Mickey webnaplója

Valami okból ma a barátság mint olyan került terítékre. Aki kifejtette nézeteit, elmondta, hogy mindig szeretett volna egy igai barátra szert tenni, de ez a vágya sose teljesült. Próbáltam meggondolni a hallottakat.
A barátság definíciója elég tág határok között mozog. Pl.: Szabad elhatározással megvalósított személyes kapcsolat. Alapja a kölcsönös rokonszenv és az arra épült értékelő szeretet, amely legtöbbször a nézetek és az értékelés azonosságában is megnyilvánul. Isten és az ember között is létrejön: A kiválasztottak egyúttal barátai Istennek. Jézus a barátjává tette az embert, megosztva vele a szeretetet, amelyet az Atyától hozott. Lényeges eleme: egymás jelenlétének és javának keresése, a kölcsönös jóakarat és a közelségből fakadó öröm – írja a Katolikus Lexikon. Alkalmas eszköz az elidegenedés ellen – teszem hozzá – és olyan érzelmekkel is átszőtt kapcsolat, amelyben a felek kölcsönösen tiszteletben tartják egymás véleményét, s egymás javát kívánják előmozdítani. A barátság többnyire azonos neműek között jön létre, tehát a szexuális vonzás kiesik értékrendjéből. Mégis hasonlít hozzá, mert ki nem mondott, meg nem erősített szövetség ez a felek között.
Nem először találkozom a barátságról szóló álláspontok ütközésével. Évtizedekkel ezelőtt baráti közösségünk egyik tagja szót kért és elmondta, hogy neki egyszer más majdnem volt egy barátja. Aki aztán megnősült és így odalett alakuló kapcsolatuk. Másik társunk felállt, körülnézett és kijelentette, hogy a jelenlévők neki mind a barátai. Mindnyájunkra barátként tekint. Én meghökkentem a két szélsőséges megfogalmazás hallatán, és megértettem, hogy a szó jelentéstartalma milyen széles skálán mozog.
Az orosz mese szerint az a barát, aki nem hagy cserben veszély esetén.
A közmondás így szól: „Ments meg, uram jó barátaimtól, ellenségeimmel majd csak elbánok magam is.” Kétségtelenül van ebben némi malícia, és óvatosság, no meg igazság is, mert egy másik  szentencia szerint huncut az ember, amíg meleg.
Ami a vegyes párosokat illeti, ugyan elképzelhető, hogy nincs bennük nemi vonzódás, de általában ki sem zárható. Hasonlatom szerint olyan egy férfi és nő között a barátság, mint a mágnesek közötti vonzás. Erő kell hozzá, hogy össze ne csapódjanak, és ez feszültségforrás.
Karinthy megfogalmazása hasonló: Ha bemegyek egy szobába, csak egy ember vagyok. De ha belép egy nő, akkor annyira válok férfivé, amennyire a nő nővé.
Igen. A viszony viselkedést vonz. Ez alól alig lehet kibújni, mert természetes (biokémia). Egyik akaratlanul is hódítani, másik imponálni akar.
***
Zene. Egy koloratúr szoprán. Mozart Varázsfuvola, az Éj királynője áriája.
https://www.youtube.com/watch?v=DXLXxXSLX2s

Sokak tapasztalata, hogy az év utolsó éjszakája épp olyan, mint a többi. Életérzésünk jottányit sem változik attól, hogy a naptárakat lecseréljük másikra.
Aki jól aludt, az az új évben is jól fog aludni.
Akinek testi bántalmai voltak, megmaradnak az új évben is.
Aki sorsával meg volt elégedve, ezután is meg lesz elégedve sorsával.
Akinek csikorogtak a csontjai, ezután is csikorogni fognak.
Ami változás, talán annyi, hogy az ünnepnapi torlódások miatt felszaporodik az ember postája. Íme, megrendelt könyvekért kell felkeresnem a postát.
