Mickey webnaplója

M. unoka azt tervezi, hogy M.országra költözik. Ha elhatározása hosszú távon megvalósul, [és pl. sikerül neki értelmes állást találni (filmes, vágó)], akkor végleg letelepedik itthon. Ha párját is itt találja, akkor meg pláne.
Ez bennünket annyiban érint, hogy a lakásunkban élők átlagéletkora jelentősen csökken. 72 és félről 58-ra.
Mivel a héten várható érkezése, elkezdődött a lakás átalakítása. Titi volt szobáját kapja meg. Gondolom, hozza azokat a cuccait, amik beférnek autójába, a többit, ha van ilyen, majd a családja nagyobb autóval.
Mivel sötétben szeret aludni, megrendeltük a redőnyt. Előbb-utóbb kész lesz. Még nem jelentkezett a gyártó iparos vele.
T. érdeklődött aziránt, hogy miket szeret enni a fiú. Ma vásároltunk mindenféle élelmiszert. Szerencsére a zöldséges nem volt nyitva, mert még görögdinnyét is vettünk volna.
T-nek meséltem, hogy életem egyik legunalmasabb filmje egy amerikai film volt. Mr. Hobbs szabadságra megy. Amire emlékszem, hogy Mr. Hobbs a film nagy részében szerel, bőröndöket cipel, szatyrokkal megrakodva málhás szamárként mutatkozik, vagy éppen egy közlekedési dugóban araszol. Az egyetlen megmosolyognivaló szerencsétlenség az volt, hogy a budit kitisztító munkás elbúcsúzik Hobbs úrtól, és kétes tisztaságú kezét nyújtja Hobbsnak, aki utána öt percig mosta „illatos” kezéről a barnás masszát.
***
Deskétől lopom, mert igaza van. Nemcsak kenyérrel él az ember. Így imádkozik feleségével étkezés előtt: „Édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg, akit adtál nékünk.” Az aki legalább olyan fontos, mint az ami.
***
Plusz egy vicc.
Tas és Huba a vasúti megállóban lődörög, amikor egy gyorsvonat érkezik. Így szól Tas:
- Fogadjunk, hogy ez előtt a vonat előtt én még átszaladok a túloldalra!
És már neki is iramodik. A vonat elrobog, majd megszólal Huba:
- Hát, öregem, te aztán tényleg gyors vagy! Az egyik lábad itt, a másik ott…
***
A keresztrejtvényhez kellő szókincs, kellő memória és kellő írószer szükséges. Ócska golyóstollal kínlódás a kitöltés.

Anyámnak szép hangja volt, sok dalt tudott és énekelt. Apám megpróbálkozott a zongorázással is.
Én, apám második fia (12) hét évet hegedültem, több kórusban énekeltem, zenekarban játszottam ismerem a billentyűsöket. Játszottam alkalmanként orgonán.
NB. Zárójelek között az általam használt családi kód.
G. (11) zongorázott.
T. feleség (1201) két kórusban énekelt.
I. (13) zongorázott, orgonált és kórusban énekelt, sokáig kántor volt.
A (14) gitározik
Á (16) zongorázott.
Z. (161) gitározott, dobolt sokáig kórusban énekelt
T. (162) gitározott, klarinétozott, tán zongorázott is
K (17) zongorázik
É. (121) énekelt, furulyázott, hegedűvel kísérletezett, cimbalmozott. 
F. (1214) hegedül
Zs. (122) zongorával kísérletezett, cimbalmozott,
K (123) kísérletezett a gitárral, kórusban szerepelt, cimbalmozott.
B. (1222) hegedült, jelenleg gitárral és basszusgitárral foglalkozik
M. (124) Zongorázott, kórusban énekelt, de szeretett szólózni is táborokban
E. (12401) zongorázott
L. (1241) furulyázik és trombitál
Mi lesz, ha ezek - azaz mi – összetalálkozunk egy helyen, és kedvünk támad egy kis tilinkózásra?
