Mickey webnaplója

Annyira jó, hogy változtatás nélkül bemásolom Deske posztrészletét:
„Megkért, villamosozzam körbe a várost, ajándékaival a rokonoknak. (Autóval Pesten ilyenkor nem.) Halkan fogcsikorgat.
Reméltem, ebből végleg kiöregedtem.
És akkor fölrémlett.
A SZERETET MINDENKOR SAJÁT AKARATUNK FÖLADÁSA.
Legyen meg a te akaratod.”
***
Elhunyt barátunktól kérdezték, hogy mi kell a jó házassághoz? Mire ő: Nyelni, nyelni és nyelni. Azt már csak én teszem hozzá: Remélem, hogy oda-vissza értette.
***
A nyelésről asszociálom, hogy nyelnék már édest is, de valahogy ebben az adventben az nem akaródzik, mert nagyon kívánatos volna az eredményes fogyás. „Majd lesz az még, ha véget ér a kín.” Már csak tizennyolc kilót kellene magam mögött tudni. Hála Istennek, nyolc már lement. Jótékony hatásait érzem is (könnyebb mozgás, mélyebb légzés, nagyobb mozgékonyság, a ruhadarabok szorításának megszűnése, cipőmbe beleugrok). Remélem a tisztességes, eredményes folytatást.
***
Mivel kint esik és szürke minden, a lakásban űzöm a sétálást (megfogadtuk, hogy karácsony előtt már nem mozdulunk ki innét). Naponta egy órát mászkálok, mint a tigris a vasrácsos ketrec mögött. Remélem, hogy tekintetem nem olyan szigorú, mint a nagymacskáé.
***
Utoljára Dohnányi változatát akartam megjeleníteni a Hull a pelyhes nótájára, se a klip a következő feldolgozásra, egy babysitter-nótára váltott. Mégis többen meglájkolták. Vajon belehallgattak? Vagy legalább feltűnt nekik, hogy nem stimmel a zene az elvárthoz képest? Gyanítom, hogy csak a rutin nyomatja meg a lájk-gombot. Kinek van türelme egy komolyzenei felvétel végighallgatására, amikor  másodpercenként nonstop záporoznak rá az új információk.
***
Három erős Prokop-mondat:
- A művész az elsőszülött, az esztéta (kritikus) csak belőle él.
- A jól megfestett csendélet különb a negédes szentcsaládnál.      
- Legtöbb hívőnek a vallásossága csak babona. (Mivel pap is volt, ő tudta, hogy miért jelenti ki.)
És egy pozitív megállapítása:
- A boldogság lehetőség arra, hogy hosszabb ideig kedvére élhessen valaki.
***
Zene. Utoljára a francia dalocska. J. Ch. F. Bach: G-dúr variációk)
https://www.youtube.com/watch?v=Hd-LfdfiYyw

Kertész Imre: Minden nyelvnek, minden népnek, minden civilizációnak van egy domináns Én-je, amely a világot regisztrálja, uralja és ábrázolja is. Olyan alany ez az állandóan munkálkodó kollektív Én, amellyel egy nagy közösség – nemzet, nép, kultúra – több-kevesebb sikerrel, de általában véve azonosítani tudja magát.  Lám, milyen plasztikusan fogalmazza meg K. I. a nemzeti identitás mibenlétét, fontosságát. Ne veszítsük el soha.
***
Közeledünk az ünnephez
Olvasom, hogy dec. 21. Sztálin születésének a napja. Valahogy nem stimmel. Utánanéztem a Google-on. Valójában dec. 18-án született.
Közeledünk az ünnephez. Közeledünk a misztérium csendes és nyitott elfogadásához. Erre biztos jó az „ebzárlat”. Nagyobb a csend, kevesebb az ajándékok utáni hajkurászás. Végtére rá kell döbbennünk, hogy nincs nagyobb ajándék, mint ha egymásnak vagyunk ajándékai. Erre meg kell érni. Ferenc pápának a Szent József évet meghirdető levelében így fogalmaz: Szent „József boldogsága nem az önfeláldozás logikájában, hanem az önajándékozás logikájában rejlik. Sosem látunk ebben a férfiban frusztrációt, hanem csak bizalmat.” Nem játssza el a mártír szerepét, hanem ajándékává válik övéinek. Ez a legtöbb, amivel készülhetünk az ünnepre, amit tehetünk a Kisdedért. Nyitunk egymásra, nyitunk, s felfedezzük a többiek értékességét. Bízunk benne, hogy általunk is sikerül kapcsolataink embereinek megvalósítaniuk Isten róluk szövött tervét.
