fújta a levegőt. Ha Dobogókőre mentünk volna, könnyen lehet, hogy láttuk volna a kilátóból a Kárpátokat. Tiszta időben előfordul az ilyesmi.
Fotózásra igencsak alkalmas lett volna a terep. Éles kontúrok, szépen megvilágított tájak sorjáztak a robogó vonat ablaka elé. Alig készítettem képet. Délután oldalról világította meg a tájat a nap. De sokan utaztak a vonaton, nekem meg nem támadt ingerenciám az adott körülmények között kattintgatni.
Márpedig a fotós halála, ha csak bámulja a tájat, de nem cselekszik. Persze nem köteles minden valamirevaló látványt közszemlére tenni. Elég, ha magában elraktározza a sok esztétikus látványt.    
***
Hazajőve meghallgattam Várhelyi Asztrik szűk órás beszámolóját, amelyben felfedte, hogy az átkosban hogyan történt a bencések és más szerzetesrendek módszeres mószerolása, megfigyelése, ellehetetlenítése. Igaz, kell a tényfeltárás. Mégis bárhányat megnézek, mind valamiképpen hervasztó.
Sokkal inkább tetszik az az űrfelvétel, amelyen egy hosszú fénypászmában felsejlik egy pont. Ez a pont a saját bolygónk. Az űrből igen egységesnek látszik. A végtelen térben mindössze egy parányi pötty az egész. Ránézésre nem gondolná senki, hogy mennyi gyalázatosságot valósít meg benne a szűnni nem akaró rosszakarat.
Isten legyen hozzánk irgalmas!

Olvasom a különféle neves zeneszerzők életéről szóló könyvet. Gyerekeknek szól, gondosan kerülve minden nehézséget, amely a komponisták életét körítette. Meg se értenék, hogy egyik ferde hajlamú volt, másiknak házsártos felsége miatt meglehetősen viharos házassága, a harmadik részeges, megint mást a guta ütötte meg, többen tbc-sek… Eme olvasmányokban elmerülve viszont azt hihetné az ember gyereke, hogy a zeneszerzők élete derűs sétagalopp volt. Pedig ez nem igaz.
Engem viszont egy másik hóbort vezet. Nem igazán az érdekel, hogy mettől meddig éltek. Az egy történészt kell, hogy izgasson. Inkább az érdekel, hogy melyikük hány évig élt.     
Lássuk csak a könyvben szereplők életéveinek a számát: Josquin des Prés 71; Orlando di Lasso 62; J.B. de Lully 55; H. Purcell 37; J. S. Bach 65; G.F. Händel 74; F. J. Haydn 77; W. A. Mozart 35; L. v Beethoven 57; F. Schubert 31; H. Berlioz 66; F. Chopin 40; F. Mendelssohn 38; R. Wagner 70; G. Verdi 88; P. Csajkovszkij 53; M. Muszorgszkij 42; C. A. Debussy 56; Bakfark Bálint 69; Mosonyi Mihály 56; Erkel Ferenc 83; Liszt Ferenc 75 évet élt.
Közülük legkevesebbet Schubert, legtöbbet Verdi.
Közülük a tbc-vel kínlódó szegény Chopin 40 évet, az ugyancsak tüdőbajjal megvert dúsgazdag Mendelssohn 38 évet élt.
A tán legnagyobb komponista Mozart 35 évet, s az ugyancsak bő terméssel büszkélkedhető Verdi 88 évet.
Óhatatlanul elgondolkozik az ember ezeken az adott élethosszokon. Kinek mennyi adatott, s kiből áradtak a legbővebben a zenedarabok. Nagyon széles a skála.
***  
Az Antikvárium.hu rendszeresen hirdet ilyen-olyan kedvezményes árú könyveket. Legutóbb kb. 80 oldalon keresztül mutatja be a címlapokat. Ember legyen a talpán, aki egy ilyen sok lapot áttekint azzal a céllal, hogy könyvet válasszon magának. Mivel az érdeklődők nagy többsége egyes írók köteteire vadászik, a címlapokat sorakoztató vegyes csemege helyett az írók abc-rendbe szerkesztett árkatalógusa volna célszerű a kereséshez. Ha egyszer pl. Huxley művei érdekelnek, akkor nincs kedvem átlapozni x oldalt azzal, hogy hátha ráakadok egy művére. 
Uff. Beszéltem.