Megérkezett viszont a Fülesbagoly tavalyi előfizetési áron. Emlékezetem szerint 295 ft volt a lap ára. A januári számon 395 ft-ot találtam. Rendes emelés. Viccei elég csapnivalók, de nem is azért szeretem. Kicsit köszörülöm rajta a memóriámat, a rejtvények fejtése által. Nem is értem, miért ragaszkodom olyan nagyon ahhoz, hogy szellemileg ne tunyuljak el. A hanyatlás elkerülhetetlen, legfeljebb elodázható.
Mostanság dúskálok olvasnivalóban. Még Karinthyt falom, de mellette Prokopot, Halász Piuszt is és jön az újabb könyvcsomag.
A pandémia ellen Deske szerint létezik egy ellenszer a svédeknél (ivermectin). Nem tudom, komolyan vehető-e? Amiért érdekel – hihetőleg együtt leszünk az iskolába járó Levivel, amikor itt lesz a ideje. Felvetéseim: Eddig se fertőzött senkit a családban, noha eddig is járt iskolába. Ha nekem kell elhozni kocsival, létezik fertőtlenítő lötty és maszk is. Meg kell bíznunk a köteles óvatosság eredményességében.
Aztán jön a vakcina. Az ilyen vagy az olyan. Tán csak elleszünk addig tünetmentesen.
***
Jégvakarással indult az év. De szép napos időre váltott. Majdnem lementem sétálni. Az ember hangulatára nagyon jó hatással van a napsugárzás.
Biztos sok költőt megigézett már. Nekem ilyen alkalmakkor Weöres S.: Téma és variációk c. verse kattan be. Csak a témát idézem: „Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik.”
Van nálunk is árokszél, vannak kutyát sétáltatók, s bizony-bizony rabok is előfordultak nyáron, akik fűkaszával tették rendbe az árokszéleket. Hogy nótáztak volna, azt nem hallottam. Leginkább tízóraiztak, amikor arra jártam. Délután pedig beültek a rabkocsiba.
***
Ahányszor nappalink falára vetek pillantást, két egymást keresztező faágon nyugszik meg tekintetem. Unokáink csinálták nekünk. Az ablak felőli Levitől, a másik Domitól. Amikor kaptuk, mindkét keresztet odatettük, ahol most is állnak.
Dicsértem Leviét, de Dominak se maradtam adósa:
- Domika, a te kereszted is aranyos.
Domi meglepődött:
- Nagypapa, az nem kereszt, hanem egy repülő.
Ah, so! – válaszoltam.
***
Zene. Orff, Carmina Burana részlet.
https://www.youtube.com/watch?v=PJNp5UKRtbQ
       
  

Szilveszter napja a nagy fogadkozásoké. Hogy jól tettem-e, nem tudom, de évekig kerültem a fogadkozásokat, mondván: Nem kezdek új életet, még a régit se fejeztem be. Most már visszafogottabb vagyok, de most is kerülöm az obligát formulákat.
Kell-e pogácsát enni? Kell-e megvárni az éjfélt? Kell-e pezsgőt inni? Kell-e a himnuszt énekelni? Kell-e meghallgatni a köztársasági elnök beszédét? Mindezekre és még más szokásokra is csak azt mondom. Szabad, de nem kötelező, kivált, ha jobbat tudok nála.
Karinthy írt Hogy van? címen egy krokit erről a közhelyes kérdésről. Próbálta is megválaszolni. Elsőnek egy hosszas prédikációt részletez, mely a kérdésre elvileg válaszolható volna, de hát ki fogja meghallgatni? Aztán rövidebbre fogja. Idézem:
„- Köszönöm, jól – mondtam röviden.    
- Na, na, szo, szo – mondtam kedélyesen.
- Lassan, lassan – mondtam savanyúan.
- Ezer forinttal lehetne segíteni rajtam – mondtam epésen.
- Egy koronáért megmondom – mondtam gorombán.
- Nem tudom – mondtam rejtélyesen.
- Mint szegény ember gazdag városban – eszeltem ki.
- Most nem tudom – mondtam –, de majd megtelefonálom, mihelyt engem értesítenek.”
