Mickey webnaplója

Az Imre a gót Emmerichből jön, s mint oly sok név, uralkodó jelentésű.
Sok híres Imre volt, van, és reméljük, lesz is.
Szent István fia tán a legismertebb köreinkben. Szent Imre, aki fiatal házas korában hunyt el. Képzett férfi volt, hadsereg irányítója. Imre tragikus halála miatt a trónra nem jutott Szent István leszármazott. Szent Imre József-házasságban élt fiatal feleségével, ezért szokták liliommal ábrázolni.
Számos művészt megihletett, sok szobor és kép keletkezett a királyfiról. Mivel Prokop Pétert olvasom, kötetéből választottam egy Szent Imrét ábrázoló képet.
Imre olyan név, hogy olasz változata földrész neve lett. Amerigo Vespucciról nevezték el az Újvilágot Amerikának, ahol mostanság épp az elnökválasztás folyik meglehetősen gyanús körülmények között. Hová fajul el a nyomorult érdekekért folyó küzdelem. Úgy hírlik, hogy némi kékcédulás befolyás torzítja a tisztánlátást. Mindenesetre bíróság fogja tárgyalni a visszaélések ténylegességét, vagy hamis hírét.  Majd meglátjuk, mire mennek. Nehéz jövő előtt áll a földrész, de nemcsak az övék, hanem a miénk is. Isten óvja teremtését a héják elől, a profitéhségben szenvedő betegektől.   
Imre.
Ami még kapcsolódik hozzá, a család régi barátja, Szilas Imre, aki Amerikában találta meg a kiteljesedés lehetőségét. Isten éltesse őt, és minden Imrét!
Minden névvel kapcsolatban összehozható egy kínrím. A klasszikusok közül való:
Adorján,
hármat ugrott a létrán.
Katica,
karmoljon meg a cica.
Így lehet pl.: Imre,
nevetek enyéimre.
***
Ma nehéz az erények értékvoltát szorgalmazni. Mint a mai prédikáció során elhangzott: egy mai, nike-cipőben eltemetett, boldoggá avatott fiatalra jobban figyelnek a tinik, mint egy ezer éve élt valakire, akiről alig tudunk valamit. Ez kétségtelenül így van. Azért nem adhatjuk fel azt a meggyőződésünket, hogy a jóra való törekvésnek, az erényességnek életünk mércéjének kell lennie.
***
Zene. Szilas Imre: Karácsonyi beat-mise Istengyermek c. száma    
 https://www.youtube.com/watch?v=XYCaz91lJoE&list=PLj-X_3xfhyU6YTZKGZgODY2X-wKcVe4fI&index=17

Saul üldözte, Paul óvta a keresztényeket.
Vélt igazuk nevében ölték meg Jézust kortársai.
Vélt igazuk nevében (Allahu akbar) öldösik a keresztényeket világszerte ma is. Írva van: Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.
***
Prokop P.:  A vak odanyújtja társának az orvosságosüveget. Olvasd már! A másik: Nem látod, hogy nem látom?
Ilyenekből tengersok létezik:
BÉ. A fogyatékkel élők valóságos csodákat tapasztalnak. Vakok látnak, süketek hallanak. A rokkantak is örvendenek a tolószékben: Új gumik.    
NF. A mágus meggyógyítja a sántát és a pöszét. Ám a pösze egyszer csak felkiált: A fánta elefett.
NP. Haragszom ezekre a kárörvendő viccekre.
Én: Igaza volt is, meg nem is. A humor könnyek között kacagást jelent. Leginkább akkor hitelesek, ha maguk a sértettek adják elő.
Azért még folytatom: Ön elé G. ült. Az önelégült. Süket elé süket, hallgatom süketelésüket.
Két süketnéma beszélget. 1. Ismered a Kovácsot? 2. A Kovácsot? 1. Kit?
Hogy mennyire nem nemtelen a helyzetkomikum nevesítése, álljon itt az a szöveg, amelyet
Kodály megzenésített.