A 90 éve kiadott Szunyogh Xavér misszálé jobbára két nyelven hozza a különféle szertartások szövegét. Hamvazószerda után immár a nagyböjtben vagyunk. Ismételten eszembe ötlik az a latin szöveg, amely nagypénteken hangzott el évente a kereszt előtti hódolat során. A Mátyás-templomban is énekeltük a Popule meust:
  Popule meus, quid feci tibi? Aut in quo contristavi te? Responde mihi!
Quia eduxi te de terra Aegypti:
parasti Crucem Salvatori tuo.
Hagios o Theos!
Sanctus Deus!
Hagios Ischyros!
Sanctus fortis!
Hagios Athanatos, eleison himas!
Sanctus immortalis, miserere nobis!  
Magyarul: Én nemzetem, te ellened mit vétettem? Vagy mivel szomorítottalak meg? Felelj nekem!
Amiért Egyiptomból kihoztalak, te Üdvözítődnek keresztet készítettél.
Szent Isten!
Szent erős!
Szent halhatatlan! Irgalmazz nekünk!
A szertartás ma is él. Az Éneklő Egyház értékelése szerint népéhez és hozzánk szól. Hűtlenségünk miatt panaszos hangon emlékeztet a sok jótéteményre, melyet hálátlansággal fizetett az ember. Az ének három nyelvet használ: a görög a Keletet, a latin a Nyugatot és a magyar a helyi egyházat jel(képe)zi.
***
Jelenleg több könyvben merülök el. Párhuzamosan olvasom őket. Hol Sienkiewicz Tűzzel-vassal, hol Molnár Gábor Kalandok a brazíliai őserdőben c., hol pedig Péterffy: Kis történetek nagy zeneszerzőkről c. kötetét olvasom. Nem gondoltam, hogy az ifjúságom idején olvasott Molnár Gábor-könyv újra magával ragad. Mégis ez történt. A számomra egzotikus helyen zajló folyamatos cselekvések, történések leírásai egészen lekötnek.
***
Tízéves koromig Kelenföldön laktunk a cifra villában (Albert u. 139.). A hátsóudvar felé az egyik lakást Leideckerné bérelte lányával. Több alkalommal elűzött a lakásuk elől mondván: Ne labdázzatok itt, mert alszik a Potyó! (Éjszakás volt.)
Soha mástól ezt a becenevet nem hallottam.
Ma rákerestem: miféle név ez a Potyó? Kiderült, hogy a Pálokat, Palikat becézik többek között ezzel a szóval. No, de esetünkben a Potyó lány volt. Jobb híján arra gondolok, hogy netán Paula lehetett a becsületes neve. Őket ugyan leginkább Pulcsinak és Pólikának becézik, de nem zárható ki a Potyó sem. Máig él családunkban a jókedvű figyelmeztetés, három generáció tudja, alkalmazza:
– Psszt! Alszik a Potyó!

Azt hittem, hogy anyám, Farkas Anna neve valamiféle ritka név.
Hát nem az.
A FB-on több mint kilencven Farkas Anna szerepel: fiatalok és idősek, mindenféle korosztály. Természetesen nincs köztük anyácskánk, aki 100 éve született, élt 77 évet, házasodott húsz évesen, megözvegyült harminchétévesen és özvegyként élt még negyven évet. Mivel heten vagyunk testvérek, házassága és özvegysége jószerével a valamennyiünkről való gondoskodás jegyében telt el. Nem volt könnyű élete. Apja műszerész végzettségű ember (ahogy az ő idejében mondták mechanikus) volt, anyja htb. Tőlük származott az a kislány, aki később anyánk lett.
Dombiratoson született, jó messze esett az uradalomtól az iskola.
A téli havazások idején is elvonszolta magát, fagyási sérüléseket szenvedett. Lehetett valami rossz élménye komondoroktól is, bár sebesüléséről nem tudok.
Tanítónő szeretett volna lenni, édesanya lett.
Özvegysége alatt adminisztrátorként dolgozott nyolcórás beosztásban.
Munka előtt és után ellátta a háztartást, újabb műszakban. Hallatlan kitartással nevelt bennünket. Keveset aludt. Kevesebbet, mint amennyire szüksége lehetett. Azt tartotta, hogy napi öt óra alvás úrnak és rabszolgának elegendő. Azt is, hogy Allah kimérte mindenkinek az étel és alvás porcióját. Aki előbb éli fel ezeket, hamarabb hal meg.
Szerette a humort, szerette a klasszikus zenét. Jó hallása volt. Szívesen énekelt. Örömmel meghallgatta az angol The Shadows muzsikáját is. Talán azt érezte, amit én is. Örömzene az övék, felszabadító, könnyed, erőlködésmentes, valamiképpen benne a szabadság érzete.
Minket a tanulás fontosságára intett. Szerette volna, ha felnőve mindnyájunkat valamiféle társadalmi elismerés venne körbe. Nagyot nem kellett csalódnia, azt hiszem.
Lakáshelyzetünk 1956-ig meglehetősen szűkös volt.
Egyszer elvitt magával a Margit-szigetre, és a szent síremlékénél kért közbenjárást kilátástalan helyzetünk megváltozása érdekében. Példás gyorsasággal jött a válasz. Hamar kaptunk egy kétszobás lakást. Innen repültünk ki aztán mind egymásután.
Születése századik évfordulóján nagy szeretettel és hálával emlékezünk rá.
Bizton reméljük, hogy az örök boldogság részese. Nyugodjék Isten békéjében!