***
Kezembe került egy könyvecske, a Bárdos L. és dr. Rajeczky Benjámin gondozta Harmonia Sacra puritánabb kiadása, amely a benne szereplő daloknak csak a szövegét közli. Szám szerint 327 ének szövegét tartalmazza, sok más egyéb mellett (pl. latin mise állandó részeit, a ministráns és pap közötti latin párbeszéd elemeit).
Amire most rácsodálkoztam, az végül is az ún. népénekek sokasága. Közülük nem kevés olyan, amit ma már alig hall az ember liturgia közben.
Rácsodálkoztam arra is, hogy a legtöbb szöveg dallama megszólal bennem a szavak olvastán;
s még inkább arra, hogy milyen tisztességes szép dallamok ezek!
Volt már a kezemben a németek liturgikus dalgyűjteménye.
Tudom, hogy ez szubjektív valami, mégis leírom:
Szerintem a hazai dallamok zeneibbek, szebbek, zömük változatosabb ívű.  
   

Rossinak igaza volt. Nem sztárok kellenek, hanem gürizők, akik – ha kell – állva tudnak meghalni (és akkor OV-t is idéztem. Neki is igaza volt.)
Ha a BLM igaz, akkor én hülye vagyok. Szerintem hazug szöveg „a fekete számít”, mert tartalmilag igazságtalan, ezért ostobaság. Előtte letérdelni még nagyobb ostobaság (még ha nagy üzlet, akkor is). A fogadó ország szokásait illik Európában követni. Tehát ha a hollandok Magyarországra jönnek, akkor viselkedjenek úgy, ahogy itt szokás. (Si fueris Romae, romano vivito more. Cum fueris alibi, vivito sicut ibi. Azaz: Rómában római módon élj, ha máshová kerülsz, ott a helyi szokás szerint élj!) A mondás kétezer éve dívik Európa-szerte. Megtanulhatták a hollandok ennyi idő elteltével, s tudniuk kellene, hogy itt nem dívik a házfalak tömeges lepisilése. Se meg kell tanulniuk a migránsoknak is a mondás igazságát, ha nem futó kalandként élik meg itteni tartózkodásukat.
A bajnokság általánosságban romló magatartásformákat hozott. Az első félidőt a csapatok elmismásolják, mert kell az erő a végkifejlethez. A második félidők harcosabbak, de a kieséstől való félelem öli a játékot, a felek a védekezésre fordítják a legnagyobb gondot. Következésképpen sok a döntetlen eredmény, s jön a hosszabbítás. No, itt felélik tartalékaikat: mindent bele. S ha ez sem elég, jönnek a büntetők. Meglepően sok a kihagyott tizenegyes.
Másik tapasztalatom: a legtöbb csapat játékosainak indulata látszatra nem különb, mint egy ötéves óvodásé. Amikor versenyfutásra kerül sor a labda megszerzéséért, a hátul szaladó rendre megpróbálja felborítani, ellökni, elgáncsolni az elsőt. Miféle színvonaltalanság ez?
Szinte minden esetben tagadja az illető, hogy róla ment volna ki a pályáról a labda, vagy hogy fellökte volna társát. Megint csak óvoda színvonalú taktika.
Ami a tizenegyes rúgásokat illeti, ki szoktam hagyni megtekintésüket. Oka, hogy szerintem nem a lövéstechnikához, sokkal inkább az idegi állapothoz van köze. Minek idegesíteni a megfáradt csatárokat? Dobjanak fel egy pénzt, a szerencsés megy tovább. A kivégzéshez leginkább hasonlító büntetők is éppen ilyen esetleges eredményt hoznak.
Egy hasonlat. Amikor az EU kijátssza a saját maga által hozott törvényeket, akkor akkora jogtalanságot követ el, mintha a partjelző az alapvonalon átgurult labda esetén partdobást ítélne. Mindenki látná, hogy ítélete hazug, és mégis megtenné.