Bizonyára nem ismerte a pszichológus viccet:
Két pszichológus találkozik. Az egyik megszólal:
- Látom, te jól vagy. Hát én hogy vagyok?  
***
Szilveszterkor a legtöbbször a BÚÉK hangzik el, részletesebben kifejtve:
Boldog új évet kívánok! Katolikus változata:
Bízzuk újra életünket Krisztusra! Nekem az erőltetett szórend miatt nem tetszett, egy jobbat találtam ki, de már rég elfelejtettem. Muszáj új játékosságokkal előhozakodnom.
Bolondos ugratásokkal éljünk közösen!
Boldog újdonságokat énekeljünk kórusban!
Bezzeg újjá építjük környezetünket!
Békés újszerű égboltra kukucskálhassunk!
Bennünk úgynevezett éden keletkezzék!
Betyáros úri évet kezdjünk!
Bájcsevegjünk úton évközben kedvünkre!
Biztos útjelzőnk életkedvet kínáljon! 
Baráti útitársunkkal élvezetes kirándulásokat!
Budai útra életkedvvel közelítsünk!
Búfelejtő útravalót éberen kívánok! 
                     Bizton unjátok éktelen kívánságaimat….

Két napja Ausztriából, ma hajnal előtt Németországból keresték mobilon feleségemet. Persze nem vette fel. Csak találgatjuk, hogy szexhívás volt, vagy unokás csalók akarták bepalizni.
Nem kéne már a trükkös zaklatásokat befejezni?
Nem kéne már a vírussal gerjesztett pandémiát abbahagyni?  
Nem kellene már a nemzetek egymásra uszítását abbahagyni?
Nem kellene már a világ kizsákmányolását befejezi?
Nem kellene a pénzszivattyú lyukát eltömni egyszer s mindenkorra?
Nem kellene leállítani a hamis reklámokat, amikkel kiimádkozzák az emberek  zsebéből vagyonkájukat?
Nem kellene már befejezni az emberek egymásra feszülését koholt vádaskodások alapján?
Nem kellene már befejezni az ún. political correct szirénhangok nyomatását?  
Nem lehetne elszegni a széthúzást az emberek között?
Csupa költői kérdés, amire kétbetűs a válasz: DE.
Legyen vége már, legyen béke már…
Olvasom Terence Hill életrajzát. Az az ember a béke szigete. Apja Assisi szentje, Ferenc életének legendáriumát olvasgatta gyermekeinek. Máig élnek benne a jóság epizódjai. Német feleségével több mint ötven éve él normális házasságban. Ritka jó kapcsolatot ápolt Bud Spencerrel (alias Piedone, alias Carlo Pedersoli). Megismerkedésük elég bizarra sikerült. Így emlékezik rá a kékszemű Terence: „Amikor bemutatták nekem Carlo Pedersolit, hogy ő lesz a partnerem, alig akartam hinni a szememnek. Azt gondoltam, mit akar ez az amatőr hájpacni: Biztosan két mondatot nem tud elmondani értelmesen. Aztán kiderült, ennél nagyobbat sosem tévedtem. Egy roppant művelt, sokoldalú, csupaszív ember, akit nagyon megszerettem, és a nézők is...”
Így is lehet.
Az év utolsó napján érkezett egy csomó vicc. Nem igazán jók, de a gesztus az.
Az év utolsó napján várhatóan megérkezik Prokop Péter 100. c. albuma, tele szép illusztrációkkal, róla való megemlékezéssel.
Az utolsó napot lencsefőzelékkel búcsúztatjuk, és ez lesz újév napján is ebédünk, mert marad elég, és a szokás is azt diktálja, hogy január elsején lencsét kell enni, mert az a pénzre emlékeztet. (Szerintem szamárság. A lencse igen csak az aprópénzre emlékeztet. Az pedig csaknem értéktelen. Laskát kellene enni, ha már bankókról álmodunk.) 
Én inkább Varga Joakim mondását ismétlem így az évforduló kapcsán:
Csak a humor és a nyomor el ne hagyjon!  