Ma húshagyó kedd van. Találtam egy olyan puzzle-t, amelyen három maskarás figurát kellett kirakni. Időszerűsége vitathatatlan. Holnaptól indul a nagyböjti időszak.
***
Ismerkedem a katicabogarakkal. Egy FB-anyag a következő fajtákat különbözteti meg:
2 pettyes, 4 pettyes, 4 foltos, 5 pettyes, 7 pettyes, 10 pettyes, 11 pettyes, 13 pettyes katicabogarak, 14 pettyes füsskata, 14 cseppes füssk, 16 pettyes k., 16 füssk, 18 cseppes füssk, 19 pettyes k, 22 pettyes k, továbbá lucernaböde, földitök böde, mocsári katica, csarabkatica, harlekin k. szemfoltos k, sávos füsskata, szalagos szerecsenk., vesefoltos szerecsenkatica.
Ha jól számolom, 24 fajta. És ez mind katicabogár, egy faj. Ha belegondolunk, hogy a rovarfajok számát 3 usque 30 millióra taksálják, elkábulunk: A biológiai sokszínűség csaknem olyan befoghatatlan, mint a galaxisok száma.
A fajgazdagság feltételezi a fajok megalkotását. Jelenleg tudásunk ahhoz is kevés, hogy élettelenből élőt teremtsünk. Akár csak egy egysejtűt.
***
„Ne félj!” Többször hallottam már, hogy éppen 365-ször fordul elő a Bibliában, s így az év minden napjára jut egy. A valóságban azonban csak 178-szor olvashatjuk ezt illetve különböző szinonimáit.  137-szer az Ószövetségben és 41-szer az Újszövetségben. Nem kell ettől kétségbe esni, mindenesetre érdemes tudatosítani, hogy csupán egy keresztény mítosz a 365-szöri előfordulás.

Immár örök életét folytatja jó édesanyánk, aki február 22-én lenne száz éves, ha még e földön tartózkodna. Odaát másképpen folyik az élet, ott nem számolják az időt. Itt viszont igen. Próbáltam megkeresni azokat az éveket, amelyeken – miként idén is – február 22-re esett hamvazószerda. Pl. 1939-ben, 1950-ben, 2012-ben és idén is. Sokszor esik a nagyböjt idejére. Ez az időszak a visszafogott ünneplések ideje. Más is okozhat rossz érzést az ünnepelteknek. Általában kedvetlenül fogadják, ha a születésnapjukra esik a névnapjuk. Valamiképpen a két legyet egy csapásra gondolkodásmódra gyanakodnak, és többnyire nem is ok nélkül. A mi életünkben is előfordult egy ilyen eset. Elsőszülött lányunk az Éva nevet kapta. Éva-nap december 24-én van. A szenteste az ajándékozás alkalma is. Tehát könnyen összemosódik a két ünnep. Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy Évát 24-én délben köszöntöttük, így elválasztva az esti általános ajándékozásoktól.
***
Tegnap Levente (11) bekuckózott a hátsó szobába, és elkészítette saját műterem-rajzát. Mint mondta, ő is tud Váli-képet alkotni. És tudott. Persze, háta mögött volt egy igazi Váli-opus. Unokánk rajza tehetségről árulkodik még akkor is, ha számításba veszem, hogy ismeri a mintát, amelyet követnie kell. Olyasmi ez, mintha a zeneszerző munkáját és a kottaolvasóét hasonlítanám össze. Mégis…
Levi egyébként egy roskatag postakürtöt is megfújt. Mégpedig profi módon. A felhangokat is sikerült kicsikarnia az ütött-kopott, itt-ott lyukas hangszerből. Nem hiába trombitál a fiú.
Már megírtam, hogy MK telerakta ingzsebemet matchboxokkal. Jól megrázott mértékkel gyömöszölte őket a zsebembe. Kilenc darabot számláltam meg, amikor kiürítettem a zsebemet.
***
Megtudtam, hogy nemcsak húshagyó kedd van, hanem húshagyó hétfő is. Épp ma.
***
Tegnapelőtt tartotta 24. évértékelőjét OV. A jobboldal szerint tartalmas, értékes, minden köntörfalazást mellőző színvonalas beszéd volt. Az ellenzék szerint megint egy üres, pocsék, öndicsérettől hangos beszámolót hallottunk. Micsoda skizoid jelenség!       