Ez felszabadító és örömteli.
***
Karácsonyra tőlem a baptista gyerekdalt kaphatják a gyerekek, az unokák. A többször elénekelt dal egyre gyorsuló módon adandó elő. Ezt szeretik a gyerekek. Ide csak a szövegét tudom tenni ismételten:
„Nincsen egyedül a szívem többé, glory alleluja           
velem van az ég Ura mindörökké,  glory alleluja
Jézus, hajnalcsillag, glory alleluja
Jézus, hajnalcsillag, glory alleluja
***
A Jupiter-Szaturnusz konstellációja most van topon. Mit sem látunk belőle. Hetek óta felhős az ég. Takarja a napot, takarja a betlehemi csillagra hajazó jelenséget.
Nem mutatja magát, s mi tudomásul vesszük, hogy ebből egy életre kimaradunk. A fiatalabbak még megérhetik a legközelebbi együtt állást, mi már nem. A kabaré embere jut eszembe, aki nem utazott sehová, hanem ezt hajtogatta: „Na és! Megnézzük videón.”
Bevallom, én már láttam egy francia fotón. Tényleg egymás fényét erősíti a két bolygó.
***
Zene. Dohnányi, Változatok egy gyermekdalra
https://www.youtube.com/watch?v=V9pPN6b7488                                        

Pandémia idején mit tehet az ember. Kirándul. No, nem Pandémiába, mert az odakint van, csak ide kirándul Lőpormalmiába.  Ha van helyben futás, és van helyben járás, akkor kell lennie helyben kirándulásnak is. Nos, ez utóbit gyakorlom naponta. Ki mondta, hogy ez csak sétálás? Lehet, hogy fiatalabb korúaknak tényleg az ez a fel-alá mászkálás, de az én koromban már ez is valami. Mit kirándulás? Túra. Felmászok időnként a szőnyegre, fel a küszöbfára, s letekintek magam elé. Mit látok? Macskákat. Pormacskákat. Megsemmisítem őket. Oda valók a szemétgödörbe.
A terepen jól esik a mezítláb járás. Megelőzi a harántsüllyedést. Keletről indulok a csillagtúrára. Benézek az északi fertályra, majd vissza a kiindulási ponthoz. Minden régióban kilátókat találok, és minden kilátó tele van fényes csillagokkal. Utamat megszakítom egy rövid pihenő erejéig a fehér jelzés mentén lévő kiöblösödésnél. Egy pillanatra leülök az erdélyi fából készült alkalmatosságra, és konstatálom, hogy a szomszédban étterem van. Korai még az időpont. Mivel kész étel nincsen, folytatom utamat nyugatra. Egy éles jobbkanyar után benézek az északi helységbe, s örülök neki, hogy nem esik, bár igen borús az idő. Vissza a fehér jelzésre. Tovább menve nyugatra, ismét lekanyarodom délre. Átmenetileg nem látok semmit, amikor a barlanghoz érek. Nem tudom, a fülem zúg-e, vagy netán távolból valamilyen géphang duruzsol a fülembe. Mindegy is, visszakanyarodva elmegyek a zuhogó mellett. Időnként hallom a víz lezúdulását. Mintha volna ott valaki. Inkább folytatom a csillagtúrát.
Most délre egy hatalmas tisztáshoz érek. Gyönyörű a kilátás, egy kilépő korlátja véd attól, hogy le ne essek a szakadékba. Legalább tíz méter mélység tátong alattam. Ahol állok, biztonságos. Nem áll fenn a veszélye annak, hogy lezuhanok. Megcsap a friss levegő. Nagyokat szippantok belőle. Látómezőmben különféle madarak jelennek meg. Rigó, dolmányos varjú, szajkó, tőkésréce, galambcsapat és sirály is. Nem tudok betelni különféle stílusú repülésükkel. Elgyönyörködöm bennük. Majd eszembe jut, hogy a szomszéd már Pandémia, s nem akarom vele összeszűrni a levet. Egy alkalommal láttam, hogy kis denevérek szelték át Pandémia légterét. Lehetséges volna, hogy ők Lehelnek ránk halált hozó lehelettel?
