Mickey webnaplója

Tegnap hajnalban egy ismétlődő furcsa hangra ébredtem. Ezt a hangot már hallottam valahol – morfondíroztam. Aztán beugrott. Egy FB-ra rakott videó hangja. A rövid klipben látunk egy zongorabillentyűket nyomogató kezet. S a hang megjelenítését. Attól komikus a rövid jelenet, hogy a mély és a magas hangokra adott „éneklő” válasz mindig ugyanazon hangmagasságban intonált szamárbőgés-szerű e-hang, inkább nyögés.
Nos, ezt a hangot, nyögést véltem hallani, amikor felébredtem. Azt gondoltam, hogy a mellettem szuszogó ad hangot, de nem. A huzat hol kifelé, hol befelé nyúzta a szélkapcsot (rigli). Az adta az azonos magasságú hangot és viszonylag ütemesen.        
***
Sajnos azt figyeltem meg, hogy a Móricka-viccek és a trágár viccek hasonlók. Ha a Móricka-viccből kiemelem a pisit, kakit, legtöbbször nem marad semmi vicces bennük. A 18 éven felüli viccekre is igaz. Ha a trágár viccekből kiveszem a lóalkatrészt, stb., jószerével sose marad bennük egy poénra való.
*** 
T. „mi a különbség?”-viccet mesélt, de nem jut eszembe. Helyette kettőt vadásztam. (Nem is gondoltam, hogy a viccek között mennyi az erotikus tartalmú.) Ezek persze nem ilyenek, sima faviccek:
1. Hogy mi a különbség Ubul és Lehel között? Nos, az Ubul tud lehelni, de Lehel nem tud Ubulni.
2.  Mi a különbség a vidra, a hidra, és a kobra között?
- ???
- A vidra és a kobra fel tud menni a hídra, de a hidra nem tud felmenni se a kobra, se a vidra.
***
PP feljegyezte, én lejegyeztem: „Towsend Raf, a brit vadászrepülők pilótája alól annak idején kilőtték a gépét. A Doveri-szorosba menekült a hullámok közé. Egy halászhajó talált rá. Az egyik matróz így gúnyolódott: Fogadjunk, hogy ez is valami »szarházi«  német. Az élet-halál között vergődő ezredes nem sértődött meg, kétségbeesetten integetett: dehogy, csak egy »szarházi«  angol.
***

Zene (komolytalan)
Amikor (70-es évek eleje) baka voltam, árokásó alakulatunk (dombelhárítók) mellett munkaközben Szokol-rádió szólt, befőttes gumival ráapplikálva két lapos elem. Hallgattuk a nyugatról beszüremlő beat-rock-muzsikát. Elég gyakran hallgattunk egy holland bandát, amelynek magyar énekesnője volt (Marika Veres). The Shocking Blue. Számuk címe: Venus.
https://www.youtube.com/watch?v=8LhkyyCvUHk

Köszöntöttük Tücsit a hetvenkedők klubjában.
Kapott, amit kapott, mi is a gyerekek társaságát.
Szép volt, méltó volt.
Itt voltak, s már elmentek, hogy mondhassam: Ezek sose jönnek!
Elsütöttem vicceimet, elsütötték vicceiket. Egyet előhúzok közülük:
„Brit tudósok megállapították, hogy tíz emberből hat . . . . az  négy.”
Harmadjára végzett a mosogatógép az ismételt teliterheléssel.
Minden a helyén, mi is a helyünkön: T. a számítógépét bűvöli, én a készült fotókat.
Ebben a percben értesültem: Zs.-ék hazaértek. A többiek már tegnap.
Ma rövidre fogom.
Beszéljenek a személyiségi jogokat fel nem mutató fotók.
***
Zene. Szörényi Ősz van már c. szerzeménye mellett szerettem volna megmutatni ezt is: Éjszaka. Valaha nagyon szerettem.
https://www.youtube.com/watch?v=zTve9i75DuA

Egy alkalommal három tini utazott a villamoson a Duna mentén. A Lánchídhoz érve két fickó összekacsintott, és arról próbálta meggyőzni a harmadikat, hogy az alagút arra szolgál, hogy esős időben a hidat behúzzák a védett helyre. Addig-addig érveltek, mígnem a harmadik beletörődött, elfogadta a lehetetlent a híd és az alagút viszonylatában.
