A Google kalligráfiájával megemlékezik Erwin Schrödinger 126. születésnapjáról. Az ő elhíresült gondolatkísérlete teremtette meg a Schrödinger macskája szókapcsolatot. A kísérlet a Heisenberg-féle határozatlansági relációval foglalkozik. Azt próbálja meg elemezni. Elméletileg olyasvalami ez, mint az a kijelentés: Tudom, hogy mi az idő, de ha kérdezed, nem tudom. A dobozba zárt macska fele-fele arányban élő vagy holt, de nem nézhetem meg, mert akkor a rendszer összeomlik. Ez pedig elvezet ahhoz a Heisenberg-féle feltevéshez, hogy az anyag végső valósága nem ismerhető meg, mert kísérletezés körülményei miatt „összeomlik a rendszer”.
Teljesen vulgárisra fordítva úgy van ez, mint a góbé, aki teknősbékát látva azt mondja: Ez vagy állat, vagy megy valahova. Schrödinger macskája él/hal. Nem lehet tudni. Pedig minden élő sorsa ez. Él azután hal. Titok az, hogy mikor fordul át egyik állapotból a másikba, és mi történik ezekben az esetleg mikroidőkben? Úgy is feltehetem a kérdést, hogy meddig tekinthető egy ember élő embernek, s mi történik a halálban?
Mivel a választ nem tudom, marad az abszurd. Pl. a kígyó él, a hal hal. De a kígyó él élve, a hal nem hal halva. A halva egészen más, és még csak nem is állat. Szotyolás-mézes csemege.
Visszatérve a Schrödinger-kísérletre, engem az érdekel, hogy az idő felszeletelhető-e annyira, hogy az állapotfázisok korrektmód megfigyelhetők legyenek. Mi történik a szuperpozíció idején, amikor még, és/de amikor már nem él a macska. Ma már a másodperc hatványozottan tört részeiben lehetséges a fotózás. Mégis – úgy vélem – végtelenül sok időintervallum kellene hozzá, hogy egy-egy furcsaságot teljesen megismerhessünk. De mivel a végtelen sűrűségű fotózás elképzelhetetlen, azt se remélhetjük, hogy a minőségi változások létrejöttének tanúi lehetünk.
Magyarán: az anyagvilág olyan éteri finomságú és annyira nem ismert általunk, hogy az egészen elképesztő.
Azt szoktam mondani, hogy teljesen érthetetlen, hogy az olyan ritkás valamikből készült tárgyak, mint az atomok, ha csupán részecskék egymástól független halmaza volna a tér bizonyos pontjain, akkor az asztallapon nyugtatott lábamnak át kellene esnie a lapon, mert ott valójában nincs is semmi. Legalábbis ami van, az elhanyagolható. De hát nem ez történik.
Szerencsére.
Mi pedig tovább őrlődünk az energiagóc, a részecskék, a hullámtermészet, az osztható oszthatatlanok (atomok) társaságában, és szembesülünk olykor egy-egy korábban nem ismert valóságelem felismerésével a részleges sikerű kísérletek következtében.
Ilyesmikre gondolok: mikor válik zigótává a két ivarsejt. Mi történik ott. Ez villanásszerű minőségváltozás vagy lassú folyamat. Mi az, hogy lassú. Mihez képest az.
Vagy: Mi történik a világosság és árnyék határán. Hol a határ, meghatározható-e?
Vagy: Egy kést milyen szögben kell köszörülni, hogy maximálisan vágjon, de az él elvékonyodása folytán még ne hajoljon vissza anyaga?
Magyarul: mi történik a határhelyzetekben, a határesetekben?
2013.08.12. 07:29 emmausz
Mi történik határhelyzetekben?