Estelle unokámnak pedig üzenem: Isten éltessen még igen sokáig jó egészségben, te drága!
***
ÉVVÁLTÁS
Ideát és
odaát
Te velem és
én veled
*** 
Zene. Álljon itt egy emberi méltóságot sugárzó mű: G.F. Händel, Sarabande  
https://www.youtube.com/watch?v=u-qHtYfktiQ  

Még idén belefért, hogy elolvassam Loyolai beszámolóját saját életéről. Hosszas unszolásra mondta el szerzetestársának, aki jegyzetelt, de mert rövidlátó volt, lediktálta egy írnoknak. Ám az utolsó sorokat már olaszul írta meg az, aki Szent Ignác közelében tartózkodott akkor, amikor a végére ért mondókájának. A Zarándok c. munka egy fantasztikus ember fantasztikus története dióhéjban.
Ignác (Inigo) nem jezsuitának született. Bőven világi életet élt, harcokban vett részt, a franciák várostroma során ágyúgolyó találta el, mindkét lábára megsérült, egyik lába szilánkosra tört. A tört részek pocsékul forrtak össze. Kérésére újra eltörték, újra illesztették, de akkor meg egy csontja kiállt. Inigo szerette a szépet, vállalta az őrült fájdalmakat, mert kérésére az izmot és a kiálló csontot eltávolították.
Lovagregényre vágyott betegsége alatt, de a Biblia és a Szentek élete állt rendelkezésére. Ezek lábadozása során teljesen átalakították életszemléletét. Istenhez fordult teljes valójával.
Beszámolójában kitér megtapasztalásaira, lelke rezdüléseire.
Szélsőségességek jellemezték életét.
Hol megnövesztette haját és körmeit, hol levágta őket. Hol volt hol aludnia, hol nem.
Megszakításokkal, de szinte egész életében böjtölt.
Számos esetben letartóztatják, ő soha nem fejt ki ellenállást ezek miatt. Rendre szabadul fogságaiból. Többször idézik az inkvizíció elé, sose ítélik el, jóllehet véleményét mindig bátran kinyilvánítja.       
Folyamatosan megalázkodik mások előtt.
Szinte folyamatosan koldul, hol eredménnyel, hol nem. Utóbbi esetek fokozzák nélkülözéseit.
Műveli magát, ahogy sikerül, s rossz lábával vándorol.
Hol a Szentföldön bukkan fel, hol Angliában, hol spanyol földön találjuk, hol Párizsban, Rómában.
Lelki antennája égi vezérlésű. Megtanul párbeszédet folytatni Teremtőjével. Még a rendalkotmány egyes kitételeihez is az Isten véleményét kéri ki.
Mivel sugallatokat kap a jövőjét illetően, sose fél átzarándokolni puskaporos területeken, ugyanis az ő idejében egymást érték a helyi villongások.
Nagyon sok alkalommal beteg. A nélkülözésektől, a fogyasztott ételektől kikészül a gyomra, vesekövek jelenléte nehezíti napjait.
Többször utazik kalandos körülmények között tengeren, de fizetni sose tud. Addig-addig keresi a megoldást, mígnem ingyen szállítják egyik kikötőtől a másikig. Ha pénzhez jut, nem sokáig birtokolja. Nagyon sokakon segít, miközben maga is nincstelen.
De nemcsak anyagilag. Lassan-lassan kialakul benne az a módszer, amellyel sokak épülését szolgálhatja: Összeállítja lelkigyakorlatos könyvét, amely évszázadok óta használt útmutató a megtérést elhatározók számára.
Elég gyorsan haladtam az olvasásban, mert a lábjegyzeteket jobbára figyelmen kívül hagytam. Azt vélem, hogy a lábjegyzetek összessége terjedelmesebb, mint a Zarándok szövege. A könyv olvasása érthetővé tette, hogy miért tudott egy új szerzetesrend berobbanni az 1500-as években a reformáció idején.
Loyolai Szent Ignác csakugyan fantasztikus ember volt, Isten fantasztikus embere.                