Jó napot, sógor! / Csónakot fódozok./  Hát az öreg mit csinál?/ Kilukadt a feneke./ De szép szekere van kendnek!/ Magam teleltettem./ De szép ökrei vannak kendnek!/ Magam csinálgattam./ Sok szénája van kendnek?/ Magam is megeszem./ Bolond kend, sógor!/ Adjon isten kendnek is!//
Jó napot kívánok!/ Napraforgót kapálok./ Nem azt mondtam, köszöntem!/ Sűrű volt, de kitéptem./
Bolond maga, néni?/ Ez a sor az végig!/
Vissza Prokophoz:„A nagypapa serkedő bajuszú unokái előtt jobb, ha visszahúzódik a ricsajos társaságból. Ahogy megyek föl a lépcsőn, próbálom eltitkolni elálló lélegzetem. Fölszalad a vérnyomásom, szédül a fejem. De hát ez kit érdekel?” – jegyzi meg önironikusan.
Másutt: A kereszténység nem automata vallás. Bedobom a krajcárt és jön érte a meghallgatás. Elzarándokolok Lordes-ba, s kiegyenesedik a hátam.
Egy templombajárót idéz: Az Úristenhez hiába imádkozom, de az én Antalom mindig megsegített.
Öregember: Mit nem adnék egy tíztől reggel hati ébredés nélküli éjszakáért.
Az öreg fészkelődik, de sehogy sem sikerül kikászálódnia foteléből.
Kérdi az ápolónőt: Miért nem boldogságot injekcióz az idegeinkbe? Az nekem is jól jönne - sóhajt vissza a fehérruhás hölgyike.
Meg ezt írja: Asztalomon hever néhány megírt, de meg nem címzett levél. Elfelejtettem, de lusta is vagyok, hogy a postára vigyem … Egyre bosszantóbb: Új nadrág is kéne. A festékfoltos pantallómban koldusnak látszom. Az orvosi vizsgálatot hetek óta tologatom. Számtalan csacsiság hever följegyezve parancsolgató papíromon. Csináld már!… Cukros dobozom üres, fokhagymám kifogyott. Citrom is jó volna. Néha dobozos tej víz helyett. A fagylalt is kikopott a jégszekrényből. Gyümölcs, sárgarépa, vitaminpótló torkosságok. Izgatnak… még sincs időm rájuk. Fontosabb a művészetem, közönségesekért nem rövidíthetem meg életcélomat. (in: Innen s a mindeneken túl)
Mintha Déry Tibor Napok hordaléka c. munkáját olvasnám.
Az írók elém élték az öregedés tüneteit. De ezt éltem meg a jezsuiták körében is.
***
Folyik az amerikai elnökválasztás. Fej-fej mellett J. Biden és D. Trump. Én már tudom, ki lesz a győztes… A szélső.
***
Zene. Vissza a keresztnevek megénekléséhez. Újra Rocco, de most Marina
https://www.youtube.com/watch?v=oe2efLqYN6Y

Vannak mindenkinek az életében kínos pillanatok. Ezekből szedtem össze néhányat.
Zsenánt, amikor rájövök, azért szűk a nadrágom, mert elöl buggyos: fordítva vettem fel.
E. mesélte. A trolin vette észre, hogy kartonruháját kifordítva öltötte magára.
Ugyanő mesélte, hogy egyszer a blézeréből egy nylonharisnya lógott ki hosszan.
D. mesélte, hogy szellenteni próbált, de folyékony lett.
A buszon mesélte egy kisgyerek, hogy apa a csapba pisil.
Az is kínos, ha az utolsó falatot ejtem a tiszta abroszra. Akkor már jobb azonnal.
Kínos elkiabálni: Kár hogy a Fuszula is jött kirándulni, kivált, ha Fuszula mögötted áll. 
Zsenánt megkérdezni, hogy a Tappancs is velünk ebédel, ha Tappancs épp a terembe lépett.
Kínos, ha egy vezetőt kioktatnak, hogy a hülye nem j-vel írandó.
Zavaró, ha Jézusról, a Messiásról a zsinagógában lelkendezik egy vallástani kérdésekben tudatlan.
Kellemetlen, ha a hölgy székre tett kalapjára ülsz, s tönkreteszed.
Kellemetlen rájönni, hogy a két ujját elvesztett ácsnak szorítottad meg a kezét parolázáskor.
D-vel esett meg, hogy nyakban hordott aktatáskáját magára kanyarította a hídon, ami aztán a patakban kötött ki. Kínos volt látnia, hogy a tintás írás minden füzetében elmosódott.
Zsenánt, ha a paparazzo rajtakapja a képviselőt, hogy mit művel a fikájával.
