Mickey webnaplója

Már tegnap feltűnt, de akkor kijövetelünk alkalmával megszólíttattam, és ez elterelte a figyelmemet az ambó virágcsokrának a lefotózásáról. Ma pótoltam, mert változatlan formát mutatott ma is. Az alsó rózsa alsó fele egy rézsút jobbra néző emberfejet mintáz. Két képet készítettem a csokorról. A másodikon jobban kirajzolódtak a fejformák. Ezt megosztom a FB-on.
Ma elautóztunk a CCC-be egy pár szaladós cipőért és egy pár saruért. Magas rüsztöm miatt nem is olyan egyszerű a választás. Azért találtunk megfelelőt. Nem szép, de szép sarut még életemben nem láttam. Egyszer kitértem arra, hogy szandált gyerekkoromtól kezdve nem viseltem, mert egyszer nagyon meggyötörte lábfejemet az éppen csak rám jövő lábbeli.
Ezek a maiak kényelmesek és rondák.
De ha már ott jártunk az üzletközpontban, feleség meglátogatta a tudom is én milyen nevű boltot, ahol vett sok apróságot és hozzá egy kékmintás bevásárló szatyrot. Én leültem fotózni. Na nem a mellettem álló pisifoltos kárpitú székre, hanem egy tisztára.
Mikor T. megérkezett, még meglátogattuk a pékséget, ahol félbarna kenyér is kapható.
Meg mákos rétes.
Utóbbit itthon hamar bekebeleztük.
Lehetett volna egy hangyányival édesebb, de így is jó volt, és friss.
Ha tegnap vettük volna, akkor leárazva kaptuk volna meg. Sajnos az időt nem tudjuk megállítani.   
Vannak elvégezetlen ügyeim. Pl. a rendszerességgel küldött csekk, hogy adakozzak a lepramissziónak. Hiszen értem én…
Na majd.
Az O.Henry-kötettel végeztem, de még sok olvasnivaló vár rám – (meg írnivaló).
Egyszer az autóskönyvet is végig kell olvasnom. Talán ma a végére érek. Elakadtam a kocsi rádiójánál. Hetvenhét féle hangolási lehetősége és zene és próza állomások hangszín, hangerő stb. keresésére volna lehetőség. Azt hiszem, sose fogok élni a túl okos rádiózási adottságokkal, inkább az útra figyelek.
***
O. Henry nyelvi leleményei
- Munkába állítottunk a városból minden embert, aki meg tudta különböztetni a kalapácsot a létrától…
- A másvilágon jártam. Nem tudom, hogy kerültem oda: lehet, hogy a Kilencedik körút magasvasútján, vagy talán valami agyonhirdetett gyógyszert vettem be, vagy meg akartam fricskázni egy bokszbajnok orrát, vagy hasonló meggondolatlanságot követtem el…
- Eleinte minden héten egyszer odalovagoltam, hogy láthassam, aztán rájöttem, ha megduplázom a kirándulások számát, kétszer olyan gyakran láthatom őt.

Reggel kidob az ágy. Alig várom, hogy megpirkadjon, s odahagyom fekvőhelyemet.
Nappal alighanem sokat olvasok, erőltetem a szememet. Az is igaz, hogy a nyárfa „vattáinak” mikroszálaitól csíp a szemem. Hihetőleg a virágpollen is közrejátszhat abban, hogy hol tüsszögök, hol dörzsölgetem viszkető szememet. Alig várom hát, hogy vízszintbe vágjam magamat.
Este aztán kényelembe helyezkedve kikapcsolom a látószervemet és bekapcsolom a rádiót.
Most a Kossuth-adó folytatásokban ismerteti Consuelo Suncin de Sandoval írását, leveleit, amelyeket szerelmei egyikének, Antoin de Saint-Exupérynek címzett. Élettörténetéből kiderül, hogy kikapós menyecske volt, miképpen de Saint-Exupéry is igen szerette a változatosságot szerelmi ügyekben.
A salvadori születésű asszony ihlette az írót a Kisherceg megírására.
Mindazonáltal a távollévő pilóta-íróhoz írt levelek igen meghitt hangvételűek. Érdemes meghallgatni.
Miközben elolvastam a neten az író kalandos életútját, szembe jött velem egy szép imája. Íme:
Uram!
Nem csodát, nem jelenéseket kérek Tőled.
A mindennapok küzdelméhez adj erőt nekem!