***
Zene. A Suscipe (Fogadd el, Uram!) Tolcsvay-szerzemény, amelyet Balás Bélának írt püspökké szentelése alkalmával.  Szövege Loyolai Szt.I..-tól: Fogadd el Uram, szabadságomat, Fogadd el egészen. Vedd értelmemet, Akaratomat és emlékezésem. Mindazt, amim van, és ami vagyok Te adtad ingyen, visszaadom Uram, visszaadok egyszerre mindent. Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed, csak egyet hagyj meg ajándékomul: Szeretnem Téged. Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel, S minden, de minden gazdaság enyém, Más semmi nem kell. https://www.youtube.com/watch?v=AYpBEOfCDwc
  

ŐK és MI, győztesek és vesztesek a címe Jobbágyi Gábor társadalomkritikát tartalmazó önéletírásának. A rendkívüli tömörséggel bő 100 lapon megírt kötetben a szerző azt igazolja, hogy akik 1945 előtt a polgári jómód részesei, vagy a gazdálkodók közül nyertesek voltak – és ezek száma nem kevés, számítása szerint kb. 8 mó –, 1945 után kifosztottakká, ellehetelenítettekké váltak. Valahogyan oly módon, amit Thatcher asszony úgy fogalmazott meg, hogy „az a baj a szocialistákkal, hogy időről időre kifogynak a mások pénzéből”. 
Jobbágyi professzor kortársam. Lényegét tekintve ugyanazokat a mellőztetéseket érte meg, amely oly sokunknak osztályrésze lett. Érdekes megfigyelése, hogy a vagyonukból kiforgatott, lakásukból, házukból elkergetett, kitelepített, mélyen megalázott emberek vagyona, ingatlana a politika csillagának változásával a pártvezetők és káderek zsákmánya lett, és mindmáig az ő birtokukat képezi. A vesztesekből lett győztesek mindmáig olyan előnyök élvezői, amelyek nem illették meg őket, és ma sem illetik meg. Zárt kasztjukon nehéz rést ütni, fogást találni. (Elég csak a színészegyetem napjainkban folyó praktikáira gondolni.) A győztesek máig kamatoztatják kapcsolati tőkéjüket.
Azt veti fel a szerző, hogy érdemes volna megkutatni a nagy polgári lakások eltulajdonításának a folyamatát és mértékét. Azt, hogy máig kik lakják a régi tulajdonosuktól elkommunizált ingatlanokat. Megjegyzi, hogy nemcsak a Gyurcsány-villa ilyen, hanem igen sok másik is van Budapest legfrekventáltabb részein.
Mondanom se kell, hogy egyszerre elolvastam az egész könyvet, amelyben a szerző kitér a kisgyerekkorában kezdődő nélkülözésekre, s tart az óvodában, iskolában, a hadseregben és a munkahelyein őt ért méltatlanságok felé.
Helyesen állapítja meg, hogy jó ügyekért akkor is harcolni kell, ha látszólag kudarcra vannak ítélve korunk Don Quijotéi. (Az ő esetében az 56-os sortüzek perei, abortusz-törvény körüli hercehurca, jogtalanságok a jogi világban.)
Persze tudhatta ő is, miként én is, ha másból, nem az általános iskolás énekkönyvünkből az emberi sorsok alakulását: „Jó lesz nektek, szegény lányok, rossz-rossz, gazdag lányok.” (állítólag orosz népdal)
A Bunkócska szövege sem ígér semmi jót:
„De ha eljön a nap, / mikor ébred a rab, / s lekötött kezét-lábát kinyújtja. / Aki ellene volt, / az a fűbe harap, / mert a bunkó a földre lesújtja. /
Hej, te bunkócska, te drága…”  
Jut eszembe, hogy annak idején az első sorokat nem értettem, vagy nem akartam érteni.
Sose hallok olyan gyönyörű nótaszót, amilyent sihedernyi koromban.   
