Mickey webnaplója

Rádió. Érdekes szó, máig nincs lefordítva. A rádió az rádió. Ma már lehet, hogy nem egy mérnökök tervezte lakberendezési tárgy, hanem a mobil telefon egyik funkciója a sok közül. De hogy hatása mekkora volt és ma is az, ember nem tudja kiszámítani. Életemet végigkísérte jelenléte.
50-es évek. Telefunken „világvevő” rádiónk volt. Közép, rövid, hosszúhullámot fogta.  A rövidhullámú adások fédingesek, el-elhalványuló adások voltak akkor is, ha nem „zavarták” az adást mesterségesen. A SZER-t, Amerika hangját rendszeresen hallgattuk. Máig emlékszem hívójelekre, hangulatos zenékre, amelyek egy-egy műsort felvezettek.
Nagyanyám albérlője egy góbé, minden egyes híradást meghallgatott a Kossuth adón. S amikor elhangzott: „Híradásunk véget ért” déli krónikánk véget ért, nem mulasztotta el megjegyezni: Az életetek ért volna véget.
Anyánk sokat hallgatta a Kossuth adásait. Igen sok operettet közvetítettek (Rákosi kedvenc műfaja volt), elég sok esztrád zenének nevezett katyvazt. Nem szerettem. Hetente jelentkezett a politikai kabaré is. A jó ebédhez szól a nóta évtizedekig ment.
Gyerekkoromban vasárnap délelőtt szólt a csinn-bumm cirkusz és a Miska bácsi levelesládája gyerekeknek. Moha bácsi meséi is ez idő tájt hangzottak el. Ádám Jenő előadásai és Lőricze László előadásai színvonalasok voltak. Szerettem a fantáziabontogató hangjátékokat.
60-as évek. A nagy újdonság a nyugati slágerek divatja, a rock, a beat, a rhythm’n blues megjelenése volt. Cseke László Tinédzser partija és luxemburgi rádió adásai. Szerettem a színházi és hangversenyközvetítéseket, sokan a Szabó család c. rádiósregényt. (vagy az később indult?)  
Illés, Omega, Echo együttesek megteremtik a magyar szövegű beatzenét. Generáció nő fel rajtuk. A csöves rádiók mellett a tranzisztorosok is megjelennek. Czigány György elindítja az évtizedeket megért Ki nyer ma? c. komolyzenei kvízműsort.
A magnó konkurenciát támaszt a rádiózásnak, a televíziós adások elindulása úgyszintén.
70-es évek. A tévé térnyerése eluralja a szabadidő felhasználását. S egyre inkább tért hódít a háttérrádiózás. Talán erre az időre esik, hogy a Szokolokat kezdik felváltani a hordozható sztereórádiók, s ezek nagy népszerűségnek örvendenek. Ugyanígy a magnós rádiók egy, majd két kazettával.
A technikai fejlődés megállíthatatlan. Az igazi áttörést a rendszerváltozás hozza. A tévé és rádiótársaságok, az egyes hullámhosszok gazdára találnak. Divatba jönnek a kereskedelmi csatornák.
Szórt a piac. A Bartók komolyzenei adásai mellett megjelenik a Klasszik rádió is, s Antal Imre konferálása mellett hatalmas konkurenciát támasztva.
A megvásárolt csatornák többször gazdát cserélnek.
Nem részletezem a rádiózás háttérbeszorulásának a lépéseit. Inkább csak megjegyzem, hogy a tévéhez képest jobban szeretem a rádióműsorokat. Persze nem mindet és nem hallgatom állandóan, de nem egy rádióállomás színvonalas értékes műsorokat sugároz. S nem fárasztja a szemet, nem kell merev nyakkal a képernyőre fókuszálni, szabadabban hagy, miközben kellemes melódiákkal kecsegtet, értékes gondolatokkal gazdagít. Álmatlan éjszakákon átsegíti a hűséges hallgatókat.
