Mickey webnaplója

Talán a legfontosabb, hogy nálunk volt három unokánk. Oldott hangulatban töltöttük velük a napot. Azt hiszem, felhőtlenül jó a kapcsolatunk mindegyikkel. Egyikükben csecsemőkorában tartottuk a lelket, míg meg nem erősödött, másikuk humora, arcjátéka vesz le a lábunkról, harmadikuk nagyon keresi a társaságot, különösen is igényli a személyes törődést, azt, hogy elmondhassa, ami benne motoz, és hálás minden odafigyelésért. Jó hangulatú szombatunk sikeredett, hála Istennek!
***
Fontos egy másik valami is, amibe belefutottam a nap reggelén. Egy citátum Ferenc pápától, amivel mélységesen azonosulni tudok. Mértéktartó stílusban megfogalmazott figyelmeztetés. Íme:  
„Az idő, testvéreim, lejárni látszik; még nem tépjük szét egymást, de szétmarcangoljuk közös otthonunkat [a Föld]. A tudományos közösség mára ráébredt arra, amit a szegények már jó ideje mondanak: az ökoszisztémát károsodás, visszafordíthatatlan károsodás éri. A föld, egész népek és emberek tömegei rettenetes büntetésben élnek. És mindez a fájdalom, halál és rombolás Szent Vazul szavaival élve a „gonosz ürülékétől” bűzlik. A pénz mértéktelen hajszolása az uralkodó nézet. A közjó szolgálata elfelejtődött. Amikor a tőke bálvánnyá válik, és ez vezérli az emberek döntéseit, amikor a pénz iránti mohó vágy uralkodik, az rombolja a társadalmat, megbélyegzi és rabszolgává teszi a férfiakat és nőket, rombolja a testvériséget, egymás ellen fordítja az embereket, és ahogy világosan látjuk, veszélybe sodorja közös otthonunkat.” (Varga András atya oldaláról)
Nagyon egyetértek mondandójával. S mivel annyiszor szó esik arról, hogy polarizált a világ, ide írom: A törésvonal az értékek mentén élők és az érdekek mentén élők között húzódik, és alig hiszem, hogy kibékíthetők egymással. A megoldás kegyelmi kérdés, másképpen a megtérés.
***
Egy emailből: „Ne használjuk a divatos rövidítéseket, mint tali, dec 8, bocsika, mizu” – majd hozzáteszi, hogy Isten bocsá’! Megjegyzem, ez a bocsá’ se szebb, csak régebbi. Ha bakafántos akarok lenni, henye szó a jó napot, a viszlát, de még a mozi is. Ám nem akarok bakafántos lenni, ezért csak leírom, hogy én ezt másképpen gondolom. Úgy vélem: barátok között megengedhető a lazább nyelvhasználat.
Legalábbis remélem.
***
Éjszakába nyúló meccset néztem. Az osztrák focicsapat keményen ellenállt az olaszok támadásainak. Fej fej mellett küzdöttek, és a rendes játékidő végéig nem is született gól. A ráadásban viszont gyorsan két gólt rúgtak az olaszok, és csak egyet kaptak. Az egyenlítés már nem sikerült a sógoroknak.      

A forró nyári estén farkasszemet néztem a könyvespolcainkkal, s megakadt szemem Szőnyi Zsuzsa két kötetén, a Róma terasz-on és a Triznya kocsmá-n. Mindkettőt olvastam, mindkettőt élveztem, s egy, az előbbiről írt recenziómat úgy zártam, ha valaki egzisztenciális válságban van, vegye kézbe Zsuzsa valamelyik könyvét, majd megvigasztalódik tőle.
