Mickey webnaplója

Az Innen-onnan találomra c. kötetből szemezgetek.
Oltakozásig van még idő. Sebtében ide másolom Prokop szövegét az osztálytalálkozójukról. Bármelyik saját találkozónkon én is felolvashatnám a mieinknek, akik közül immár tizenhárman örökre igazoltan távol. R.I.P.
„Sajnáljuk az élőket, akik nem jöhettek el betegség vagy egyéb ellehetetlenülés következtében. Elcsodálkozunk a néhány baljós állapotú jó komán, hogyan mertek, ha hozták is, ideautózni. Egymás fölértékelése az első kézfogáskor megtörténik. Miért vonszolod a lábad? A valamikor teleeszű milyen furcsán dadog. Harmadszor kérdezi: Ki is vagy te? Az taligán tolhatná maga előtt a pocakját, szédül. Miért eszel annyit? Az egykori szertornászt agyon se üthetnéd. Osztályozunk: ki erősebb, ki bírja tovább. De óvatos duhajé ítélkezésünk. Részvétet nem merünk kinyilvánítani. Mi jogon? Visszatromfolhatna a nagyfejű verébbel. Beléd is már hálni jár a lélek. Sunyin hencegünk, ki ne hívjuk magunk ellen a kéretlen, kinek a megbízásából intézkedő, mogorva kaszást. Hullunk szaporán, mint az őszi legyek. A hetvenedik találkozóra számítani egyenesen istenkísértés. Tíz plusz a hetvenhét után - vakmerő vágy. Ekkorra ajándékért pofátlanság fölfelé tartani a tenyerünket.”
Van ebben sok igazság. A vége mindig ez: Az utolsó oltsa el a villanyt!
***
Amit megmosolyogtam: „Szomszédom mindent zár. Neki mindig mindenét ellopják. Ha megtalálja a félretett sálat, a kredenc mögé csúszott kesztyűjét, a feledékenysége miatt másik kosztümjében hagyott pénztárcáját, fölcsattan: a gyalázatosok visszahozták!”
Egy magyar változata: Pannonhalma. Az ügyeletes tanár rászól a diákra, hogy vigye le az üres tálcáját a mosogatóba. A diák rábólint, de a füle bojtját se mozgatja. A tanár egy óra múlva megint bekopog a diákhoz: „Te, valaki visszahozta a tálcát. Levinnéd újra?”
***
Egy önkritikus megállapítása: „Az ateizmus csúfos bukása után azért nincs sikerünk, mert csalódnak tetteink miatt. Az Isten jósága nem érződik viselkedésünkben, Nézzétek, hogy szeretik egymást – súgták az első keresztények mögött. A szív nélküli rideg vallásosság fából vaskarika.”
Prokop! Ön kritikus!
Gondolata igen, igen, meg nem is. Krisztust bűntelen jósága ellenére megfeszítették. Viszont mi tényleg nem vagyunk minden hiba nélkül.
***
Most sorbanállás után túl vagyunk az első vakcianaadagon. A folytatás ápr. 7-én. A védettség, ha igaz, ápr. 20. táján.   

  