Gyerekkoromban hallottam, hogy valaki nagyon utálta Mussolini politikáját. Az illető huzamos időre Rómába indult. Az olasz vonatok tele voltak Mussolinit életető propagandaanyagokkal. Barátunk meg volt rökönyödve. Néhány hónap múlva viszont itteni ismerősei voltak megrökönyödve, mert a kiküldetésből visszatérő átvette a milliószor hallott politikai szlogeneket.
Huxley Szép új világ c. könyve a jövőbe kalauzol, ahol boldogságszérumon él a robotizált lakosság. Mindenünnen harsog feléjük:
„Szóma – ha mondom – segít a gondon.
Már egy-két köbcenti helyre biccenti.”
(Akkor még nem terjedt ki a mantra a kockázatokról és mellékhatásokról, amelyeket okvetlenül meg kell tanácskozni a patikussal vagy a kezelőorvossal.)         
Ugorjunk a jelenbe! Ma VD blogjában ezt olvasom : „A gender-elmélet a Sátán zseniális találmánya. A gonoszság butaságon, átgondoláshiányon és alul-informáltságon keresztül valósul meg.”
Hozzáteszem, hogy ha valaki egyetemen, óvodában vagy éppen iskolában százszor hallja a gender-elmélet sületlenségét, és olyanoktól, akiknek némi tekintélye van előtte, a perverz szamárságokat könnyen hitelesnek fogja gondolni.
Vigyázni kell a politikai sületlenségek megszűrésére, mert könnyen benyalja őket a kritikátlan befogadó. Pl. jogállamiság, pl. korrupció mértéke, pl. idegenek papír nélküli betörése egy-egy országba.
***
A tücsök és hangya meséje közismert, nem kell elmesélnem. Egy változata szerint télen felkeresi az irigy hangyát a frakkba öltözött tücsök, és eldicsekszik az elképedt hangya előtt, hogy most indul Párizsba, ahol hangversenyt fog adni nagyérdemű közöségnek.
Én egy harmadikat szeretek. A hangya nyáron szorgalmasan dolgozott, a tücsök pedig csak zenélt, és szórakozott. Ősszel aztán mind a kettő megdöglött.
***
Kíváncsi vagyok, unokáinknak „bejön”-e ez a poén. Mondd i-betűvel, hogy kerékpár.
Oké. Kiríííkpííír.
Na, nem, te szamár: bicikli.     
***
Zene.  When you can play Bach's Double Violin Concerto, and you're only SIX

Prokop szól: fontolom, gondolkodom s mondom
- „Talán igaz: nem is annyira az a fontos, mit hiszek, hanem hogyan hiszek. Életté válik-e meggyőződésem? Newtonnak Isten léte bizonyítására elég volt a kéz hüvelykujja. Próbáljunk meg néhány mozdulatot nélküle. Hiányában oda lenne markunk képességeinek 80%-a.” Minden, mi él csak téged hirdet – mondja a dal. Hát persze. Lehet, hogy a hal nem tudja, hogy víz veszi körbe, s az ember, hogy őt meg a levegő, de az nem semmi, hanem a teremtés szerves része. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk – ugye Pál szavai.  
