Mickey webnaplója

Ma reggel 12 fokot mutatott a külső hőmérő. Viszhont bekapcsolták a távfűtést. Nem kell pulóverben pantallóban elviselni a lakáshőmérsékletet.
A koronavírusfertőzések száma nem akar alábbhagyni. Közelíti a napi ezres számot.
Ma a születésnapi találkozótól távol maradtam. Az ember nem tehet sokat, a baj elkerülésére, s azt gondoltam, azt a keveset viszont megteszem, amire lehetőségem adódik.
Ma hajnalban zuhogott az eső. Reggelre felhőbe borult a Hármashatárhegy.
Ma az életen való gyors átfutásunkról szóló allegória a mise olvasmánya, természetesen a prédikátor megfogalmazásában. Ez áll a 12. f.-ben:
„Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban, mielőtt megérkeznek a gonosz napok, és elközelegnek az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem; mielőtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielőtt az eső után visszatérnek a felhők; amikor megremegnek a ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak; amikor az őrlőlányok kevesen lévén már nem dolgoznak, és az ablakokban kinézők homályba borulnak; amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat; amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér – az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok; mielőtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a kúton a kerék; és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta. Hiábavalóság, csak hiábavalóság – mondja a prédikátor – minden hiábavalóság!...(azért végül hozzáteszi)… féld az Istent, és tartsd meg a parancsait!”
Tagadhatatlan, hogy az élet delén túl hanyatlás kezdődik, miközben az idősek közül sokan bölcsen ráállnak az örök életre való figyelésre. Vagy hatvan éve apánkkal ballagtunk kifelé a pestújhelyi temetőből, amikor megszólította egy botorkáló fehérhajú bácsi, s egy latin mondást idézett: Hodie mihi, cras tibi!
Ma nekem, holnap neked. Kis tiniként másképpen viszonyultam a mondathoz, mint ma. Különféle tempóban suhanunk át az e világi életen.
***
Zene. Widor toccata https://www.youtube.com/watch?v=arPDJhKq5Uw&list=RDDKejfYzB3ak&index=9
      

Időpontegyeztetést követően végül megérkezett a rendelt könyvcsomag (hat megrendelt Prokop-kötet és egy ajándékkötet). Bizonytalan voltam benne, hogy hány zsákbamacskát tesznek bele. Ui. ha egy kötetet rendelek, akkor is van benne egy ajándékkönyv. Most a hathoz is csak egyet küldtek. De hát jól van ez így is, ajándékkönyvnek ne nézd a számát!
Az ajándék egyébként Kertész Imre novellása. Az ő könyvével kezdtem, Az angol lobogóval. Fentebb stílben, de bemutatja a Rákosi-korszak diktatúrájának reménytelenségét, elvtelenségét, kegyetlenségét, s a kezdődő 1956-os forradalmat, amelyet a hazatávozó angol diplomata integetve üdvözöl zászlós kocsijából. Kicsit benne van az is, hogy a Nyugat szemet hunyt a szovjet megszállásnak.
Majd belekóstoltam Prokop Péter egy régebben közzétett kötetébe is. Lehet, hogy felváltva fogom őket olvasni? Egy Kertész, egy Prokop?
Prokop Péter sok tekintetben hozzám hasonló észjárású. Mindjárt a bevezetőben találtam két olyan gondolatot, amellyel könnyen azonosulok. Az egyik arról szól, hogy PP szuverén festő. Nem hagyja magát a megrendelőktől befolyásoltatni. Ezt írja: „Szerencse és szerencsétlenség, hogy nem kapott rám senki. A hajlongás nélküli függetlenségnek is megvan a pozitív és negatív bére.” Biztos, hogy így van. A névtelenség szabadságot is jelent.
És a másik: „A gyarlóság nélküli szent is irtóztató. ” Számomra is. Nem lehet életszerű, ha egy szentről csupán szuperlatívuszokban szólnak. Alighanem maguk azt érintettek is hevesen tiltakoznának ellene. Más alkalommal írtam már erről.
Most újra van miről írnom, az olvasnivalók nekem katalizátorként szoktak működni. Felfigyelek valamire, ahonnan elstartolva valami számomra fontost kifejthetek, vagy saját tapasztalataimat elmondhatom, élményeimmel kiegészíthetem. Stb.