Szerencsére alig fordulhatott ilyesmi elő. A politikában a szemenszedett hazugság mindennapos. Mindenki tudja, hogy így van, és mégis megteszik a politikusok, hogy hülyének nézik hallgatóságukat.  
Ki érti, hogy ez hogyan tűrhető el?    
                  

Ma Sarlós Boldogasszony ünnepe van, a vizitáció napja (Mária látogatása Erzsébetnél). A reggeli misét egy diakónusból lett 63 éves újmisés, Őri Imre mutatta be. Néhány napja szentelték, miután felesége meghalt. Tegnap jött ugye a hír, hogy regnumi csoportunk egykori pap vezetője, Hagemann Frigyes elhunyt. Vele éppen a fordítottja történt. Pap volt, majd megnősült.
 1971-ben „összeesküvés” vádjával öt évre ítélték, az öt év maradt, de másodfokon megváltoztatták elítélése indokát „állam elleni szervezkedésre”. Természetesen mindebből semmi sem volt igaz.
A Regnumban az járta, hogy a politika nem ér annyit, hogy a papok vásárra vigyék a bőrüket. Törekvésük a kisközösségek jól megpatkolt vallásos vezetése volt. HF remélte, hogy a hetvenes évekre konszolidálódott annyira a helyzet, hogy többet már nem macerálják a lelkekért harcoló papokat. Tévedett. Az utolsó regnumi per első számú vádlottjává tették.
Hiába fogalmazta meg a házkutatásakor felvett jegyzőkönyvben, hogy panasszal él, mert az egyesülési joggal való visszaélést indokolatlannak, és emberi jogai megsértésének tartja. A bíróság öt évre ítéli. (Ez volt a bíró Bimbó István utolsó dobása, mert még abban az évben meghalt. A bíróságot a regnumiak maguk között csak „bimbóság”-nak becézték.)
HF három év négy hónap leülése után szabadul az akkor a Vatikánnal folyó tárgyalások folyományaként. Mint nyilatkozza, regnumista társaival felvette a kapcsolatot, de ettől kezdve csak egyénileg foglalkozott fiatalokkal. 1975-ben kéri cölibátusa alóli felmentését. VI. Pál pápa megadja neki. 76 őszén nősül. Három lánya születik. Korábbi kapcsolatai megszűnnek, a hivatalos egyházzal való kapcsolata is. Kiábrándult az egyházi vezetésből. Mint írja, egyik püspök kijelentette: „úgy kell annak, aki fejjel meg a falnak”.
A rá emlékező Hetényi Varga Károlynak írt levelében kéri, „ne állítson be úgy, mint hőst. Akkori tevékenységemet úgy végeztem, mint akinek a feje fölött lóg Damoklész kardja.
Reménykedett benne, hogy rá már nem kerül sor. Tévedett.
„Úgy vonultam a börtönbe, mint a sarokba szorított, életét védő szerencsétlen áldozat, aki balsorsát szeretné elkerülni” – fogalmazza meg levelében.
 A regnumi perek több hullámban zajlottak le 1960-tól kezdve. Ezek során tizenkét regnumit összesen hetvenöt évre ítéltek. Bűnük csupán annyi volt, hogy az általuk elérhető fiatalokat katolikus szellemben nevelték a teljesen ellenséges közegben. Bár tagadták hősiességüket, hősök voltak, jel értékű emberek, akik fontosabbnak élték meg elvhűségüket, mint életpályájuk töretlen kibontakozását.
Munkájuk vetése beért.  Az akkor általuk nevelt néhány tucat bp.-i regnumiak létszáma ma több ezerre rúg, és nemcsak a fővárosban.  
HF-ról Hetényi Varga Károly a Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában I. c. kötetében emlékezik meg részletesebben. 90-93. o.)       

Ma megjött sok minden, ami eddig váratott magára.
