Mickey webnaplója

Szerdán jó napunk volt. Még az se tudott letörni, hogy valamiért reumás tetű tempójában töltött be a máskor oly fürge internet. Úgy döntöttem, hogy nem veszem tudomásul. Kikapcsoltam a gépet, mintegy igazolásul, hogy nem érdekel, ha soha többé nem indul el a masina tisztességesen. Egy gonddal kevesebb. Volt élet az internet előtt, s lesz utána is. Visszafeküdtem aludni. Hajnalban roráte, utána kissé elbóbiskoltunk. Álmomban folyt a vécé, és nekem kellett volna megszerelni. Ám ennek az új fajtának a lelkét nem ismerem. A dolog aztán rendeződött. Felébredtem.
Sétálni nincs kedvünk. Szürke minden.
A fogyásom megállt. További szigorításoknak kell jönnie, mert már most érzem jótékony hatását hét kiló leadása után. Hosszabbakat tudok lépni, több levegőt kap a tüdőm, s a séta sem merít ki. Tücsi  szunyókálni szokott délben. Alvása másfél óráját töltöm azzal, hogy fel-alá sétálok a lakáson keresztül. Rohanni nem, de sétálni tudok kitartóan. Ettől is jó fejleményeket remélek.
***    
Most iderakok egy történetet, mert ami jó, az jó. A sztori nem új, már találkoztam vele az interneten, de most én is megosztom annak ellenére, hogy (szívgyógyászati céllal) egy órás rekeszizom rángást nem vált ki:
Egy férfi négykézláb tolat be a pszichológus rendelőjébe. A pszichológus próbája a helyzetet kedélyesre venni:
- Á, nézzük csak, mink van nekünk? Egy kedves kiskutyánk?
Az egyén a szekrényhez húzódik, és különös tekintettel néz fel rá. A pszichológus tovább próbálkozik:
- Lehet, hogy nem is kutyusunk van, talán egy ... cicánk?
Az egyén hirtelen visszatolat az ajtóhoz.
- Aha, ez egy aranyos kis nyuszika!
- Uram, ha nem hagyja ezt abba, nem fogom beszerelni az internetkábelt!
***
Hát ez csakugyan jobb, mint a sündisznó esete, aki zavartan azt mondta: - Pardon! – és leszállt a drótkeféről.
***
Ki kellene találni, hogy melyek a legkacagtatóbb filmek, hogy csakugyan segítsenek helyre rángatni megbolydult szívemet. Szerintem működnie kell a dolognak. Persze az úgy van, hogy társaságban jobban megy a nevetés is (vö. röhögőgörcs). 
***
Zene. Arany szárnyú angyal (Régi francia dalocska) https://www.youtube.com/watch?v=zG57vuT4kRk

Többnyire a zseni is mások gondolatait használja, sajátja jó, ha eléri a néhány %-ot. A közönséges ember még ennyit sem mondhat magáénak. Így fordulhat elő, hogy megörül – megörülök –, amikor valami értékesre találok olvasás közben. Szabó Feri Bergsont idézi, s számos kitételéből egyet idemásolok.
„Az igazat megvallva, ha biztosak lennénk, abszolút biztosak abban, hogy van halhatatlanság, (survie), nem is tudnánk másra gondolni. Az élvezetek elmaradnának, de vértelenek és színtelenek lennének, mivel intenzitásuk csupán a rájuk fordított figyelemtől függ. Elhalványulnának, mint maga a lámpa fénye a felkelő Nap előtt. A gyönyört elhalványítaná az öröm.”
Igen, igen, bizonyára. Nincs egyedül ez a kijelentés. Mária egy régi üzenetében kis tanítványainak azt mondta: Ha tudnátok, hogy mennyire szeretlek titeket, sírnátok a boldogságtól. Hát igen. Rejtőző a mi Istenünk, rejtőző a transzcendens valóság is.
Ám olykor átér az immanens világra is. Mindjárt mondom, miért.
- Napok óta zúg a fülem, nem kicsit, és egyre bosszantóbban. Van egy alaphang, nagyjából az Esz-hang magassága.  Visszatérően meg szokott szólalni egy másik, egy sziszegő zúgás, nyomatékosítva szívverésem ritmusával. Erre jött rá egy pocsék – leginkább utcazajra emlékeztető – búgás, amit nem tudtam kikapcsolni. Kb. du. háromtól estig tart a műsor. Most  befogtam az orromat és tüdőből átfújtam az Eustach-kürtöt. Alábbhagyott a városi zaj. Majd mikor úgy éreztem, hogy kezd visszatérni, megint átfújtam. Erre abbamaradt a sorsrontó erős búgás. Azért írom ide, mert lehet, hogy másokon is segít egy ilyen beavatkozás. Nekem eddig abbamaradt, hála Istennek! Rásegített még a füleim két oldalról tövének benyomása. Még korai tartós sikerről beszélni, de a remény hal meg utoljára.