Napokon belül megjelenik a FülesBagoly. Remélem, lesz benne legalább egy közérdeklődésre számot tartható vicc.
***
Hátralévő életemnek tényleg ma volt az első napja. Meg kell állapítanom, hogy nagyon hasonlóképpen telt, mint az eddigiek.
***
Zene. Most ilyen dudás hangulatom van. Mull of Kintyre angol legenda by Paul McCartney https://www.youtube.com/watch?v=_cUmIRop31Q

Van, aki kedveli, és van, akinek ellenszenves A prédikátor könyve, azon belül a 3. fejezet. Én rokonszenvezem vele. A prédikátor szélkergetésnek nevez sokféle törekvést, hiúságnak megannyi cselekedetet, s végül megjegyzi, hogy egyedül az Istenfélelem nem hiábavaló, hanem üdvös.
Nekem nagy felismerés volt, amikor rájöttem, hogy az ausztrál Seekers együttes Turn, turn, turn c. száma az alábbi versek feldolgozása. 
Így szól a prédikátor:
Mindennek megvan az órája,
és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: 
Van ideje a születésnek és a halálnak;
ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. 
Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak;
ideje a bontásnak és ideje az építésnek. 
Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek;
ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak. 
Ideje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének;
ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak. 
Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek;
ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. 
Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak;
ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. 
Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek;
ideje a háborúnak, és ideje a békének. (Préd 1,3–8)
Alább Lackfi János verse, amelyet a prédikátor ihletett. Amikor elolvastam, megjegyeztem, hogy LJ a 21. sz. prédikátora.   költő utánérzése zseniális, aktualizálását azonnal megkedveltem. Olvassátok ti is, érdemes:
Ideje van a biztosítékok cseréjének
és ideje a gázóra leolvasásának,
ideje a telefonszámla befizetésének,
ideje a lejárt igazolványok megújításának.
Ideje van a cserepezésnek
és ideje a régi cserép ledobálásának,
ideje a mozaik készítésnek
régi törött cserepekből,
ideje az új cserepek égetésének.
Ideje az új szemüveg rendelésének
és a lézeres szemműtéteknek.
Ideje van a vadonatúj ruhák divatos
megszaggatásának,
ideje a szakadt ruhák megvarrásának,
ideje a kedves halott után maradó ruhák
levitelének a Máltaiba
és ideje a kinőtt ruhák körbeadogatásának
a családban, hogy egymás ruháiban
járhassanak a nemzedékek.
Ideje van a vezérműszíj-cserének
és a lejárt hitelkártyák kettévágásának,
ideje a PIN-kódok megváltoztatásának
és a készpénz-tartalékok aranyra váltásának.
Ideje van a babavárásnak
és ideje a terhességi teszttől való ijedezésnek,
ideje a baba miatti megszólásnak,
hogy ezek meg mire föl vállalnak,
és ideje a babahiány miatti megszólásnak,
tipikus, ezek meg kutyát tartanak gyerek helyett.
Ideje van a szabadon lélegzésnek
és ideje a maszkban fuldoklásnak,
ideje a kilók felszedésének
és a kilók leadásának.
Ideje az életbiztosításnak
és a horrorfilmek keltette rettegésnek,
ideje a pizzarendelésnek
és a rendelt pizza elpusztításának.
Ideje a show műsorokon való ujjongásnak
és a showműsoroktól való megundorodásnak.
Ideje van a trollkodásnak
és a trollkommentektől való tartózkodásnak,
ideje a jutalompontok összegyűjtésének
és a hamvak szétszórásának.
Ideje az aksik feltöltésének
és az agyak lemerítésének.
Ideje a nyerőgépek megfejésének,
és ideje a vagyon elkártyázásának.
Ideje a lelkünk átitatásának
és ideje a lelkünkről való számadásnak.
jóéjtpuszi
A magam részéről hozzáteszem, hogy
ideje van az összeszedettségemnek is, mert ma van hátralévő életem első napja.