Kérlek, taníts meg a lépésről lépésre Feléd haladás művészetére,
Hogy  föltaláljam magam a napi forgatagban,
Hogy idejében és talpraesetten tudjak dönteni,
Hogy ügyeimben okosan gyümölcsöztessem ismereteimet és tapasztalataimat!
Segíts, hogy helyesen tudjam beosztani az időmet!
Add, hogy biztosan érezzem, mely ügyem nem tűr halasztást!
Segíts, hogy mindig időt találjak a szellemi, lelki feltöltődésre is!
Kérlek, segíts, hogy minden esetben a lehető legjobban készülhessek föl az éppen előttem álló feladatra!
Add meg, Uram, a kegyelmet, hogy akivel csak találkozom, arra úgy tudjak odafigyelni, és úgy tudjak neki segíteni, mintha Téged; hallgatnálak és Neked segítenék!
Add, hogy mélyen megértsem, nehézség, kudarc, sikertelenség és zsákutca is lehet sorsom része!
Sőt! Ezek szükségesek is ahhoz, hogy fejlődjek és megérjek.
Kérlek, szükség esetén, a kellő pillanatban küldj valakit, aki jó szívvel szemembe meri mondani az Igazságot, ha amúgy berzenkednék ellene!
Tudom Uram, hogy számtalan nehézséget nem a lázas tevékenység, hanem az idő old meg.
Te jól tudod, mily nagyon rászorulok az őszinte barátságra.
Add, hogy kiérdemeljem az életnek ezt a legszebb, legértékesebb, leggyöngédebb, hatalmas ajándékát!
Kérlek, tartsd távol tőlem a szorongást okozó gondolatot, miszerint életem hiábavaló lenne!
Ne azt add; Uram, amit kívánnék, hanem azt, amire szerinted valóban szükségem van!
Kérve kérlek, taníts meg, Uram, a lépésről lépésre Feléd haladás művészetére!
Érdekes tapasztalat, hogy egy emberben miféle ellentétek férnek meg egymással.

Szózat játék: kipipálva
Magyar wordle: kipipálva
Szóreggelt játék: kipipálva
Puzzle százrészes, kipipálva
Mahjongg: kipipálva
Tovább olvastam a kocsinkról szóló leírást. Lényegesen bonyolultabb szerkezet, mint a Colt volt.
Megfejtettem a FülesBagoly rejtvényeit. Szokásos módon kettétéptem, irány a szelektív gyűjtőbe.
Levél érkezett az Aegontól. Mégis 0-ról indítják biztosítási besorolásomat.
Ügyes.
A korábbi cég (Union) felmondta a szerződésünket, mert az ő tarifaemeléséről a bank nem kért tőlünk limit-emelést, emiatt késedelmesen fizettük meg a hátralevő részt. Ki-ki döntse el, az érintett cégek pitiánerek vagy én. A 0-s besorolás azt jelenti, hogy bár évtizedek óta balesetmentesen vezetek, a fogaskerekek közé került porszem miatt igyekezetemet semmisnek tekintik.
Lelkük rajta.
Lám, egyszer környékezett meg vagy harminc éve egy menő biztosító állásajánlatával, de nem álltam kötélnek.
Igazam volt.
Ami rám vár – egy kisebb rakás könyv elolvasása. Ilyenkor tanácstalan vagyok, mint a szamár, amelyiktől jobbra és balra azonos távolságban volt elhelyezve az abrak. Nekem több esélyem van a megfelelő döntésre, mert két kiválasztott mű közül pénzdobással meg tudom határozni az olvasás sorrendjét.
Bizonytalan esetben érdemes a sorsoláshoz folyamodni, mert az esetleges rossz döntés még mindig jobb, mint a döntés hiánya.  
Akár így, akár úgy, akkor járok jól, ha kimondom:
„Éppen így akartam cselekedni.”

Akik rendszeresen írnak, olykor szembe találják magukat azzal, hogy átmenetileg elfogyott a témájuk. Kitűnően írja le a szituációt Karinthy Ő ad nekem témát c. krokijában. Leírja, hogy a kávéházban üldögélve feltartja valaki. Ezt a tolakodást jegyzeteli, és már kész is a mű.
Ugyanő szellemes karikatúrát rajzol a kínai verselésről. Mint kínai, függőleges sorokban közli az olvasóval:
MOST ABBAHAGYOM A VERSÍRÁST,
MERT ESZEMBE JUTOTT VALAMI.  
Mi azonban nem maradunk egészen téma nélkül, mert közös blogunkban időnként megcélzunk egy-egy átfogó jellegű témát, amit ki-ki kedvére bonthat ki.