Zsuzsa tűpontosan fogalmaz, ábrázol, humorral és személyességgel megáldva. Olyannyira, hogy egy alkalommal elmondta, valaki annyira megsértődött a róla szóló anyagot olvasva, hogy törölnie kellett, s így a legsótlanabb leírás róla szól. Egy másik valaki, egy nő beperelte 4,5 millióra személyiségi jogainak a semmibevétele miatt. Zsuzsa megjegyezte, ha pert veszít, kénytelen lesz eladni apjának egyik olajfestményét.
Nyár közeledvén habkönnyű mondataiból idézek minden összefügés nélkül. Ilyeneket ír:
- Proustot kell olvasni, s nem azt, amit a szakácsnője írt róla.
- Annyit eszik, mint egy hangyászsünbe oltott tapír.
- Elneveztük miss Sáskának, mivel magának nem főzött, de mindig éhes volt.
- A szerelmi bánat első fázisán azt hiszem, túl van, mert előételnek egy fél sárgadinnyét, tíz deka pármai sonkát, fehérborral párolt borjúérméket vágott be, zucchine, rizses körítéssel.  
- Laura, Huszárik itt élő, elvált felesége, aki jelenleg egy olasz kommunista milliomos neje, aggódik…
- Lementek sétálni a kutyával, mindketten korgó gyomorral sétáltak, sétáltak, miközben várták, hogy valamelyikük indítványozza, igyunk meg egy kávét brióssal, de egyiküknek sem volt egy vasa sem.
- Vas Pista remek történeteket adott elő – remekül.
- Szabó Ferivel rettentő jókedvükben bömbölve nótázni kezdtek… betereltem őket a teraszról, nehogy másnap kilakoltassanak minket.
- Ágika telefonált, hogy öngyilkosságát felfüggesztve, ő is eljönne szombaton.
- Mindnyájan rózsát hoztak. Perceken belül virágüzletet lehetett volna nyitni.
- Várakozás közben szóba elegyedtek tört olaszsággal. Mikor közöltem velük, hogy mindketten magyarok, megindult a szózuhatag.
- Matyi száját hatalmasan kitátva bele-belebőgött Feri oratóriumába. Edda papírgalacsinokat gyártott, és Matyi kerekre tátott szájába célzott… Kétszer bele is talált a „kosárba”.
- Hofin másfél órán át egyfolytában nevettünk. Hihetetlen, hogy mit engedtek meg neki.
- A Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével tüntettek ki. Rossz nyelvek szerint inkább az Arany Főzőkanál rendet érdemeltem volna a rakott krumpli terén elért sikereimért.
- Benkő bácsi Brazíliában élt két évtizedig. A rádiós munkában nem volt egészen jártas.
- A kocsmában megjelent Karinthy Frigyes pontos mása, akit Fellegi Ádámnak hívnak.
-Sulyok bemutatott a 83 éves, hatalmas fehér szemöldökök alól pislogó, kék szemű [Dienes] Gedeon bácsinak, s a nála fiatalabb feleségének.
- Rövidesen mindenkinek vihogó kedve támadt, és olyan jól kezdtük érezni magunkat, mint az ötéves gyerekek az óvodában.
- Az előadás után mindenki boldogan igyekezett a másik terembe, a beígért büfé felé. A sáskák azonnal lelegeltek mindent, és már mehettünk is haza.
- Kurtág Gyuri és Márta rendkívül szerény, kedves, jó humorú emberek, és a világhírnevet panyókára vetve viselik. Gyuri nevetve mesélte, hogy az az érzése, a hotelportás összetéveszti őt Bartókkal, mert annyira hajlong előtte.
- Ahol csak megjelenik, mindenütt a társaság központja lesz – igaz, nem is nagyon hagy mást szóhoz jutni.
- Mit gondol az egyszerű olasz a magyarokról? – tulajdonképpen semmit. Hiszen csak akkor kezd egy másik nép iránt érdeklődni, ha háborúban áll vele, vagy ha hasznot remél tőle. Természetesen lehet sokkal árnyaltabban is fogalmazni.                     