- Egy másik területen is megpróbáltam magamat. A lakásban sétáltam csaknem másfél órát. Arra voltam kíváncsi, hogy képes vagyok-e a hosszú tespedés után tartósan mozdulni. Úgy tűnik, igen, de csak a saját tempómban.
- Egy harmadik gyakorlatot a román szekuritáte fogvatartottja, a jezsuita Godó Mihály tette közzé. Elmondta, hogy rendetlenkedő szívére nem kapott semmilyen gyógyszert. Ezért naponta egy órát hangosan nevetett. A rekeszizma rángásaitól lassan helyreállt beteg szíve. Meggyógyult. Arra gondolok, hogy a szívbetegeknek naponta egy órát kellene nevetniük, úgy hogy rekeszizmuk masszírozza szívizmukat. Egy-egy filmvígjáték naponta. Ha tényleg jó, akár unokákkal végignevethetnénk.
***
Másik Feri. Móra. A legélvezetesebb, amikor áttér a szögedi tájnyelvre.  A novella arról mesél, hogy miként történt 1830-ban Széchenyi szegedi látogatása, amikor is gőzhajóval érkezett a városba, ahol korábban soha nem láttak még ilyet. A parti sokaságot papjuk szólítja meg. „Mit szömlélködnek kendtök, embörök?” Majd ugyanő eligazítást tart az emböröknek az „elmemíves szerkeztetésről, aminek gépelye van”. A helyi piaristák meghívják a grófot „csak egy kis hirtelen-hamar-jóra”, mert nem tudtak a látogatásról korábban. A szájtátik a parton megjegyzik a hajóról: „úgy kapari a kereke a vizet, mint a kutya”. Móra stílusa egyébként is finom humorral van átszőve. Szeretem olvasni.
***
Zene. Ha Esz, akkor a K 543. Esz-dúr szimfónia. Mozarté. IV. presto-tétel.
https://www.youtube.com/watch?v=HRMpeW7K3lQ

Többnyire a zseni is mások gondolatait használja, sajátja jó, ha eléri a néhány %-ot. A közönséges ember még ennyit sem mondhat magáénak. Így fordulhat elő, hogy megörül – megörülök –, amikor valami értékesre találok olvasás közben. Szabó Feri Bergsont idézi, s számos kitételéből egyet idemásolok.
„Az igazat megvallva, ha biztosak lennénk, abszolút biztosak abban, hogy van halhatatlanság, (survie), nem is tudnánk másra gondolni. Az élvezetek elmaradnának, de vértelenek és színtelenek lennének, mivel intenzitásuk csupán a rájuk fordított figyelemtől függ. Elhalványulnának, mint maga a lámpa fénye a felkelő Nap előtt. A gyönyört elhalványítaná az öröm.”
Igen, igen, bizonyára. Nincs egyedül ez a kijelentés. Mária egy régi üzenetében kis tanítványainak azt mondta: Ha tudnátok, hogy mennyire szeretlek titeket, sírnátok a boldogságtól. Hát igen. Rejtőző a mi Istenünk, rejtőző a transzcendens valóság is.
***
- Napok óta zúg a fülem, nem kicsit, és egyre bosszantóbban. Van egy alaphang, nagyjából az Esz-hang magassága.  Visszatérően meg szokott szólalni egy másik, egy sziszegő zúgás, nyomatékosítva szívverésem ritmusával. Erre jött rá egy pocsék – leginkább utcazajra emlékeztető – búgás, amit nem tudtam kikapcsolni. Kb. du. háromtól estig tart a műsor.  Próbáltam ezt, azt. Semmi. Egyszer csak befogtam az orromat és tüdőből átfújtam az Eustach-kürtöt. Alábbhagyott a városi zaj. Majd mikor úgy éreztem, hogy kezd visszatérni, megint átfújtam. Erre abbamaradt a sorsrontó erős búgás, hála Istennek! Segített még a füleim tövének két oldalról való benyomása... a remény hal meg utoljára.