Megjött tegnap a hidegfont érdemi lehűléssel.
Megjött az életkedvem.
Megjött a második félév első napja.
Megjött Rita, hogy egy napot a nagyival töltsön. Értékelhető, hogy a találkozást Rita unoka kezdeményezte.
Megjött a FülesBagoly új száma.
A nagyiról jut eszembe, hogy kettőnket egy-egy betűvel lehet jellemezni.
Feleségem a nagyi. Adódik a betűrejtvény I.
Én vagyok az ő egyetlene, akit akár így is szólíthat: egyetlenem, betűrejtvényben: M. Nagyon stimmel, hogy itt is nagybetű szerepel. M-mel indul a keresztnevem.
***
A rejtvényújság preparálását a címlaprejtvény megfejtésével kezdem. Aztán megnézem, hogy a rejtvényszigetek kitöltendő kockája a sarokról indul-e. Ha nem, x-et teszek oda, mert nem szeretek aránytalanul több időt tölteni azzal, hogy kitaláljam: a bal felső kocka a szokásos módon viselkedik, vagy üresen kell maradnia. Majd ezután szemrevételezem a poénocskákat. Ma elég sok fennmaradt a szűrőn.
- Pistike, hol van az anyád? A kórházban. – Hol van az apukád? – A rendőrségen. – Hol van a nagymama? – A pincében. – És a nagypapa? – A padláson. – Mondd csak, Pistike, mit keres anyu a kórházban, apu a rendőrségen, a nagyi a pincében, nagyapád meg a padláson? – Engem.   
- A villanyszerelő fia sírva megy haza a játszótérről. – Mi történt veled? – kérdi tőle anyukája. – Semmi, csak egy méhecske szállta kezemre, és az egyik vége nem volt leszigetelve. 
- Zsiga ellop egy libát, és elrejti a kabátja alá. Már majdnem hazaér, amikor találkozik a rendőrrel: - Hová mész, Zsiga? – Én libát? Miféle libát.
- A farkas nagyon szerette a betűket, imádta az ábécét. Így aztán felfalta a nagy I-t és a piros K-t.
(No lám, no lám!!! Ha egyszer az üzlet beindul.)  
***
PS. Este érkezett a gyászhír, elhunyt Hagemann Frigyes (89), a Regnum egykori házfőnöke. Ő vitt be egykor az illegalitásban működő társaságba.
Isten nyugosztalja!  
 
    

Szeretem a Balatont, mert számos szép emlékem fűződik hozzá.
1960-ban Fenyvesen ismertem meg Modugno szép dalát: (Pizzica, pizzica, pizzica, pizzica bo)  
Egyszer (1965) lebicikliztem B. Szabadi Sóstóra.
Fiatal családos felnőttként beutalóval számos szép nyaralás részesei voltunk. 
Fonyódon megtanultam szörfözni.
Siófokon nyaralva olvastam az ÉS-t, és megállapítottam, hogy efféle krokikat én is tudnék írni.
Sok szép fotóm témája a tó és környéke volt.
Meghódítottuk többször a szigligeti várat.
Zánkán jelent meg legelső írásom kisebb nyilvánosság előtt.
Ugyanott megnyertük a kötélhúzó versenyt.
Ugyanott Balás Béla azt mondta, hogy tetszett neki, ahogy egy szál gitár kíséretében átmulatunk egy hosszú estét.
Zamárdiban tavaly még felgyalogoltam a kilátóba.
Tavalyelőtt bicikliztem is a strandra.
A legszebb napszállta-képem ott született.
Utóbb számos alkalommal együtt volt a nagyobb család egy-egy hétre bérelt házban.
Kitűnő szarvaspörköltöt ettem Zamárdiban.
Vonaton tartottam családomhoz. Megállt a szerelvény két állomás között a déli parton. Kinézek az ablakon. Dől be a meleg, és az olaj édeskés szaga. Persze hogy… Egy asszony a vasút mentén nyári konyhájában palacsintát süt. Amíg sistereg a tészta, az előzőt meghinti kakaóval. Idilli.  