Most érkezett az újabb felkérés: Találkozások.
Nem megyek bele most a kifejtésbe, annyit azonban megjegyzek, hogy a magányosság oldásának egyetlen használható eszköze.
Az ember Társas lény – fejti ki könyvében Aronson.
A Szentháromságot hívők pedig Istenről is vallják, hogy három személy társasága.
A nő és férfi egymásra utalt kettőse találkozásokban valósul meg.
Közösség nélkül nem létezhet huzamosan ember.
Na. De most legyen elég ennyi.
***
Az üzletközpontban megvettük az autót komfortosabbá tevő kormányvédőt.
Elég idétlen a név. A kormánynak nincs szüksége védelemre.
Nekem van szükségem olyan eszközre, amely a kormányzást segíti. Nem kell ezután úgy szorítani a csúszós felületű volánt, és a kerék vaskosabbá lett általa. Így könnyebb kormányozni a kocsit.
***
Átolvastam a csaknem teljesen megfejtett rejtvényújságot, hátha találok benne érdemes viccet, de semmi. Még a legelfogadhatóbb:
- Miért olyan bánatos, Kovács úr?
- Tudja, megbíztam valakit, hogy kutassa fel a családom múltját.
- És?
- Most meg fizethetek neki, hogy hallgasson.   

Itt sorjázik a gép felett két Chevrolet-kulcskarika.
L.-nek és D.-nak szántam, de már így is túl sok a kacatjuk – szólt az ellenvélemény.
Azért a fiúk, lányok nem maradtak kulcskarikák nélkül, mert a másik nagypapa bőven megajándékozta őket ilyenekkel.
Nem kellenek valakinek?
Fityegő is van rajtuk.
Legszebb autóm szervokormánya nehezebben mozog, mint a  Colté. Mivel szervoolaj bőven van a tartályában, más megoldást kell keressek. Olyan kormányvédő huzatot veszek, amelyen megtapad jobban a kezem. Így nem kell a volán szorításra akkora erőt kifejtenem.
Igyekszem felnőni az autó másféle tulajdonságaihoz. Zömmel többet tud (ajtótávnyitó, légkondi, légzsákok, gyermekzár, nagyobb csomagtér, karcmentes szélvédő felül kékre festve, tartó két pohárnak, tükrök a napvédőn, erősebb motor, öt ajtó, rolós bizt. övek stb).
Néhány vonatkozásban meg kevesebbet tud (belső csomagtérnyitó, hátsó ablaktörlő, nehezebben kezelhető sebváltó).
Egyelőre körültekintőbben akarom vezetni.
Lám, könyvélményeket-okosságokat nem tudok megosztani, mert a hétvégénk utazásokkal, látogatásokkal telt. Nem olvastam könyvet, nem fejtettem meg rejtvényt, nem találkoztam viccekkel. Még a porszívózás is mára maradt.
Így nincsenek bölcs meglátások, mert csak a sajátjaim állnak rendelkezésre, de azokat már leírtam (többször is?). Avagy ki ne emlékezne arra, hogy év elején mindig megígérem magamnak, hogy nem kezdek új életet, hisz még a régit se fejeztem be.
Vagy az üres postaszekrényt látva megjegyzem: késik a Nobel-díjam.
Vagy: Ne fogadj el idegentől tanácsot. Ezt se!
Ne is folytasd! – hallom belső hallásommal.
Nem is folytatom.   
         

Egy áthallás: Írva van: Árverés – bennem átalakul: Átverés
A folyamat érthető. Mekkora az a legnagyobb összeg, amelyet az összecsődített sokadalomból valaki hajlandó fizetni a portékáért.
Nagy valószínűséggel csak a töredékét éri a kikiáltott tárgy.
Így azután a csaknem ingyen vázába tehető napraforgókért dollármilliókba kerül az olajfestmény, ha van Gogh neve fémjelezte.
Többszörös áron fogy el a regény, ha írója dedikálta. (Kíváncsi lennék, hogy mennyit ér az az aláírás, amire Déry Tibor kapacitálta a dedikációra éhes közönséget. Azt javasolta, hogy nyugodtan hamisítsa oda mindenki a nevét, mivel idősödvén már igen nehezére esik a postán érkezett dedikációs kéréseknek eleget tenni.)
Ugyanilyen átverés az árképzés bandzsítása. Minden egy forinttal olcsóbb, azaz 99-re végződnek az árak. Igazi pimaszság. Hisz mindenki tudja, hogy 2999.- az gyakorlatilag 3000.-
A lélektan nem áll meg itt.