***
Ezek után zene. The Seekers: Turn, turn, turn. 
https://www.youtube.com/watch?v=VRg9NkIdjVs

Tegnap a közértben hézagosan, ahogy most illik, sorban állunk a pénztárnál. Megakad a szemem egy háromdecis sörösüveg címkéjén (a zirci apátság serfőzdéjéből). Ma elég fura neveket adnak a söröknek, de szellemességben ez viszi a pálmát: APÁTOK KEDVENCE. Ugye kétértelmű, s mindkét értelme korrekt: Az apátság söre lehet is az apát kedvence. De utalhat arra is, hogy gyerekek, ilyet vegyetek apátoknak, mert ez az apátok kedvence.
Az én találmányom cseh sörre vonatkozott. Ugyancsak kétértelmű lett volna, ha felhasználják: KOZEL a legjobb. De még ha nem is a legjobb, kozel a legjobb. Tévesen írt szöveg: közel a legjobb értelmű, s ez akár igaz is lehet.
Ma állok az egyik hűtőpultnál, és olvasom a fagyasztott áru feliratát. Baromfi fasírt. Elképzelem, hogy a nemzetközi futball szövetséget kemény pénzbírságra ítéli bundázásért a bíróság. Következésképpen a Barom FIFA sírt.
***
Tegnap melegfront lehetett, mert szédültem, tegnap hidegfront lehetett, mert fájt a fejem. Tegnap kettősfront támadhatott. Tegnap éreztem kerek 74 évem jelentkezését. Frontok ide, korom oda, bevettem egy Frontin tablettát, mert aludnom is kellett. Jelentem, hatott.
Ma arra lettem figyelmes, hogy kedvenc szobromat H.K.E. feltette a FB-ra. Kedvenc szobrom bronzból készült, Szent Gellértet ábrázolja, aki a hegyoldalból átnéz Pestre, s kereszttel a kezében megáldja. Szeptember 24. az ő ünnepe. (Korábban Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe volt.) Régi emlékem, hogy főiskolás koromban beleszerettem egy fekete-fehér képes levelezőlapba, amely hátulról mutatta a Jankovits Gyula szobrát a szentről, amint áldást oszt.
nagyon kedveltem. Egy alkalommal Kada Pistával összefutottam a Madách-téren, tán a hetvenes években, beszélgettünk mindenféléről, s közben megittunk egy-egy stampedli kommersz cseresznyét. Többek között kitértem arra, hogy mennyire nagy hatású ez a felvétel az ateista szocializmus miliőjében. Mindjárt vettem is egyet a közeli képesboltban, s Pistának a kezébe nyomtam, legyen neki is.  
Egyebekben a Felmutat égre Szent Gellért keresztje szövegű himnusz dallamára más szentről is készült szöveg. Ugye a piaristákhoz jártam, s ott erre a dallamra Kalazanci Szent Józsefről emlékeztek meg. Ama himnusz így indult: Szentje és atyja kegyes iskoláknak…
Milyen érdekes, hogy azonos dallamokra minden időkben különféle szövegeket aggattak. Elég csak a zsoltárokat fellapozni. A 22. zsoltár elején pl. ez áll: A karvezetőnek a „Szarvasünő reggel…” dallamára – Dávid zsoltára.
***
Zene. Halmos: 150. örvendező zsoltár. https://www.youtube.com/watch?v=VJEbfrobfH0

Ilyen se volt még 74 évem során, hogy hármunk születésnapját külön-külön ünnepeljük. A. ugye hét éve elhunyt, azóta két testvér napját szoktuk találkozással együtt ünnepelni.
Immár másképp van, s ez a koronavírus agresszivitása miatt van így. A második hullám, ha lehet, még szaporábban támad, mint az első.
Idén nagy lyukként tátong a közös ünneplésének hiánya. Egy éve a sok jubileum elé néző rokonságunk közös ünnepet tervezett, ami teljesen dugába dőlt. Kezdődött azzal, hogy Cs. kénytelen volt lemondani Amerikából való hazatérését. T. is hátralépett a nagyobb szabású megemlékezéstől. Mindketten a hetvenesek klubját szaporítanák. Én és K. nem kerek évfordulósok vagyunk, csak mostanában születtünk (szept.), ha nem is mostanában.   
M. 45, A. 50, Zs, 45, A. 70, T. 70, C. 60, Z. 40. Ha nem hagytam ki senkit, akkor ez hét fő közös megemlékezése lett volna.
A lehetőség elúszott, s mi még élünk. Ez pedig fontosabb, mint a közös lakoma. Itt is megjegyem, hogy Isten éltesse a jubilánsokat és a többieket is.