Gyerekkoromtól fogva szívesen olvastam az útleírásokat. Sven Hedin tibeti kalandjait, Magyar László Afrikai útinaplóit, Kittenberger vadászkalandjait, Széchényi Zsigmond szafáriját, Molnár Gábor amazóniai vadászatait, Balázs Géza világ körüli utazásait. Utóbbi legérdekesebb megállapítása, ami széles körben hasznos lehet azoknak, akik tudomásul veszik: a pidzsin-inglis a legpraktikusabb. A primitív nyelvet sokan értik, a választékos nyelveket viszont egyaránt nem.
Most viszont kezembe került a tegnap már emlegetett H. Tazieff-kötet: Víz és tűz. Tegnap írtam a vízről (Vörös-tengeri kutatóút). Ma a vulkánok szakértője mutatkozott be, két afrikai vulkán megkutatásával. Közben megismerkedünk a hetven éve még gyarmati életét élő Afrikával. Amikor még Belga-Kongó néven futott az egyik gyarmat. Megismerkedünk a Niragongo vulkánra vezetett szafárival, s néhány helyi szóval is. Muszulu – libasorban haladás, panga – bozótvágókés, matabisi – borravaló, oldonya – hegység, tembo – elefánt…
Megismerkedünk a helyi nyelv néhány furcsaságával. Pl. a fehér ember müzünyü, többes száma buzungu. (Nem ismerem fel a nyelv logikáját).
A műfordító elemes mágneses hangfelvevőről beszél. Még nálunk nem ismert a magnó szó, pláne a nem a riportermagnó.
Megismertet bennünket a bennszülöttek, főleg nomádok életével, s a fehér telepesek, gyarmatosítók között kialakult feszült viszonyukról. Mint írja a szerző: „Lelkiismeret-furdalásom volt amiatt, hogy mi is azokhoz tartozunk, akiket inkább az erőszak, mint a jog tart itt uralmon: a bűntudat, amiért fegyveresek vagyunk a lefegyverzettekkel szemben. Olyan érzést támasztott bennem: mintha kiéhezett emberek szeme láttára kellene ebédelnem… Általános itt a faji gyanakvás…”
Bemutatja a mau-mau lázadás mibenlétét. Ugyanakkor azt is, hogy a fehérek sokakat megmentettek az éhhaláltól, s megtanították a helyieket írni-olvasni, megkereszteltek sokakat. Ez majd öntudatra ébreszti őket, ami majd visszafordíthatatlan társadalmi átalakuláshoz vezet.
Látjuk az évtizedek múltán azt a sok jót és rosszat, ami az évszázados beidegződések felborításának a nyomában jár.
Mindent összevetve érdekes kirándulást tettem a félmúltban Tazieff könyvének elolvasása révén.     
***
öreg száj
öreg fej
öreg fül
öreg szem
= öregszem

Ez a hét különleges hét. Ma nőnap van és Ágoston unoka születésnapja (17).
Holnap Domi névnapja. Holnap a föld túlsó végén Connie sógornő védőoltást kap.
Szerdán Ildikó névnapja. Délután oltásra megyünk mi is, ketten.
Csütörtök, péntek szünet, de szombaton Flóra unoka születésnapja (10).
Hétfőn március 15., nemzeti ünnep. Itthon leszünk. (Kokárdáinkat nem látja senki.)
Egyebekben csendes a nap.
Kerestem egy Beethoven-szonátát, de nem találtam rá. Sokat és hosszúakat írt. Azért az op. 20.-t végighallgattam, mert igencsak szeretem.
Olvasok, mert kimenni nemigen tanácsos, s a sétáláson kívül nincs is mit keresnem az utcán. A járványnak még koránt sincs vége.
Haroun Tazieff Víz és tűz c. kötetébe merültem el. A később tragikus körülmények között meghalt francia vulkanológus egy Vörös-tengeri kutatóútjukról számol be, amelyet Piccard prof.-ral és társaival folytatott a Calypso hajóval utazgatva. Eljut az arab sejkséghez, s kitálalja, hogy az uralkodónak, Riadnak 70 fia született. Nem tér ki arra, hogy hány lánya született és hány asszonytól. Nagyon más az arabok világa.
Beszámol arról, hogy a rabszolgák zöme bele van állapodva abba, hogy sorsa a rabság. Egykedvűen veszi tudomásul.
Felfigyel összeláncolt rabokra, akik reggel együtt mennek félreeső helyen elvégezni szükségleteiket, együtt étkeznek, együtt fordulnak Mekka felé imádkozni, és együtt játszanak valami fejtörősdit, közben nagyokat nevetve.
Beszámol arról, hogy hogyan térképezik fel az atollokban gazdag tengerfeneket, hogyan futnak zátonyra, hogyan merülnek a tengerbe csodálatos tarka világát és halban, planktonban korallokban való gazdagságát megismerni, feltérképezni.
Érdekes a kötet, és alig találtam benne helyesírási hibát, stilisztikai gondot, betűtévesztést. 1960-ban bőven ráértek a kiadók az alaposabb munkára. Fogyott is a könyv dögivel egyéb szórakozások híján. Ez a kötet 25 000 pld.-ban jelent meg.
Más.     
Olvasom, hogy a hatvanas éveket milyen retro-szavak jellemzik. Néhányat ideírok:
Gyehenna TÜKER-alágyújtós,
váz alatt biciklizni,
FŐBUHA,
tehertaxi,
golyóscsapágy roller és gokart.
 