A „bon mot” gyakorlata éppen ilyen ócska trükk. Valaki ócska dzsekimet dicsérte. Nem akarta a társalgást azzal kezdeni, hogy a kitüntetéséről készült fotóalbumot megnézesse velem.
A szerkesztőségben többször kerestek meg azzal, hogy olvasták cikkemet, és jónak találták. Tudtam, hogy nem ezt akarja előadni az illető. Igazam is volt.
Más alkalommal valaki említette, hogy az általam leírtak 95%-ával egyetért. Kérdeztem, hogy a fennmaradó 5%-kal mi a baja? Nem válaszolt, elfordult.   
Lehet, hogy akadnak naiv emberek, akiknek ki lehet énekelni a csőréből a sajtot, de számuk aligha számottevő.
A többség azonnal átlát a szitán, és sajnálja, ha baleknak nézik őket.
A legrondább átverés az emberiség létével egyidős. Ez pedig a korrupció.
Nem kellene, hogy így legyen.
Nem kellett volna a királyoknak vazallusokra vadászni adománybirtokokkal.
Nem kellene, hogy az uram-bátyám kapcsolatok kapcsán a kontraszelekció érvényesüljön.
Nem kellene a mai undorító szöveg: Megveszlek kilóra. És mégis megtörténik. A megvételek mindennaposak.
Isten adja, hogy megmeneküljön az emberiség ezektől a szemtelen, az emberi méltóságot semmibe vevő megalázásoktól.      

Nem vagyok néprajztudós, valamiért mégis addig evett a fene, mígnem összelapátoltam azokat a mondókákat, csúfolódókat, amelyeket gyerekkorunkban - az ötvenes években - emlegettünk. Nem állítom, hogy épületesek, de nem közönségesebbek, mint némelyik Weöres-vers. Ilyenek voltak:
Egyik szemem sós, a másik meg paprikás, nem hallom, hogy mit dumálsz.* Csukd be szemed, nyisd ki szád, adok bele cukorkát! *Hülyékkel és marhákkal ne tárgyalok.* Ecc, pecc, kimehetsz, holnapután bejöhetsz, cérnára, cinegére, ugorj, cica az egérre! Fuss! (kiszámoló)* Ne nyúka-piszka, mert megszúr a bicska!* Egy, kettő bal, jobb, mennek a majmok. Utcasarkon  megállnak, zöldpaprikát zabálnak!* Cini-cini hegedű, macska lika keserű.* Kéményseprőt látok, szerencsét találok!* Valóban: Görög volt a falóban.* Tudod mit? Orrod alá szalámit!* Nyomd meg a gombot, kapsz egy libacombot.* Ilyen fülekkel?!!!* Nekem mondod, pestinek?* Nekem mondod, apádnak, hogy füle van a szamárnak?* IÁ, nagy szamár, két fülével kalapál.* Itt az öreg elefánt, ha nem bántod, ő sem bánt.*Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére, pedig a rétes nagyon jó, katonának az való.* XY tök feje oxigénnel van tele, hozzányúlni nem szabad, bármely percben robbanhat.* XY nagy dohányos, tőle bűzlik egész város.* Katona bácsi haptákban, bekakált a nadrágba. Katona néni mossa ki, azután meg dobja ki!* Mondja, bácsi, maga nem mohácsi?* Mondja, néni, maga nem tétényi?* Erre kakas, arra tyúk, erre van a gyalogút.* Engemet az éhség gyötör, de jó lenne egy kis töpör. Tyű, de éhes vagyok!* A nap betűz, a bűz elűz. Na, én megyek! (budi)* Utánozó majom, edd meg, amit kinyom!* Lementem a pincébe, vajat csipegetni, utánam jött édesanyám pofon veregetni. Nád közé bújtam, nádsípot fújtam. Az én sípom így szólt: Dí-dá-dú. Te vagy az a nagyszájú. (kiszámoló)* Megy a kutya hazafelé: Lóg a füle ezerfelé, iszlipó, iszlipó, te vagy a fogó (hunyó). (kiszámoló)* Volt egyszer egy ember, szakálla volt: kender. Felmászott a fára, leesett a sárba. Becsavarták lepedőbe, úgy vitték a temetőbe. Két kutya húzta, a harmadik nyúzta (kiszámoló).* Egy kis homok, egy kis mész, kőművesnek nem kell ész.