- Egy másik területen is megpróbáltam magamat. A lakásban sétáltam csaknem másfél órát. Arra voltam kíváncsi, hogy képes vagyok-e a hosszú tespedés után tartósan mozdulni. Úgy tűnik, igen, de csak a saját tempómban.
- Egy harmadik gyakorlatot a román szekuritáte fogvatartottja, a jezsuita Godó Mihály tette közzé. Elmondta, hogy rendetlenkedő szívére nem kapott semmilyen gyógyszert. Ezért naponta egy órát hangosan nevetett. A rekeszizma rángásaitól lassan helyreállt beteg szíve. Meggyógyult. Arra gondolok, hogy a szívbetegeknek naponta egy órát kellene nevetniük, úgy hogy rekeszizmuk masszírozza szívizmukat. Egy-egy filmvígjáték naponta. Ha tényleg jó, akár unokákkal végignevethetnénk.
***
Másik Feri - Móra. A legélvezetesebb, amikor áttér a szögedi tájnyelvre.  A novella arról mesél, hogy miként történt 1830-ban Széchenyi szegedi látogatása, amikor is gőzhajóval érkezett a városba, ahol korábban soha nem láttak még ilyet. A parti sokaságot papjuk szólítja meg. „Mit szömlélködnek kendtök, embörök?” Majd ugyanő eligazítást tart az emböröknek az „elmemíves szerkeztetésről, aminek gépelye van”. A helyi piaristák meghívják a grófot „csak egy kis hirtelen-hamar-jóra”, mert nem tudtak a látogatásról korábban. A szájtátik a parton megjegyzik a hajóról: „úgy kapari a kereke a vizet, mint a kutya”. Móra stílusa egyébként is finom humorral van átszőve. Szeretem olvasni.
***
Zene. Ha Esz, akkor a K 543. Esz-dúr szimfónia. Mozarté. IV. presto-tétel.
https://www.youtube.com/watch?v=HRMpeW7K3lQ

„Móra Feri” könyvét is olvasom. A leghűbb szolga c. írásában egy Cicke névre hallgató agárról mesél. Az alapos képzésben részesült kutyát Apaffy Mihály kapta a szultántól, aki meg volt elégedve az összeszedett adó összegével. A kutya kíséretében érkező szolga elmondta Apaffynak, hogy Cicke megismeri a jó embert, és megismeri a rosszat.
Apaffy jól megjegyezte magának ezt az értékes információt. Ezután a  tanácsüléseken részt vett az agár is. A fejedelem lábánál ült a kutya, miközben ügyes-bajos dolgaikat jöttek előadni népek. Akit az állat barátságosan körbeviháncolt, az megkapta, amit kért, de akire rávicsorgott, az ugyan hiába koptatta a küszöböt. A pénzzel való „kenést”, az ügy „kijárását” már Erdély aranykorában is ismerték -, de Cicke lehetetlenné tette ezeket. A legnagyobb protekció sem használt, ha jóvá nem hagyta.
Milyen alkalmas eszköze lehetne a mai kormányzatoknak egy-egy Cicke. Jöhetne K., hogy kevés az öt milla, rávicsorítana, és már szedhetné is a sátorfáját. Jöhetne L., hogy megtanítsa kollégáit, hogy kell a bérlőket kiakolbólintani lakásukból. Jöhetnének a versenytárgyalást kibulizók a szerződésért, s dolguk végezetlenül távoznának. Jöhetnének a csempészek, a trükközők, a dílerek és egyéb gazemberek. Cicke alaposabban dolgozna, mint a hazugságvizsgáló gépek.
Kellene egy néhány tudós agár a különféle hivatalokba, a politikusok mellé a tanácsadók helyett.
Kellene továbbá a percemberkék mellé, kellene az EU-ba, hogy kiderüljön, mindenki a saját véleményét mondja-e, hogy az alkotmányban foglaltak szerint jár-e el, s hogy végez-e egyáltalán tisztességes munkát a nagyon is tisztességes fizetségért.
De mivel Cicke csak egy volt, és már rég meghótt, marad a hazugságvizsgáló gép, a remény, hogy letisztulnak az agyak, hogy kifehérednek a gazdaságok, hogy a politikusok nem akarják uralmuk alá vonni a nagy térségeket, a gazdag olajlelőhelyeket, a ritka fémek bányáit, az egyes országokat nem akarják kizsákmányolni. Nem is folytatom.
A hívőknek van még egy lehetőségük: Imádkozhatnak a közjó világméretű megvalósulásáért, miközben azt is tudomásul veszik, amit a Mester mondott: Szegények mindig lesznek veletek.