Hátat fordítok inkább a látnivalóknak és visszatérek a határról a biztonságosabb Lőpormalmiába. Most északra megyek, majd a keletnek forduló fehér jelzést követem. Az út kövezett. Vigyázok arra, hogy a lapos köveken el ne botoljak. Így érek vissza a keletre lévő kiindulóponthoz.
Itt megpihenek, mert – mi tagadás – alaposan elfáradtam.             
***
A nóta szövege: „Erdő mellett estvéledtem. Subám fejem alá tettem.”
Én meg kérdem: És mivel takarództál, ha subád a fejed alá tetted?
***
Zene. J. Haydn, 94. szimfónia (Üstdob szimfónia), második tétel. https://www.youtube.com/watch?v=3Dct_50FyoE

Kodály: „Nincs olyan egyéni eredetiség, amely nem gyökerezik valamely nemzeti eredetiségben. Nemzetközi érdeklődésre annál inkább tarthatunk számot, minél magyarabbak vagyunk.”
A mester e két mondatából válik érthetővé, hogy miért nem kap érdemeinek megfelelő rangot a világ zeneművészetében. Ő magyarként éli meg emberségét. S ettől karakteres.
Ha gamelán zenekart halluk, tudjuk, hogy hol vagyunk. Ha dobkórust hallunk szólni, bonyolult képletekkel, tudjuk, hogy hol vagyunk. Ha jódlizást hallunk, ugyancsak tudjuk, hogy hol vagyunk.  Ezzel szemben a világzene innen is, onnan is csipeget, és már nehéz követni, hogy hol keletkezett s mit fejez ki. Lehet, hogy jól hangzik, de gyökértelen.
Nézzünk szét az egyéb területeken. A balatoni sárga-zöld színkombinációjú házakat látva tudjuk, hogy hol vagyunk. A faragott székelykapukat látva tudjuk, hogy hol vagyunk. De az iparművészeti Múzeumot látva is tudjuk, hogy hol vagyunk. A ma építészeti alkotásait látva, nem tudjuk, hogy a földgolyónak melyik részén tartózkodunk.
Nem azt mondom, hogy építsük fel a nagy falat magunk köré, de azt igen, hogy az idegennyelvi hatásokat asszimiláljuk saját nyelvünkbe. Ez meg is történik általában. Igaz, hogy a computer kapott magyar nevet, de a számítógép mellett elmegy a komputer is. Igaz, hogy volt törekvés az emailt magyarítani. Többé-kevésbé  el is terjedt a villámposta és a drótposta név, de ha valaki emailt küld, azt is megértjük. Meghonosodott a fájl szó is. Összetett szavunkká lett a fájlnév, és a toldalékolással beékelődtek a műszaki szavak: printelünk és szkennelünk, ha kell.
Ezt kellene tenni az élet minden szegmensével.  Építkezzünk magyarul, legyen saját stílusa minden termékünknek, minden dalunknak, minden szokásunknak. Ha valaki hozzánk látogat, nem gondolnám, hogy azért érkezik, hogy éppen olyan benyomások érjék, mint otthon. Inkább azt hiszem, hogy a magyar kultúra értékeivel szeretne ismerkedni. Rajtunk áll, hogy megadjuk-e ennek az esélyt.
***
Maszk-készítők. Felhívom a figyelmeteket arra, hogy érdemes mintadarabokat eltenni a legkülönfélébb maszkokból. Egyszer még kiállítási tárgyakká fognak előrukkolni. Minden magára  valamit adó cég saját emblémás maszkkal rukkolt ki. Mivel a használt maszk fertőzhet, új maszk példányokat lenne érdemes összeszedni. Tehát nem a sebészeti egyenmaszkra gondolok.
Maszkra fel! Különösen is érdekes lehetne a tréfás megjelenésű maszkokat begyűjteni. 
