Mickey webnaplója

Krisztus feltámadt, aztán felment a mennybe, aztán a végidőkben újra eljön, bár közben is „velünk van a világ végeztéig”. A véget megelőzi az armageddon?! Micsoda kontraszt.
„Marana tha! Jöjj el, urunk, Jézus!”
Így is lesz.
De addig?
***
Egy szakértő kérdésre válaszolva kifejtette, hogy szerinte hamarosan kitör a 3. világháború. A szakértő helyesen válaszolt, mert vagy kitör, és akkor kihúzhatja magát, „lám, nem megmondtam?!”
Ha pedig tévedett, akkor ő is és az egész emberiség jól jár.
***
Egykor az „ÚR előtt Ábrahám ezt kérdezte: Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? Hátha van ötven igaz ember abban a városban (Szodoma)? Akkor is elpusztítod, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazért, akik ott laknak? Távol legyen tőled, hogy ilyet tégy, hogy megöld az igazat a bűnössel együtt, és úgy járjon az igaz is, mint a bűnös! Távol legyen tőled! Vajon az egész föld bírája nem hozna-e igaz ítéletet? Az ÚR így felelt: Ha találok Szodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek. Ábrahám újból megszólalt: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok. De ha az ötven igaznak öt híja lesz, elpusztítod-e az öt miatt az egész várost? Ő ezt felelte: Nem pusztítom el, ha találok ott negyvenötöt. Ismét szólt hozzá, és ezt mondta: Hátha negyven található ott! Az ÚR így felelt: Nem teszem meg a negyvenért. Ne induljon föl az én Uram, hogy beszélek – szólt Ábrahám –, de hátha csak harminc található ott! Ő így felelt: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat. Ábrahám ezt mondta: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak: hátha húsz található ott! Ő így felelt: Nem pusztítom el a húszért. Ábrahám ezt mondta: Ne haragudjon az én Uram, hogy még egyszer szólok: hátha csak tíz található ott! Ő így felelt: Nem pusztítom el a tízért. Ekkor az ÚR befejezte a beszélgetést Ábrahámmal, és eltávozott, Ábrahám pedig visszatért lakóhelyére.”
Elképzelem, hogy ma az Úr előtt a pápa így szól: Elpusztítod-e az igazakat világszerte a bűnösökkel együtt? Hátha van ötven igaz hatalmasság a világon?
Az ÚR így felelt: Ha találok a világon ötven igaz potentátot, megkegyelmezek értük az egész világnak. 
A pápa újból megszólalt: Ha az ötven igaz politikusnak öt híja lesz, elpusztítod-e az öt miatt az egész világot?
Ő ezt felelte: Nem pusztítom el, ha találok negyvenötöt. 
Ismét szólt hozzá, és ezt mondta: Hátha negyven igaz pénzmágnás és politikus található összesen!
Az ÚR így felelt: Nem teszem meg a negyvenért. 
Ismét a pápa: De hátha csak harminc található világszerte!
Ő így felelt: Nem teszem meg, ha találok harmincat. 
A pápa ezt mondta: Hátha csak húsz igaz vezető ember található a földön!
Ő így felelt: Nem pusztítom el a húszért. 
A pápa újra: Ne haragudjon az én Uram, hátha csak tíz igaz meghatározó vezető található a földkerekségen!
Ő így felelt: Nem pusztítom el a tízért. 
Ekkor az ÚR befejezte a beszélgetést a pápával, és eltávozott, a pápa pedig visszatért a vatikáni lakosztályába.”
Mi meg várunk, várjuk, vajon akad-e a földön tíz hatalomban lévő felelős gondolkodású igaz, vagy sem. Lesz-e hatalmas pusztulás, vagy sem.

Popule meus, quid feci tibi?
Aut in quo contristavi te?
Responde mihi.  
Quia eduxi te de terra Ægypti:
parasti Crucem Salvatori tuo.
Hagios o Theos. Sanctus Deus.