- „A valamikor a pusztába kényszerítő botrányokat ma a nagyközönségre tukmálják. A nyilvános bűnös magabiztosan interjút ad. A régen szégyenletest a közvélemény pimasz lekezelésével az új világ vívmányává szentelik. A hedonizmus miszticizmusának propagandáznak, mely minden konkrét kötelezettség tagadása... Jaj, ha a csürhe röfögve betör a konyhakertbe!” 168. o. Prokop elhunyt 2003-ban. Odaátról nyilván érzékeli, hogy azóta mekkorát durvult a helyzet. De ha visszamegyek vagy kétszáz évet a Mississippi partjára, Huck Finn kalandjai helyszínére, Mark Twain bemutat egy pogromot. Két szélhámos magát csíkosra festve pucéran ugrándozott. A király tevepárduca c. előadásban. Huck később látta, hogy a szélhámosokat elkapták, szurokban meghempergették, szalmával megszórták őket és meggyújtották. Égő fáklyaként lakoltak gyalázatosságukért. Nem félnek a polgárpukkasztók folyamatos szemtelenkedésük miatt? KIO, a varázsló emlegette Bp-en. És a nyúl el-szem-te-le-ne-dett. El-szem-te-le-ne-dett a nyul (sic!). Nem kellene, s annyiban hagyni de.   
- „Hányszor hangzik el önmegnyugtatásként: A világ be akar csapódni, ám csapjuk be! Mekkora pogányság!,.. varázsló modor.” 176. o. Régi mondás: „Szemesnek áll a világ.” Ezzel mindig
szembe mentem: Szemtelennek még inkább.
- „Felnőtt korunkban politikai bohócok útvesztőjébe kerültünk; jóléttel kecsegtettek, csörgő pénzzel csalogattak, mint kukoricával a kocát.” 177. o. Nem is akarom ragozni. Mégis, mintha a kukoricacsörgés hangja elhatalmasodott volna.
***
Október 1. Lisieux-i Szt. Teréz napja, idős emberek világnapja, október első napja, a 4. n.év első napja, s ki tudja, hogy kinek még az apja kalapja.
Zene.
Szörényi L. Ősz van már.
https://www.youtube.com/watch?v=Tu2nIIvZasg

Lehet, hogy minden engem érdeklő és közzé tehető anyagot már megírtam az elmúlt, közel másfél évtizedes blogolás során? Nem tudom.  Mindenesetre gyanús, hogy témáért egyre többször fordulok más szerzőkhöz. Mentségemre legyen, hogy nem vagyok vele egyedül. Sokan idéznek olvasmányélményükből. Hogy mit hoz a jövő, nem tudom. Ma mindenesetre ezt választom. Kertész Imre könyvét befejeztem. Ráismertem itt-ott, hogy hallottam már az írott szöveget: az író (személyes felolvasása) hangján szólal meg bennem egy novella (Jegyzőkönyv). Egykor a szerkesztőségben háttérrádiózva hallgattam a mester ízes felolvasását.
Prokop Péter írásából (Boldogasszony) szemezgetek. Azt írja, hogy „akinek túl jól megy, elkényesedik, lenéz, könnyen elzüllik. A telehas unalma, a jövőért való küzdés hiánya szüli a fiatalkorú bűnözők, betörők, randalírozók egyre elviselhetetlenebb hordáját.” (134. o.) A könyv keletkezése idején hol volt még a fizetett, kilóra megvett őrültségeket skandáló felheccelt csürhe, amelynek ma sajnos kortársai vagyunk. Bizony ott leselkedik a háttérben a káoszteremtő gazdag elit, amely nem akar színt vallani évtizedek óta, viszont jól tudja, hogy a minden ellen lázadó fiatalokat kell beszervezni bulijaiba, amelyek oly sok kárt okoznak a föld lakóinak. Nb.: A diabolosz jelentése: megosztó.  
Továbbá azt írja, hogy „mindegy, hogy szószékről vagy olvasóállványról halljuk az igét, szájba vagy tenyérbe osztjuk az Úr testét… Egy a fontos, megfogan-e bennünk a tanítás és megszületik-e belőlünk a jóság.” (135. o.)  Mióta a járványhelyzet miatt katolikus hívek kézbe kapjuk az Eucharisztiát, többen ellenvéleményüket hangoztatták. Nekem a hivatalos egyház véleménye a mérvadó, de az áldozópap Prokop már a múlt században a mindegy mellett teszi le a voksát. Szerintem is mindegy.
„A ringló virágporával való keresztezés hozta létre a pikáns kopaszbarackot.” (Vö. 137. o.)
Nem tudtam.