Az én fantáziám nem terjedt ki az érdekesség szempontjára, bár egyik maszkomra ráírtam, hogy
HÜLYE COVID-19!
***
Napi egy-másfél órát sétálok. A lakásban. Entlang. Rájöttem, hogy nem egyformák a lábaim. Az egyik jobb, mint a bal.
***
Plébánosunk megelőlegezte, hogy szép karácsonyunk lesz. Mert ne feledjük, hogy velünk az Isten! Emmánuel. Felidéződött bennem egy baptista gyerekdal, amely nagyjából erről szól:
Nem lesz egyedül a szívem többé. Glory, alleluja. Velem van az ég ura mindörökké. Glory, alleluja. Jézus, hajnalcsillag. Glory, alleluja, Jézus, hajnalcsillag. Glory, alleluja.
***
Zene.
Most nagyon lazára veszem. The  Golden Gate Quartet: Rock my Soul. Ringassa lelkemet
https://www.youtube.com/watch?v=FGjMNha2feo

Hull a pelyhes fehér hó, legalábbis a papírforma szerint kellene hogy hulljék. De ha már nem teszi, legalább ismerkedjünk meg e dallam igaz történetével, mely olyan fényes karriert futott az évszázadok során. A dallam egy 18. századi francia pásztordal, amely később szöveget is kapott (Ah! vous dirai-je, maman.). Magyar szövegét Rossa Ernő írta. A dallamot egyebekben Mozart tette ismertté, de még számos klasszikus feldolgozása született: Így pl.
- J. Ch. F. Bach, G-dúr variációk)
https://www.youtube.com/watch?v=Hd-LfdfiYyw
- J. Haydn, 94. szimfónia (Üstdob szimfónia), második tétel.
https://www.youtube.com/watch?v=3Dct_50FyoE
- C. Saint-Saëns, Az állatok farsangja: 12. t. Őskövületeket ez a dal ihlette, bár alig ismerhető fel.
- Dohnányi Ernő, Változatok egy gyermekdalra
https://www.youtube.com/watch?v=V9pPN6b7488
***
A családi krónikába illik, hogy K. Gyöngyi, aki a közelünkben lakott, és kiváló zongoraművész is volt, Mica fiúnak a kedvéért egyszer zongorához ült, és előadta a Mozart-variációkat. A kezében volt és a fejében. Kotta nélkül és gyakorlás nélkül muzsikált. M. már nem emlékezik az eseményre. Én azonban igen. Most megismétlődött a zenélés. Saját fia adta elő, aki még csak néhány hónapja trombitál. Nagyon magabiztos volt fellépése, láthatóan felvillanyozta a siker.
***
vicc: A metró megállóban megszólal a hangosbemondó: „Kérem kedves utasunkat, hogy hagyja el a biztonsági sávot…. … Nem arra!!!”
***
s most abbahagyom a posztolást, mert péntek este van, a Virtuózok gálaestje. Bár nincs kedvemre a nagyon elmaszkírozott külsőségekbe mártott dizájn, viszont a jó zenét szeretem. Az eredményhirdetést nem várom meg, amikor is az erre felkért személy egy krimi feszültségét felidézve hirdet győzteseket. Valahogy így:  a győztes neve nem más……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………(fél perc múlva) mint Gipsz Jakaaaaaaaaaaaaaab.  Nem az én stílusom a műbalhé.  
*** 
Zene.
Mondanom se kell, hogy Mozart. Hull a pelyhes variációk.
https://www.youtube.com/watch?v=dNy-xZLSbUM

- Szent Ferenc int egy testvérnek: Gyerünk prédikálni!
Hazatérve csodálkozik a fiatal barát: Senkihez se szóltunk egy szót se!
Az élet maga a beszéd – hangzott a fejbe kólintó figyelmeztetés.
- Tanulhatunk a dusnoki bunyeváctól is, aki, míg szakadt az zápor, így szólt: Mi csak a tetőről gondoskodjunk.