   

A nyári időszak neve uborkaszezon, mert a közélet elnémul, csak a halaszthatatlan dolgokra ügyel. A másik nevét az időjárás teremti meg: kánikula.
Ha arra gondolok, hogy a parlament szabadságra ment, ha arra, hogy részünkről be van fejezve az Európabajnokság, akkor stimmel az uborkaszezon elnevezés. Igaz, hogy focistáink kiestek a további megmérettetésből, de az is igaz, hogy színvonalasan tették a dolgukat, jól védekeztek, s időnként kitörtek, mint Zrínyi Miklós Szigetvárnál.
Ami pedig a kánikulát illeti, tart 4-54 napja, s nem látjuk a végét. A meteo szerint az UV-sugárzás szintje igen magas: 8,5. Azonkívül a Szahara megszór bennünket finom porral, hogy változtasson komfortérzetünkön. 
Ami változatlan: zárt térben kötelező a maszkviselés.  Ez azért furcsa, mert
a vízszennyezettség vírusszintje tartósan alacsony.
Az új megbetegedések száma száz fő alatt van – 82.
Nyitottak a schengeni határok a mi részünkről.
Kérdem, akkor mi a csodának kell a maszk?
Szerintem nehezíti a légzést. Ezért egy határon túl viselése egészségtelen.
A Ki a Tisza vizét issza nótájára írom ide a véleményemet:
Ki a maszkja gőzét szívja,
saját gőzét szívja vissza.
A sajátgőzös lehelet viszont CO2-ben bővelkedik, vagyis csökkent értékű az ilyen levegővétel. Márpedig az fullasztó valami. Ez akkor is így van, ha tudomásul vesszük, hogy a maszk a pollenek, a vírusok, valamint a baktériumok egy részét felfogja.
Mármost az a kérdés, hogy meddig hasznosabb a maszk viselése, s mikor fordul át káros valamivé.    
Szerintem kb. most van váltás ideje. Ebben megerősített a sajtótájékoztató. Ott hangzott el, hogy 5,5 milliós átoltottság esetén elhagyható a maszkviselés, de pl. kórházakban nem.
Alig várom, annál is inkább, mert nagyon közel járunk az 5,5 millióhoz.
23-án csúcsot döntött az áramfogyasztás. A kánikula és a légkondicionáló használata között korreláció áll fenn. Nálunk is megy, legalább ventilátorként, de temperáljuk is a lakáshőmérsékletet. 
***
Búcsúzom Hesemann könyvétől (A pápa, aki szembeszállt Hitlerrel). Ő nemcsak Hitlerrel szállt szembe, hanem a szovjet megszállókkal is. 1956-ban több írásos anyagban fejtette ki együttérzését a szenvedő magyarokkal. Akkori egyik, latin nyelven írt leveléből csak egy mondatot idézek: Hungaricae gentis cruor clamat ad Deum – azaz: A magyar nép szenvedése az Istenhez kiált! Kérdésem, hogy a zsidó-keresztény alapokhoz ragaszkodó, és emiatt az EU részéről állandó fenyegetettsége folytán nem írhatná-e a jó pápa ma is, hogy a magyar nép szenvedése az Istenhez kiált?
De!  

 

Olvasom M. Hesemann könyvét, XII. Pius életéről. Ebben a könyvben a szerző azt bizonyítja, hogy E. Pacelli kifejezetten filoszemita volt, s nem, mint Hochhuth ábrázolja a Helytartó c. darabjában – antiszemita. A trükk nem mai: Vádold meg ellenfeledet. Ha elég sűrűn hangoztatod, a vádat végül el fogják hinni. (Tréfából egyik ismerősüknek két tini azt a mesét adta be, hogy a Lánchidat vihar esetén a vári alagútba tolják be. A láncok ezt lehetővé teszik. Addig-addig bizonygatták ezt szamárságot, míg társuk be nem adta a derekát.)