***
Zene. Vivaldi Négy évszak. Tél. A zeneszerző Bécsben hunyt el betegen, nagy szegénységben. Lám, egyike a mindig köztünk levő szegényeknek. 

https://www.youtube.com/watch?v=sHG-nWlnvAo
              

Szabó Feri új könyvében is előjön visszatérő témája, az erósz, de most mellé nem a halál misztériumát veszi, hanem az agapét. Hamvasnak tulajdonítja azt, hogy ő Junggal szemben a férfi és nő szerelmét nem tekinti arányosnak, (ami szerint nem történne más az szerelem kiteljesedésében, mint a két fél találkozása). Hamvas szerint a szerelem misztériuma éppen az, hogy a tökéletesen más férfi és a tökéletesen más nő, akinek világhelyzete, eredete, természete, alakja, célja és végzete tökéletesen idegen és más, ez a két egymáshoz képest teljesen aszimmetrikusan elhelyezkedő lény, ez a kettő találkozik és olvad egybe. Magam is elcsodálkoztam rajta, hogy hogy van az, hogy a korábban egymástól idegen két ember kijelenti, hogy ezután egymáshoz tartoznak, s egymás szövetségeseként kívánják életüket leélni. Persze van ebben bővben biokémia is, de a Gondviselés is benne van, amennyiben összetereli a két felet, és egymásra irányítja figyelmüket.     
Levinas szerint „szeretni annyit jelent, mint a másikat félteni, és gyengeségének segítséget nyújtani. Nem meghódítani, nem megragadni, nem alávetni, hanem – mindenekelőtt – arcát simogatni.” Sz F. hozzáteszi: A filozófus főleg a női arcra céloz. És Gánóczy: Az én gyönyöröm örül az ő gyönyörének is.
Aki igazán szeret, nem azt várja, hogy a másik teljesen odaadja megát, hogy birtokolhassa, hanem ő adja magát, és azt akarja, hogy a másik LEGYEN, minél több élétet akar biztosítani neki. A szeretetben a teremtő szándék nyilatkozik meg. (M. Nédoncelle)
Az erószról szóló fejtegetését Feri versének egy versszakának megidézésével fejezem be:

Jézus! Égesd tisztára szívemet,
Add hogy egészen a tied legyek
de ne kelljen elhagynom Angyalom!
Ha lehet, kössünk alkut örökre:
Végy fel mindkettőnket Szívedbe!
                                     (in: Sasszárnyakon)

***
Aki olvassa blogomat észreveheti, hogy szívesen olvasom velem egykorú vagy idősebb szerzők köteteit. Segítenek elém élni az öregkor egyes fázisait. Amikor olvasom, hogy PP feje lüktet, szédül vagy éppen fáj a feje, zúg a füle stb, azt tapasztalom meg, hogy más miképpen viszonyul élemedett kora kihívásaihoz. Ez a szolidaritás és empátia segít engem is élni. Leírásaikban tapasztalom, hogy nem vagyok egyedül. Más is érzett hasonlóképpen, mint én. Olykor még tán tanácsot is kapok, hogy miként kell ezeket a kor- és kórtüneteket kezelni, legalábbis megismerem, hogy a szerzők miféle választ adtak az őket ért meglepetésekre.
***
Zene: Mozart G-moll szimfónia 1. tétel. Anyám kedvenc muzsikája volt a K.550-es opus.
https://www.youtube.com/watch?v=wQSFh8qW1VI        

Amikor apáink kisgyerekek voltak, reklámokat tartalmazó számolócédulákat használtak a kereskedők. Hátoldalukon adták össze a vásárolt tételeket. Hol van már a fülön tartott ceruza, hogy mindig kéznél legyen? Hol van már a kézzel írt blokk, hol a színes ábrát tartalmazó cédula? Kettőnek a szövegét ide írom: „Mondja marha, miért oly bús, mart olcsóbb a hal, mint a hús.” (Karinthy)  
És a másik: „Marha, mondja az úr: Igyál Gottschlig rumot.”
Megszűnt a számoló cédula, megszűnt a gyűjtése.
- Amikor én gyerek voltam, sokan rácuppantak a gyufacímke-gyűjtésre. Tehették, mert a faalapú dobozkára ragasztott színes papírcímkék érdekes képecskékkel, változatos szövegekkel készültek. Nem tudom, mi lett a gyűjteményekkel. Csak azt tudom, hogy a gyufagyárak rájöttek, hogy elég erős a kartonból készült gyufásdoboz is. Igaz, hogy ezek is tartalmaznak képeket, de nem hinném, hogy valaki gyűjti őket.