Hagios Ischyros. Sanctus Fortis.
Hagios Athanatos, eleison ímas.
Sanctus Immortalis, miserere nobis!
Gyerekkoromból idézem lelki füleimmel a latin-görög szöveget és melódiát. Sarkosabb dallam tartozott a görög szöveghez, lágyabb a latinhoz.
Ma magyarul folyik a szertartás. Zömmel nagy csöndességgel. Hisz csütörtökön „Rómába mentek a harangok”.
A mai csendbe belerondít a keleti harctereken folyó csatazaj, és a róla szóló (ál)hírek. Hogy mennyire gyerekes ez az ellenfél veszteségeinek a felnagyítása, kicsiben ugyanez történik. „Odaszólok a katonabátyámnak és az teremtuccse elintézi a bajodat. Vagy egy másik – inkább gyerekszáj: Szólok a papámnak, az lehozza a padlásról a vaskardot és majd jól s*ggbe rúg.”
Igen. Ilyenek vagyunk. A hanyatt homlok menekülést szervezett taktikus visszavonulásnak nevezik… stb, stb. Nem is folytatom. Végül is valóban csendes nap a mai. Nincs mise, csak késő este, a húsvét vasárnapi vigilia-mise.
***
Legyen vége már
A harci zaj helyett legyen béke már,
a csetepaté helyett megnyugvás.
A kakaskodás helyett tűzszünet,
utána a békepipa elszívása.
A fegyvergyárak menjenek csődbe,
a bio-laborok robbanjanak föl.
Az emberek gondolkodása tisztuljon meg,
A vesztes-vesztes játszmák helyett játsszanak
nyertes-nyertes játszmát.
S ha nem megy, békés egyet nem értést kívánok!
A gyerekeknek baráti kézfogást,
a papának, hogy vigye vissza a padlásra a vaskardot! 
A katonabátynak leszerelést.
S kicsinek, nagynak:
Ha nem megy a pozitív játszma,
békés egyet nem értést kívánok!
Sőt! Boldog békés húsvéti ünnepeket!

Világmegváltó Jézus, / keresztre fölfeszítették, / Isten Báránya, Jézus / érettünk megtörettettél. //
Ó, testem, sírnak étke, /maholnap földbe szállandó, / Benned a bűnnek mérge, / már-már halálra várandó.// Föl, föl, már ébredj szívem, / én lelkem már erősödjél, / hogy innen égbe jussunk, / már mindig jól és szentül élj! //
Tetszik ez a régi, veretes ének.
Talán azért, mert a Mátyás-templomban megannyiszor elénekeltük Bárdos Lajos vegyes karra írt feldolgozásában.
Talán azért, mert megfelelő tömörséggel hozza a lényeget.
Az egyszer volt igaz áldozatnak a hatása mind a jelenre, mind a jövőre nézve meghatározó változáshoz vezet. Magunkba nézésre ösztönöz, és bizalommal tekint a jövőbe: „Már mindig jól és szentül élj!” – hangzik a biztatás.
A Megváltó fel- és megszabadította az embert. Most rajtunk a sor, hogy éljünk az ÉLET lehetőségével.
A „szárnyas idő elröpül”.
Gimnazista társaim fele már befejezte földi pályafutását. Mi többiek még elevickélünk egy darabig.
Az idősebb jezsuiták elém élték a jövőt. Sokáig alig is volt észrevehető erejük hanyatlása, aztán ki így, ki úgy távozott közülük. BA mondása mindig megmosolyogtat. „Totó” ugyanis sokszor emlegette: „Eh, mit! Az a három év, ami nekem még hátra van…” Ezt elég sokáig ismételgette. Hiszen legalább ötször három év volt még neki hátra.
A feltámadásba vetett hitünk csökkenti aggódásukat a haláltól.
Valaki így fogalmazott: „A halál nem más, mint hogy Isten egyik zsebéből áttesz a másik zsebébe.” Így is fel lehet fogni.          