***
Nem tudom, miért a Fonográf-számot küldi ide zeneképpen tudatom. Tán a régi időkre való emlékezés az oka. Tehát Edison Magyarországon
https://www.youtube.com/watch?v=bBfm9lg7mSc
Néhány rádió szignál: http://garai.hu/radiok/rszignal/rszignal.htm

Ezt a posztot ollóztam VD hosszú anyagából ollóztam, mert mondandóját annyira magaménak éreztem, hogy kivonatolás helyett kicsit szerkesztve közlöm. (Csomay Zsófia ny. építésszel készült interjúrészlet). „Állami tulajdonú szociális bérlakásokat kell építeni. Olyat, ami megfizethető, de nem gagyi és nem luxus, de ami egy XX. századi embernek kell. Ez rögtön fölvet olyan problémákat, ami engem nagyon régen foglalkoztat. Amióta a képernyő, mint lakberendezési és ember-berendezési tárgy megjelent a horizontunkon… a televízió… Már a televízió is egy olyan tárgy, ami – én azt gondolom, hogy egy polgári nappaliba idegen. Maga a képernyő fénye, maga az a tevékenység, ami tulajdonképpen kiszakítja az embereket az egész lakás életéből, és kényszerűen hat azokra, akik esetleg nem akarják nézni.
Már abban a pillanatban el kellett volna kezdeni azon gondolkodni, hogy biztos, hogy a régi polgári lakások zsugorított változatát kell iszonyú számban megépíteni? Ez a dolog, amióta aztán a laptopok, a mobiltelefonok… tehát amióta az a dolog, hogy az ember egy tárggyal személyes kapcsolatba kerül, és ezáltal kizárja magát a közösségből, ez egy teljesen új lakásforma – szerintem. Ez az egyik, ami nagyon fontos szerintem, akár már a szociális lakásépítésnél, a másik pedig az, hogy a munka végzésének a helye és a módja iszonyatosan megváltozott. Most a covidnál exponenciálisan nőtt ez a probléma, hiszen mindenki home office-ba ment, és a lakások tökéletesen alkalmatlanok erre. Mit csinálnak az emberek? Az étkező asztalról arrébb lökik az abroszt, és akkor azon a 3 dm²-en pötyögtetik a számítógépet, és akkor ott a cumisüveg, ott a pelenka meg a vasalnivaló… ez nem jó így. Tehát a lakásoknak azt a tulajdonságát, hogy van egy nappali, ahol vendégeket fogadunk, általában zömmel nem arra használják, hanem zömmel televíziónézésre.
Viszont azt is lehet látni, hogy mióta tényleg kulturált módon lehet az utcán, meg a kocsmákban létezni (mert tényleg ahhoz képest, ami a szocializmusban volt, tényleg elképesztők a számok és a minőségek javulása), kivonulnak az emberek, és lehet látni, hogy üzleti tárgyalások, laptopozás, stb. folyik ott. Az se biztos, hogy ott kell történjen, mert lehet olyan házakat csinálni, ahol a házakban vannak, külföldön nagyon sok ilyen példa van. Ez, hogy ennyire fellazult a lakhatás, a munka, az emberek viszonya, a városhoz való viszony, emiatt ez a szociális lakásépítés szerintem nem egyszerűen csak olcsóbb bérű lakhelyek létrehozás, hanem olcsó bérű, olyan lakhelyek létrehozása, amik ezeket a dolgokat lehetőségként felkínálja az embernek. Aztán ő választhat, hogy ő mégiscsak otthon akar dolgozni és neki bizony kell egy igazi nappali… a másik az, hogy nagyon-nagyon szomorú, hogy úgy a panelházaknál, mind a lakóparkoknál mindenki bezárkózik önmagába és az fajta fíling, ami a függőfolyosós házaknál volt, aminek nyilván rengeteg a hátulütője, de ugyanannyi előnye is van. Ezt a dolgot vissza lehetne hozni, nem a függőfolyosó geometriájával, hanem egy háznak egy olyan belső elrendezésével, ami nemcsak egy szűk lépcsőház és egy liftmaggal dolgozik, hanem dolgozik nagyobb terekkel, bővületekkel, nyitott, fedett terekkel, olyan gangokkal, ahol elfér egy csoport, ahol játszani lehet. Minderre alapkutatást kéne végezni. Úgy a körút menti helyzet megoldására is, mert azért ez nem maradhat így. Jó, hogy meg van kötve az önkormányzat, kormány keze, mert 89-ben eladták a lakásokat, tehát jogi akadály van, de ez nem lehet oka annak, hogy az az elképesztő házanyag tönkre menjen. Ez tönkre fog menni egyébként, hogyha ezzel nem foglalkozunk.”