Ketten tanultak a teremben. F. hogy ne fertőzzön senkit, s azt vélve, hogy üres a terem, kinyitotta az ajtót, és ordítva betüsszentett. Majd azt mondta: Pardon. 
Mikrofonpróba. Reagan elnök odalép, s azt mondja: Visszaszámlálás. Atomtámadást indítunk a Szovjetunió ellen. Eddig otromba szellemesség, de kitudódott, mint az őszödi beszéd, amely ha lehet, még kínosabb volt.
Még sokféle zsenánt dolog létezik, pl. a bakik. Ezekből egyet Antal Imre mesélt el, aki csípőizületi ficamról interjúvolt egy orvost, de képtelen volt a szót helyesen ejteni. Minduntalan csípőficület jött a szájára. Tudta, hogy nem így van, de nem jutott eszébe a helyes szó, sőt rátetézett? csípőficületi izam.
A másik híres baki ugye: Cimbalmi Tóth Ida tarjánozik. helyesbítek: cimbolázik.
Embere válogatja, hogy hogy reagálja le a saját maga által elszúrt szituációkat. Van, akit sokáig idegesít, ha eszébe jut, van, aki szégyelli a belsikert, van, aki legyint rá: mindenkivel előfordul ilyesmi.
***
Zene. Hetekig kerestem azt a muzsikát, amelyet apánk elég rendszeresen dünnyögött, miközben kilincsre akasztott nadrágszíján késborotváját fente. A dallamot nem írom ide, de dünnyögése leginkább ilyesmi volt: a dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinny-ta-tam-ta- dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinny…
Azt hittem, hogy Schumann-szerzemény. A Schmetterlingre gondoltam, de nem az volt. Akkor váltottam: Talán Schubert a szerző, aki szintén írt Schmetterling c. muzsikát. De megint melléfogtam.
Hosszas keresgélés után jöttem rá, hogy csakugyan Schumann a zeneszerző, de nem Pillangó a címe, hanem Arabesque. Most ezt a zenét mutatom meg.    
https://www.youtube.com/watch?v=Pdk0CKUZeW4

  
 
 

Vagy tíz éve Jemenben járt unokaöcsém hazatérvén mutatta szépen díszített fegyverét, egy rövid ívelt kardot, egy jatagánt. Inkább dísz volt, mint éles fegyver. Elmondta, hogy férfiember enélkül nincs is ott, azzal együtt nagyon jó benyomást keltettek benne a helyiek. Mind mosolygós, szolgálatkész, vidám, derűs lények.
Hogy ma mi a helyzet Jemenben, csak nagy vonalakban ismerem. Az idilli hangulatnak egy időre befellegzett.  De most nem is velük akarok foglalkozni, hanem azzal, hogy Európában nem szokás sem rövid karddal, sem tőrrel sem övbe szúrt konyhakéssel mászkálni a férfiembereknek az utcán. Az európaiak körében nem. De a bevándoroltak körében már más a helyzet. Jelentős részük gyilokkal az övében jár-kel, s ha valami nincs tetszésére, használja is kézifegyverét. Így elő-előfordul, hogy a templomokba nem imádkozni, hanem ölni indulnak. Így történhet meg, hogy fényes nappal a nyílt utcán gyilkolni kezdenek Allah nevében.
Amit végül is el akarok mondani az az, hogy a hatóság embereinek valamiféle fémdetektorral kellene strázsálniuk, s ahogyan a reptereken, a köztereken is el kellene kobozniuk a kést maguknál tartóktól kézi fegyverüket. Semmi nem indokolja, hogy Európában késsel kelljen közlekedni. Mint ahogy boxerrel sem, vagy íjjal, nyílvesszővel sem.
Hogy nem jönnek rá az illetékesek, hogy a kések kiszűrése az atrocitások megelőzésének egyik lehetséges és nem túl komplikált módszere?
***
Lazításul egy-két vicc. Az idős házaspárnak problémája van az emlékezéssel. orvosuk azt tanácsolja, hogy írjanak fel mindent, s így könnyebben emlékeznek dolgokra.
Tévénézés közben feláll az öregember. - Kérsz valamit a konyhából? – kérdi feleségét.
- Hoznál egy tál fagylaltot?
- Természetesen – hangzik a válasz.
- Felírnád?
- Nem, emlékezni fogok.
Epret is kérek a tetejére. Írd fel!