Azért nem sietünk.
Tesszük a dolgunkat eme tavaszra ébredő szép világban, amíg tehetjük.
A feltámadásba vetett hittel kívánok mindenkinek boldog húsvétot ezen a csendes nagypénteki napon.

Elkeseredett háború szomszédban. A technikák, a gyűlölet, a hatalmi marakodás, a média háborúja.
Még három nap a húsvétig.
A pravoszlávoknál is.
Krisztus feltámadt! Krisztosz voszkresz! Voisztinu voszkresz!
A világháború során az ellenfelek – talán nem mese – karácsonykor kimásztak a lövészárkokból, és focimeccset játszottak egymással. Kis csokik is gazdát cseréltek. A meccs után immár megint a föld takarásában karácsonyi énekeket énekeltek. Aztán – parancsra – újra egymásnak estek.      
Így van ez.
A nemzetközi elit (deep state) torzsalkodásának az ártatlanok százezrei estek-esnek áldozatául.
De nem kellene ennek így lennie.  
Ám a világ békéje: két háború közötti fegyvernyugvás.
Amit Krisztus ajánl, az egészen más béke. Minden misén elhangzik: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek.” A békesség minimuma a békés egyet nem értés kultúrájának a megtanulása.
Van-e remény arra, hogy a hátra lévő napok során elcsendesednek a fegyverek, megbékélnek az emberek?
„Őrizz meg minket a Te békédben!” – kérhetjük a mi Urunkat.     
Ehhez viszont hatalmas változásnak kell(ene) történnie.
Pálfordulásnak.
Ez emberileg csaknem elképzelhetetlen.
Még van három nap.
És a remény hal meg utoljára.
PS. 
Ne feledd, hogy Krisztuson nem vett erőt a halál.
Ő a mi üdvösségünk, dicsősége örök!
Ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni fogunk,
Ha vele együtt tűrünk, vele uralomra jutunk!
Alleluja, alleluja, alleluja!
                                (ortodox ének)

Voltunk az üzletközpontban. A 106 ft-os kakaós csiga hétfőnként 79 ft volt. Most is olcsóbb minden hétfőn: 99 ft. Az árak a magasba szöktek, de egyelőre mindent kaptunk, amire szükségünk van.
Hol van már a hülyécske reklám, hogy „Alacsonyak a zárak”.
Mindezt egy négykézláb zárakat kereső asszony adta tudtunkra.   
Most magasak „a zárak”.
A FülesBagolyt tavalyi előfizetésre még 295 ft-ért kaptam. Most egy-egy száma ára 495 ft. Tudom, a benzinárak, persze.
Mégis én járok jól. Előfizetés helyett idén eddig egyetlen számot vettem meg.
Eltökéltem, hogy nem leszek a rejtvényfejtés rabszolgája. Olykor-olykor megoldok egy-egy rejtvényt, és kész.
***
Most pl. az internetes szózat játékra kaptam rá. Naponta egy ötbetűs szót lehet max. hét lépésből kitalálni. Korábban ráhajtottam, hogy már néhány lépés megoldást hozzon. Ma kivételt tettem. Ami eszembe jutott kapásból, azt írtam szóvariánsnak. Hat lépésből így is játszi könnyedséggel eljutottam a megoldáshoz.
***
Két napja láttam a tévében Karinthy és Böhm Aranka c. darabot. Jó is volt, meg nem is. Párhuzamosan előkaptam Kosztolányiné Karinthy Frigyesről c. emlékező kötetét. Abban számos érdekes epizód található.
Ide, most csak egyet emelek be.
Karinthy kedvenc játékai egyike: kérdések alapján kell kitalálni, hogy melyik magyar versről van szó. Pl. Mit csináltam a micsodába, mit csináltam a micsodára? (Befordultam a konyhába, rágyújtottam a pipára…) Karinthy mindig azonnal rávágta a helyes választ. Zseni volt. Egy alkalommal mégse jött rá a megoldásra. Nem akarta tudomásul venni, hogy kudarcot vall. Ide-oda sétált barátjával, de csak nem talált rá a megoldásra. Megadta magát. Barátja nevetve mondta meg, hogy a te versed az Fricikém. Karinthy mérgesen megjegyezte:
Azért nem találtam ki, mert rossz a vers.          