***
Feleség: - A bal cipőd félre van taposva, egészen csámpás.
Férj: - Nem lehetne, hogy előttem menjél, s ne mögöttem?
***
Zene: K. húgom egykori kedvenc slágere. Van egy kis házam…
https://www.youtube.com/watch?v=znKhS34zV8c

Csaknem érthetetlen az érdekek eluralkodása az értékek felett. Végképp megkergültünk?
Mondok néhány példát. Ha valaki magát nőnek érzi férfi létére, nem kérdőjelezhető meg. Miért nem?
Ha valaki kijelenti, hogy csak a fekete számít. Nem kérdőjelezhető meg. Miért nem?
Ha valaki fűt-fát összehord, hogy saját hazáját rossz színben tüntesse fel, nem büntethető. Miért nem? 
Ha valaki azt mondja, hogy megveszlek kilóra, nem büntethető. Miért nem?
Ha valaki kívülről besétál az EU-ba, jóllehet nem választott képviselő, és ott osztja az észt, nem vezetik ki. (Dehogy vezetik, dehogy vezetik, mint a galambot, etetik.) Miért nem?
Ha a török elnök hibbantnak minősíti a francia államfőt, mert az nem kívánja eltűrni a franciák feletti fetvát, nem ítélik el. Miért nem?
Bezzeg az én időmben, de most komolyan:
Oly korban élünk, amelyben divat a hazaárulás.
O tempora, o mores. Mi lesz veletek, értékek?
Mi lesz veled, európai civilizáció,
mi lesz veletek, társadalmak?
***
Zene.
Nagyon nem akartam megosztani az elcsépelt slágert (Oly távol, messze van hazám) Hát persze, hogy távol van, ami messze van, persze hogy messze van, ami távolra esik. Azért sem akartam, mert ha igaz a keletkezéstörténete, akkor úgy zajlott, hogy az énekesnő (Boross Ida) a stúdióban októberben lemezre énekelte a hazavágyó dalt, s 56 szilveszterén Bécsbe távozott. Ettől kezdve hamisan cseng a fülemben. Mégis megosztom, mert 56-ban 57-ben és még később is megállás nélkül ismételték az rádióadók. Többször, mint a Que Sara, sara c.-t, többször, mint a Csokko-csokko-csokkoládét. A dallam egyébként angol szerzemény, de német változata is volt.  
https://www.youtube.com/watch?v=LUTHajlSGKk

Magyarul!
Középiskolás koromban hangzott el néhány alkalommal: Itt magyarul lesz beszélve! Aztán telt múlt az idő, és valami nagyon megváltozott.
Kezdetben volt a levelezés. Ezt váltotta fel az e-mailek küldése. Aztán jött az SMS, a messenger, a  whatsapp, az instagram, a podcast. Ki tudja tartani az iramot?
A bombázásnak egyáltalán nincs vége. Az On-line oktatás és a home office foglalkozás már a Covid-19 műve. Mert epidémia van, sőt pandémia. Ez karantént vonz, ami vírusradart generál. Tudod, ez egy applikáció. A digitalizáció terméke. A kontakt-kutatást segíti.