A művészíró humorára vall a következő: „Az égieknek is mintha volna humorérzékük, s nem törődve a választékos ízlésű műveltekkel, Szicíliában egy bóvli vásári portéka szeme lábad könnybe, hogy vele sírva megvigasztalja a bajban levő siracusai asszonyt… Márvány-pieta vagy giccsmadonna: az előtte térdelőnek csak szimbólum.” (153. o.) Ha meggondolom, a feszületek művészi értéke is hatalmas szórást mutat.
„Ki érti meg, mit jelent nekünk magyaroknak a Nagyasszony, keserves történelmünkkel, énekeink mélabús melódiájával együtt. S egyben mindegyik nemzet azt hiszi, hogy az ő tisztelete a legnagyobb… az olasz úgy vonzódik feléje is, akárcsak a földi anyjához. A taljánnak az édesanya a  minden… Mamma.” (152. o.) Tudomásom szerint 36 ország tekinti égi pátrónájának Máriát, köztük Szlovákia is, védőszentjük a Fájdalmas Szűzanya.
***
Hajnalban már nemcsak hátralévő életünk első napja lesz, hanem októberé is, indul a negyedik negyedév.
***
Zene.   Hogy jól induljon az év utolsó negyede, álljon itt Paganini/Liszt La Campenella. https://www.youtube.com/watch?v=Hf2MFBz4S_g

1. Prokop Péter: Boldogasszony 
- Akkor még nem volt korunk átka a televízió. No comment.
- Aki becstelen hivatalra vállalkozik, azzal védekezik: valaki úgyis meg fogja csinálni. 112. o. Ugye mindenki tudja, hogy melyik pénzmágnás nyilatkozta magáról?
- Művésszel sohase jó múzeumba látogatni…  hinnie kell önmagában. A művésznél önvédelem a mások kritizálása. … A gaznövény is először elterpeszkedik a földön… lepukkasztja a humusz pórusait, nehogy a közelében más mag is kikelhessék. 121. o. Én is megfigyeltem. A bábakalács épp ilyen. Azt is megfigyeltem, hogy a művészek sűrűn kritizálják a társművészeket. Rothko, az igen, Munkácsy nem. Mozart az igen, Bach alig. Bach az igen, Mozart nyálas. Vége-hossza nincs a hangzavarnak.
Talán sok a fóka, s kevés a hal.
- …inkább csodálni kéne, mint bosszankodni a kifogyhatatlan változatosságon. … a másság se bűn, se rossz… viseld el, hogy neki más a fölfogása. 123. o. A másságon PP a sokféleséget érti. Ami pedig a más fölfogás elviselését illeti, ez nem lehet egykapus játék. Kettős mérce volna. A mai felbujtó hecckampányok jobbára egy kapura irányulnak - érdekek mentén, felrúgva a tisztességes párbeszéd lehetőségét. 
- Az újságíró korunk szörnyetege. 126. o.  No, ezt nem veszem magamra, de tagadhatatlanul vannak közöttük szörnyetegek.
2. Kertész Imre: Mellékes kötelességeink miatt folyton halogatjuk a valódiakat, gyakran egy életen át, és aztán zavarba jövünk, ha megkérdezzük magunktól, hogy mit is végeztünk hát valójában. (Az angol lobogó 184. o.) Miközben akik elég régen születtek, még emlékezhetnek a katekizmus első kérdésére: 1. Mi célból vagyunk a világon? A válasz: „A célból vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, megszeressük, neki szolgáljunk, és ezáltal üdvözüljünk, vagyis a mennyországba jussunk.
A kérdést ma más formában fogalmazza az egyház, és a választ is kicsit árnyalja, de lényegében ugyanazt tanítja. Nem is tehet másképpen, mert ezt hisszük igaznak. 
Érdemes éppen ezért Kertész Imre megfogalmazásán elgondolkozni.