Éni-péni, Jupi néni,
kerek fejű gumi néni,
Iszlipó, iszlipó,
te vagy a hunyó.
- Mentem száz lépést, stopperral értem az idejét. Extrapoláltam. Ha napi 10 000 lépést akarnék sétálni, minimum két és fél óra gyaloglást jelentene. Mindennap.
Megadatik-e még, hogy ezt a normát teljesítsem?
Talán, de lehet, hogy soha.    
- Nemrégen szavaztunk. A következő parlamenti választás négy év múlva esedékes. Akkor lennék a 80.-ik évemben. Megadatik? Talán.
- Még másfél évig vezethetek. Aztán újra Canossa-járásba kezdhetnék, hogy megadják még két évre az engedélyt. Megadatik? Talán. Nem nagyon erőltetem.  
Felnézek a polcra ragasztott idézetre:
Járj az Úr útján egyszerűen, és ne gyötörd a lelkedet! (Szt: Pio) 
Na, jó! Nem gyötröm.
Kételkedtem benne, hogy megérem a 2000. évet? Igen. Megértem.
Kételkedtem benne, hogy megérem az aranylakodalmunkat? Igen. Megértük.
Tudom: nem érdem, bár teljesítmény.
Azt se tudjuk, hogy a következő lélegzetvételt megérjük-e. Pusztán esélyünk van rá.
Nemrég olvastam Izajásnál a következőket: „Örömöm telik majd Jeruzsálemben és ujjongani fogok népemen. Nem hallatszik többé benne sem sírás, sem jajkiáltás. Nem lesz többé benne olyan gyermek, aki csak néhány napig él; sem öregember, aki ne töltené be élete napjait. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg…” (Iz 56.20) 
Aranykor volt egykor? Avagy a számmisztika része ez a hosszú életet jelképező adat? Ki tudja.
***
Üzenet a háborúzó feleknek. Hé, oroszok, hé, ukránok! Befejezhetnétek már a testvérháborút.
11 unokánk van. Milyen jövő vár rájuk és az egész korosztályra, ha az életet adó élelmiszereket a világ elmulasztja megtermelni?
Ébresztő, talán még nincs késő

Kemény, hideg reggel után húsz fokos meleg. Szemem reggel káprázni kezdett, de csak a jobb. Ilyet még soha nem csinált. Ha káprázott a szemem, akkor mindkettő részesült a jóból. De ma nem, csak a jobb. Égiekhez fordultam segítségért. Elmúlt. De bármikor visszajöhet. Ne jöjjön. Én a hirtelen melegedésnek és a koromból adódó kopásnak a terhére írom. T.-nek eszébe jutott, hogy a szemorvos további részvizsgálatra sarkallta őt. Vigyázni kell magunkra. Már annyiszor mondták, de senki nem tudott arra felelni, hogy hogyan kell magunkra vigyázni.
Talán nem is illenék nyafogni személyes romlásomról, amikor emberek tízezrei vesznek oda a szomszédos háborúban.
Kegyetlenek az oroszok, mondják az ukránok.
Kegyetlenek az ukránok, mondják az oroszok.
Hagyják abba! – inti a feleket a pápa és Orbán Viktor is.
Ne hagyják abba, kiabál mindenki, aki fegyvereket akar eladni a harcolóknak.
Minél tovább tart a gyilkolászás, annál több fegyver fogy.
És a haszon?
Nos, a haszon a gyártók és kereskedők zsebében landol.
A nap hírei közé tartozik, hogy Obama orvosa Biden elnök lemondását javasolja demenciája miatt. Megértem az orvost.