- Amikor gyerek voltam, a lányok gyűjtötték a szalvétákat. // Papírszalvétát kérek, / mert eztet gyűjtöm én, / veszek, adok, cserélek, / és nő a gyűjtemény,// – énekelte Psota Irén.  
Ennek a mániának máig lehet hódolni, bár nem ismerek senkit, aki gyűjtené őket.
- Gyerekkori barátom gyűjtötte a fényképezőgépeket s az öngyújtókat. Nem tudom, mi lett a sorsuk. A változatos benzines öngyújtók (Ronson, IMCO, asztali, vihar, töltényhüvelyből megformált stb.) voltak forgalomban. Ma inkább az egyenkinézetű, lapos, gázzal működő gyújtók divatoznak, bár jelentőségük visszaszorult a dohányzási szokás ritkulása folytán.
- Ami pedig a kamerákat illeti, a digitális technika elterjedése miatt sokan megszabadultak filmes gépeiktől. Ez bő teret ad a gyűjtésnek. De hát az otthon kevéssé alkalmas múzeumnak.
- Végül a bélyeggyűjtésről ejtek néhány szót. Hasonlóan a gyufacímkékhez, a bélyegeket is le lehetett áztatni a borítékokról. Se szeri se száma a különféle országok választékának. Művészi, természettudományos értékeket hordoztak a sorozatok. A filatelisták körében nagy forgalmat bonyolítottak le a posták. Kisebb országoknak különösen jól jött a változatos bélyegek forgalmazása. Évről évre kiadták a bélyegek értékéről szóló bélyegárjegyzéket. Emlékszem, hogy micsoda pénzen fogyott el az első bélyeg, amelyik megjelent a világon: a Kék Mauritius.
Aztán fordult az idő kereke. Mára visszaszorult a levelezés. A posták pedig öntapadó bélyegeket forgalmaznak. Hogy lehet azokat sérülés nélkül leáztatni, és minek?
- Egyeseknek festmények, szobrok, szép kerámiák gyűjtése változatlanul szenvedélyük.  Ezekről most nem írok.
***
- Ma az öröm vasárnapja van. Másfél hét és itt a karácsony.  Az adventi koszorún immár három gyertyát kell meggyújtani, az oltáron pedig kettőt. Drukkoltunk, hogy egy szál gyufával sikerül-e mind az ötöt meggyújtani. Jelentem, sikerült. Már egy apró örömön túl estünk, pedig még el se kezdődött a mise.  Mise után a mézestől vettünk egy üveg mézet. Milyen édes!
- Itt voltak M.-ék. Domival évődtem, nem szereti, ha fotózzák. Levi fára mászott a réten. Rita pedig kicsi mancsocskáját mindkettőnknek nyújtotta, így vonultunk, ezzel a kölcsönös bizalommal autójuk felé. Kaptam tőle egy szép rothadó levelet, Tücsi meg egy redves botocskát..
- Nyitott könyveim, melyekben párhuzamosan lapozgatok:
Egy régi spanyol útleírás,
Szabó Feri új kötete,
Móra Feri régi kötete,
Tomka Feri új kötete,
Prokop P. régi kötete.
Le vagyok nyűgözve általuk.  
***
Zene.
Karácsonyra szántam, de nem bírok magammal. Händel, Messiás, alleluja. Ez egy méltó zene.
https://www.youtube.com/watch?v=u6_nJ11BgTE

Hallottuk a perikópában: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a tereken tanyázó gyerekekhez, akik odakiáltják a többieknek: Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem jajgattatok. Eljött János, nem eszik, nem iszik, s azt mondják rá, hogy ördöge van. Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, s azt mondják rá, lám a falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja. (Mt 11,16 skk.)
Vagy a fordítás pontatlan, vagy az eredeti megfogalmazás. Jézus valójában a gyerekjáték szövegével hasonlítja össze a farizeusok viselkedését, akik nem hallgattak sem Keresztelő Jánosra, sem magára Jézusra.