***
Zene. Afrikai hangok. https://www.youtube.com/watch?v=lVPLIuBy9CY&t=2s

Valaha Déry Tibor – még a blogolás korszaka  előtt – öregkori jegyzeteit három kötetben adta ki
Napok hordaléka, stb. címmel. Sokszor felmerült bennem, hogy amit magam is űzök, ugyanaz. Csakhogy blogom nem a rangos író, hanem szerénységem napjainak a hordaléka. Lám nem vagyok vele egyedül. VD webnaplóját nevezi így – gondolom, DT nyomán. Mivel nem akarok idegen tollakkal ékeskedni, mégis inkább napjaim uszadékfáinak nevezném posztjaimat, hiszen az egyre folyó napok mindig kidobnak szellemem partjára valami még használhatót, valami szépet, valami érdekeset.
***
Szeptember 29. a három főangyal – Szent Mihály, Gábriel, Rafael – ünnepnapja. Magyarország védőangyala a Hősök terén oszlopon álló Gábriel. „Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!” – jegyzi meg Pietrelcinói Szent Pio.
- Ha Szent Mihály napján itt van még a fecske, karácsony napjáig legelhet a kecske – tartja a közmondás. Ám paneljeinket kerülik a fecskék, s nem is kecskék legelik le a ligetek, rétek füvét. A közmondás ettől még lehet akár igaz is, hangzása pedig fülünknek kellemes.
***
Két könyvet olvasok. Mindkettő nagyszerű a maga módján. Kertész Imre az államhatalom titkosszolgálatainak (ÁVO, ill. dél-amerikai megfelelője [a Testület] eljárási módszerei elé tart tükröt, s vágja a fejükhöz, hogy önmaguk fenntartása, létjogosultságuk igazolási kényszere igen sok ember megnyomorításába s életébe kerül. Az angol lobogó c. kötet orwelli szenvtelenséggel szól eme képződmények ördögi gyakorlatáról.
Nagyon kedvemre való Prokop Péter kötete is. A most olvasott Boldogasszony c. még Rómában adatott ki 1984-ben, s a tördelés, sokszorosítás, Ugo Detti nyomdájában készült. Dettiről azt jegyzem meg, hogy nem tudott magyarul, s mégis vállalkozott a kötet gondozására. Elég nagy valószínűséggel meg lehet különböztetni azokat a hibákat, amelyeket a nyelvet nem ismerő nyomdász ejtett, és amelyeket Prokop Péter követett el.
A pap, festő, író meglehetősen csípős hangon szól a közélet fonákságairól. Érzékenyen reagál mind a jóra, mind a kellemetlenre. Ma ilyeneket olvastam tőle:
„Egyre sötétebb lesz a világos.” 104. o. Mivel most nappali sötétség vesz körül, zuhog a zápor, dörög és villámlik, könnyen azonosulok mondásával. Igaz, hogy ő nem az időjárásra gondolt, hanem az információk dzsungelére, amelyek feleslegesen árasztják el a fogyasztókat. 
Ám szerintem ennek az ellenkezőjét is tapasztaljuk. A városok egyre erősödő fényszmogja azt igazolja, hogy egyre világosabb lesz a sötét. És ez ugyanúgy nem jó, mint a fordítottja.
A másik édességes gondolata: „Nem csak apám-anyám szeretetéből, két sejt véletlen találkozásából akadtam fönn a lehetőségek szitáján. Valaki belebirizgált, hogy pont én léphessek bele az időbe. Mennyit mért ki belőle, és mire szeretné, hogy fölhasználjam azt? (105. o.) – kérdezi, s kérdezhetjük magunktól mi mindnyájan, magunkra reflektáló lelkes lények.
***
Zene. Komoly komolyzene. Traviata 3 tenortól
https://www.youtube.com/watch?v=l7eHO_PEWLk
  

Prokop Péter Boldogasszony c. kötete művészek életét elemezi, így fra Angelico is kap egy fejezetet. Fra Angelico szerzetes volt, értékes életet élt, értékes műveket hozott létre. Mint írja: „Fénnyé tisztult lélek szeplőtelen művészete ez… A ma bűne – folytatja –, újságíróknak, filmrendezőknek, az olcsó portéka prostituált kereskedőinek jobban ízlene egy kiugrott barát. Közénk zuhant, lezüllött, reszkető kezű, májbajos fintorú alkoholista, trágár szavú, kéjes ecsetű, hitehagyott renegát. …de akit elfogott a fénykéve, nem, érdekli többé, mi van a sötétben.” 85. o.