A világ vezető nagyhatalmát rábízni egy emberre, aki magáért sem felel, több mint könnyelműség.
Még megjegyzem, hogy a világ sorsa igazából nem itt dől el.
Minden kegyelem.
A világ sorsa is.
***
A mai szózat játék megoldása csak öt lépésben sikerült, de megvan az ötbetűs.
***
A mai szójátékom egy kérdés:
Hol tartod a tolltartódat?
Csupán a h-hangot cserélem t-re.

Mindig tanul az ember.
Orbán Viktor sajtótájékoztatóján két ízben emlegette: A békés egyet nem értés kultúrája fontos lenne.
Magyarán: Meg kellene tanulni békében élni egymás mellett az egyet nem értőknek. Ez még csak fele annak a megteendő útnak, amely szerint örülni kell annak, hogy különfélék vagyunk.
Varietas delectat. A mondás jó, de megvalósítása egyelőre igen bajos. OV nem megy el idáig, csak azt kívánná, hogy kulturáltan viseljük el egymást mi, különféle emberek.
Mert jelenleg még itt sem tartunk. A Plautusnak tulajdonított mondás szerint
Homo homini lupus. Ember az embernek farkasa. S ha körültekintünk zagyva világunkban, igazat kell neki adni. A szomszédban irgalmatlan háború zajlik, ami úgy kezdődött, hogy az ellenfél visszaütött. Ördögi az a fenekedés, ahogy a testvérnépek egymásra tekintenek, s tán észre sem veszik, hogy az igazi sátáni, a harmadik röhögő fél. Már megint egy latin közmondás:
Inter duos litigantes tertius gaudet.  Két veszekedő között a harmadik örül.
A keresztényi mondás a Plautuséra hajaz:
Deus homini agnus. Az Isten az embernek báránya. Az Isten Báránya életét adta az emberért, hogy megmentse. Ezt ünnepeljük mindig, kiváltképpen pedig ezen a héten, és a húsvét utáni időszakban.
A szeretet győzött a rosszon, a gyűlöleten. Óriási az ellentét Krisztus magatartása és a háborút szítók között. Folyik a rágalomhadjárat és a bombázás, a kézi tusa és a rakétatámadás, a tüzérségi attak és a partizánakciók sora.
Nem kéne már abbahagyni?
Kicsit sokba van ez a világnak, és ellene mond mind a türelemnek, mind a szeretetnek, de még a különféle egyet nem értők békés egymás mellett megélésének is.
Mit is kívánhatnék az emberiségnek húsvétra várva?
Tűzszünetet, béketárgyalásokat!
A fegyvergyártás bukjon meg!
A kereskedelem mondjon csődöt egyszer s mindenkorra!
A kardokból ekevasat! 

Déltájban Jézus a kilenc apostollal Bethániából Jeruzsálembe indult. Elkísérte hét tanítvány is… azt mondta az apostoloknak, hogy eddig kenyerét és borát adta nekik, ma pedig testét és vérét fogja adni nekik; mindenét odaadja és rájuk hagyja, amije csak van.
Jeruzsálemben nagy hőség volt. Jézus bevonulása órák hosszat tartott. Ennek során igen szomjazott, de inni nem kapott. Voltak, akik gondoskodtak róla, hogy ne juthasson vízhez, italhoz.
Tanítványainak emlegette, hogy akik saját ruhájukat terítik elé, azok hívei lesznek, de akik a másokét terítik elé, azok nem. A tömeg éltette, hozsannázott neki, majd utóbb keresztre feszítését kívánta. Jézus sorsát előre látta. A tömeg éljenzett, Jézus pedig szomorúan tekintett erre a hamisságra, emberi gyarlóságra, amely hol elismeri, hol pedig vérét kívánja.
 Karinthy Barabbás c. művében jól érzékelteti, hogy hiába akarták Jézust kiszabadítani az emberek, valahogyan Barabbásnak hangzott a zúgásuk.