Olvastam, hogy a túlvilágon folyamatosan szólni fog a zene, az ének. Ha igaz, akkor én már kicsit ott vagyok, mert bennem is csaknem folyamatosan szól a zene. Azt gondolom, hogy tudattalan énem vezéreli, hogy mikor mi szól. Persze, ha rágondolok egy dallamra, azonnal arra vált a hang nélkül bennem megszólaló zene – akár több szólamban is. Ahogy kell! Ami pedig a túlvilág zeneiségét illeti, igaz is, meg nem is. E világból nem tudjuk elképzelni azokat a dimenziókat, amelyek odaát vannak. A zenéről szóló alighanem szinesztézia. Megközelítése valaminek, aminek a létét nem ismerjük.
A nemismerésről egy mindennapos játékra asszociálok: a Jigsaw puzzle-ra. Magyar neve talán kirakós játék. A különféle méretűre, alakra fűrészelt darabkákból kell összeállítani egy szép, színes, értelmes képet. Nemde így vagyunk ezzel, akik alulról nézünk az égbe, s nem látunk, csak mintegy tükör által homályosan? Nekifogunk az összeillő részek megkeresésének. Egyre több részlet kezd kirajzolódni munkánk nyomán. Majd a kép egésze is látszik. A számítógépen még mindig elég zavaros a kép a sok vágás tarkította négyszögben. S egyszerre eltűnik a sok szakadás, és teljes szépségében kirajzolódnak a részletek. Összeáll a kép a különféle színes foltokból.
Mit mond ez nekem?
Ilyen változást hoz majd a halálunk, amely alkalommal szembesülünk azzal, amit itt elképzelni sem tudunk. Kirajzolódik a kép, kirajzolódik a teljes valóság, amely jobban különbözik jelen világunk valóságától, mint a keresztöltéses hímzés színe a fonákjától. Halálbiztosra vehetjük, hogy egyszer meglátjuk a kiteljesedett létet.
***
Móra Ferenc egy paptól hallotta: „Aki tíz esztendős koráig nem ártatlan, húszig nem szép, harmincig nem erős, negyvenig nem okos, ötvenig nem gazdag, hatvanig nem szent, az azután sem lesz az.” Nem is rossz.
***
Zene. Schubert Die Forelle. Mondta is az egyszeri magyarnak német barátja, amikor a hídról lenéztek a patakba: die Forelle. A magyar értetlenül állt a szó hallatán. Ekkor a német fütyülni kezdett:
s, ddmm d s, s, s, s,rdt,l, s… usw. A magyar felkapta a fejét és azt mondta: Ahá. A pisztráng. Itt zongorakivonatban szólal meg. Azért választottam ezt, mert a billentyűkön való mozgás utal a patakban csapkodó pisztrángok nyüzsgésére.
https://www.youtube.com/watch?v=nyTutGE--68&vl=en

A szürkeséget nem fotózom. Olvasok. Azt olvasom kedvencemtől, Prokop Pétertől, hogy „ropogtató lusta paripák”. De jó. A szavak is ropogtatnak. A. húgom mondott egykor hasonlót, amikor beszámolt egy bazilikai miséről: „A Harrach rakta a papra a papsapkát.” Ami jó, az jó.
Kevésbé jó, hogy PP-nek nem volt korrektora. Így téved: „A történéseket időegységekkel mérem: perc, óra nap, év, fényév…” Utóbbi ugye távolságegység.
Lejjebb azt veti papírra, hogy „kétezer esztendeje uralkodott Szent István”. Aki uralkodott, az ezer esztendeje uralkodott, 2000 éve az első szent vértanút, István diakónust kövezték halálra, de ő nem uralkodott.
Könyvét (Üdvösségünk) egyebekben változatlan lelkesedéssel és érdeklődéssel olvasom. Mert karakán, mert szókimondó, mert humoros. Íme: „A jelen az, ami nem is létezik. A jelennek nem lehet tartama. Ha volna eleje, az a jelen pillanatban már múlt. Vége sem lehet, mert az még nem jelen, csak jövő.  A jelen csak kiterjedés nélküli időpontocska. A pontnak nincs kiterjedése… Ergo, hogyan fájhat a fogam? A múltat már nem érzem. a jövőt még nem érzem, jelen meg nincs. Hát akkor?” Persze tudja a szerző, hogy mi a megoldás, csak cukkolja olvasóit.
Megjegyzem, elég horrorisztikus képet rajzol az olasz helyzetről (1984.), illetve a nyugati civilizáció erkölcsi hanyatlásáról. Mit írna a ma nyomoráról, ha még élne?
A művészetről megjegyzi: „A szép úgy aránylik a kánonhoz (elfogadottsághoz), mint a csúnya az egyedihez.”
Kitér Salvator Dalí egy humoros mondására is: „Köztem és a bolond között csak az a különbség, hogy én nem vagyok bolond.”