 

Alighanem írtam már, hogy az ötvenes években hozzánk járó postás olykor elkiabálta magát, hogy „levele jött valami Gyo….” Mire idáig ért, tudtuk, hogy mi kaptunk küldeményt. Nehezen silabizálta ki, hogy Gyorgyovich. Nem mondom, hogy könnyen ejthető név. Az elszólásokból elírásokból sokféle versenghet a dobogós helyért. Nem ismerem a holland kiejtési szabályokat. Mindenesetre apánk mesélte, hogy kb. 100 éve a hollandok üdülésre invitáltak magyar gyerekeket. Már az első megnyilatkozással is baj volt. Szólították a gyerekeket. Emlékezetem szerint apánk így hallotta viszont nevét: Gheorgheovex… Mivel senki nem jelentkezett, meg kellett ismételni. Valahogy azért kiderült, hogy kihez is tartozik a név, hiszen megismertük ezt a történetet.
A kézírásról átgépelt nevünk cifrája így szól: Gyirgyonck.
De voltunk már Gyöngyörichek, Györgyecihek is. (A postás szerint levél jött Györgyecih Aruelnek).
Mégis egykori vállalatom pénztárosa vitte el a pálmát. Kérdezte, hogy hogyan írom a nevemet, cs-vel vagy ch-val? Mondom: A végén ch-val. Leírta: Gyorgyovits.
***
M. fiú küldte a vakcinás viccet. Címe: Bánk bán. Párbeszéd a két szereplő között.
Bánk:  - Beoltassam magam?
Gertrudis: - Nem bánom.          
Bánk: - Most igen, vagy nem…?
***
Az előző egy régi megfogalmazásra hajaz. Merániai János, esztergomi érsek dodonai nyilatkozata a középpontozás elhagyása miatt ugye kétféleképpen érthető.
A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.
Igaz, hogy ő latinul írta, álljon itt az is: Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico.
***
A dal. (avagy a király új ruhája)
Előrevetem, hogy a sorozatból csak egy részt láttam, hallottam, s megállapítom, hogy ahogy előre haladok a korban, nem haladok a korral. Megállapítottam, hogy hetvenöt felé cammogva nem kell, hogy nekem tessenek a nóták, sőt, ha nekem tetszenének, nem szólítanák meg a fiatalokat. Tehát mert nekem nem tetszenek, hihetőleg jók.
Ennyi önkritika után megírhatom, hogy nekem miért nem tetszenek. A hallott dalok dallamtalanok. Hogy ne mondjam – egyhangúak. A legtöbb dal makacsul ismételgetett frekvenciáját intonálni tudtam. És ez baj. Hogy lehet azt a dalt elénekelni, amelyiknek nincs dallama? Kistétényi Melinda rég elhangzott kritikája cseng a fülemben: EZ NEM ZENE, EZ NEM ZENE…
Annál több a giccses körítés, habok és hullámok, színorgia, pásztázó fények, csillogás, színes füstök…
Nem is folytatom. És csodálkozom a zsűri szakértelmén. A korosztályomhoz tartozók is ilyeneket szóltak: Elragadó a produkció, nagyon magad vagy, adtad magadat, kápráztató, lenyűgöző, frenetikus, fantasztikus, elképesztő…
Mit mondjak? Én is el vagyok képedve. 