- Nem, emlékezni fogok.
Tejszínhabot is kérek. Írd fel!
- Nem, emlékezni fogok – tiltakozik dühösen a férfi.
Eltelik 20 perc, s egy tányéron sült sonkát és tojást hoz. A feleség kérdezi:
- Hogy maradhatott el a pirítósom?
…
No, Mózes bátyám, a jó fogát húztam-e ki?
A jót. Mert a fájós még megvan.
…
Ott szoptam a mellét a kanapén, erre bejött a férje, én meg összesz*tam magam – kacsintja szemével a csecsemő. 
***
Zene. Régóta foglalkoztat, hogy egyes keresztnevekről szóló dalokat osszak meg. Most ezt teszem. Legyen elsőként Manuela. Rocco Granata
https://www.youtube.com/watch?v=l0z8JvR6tPM

A mindenszentek az üdvözült lelkek napja, melyet a katolikus keresztény világ november 1-jén tart. A megdicsőült Egyház ünnepe. Az üdvözültek a „diadalmas egyházat” (ecclesia triumphans) képviselik. „A Bárány előtt ezek a szentek új éneket énekeltek: „Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, és véreddel megváltottad (az embereket) Istennek, minden nyelvből, népből és nemzetből, Istenünk országává és papjaivá tetted őket, és uralkodni fognak a földön.” És láttam meg hallottam sok angyalt, az élőlények és a vének hangját, akik a trón körül voltak, számuk tízezerszer tízezer, és ezerszer ezer volt, és nagy szóval mondták: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.” Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levőkkel együtt ezt mondta: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!” …így imádták. (Vö. Jelenések könyve 5,8 skk.)
A kanonizált szenteknek külön emléknapjuk van, legalábbis sokaknak. November elsején viszont valamennyi üdvözült napja van. Hatalmas sereg ez, megszámlálni se tudja senki. Az örök hazába jutottak ünnepe. Hány hitvalló, hány vértanú, hány szent életű, hány összeszedett gondolkozású, hány jó érzésű, lelkiismerete szerint élő elhunyt került az örök boldogság állapotába. Ki tudja?
Se szeri, se száma sokaságuknak. 
Nekik örülünk, közbenjárásukat kérhetjük.
Ez november 1. ünnepe.
Másodika a halottak napja. A dolog megfordul. Olyan elhunytakra emlékezünk, akiknek a mi közbenjárásunkra, imáinkra van szükségük, mert még nem jutottak az örök boldogság állapotába. Magukért a megtisztulás során már semmit se tehetnek, mi viszont értük sokat. Az értük teljesített búcsúk éppen ezt szolgálják.
Egy regnumi pap Szent Pált idézi: „Az elhunytak sorsát illetően ne szomorkodjatok, mint akiknek nincs reményük.” Majd megjegyzi: A remény hiánya annyit tesz, hogy az egésznek nincs értelme… A remény különbözik a reménykedéstől. Az utóbbi a ’talán’ világa, a remény meg az a bizonyosság, amely a hitet erősíti.
***
Zene. Egy kedves ismerősünkért mondott gyászmise során az orgonaművész Beethoven VII. szimfóniája második tétele átiratát adta elő. Hatalmas élményt jelentett a zene meghallgatása. Aki szeretné meghallgatni, könnyen megteheti, számos feldolgozást talál a youtube-on. Én most Halmos L. Minden földek Istent dicsérjétek c. motettáját osztom meg. Magamban arra ferdítve a szöveget, hogy Minden szentek Istent dicsérjétek… 
https://www.youtube.com/watch?v=936mdx9SZaQ

Hommage a Erzsi Gódor

Ágostonkám
nemzavarlak
csakkétpercre
bajbanvagyunk
holnapután
bachpassió
zenekarnincs
vanegyszintink
harmincéves
párhangnemszól
egymegragad
transzponáljad
tritonusszal
ötezerér’
benzinpénzzel
záhonybanlesz
számlátishozz
nekedisjó
tapasztalat
megismernek
megérdemled
reklámislesz
(helyitévé...)