A sűrített idegennyelvűségen nem segített az sem, hogy meghallgattam a Rövid híreket. Play now – ajánlotta, mielőtt még az innovációs miniszter szót kapott volna. Majd az adj vérplazmát felszólítás, s szóba került, ha már – a PRC-teszt is. Ugye nem kell magyaráznom? Tudod, ami a DNS-t vizsgálja. Valami standard pozitivitást is emlegettek a covid-szűrés kapcsán.
Főszerepben a kriptovaluta, a bitcoin, a klímapolitika, a migrációs útvonal s a drogozás.
Utána reklám, amely már a szokásos közérthetőséggel ajánlotta a lifefit mucofree max kapszulát, Mucopront szuszpenziót, majd a csomagküldő az Astratex kebeltartót, a Benu gyógyszertár az ibuprofén tartalmú szerét. Xilomare következett. Gartengolddal, Magne B6 expresszel, L’Or kapszulával, Magnosolvval, ami energizer folytatódott. Utána Aspirin+C forte, a kihagyhatatlan,  a White Now, Detox Sygnal, s ha mindez kevés volna, a Lidl Dulano termékei következtek.
A kockázatok és mellékhatások kétségtelenül megjelennek. Stílszerűen: prosperálnak. 
Persze, hogy visszasírom a közérthető reklámok idejét: Cipőt a cipőboltból!
***
Mire jó az esős idő?
Persze, megitatja a kitikkadt mezőket, előkészíti a mikrobák számára az avart, az óvodások felhúzhatják gumicsizmájukat, hogy a pocsolyában megtarthassák minőségellenőrzésüket. De nemcsak arra.  Ingyen lucskosítja az autókasznit, hogy aztán a folyamatos esőzés közben letöröljem mikro-szálú kenővel a rátapadt szennyeződéseket. Néhányszor kicsavarom a nedves-szutykos kendőt, és a takarítás után (kb. 2-3 perc) az öblítést már a kitartó esőre bízom. Ennél gyorsabb, kellemesebb megoldást nem ismerek. Vasárnap délelőtt ez történt.
Vihetem a kocsit gumicserére.
***
Zene.
Que sera, sera. Doris Day, 1956. Magyarul utóbb Ahogy lesz, úgy lesz szöveggel lett sláger.
https://www.youtube.com/watch?v=chSytFIhRFA
               

Van abban valami elemi primitívség, ahogyan politikusok egymásnak rontanak. Megvallom nem dobott fel D. Trump és J. Biden eszmecseréje, de a hazai politikai tévéműsorok kölcsönös sárdobálásai sem. Mintha fixaideák mentén folyna a beszéd. Szándékosan nem használtam a párbeszéd szót, mert az a szó nem igazán fedi le a pengeváltások hangnemét.
Azt hiszem, nincs új a nap alatt. Régi alattomos trükk, az ellenfelet vádolni azzal, ami rosszat én művelek.
Már a gyerekkorban kialakul ilyesmi.
A süketek párbeszédére idézem: „Egyik fülem sós, a másik meg paprikás, nem hallom, hogy mit dumálsz.”
A fordított rágalmazásra is találtam gyerekszájat: …. Az mind te vagy, de én mi vagyok? Újabb vádra ugyanaz a képlet …  - Az mind te vagy, de én mi vagyok? … Az mind te vagyol, de én mi vagyok? …sine fine     
Mikor fogják a politikusok megtanulni, hogy csúnya dolog a hazudozás?
Mikor fogják megtanulni az építő jellegű párbeszéd alapjait?
Ha arra gondolok, hogy egy-egy ciklus négy évig tart, s meg kell próbálni a kormánypárton halálos sebet ejteni, akkor mindig kevésnek fog tűnni az az idő, amit vádaskodásra lehet fordítani. Ez pedig megnehezíti az egymás közti tisztességes hangnemű érintkezést. Persze nem lehetetlen, de csak akkor, ha a taplóságot befejezik, s aki nem érdemben szól hozzá egy vitához, azt keményen büntetik, vagy egyszerűen kivezetik a tanácskozás helyszínéről.