- Tanulhatunk Prokoptól is, aki Szt. Ferenc nyomán a pénzt az ördög ganajának tartja. Így ír: A pénz kényes szerető, elvárja a vele való törődést. Tartogatva elöregszik, bankban devalválódik, befektetése elsikerülhet, az érte épített villát kirabolhatják, a könyvkiadás során elúszik. A pénzforgatás turkálás a tehéntrágyában. Majd hozzáteszi: Én könnyen hárítom, de mit csináljon az, akinek vajas kenyérért könyörögnek gyerekei...   
- Tanulhatunk a Pireneusokban nyáját terelő pásztortól, akivel a püspök szóba elegyedett a réten. Havazásra állt az idő. A pásztor kérdésre elmondta, hogy csak délután fog esni. A püspök megjegyezte, hogy milyen jó, hogy pontosan tudja, mitől változik az időjárás. Míg így dicsérte a pásztort, az hárította: Nem, atyám, reggel meghallattam a meteorológiai jelentést.  
***
Az egyik keresztrejtvényben találkoztam ezzel a szófordulattal: Illa berek, nádak erek.
Kisgyerekként is ismertem, de bennem így rögződött: Illa berek, nád a kerek. Ugyan nem értettem, hogy mi jelentősége van annak, hogy a nád kerek. Miért nem inkább hosszú vagy hajlékony? Sokat nem töprengtem rajta, mert mindjárt az első szó sem bírt értelemmel: Illa. Mi az, hogy illa?
Abban maradtam magamban, hogy hihetőleg nem jelent többet, mint az ingyom-bingyom táliber, tutáliber máliber vesszőcske.
Az emlegetett piktortégla barlangban énekeltük (Sz. I. rögtönzött dallamára?) a 129. zsoltár részletét, amelyet Sík Sándor műfordított. „Lelkem eseng az Úr után, jobban, mint éji őr a virradat után.”
***
Sajnáljatok. A könyv, amelyet olvasok kilencven deka. Épp elég megtartani.
***
- 60 éve ezen a napon hunyt el apánk, és 20 éve anyánk. Nyugodjanak békében!
- A most olvasott könyvem 90 dekás. Elég fárasztó megtartani.
- Fegyvergyárat épít hazánk. Nagyon nem örülök neki. Biztos, hogy erre van szükségünk. Sose kerüljenek bevetésre a gyilkológépek, lőszerek.
***    
Zene.
Soha nem volt még ilyen áldott éj. A változatosság kedvéért ez egy angol eredetű nóta.    
https://www.youtube.com/watch?v=kxrzi2Ay_Nk

Miért fotózzunk? – olvasom a kérdést a FB-on. A kérdés nincs egyedül. Számos hasonló kérdés él.
Miért mászkálnak a sziklamászók a szirtekre? Válasz: Mert vannak hegyek és sziklák.
Miért mennek a tóba a kacsák? – kérdi a kotlós, amelyik kikeltette őket. És nem kap választ.  
Miért kell olvasni sokat? Mert vannak könyvek. Mert élénkíti a fantáziát. Mert megszűnőben a szájhagyomány, viszont nagyon sok a leírt anyag.
Magam olvasok és fotózok. Mert van könyv, és van fotótéma, no meg majdnem mindent tudó kamerám.
Most pl. akartam fotózni, ha már az utcán járok, de valahogy elmaradt. A kilós gépet nem akartam cipelni, a kicsi meg töltőn volt. Visszatértem Prokopomhoz, aki ezt írja: A hatvanéves az elromlott játékautóhoz hasonló. Lökni kell, megától nem jár. Elpattant a rúgója… A nyugdíjas naponként figyeli, s fogadja kellemtelen sorakozó vendégeit. Csöng egész nap a füle. Nekem kezd kilottyanni a leves kanalamból, szomszédom süketségem miatt már harmadszor ismétel, elsietnek mellőlem a fiatalok, az ebédlőben hagytam a szobakulcsomat. 
Azért figyelemre méltók ezek a mondatok, mert a nálam idősebbek elém élik az életet. A leírt mondatok türelemre intenek saját sorsomat illetően. A kórtünetek kortünetek egyben. Nyugi, nyugi…
***
Levittem a kocsit gumicserére. Jöhet a tél, jöhet a hó, nem csúszik alattam a 80 ló(erős kocsi). Bár itt csak utal a vastag felhőréteg a havazás esélyére, de +8 fokban ez csaknem lehetetlen. Bezzeg az USA-ban. A küldött fotók mutatják, hogy Newark-ban más vastag a hótakaró.