Mivel a dallam hangsúlyos részei az aláhúzott szótagokon van, egykor így szólt bennem a nóta:
…ANgyönyö RŰnótaszót,ami LYENTsihe DERrnyiko RÓÓÓMban.  Ja kérem, a magyar hangsúly a szó elején van.
***
Zene. Venite, adoremus at the Notre Dame.
https://www.youtube.com/watch?v=9rUFy3Id7aI

Ha hó nincs is, fagy már kezd lenni. Téli gumik fenn. Kinéztem az ablakon. A mi utcánkban minden kocsi szélvédője jeges. A mienk a mellékutcában áll a fenyő alatt. Ablakai jobbára jégmentesek. Mit számít egy-két méter is a helyi klímában.
Idén két képeslapot kaptuk. Egyet Mónitól, aki szép írásával örvendeztet meg minden évben, és Micáéktól, akik az idei huncutságot ki nem hagyták volna: BULLDOG - KARAJCSONT! – zsiványkodva. A mellékelt szív ugyanakkor meggyőz minket szeretetükről. Minap Levi oda nyilatkozott, hogy szeretné, ha részt vennék az esküvőjén. Azt mondtam neki, hogy rajtam nem múlik. Van-e már menyasszony? De hogy is lenne!? Levi csak kilenc. Mindenesetre lelkére kötöttem, hogy ha számít részvételemre, akkor igyekezzen.
Domi már majdnem tud írni. Nem is kell tudnia mást, csak a DOMI-betűket. Aláírása hiteles.
Rituci pedig szép bogarat rajzolt a lapra. A mellékelt pointilista jellegű fenyő technikás kép. A fenyő helye üres, amelyet színes pöttyök tarkítanak körös-körül.    
Ezek a lapok érkeztek. A mi lapjainkat Tücsi rajzolta az ablakokra – Északnak és Délnek meghirdetve a karácsonyt. 
Most nehezebb a fogyás, mert minőségi kajákat eszünk. Azért nem tettem le róla. Főtt kolbászt reggeliztem kenyér nélkül, mustárral. Jó sós volt. Szívesen abbahagytam.
COVID-19 hírek. Akkora a vírus reklámja, hogy külön blokkja van a híradóban. Egyre-másra oltják az embereket, s el nem mulasztanák megmutatni, ahogy a tűt tövig döfik a páciensekbe. Olyan szívderítőnek gondolják, s olyan közérdeklődésre számot tartónak? Egyesekben él az a feltételezés, hogy ez a vírus nem természetes. Mások összeesküvés-elméletnek tartják. A számítógépes programok világából veszik az analógiát. Megteremtették a PC-t, a sokféle szoftvert jó pénzért eladták, majd „vírussal” fertőzték, és a vírusirtó programokat is jó pénzért adták el. Lehet, hogy primitív a húzás, mindenesetre nagy pénz van benne. Mondják ezt a gyógyszerfejlesztő cégekről is, hogy első szempontjuk a haszon, nem a gyógyítás.
Én először e módszerről a seregben hallottam. Üveges bakatársam hencegett vele, hogy lefizetett néhány srácot, hogy verjenek be néhány ablakot. Majd másnap arra járt, s felajánlotta üveges szolgálatait. Nemde a kéretlen őrző-védők is ezt csinálják? A bolttulajdonost értesítik, hogy valakik szét akarják verni a berendezését. Ám megakadályozhatja, ha havonta iksz összeget hajlandó fizetni a „védelem”-ért. Nem is folytatom az eseteket, nehogy kísértésbe essenek azok, akik hajlamosak rá.    
***
Karinthy: „Az ember megy őnagyságával. Őnagyságával eddig se volt kellemes feladat sétálni, őnagyságának ui. »megállómániája« van, vagyis minden kirakatnál megáll.”
Néhányszor már megállapítottam, hogy Karinthy minden témát megírt előlünk. Ha nem hiszed, olvasd tovább az írásait, s rájössz, hogy tévedtél. Azt is megírta, amiről azt gondolnád, hogy eszébe se juthatott (pl. 1916-ban a televíziót).