***
Volt egyszer egy csasztuskagyártó telefonkezelő a jezsuitáknál. Az illető annyira szeretett rímet faragni, hogy saját névnapjára is ő írt felköszöntő verset. Sajnos nem maradt fenn a rigmus, amely valahogy így szólt. Ünnepi dalomat zengem, a Jóisten éltessen engem… mondjátok együtt: ácsi!
Éljen soká Jóska bácsi.  (Hát éltette is, amíg meg nem halt. Azóta az igazak boldogságában él.)
***
Az Antikváriumtól megrendelt hat kötet kiszállításáról értesítést kaptam.
Várjuk, hogy csengessen a futár.
Megjelöltem az ajándékkönyv rubrikát.
Az érdeklődésre számot nem tartó kötetktől szabadul meg ilyenkor a csomagküldő cég.
Az ötlet jó.
A küldött kötet zsákbamacska.
Vagy tetszik vagy kiebrudaltatik a lakásból.
A kérdés most inkább az, hogy a hat könyv megrendeléshez is csak egy ajándékot kapok, vagy mindegyikhez egyet-egyet.
***
Érdekes a születésnapom dátuma. Kilenc hónapot visszaszámolva karácsony szent estéjére esik a 24-én születettek fogantatása. Életem során többször összefutottam olyanokkal, akik szintén ezen a napon születtek. Egyik munkahelyemen a velem szemközti íróasztalnál dolgozó nő, T. szintén ezen a napon. De E. is, akit mindjárt meggratulálok e-mailben.
A statisztikusok tudnák megmondani, hogy kiugróan többen vagyunk-e az átlagnál a szept. 24-esek, vagy csak én gondolom így.
***
Zene. Egy zenei közhely szimfonikusok előadásában. Valahogy mégsem válik komolyzenévé. https://www.youtube.com/watch?v=247QMeUPKUM

Interneten megrendeltem hat kötet Prokop Péter-könyvet. Azonnal visszaigazolták a szállítást (Antikvárium.hu). Kíváncsian várom a szállítmányt, nevezetesen azt, hogy hány kötet lesz közte, amit már korábban olvastam.
Ma reggel idő szűkében még nekiláttam a szókereső kirakásának. 3x3 betű a négyzetben, 10 perc idő áll rendelkezésemre, hogy megtaláljam az összes szót, amit a játék memóriája tartalmaz.
Az eredményeket feljegyezi a gép. Az első játék alkalmával nincs izgalom, te leszel az első. A második játék alkalmával újra első lehetsz, vagy ha nem, akkor a második. De amikor több száz játék eredményét mutatja a gép, teljesítménynek számít az is, ha bekerülsz az első száz közé. Minél több játék adatait rögzíti a mobil, annál nehezebb jó időeredményt elérni. Kell hozzá szellemi frissesség, szerencse, és tudni kell azt is, hogy a gép olykor szamárságokat is őriz megfejtésül. Ilyen pl. tí, amely nem szó, mégis csak akkor nyertél, ha ezt is kirakod, vagy a játék előtt törlöd a mobilod szójegyzékéből. Ma nagyon gyors voltam. Több mint 300 játék időeredményét őrzi a gép, s megfejtettem az első tíz közötti időeredménnyel a mai adagiumot: 8. legjobb eredményem azt jelentette, hogy a rendelkezésre álló tíz percből, kb. másfél percet használtam fel.
***
Töltések. Itt szemben van egy vasúti töltés, de nem abban az értelemben használom a töltés szót. Töltöm az időmet, töltöm a zsebrádió akkuját, töltöm a mobil akkuját, töltöm a kamera lemerült akkuját, töltöm (kitöltöm) a keresztrejtvényeket, szemlélődéssel töltöm időmet az erkélyen napozgatva, olvasgatva, elmélkedve. Számítógép előtt ülve is elég sok időt töltök (íme, most is), s szörfözök a hírek között. Egyik tegnap olvasott hír arról szól, hogy a koronavírus komisz szövődményekkel jár. Rongálja a szívet, pusztítja a tüdőt. Súlyosabb esetben a túlélők orvoshoz kényszerülnek ezek miatt. Egyáltalán komisz vírus ez a mostani, vissza lehet esni a fertőzöttségbe. Vajon milyen kilátásokkal kecsegtet a még egyáltalán rendelkezésre sem álló védőoltás egy olyan vírussal szemben, amely regenerálja magát?               