Írnom kellene a posztot, de néhány Beatles-szám meghallgatása megállít. Aztán keresem a Zsuzsa-napra szóló zenét. Wake up, little Suzy. De beugrik mellé egy másik B. Holly-szám, a Mary Lou, amit Ricky Nelson vezet elő recsegő kemény hangján. Valamiért hiányzik a felvételről a gitárszóló.
Az égen hatalmas felhőpaplanok úszkálnak, hol kisüt a nap, hol esik az eső.
Megjelenik nagy ablakom képernyőjén egy szélben repülő galambpár. Tavaszt éreznek.
Mi is, mert február 19-én tizenöt fok meleg van.  
A konyhában készül a pörkölt, „ide látszik” a vöröshagyma szaga.
Várjuk az unokákat, a kicsiket és a nagyot. Itt lesz a legkisebb (2), és a legnagyobb (25+). No, meg a kicsik szülei.
Van nekünk egy Zsuzsánk, aki nem lesz közöttünk, mert messze lakik. Neki küldöm a Wake up little Suzyt névnapjára.
Ma kilencen ültük körül az asztalt. Megettük, megittuk, amit megettünk és megittunk. Aztán ketten el, énekpróbára. Aztán négyen a játszótérre készülnek.
Már veszik a meleg holmit, amikor kiderül, hogy beborul.
Sőt.
Esik az eső.
Domi labdázna, de apja a kocsikulcsot magával vitte, így ez elmarad.
Végül az eső is alábbhagyott, s négyen lementek a Duna-partra.
Én meg a történések által témát fogtam, s most leírtam.
A rokonok – köszönik – jól vannak, Franciaországban és belföldön egyaránt.
E. meséli, hogy a Mitsubishi már jó formát mutatott, a szerelők vizsgára készítették, amikor újra megállt. Nem is autó ez, hanem csakugyan Bálám szamara. Egyelőre tovább folyik a hibakeresés. Még nem adják fel. Ám megeshet, hogy a roncstemetőben végzi. Végül is huszonhét éves. Az kocsi korban a kilencven éves aggastyánkort pedzi.
A legkisebb, MK telerakta ingzsebemet jól megtömött mértékkel matchboxokkal, minden egyes darabnál felhívva figyelmemet arra, hogy „autó”. Majd egyesével kiszedte ugyancsak emlegetve autó mivoltukat. A folyamatot x-szer megismételte: kb. húsz percig. 
Szereti ezt az odateszem, majd elveszem játékot. 

A török-szír földrengés áldozatainak pontos száma csak hozzávetőlegesen állapítható meg. Korábbi posztomban 20 000 áldozatról számoltam be. Ma ez a szám több mint 41 000. És ki tudja, hol áll meg. Egy kimutatást olvastam, miszerint ez a rengés az áldozatok számát tekintve az ismert földrengések közül a 8. legerősebb volt.
Elgondolkoztató, hogy milyen kevés túlélőt sikerült megmenteni.
Vannak, akik épen megúszták, vannak, akik sérülésekkel úszták meg.
Vannak, akik úgy sérültek meg, hogy nem lehetett kimenteni őket. Ezek haláltusája kegyetlen lehetett, s lehet a mai napig akár. Isten adjon nekik gyors kegyes halált.
A gyors halált szenvedettek száma a legnagyobb.
Hitünk szerint ezek örök sorsukat vették el odaát.
Remélem, hogy sokkal boldogabbak most, mint valaha e világban élve. Legalábbis ezt kívánom valamennyiüknek.
A túlélők megmenekülésük napját második születésnapjukként ünnepelhetik.
***
A reggeli misén egy mondat különös fényt kapott. Hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.
A hétköznapokon használt szokott szófordulat így hangzik: Nem hiszem, hanem tudom. Ez tipikusan felvilágosodást képviselő kifejezés. Azt sugallja, hogy a tudás felette áll a hitnek. A hívő ember tudatában ennek fordítva kell(ene) rögzülnie. Nem tudom, hanem hiszem, mert a hit felette áll a tudásnak, (übereli) azt.
A hit a félelem nélküli élet esélye. (Vö. Ne félj, csak higgy!)
A szeretetben nincs félelem – tartjuk nagyon helyesen.
De szeretetünk még nem teljes.
Innen vannak a kishitűek félelmei.