* Boldogtalan az az anya, kinek fia csizmadia, mert nem tudja, mely órába’ ragad a csirizes tálba.* Lópikula, cintányér, Schmoll-paszta, Franck-kávé.* Ötször öt az huszonöt, Jancsi bácsi megdöglött, holnap lesz a temetése, te leszel a felesége.* Hatszor hat az harminchat, amit a szamarak nem tudnak.* Hatvanhat: orrod a s.*embe pattanhat.* Jaj, de büdi-büdi lábszag van! Mert az XY köztünk van.* Mátyás király megmondta, hangos fingnak nincs szaga, de azok a csöndesek, rettenetes büdösek.* Apacuka fundaluka, fundakávé kamanduka. Fuss!* Katica, karmoljon meg a cica!* Vak Pali, vak Pali mindent lát a szemüvegen át, a kutya v.-át.* Jankó. Pipadohányzacskó.* Guszti, fáj a fogam, húzd ki!* Ignác, engem többet nem látsz.* Halló, halló, figyelem, aki rossz, azt megverem* Petőfi Sándor, gatyába táncol.* Digi-dagi daganat, kergeti a halakat, de a halak ügyesek, digi-dagi elesett.* Árulkodó Júdás, nem kap piros tojást.* Mit bámulsz? Egyet fingok, elájulsz.* Mondjak egy viccet? Kilátszik a slicced.* Egyszer voltam nálatok, leszakadt az ágyatok.* Esik a hó, fingik a ló, s.*en csúszik az igazgató.* Miki, jól nézünk mi ki.* Tapsi, tapsi mamának, cukrot ad a fiának (lányának).* Bá, buci, bá, bújj az ágy alá!* Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!* Fáj, fáj , fáj: Ha meggyógyul, majd nem fáj!* Szaladjunk, szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk!* Egy, kettő , három, négy, öt. Nagymama kesztyűt köt. Ne legyen se kicsi, se nagy, te pedig szépen kint vagy (kiszámoló).*Én elmegyek, te itt maradsz, te leszel a kismalac.* Isten éltesen sokáig, füled érjen bokáig.* Adorján. Hármat ugrik a létrán.* (Folyt. köv.? Talán.)
Ellenberger (ellenben)****
Képaláírás -versikék a Három kismalac c. könyvből (Disney).
Malacok: Orron ütjük, gúzsba kötjük, kitörjük a derekát,
fejbe verjük és kilökjük, hogy kitöri a nyakát.
És még,
farkas: - Kicsike bárányka vagyok, idekint majd meg fagyok.
malacok: Kicsi bárányka bundája nem a te ruhád,
ne is bégess, hanem hallgass,
csini-csin, te vagy a farkas,
valld be, vak apád!
****Ellenberger - szokta volt mondani egykori magyartanárunk (ellenben helyett).  Akkor persze nem tudtam, hogy Ellenberger létező személy, Heinrich Ellenberger bankár, író volt kb. 200 évvel ezelőtt.  

Kelő nappal én is kelek – írja JA. Csak az a baj, hogy a nap immár nagyon korán kel. Ma pl. 5h 2’-kor. Hála Istennek, élek.
Hamar elvégeztem a szabadon választott gyakorlatokat.
Háromféle szózat játék,
Puzzle és
Mahjongg.
Reggeli.
Némi zenélés.
Mint jeleztem, négy könyvet vettünk a könyvhéten.
Valamiért Csókay Andrással (Megbocsátás Jézus-imával) indítottam a kötetekben való elmélyedést. Talán azért, mert viszonylag őt ismerem legjobban személyesen.
Az ő hangján szólalnak meg bennem az orvos-író gondolatai.
Három általam megjelölt szakaszt idézek könyvéből:
- Pasteurtól származik ez a különös megállapítás: „Egész életemet a tudománynak szenteltem, és ezáltal olyan erős lett az Istenbe vetett hitem, mint egy bretagne-i parasztemberé. Ha még többet dolgoztam és kutattam volna, talán most már akkora lenne a hitem, mint egy bretagne-i parasztasszonyé.”
Íme, a tudás elvezethet a hithez.
- A lelki adoptálás első ünnepélyes fogadalomtételére 1995. december 28-án, aprószentek ünnepén (az abortusz áldoztainak emléknapján) került sor a szombathelyi székesegyházban.
Nem tudtam. Abban a templomban tartotta esküvőjét M. fiunk E.-val.  