Így megy ez a politikában is. A mostani őrültségeket csak címszavakban említem: genderelmélet az akárhány nemmel, a „melegbüszkeség”, a szivárvány jelkép erőszakos alkalmazása, a semlegesnemű WC, a megfoghatatlan jogállamiság, egyáltalán az igazság helyett a jogszerűség keresése akkor, amikor nyomásgyakorlással akarják elérni, hogy 1x1 az annyi, amennyit én akarok, mert pénzem van hozzá. De ugyanez a világon keresztülvert erőszakos szamárság, hogy csak a fekete élet számít, s mindenki térdeljen le ez előtt a hazug mozgalom előtt.
No, de nem akarok leragadni a divatos hóbortoknál, mert Hesemann kötetében az érdekelt, hogy a XX. sz. politikai döntéseiről, magyar vonatkozásairól hogyan szól. Az első meglepetésem az volt, hogy a trianoni döntés fájdalmas voltát csak a németekre vonatkoztatja. Egy helyen így utal rá: A Thule társaság, az árja őshazáról elnevezett népi páholy tanítása szerint „a germánok az emberiség felsőbbrendű faja, amelyet a kereszténység alattomos mérge gyengít. E szavak gyógyírként hatottak a világháború során és a versailles-i szerződéssel megalázott német emberek lelkére, akiknek sürgősen bűnbakra volt szükségük, és a romokban heverő nemzetük feltámadásáról álmodoztak.” (Magyarország megcsonkításáról nem ejt szót, igaz, hogy nem is ez a témája.) 
Még egy néhány magyar vonatkozású kitétele: Megemlíti, hogy Pacelli bíboros államtitkár részt vett az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszuson. A nácik már az előkészületek során megtiltották a német Birodalom és – így Ausztria – minden lakosának a beutazását. Szigorúan tilos volt továbbá a német püspöki újságoknak és hetilapoknak, hogy megemlítsék a nagyszabású eseményt. A zárómisén mondott beszédében hangoztatja Pacelli, „hogy velünk szemben vonulnak fel azoknak a sorai, akik a Föld minden népével és minden egyes emberrel azt szeretnék elhitetni, hogy a jólétet csak akkor találják meg, ha eltávolodnak Krisztus Evangéliumától, s hogy a társadalmak és az egyének boldogsága és nagysága csak elsenyvedhet a kereszt árnyékában. …Büszkéknek kell lennünk, hogy tanúk és közreműködők lehetünk ebben a drámában. A Jó és Gonosz gigászi küzdelemben feszülnek egymásnak. Ebben az órában senkinek sincs joga ahhoz, hogy a középszerűséget válassza!”
Hű! Ma is igen feszült a helyzet a tévtanítások terjedése, a bálványok kergetése, népszerűsége miatt.  Hesemann foglalkozik a zsidóság helyzetével Szlovákiában, Romániában, Magyarországon. Rólunk megjegyzi, hogy „800 000 zsidó élt a faji törvények ellenére viszonylagos háborítatlanságban, amíg 1944. márc.-ában a németek meg nem szállták az országot… Eichmann a kormányzat mögött megszervezett egy zsidó transzportot. Horthy meghiúsította akcióját, de őt foglyul ejtették.” 222. o. Mindössze 200 000 embert sikerült megmenteni.
 A pápa szíve majd megszakadt a fájdalomtól, mert olyan egyházhű nemzetek, mint Lengyel o. Magyaro., Szlovákia, Horváto. is zsarnoki uralom alá kerültek a II. VH.-t követően. 263.o. „Nyugtalanították a szovjet szatellit államokban végrehajtott, kommunista tisztogatások, különös tekintettel Wyszinski, Stepinac, Beran és a magyarországi Mindszenty bíborosok elleni fellépésre, ugyanis ekkorra már mindnyájan börtönben voltak.”
Az 1956-os magyar felkelés szovjet leverését hevesen elítélte. 271. o.