Elvállaltam
énahülye
pontezkellett
elegemvan
taxisleszek
inkábbportás
régjátszottam
deakkorment
háthamostis
vankétórám
holnapéjjel
megtanulom
Indulnomkell
holaslusszkulcs
gombleszakadt
 koszosazing
úgyselátják
ülnifogok
holakotta
fennaneten
nincsenpatron
nyomásakkor
szkenguruba
spiráliskell
tekerőset
Holparkolok
jamármegvan
kutyaleszart
agalambis
nalegalább
szerencsémlesz
rámisférne
Elindultam
nagyadugó
balesetvan
hűtővízforr
mégkétóra
namostaztán
padlógázzal
jönarendőr
jogosítványt
forgalmitis k.....
Megérkeztem
jólelkéstem
holakórus
édesanyám
dehamisak
nemistudják
szerencsére
összeillünk
Ezakarnagy
micsinálmár
jahogylassít
anyádkínnyát
ezpenetráns
naszegénybach
felnevegyék
leneadják
úgysenézik
kinekjóez
Hazafelé
végrecsöndvan
 ilyetaztán
SOHATÖBBET
mindjáralszom
mégkétóra
húzhúzzunkbele
jönarendőr...
(Remélem, nem tikos a megosztása. a FB-on találtam.) 
***
https://www.youtube.com/watch?v=q4vGB3jM_sU
Ezt sem én írtam: A tévémaci zenéje

Érkezett egy email reggel, rajta kb. 160 magyar híresség neve. Mindre rákattinthatsz, mind mellett egy fotó, ahol lakott az illető, ahol tábla őrzi a nevét, adatait. Mind mellett rövid életrajz, mind mellett egy néhány idézet, amit magáról mondott, amit lényegesnek tartott. Meghökkentő, hogy közöttünk mászkáltak Nobel-díjasok, elismert színészek, művészek, akik valamilyen területen kiemelkedőt alkottak. Némelyikükről tudtam, hogy ki is ő, s hol lakott, de bevallom zömükről nem.  Úgy jártam vele, mint a bélyeggyűjtő gyerek, akinek apja egy alkalommal egy kiló bélyeget hozott. A gyerek azóta nem gyűjt bélyeget.
Egy ilyen adathalmaz felér egy enciklopédiával, s belátható, hogy nem nyelhető le egy ültő helyemben sem képeiben, sem szövegeiben. Viszont forrása lehet egy-egy megemlékezésnek, krokinak, glosszának.
Találomra a Raksányi Gellértről szóló szócikkből emelek ide két bekezdést.
„Raksányi Gellért, becenevén Kutyu, kedélyes alakját nem felejti el, akinek volt szerencséje színpadon vagy filmszerepben látni őt. Emléktáblája, mely a VI. kerületi Rippl-Rónai utca 16-ban található, elmondja, hogy a hűséges Kutyu hat évtizeden át, egészen 83 éves korában bekövetkezett haláláig volt a Városligettől egy ugrásnyira található terézvárosi bérház lakója.
A testileg is nagyformátumú, zengő hangú színész Szigetváron született 1925-ben, de már 18 évesen Budapestre költözött, hogy a színművészeti akadémiára járhasson. Raksányi egyik anekdotája szerint nagyapja, a szigetvári kórházat megalapító neves orvos jó barátságban volt Rippl-Rónai József festővel, aki minden karácsonykor küldött a családnak egyet saját festményeiből. Sajnos, Kutyu Rippl-Rónai utcai lakásába már egy sem jutott, a történelem viharai elragadták az értékes képeket.”
P.S. A Rákosi-korszakban apám a Rippl Rónai u. 2-be járt dolgozni. (Textilipari dolgozók szakszervezete.)
***
Ha szövegben bőséges kincsre bukkantam, azt hiszem, fotótémát illetően is. Az ősz bámulatos varázsló. Persze nemcsak az én szemem nyílik az átszínezett valóságra, hanem még számos fotósé. Így aztán mintha egymásnak mutatnánk meg, hogy mekkora tarkaságba öltözött a környezetünk. Ami zöld volt, az most sárga, ami sárga volt, az most piros, ami a fán volt, az most a földön, ami fönt volt, abból föld lett.
Az is igaz, hogy mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki. Innen nem látszik a kamcsatkai tűzhányó, sem a Nazca-vonalak. Peruban pedig nem olyan a gázgyár tornya, mint itt. Lehet, hogy nagyon visszatérnek a témák, de hát ebzárlat idején az ember nem járja be a világot. (Én egyébként se.)
Chuke doki javallja, hogy oltassuk be magunkat influenza ellen. Alighanem igaza van.