Mint meglett korú állampolgár kénytelen vagyok megfogalmazni, hogy szörnyű hallgatnom a folyamatos károgást, gyalázkodást azon a helyen, ahol az ország építésével kellene foglalkozni. Mondanom se kell, hogy a gondolkodást együtt kellene tenni.
De hol vagyunk ettől?    
Nem kellene a politikusoknak is magukba szállni, és az ember méltóságához illendő hangnemet használni?
Mindenesetre szurkolok annak, hogy az alpári megfogalmazásokat a támadott fél ne viszonozza, mert akkor ő is lemegy kutyába.
A károgókra pedig én is egy közhelyet alkalmazok: Ezt tanultátok az iskolában?
Vauúúú, vagy maiul – WOW!
***
Zene. Azt mondják, csaknem érthetetlen, hogy a legszebb melódiákat összehozó nemzet olyan vad militáns magatartást tanúsított, mint a német. Ez érdekes kijelentés, de nem igaz. Elég arra gondolnom, nekem mekkora csalódást okozott, hogy a Vujicsics együttes által megszólaltatott délszláv népek zenéje kitűnősége ellenére hogyan lehetséges, hogy az ott élő népek egymásnak essenek és gyilkos indulattal kaszabolják egymást a balkáni háborúban. Minden nép zenéje szép, és minden nép esendő is. Jó ezzel számolni. Itt és most egy német dalt hozok, melynek a címe Muss ich denn… Megformálták német lányok, meg a francia Mireille Mathieu, meg a Bundeswehr zenés alakulata, s meg az amerikai Elvis Presley. Utóbbit osztom itt meg.
https://www.youtube.com/watch?v=Hlbu6SsjlSE

1. Bányász mozi. Melósok, pereg a híradó. Rákosi tépegeti a búzakalászokat a mezőn. Mosolyog. Melósok felállva tapsolnak egy kövér kopaszt kivéve, ak szerényen mosolyogva ülve marad.
   Rászólnak a többiek: - Állj föl, kopasz, és tapsolj, mert különben elvisz az ÁVÓ.
   2. A szesztilalom idején, valahol Szibériában, két muzsik hűtőházat épít,
   azaz szögesdróttal körbekerítenek egy kunyhót. Egyszerre az egyikük
   felkiált:
   – Gyere gyorsan, Vologya, találtam egy üveg vodkát, igyuk
   meg!
   – Ne ordíts, te őrült, elvisznek!
   – Innen? Hová?…
   3. – Mi a különbség a szovjet és az amerikai AIDS között?
   – Az amerikai halálos. A szovjet legyőzhetetlen…
   4. Brezsnyev és Koszigin utaznak haza Nasszer temetéséről. Brezsnyev megszólal:
   – Te, Alekszej! Láttad Nasszer kezén azt a szép aranyórát?
   – Nem, mutasd!
   5. Kohn és Grün 1963-ban találkoznak az utcán, megörülnek egymásnak:
   – Kohn, te még élsz? 56-ban láttalak utoljára.
   – Nemrég szabadultam.
   – Te jó ég! Hát mit követtél el?
   – Én? Semmit!
   Mire Grün rosszallólag:
   – Kohn, Kohn, ne akarj engem átverni. A semmiért csak három év járt!
   6. 56. Döntik a Sztálin-szobrot, ami nyolc méteres kolosszus. Ám nem olyan egyszerű, mert vas sín merevítése van. Rángatják kötéllel, inog a szobor, és egyre többen skandálják sportszerűen, mintha a szobornak drukkolnának: Tartsd magad, Jóska! Tartsd magad, Jóska!
   Jóska persze utóbb megadta magát.
   ***
   Hajnalban
   fekszik
   fülel
   felül
   feláll
   ***
   Dobolnak
   Dobolnak az afrikai tam-tam dobosok
   Dobolnak a jazz-zenészek
   Dobolnak a könnyűműfaj ritmusszekciói
   Dobolnak az ideges emberek
   Dobolnak a híradások alatt
   Dobolnak a reklámok alatt
   Dobolnak a meccsközvetítések alatt
   Dobolnak a forradalmi megemlékezések alatt
   Dobolnak a meteorológiai jelentések alatt
   Dobolnak a műsorok végén lefutó szövegek alatt
   Dobolnak a versmondások alatt
   Dobolnak a dobolás alatt
   Dobolnak, dobolnak, dobolnak...