Sokkal részletezőbbek az elemzései, de hát ez poszt, ami már így is igen terjedelmes lett.
Meg kell bocsátanotok a kivonatolást. Itt el is szegem.
***
Megnéztem a magyar-német meccset. 2:2-t csináltunk velük. Nekik ez elég volt, nekünk nem. Azzal együtt szép munka, derék erőfeszítés volt. Mint a portugálok és a franciák elleni is.

Kánikula idején fiatalon alighanem feltarisznyáztunk, s ha tehettük, strandra mentünk. Ma nem egészen ez a helyzet. Nekünk már komfortnélküli a gyepre terített pokrócon ülni. Szinte szúr az erős UV, azonkívül tönkreteszi a bőrt, hamar kikészíti az embert. Fiatalon nem igazán emlékszem ilyen kellemetlenül forró nyarakra. (Ajjaj, két hete a hidegre panaszkodtam.)
Na, de koromnál fogva már semmi sem mindegy. Így hetvenöt felé mindenesetre megütötte fülemet a hétfőn misén hallott olvasmány szövege. A Teremtés könyvéből vétetett a perikópa:
»Az Úr így szólt Ábrámhoz: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek… Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” Ábrám tehát elköltözött… 75 éves volt, amikor Háránból elindult. Ábrám vette feleségét, Sárait, az unokaöccsét, Lótot, minden vagyonukat, amijük volt, és az összes szolgát, akiket Háránban szereztek. Azután elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek… Fölverte sátrát, s Bétel nyugatra esett, Ai pedig keletre. Aztán oltárt épített az Úrnak és segítségül hívta a nevét. Majd tovább vonult a Negeb felé.« (Ter 12,1skk.)
Hetvenötéves lévén életkorunk hasonló. Érdekes szembesülni azzal, hogy abban az időben talán hetvenöt év még jó erőben érte azt, aki egyáltalán megérte. Lehet, hogy Ábrám nem szedett egy maroknyi gyógyszert, mint én. Viszont alighanem sok bárányhúst evett, tejet ivott, tiszta levegőt szívott. Sokat gyalogolt a jószág előtt járva, rendszeresen fizikai munkát végzett, mint tudjuk, utóbb, még éltesebb korában nemzette Izmaelt, majd még utána Izsákot. Volt felesége, mellékfelesége (szolgálója), jó néhány embere, akik az állatait legeltették, neki szolgáltak.
És az elvándorlás…
Amijük volt, azokat szamarak hátára tették, illetve az állatállományt lábon elhajtották.
Ma egy költözés még egy fiatalnak is fáradságos. Rendezni kell a bürokratikus elemeket, fuvart bérelni, megszervezni a jószágok átvitelének minden csínját-bínját. Eltervezni, mi melyik helyiségbe kerül, mit visz az ember magával, mit hagy hátra, mit selejtez ki.
Ami még figyelemreméltó: Az Úr megszólítja Ábrámot, s ő veszi is az adást. Tisztán érti az Úr kívánságát. Tudja, hogy tőle jön a kérés, s nyomban hozzáfog a végrehajtásához. 
Valóban nagy néppé lettek.
***
Végignéztem a horvát-skót meccset. A horvátok bőségesen adakoztak, három gólt rúgtak. A skótok csak egyet. SKÓTOK. A horvát Luka Mondric egy gólt rúgott és egy gólpasszt adott. Őrá is hasonlít Matyi unoka fizimiskája.   
       

Ránéztem a naptárra, és rájöttem, hogy igen szalad az idő.
- Három hét múlva itt a Matyi unoka, ha nem jön közbe semmi gátló tényező.  Négy hét és itt nyaral a teljes család. Közben valamikor itt a redőnyszerelő, hogy a lila szobában is sötétet lehessen csinálni. A franciák ahhoz szoktak, hogy éjszaka a spaletták zárva vannak.