Vannak megszokásaink. Ilyen a helyben maradás, ilyen a napi ritmus, ilyen a folyton frontos időjárás. A tegnapi hidegfrontot most kirúgta egy melegfront. Széllel jött, meleg széllel. Éjszaka 15 fokos meleg érkezett némi esővel, fakopaszító légáramlattal, megszokhatatlanul.
Ha szédülnék, ettől volna.
S most elmosolyodok, mert egy vicc poénjára hajaz, amit nem mondok el.    
***
Hát jó, mégis legyen zene. A SZER a 60-as években sokszor sugározta. Presley számát.
https://www.youtube.com/watch?v=oFGj4BzHMP4

A poszt nem nagyon bírja el, hogy vegyes salátamód keveredjen benne a komoly és a laza téma. Ma mégis erre a rugalmaságra edzem azt, aki hajlandó végigolvasni e sorokat.
Melyikkel kezdjem? – kérdezi a pácienst az orvos. Én is kérdezhetném, de mivel magamnak kell eldöntenem a sorrendet, a komollyal kezdem. Ritka érdekes és pontos meghatározást fogalmazott meg az imádkozókról XVI. Benedek. Nekem tetszik. Ezt írja:
„A kétségbeesett ember nem imádkozik, mert már nem remél; a magában és hatalmában biztos ember sem, mert csak magában bízik. Aki imádkozik, az egy olyan jóságban és hatalomban reménykedik, amely meghaladja képességeit. Az ima a remény beteljesülésének folyamata." J. Ratzinger
Hát igen. Isten a VAN és az ősjóság. Ezen el lehet mélázni sokáig.
***
De megvettem a FülesBagoly novemberi számát, s abban komoly dolgot hiába keresnék, ezért inkább néhány poénját szórom ide, az okból, hogy ma sok rejtvényt fejtettem meg önkéntes vesztegzárunk miatt, és sok agyam nem maradt posztot írni.
1. Két ember beszélget.
– Képzeld ma reggel láttam egy szarvast munkába menet!
– Na, és honnan tudod, hogy munkába ment a szarvas?
2. Csak azért tartunk otthon krumplitörőt, mert összehozza a családot, amikor nem tudja kinyitni tőle a fiókot. Ilyenkor még a mobilozást is hajlandók felfüggeszteni rövid időre.
3. Soha nem lennék tagja olyan klubnak, amely hajlandó lenne felvenni tagjai sorába.
4. Az idős házaspároknak van egy jól bevált közös nyelvük, amit csak ők ketten értenek. A múltkor nagyszüleimnél voltam látogatóban. A nagyapám kinyitotta az egyik szekrény ajtaját, és keresgélni kezdett a polcokon. A nagymama megkérdezte:  
– Mit keresel?
– Semmit!
– Az nem ott van, hanem az ágy alatt!
Van még néhány vicc a lapban, de talán ennyi elég is.    
***
Azt hiszem, abbahagyom a zenék megjelenítését. A zene időigényes műfaj. S ki hajlandó azért végighallgatni egy számot, egy komoly vagy komolytalan zenét, mert nekem tetszik. A szörfözők aligha. Nincs rá idejük. Szerencsésebb akkor már egy-egy képzőművészeti alkotás küldése. Aki akar ránéz, aki akar azonnal tovább lapoz.
Búcsúzóul épp egy ellentétes zenét csatolok posztomhoz. Az elegáns Abba-számot, a sokáig kedvencem volt Arrivalt. Hogy is ne lenne bennem ez a zene, amikor munkába menet a Baross utcában felszállok a trolira. A sofőrfülkében be van kapcsolva a Szokol rádió, és éppen ez a zene indul. Tiszta, egyszerű, széphangzású, tökéletes a műfajában. Engem nagyon feldobott aznap, de azóta is szívesen meghallgatom.
https://www.youtube.com/watch?v=U1DX7eyUfv0    

Még egyszer leírom, hogy minden kedves és kedvetlen embertársam rokonom valamiképpen. 
Rokonom a velem szimpatizáló, és rokonom az antipatikus.
Rokonom a hasonló gondolkozású és rokonom a divergens gondolkozású.
Rokonom, aki szép, és rokonom a csúf is.
Rokonom az okoskodó és rokonom a hízelkedő.
Rokonom a művész és rokonom a bűvész.
Rokonom az énekes, és rokonom a mérnök is.