Minek posztolok naponta? Annyi kitűnő írás kering a neten. Csak le kell hajolni értük és beemelni, máris kész a napi poszt. Kettőt közülük közzéteszek:
1.) „Charlie Chaplin, 88 évig élt, és a következő négy alapelvhez tartotta magát:
1 Semmi nem tart örökké ebben a világban, még a problémáink sem.
2 Szeretek az esőben sétálni, mert akkor nem látják a könnyeim.
3 A leginkább eltékozolt nap életünkben az, amit nevetés nélkül töltünk.
4 A világ hat legjobb orvosa:
- Nap
- Pihenés
- Sport
- Diéta
- Önbecsülés
- Barátság
Rakd mindet életed színpadjára, és boldog leszel!
Ha ránézel a Holdra, meglátod Isten szépségét.
Ha a Napba nézel, meglátod Isten erejét.
Ha pedig a tükörbe nézel, látni fogod Isten legszebb és legjobb teremtményét.
Hidd csak el!
Mind utazók vagyunk itt, Isten a mi kalauzunk, aki előre lefoglalta utunkat, és állomásainkat...bízz benne és élvezd az életet!
Az élet egy utazás, ezért élj a mának!"
***
2) Néri Szent Fülöp a híveinek kiszabott ötletes penitenciáiról híres pap volt.
Egyszer egy asszony jött hozzá gyónni, és elmondta, hogy a rágalmazás bűnébe esett. Azt is mondta, hogy miután meggyónt, újra el fogja követni ugyanezt a bűnt.
Fülöp figyelmesen meghallgatta az asszony vallomását, majd a következő penitenciát szabta ki rá:
Meg kell kopasztanod egy tyúkot Róma utcáit járva, majd vissza kell térned, hogy folytassuk a penitenciát.
Az asszony így is tett. Róma utcáit róva megkopasztotta a tyúkot, és visszament a paphoz. Amikor megkérdezte, mit kell még tennie, Szent Fülöp pontosan elmagyarázta:
„Most menj vissza azokra az utcákra, amelyeket bejártál, és egytől egyig szedd össze a tyúk tollait. De jól figyelj, nehogy egy is ott maradjon!”
Az asszony így tiltakozott: „De atyám, ez lehetetlen! Olyan erős szél fújt, hogy soha nem tudnám összeszedni mindet.”
„Tudom, leányom. Remélem, hogy megértetted a leckét. A rágalmaid olyanok, mint ezek a tollak.
A könyörtelenül kimondott szavak szétszóródnak, és többé nem lehet őket összeszedni.”
Ilyen a pletyka. Az intrika rombol. Mielőtt kiejtünk egy szót, még urai vagyunk. Miután elhagyták a szájunkat, a szolgái.
Szent szó. Kezdjük elmélkedésünket az Igénél.
Az Igének hatalmában áll építeni. És arra kell használnunk, hogy építsen. A szó, amikor rombol, kegyetlen módon teszi. Hány házasság ment tönkre egy odavetett mondat miatt, hány barátság ért véget a rossz szó miatt.
Hány ember buzgólkodik azon, hogy romboljon, és nem azon, hogy építsen. Boldogtalanságot hoznak mások életébe és a sajátjukba.
(P. Marcello Rossi: Agapé. A feltétel nélküli szeretet. Budapest, 2013.)
Hát nem gyönyörűek?

Megszakítjuk adásunkat! – Így harangozzák be a tévében a rendkívüli híreket.
Valami ilyesmi érzésem van, s ez késztet arra, hogy közöljem: március 10.-e délutánjára kaptunk időpontot a helyi orvosiban történő vakcinációra. Mint OV, mi is kínai anyaggal leszünk beoltva.
A korábbiakban leírtam azt a viccet, ami az újonc bolondériájáról szólt, aki addig mondta a papírjaira, hogy nem ez az, amíg meg nem kapta a leszerelő levelét, amit lobogtatva így örömködött:
EZ AZ!!!
Nos, hát a rendelő telefonhívására azt mondom: Ez az, ez az, az az!
        

A csiszolás alatti gyémánt a bolygónk.
A gyémánt foglalata egyfelől:
„Minden jól van úgy, ahogy van, mert ha nem volna jól, másképpen volna.” (Emődi L.)
A készülő briliáns másik foglalata: „Járj az Úr útján egyszerűen, és ne gyötörd a lelkedet.” (Szt. Pio)
Köztük alakul és folyamatosan csiszolódik az ékkő, benne minden állandóság és változás: Idővel megvalósul a Teremtő tisztelete, uralmának eljövetele, akaratának maradéktalan teljesülése.
Ehhez kapjuk naponta a betevő falatokat, a kiengesztelődés esélyét, a kísértések és a gonosz támadásokat elhárító muníciót.
A csiszolásban részt veszünk, amikor sikeréért fohászkodunk: Kedveseink, ellenfeleink, papok, barátaink, közösségeink, honfitáraink, régiónk s az egész világ megtéréséért, a pandémia megszűnéséért.
Nem tudjuk, mikorra készül el a briliáns világ, de elkészül.
Addig meg törődjünk bele, hogy az Atya tudta nélkül egy hajszálunk se vész el.
Ezért fogadjuk el, hogy máris minden jól van úgy, ahogy van, és nincs okunk lelkünket gyötörni.
Elég, ha egyszerűen az Úr útján járunk.  
A sorsunkat majd Ő elrendezi. (Balczó A.)
***
Hajnalban már csicseregnek a madarak.
A félhold üdvözletét küldi az ébredő világnak.
S szégyenlősen el-eltűnik egy-egy felhőfoszlány mögött. De íme, már dereng  is az ég, lassan „felkel” a nap.   
Ebben a hónapban már megvalósul a nap-éj egyenlőség.
Mi meg várunk az oltásra, amiről egyelőre semmi hír.
Beszéltem.