A népművészeti nyári pavilonok meglátogatása nem munka volt, hanem kikapcsolódás.
Szerettem a lábdihegyi műhely meghitt hűvösét, a szerszámok elrendezését, „illatát”, hangulatát.
Szerettem unokáink kezét fogva a partra sétálni, vagy azt, hogy ölemben biztonságot kerestek égi háború idején.
Szerettem a nyelvi vetélkedőt: Ki tud több szót? A franciák a magyar, a magyarok a fr. megfelelőt.
Szeretem, mert vize hűsítő, ásványtartalma kellemes a bőrnek, benne fürödni nyugtató.
Szeretem, mert végignézni a tükrén esztétikai élmény, ugyanúgy a hullámok játéka is.
Megnyugtató Badacsony mindenhonnan látható koporsója, Tihany látványa.
Szeretem, mert a nádasokból mindig előjön valamilyen érdekes élőlény. Madár, sikló, hal, béka.
Szeretem, amiért oly sok kötetlen és oldott beszélgetés színhelye volt itt meg amott.
 
***
Nem szeretem a Balatont, mert rengeteg a szúnyog, és engem minden körülmények között megtalálnak.
Nem szeretem a Balatont, mert gyerekkoromban a vele való megismerkedésem napján egy iszamos kőről belecsúsztam ruhástul derékig a vízbe Csopak szabadstrandján. 
Nem szeretem a Balatont, mert dög melegben érkezve barátaim csatos üvegből kínálták az ásványvizet. Meghúztam, de 80 fokos pálinka volt benne. Sokáig nem kaptam levegőt.
Nem szeretem, mert kedves ismerős család három tagja fúlt bele néhány perc alatt egy szerencsétlen véletlen folytán.
A szoc. időkben történt: A Déli parton lévő nyitott kápolnában misézik a pap. Egyszer csak megáll a nyílt pályán egy katonavonat.  Néhány felhergelt ateista ocsmányságokat kiabál egyvégtében. Aztán a vonat tovább áll. Nem szerettem ezt a szituációt.
Nem szerettem, amikor a recsegő faházból menekültünk az Almádi földrengés idején.
Nem szerettem, amikor Trabantunk főtengelye beállt a 7-es sztrádán Zánkára-menet.
Nem szeretem, amikor több unoka van rám bízva, és egyik kint szeretne lenni a parton, a másik bent a vízben, nekem pedig el kell tudnom számolni mindegyikkel.
Nem szeretem, ha bátor unokáim a zavaros víz alá merülnek, mert adott esetben kereshetném őket, ha nem jönnének fel maguktól. (Kosztolányi hátborzongató novellát írt a játékos apáról és vízbe fúló Miklós nevű kisfiáról.)
Nem szerettem, amikor pici korában néhány percre magára hagytuk kicsi lányunkat a teltházas strandon, később tíz percig kerestük a tömegben, mire előkerült. A keresés ideje igen sokkal többnek tűnt.      
***
Szeretem a Balatont, mert szeretettel gondolok vissza élményeimre, bár szembesít az egykori önmagamhoz képesti kopásaimmal.
A Balatonnak mindegy, hogy hűsölsz-e a vizében, vitorlással száguldozol-e, vagy beleveszel a habjaiba.

Rendes szokásom szerint a hajnal előtti órákban kb. háromnegyed kettőkor rendeztem soraimat, elmélkedés, összeszedettség, közbenjárások kérése.  Fél három lehetett, amikor ’szél kele’ úgy, ’mint sír szele kél’, s az utca mosódott fái közt lebegő levegő bólogat immár felém. Félretéve a hamis idézést, enyhe szellő „szellő”ztette át lakásunk minden helyiségét,
mit a miénket, egész Budapestet,
mit Budapestet, az egész országot.