7 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr55457057
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2013.08.12. 08:06:30
nem ícsak) az időbeliség itt a főprobléma, hanem , hogy nincs megfigyelés nélkül valójában semmi, viszont a megfigyelés miatt eleve más is lesz, tehát tőlünk függetlenül nincs... (na ezt most jól megaszontam?:)?:(
egyébként a "határhelyzetekkel" foglakoztak filozófiai megközelitésben az egzisztencialisták (s) - de ők se sok bizonyossággal biztatnak... s főleg sok derűre nem adnak okot... a szabadságunknak is nagyon szűk ösvényt hagynak, amibe inkább ne menjünk bele...
egyébként a "határhelyzetekkel" foglakoztak filozófiai megközelitésben az egzisztencialisták (s) - de ők se sok bizonyossággal biztatnak... s főleg sok derűre nem adnak okot... a szabadságunknak is nagyon szűk ösvényt hagynak, amibe inkább ne menjünk bele...
akimoto 2013.08.12. 08:28:24
Ami megismerhető, azt meg fogjuk ismerni. Elképesztő új eredményekről számol be pl.az sg.hu
Ha jól gondolom, határhelyzet nem lehetne határ nélkül. A fogalmaink is ebben a viszonyrendszerben érvényesek.
Ha jól gondolom, határhelyzet nem lehetne határ nélkül. A fogalmaink is ebben a viszonyrendszerben érvényesek.
emmausz 2013.08.12. 09:38:56
Gond/ol/a: Köszönöm a poszthoz kapcsolódó, azt kitágító gondolataidat.
akimoto: A kutatás és a természettudomány hatalmasakat fejlődik. A fejlődés asszimptotája a végtelennek, amely viszont -stul, -stül egyetlen valóság. Túl egyszerű ahhoz, hogy fogható legyen. Einstein eredménytelenül kereste az egyetlen és mindent átfogó meghatározó képletet.
akimoto: A kutatás és a természettudomány hatalmasakat fejlődik. A fejlődés asszimptotája a végtelennek, amely viszont -stul, -stül egyetlen valóság. Túl egyszerű ahhoz, hogy fogható legyen. Einstein eredménytelenül kereste az egyetlen és mindent átfogó meghatározó képletet.
emmausz 2013.08.12. 09:44:45
Ki akartam térni még a tereptárgyak kerületének érdességük (fraktál jellegük) miatti meghatározhatatlanságára.
Arra: Mi az, hogy tüdőnk hörgőinek a felülete sportpályányi területű.
Arra is, hogy van-e határa az optikák képfelbontó-képességének. Végtelenül sok megapixel?
Az milyen?
Korlátlan mértékben nagyítható?
Arra: Mi az, hogy tüdőnk hörgőinek a felülete sportpályányi területű.
Arra is, hogy van-e határa az optikák képfelbontó-képességének. Végtelenül sok megapixel?
Az milyen?
Korlátlan mértékben nagyítható?
Rozsa T. 2013.08.12. 12:32:02
A feltehető kérdések száma is végtelen, mert mindig újabbakat szülnek...
"...határhelyzet nem lehetne határ nélkül" tetszik nekem. S azonnal arra gondol az ember: mitől választ el a határ, mi van a túloldalon? S máris itt a végtelen definíciója...
"...határhelyzet nem lehetne határ nélkül" tetszik nekem. S azonnal arra gondol az ember: mitől választ el a határ, mi van a túloldalon? S máris itt a végtelen definíciója...
emmausz 2013.08.12. 12:49:45
A határ helyzetekben, határélményekben az átbillenés folyamata izgalmas. Mi végződik és miért, mi kezdődik és miért, s mindez melyik (idő?)pontban.
Könnyű a matematikusoknak. Az elképzelt inflexiós pontban fordul a görbe íve. Ami eddig „lefelé” görbült, az egy ponton túl felfelé görbül. Térben egy ponton át végtelen sok konkáv és konvex görbe fut össze. Itt abbahagyom.
Könnyű a matematikusoknak. Az elképzelt inflexiós pontban fordul a görbe íve. Ami eddig „lefelé” görbült, az egy ponton túl felfelé görbül. Térben egy ponton át végtelen sok konkáv és konvex görbe fut össze. Itt abbahagyom.
Utolsó kommentek