***
Zene. Schubert A hársfa.
https://www.youtube.com/watch?v=zC7gEVSgf9k
      

Korunkra nemcsak a covid-19 jellemző, hanem a virtuális világ lehetőségei is. Így történt, hogy bár a szentestét kettesben ünnepeltük, másnap már M. jóvoltából valamennyi családtagunk megjelent a képernyő előtt, hogy erről-arról tájékozódjon egy konferenciabeszélgetés-szerű távkapcsolat révén. Jó volt hallani a gyerekek hangját, az unokák beszámolóit, a különféle karácsonyfákra ránézni, és látni az elégedett arcokat.
Eddig sikeresen ellenálltam a mobilkészülék használatának, de most levettek a lábamról. Elláttak egy okostelefonnal. Meg is jegyeztem, hogy kissé frusztrál a léte, mert be kell ismerjem, hogy telefonom okosabb nálam. Már kikerült a dobozából, és előbb-utóbb használni is fogom. Van neki pin-kódja, van neki puk-kódja, simogatós képernyője.
Még nem értem rá közelebbről megismerkedi vele, de türelem, majd kézbe veszem – bár kicsit nagy a tenyeremhez képest.       
Csak sorolom, hogy miféle könyveket kellene azonnal elolvasnom. MOST – ahogy a krimikből tanultam. (Ajjaj. Hol volt ön tegnap délután kettőt és este tíz között? … És tudja ezt valaki igazolni? Neeeeeem?)
Egy Karinthy Frigyes-válogatást, hogy a mosoly le ne hervadjon a fejemről;
egy Böjte Csaba Füves könyvet, hogy bölcsebbé legyen életvetésem;  
egy Terence Hill életéről szóló kötetet, hogy lássam, hogy kell élni, amíg megadatik;
és még négy másikat, amelyeket folyamatosan olvasgatok.
Közben egy kommentárt írok, s ha megjön a rejtvénylap az előfizetésre, akkor azzal is érdemben foglalkozom, hogy el ne tompuljon az agyam.
Nem hanyagolhatom el a kalóriaszámlálást se, s ha mégis, már csak a jó modor is azt kívánja, hogy lelkiismeret-furdalásom legyen. Nehéz ez az ünnepek alatt, de nem reménytelen.
Hangom kissé rekedtes, vigyáznom kell magamra, mert mint mondják, belőlem csak ez az egy példány van. Persze, ha több lenne, akkor is megpróbálnék vigyázni magamra. Megpróbálnék, noha akárhányszor figyelmeztetnek rá, megkérdezem magamban, vagy akár hangosan:
Tessék mondani, kérem, hogy azt hogy kell? Aki nem vigyáz magára, azt baj éri? És azt, aki vigyáz magára, azt nem éri baj?
A kellő óvatosság ellenére vannak kétségeim. Mindenesetre megteszem, ami rajtam múlik.
Holnap maradok a fenekemen, mert egyáltalán nem múlt el a fertőzésveszély, és próbálom kerülni a megbetegedés esélyét.
Helyből kívánok mindenkinek Boldog karácsonyt!
***
Zene. Szilas: Abonyi mise, Credo. Figyeljük meg a karácsonyra utaló rész líraiságát. „Et incarnatus est de Spiritu Sancto ex Maria Virgine, et homo factus est.” 4’35-től.
https://www.youtube.com/watch?v=1jTVS5y2dAI

Szenteste megosztottam feleségemmel, hogy hogyan alakítottam át maibb formára az üdvözlégy imát. Most megosztom Veletek is.
„Üdvözöllek, Szeplőtelen Szűz! Veled van az Úr. Áldottabb vagy minden asszonynál és áldott a  te fiacskád, Jézus.
Asszonyunk, Istenanya Mária, imádkozzál értünk, a Gyorgyovich családért, É. Zs. K. M. családjáért, értünk, a nagyobb családjainkért, és az elhunytjainkért – most és haláluk óráján. Ámen.