Ma az a hír, ami zúzós.  Az én rossz hírem, hogy a zúzós hírek a társadalmat zúzzák, amikor nonstop bombázzák az ocsmányságokkal. Nem véletlenül említettem a közelmúltban, hogy próbálom magam kivonni a FB szószátyár, százszor ismételt, hitványságokon lovagló cikkeinek a hatása alól.  Lehet, hogy le kellene állnom teljesen az olvasásukkal?
Mert akit elfogott a fénykéve, azt nem érdekli többé, hogy mi a van a sötétben.
***
Melyik Jutka?
E. Jutka reggel bejelentkezett Bea halálhírével. Vastagbélrák vitte el. Isten nyugosztalja.
G. bejelentkezett, hogy ő fogja temetni Beát, de a történés részletei miatt kellene neki Jutka telefonszáma.
A misén S. Jutka mellett ültünk, aki azt kérte, hogy férjét vigyem el holnap a Csobánka téri rendelőbe. Persze vállaltam. Gondolom, a részleteket később telefonon tisztázzuk. Mikor, honnan?
Kicsit később indultunk haza, mert T. beszélgetett egy nővel, aki M. Jutka mellett szokott ülni. M. Jutka is operáció előtt áll, csípő protézist kap.
T. immár a kocsiban elmondja, hogy Jutka bent volt a kórházban, s beszélgetett a halálos beteggel.
Melyik Jutka? – Ja, a Bea lánya.
Megadta a telefonszámát.
Melyik Jutka? Akinek a férjét viszem holnap, vagy amelyiket G. kérte infocsere miatt?
***
Zene.
Bartók Bolgár ritmus https://www.youtube.com/watch?v=ncLaVbZlZ2w&fbclid=IwAR2hERzW5LiUt9V7jd6njFkjTQD-qzI5oqSMANdffBelFYhmk7iifDpDM84

Ezúttal Prokop Péter Boldogasszony c. kötetéből szemezgetek. A könyv Rómában jelent meg 1984-ben. A megjelenés dátuma Orwell könyvcímére hajaz: 1984.
Az érzékeny érzelemvilágú festő rezdülései olykor érdekesek, olykor prófétikusaknak bizonyulnak.   
Nézzük, miket vet papírra.
A szép nem létezik. A bájos és utálatos csak bennünk van. Ha nincs ember, aki figyeli a naplementét – az se nem piros, se nem lila. 13. o. (Weöres szerint nem a ló, hanem az ember mondja azt, hogy nyihaha.)
Beethoven szimfóniája a lónak csak zörej. A lónak a legszebb muzsika, ha hallja a párja nyerítését. 14.
(Lám-lám.)
Az esztéták azt hiszik, hogy a világ az ő eszméikkel van tele, amelyek az ő fejükből pattantak elő. Vég nélkül beszélnek, s nem tudják, mit beszélnek, de úgy adják elő, mintha értenék. 15. (PP kortársaként magam is hasonlókat tapasztaltam. Az irodalmi, képzőművészeti fejtegetésekben csakúgy röpködtek a „narratívá”-k, az aspektusok, a konszenzusok, a cizellált körmondatok, és hányszor éreztem, hogy mindez a tudálékosság nem más, mint polgárpukkasztás, parasztvakítás tényleges értékes mondandó nélkül.)       
A kockának 12 éle van, mondtam. Mértantanárom gúnyolódott. Fiam, a geometriában csak egyenlő van, a kecskebogyók egyformák. 17. o. (Tetszik az öniróniája.)
Nemcsak az evés öröméért ül asztalhoz a család, hanem az együttlét öröméért is. … Meghívás egy vacsorára megbecsülésünk kifejezése is. Civilizációnk, a turizmus, a pénz imádata, a szállodák légköre termelte ki a szív nélkül vendég elé dobott terítéket. 37.o. (Idén a mondatnak szomorú kicsengése van. Családunkban egymást érik a jubileumi születésnapok. Párhuzamosan egymást érik a bejelentések a koronavírus járvány elszabadulásáról. A valóság csaknem lenullázza a találkozások lehetőségét.)  