Ha pedig itt a Matyi, akkor lehet, hogy kell neki bérletet csináltatni, lakcímkártyát és előbb-utóbb az autóját is honosítani (súlyadó). Elindul a nyelvtanfolyamra. Közben fel kellene vennünk azokkal a kapcsolatot, akik talán el tudnák indítani a filmes szakmában. M. végzett filmes, filmeket készít társaival, de végzettsége szorosabb értelemben metteur, azaz vágó.
- 22-én Zs-ék nagykorú házasok.
- 28-án Matyi unoka 24. éves. 
- Kezd összeállni, hogy mi legyen az ő szobájában, s minek kell helyet találni máshol, mit lehet kidobni. Egy gardrób már szabad az ő ruhatárának.
Akiknek közük volt vagy van a médiához, filmhez: W. Á, Kati filmesei, D. Endre, Lázár Kovács Á., Czigány Gy., Mica ismerőse, Sz. F., Széll P., MTVA itt a Kunigunda u.-ban (utóbb archívumukba kerestek felvételre munkatársakat).  
Nyitottak vagyunk minden ötletre, mert ismereteink szerint Matyi profi módon kezeli a kamerát és hivatásának tudja a szakmáját. Persze egy ember nem egyféle tehetséggel rendelkezik, és még nyithat bármi felé, amihez kedve van. Meg kell ismernie az itteni valóságot, lehetőségeket. Mi van akkor, ha pl. a Francia Intézet keres valamilyen munkatársat? 
Nem töröm előre a fejemet mértéken felül. Majd ha itt van, kitaláljuk, hogy hogyan tovább.
Hátha szívesen venne részt valamilyen OKJ tanfolyamon?
***
Mától három napig vörös hőségriadó. Elég ijesztően hangzik még a klímaberendezések árnyékában is.  Mindig elképedek, amikor a kibírhatatlan melegekről tudósítanak, bárhol van is a világon. Szegény India, szegény sivataglakók.
Éjjel villámlott valahol északon, de csak a fény jött el hozzánk. A hang nem. Legalábbis nekem nem.        

Apák napja után jön a nyári napforduló. A nap 4.46’-kor kel (megelőztem), és 20.45’-kor nyugszik. Nagyjából két műszaknyit, tizenhat óra hosszat mutatja magát. Ez bőven elég ahhoz, hogy megpörkölődjünk. A nyár, a kánikula tart, ameddig tart, de ettől kezdve a nappalok hossza dec. 21-ig folyvást csökken, és ez akár vigasztalást is nyújthat azoknak, akik menekülnek forró napok elől.
***
Szombaton B.-éknál vendégeskedtünk, akik téglaházuk földszintjén, sőt rézsűjellegű telkük folytán a részben szuterénnek is tekinthető lakrészt lakják. Kellemes hűvösség fogadott bennünket a rekkenő nyárban, de párásságról beszéltek a tulajdonosok. Mondtam, hogy a légkondicionálónak van egy páramentesítő funkciója is, ami megoldja az effajta problémákat. Érdemes beszerelni.
Jó volt találkozni kb. két év elteltével régi ismeretségünk tagjaival. Tekintsük ezt a régi kerékvágásnak, vagy csupán illúziója annak, hogy immár vége a pandémiának. A nagyvilág hírei nem egészen erről szólnak.
Kezdik társaságunk tagjai abbahagyni a sofőrködést. Legalább három olyan társunkról szereztem tudomást, akik idáig autóval közlekedtek, és immár nincs kocsijuk. Csereborág, sárga cserebogár…
Mégis igaza volt Maklári Lajosnak („Koma! A crescendo magától jön, de a decrescendót meg kell csinálni!” Ezt a megcsinálás nem jön könnyen, és nem jön automatikusan. Van, akinél az orvos alkalmaz sokkterápiát. Nagy a különbség az autós és az azt nélkülöző életmód között. A hirtelen befejezett vezetés olyan sokk, mint ami az egykori művezetőt érte, aki telefonértesítést kapott az elektromosoktól, hogy lekapcsolják a villanyt karbantartás miatt. Az illető telefonba ordította: Nem veszem tudomásul! Értik, nem ve… és már el is sötétült a szerviz.   