Rokonom a zsebtolvaj és rokonom a szakember.
Rokonom az erényes és rokonom a hitszegő.
Rokonom a lángeszű és rokonom a féleszű.
Mert ugye van két szülőm, négy nagyszülőm, nyolc dédszülőm, 16 ükszülőm, 32 szép-, 64 ószülőm.
Eddig hat emberöltő. A hatványozás folytatása során a 33. generáció a múltban több embert számlálna, mint a ma élő valamennyi ember: kettő 33. hatványa  8,6 milliárd ember.
Ha három emberöltőnek tekintünk száz évet, akkor a 33 generáció 1100 évet jelent. Márpedig napnál világosabb, hogy ennyi ember még sose élt.
Marad a megdöbbentő valóság. Őseink közösek.
Ádám és Éva két ember. Utódaik száma egyre nagyobb volt. Tehát régtől fogva értelemszerűen fennáll a sokasodás. A régmúltból felénk tekintő szaporulat és az a látszólagos igazság, hogy az én őseim is egyre többen voltak, egyedül csak abban ragadható meg, ami egyedül igaz, hogy közös őseinktől lettünk mindannyian. Vagyis igaz a tétel: oldalágak szövevényes rendjében, ám valóságosan is egymásnak közelebbi-távolabbi rokonai vagyunk.
 Ez arra kellene intsen, hogy jó szívvel forduljunk egymáshoz, és egymás javát tekintve éljük meg életünket mind halálunkig.
Akinek az övében kés van, mondjon le róla. Akinek a kezében van a kés, dobja el, mielőtt még kárt okozna rokonában.
Még megjegyzem, hogy ezt az áttekinthetetlen méhkast próbáltam virtualizálni, de beletörött a fantáziám. Van valakinek elképzelése róla, hogy hogyan lehetne ábrázolni az előzőekben kifejtetteket? Az alig valamiből kifejlődő fa egyik levele én vagyok, egy másik levele te vagy, örökzöldnek látszó lombja a mai emberiség.  A két végpont között áttekinthetetlen az emberdzsungel.
***
Breaking. Egy férfi egy délfranciaországi templomban Allahu akbar kiáltással három embert mészárolt le. Íme egy rokon, aki nem ért semmit. Egy rokon, aki fundamentalista. Nincs ez így jól. Nagyon nincs.
***
Zene. Mi más lehetne, mint az örömóda. Ezúttal a Beethoven élete filmből véve.
https://www.youtube.com/watch?v=waO5Odh0uVo&feature=share&fbclid=IwAR2iNGJKGifMakJsDvGUHIoWLQdWNWu6XG7Zci5zkMzTt3injRrY1MmRglo        

Ettől féltem, mondta F. I, amikor a kőfúrót beletörte a betonba. Ettől féltem, mondom én, amikor kétkötetnyi Prokop-könyv elolvasása után a harmadik lapokra hullott olvasás közben. Nem tudom, hogy miért adnak ki ragasztott könyveket? Idővel a lapokat egybetartó műanyaggerinc szétszárad, és a lapok, mint az őszi levél hullanak a könyvből. Vajon mit kezdenének vele a könyvkötők?
Ami tetszik a könyvben, az a szerkesztetlenség, az utcán heverő témák felkarolása, kidolgozása mondatokká, történetfoszlányokká. Ami nem tetszik bennük: a minden kiállításmegnyitóra megírt, de igen hasonló tartalmú okfejtések. Hiszen mind ugyanarról a PP festőről szólnak, ezért kisebb kacskaringók kivételével azonosak. Ami tetszik, az a nyelvhasználat, ami egyedivé, mással összehasonlíthatatlanná teszi köteteit. Ezt is (Cseppkőbarlang). Amit nem tudok megállapítani, hogy melyik szavakat emeli át olaszból, mert nem tudok olaszul. Egy helyen azt írja: suttolni. Szerintem az angol lövésből csinál igét. A magyar helyesírással nem sokat bíbelődik, vagy ha mégis, akkor kevés eredménnyel. Pl. az elölről szót következetesen két hosszú magánhangzóval írja. Aki életét külföldön tölti, attól persze nem elvárható a steril íráskép.