Meg sem merem saccolni, hogy hány billió ventilátor teljesítményével egyenlő az időnek, levegőnek ez a járása.
Meg se merem saccolni, hogy mekkora összegű megtakarítást eredményezett ez az országos méretű szellőztetés. Egy bizonyos, hogy
ingyen kaptuk, amiért hatalmas köszönet jár.
Ingyen, mint a sápadt hold fényét,
mint az erős fényű nappali világítót,
mint az oxigént, s
mint a növényeket, állatokat, a mi eledeleinket,
a biodiverzitást, a
hajlékainkat, ahol megpihenhetünk.
***
Megnéztem a svéd-ukrán meccs első félidejét. 1:1. A végeredmény egál nem lehetett, pedig igen kiegyensúlyozott erőnlétet mutatott a két csapat. Majd éppen most megtudakoltam a google-n, hogy hogy végeztek. „Ukrajna a 121. percben nyerte meg a svédek elleni, csontzenével tarkított meccsét 2:1.”  Kiábrándító az Európa-bajnokságon tapasztalható fokozódó durvaság, s annak az eltűrése. Ugyanúgy kiábrándító a csapatok BLM-et elismerő térdepelése, s talán a perverzitásokat magasztaló szivárványos hirdetések, háttérben való állandósításuk még kiábrándítóbb. Szodoma és Gomorra! …?
***
Lehet cifrázni a válaszokat, mégis azt gondolom, hogy ami fontos, figyelmünket és időnket arra fordítjuk. Elég, ha csak a média és a kütyük, számítógép előtt töltött időnket összehasonlítjuk azzal az idővel, amelyet valamiféle érték létrehozásával töltünk el. Vajon mit mutat saját statisztikánk?
Nem húzom ki magamat.
***
Cél
Ébrenlétben s álmomban
Éltemben s halálomban
Veled lenni

Ha sorra veszem életemben felbukkanó Pétereket és Pálokat, igen sokan vannak, akik e nevekre hallgattak. Muszáj kiragadni találomra néhányat közülük, aki hirtelen megjelennek képzeletemben.
Péterek:
A közéletiek közül a KDNP színeiben feltűnő Harrach Péternél ragadok le. Gyerekkori barátom Zuglóból. Útjaink aztán fiatal felnőttként már eltérően alakultak. Kapcsolatunk felhőtlen maradt. Péter többször emlegette, örül, hogy testes valék, így nem kell behúznia különösebben saját pocakját előttem.
Varga Péter szintén régóta barát. De útjainkra mindmáig rálátunk, azaz tetszőleges sűrűséggel kapcsolatban maradtunk. Szokásosan így gratulál jeles napjaink alkalmából: Isten éltessen, amíg használni tud.  De hiszen… mondaná Tömörkény hőse, aki Mihály, s megvakarná a fejét.
Élünk, ameddig az Isten is úgy akarja. Vagy azért, mert használni tud, vagy azért, mert tetszik neki, hogy a földön élünk.
A piaristák egyike elöl volt Péter. A jóságos földrajztanárunk, Péter Mihály.
Osztálytársaim közül Kiss Péter, orvos lett, majd mint mindnyájan, nyugdíjas.
Szabó Péterből kettő is akadt. Füles SzP, feltűnő fülei miatt, ha jól emlékszem, és Szabó Péter -rozoga. Mindkettőt magyartanárunk tisztelte meg állandó jelzővel. A rozogát néha ismét Szabónak is titulálta, mivel osztályt ismételvén csöppent közénk.
Esterházy Péter író többször megfordult helyi eklézsiánkban, én húsvétok alkalmával láttam őt több alkalommal. Egyszer kórházban is találkozott pillantásunk, máskor a szigligeti strandon jelent meg, amikor én is.
Szentmihályi Szabó Péterrel kollégák voltunk a rádió kuratóriumában.