Ha marad a borús idő, a 800 év óta először előforduló planéta konstellációt nem fogjuk 21-én látni. Legfeljebb képeket arról, hogy máshonnan hogyan látszott.
Reggel trombitás ébresztőt kaptunk. Levi unoka (9) fújta el társával az iskolában a Hull a pelyhes fehér hó c. örökzöldet. Mondom feleségnek: A trombitás angyalt idézi a kis ártatlan. Olyan összeszedetten olyan ünnepélyesen fújta.
Egy hét múlva szenteste. Jó ötven éves élményem, hogy a Regnum színeiben talán Budaőrs mellett az elhagyott piktortégla barlangba jöttünk össze karácsonyt ünnepelni.
Először is rettenetes hideg volt.
Másodsorban Isi sógor fején megsérült, amikor lebocsátkozott a barlangba.
Harmadszor: mindenki hacukája krétaporos lett a krétás falak miatt.
Negyedszer: ott énekeltük gitárkíséret mellett a Vigasságos, hangos, nagy örömünk támadt k. nótát. Ez az ének szabályos egyházi dal, csakhogy mi a szokásoshoz képest másfélszeresre vettük a tempót, ettől kedvesen vidám és pattogós lett.
***
Zene. Természetesen a Vigasságos, hangos, nagy örömünk támadt dallam, persze a szokott lassabb ritmusban. Kívánom, hogy ragyogjon fel immáron mindnyájunknak Isten irgalmának fényességes napja.   https://www.youtube.com/watch?v=dXnChE8n1GI     

Szerdán jó napunk volt. Még az se tudott letörni, hogy valamiért reumás tetű tempójában töltött be a máskor oly fürge internet. Úgy döntöttem, hogy nem veszem tudomásul. Kikapcsoltam a gépet, mintegy igazolásul, hogy nem érdekel, ha soha többé nem indul el a masina tisztességesen. Egy gonddal kevesebb. Volt élet az internet előtt, s lesz utána is. Visszafeküdtem aludni. Hajnalban roráte, utána kissé elbóbiskoltunk. Álmomban folyt a vécé, és nekem kellett volna megszerelni. Ám ennek az új fajtának a lelkét nem ismerem. A dolog aztán rendeződött. Felébredtem.
Sétálni nincs kedvünk. Szürke minden.
A fogyásom megállt. További szigorításoknak kell jönnie, mert már most érzem jótékony hatását hét kiló leadása után. Hosszabbakat tudok lépni, több levegőt kap a tüdőm, s a séta sem merít ki. Tücsi  szunyókálni szokott délben. Alvása másfél óráját töltöm azzal, hogy fel-alá sétálok a lakáson keresztül. Rohanni nem, de sétálni tudok kitartóan. Ettől is jó fejleményeket remélek.
***    
Most iderakok egy történetet, mert ami jó, az jó. A sztori nem új, már találkoztam vele az interneten, de most én is megosztom annak ellenére, hogy (szívgyógyászati céllal) egy órás rekeszizom rángást nem vált ki:
Egy férfi négykézláb tolat be a pszichológus rendelőjébe. A pszichológus próbája a helyzetet kedélyesre venni:
- Á, nézzük csak, mink van nekünk? Egy kedves kiskutyánk?
Az egyén a szekrényhez húzódik, és különös tekintettel néz fel rá. A pszichológus tovább próbálkozik:
- Lehet, hogy nem is kutyusunk van, talán egy ... cicánk?
Az egyén hirtelen visszatolat az ajtóhoz.
- Aha, ez egy aranyos kis nyuszika!
- Uram, ha nem hagyja ezt abba, nem fogom beszerelni az internetkábelt!
***
Hát ez csakugyan jobb, mint a sündisznó esete, aki zavartan azt mondta: - Pardon! – és leszállt a drótkeféről.
***
Ki kellene találni, hogy melyek a legkacagtatóbb filmek, hogy csakugyan segítsenek helyre rángatni megbolydult szívemet. Szerintem működnie kell a dolognak. Persze az úgy van, hogy társaságban jobban megy a nevetés is (vö. röhögőgörcs). 