Tizenegy lapján találtam olyan anyagot, amelyet vagy lemásolni, vagy kommentálni szeretnék:
Paul Valéry szerint az európaiság három összetevője: a görög logika, a római jog és a keresztény vallás… Természetesen a nemzeti hovatartozás is beleszínez az egyén lelki képletébe. (119.) Valérynek igaza van, az EU mégsem deklarálta gyökereként a kereszténységet. Ez legalábbis nem volt szép tőle.
Élni csak annak érdemes, akinek van kedvenc foglalkozása, ami szórakozással fölér. Holtig kreatív lény az ember. (149. o.) Csak részben igaz. Akik kényszerből szenvedik tevékenyégüket, fájdalmaikat felajánlhatják, s életük értékes lesz. Azzal egyet érthetek jó szívvel, hogy a hobbijának élő játszva keresi kenyerét, s szerencsés ember. Még az is igazolható, hogy a legtöbb tudatos ember előbb-utóbb rátalál a természetes adottságai kamatoztatását lehetővé tevő munkára.
Az alkotáshoz jó szem, fantázia, szív és szorgalom egyaránt szükséges. (Vö. 157. o.) Igaz.
Az ajándékozó hogy tervét megvalósíthassa, természetesen tőlem kér képet. Az még természetesebb, hogy ingyen és bérmentve… Bevallom, nem lelkesedem a terhemre való jótékonykodókért. (163. o.) Jogos a felháborodása. Mintha VD-t olvasnám.
Krisztus nem maníros másolására szólít, …hanem a magam megvalósítására az ő sugallta erkölcsi rend szerint. Igaz. Követjük, de sokban különbözünk tőle. Más a lábunk hossza, más a cipőméretünk, és más-más időpontokban fáradunk el, s vele ellentétben nem vagyunk tökéletesek. (265. k.)
A hatalom nem rehabilitálhatja, akit tarkón lövéssel tettek el az útból. (266. o.) Most olvastam, hogy akinek a megölésével vádolt 56-os medikát, Tóth Ilonkát felakasztották, nem halt meg, csak 1985-ben. (Jobbágyi professzor kutatta ki az igazságot.) Tóth I.-nak hiába emelnek szobrot, attól a gazemberség még gazemberség marad. 
Az egyre öregedő még élők az osztálytalálkozón egymás hátát veregetjük, és röhögünk, persze csak félharsányan, nehogy agyvérzést kapjunk. (279. o.) Gimis osztálytársam e-mailjében szememre hányta, hogy már három alkalommal nem voltam találkozón. (Nem érdekli őket, hogy vírusos időszakban élünk?) Ma reggel a misén az jutott eszembe, hogy válaszolnom kellene a méltatlankodónak: A papunk is volt osztálytársam. Így naponta osztálytalálkozón veszek részt, bár mindig csak ketten jövünk össze.   
Miért írok? Mert öröm, mert írni jó. (283. o.) Eddig az evésről hallottam… enni jó. Inni is jó, és természetesen írni is jó annak, aki szereti. Tanúsítják posztjaim.
Az öreg szakácsnő fogadkozott, hogy sohasem fogja elhagyni magát. De izmai abbahagyták szolgálatát, kínzó fájdalmat okozva neki. Kórház, vitaminok, műtét… Még vidámkodik, de mosolya ferdül, és nem őszinte. (302. o.) A gyerek is azzal henceg, hogy hihi-há, úgy se fáj, hihi-há, úgy se fáj, mígnem sírásra görbül a szája.
Ülhetnék még misém befejeztével a kápolnában, de visszasietek karosszékembe leírni gondolataimat. A jószándék a legtriviálisabb foglalkozást is az ima dimenziójára emeli. (305. o.)
Ez Propkop Péter válasza egy pikírt megjegyzésre.
A munka erénye csak nevetség tárgya a mammoni birodalomban. (309. o.) Idétlen magatartás a kizsákmányoltak kiröhögése.
Zárásképpen fohásza: Ahol Te nem vagy, ott semmi sincsen. Ha Rajtad kívül valahol is mást kerestem, bocsáss meg, tévedtem. (246. o.)  Szép önvallomás igen tömör formában.
Ezzel zárom a kötethez fűződő gondolataimat. Megpróbálom a lapokat gumikarikával egyben tartani, különben darabokra esik.
***
Zene. The Shadow’s: Shindig. Mindig, mert azt teszik, amit szeretnek. Zenélni.  https://www.youtube.com/watch?v=xMP4LP0hcjE