***
Péntek este a Duna tévé közvetítette a Virtuózok +V4 showműsort. Igen, nem véletlenül fogalmazom így. Csillogó-villogó hátteret kap a projekt, fényes külsőségek között mutatják meg tudásukat a fiatal zenészek. Rangos a mindig nehéz helyzetben lévő zsűri. Igen kedvesen biztatják a szólistákat, s pozitív kritikát mondanak nekik. A gyerekek jó része pódiumra termett. Számít a fellépő magabiztos kiállása, mosolygós mivolta, érdekessége is. Csak az a baj, hogy egyre szűkül a kör, s akinek a nevét nem olvassák, az ki tudja, hogy milyen lélekkel vonul le a porondról a talpon maradtak egyre fogyó közösségből. Pénteken ugyan már átléptek ezen, és a megmaradtak mesterkurzuson készültek a gálára.
Jó, hogy ápolják a tehetségeket, jó, hogy biztatják, de mintha elfütyülne felettük a műsor eszmeisége. Nevezetesen: bár a gyerekek részesednek a jókból, ki-ki más-más mértékben, de mintha népszerűséget, nézőszámot hajszoló szórakoztató műsor volna, s nem annyira a tehetségek felkarolása volna a cél. Kodály ugye ellenezte a helyezéseket osztogató kórusversenyeket. Méltán. Nem az egymás kölcsönös gazdagítása jellemezte ezeket, hanem a versengés. Itt ugyanezt tapasztalom.
Nem annyira világjelenség, inkább a nyugati civilizáció sajátja a szólózás, a jobb vagyok nálad individuális gyakorlata. Változtatni kellene rajta.
***
Zene. Schubert Moment musical in F minor. Ez a zene szólalt meg 1956-ban a Szabad Európa R. egyik műsora előtt. Nem sokkal rá kéretlenül szolfézstanárunk eljátszotta az órán. Tán kedvesére gondolt, aki a forradalom áldozata lett? Utóbb öngyilkosságot követett el a tanárnő.
https://www.youtube.com/watch?v=t0A3zvqUZuw  

Csütörtök reggel megpróbáltam a telefonos játékot, a szókeresőt. Előző nap több szerencsém volt vele. Azért teljesítettem a kötelezőt. Váltakozva vettem kezembe könyveket, illetve játszottam jigsaw puzzle-t, pasziánszot, s olvastam a rendelkezésemre álló választékból. Így Tomka Feri új könyvét, Prokop soron következő jegyzeteit, s a könyvmegállóból szerzett Móra-kötetet. Annak is csak a második felét, mert az első fele más kiadásban megvan itthon, tehát már olvastam a benne lévő elbeszéléseket. A második fele (Egy cár, akit várnak) is gyanús. Mintha egy-két novellára emlékeznék. Az a baj az életművekkel való megismerkedésemmel, hogy különféle időpontokban megjelent válogatásokat kezdtem olvasni. Sok a párhuzamosság, más írásokat meg így nem ismerek meg. Következetesen egy kiadás gyűjteményét kellett volna felcsipegetnem. Mint annak idején a nyolckötetes Tömörkényt. De hát olyan fontos ez? Egyáltalán mi a fontos?
A zenehallgatás, vagy maga a zenélés? Amikor valamiféle dallamot szívesen megszólaltatnék, a Yamahához gurulok, és összerakom a magam módján.
A napi zene kiválasztásához néha idő kell, néha automatikus.
Ami meg a fotózást illeti, csütörtökön sokat esett az eső, szürke minden, nehéz témát találni, olyat, amelyet az ember nem szégyell megmutatni másoknak is. Kár, hogy a portré, mint olyan kiesett pikszisemből. Ott lenne lehetőség szépségek felvonultatására. De hát, „mit nem lehet, ne szeress! – dixit pater Szekeres”. (Kicsit átalakítottam.) 
Délután krimi elé ültem. Hulla ugye kell hozzá, meg romlott erkölcsű társaság, meg korrupció, meg aljasság, meg terror, meg feszültség. Ez utóbbi, amire egyáltalán nincs szükségem. Ugye a hipertónia. A krimi az alacsony vérnyomásúak tenzió-emelésére alkalmas. Mindenki maga tudja.     
Ma Jutka-nap van. Két Jutkával futottunk össze, mindkettő nyáron tartja. Azért Isten éltesse őket télen is.