Nem új a megállapításom, hogy az idő múlásával a konkréttól az absztrakt felé tolódik el sok minden. Pl. a jazz, a cakewalktól a free jazzig, pl. a komolyzene a klasszikusoktól a dodekafonális és ki tudja, még milyen effektekkel élő zörgésekig.  
A festészet az egyiptomi legnagyobb felületek ábrázolásmódjától a nihilista mázolmányokig.   
Nem is folytatnám, de belebotlottam a Regnum belső lapjában a következő kifejezésbe: welcome drink. Valamiféle ellazító ital a buli elején, hogy a gátlások felszakadjanak.
A dolog nem új.
Vagy ötven éve szerveznem kellett egy házibulit E. Anikóéknál. Hogy gyorsan oldott hangulatba jussunk, a belépő minden részt vevő számára egy korty pálinka lenyelése volt. Az ital aztán megtette a hatását.
Nagyon hasonló dologról van itt szó, csak egykor még magyarul beszéltünk, ma meg a trendi angolsággal. Hogy jól tesszük-e – fogalmam sincs.
A welcome drinkkel tegnap találkoztam. Ma a Szentjánosbogár új legójába botlottam a FB-on. Erre is érvényes, hogy a valóságostól halad az elvont felé a logó.
Ez a harmadik megformálás.
Az első rovarhoz volt hasonló.
A második egyszerűbb forma becsempészte azegyik fő-főbogár hajtincsét a bogár fejére.
Ez az utóbbi pedig amolyan magyar narancs: „Kicsit sápadt, kicsit savanyú, de a miénk”. Lehet helikopternek, lehet szentánosbogárnak, vagy más egyébnek látni … amit tetszik akarni.
Végül is a logónak nem okvetlenül kell valamit ábrázolni, elég ha határozottan elkülönül minden mástól. A három gyémánt így utal a Mitsubishire, a vízszintes mennykő egy körben az Opelre, a rombusz a Renaultra, a négy karika az Audira és így tovább.      

„Mindenki zseni. De ha egy halat az alapján ítélünk meg, hogy milyen jól tud fára mászni, akkor az egész életét úgy fogja leélni, hogy ostobának hiszi magát.” (Einstein)
„Senkit nem lehet jóvá szidni.” (Böjte Csaba)
„Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé! Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.” (Jézus)
Reggel botlottam bele Einstein eme kijelentésébe. Mivel mélyégesen egyetértek vele, posztomban osztom. De nincs egyedül megállapításával. Néhány ismerős megfogalmazást tettem mellé.
Az az igazság, hogy mindenkivel terve van a Teremtőnek, és a mások földbe döngölése akadályozza a testre szabott terv kibontakozását.
***
Két Ludas karikatúrát hozok ma ide. Egyet, mert humoros, a mádikat, mert aktuális.
Az egyik: Koldus áll az utcasarkon. Kezében hegedű, előtte a földön kalap, mellette tábla e felirattal:
ADAKOZZANAK, MERT KÜLÖNBEN HEGEDÜLNI FOGOK!!!
A másik:
Tiszt mutatópálcával veszi sorra a falon függő ábrákat s magyaráz:
- Látják? Rakéta.
- Ez a rakéta elhárító rakéta.
- Ez a rakétaelhárító rakétát elhárító rakéta.
- Itt a rakétaelhárító rakétát elhárító rakétát elhárító rakéta.
- Ez meg itt rakétaelhárító rakétát elhárító rakétát elhárító rakétát elhárító rakéta…
A következő képen hozzák az ápolók a kényszerzubbonyt.
Eddig a vicc.
A valóság nem sokkal derűlátóbb, csak a kényszerzubbony hiányzik itt-ott.