Szerencsére nem az én feladatom a problémával megbirkózni.
Inkább kikapcsolódom. Pl. zenével. Legyen a legendás Armstrong, akit a Népstadionban élőben hallgattam, láttam.
***
https://www.youtube.com/watch?v=wyLjbMBpGDA

Egymásnak elmondtunk már sok mindent egyszer-másszor, ötször ,százszor.
Figyelmünk megoszlik az elektronikus ketyerék és az olvasnivalók között.
Reggel, este bekapjuk a kötelező pirulákat.
Itthon levesszük álarcunkat, odakint feltesszük.
Doktor úr, nekem megmondhatja, én nem vagyok… (Legjobb, ha nem kell semmit megmondania.)
Röviden tanácskoztunk: jól tenném, ha vennék vörösbort, s naponta 1-1 decit lehúznék. Állítólag jó a szívnek. Mások szerint semmi hatása nincs rá. De hátha. Jobb íze van, mint a galagonya teának, amelynek egyesek szerint jó hatása van a szívre…
A kérdés, hogy milyen napszakban igyak, egyértelműen az este. Éjjel nem szoktam vezetni.  Nappal még igen.
Kocsim huszonkét éves, ami kocsik között matuzsálemi kor, én hetvennégy. Versenyzünk, mint Charly Algernonnal. Melyikünk bírja tovább szusszal? Az is rozsdás, s mi tagadás én se panaszkodhatok.
Jut eszembe, van egy, tán öt éve felvett videóm. Levi unoka akkor kétéves volt, és a nappaliban körbe-körbe futott, nagymama meg utána. Levi nevetve hangicsált: Én még bírom, én még bírom…
A terep ugyanaz, a futó személye változott. tegnapelőtt két és féléves húgocskája rótta a köröket ugyanazon a nyomvonalon. Fáradhatatlanul. Körbe-körbe. Harminc körig számoltam, aztán abbahagytam, mert ugyan nem mondta, de látnivaló volt, hogy még ő is bírja, még ő is bírja.
***
Elfogytak az érdeklődésemre számot tartható kötetek. A könyvmegállóból múltkoriban hozott két novelláskötetnek boldogan nekiálltam, de hamar rájöttem, hogy minden elbeszélést be tudok fejezni, tehát már olvastam őket. Most az Antikváriumhoz fordultam, mert valamiért szeretem a képzőművészek prózáját. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért. De Váli Dezsőnek éppúgy olvasója vagyok, mint Bernáth Aurélnak s Borsos Miklósnak.  Tehát megrendeltem több Prokop Péter-könyvet. Ő papként szolgált Rómában, én még találkoztam vele Bp-en. Már elhunyt.  Kedvelem odavetett gondolatait, amelyeket sűrűn megszakít egy-egy vázlatszerű képével, olykor remekművével. Biztos közöttük is akad majd, amit már olvastam. Ez előfordulhat egy idősödő nagypapával, akinek az élete során mindig kézközelben voltak a könyvek, s bizonyos hányadukat valóban el is olvasta.
***
Illényi Katica a FB-on előadja, hogy telefonon beszélt egy bécsi karmesterrel, aki könnyekre fakadt, amiért elmarad egy soron következő koncertje. I. K. leírja, hogy az illető karmesternek hirtelenjében elmondott három viccet, hogy jobb kedvre térítse. Empátiával átitatott ötlete nagyon tetszik nekem, kár, hogy a vicceket nem osztotta meg bejegyzésében.
***
Zene. Legyen akkor Katica, aki thereminen az Only you. c. slágert adja elő. https://www.youtube.com/watch?v=AuV4XiCTgn8

Az úgy volt, hogy ma harmadjára dolgozott M. házuk tetőszerkezetén, hogy a szükséges szerekkel és a szükséges magasságban megállítsa a fagerendák romlását. Azt találtuk ki, hogy nyitható fémlétrával merevített kihúzható létrán állva végrehajtható a mázolás kb. 6 m magasban állva. Minden alkalommal ketten tevékenykedtünk. M. a magasban ecsetelt, én a talajon állva próbáltam tőkesúly lenni és bio-lengéscsillapító. No meg imádkozó. Most segíts meg… nem is egy valaki, hanem többen a legjelesebb égiek közül. Jelentem, megsegítettek. A fatartósítás megtörtént, M. nem zuhant alá, mi hazajöttünk, s kellő ki- és bemosakodás után Te Deumot mondtam az ég Urának („Téged, Isten, dicsérünk… majd a végén a továbbiakhoz kértem segítségét. (Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk! Te vagy, Uram én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem.”)