   Kikapcs
   ***
   Zene.
   Még mindig 56-ra emlékezve Beethoven Egmont-nyitány.
   https://www.youtube.com/watch?v=pkxXFLRmqvw 
   

Közös blogunk témája: Szól a rádió. Valamit írtam arról, hogy miért szeretem máig a rádiózást. Korábban sípoló csöves készülékeket, később a zúgó tranzisztorosokat, utóbb az adásokat önmaguk értékes voltáért.
1956-ban Telefunkenünk volt, csöves világvevő rádió. Az ötvenes években ezt hallgattuk. Az adások propagandisztikusak voltak. Nálunk a két adó, a Kossuth és a Petőfi a kommunista pártot éltette, a Szabad Európa a Nyugat civilizációját, s a honi történések kritikáját sugározta.
1956. október 23-án forradalom tört ki a korábbi bp.-i tüntetés nyomán. Örkény István ekkor dobta ki a rádiót – tán az Astoriából – azzal, „hogy hazudtunk reggel, délben, meg este. Hazudtunk minden hullámhosszon”. A harcok miatt a rádió szükségmegoldásként átmenetileg a Parlamentből közvetítette adását, s mivel zenei anyaga nem volt, ismét és ismét a Beethoven Egmont-nyitányát sugározták, olyannyira, hogy később a forradalmat idéző állandó zene lett ez az opus.
De ha már.
Itt újra felidézem a forradalmi napok idején adott slágert: Oly távol messze van hazám…  Oly sokszor ment, hogy teljesen elcsépeltté lett. Egyik késő este pedig morbid módon egy később beteljesült próféciaként Ozmin áriáját hallom a Mozart-operából: „Az lesz majd a kéjes óra, majd ha áll az akasztófa, és a gége megszorul…”
Akkoriban dívott az Ahogy lesz, úgy lesz/Sará, sará küldfödi melódia is.   
A Szabad Európa egyik rovatának a szignálja egy Schubert F-moll Moment Musicaux volt annak idején. (Amikor a szolfézsoktatás újraindult, Éva néni valamiért éppen ezt a zongoradarabot játszotta el nekünk kéretlenül. Később öngyilkos lett. Barátját – úgy mesélték – kivégezték a megtorlások során.)
Az Amerika hangja egy harsány indulóval indított (olyasféle hangvételű dallal, mint az USA himnusza), amikor egyáltalán a fading és a kitartóan vernyákoló adás-zavarás mögül előbukkant.
Emlékezetes slágereket hallottunk a nyugati adókon: pl. Presley Peace in the valley c. dalt, amelyet 57-ben Ed Sullivan tévéadásában énekelt el, kérve a hallgatóságot, hogy a magyaroknak gyűjtsenek adományokat, mert leverték igazságos forradalmukat, szabadság harcukat? (Attól függ, honnan nézzük az eseményeket: Mivel az oroszok számos tankhadosztállyal támadták az országot, repülőik bombázták Bp.-et, inváziónak, háborúnak kell nevezni, ami ellenünk történt.)
***
Zene. Legyen Schubert F-moll Moments musicaux.   
https://www.youtube.com/watch?v=-9NfUChA49s&list=RDA5_uAD1npUY&index=4

Hajnalban kapom a hírt, hogy Keith Jarrett (anyai ágon magyar származású) amerikai pianista két stroke után hihetőleg többé nem léphet fel, nem adhat koncertet. Halványan pedig arra emlékszem, hogy magyarországi koncertet is tervezett mostanában. Ő volt az a szóló jazz-zongorista, aki úgy nyilatkozott évtizedekkel ezelőtt, hogy egy jó koncerthez három dolog kell, egy jó zongora, egy jó akusztikájú előadóterem és lelkes, értő közönség.