Nemeshegyi Péter jezsuitát publicistaként ismertem meg Máriabesnyőn. Nem gondoltam, hogy utóbb munkatársak leszünk. Pedig így hozta sorsom. Még sok Péter fordult elő életemben, mégis lapoznom illik, mert hát nem marad hely a Páloknak.
Pálok:
Pali bácsi pedellus volt az általános iskolában. Kedvelt szófordulata így szólt: Ki volt az a marha…? S aktuális csínyekhez illeszkedett a mondata folytatása. Pl. aki kiöntötte a tintát a padlóra, aki leverte a folyosó lámpakörtéjét, aki…  
A Regnum Pali bá-ja, Konzili Pál talán már fiatal férfiként is bá volt. Van ilyen. Kispapnak indult, a Regnumban csoportja volt. Rendszeresen vezetett kirándulásokat, mindnyájunk példaképe volt. Sziklamászással is foglalkozott. Szerette mindenki.
A piarista osztálytársam elöl volt Pál, helyesebben Pálos. Őt magyartanárunk nevezte Palinak. Isten nyugosztalja őt is, meg közös tanárunkat is.
Megemlítem még a jól tanuló Soltész Palit, aki szintén osztálytársam volt. Bátyja az államtitkár S. Miklósnak.   
Szintén elöl Pál a pap Pál Ferenc. Közismertebb nevén a Pálferi. Korábban magasugró, később pszichológus, még később pap lett. Máig nagyon népszerű az előadássorozataiból készült megannyi könyv.  
Az Antall-kormány idején kollégám volt Rosdy Pali. Széles látókörű idegen nyelveket beszélő intelligens úriember.
Látható, hogy palikban és Palikban sem volt hiány (akadt vagy egy paklira való) ismeretségi körömben. Ha regényt írnék, folytatnám a Péterekről és Pálokról szóló megemlékezést, akik tudvalévő, hogy jól meg férnek a naptárban.
Itt viszont vége!
Mi mást is kívánhatnék, minthogy Isten éltesse az élőket és ugyanő nyugosztalja az elhunytakat!     
 

Uglov 104 évet megélt orosz sebészorvos élettapasztalatát, szellemi frissességének titkát tizenkét pontba sűrítette össze és hagyta az utókorra:
1. Szeresd és védd a hazádat! A hazátlanok nem hosszúéletűek.
2. Szeresd a munkát; a fizikait is!
3. Uralkodj magadon! Semmilyen körülmények között se törj össze lelkileg!
4. Sohase igyál és dohányozzál, ellenkező esetben az összes többi tanács haszontalan!
5. Szeresd a családodat, viselj érte felelősséget!
6. Bármibe kerüljön is, őrizd meg normális testsúlyodat! Ne egyél többet a kelleténél!
7. Légy óvatos az úton! Napjainkban ez az egyik legveszélyesebb hely.
8. Ne félj időben orvoshoz fordulni!
9 Óvd meg a gyermekeidet az egészséget roncsoló zenétől és televíziós reklámoktól!
10. A munka és pihenés rendje biztosítja tested legalapvetőbb működését. Szeresd, kíméld a tested!
11. Az egyéni halhatatlanság elérhetetlen, de életed hossza nagymértékben tőled magadtól függ.
12. Cselekedj jót! A rossz, sajnos, magától jön.
Tanácsai megfontolandók, még akkor is, ha útközben talál bennünket, de még a cél előtt.
„Rajongásig szeretett édesanyja, mint a mesében, kenyeret csomagolt a tarisznyájába, és az alábbi szavakkal bocsátotta útra: »Fiacskám, tégy jót az emberekkel, és ha jót teszel, ne várd, hogy azonnal viszonozzák. Jót tettél – és felejtsd el. De a jót feltétlenül vissza fogod kapni, és éppen akkor, amikor különösen nagy szükséged lesz rá.«”
(in: Babus Antal Fjodor Uglov avagy sebészkés a százéves kézben)
Szívesen megosztom mai poszt gyanánt, hasznára válhat mindenkinek korcsoporttól függetlenül.