***
Megemlékeztünk A.-ról is, aki M. keresztanyja volt, s ma lenne 67. Éljen az égi hazában, ahová időközben sokan megérkeztek rokonai, ismerőseri közül.
***  
Nem tudom, mi  a mai járványügyi helyzet, sok jót nem remélek, mert a vonatkozó matematikai modell szerint ez a szakasz decemberben kulminál, addig egyre szorongatóbb a jelenléte.
***
Hogy Weöres Sándornak is igaza legyen, kedves témáját, amit aztán variált, ide írom. „Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik.”
És mellé írom a mi szép napunk igazságát.
Ma szép nap van, csupa sugárzás, napon és árnyékban egészen más és más klímát tapasztaltunk.
Futkosnak az unokák fel-le a kertben,
s amikor nem futkosnak, akkor bicikliznek,
s ha nem bicikliznek, akkor homokoznak,
s amikor nem homokoznak, akkor zenélnek. (Levi a trombitás, Domi a dobos.)
S amikor nem zenélnek, esznek, esznek, […] beszélnek, esznek.
Mondanom se kell, hogy mindenki remekül töltötte az időt a tiszta égbolt alatt, a jó levegőn.
Még a nagyszobából is mese hangzik. Tücsi mesél, és a három gyerek úgy hallgatja, mint akik még sose hallottak mesét.
S ha ez sem volna elég, amíg a többiek kockoltak (kütyüjükön babráltak), én negyven fotót készítettem. Soli Deo gloria! Deo gratias! 
***
Zene.
Álljon itt a hat vidám kis Mozart-Ländler. Egyszer már ajánlottam, de a mai nap hangulatát könnyedségével leginkább ez hitelesíti.    https://www.youtube.com/watch?v=ofpLlTRYkAg

A trombita szépen formált rézfúvós hangszer. Nem fogom itt szakszerűen leírni milyenségét, megtalálható minden szaklexikonban. Inkább csak azt emelném ki, hogy a mai eszemmel inkább trombitálni kellett volna tanulnom gyerekkoromban, mint hegedülni. A trombitának a szépségét jól megmunkált korpusza adja, de növeli értékességét a színesfémből való mivolta is. A sárgaréz az aranyra hajaz, napfényben csillog, miként a  hangszer hangja is.
Van abban valami felemelő, amikor megszólal egy trombita. Hangosabbat kiált, mint aki fújja. Használata alighanem könnyen megtanulható.
A harci trombita inkább férfiakat juttat eszembe, a nők pedig inkább a trombitakoncerteket.      
Zuglói lakásunk szomszédságában élt és trombitált egy Hupka nevű srác. Nem használt pisztont (hangfogót), legalábbis úgy éreztük.
A trombitások is a cikizők célkeresztjében vannak. Filmvígjátékok visszatérő epizódja rézfúvós zenekar előtt citromot nyalni. Garantáltan elindul a tagok nyálképződése.
Miért írok ma a trombitáról? Mert Levi unoka ezt a hangszert kezdi tanulni. Addig-addig próbálkozott, mígnem rájött, hogy a gombok segítségével hogy kell eljátszani a Megfogtam egy szúnyogot c. dalocskát. Lehet, hogy hosszasan összenő hangszerével?
Remélem.
***   
E-mailben érkezett.