Félelmetes az egyes emberi törekvések megbicsaklása. Nem az ő akaratuk teljesül, hanem az Isten előre elhatározott terve. A megváltás.
Jézus halála és a természet ébredése hatalmas kontrasztban állnak egymással. Sarjadnak a füvek, illatoznak a virágok, fészket raknak a madarak, Jézus pedig önfeláldozására készül. Nem veszik el tőle, maga adja oda az emberért.
Pribékjeiért is imádkozik: Atyám, ne ródd fel bűnükként. Nem tudják, mit cselekednek.
Jó volna, ha mi tudnánk, hogy mit cselekszünk, és az igaz értékek tudásának a birtokában felelősen cselekednénk. Nagy szerencsénk, hogy létezik az irgalom kategóriája.
A Schütz Máté-passiójában hangzik el a zárókórusában a megváltás felismeréseként:
„Téged áldunk Krisztus, aki érettünk fenn a kereszt fáján kínhalált szenvedtél. Ott ülsz az Isten trónja jobbján, Krisztusunk. Szánj meg minden bűnöst most és örökké. Kyrie eleison, Christe eleison, Kyrie eleison. Amen.”  

A Mosonmagyaróvárra utazás mindig érdekes, mert a vonat 160 km/h-val száguld, közbe-közbe felvillannak az ismerős tájak fotótémaként is. Szeretem a vágtatást, a sebességet fotózni.
Tücsi megjegyezte, hogy változott a Rail-Jet utasállománya. Korábban kevesebb utas volt, s többnyire németül folyt a társalgás, most sok utas van, s többnyire ukránul beszélnek. Hogy a menekültek Bécsig kívánnak-e utazni vagy Münchenig, a csuda tudja.
A zsufiban arra lettünk figyelmesek, hogy négy ülésen két személy foglal helyet, egy fiú bedugott füllel; a maga melletti ülést a hátizsákja foglalta el. Vele szemben egy lány ült. Ő mobiljával szórakoztatta magát, mellette a cókmókja „ült”. Az egyik álló nő – egy ukrán – szemezett a fiú melletti hellyel. Némi biztatásra kihasználta, hogy a hátizsák előtt van annyi szabad felület az ülésből, hogy letelepedjen. Erre a fiú bezzeg azonnal reagált. Kirántotta a batyuját a nő mögül és maga elé tette. Az ukrán barátnője megkérte a szemközt ülő lányt, hogy tegye szabaddá az ülőhelyet, mert ő is le szeretne ülni. Mondom Tücsinek: Íme, az asszertív magatartás bemutatása. Láttam ennél rosszabbat is. A fickó egyik széken ült, a mellette lévőn a táskája, a szemközti kettőt cipős lábainak tartotta fenn. Semmi és senki nem érdekelte. Ha nem szólsz hozzá, éhen is halhatsz mellette.
Az ukrán nő cselekedetén sokan elmosolyodtunk a fiú kárára.
Miért is lettünk ilyen közönyösek, önzők?
Érdekérvényesítés?  Talán.         
***
Az úton nem találkoztunk legelésző őzzel, de még egy nyúllal sem, viszont oda-vissza rám köszöntek Révkomárom zsiráfjai. Így hívom a kikötő daruit, mert nem darura, hanem zsiráfra emlékeztetnek.
Móvári unokáink egyebekben köszönik, jól vannak. Kamaszodnak, tavaszodnak. Ahogy kell. Megköszöntöttük a 10 évest és anyját, aki egy emberöltővel több. Ők meg gratuláltak 50. házassági évfordulónk alkalmából.
***
Mosonmagyaróvár mellett fekszik Jánossomorja. Mosonszentjános és Pusztasomorja egyesüléséből alkotott falunév. A község temploma Keresztelő Szent Jánosnak van szentelve, Somorjáé pedig Sancta Maria, Sankt Marien tiszteletére. Innen a szláv (Smarje)  szó hatására lett Somorja.