A Második rész igen változó, attól függően, hogy kiért szól Mária közbenjárását kérve. Így aztán lehet ez is – legyen is:
„Asszonyunk, Istenanya Mária! Imádkozzál mindazokért, akik ezt a posztot olvassák, most és haláluk óráján. Ámen.”  

Olvastam és olvastam, de szecska, amit olvastam. Néztem egy filmet öt percig, összevertek egy fickót, a verő embert (Furkó) ledöntötte Rex kutya, pisztolyt fogtak a tettesre, aki megadta magát. Megbilincselték, és fejét előírásszerűen lenyomva a meseautó hátsó ülésére lökték. Én is megadtam magamat. Otthagytam a filmet.
Müller Cecília a tévében. Kezd optimista lenni, de igen óvatosan fogalmaz. Valamikor a jövő évben „oltódzkodhatunk” covid-19 ellen. Lesz huszonöt oltóhely, ahol belépéskor vár két űrlap. Egyik a testi betegségeink felsorolására, a másik, hogy alávetjük magunkat az oltásnak – lesz, ami lesz alapon. Majd megszúrnak, majd magunkhoz térünk 20 percben, majd, ha közben nem mutattunk allergiás tüneteket távozhatunk kezünkben egy kártyával, ami feljogosít egy újabb oltásra 21 nap múlva.    
Ha valaki elég türelmes, napi tíz-húsz oltásszúrásban „gyönyörködhet” a tévé rosszvoltából. Hogy miért untatnak ezzel az évszázados gyógymóddal napjában egy tucatszor, nem tudom. Már rég át kellett volna térni valami kíméletesebb eljárásmódra.
Becipeltük a hatalmas Normann-fenyőt az erkélyről, hogy szokja a szobaklímát. Csütörtökön kapja meg díszeit.  Nálunk nem úgy van, mint Nyugaton, ahol adventben napról napra készül a karácsonyfa.
Információdagályos korunkban egyre-másra érkeznek a karácsonyi jókívánságok. Így meg úgy megfogalmazva, ilyen meg amolyan történetekkel fűszerezve, csilivili sziporkákkal, ötletesekkel és ötlettelenekkel. Olyanoktól, akiket ismerek, és intézményektől, amelyeket nem, avagy csak alig.
Reklámajánlatok:
A világ legszebb…
A világ leghosszabb…
A világ legnagyobb…
A világ legritkább…
A világ legérdekesebb…
A világ legritkábban látható…
Hogy nem fáradnak bele. Hogy mi a világ legilyenebb-olyanabbja – jószerével csak az Isten tudja.    
Legjobb kikapcsolni az infókat, s elcsendesedve várni, hogy megszülessen bennünk, akire már ezredévek óta vár az ember. A karácsonyi történés csoda marad mindig.
Mária se értette egészen, ami vele történt.
Pázmány Péter ilyen szavakat ad szájába Mária imája c. versében:
Oh áldott gyermek!
Oh felséges Isten!
Oh édes Fiam!
Oh én mennyei szent Atyám!
Oh Uram, Teremtőm!
Ki vagyok én, hogy alázatos szolgálódat ily nagy jóval látogatod?
Szoptassalak-e téged mint fiamat,
   vagy imádjalak mint Istenemet?
Bétakarjalak-e mint anyád,
   vagy tiszteljelek mint szolgálód?
Tejet adjak-e, mint anyád,
    vagy temjénnel áldozzak néked?
Hogy lehet, Uram,
   hogy ölembe vegyelek téged,
   ki az egeket bétöltöd?
Mint táplállyalak téged,
   ki minden állatokat eledellel tartasz?
Legyen hát ihletett csend, intimitás és boldogság!  Mondanám, hogy Isten éltesse a kis Jézuskát, de Jézus a háromságos Isten egyik személye, hát meglehetősen abszurd ilyet kívánni. Ő maga az élet, az alfa és az Ómega, „aki született, de nem teremtmény” – tudjuk a Krédóból.
A többi CSEND. 
***
Zene.
Betlehem, Betlehem és Sebestyén Márta.
https://www.youtube.com/watch?v=WK2fVjFtkKM