***
Ma délután két vallásos dalszerző műve dúdolt bennem. Arra gondoltam, hogy mindkettő alkalmas volna rádió hívóhangnak. Az egyik szövege: „Békesség, békesség, itt van Jézus köztünk. Békesség, békesség, legyen velünk”. (Sillye Jenő) Ez a szerző legszebb miniatűr nótája. Az íve, lüktetése harmonizál szövegével. A másik szövege: „Hála legyen, hála legyen, hála…áldott az Úr.” (Dax) Szintén s még inkább nagyon alkalmas dallam hívóhangnak egy-egy rádiórovat indításához.
Vannak a taizéi melódiák között is kifejezetten alkalmasak ugyanilyen célra. Pl.
A lelkem csak az Úrnál csendesül el …(Mon âme se repose-en paix sur Dieu seul.)     

Kell-e szellem-esség? Szovjet-orosz viccek...
Az oroszországi zsidó, elhatározza, hogy ő is emigrál Izraelbe a többiek után. Az orosz vámhivatalnok belenéz a csomagjaiba, és talál egy nagyobbacska Lenin szobrot:
-Mi ez?
-Hát kérlek szépen KI EZ? a helyes kérdés. Nem látod, hogy Lenin elvtárs, te barom, neki köszönhetem a jólétemet születésem óta. Elviszem, hogy tisztelettel emlékezzek rá!
A vámos átengedi, majd a Ben Gurion-repülőtéren az ottani vámos rátalál a szoborra, rákérdez ő is:
-Mi ez?
-Hát, kérlek szépen KI EZ? a helyes kérdés. Ez a seggfej Lenin, aki elszarta az életemet. Áthoztam, hogy legyen kit köpködnöm a további életem során....
Átengedik, letelepszik, majd egy kis idő múlva meghívja családját és haverjait egy kis összejövetelre, megünnepelni az eseményeket. Egy fiatal unoka meglátja a szobrot, rákérdez:
-Ki ez?
-Úgy kérdezd, hogy MI EZ? - Tíz kiló színarany!
*
- Mi volt régebben, tyúk vagy a tojás?
- Régebben minden volt: tyúk is, tojás is!
*
Egy kérdés, amelyre a jereváni rádió nem tudott választ adni:  Ha az egész világon győz a szocializmus, honnan fog a Szovjetunió búzát vásárolni?
*
Szabad-e a Pártot bírálni?
- Elvben igen, de ez olyan, mint a tigris seggét nyalni. Nem valami nagy
élvezet, viszont roppant veszélyes.
*
Érettségi dolgozat.
Téma: Ki a példaképed? Miért pont Lenin?
*
Bemegy a vásárló a hentesüzletbe:
- Nincs hal?
- Ön téved. Nálunk hús nincs, mi hentesüzlet vagyunk. Ahol nincs hal, az
ott szemben van, a halasbolt.
*
Mi a különbség a szovjet és a nyugati viccek között?
- A nyugati viccek úgy keletkeznek, hogy az emberek leülnek és vicceket
eszelnek ki. Ezzel ellentétben a szovjet viccek esetében az emberek először
kieszelik a vicceket, aztán leültetik őket

Olvasom M. Hesemann könyvét (A pápa, aki szembeszállt Hitlerrel, XII. Piuszról – ferdítések nélkül). Benne egy meggyőződéses szocialista és egyházellenes francia tiszt, aki így ír levelében Pacelli pápáról: „Nemcsak hogy egy nagyszerű ember, azt hiszem, ő az, akit ti szentnek hívtok. Személy szerint én azt mondanám róla: férfi, aki tele volt emberi érzésekkel, hihetetlenül okos, finom, jóságos ember, aki előtt az olyanfajta szocialisták, mint én is vagyok, csak mélyen meghajolhatnak, és meg is kell hajolniuk.”