- A mennyei teljességnek egészségnek, fiatalságnak az előíze az a lelki fiatalság és életöröm, az Istennel, önmagunkkal és a többi emberrel, az egész világgal megélt harmonikus kapcsolat, amelyre már itt a földön eljuthatunk az imádság és a böjt által. Ennek a mennyei teljességnek az ígérete segít elviselni a földi szenvedést, tragédiákat, legyen az gyermekhalál, földrengés vagy háború.
A sokat megélt ember szólal meg itt. András, aki elvesztette egyik kisfiát, András, aki velünk együtt empátiával viseltetik a török-szír földrengés iránt és az orosz-ukrán proxy-háború áldozatai iránt. Ma már kiegészíthetné a listát a napjainkban dúló dél-európai villámárvizekkel, erdőtüzekkel.
Marad a hit, marad a remény, hogy lesz jobb…
***
Mivel a közelmúltban foglalkoztatott a jelenben élés lehetősége és gyakorlata, idézem Gárdonyit is, aki megerősít benne: „A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied, csak az elébed vetülő sugara. Az óra a tied, csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle, ha napfényes, virágos békességgel teljes: a világ minden üzlete nem ér fel a szívnek egy boldog órájával.”  
Olyan mintha a Kölcsey-féle Parainesisből idézne.

Tegnap kimentünk a Szent István-könyvhétre.
Két könyvet néztem ki magamnak. Pio atyáét, mert ő nagy szent volt, és igen lényeglátó, és Gárdonyit, mert ő a nyelvünk művésze.
A vásárlás bővült két további kötettel:
Lackfi Jánoséval, és Csókay Andráséval.
Ők tanúságtevők.
János misztikus élményeinek megfogalmazásával, András életének bemutatásával.
Még sok jó könyvvel és sok jó ismerőssel találkoztunk.
Készítettem néhány fotót a könyvünnepről.
***
RJ-tól érkezett humorokból tallózok:
Most hogy tudom, hogy az emberi test 70%-a víz, teljesen megnyugodtam.
Én nem hízok, csak áradok.
***
-  A jogosítványt, és a forgalmit kérem!
- Tudja, hogy ki az én apám?
- Azt kérdezze meg az anyjától, én a papírjait kértem.
***
- Szeretlek.
- Én is.
- Ne hazudj!
- Te kezdted!
***
Két gyerek beszélget:
- Az én apukám mérnök, a tied mit csinál?
- Amit az anyu mond.
***
A szülési fájdalom azért van, hogy megérthessék a nők, mit érez egy férfi, amikor hőemelkedése van.

Nem sok féle autót vezettem. Saját hét verdámat igen. Ezeken kívül egyszer Éváék Diesel-kocsiját, Lyonban, amikor faelemekért mentünk egy barátjához. Egy másik alkalommal Róma felé Szabó Feri Ford Siestáját. Igaz, hogy Pápán beindítottam egy teherautót, míg a sofőr az árnyékban aludt, de az csak egy fricska volt. Egy métert, ha haladtam, aztán leálltam, nehogy még…
Majd elfeledem, hogy annak idején egy alkalommal gyakorolhattam a Skodán, s ugyancsak rá kell döbbennem, hogy Lada gk.-n tanultam a vezetést.
Minden autónak voltak előnyei, hátrányai.
A mostani Chevy sokat tud, és gyors autó. Elektromosan reteszeli a zárakat.
A sebváltója száraz. Érzem a mozgatásán, hogy kényszeríteni kell.
Nem nagy ügy. Meg kell olajozni.
Meg kell tanulnom, hogy melyik beömlőnyílás melyik folyadékot szükségeli.
Meg azt, hogy melyik egység milyen olajat igényel.
Mi az nekem, mi az nekem?
Megoldandó feladat.
***
A FülesBagolyról írtam már: egyoldalúsággal vádoltam.
Vissza kell vonnom kritikámat, mert ha nem is a megszokott rejtvényfajtákkal szembesít, meglehetősen combos feladatok várnak megoldásra.
***
A májusi eső aranyat ér.
A Szent István-könyvhét mindig ilyenkor nyit (amikor jól esik).
Két könyvvel kokettálok.
Egyik Pio atyától való, a másik Gárdonyi füveskönyve. Szeretem az előző lényeglátását és az utóbbi eredeti gondolkodását.
Pio szent volt, Gárdonyi a maga módján zseni.
***
Mikor a poszt címén gondolkoztam, egy katona-zöngicse jutott eszembe.
Katona, mozogjon, mintha élne!!!
Hogy miért???