A családunk szívébe a Kölni-koncert hanglemezével lopta be magát. Számos alkalommal végighallgattuk a folyamatos improvizálásokból álló korongot.
Már valamikor megírtam, hogy egy időszakban évenként egyszer lebicikliztünk Paksra Bp.-ről. Csakugyan le, hiszen a Duna folyása mentén kerekeztünk lefelé. Jól elfáradva érkeztünk sógorékhoz, húgomékhoz, ahol  minden alkalommal halászlével fogadtak, s a megérkezéskor fáradalmainkat a Kölni-koncert meghallgatásával próbáltuk feledtetni.
Hogy vártuk, hogy végre hanyatt dőlhessünk, s átadjuk magunkat a játékos hangzás élvezetének. A lemezen Jarrett felkap egy-egy témát és boncolgatja, körbeírja, megmutatja közelről – változatokkal. Nem mindenki szereti ezt az ostinato-szerű lépegetést hangvirágról hangvirágra. Mi szerettük.
***
Zene.
Legyen a Kölni-koncert. Eredetiben nem megy, mert nem engedi a youtube, csak másnak az előadásában. De hát az is visszahozza a hangzásvilágát. Hallgassunk bele.
https://www.youtube.com/watch?v=onhM1YUJiKs
  

Egyre inkább foglalkoztat az a gondolat, hogy noha introvertált vagyok, hiányozik a társadalmi érintkezés, a kapcsolatok. Na, nem arra gondolok, hogy kórház, orvosi rendelő, maszkos alakok, hanem épp ellenkezőleg. A szokott társaságok, kiscsoportok, rokonlátogatások, kötetlen beszélgetések. A legalapvetőbb kérdésre szeretnénk tőlük választ kapni: Hogy vagy, hogy éled meg a bezártságot, van-e értelmes elfoglaltságod? Hogy szolgál egészséged? Miben lehetek hasznodra? Fertőerdőben járunk, s keressük a kivezető utat, miközben könnyen lehet, hogy még csak egyre beljebb hatolunk.
Igaza van azoknak, akik információ-túltengésről beszélnek. A szoc. időkben nem láttunk ki a nekünk tartott szemellenzőktől. Emlékeztetőül a szovjet humor: A központi csatorna a pártkongresszust közvetíti. A kettes csatornára váltó továris képernyőjén egy gumibotot lóbáló rendőr vonja össze a szemöldökét: Elvtárs! Nem kapcsolsz azonnal vissza a kongresszusközvetítésre?
Ma nem győzzük a fejünket kapkodni, hogy az érvek és ellenérvek bozótjából merre vágjuk ki magunkat. Nem akar a tézis és antitézis fenekedéséből kialakulni a szintézis, annál is inkább, mert hogy sokféle észjárású dolgokban kellene rendet vágni, s mi van akkor, ha megvezettek bennünket a részkérdésekben? Sokan összekeverik a relatív igazságokat abszolút igazságokkal.  A pártok egymásra mutogatnak. A szemlélő pedig válassza ki közülük a hiteleset. (A bibliás embereknek annyival könnyebb, hogy van fix kapaszkodójuk. A Fentvaló kinyilatkoztatásai jottányit sem vesztenek érvényességükből az idők során. Vagy másképpen: Krisztus a szegletkő (a fix igazodási pont), ő az út (járjunk a nyomában), az igazság (nem téved, mert abszolút a tudása, és nem is téveszt meg, mert feltétlenül igazmondó) és az élet (mert ő létezik az idő kezdetén, s országának nem lesz vége).
Napok óta foglalkoztat, hogy kiszálljak-e a FB-ból, mert igaza van Földi Lászlónak, aki váltig hangoztatja, hogy ingyen kiszolgáltatjuk magunkat a világ leghatalmasabb adatgyűjtőinek, akik személyiségünk minden rezdüléséről tudnak, ráadásul hatásos eszköz van a kezükben, amellyel megvezethetnek bennünket.