Újságírók mérhetetlen bűne a mindennap utcákra öntött erkölcsi és szellemi kloaka gyalázatossága. 37. (Azóta rosszabb a helyzet. Az internet, a FB, az e-mailek világa megezerszerezte a kellő, a fölösleges, a százszor ismételt hírek és álhírek számát. Tébolyító az információs dzsungel lármája, s a nyomában kialakult beteges kötődés. Alkalmasint tudatos önmérsékletre van szükség, ha nem akarunk megbolondulni.)        
Félelmetes kaosz van kialakulóban: mindenki lázadása mindenki ellen. A széteső társadalomban a gonoszság, brigantizmus fertőző árja démoni vigyorral sodorja el a jóságot. 45.
Állítólag a természet őrködik az egyensúly fölött. Ezer emberre jut egy zseni, egy őrült, egy szent s egy gonosztevő… Változó hangú (mutáló) sihederek lehurrogják a tartózkodó, gyámoltalan mozgású jámbort. A bankrablók s a rendőrt lepuffantó banditák modoráért lelkesednek. Talán elszennyeződő környezetünk velejárója, hogy a rámenős erőszak elfojtja a nemest. … a gonoszok között pokollá válik a társadalom. 39. o. (Szívesen írnám, hogy téved, de nem. A fenyegetés valós. Próféciája az eltelt időszakban felerősödött. Nyugaton valóban elszabadult a pokol. Az erőszakosan terjesztett féligazságok, ferdítések, nyílt büszkeséggel vállalt hamisságok korát éljük. Szükség van az emberi értékekhez minden áron való ragaszkodásra, különben nagy baj támad bolygószerte.)  
***
G. Gershwin: Rhapsody in blue 1945.  
https://www.youtube.com/watch?v=VAuTouBhN5k

Ma reggel 12 fokot mutatott a külső hőmérő. Viszhont bekapcsolták a távfűtést. Nem kell pulóverben pantallóban elviselni a lakáshőmérsékletet.
A koronavírusfertőzések száma nem akar alábbhagyni. Közelíti a napi ezres számot.
Ma a születésnapi találkozótól távol maradtam. Az ember nem tehet sokat, a baj elkerülésére, s azt gondoltam, azt a keveset viszont megteszem, amire lehetőségem adódik.
Ma hajnalban zuhogott az eső. Reggelre felhőbe borult a Hármashatárhegy.
Ma az életen való gyors átfutásunkról szóló allegória a mise olvasmánya, természetesen a prédikátor megfogalmazásában. Ez áll a 12. f.-ben:
„Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban, mielőtt megérkeznek a gonosz napok, és elközelegnek az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem; mielőtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielőtt az eső után visszatérnek a felhők; amikor megremegnek a ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak; amikor az őrlőlányok kevesen lévén már nem dolgoznak, és az ablakokban kinézők homályba borulnak; amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat; amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér – az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok; mielőtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a kúton a kerék; és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta. Hiábavalóság, csak hiábavalóság – mondja a prédikátor – minden hiábavalóság!...(azért végül hozzáteszi)… féld az Istent, és tartsd meg a parancsait!”
Tagadhatatlan, hogy az élet delén túl hanyatlás kezdődik, miközben az idősek közül sokan bölcsen ráállnak az örök életre való figyelésre. Vagy hatvan éve apánkkal ballagtunk kifelé a pestújhelyi temetőből, amikor megszólította egy botorkáló fehérhajú bácsi, s egy latin mondást idézett: Hodie mihi, cras tibi!
Ma nekem, holnap neked. Kis tiniként másképpen viszonyultam a mondathoz, mint ma. Különféle tempóban suhanunk át az e világi életen.
***
Zene. Widor toccata https://www.youtube.com/watch?v=arPDJhKq5Uw&list=RDDKejfYzB3ak&index=9