***
Zene. Arany szárnyú angyal (Régi francia dalocska) https://www.youtube.com/watch?v=zG57vuT4kRk

Többnyire a zseni is mások gondolatait használja, sajátja jó, ha eléri a néhány %-ot. A közönséges ember még ennyit sem mondhat magáénak. Így fordulhat elő, hogy megörül – megörülök –, amikor valami értékesre találok olvasás közben. Szabó Feri Bergsont idézi, s számos kitételéből egyet idemásolok.
„Az igazat megvallva, ha biztosak lennénk, abszolút biztosak abban, hogy van halhatatlanság, (survie), nem is tudnánk másra gondolni. Az élvezetek elmaradnának, de vértelenek és színtelenek lennének, mivel intenzitásuk csupán a rájuk fordított figyelemtől függ. Elhalványulnának, mint maga a lámpa fénye a felkelő Nap előtt. A gyönyört elhalványítaná az öröm.”
Igen, igen, bizonyára. Nincs egyedül ez a kijelentés. Mária egy régi üzenetében kis tanítványainak azt mondta: Ha tudnátok, hogy mennyire szeretlek titeket, sírnátok a boldogságtól. Hát igen. Rejtőző a mi Istenünk, rejtőző a transzcendens valóság is.
Ám olykor átér az immanens világra is. Mindjárt mondom, miért.
- Napok óta zúg a fülem, nem kicsit, és egyre bosszantóbban. Van egy alaphang, nagyjából az Esz-hang magassága.  Visszatérően meg szokott szólalni egy másik, egy sziszegő zúgás, nyomatékosítva szívverésem ritmusával. Erre jött rá egy pocsék – leginkább utcazajra emlékeztető – búgás, amit nem tudtam kikapcsolni. Kb. du. háromtól estig tart a műsor. Most  befogtam az orromat és tüdőből átfújtam az Eustach-kürtöt. Alábbhagyott a városi zaj. Majd mikor úgy éreztem, hogy kezd visszatérni, megint átfújtam. Erre abbamaradt a sorsrontó erős búgás. Azért írom ide, mert lehet, hogy másokon is segít egy ilyen beavatkozás. Nekem eddig abbamaradt, hála Istennek! Rásegített még a füleim két oldalról tövének benyomása. Még korai tartós sikerről beszélni, de a remény hal meg utoljára.
- Egy másik területen is megpróbáltam magamat. A lakásban sétáltam csaknem másfél órát. Arra voltam kíváncsi, hogy képes vagyok-e a hosszú tespedés után tartósan mozdulni. Úgy tűnik, igen, de csak a saját tempómban.
- Egy harmadik gyakorlatot a román szekuritáte fogvatartottja, a jezsuita Godó Mihály tette közzé. Elmondta, hogy rendetlenkedő szívére nem kapott semmilyen gyógyszert. Ezért naponta egy órát hangosan nevetett. A rekeszizma rángásaitól lassan helyreállt beteg szíve. Meggyógyult. Arra gondolok, hogy a szívbetegeknek naponta egy órát kellene nevetniük, úgy hogy rekeszizmuk masszírozza szívizmukat. Egy-egy filmvígjáték naponta. Ha tényleg jó, akár unokákkal végignevethetnénk.
***
Másik Feri. Móra. A legélvezetesebb, amikor áttér a szögedi tájnyelvre.  A novella arról mesél, hogy miként történt 1830-ban Széchenyi szegedi látogatása, amikor is gőzhajóval érkezett a városba, ahol korábban soha nem láttak még ilyet. A parti sokaságot papjuk szólítja meg. „Mit szömlélködnek kendtök, embörök?” Majd ugyanő eligazítást tart az emböröknek az „elmemíves szerkeztetésről, aminek gépelye van”. A helyi piaristák meghívják a grófot „csak egy kis hirtelen-hamar-jóra”, mert nem tudtak a látogatásról korábban. A szájtátik a parton megjegyzik a hajóról: „úgy kapari a kereke a vizet, mint a kutya”. Móra stílusa egyébként is finom humorral van átszőve. Szeretem olvasni.