„A nagymama olyan nő, akinek nincsenek saját gyerekei. Szereti azokat a kisfiúkat és kislányokat, akik a mások gyerekei. A nagyapa olyan, mint a nagymama, csak éppen férfi. Sétálni megy a kisfiúkkal, és érdekes dolgokról mesél nekik. A nagyszülőknek nincs más dolguk, mint vendégségbe jönni. Öregek, ezért nem szabad túl sokat szaladniuk és ugrálniuk. De el tudnak vinni a vásárba vagy a vidámparkba, és sok pénzük kell, hogy legyen, hogy annyit ülhessünk a körhintán, amennyit csak akarunk… Amikor sétálni mennek velünk, megállnak, hogy megnézzenek egy szép levelet, vagy hernyót. Soha nem mondják, hogy: „Mozogj gyorsabban”. Szemüveget hordanak, és ki tudják venni a fogaikat. A nagymamáknak nem kell nagyon okosnak lenniük, de tudniuk kell a választ az olyan kérdésekre, mint például: „Miért kergetik a kutyák a macskákat?”, vagy „Melyik oldalon van a hernyó feje?”… Mindenkinek kéne találni magának egy nagymamát, mert ők az egyetlen felnőttek, akiknek van idejük a gyerekekre” – írja egy kisgyerek.
Talán igaz, talán kitaláció, de kedves, ezért raktam ide.
***
Zene. J. Haydn trombitaversenyének 3. tétele.
https://www.youtube.com/watch?v=ASB6hFUat4g&list=FLcDrpVfL1DnG7neKlVywYqw&index=1756
 

Ígértem, hogy nem idézem többet a 100 mondat …c. kötetből. Újra lapozva azt mondom, hogy de. Aztán tényleg nincs tovább. A mínuszos hírek módján „mínuszos”. gondolatok jönnek most komment nélkül: oldalszámok  és szövegidézetek:
134. A többség csak gyűjtögeti azokat a tárgyakat és eszközöket, amelyeket a marketing aktuális trendje elébük szállít, felheccelve birtoklási vágyuk felhalmozási ambícióját.
148. Soha ne gondolj a válásra. A gyilkosságra néha igen, de a válásra soha. (Gyökössy is)
174. Nem akkor leszek boldog, ha mindenem meglesz, hanem mindenem meglesz, ha boldog leszek.
183. A lehetetlent teljesítjük, a csodára várni kell. /3 kívánság/ szerintem IBM-szlogen.
189. Mosolyogjunk, mert most van a hátralevő életünk első napja.
214. Egyes személyek a –10-től +10-ig terjedő skálán, ha a –10.-en vannak, és a másikat lenyomják a – 13.-ra, akkor valóban +3 a mérlegük, de ettől mégis csak a –10.-en maradtak. Jó ez így? Nem.
215. Fokozatok. Normál képességűek, tehetségesek, lángelmék, korszakos zsenik.
225. A 21. sz.-ra elért „fejlődés” elveszi lassan mind a kultúránkat, mind a személyiségünket, és az online-tér béklyójába zár.                  
258. „Aki nyavalyog, de nem változtat, annak még nem fáj eléggé.” (Dr. Bubó)
293. Kis biztatás azoknak, akiknek a házasság csak egy fecni: „Na, igen, ha azonban csak papír, akkor akár alá is írhatod, nem igaz? Akkor annak sincs jelentősége, ha éppen aláírod, nem igaz?”
302. Henry Murray prof.: A személyiség története maga a személyiség.
304.  Multikulturális fogyasztóipari gigarendszerben élünk, mely kénye-kedve szerint manipulál bennünket, és  a matéria teljes börtönébe zárja be a lelkünket… Ma a posztok áttekintése a telefonunkban fontosabbá vált, mint a másik szemébe nézni vagy érdemben beszélgetni vele. Ha rajtam múlna, minden magyar családnak havi 2x8 órás áramszünetet írnék elő.
307. A Tetrisben csak a vég, a biztos bukás bekövetkeztét lehet késleltetni. A Tetris és a Rubik-kocka az a két játék, amely minden játékipari elvnek ellentmond, mégis világsiker lehetett.
A jó tucatnyi érdekes megállapítás, mellbevágó vélemény és elgondolkoztató kijelentés – ezúttal csakugyan könyvismertetésem végét jelenti. Mindent összevéve Limpár Imre könyve csakugyan gondolatébresztő kötet.
***
Zene.
Ide Saint-Sëans Állatok farsangja c. zenei fricskájának utolsó tétele illik, amely összefoglalja az előzőekben elhangzó tételeket. Olyanképpen, mint egy tartalomjegyzék. https://www.youtube.com/watch?v=YlvDrxMXUew