Lelemény. Lelem én. Amikor a bögre aljára tekintettem, megállapítottam, hogy háriszos. Azaz zománca töredezett, noha sértetlenül egyben van. A jelenséget a hőtágulási különbségek okozzák. A repedezett zománc nem zavarja a használhatóságot, csak érdekes hálót rajzol a kerámiára. A háriszosság fogalma még népművészeti munkám során merült fel a fazekasság jóvoltából. Érdekelt, hogy ismeri-e a szakszót az értelmező szótár vagy az idegen szavak szótára, és mivel ezekben nem találtam, megkerestem a Czuczor-Fogarasit, de abban sincs benne a hárisz. Ezután próbálkoztam néhány idegen szótárban rákeresni, hátha jövevényszó, de nem találtam. Itt maradtam informálatlanul. Vajon honnan van ez a szó?
***
Kérdezheted, nincs nagyobb problémám? Mire azt válaszolnám, hogy de igen, van, csakhogy nem tudom megoldani. Várom az oltásra vonatkozó értesítést, de naponta azt kell konstatálnom, hogy „nem az” egyik gmail sem. A tévészereplő Boros Imre elmondta, hogy ő megkapta az első vakcinát, Bogár László pedig arról számolt be, hogy ő még nem. Így van ez.
Addig is tízesével szedem naponta reggel-este a nekem előírt pirulákat állapotom stabilizálására. Gyógyításról nem beszélhetek. A fogyásról viszont nem mondtam le. Segít élni.
Tegnap annyira elegem lett a negatív kicsengésű hírekből, hogy rávetettem a magamat a fotóalbumokra. Megállapítottam, hogy a legsikerültebb sorozat feleség 70. születésnapjára készült. Felvonult rá az egész belföldi társaság, Csupa vidám, kedves arcú felnőtt és még vidámabb, még kedvesebb arcú kis és nagy gyerek. Szép kis ünneplés sikeredett.
Úgy hogy újra megnéztük a képeket az ünnepelttel együtt is kettesben.
***
A nőnap übereli a járványt. Március 8-án a virágboltok nyitva lehetnek.
Többen panaszolják, hogy a Bartók Tavasz koncertjei csak online élvezhetők. Tavaly a Beethoven-év járt hasonló módon.
Persze kellemetlen kihagyni a zenei élményeket, de így válik lehetővé, hogy utóbb élőben is élvezhessék a zeneszeretők a hangversenyeket. Életben maradni fontosabb, mint egy egyszeri eseményen részt venni.   
   

Suenens bíboros könyvét (Új pünkösd?) olvastam évtizedekkel ezelőtt. Újraolvasásakor feltűnt, hogy egykor megjelöltem többek között egy érdekes megállapítását: „Kereszténység és individualizmus egymást kizáró fogalmak.” Marginális megjegyzésem szerint „akkor elég nagy baj van a nyugati civilizációban”.
Telt-múlt az idő, és idén február 7-én – Suenenstől függetlenül vagy sem – ezeket írtam posztomba: Rájöttem, hogy minket akarva akaratlanul individualista nevelésben részesítettek. Nézzük csak, mit mond róla a lexikon. Ilyeneket: „Az individuum emberképe … az énközpontú, öntörvényű ember. Az individualista elveti az ember közösségi természetét … a keresztény emberkép ugyan elismeri az ember egyediségét, alanyiságát, de … kapcsolatokban él. Az ember szabadsága nem igazán függetlenség, hanem a valamire való szabadság, ti. szabadság az értékek megvalósítására. Mindazonáltal fölismerhető az individualizmus a vallásosok között is: közösségtől elszakadt, egoizmusba fordult, az Istenben csak a saját örömét és hasznát kereső lelkiségben.”
Akár Suenens gondolata dolgozott tudatalattimban, akár nem, a vízválasztó az önérvényesítés és az altruizmus között húzódik. Folyamatos és tudatos önmérséklésre van szükség, hogy célunkra törjünk.
***
Már megint nem találom a FB-on reggel olvasott szöveget, amelyben Lackfi János a gyerekek félrehallásait jeleníti meg. Ezek olyan szövegek-szavak, amelyeket a gyerek elhall, vagy legalábbis nem tud helyesen artikulálni. Jó és tréfás szösszeneteket publikált a humoros költő. Mivel nem tudom érdemben megidézni, inkább néhány aprósággal toldanám meg nem talált anyagát.  Olyanok ezek, mint Vámos Miklós könyvcíme: Zenga zének.
Énekek torz hangsúlyú szövegeiből mazsolázok: Múnkaha dánaka lépésedo bog 
Völgyvi dé ken és hegygerincen át töre lőre a hadse reg, afe  hérek partví dékén…
vagy:
Sose halloko lyangyönyö rűnotaszót, ami lyentsihe dernyiko rómban… 
Nem kivétel ezek alól a slágerek világa sem. Itt nem a rossz prozódia, hanem a gyerek félrehallása teszi fantáziadús abszurditássá a szöveget. Adva Láss, ne csak nézz c. sláger. Ebben szerepel ez a sor „csak bemázolt deszka az imádott bálvány…” Nos, ez A. gyerekfejében így alakul át: „bemászod ezt az igazi látványt”
M. pedig az óvodás, logikusan értelmezte a Bródy szöveget, amikor Megbeszélték a cselekményt helyett így artikulálta: „megbeszélték a cseh mesét”.
***
PS.: Van egy jó hírem. Meglett a Lackfi-cikk. Itt lehet levadászni a netről:
https://www.lackfi-janos.hu/a-malac-neve-szarnyati-geza-2/
        