Hesemann azért merült a témába, mert a KGB megbízásából Hochhuth Helytartó c. fércmunkája légből kapott adatok alapján antiszemita és hitvány emberré torzítja a tiszteletreméltó pápa alakját. A róla alkotott torzképet semmisíti meg M. H. ebben a könyvében. A tőle megszokott alapossággal járt utána a tényeknek, megerősítve állításait levéltári és egyéb dokumentumokkal. Szégyen az emberiségre nézve, hogy amit történelemként előadnak nekünk, az mennyire tarthatatlan állításokkal teli, és mennyire átpolitizált.
***
Amikor az Angyali üdvözletet imádkozzuk, akkor tulajdonképpen Máriától kérjük, hogy imádkozzon értünk a jelenben és akkor is, amikor meghalunk. Nem érdekes?
***
Az evangéliumokról szóló élc szerint a négy evangélista a következő három volt, Péter és Pál, aki egyedül írta meg a szentírást.      
Erre a fogyatkozásra hajaz mai találkozónk, amit azért tettünk mára, mert a legtöbb jelentkező ezen a napon volt remélhető. A Pozitív visszajelzők közül immár hárman töröltették magukat a listáról. Egyáltalán lesz szombaton találkozás? (Lett, jó volt. Négy házaspár csak összejött.)
***
A magyar futballcsapat 1:1-re végzett a világbajnok franciákkal vívott csatában. A lengyelek szintén, az EB-győztes spanyolokkal. Mit történik itt, kérem?
60 000 szurkoló buzdította a magyarokat.
***
Napokkal ezelőtt Haydn egykor zenekarral játszott zongoradarabját emlegettem (Hob XVIII:4 - Piano Concerto G-dúr), annak is a 4. tételét, a presto-tételt. Most megmutatom a zenét a youtube jóvoltából. A 4. tétel 19’15’’-nél indul.
https://www.youtube.com/watch?v=fA_CiXvlRKY   

Megleszünk a címe TR posztjának, s én kapásból melegszünk-nek olvastam. Talán nem véletlenül. Alig hogy elkészült második klímaberendezésünk, használatba is kellett vennünk, mert melegszünk. Hogy megleszünk-e ennek a szédelgős forróságnak a társaságában, az még a jövő kérdése. Elég meleg lett, és elég hirtelen.
Reméltem, hogy nem így lesz, miközben a tapasztalat arra intett, hogy készüljünk fel lelkileg (és testileg) a hirtelen időjárásváltozásra. De vajon lehet-e ezt az én koromban?
Amit még megpróbálhatok, ha árnyékos helyen is melegem van, egy palackból trikómra permetezhetek egy kis hűsítő folyadékot. 
Ami fárasztó, az az erős UV. Nehéz ellene tenni. Sokszor a felhős ég alatt is érződik a láthatatlan tartományba eső sugárzás, ami elől nem könnyű menekülni. Ma a házból kilépve egy terebélyes cseresznyefa árnyékában élveztem az UV-mentességet, s külön is az üdítő szellőt, amely jótékonyan hatott rám.
***
Isten éltesse Elvirát, Isten éltesse Leventét!
Náluk jártunk, hogy mindezt elmondhassuk.
Közben néhány fotó is készült: érik a cseresznye és a ribizli.
Útközben sok szorgalmas hajladozót láttunk az eperföldek mentén.
Túl alacsonyra kell hajolni hozzá, túl magas a hőmérséklet. Maguk szedik, és fizetnek érte. Hazacipelik, benzinköltséggel jár. Ez már nem nekünk való.   
Kaptunk egy fotót, hogy K. keze begipszelve - ínhüvelygyulladás miatt.
Ezúttal ennyi, ilyen rövid leszek.