Majd elfelejtettem… Temesi Ferenc 3. könyv-ébe is belenéztem. Jó stílusban ír számomra érdektelen dolgokról. Elég hamar letettem. Azért még lehet, hogy folytatom.
Fogyni akarok, paleóval kezdtem. Gyors, de roppant unalmas, és könnyen lehet, hogy egészségtelen is. Lehet, hogy váltok, számolós kalóriás, vegyes kajára. Alighanem lassúbb sikert hoz, sok kísértéssel, mert a szénhidrátok újabb szénhidrátokat követelnek. Én meg tartozom neki ellenállni.
Adventben ez egyszerűbb, de karácsony és újév már komolyabb megpróbáltatás.   
***
Ferenc pápa meghirdette a Szent József szent évet. Ennek az apropóján meglepetéssel olvasom, hogy kedves bibliai alakunkat, Mária férjét, Józsefet csak 150 éve kanonizálták. Hogy mik vannak?
***
Zene.  Régen volt Liszt a korongon. Itt a Szerelemi álmok https://www.youtube.com/watch?v=Ky6a5hhD0Y0

Kemény hideg van. Sötétség mindenütt. De egyszer csak a falu feléled. Innen is onnan is összeverődnek az emberek, égő gyertyával vagy kocsis lámpással a kezükben megindulnak a templom felé. A hó krosnyog a csizmatalpak alatt. A férfiak bundába, subába, gubába kucsmásan, az asszonyok nagykendőbe burkolódzva veszik fel a harcot a hideggel. Topogás a templomkapu előtt. Verik le a havat a lábukról. A templom sem melegebb, talán csak a szél nem fúj odabent. Majd felhangzik a Rorate caeli. Minden hajnalban ugyanaz a miseszöveg (Votív mise) karácsonyig. Rorate. Aki áldozni akar, az előző éjféltől böjtöt tart. Mise után viszont ehet-ihat. (Ha nem is tartottak fényes lakomát, böjtösen ettek valamit.) A vatikáni zsinat előtt élt még a kántorböjt gyakorlata. Ennek a böjtnek semmi köze sem volt a kántorokhoz. Latin neve ieiunium quatuor temporum (negyedévi böjti napok) a quatuorhoz, a négyhez volt köze, mert az ókortól kezdve fokozatosan negyedévenként rendelték el. Adventben Lucanaptól karácsonyig minden szerdán, pénteken és szombaton böjtöt tartottak. Így várták a karácsonyt.
***
Ma nincs kemény hideg. Legalábbis itt és most nincs.
Sötétség sincs igazán, mert a város utcáin villanyfények meg az ablakokba, házak falára kitett karácsonyi dekorok oszlatják a sötétséget.
Éled, aki éled, a többieknek nincs érkezésük hozzá. Egyeseket a koronavírus fertőzéstől való ódzkodás tart otthon. Nem krosnyog semmi sehol. Autókerekek surrognak csak a csendes utcákon. Bent a kocsikban fűtés, szól a rádió.
Elég az átmeneti kabát, hiszen a templomban padlófűtés van.
A kapuban ma is topogás van. Az emberek maszkban érkeznek, és sorban állnak a fertőtlenít löttynél. Majd elcsendesednek.
Kezdődik a hajnali mise. Egy héten egyszer (másutt tán gyakrabban).
Kántorböjt nincs, kántor van. Kivonuláskor el is énekeli a rorate caelit.  Egyedül ő énekel, mert az éneklés erősebben igénybe veszi a hangadó szerveket, s növeli a cseppfertőzés veszélyét. Megszűnt a votív-jelleg. A szentségi böjt egy órára csökkent, advent nem a böjt ideje, bár senki nem tiltja.
Hazafelé indulva már világosodik. Szerdán pl. rózsaszínbe öltözött a nap.
Ennek az adventnek a kijárási tilalmon kívül van még egy érdekessége, hogy esténként egyre inkább megfigyelhető lenne a Saturnus és Jupiter együtt állása. A csúcs december 21-én lesz látható, ha látható lesz. Ma pl. felhős az idő, és nem látni semmit.  Ugye a konstelláció nem túl gyakori. E két bolygó legközelebb a számítások szerint 2080-ban lesz.  
Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy Jézus születése idejében szintén ez az együtt állás volt megfigyelhető a Halak csillagképben. A betlehemi kisded az elfogadotthoz képest valószínűleg hét évvel korábban született.
***
  Egy kis karácsonyvárás. Újra Soeur Sourire énekel. Tous les chemins
https://www.youtube.com/watch?v=EhtuB0szvyY