***
Már nem emlékeztem arra, hogy hol olvastam, aztán rátaláltam: „Úristen, ments meg a barátaimtól, az ellenségeimmel majd csak elbánok magam is.” (Ottlik: Iskola a határon)
***

A horvát-spanyol meccset otthagytam. Verik a horvátokat a spanyol öngól ellenére. Nem kedvelem a focit, mert már alig játék, egyre inkább harc. Állandó tapasztalatom, hogy a hátsó ember az előtte futó ellenfelet kergeti, majd fellöki. Ez (akár élet-) veszéllyel jár.
A francia-svájci meccset is otthagytam a hosszabbításnál. Utóbb megtudtam, hogy Svájc a továbbjutó 11-es rúgásokkal. 

-Lehet, hogy túlságosan is hozzám nőtt a kirakós játék (jigsawpuzzle).
Kirakom azokat a tájakat, ahol sose jártam, s hihetőleg nem is fogok járni.
Kirakom azokat a tájakat, ahol már jártam, (pl. Keleti-tenger dűnéi) merő nosztalgiázás céljából.  
- Vágyom a posztjaimhoz való rokonszenves hozzászólásokra.
Kimoderálom a kekeckedő, pikírt és saját véleményemet folyamatosan bíráló hozzászólót, mert kevés volt megjegyeznem, hogy vitatkozni már fáradt vagyok, s hitbeli dolgokról észérvekkel hadakozni értelmetlen valami. Más és más létsíkok.
- Vágyom a további fogyást, de folyton éhesnek érzem magamat. Ezért aztán mintha visszájára fordulna a dolog.
- Szép cikkeket próbálok összehozni, de mintha saját életemben csak töredékesen valósulna meg mindaz, amit vázolok. (Sok neves író élete rácáfolt az írásaiban vallott elveire pl. Tolsztoj, Gorkij.)
- Szórom a fotókat a FB-ra, aztán csüggedten konstatálom, hogy kimerült a készlet, nincs mit felrakni, de a hőségben új témákra odakint az életben vadászni sincs kedvem.
- Mire leülök írni, fejemben motoszkál egy dallam, s át kell ülnök a Yamahához. Közben felejtem a témát. Ez akkor is így van, amikor nem zenélek. Adva a téma, de nincs jelen a számítógép. Vagy jelen van a számítógép, de nem jut ezembe egy épkézláb gondolat. Tudom, papír ceruzát kell hordani, és feljegyezni a kulcsszavakat. Ennek ellentmond az, hogy azt hiszem, nem felejtem el azt a valamit, amit pillanatnyilag olyan fontosnak vélek. Aztán de…
- Igazán sose szerettem telefonálni. Nem tanított rá senki. Egyszer csak méretes utcai telefonon kellett apám nevében odaszólni B. Jóskának, akit a központi szám kapcsolt, ha őt kapcsolta. Aki megértette, ha megérette az én mondókámat, aki aztán otthon referált róla, hogy eredményesen telefonált. Máig se vagyok biztos benne, hogy sikerült-e valójában a beszélgetés, mert hol a fülemnél landolt a kagyló, hol a szájamnál. Hogy a hívott fél miket beszélt aközben, míg a fülem távol volt tőle, arról fogalmam sincs. Később a recsegő interurbánokkal gyűlt meg a bajom. Egy hosszú békésebb etap következett utána, mígnem fülem teljesítőképessége alább nem hagyott.
Azóta inkább írásban közlekedem a környezetemmel, mint telefonon.
A telefonnal inkább fotózok. 
- Bekapcsolom a légkondit, menekülök a hőség elől. 
Azon kapom magamat, hogy túlhűltem. Gyorsan kiülök az erkélyre, míg a forróság be nem kerget.
Nem is folytatom...

.