***
Zene. Ha Esz, akkor a K 543. Esz-dúr szimfónia. Mozarté. IV. presto-tétel.
https://www.youtube.com/watch?v=HRMpeW7K3lQ

Többnyire a zseni is mások gondolatait használja, sajátja jó, ha eléri a néhány %-ot. A közönséges ember még ennyit sem mondhat magáénak. Így fordulhat elő, hogy megörül – megörülök –, amikor valami értékesre találok olvasás közben. Szabó Feri Bergsont idézi, s számos kitételéből egyet idemásolok.
„Az igazat megvallva, ha biztosak lennénk, abszolút biztosak abban, hogy van halhatatlanság, (survie), nem is tudnánk másra gondolni. Az élvezetek elmaradnának, de vértelenek és színtelenek lennének, mivel intenzitásuk csupán a rájuk fordított figyelemtől függ. Elhalványulnának, mint maga a lámpa fénye a felkelő Nap előtt. A gyönyört elhalványítaná az öröm.”
Igen, igen, bizonyára. Nincs egyedül ez a kijelentés. Mária egy régi üzenetében kis tanítványainak azt mondta: Ha tudnátok, hogy mennyire szeretlek titeket, sírnátok a boldogságtól. Hát igen. Rejtőző a mi Istenünk, rejtőző a transzcendens valóság is.
***
- Napok óta zúg a fülem, nem kicsit, és egyre bosszantóbban. Van egy alaphang, nagyjából az Esz-hang magassága.  Visszatérően meg szokott szólalni egy másik, egy sziszegő zúgás, nyomatékosítva szívverésem ritmusával. Erre jött rá egy pocsék – leginkább utcazajra emlékeztető – búgás, amit nem tudtam kikapcsolni. Kb. du. háromtól estig tart a műsor.  Próbáltam ezt, azt. Semmi. Egyszer csak befogtam az orromat és tüdőből átfújtam az Eustach-kürtöt. Alábbhagyott a városi zaj. Majd mikor úgy éreztem, hogy kezd visszatérni, megint átfújtam. Erre abbamaradt a sorsrontó erős búgás, hála Istennek! Segített még a füleim tövének két oldalról való benyomása... a remény hal meg utoljára.
- Egy másik területen is megpróbáltam magamat. A lakásban sétáltam csaknem másfél órát. Arra voltam kíváncsi, hogy képes vagyok-e a hosszú tespedés után tartósan mozdulni. Úgy tűnik, igen, de csak a saját tempómban.
- Egy harmadik gyakorlatot a román szekuritáte fogvatartottja, a jezsuita Godó Mihály tette közzé. Elmondta, hogy rendetlenkedő szívére nem kapott semmilyen gyógyszert. Ezért naponta egy órát hangosan nevetett. A rekeszizma rángásaitól lassan helyreállt beteg szíve. Meggyógyult. Arra gondolok, hogy a szívbetegeknek naponta egy órát kellene nevetniük, úgy hogy rekeszizmuk masszírozza szívizmukat. Egy-egy filmvígjáték naponta. Ha tényleg jó, akár unokákkal végignevethetnénk.
***
Másik Feri - Móra. A legélvezetesebb, amikor áttér a szögedi tájnyelvre.  A novella arról mesél, hogy miként történt 1830-ban Széchenyi szegedi látogatása, amikor is gőzhajóval érkezett a városba, ahol korábban soha nem láttak még ilyet. A parti sokaságot papjuk szólítja meg. „Mit szömlélködnek kendtök, embörök?” Majd ugyanő eligazítást tart az emböröknek az „elmemíves szerkeztetésről, aminek gépelye van”. A helyi piaristák meghívják a grófot „csak egy kis hirtelen-hamar-jóra”, mert nem tudtak a látogatásról korábban. A szájtátik a parton megjegyzik a hajóról: „úgy kapari a kereke a vizet, mint a kutya”. Móra stílusa egyébként is finom humorral van átszőve. Szeretem olvasni.
***
Zene. Ha Esz, akkor a K 543. Esz-dúr szimfónia. Mozarté. IV. presto-tétel.
https://www.youtube.com/watch?v=HRMpeW7K3lQ