Hát nem tudom.
Nincs igazán rejtegetnivalóm.
Ha úgy tetszik, azt is mondhatom, hogy akik látnak engem, ugyan mit látnak?
Másfelől az is munkál bennem, hogy posztjaim hasznára lehet azoknak, akik hajlandók bele-belenézni.
Még nem döntöttem véglegesen.
***
Zene.
Unokáinknak is. Egy gyermekdalfeldolgozás gyermekkórussal, Kertem alatt…
https://www.youtube.com/watch?v=RBQ2gLo-GgA

Éva és Francois ma éppen 25 éve házasok.
Az úgy volt, hogy 1995. április elsején reggeliztünk. Csöngettek. Ajtót nyitottam. Az ajtóban pedig egy francia fiú állt fázósan. A hóesés ellenére csupán egy posztó tiroli kabát volt rajta. Egészen Győrig stoppolt, majd Győrbe érve nem vette fel senki, vonatra szállt. Kelenföldtől taxival jött. 1800 ft-ja (akkor az még erős pénz volt) bánta, de megérkezett – igazi húsvéti meglepetésként. Mosolygott, én meg azt mondtam neki: Bonjour Francois. Ekkor Éva felsikoltott az örömtől. Mert utánajött akit szeretett, és aki őt szerette.
Telt-múlt az idő.
Történt azon a nyárelőn, hogy leszálltak a HÉV-ről, mert valahonnan jöttek, és én is leszálltam, mert valahonnan jöttem én is. Ők egymás kezét fogva vidáman trécselve vágtak át a réten, én mögöttük haladva örömmel konstatáltam, hogy milyen erős a közöttük vonzódás.
A dátumra nem emlékeszem, csak a tényre. Az étkezőben ültünk együtt, Fr. beszélt, Éva fordított: Arra gondoltunk, hogy megházasodunk… S kérdőleg néztek ránk. Én azt válaszoltam, hogy jól gondoltátok. Tegyétek meg!
Boldogok voltak. Utóbb – augusztusban – megesett a tanácsi esküvő is itt, Óbudán. Mint férj-feleség utaztak Franciaországba. Ott Éva apósa szorgalmazta, hogy tartsák meg mielőbb az egyházi esküvőt.
Nos, erre került sor Lyonban, 1995. október 21-én.
Szép volt, jó volt, bensőséges volt.
Évának Tücsi sikerített menyasszonyi csokrot.
Francois azt mondta, hogy oui, Éva azt, hogy igen, és megköttetett házasságuk az Isten színe előtt.
Telbisz Kati szolgáltatta a zenét. Bach-partitát játszott egy szál hegedűn, részletekben.
P. Fülöp ez alkalommal kalocsai hímzéses oltárterítőt használt.
Majd a százhatvan főre kalibrált lagzi következett, diszkóval, rokival, parfétortával, dús gazdag vacsorával, magyar pálinkával, tokaji aszúval és nemes francia itókákkal        
Saint-Sorlin-en-Bugey-ben. A kúria mellett folyik a Rhône, a svájci határ folyója.
Ha már ott jártunk, lesétáltunk a francia-svájci határra rácsodálkozni a szemközti magas svájci hegyoldalra.
Némileg pihenten indultunk haza másnap este különféle autókkal – mi a Skodánkkal.
***
Prokop Péter: „Isten az abszolút van, aki nem tud nem lenni.” Megfogalmazása elgondolkoztató: valamit állít, amiből következőleg az ellenkezőjét tagadja. Még hozzáteszi: „akit ideáiddal tömködsz, minél inkább zaklatod, mint érzékeny csigabiga annál inkább elhúzódik előled”. Van igazsága.
Grószi albérlőjének, Izsák bácsinak a megformálásában: „Ez így van, és nincs másképpen.”  
***
Zene. Bach 3. hegedűpartita.
https://www.youtube.com/watch?v=5tjl07RmEQg