Azon gondolkoztam, hogy az ember élete félegyenes. Megindul zigótaként. Kilenc hónap után megszületik, aztán él, ameddig élnie adatott, aztán pedig meghal, hogy átadja magát az Örökkévalónak az örökkévalóságba. Vajon feltehető-e a kérdés, hogy kik élnek hosszabban, akik 100 év+végtelenig élnek, vagy akik már egyéves korukban meghalnak, hogy aztán örökké éljenek. Van-e értelme arról beszélni, hogy melyik több: az 1+végtelen, vagy a 100+végtelen.   
Mivel a lélek halhatatlan, és mivel Isten tervében „már” létezésünk előtt szerepeltünk, nyugodtan korrigálhatom feltételezésemet, hogy életünk egyenes és nem félegyenes. Az időn kívüli létből jövünk, s oda is térünk vissza.
Ez mind nagyon szép és megnyugtató. Ma azonban, mint egy idő óta minden reggel, este és délben megnézem az emailjeimet az oltódzkodásról szóló értesítést remélve. Eddig mindig nemleges volt a postám, a viccbeli szólással élve ezek sem azok.
Mondom feleségemnek: Naponta várom, hogy megérkezzen az oltásról szóló levél. Egyszer csak meg fog jönni, egyszer csak beoltanak valamelyik vakcinával, s gondolod, hogy akkor boldog leszek? Most borítékolom, hogy nem. Pusztán egy szükséges rosszon leszek túl, hogy esélyem legyen még élni. Ha ugyan nem késik az oltás túl sokáig.  
„Húzd meg ereszd meg!”-et játszanak velünk, polgárokkal. A kormány listázza az oltási sorrendet, a balos polgármesterek pedig próbálják ellehetetleníteni a beoltást. Nem részletezem. Régi a téma.
56-ben járta az át- és átírt falfirka:
Éljen Kádár!
Ne éljen Kádár!
Féljen Kádár!
Ne féljen Kádár!
Miért ne féljen Kádár?
Van még kérdés?   
Ma bejelentette OV, hogy a fidesz kilép a néppártból. Kissé furcsállom, hogy a kdnp nem tart vele.
Hogy mivel fog ez járni, kétesélyes. Mindenesetre jól mutatja, hogy OV nem fél a kihívásoktól. Inkább természetes közegének tartja a folyamatos megmérettetést.
Két napja meghallgattam a Kocsis Zoltánra emlékező 50 perces, kiváló dokumentumot. Sokan méltatják a kétségtelenül zseniális zenészt, helyesebben zenei zsenit, s a kihívásokról pattan ki agyamból Szvjatoszlav Richter megjegyzése, amely kb. így szól: Tüskés természete volt Kocsisnak, indulatosan vitázott, majd telt-múlt az idő, s végül mindig beigazolódott, hogy neki volt igaza.
Még erre a témára hajaz az egykori egyik kiváló angol futballista megállapítása az angol-német focimérkőzésekről: Minden esetben az valósul meg, hogy fej-fej mellett küzd a két csapat, majd 90 perc elteltével a németek győznek.          
Akkor most ennyi.