Miféle év vége vár ránk?
Ma autóba vágtuk magunkat, hogy közös karácsonyon vegyünk részt. Amolyan testvéri találkozó volt. Rövid statisztika:
G és K.
M és T.
I.
Virtuálisan Cs.
Z és Á +Z és A + T +M és P
L és K +D
Ha jól számolom, tizennégy+ egy virtuális résztvevő.
Már az odafelé vezető út bajos volt. A Duna alsó rakpartja érthető okokból lezárva. Az úttestek bicikliforgalomra átfestve, s kitalálói érthetetlen okokból nincsenek lezárva.
A negyedórás út egy óráig tartott, visszafelé „csak” háromnegyed óráig.
Már ott megtudtuk, hogy K kutyái balesetet szenvedtek, egyiket műteni kellett.
Itthon megtudtuk, hogy az általunk szeretett költő, Lackfi János (névnapja van, Isten éltesse!) infarktust szenvedett és megműtötték. Jelenleg intenzív osztályon fekszik.
***
Nem tudtuk meg, hogy az ukrán-orosz és a Hamasz-izraeli háborúknak hány áldozatuk van (emitt idestova több százezer, amott pedig veri a húszezret).
Más hír nincs.
Ma több édességet nem kívánok enni.
Nagy szó ez, kérem.
Igen sok édességből válogathattunk kedvünkre. A háromféle bejglitől kezdve a forralt borig, a gyümölcsöktől a szörpökig, a kapucsínótól az üdítőitalokig ömlöttek a finomságok a bőségszaruból.
Ezek is, azok is sütöttek, és főleg édeseket.
Sok éves gyakorlatommal ellentétben ma nem fotóztam a vendégsereget. Mások igen.
Nem tudom megmagyarázni, hogy mi az oka mulasztásomnak.
Talán a népsűrűség, vagy csak sima lustaság.
2023.12.27. 20:11 emmausz
Közel az év vége
Szólj hozzá!
2023.12.26. 12:41 emmausz
Egy perc a blues-harmonikáról
Azt mondják a pianisták, hogy ha egy nap nem gyakorolnak, nem probléma.
Ha három napig nem gyakorolnak, saját maguk érzékelik a hanyatlást.
Ha ennél több napot kihagynak, azt már a hallgatóság is észreveszi.
Azon gondolkoztam, hogy egy-egy hegedűdarabot hogy tudnék megszólaltani a gyakorlás jó hatvanévnyi kihagyása után…
Alighanem sehogyan.
Kezdhetném elölről.
Persze nincs semmi realitása.
Se kedvem, se hegedűm, s vonóm.
Meg hát minek?
Inkább billentyűsön játszom, ott nincs szégyellnivalóm, mert soha nem tanultam zongorázni.
Tegnap Levi bluesharmonikáját hallgatva kedvem kerekedett a youtube-on harmonika-gitár duót keresni.
Azt tapasztaltam, hogy sokkal több ilyen zene van már fent a neten, mint egy két évtizede, amikor szintén vadásztam már rájuk.
Szeretem ezt a le-lefojtott glisszandókkal teletűzdelt előadásmódot.
Meglepő módon az afro-amerikaiak értenek hozzá a legjobban.
A blues az ő műfajuk.
Érzésem szerint a zenészek saját magukat fúják a hangszerbe.
Amit csinálnak, az hiteles és jó.
Improvizáló készségük meg az egekben jár.
Jó hallgatni őket.
Szólj hozzá!
2023.12.25. 20:49 emmausz
Zenés-mackós karácsony
A furcsa karácsony folytatódik.
Tegnap 24. szenteste vasárnapra esett, amely egyszersmind a negyedik adventi vasárnap is. Ma reggel eleget tettem saját magam gyártotta reklámomnak (Nincs karácsony beat-mise nélkül!). Visszatérő szokásom szerint meghallgattam az 1968-ban keletkezett Karácsonyi beat-misét (Szilas Imre szerzeménye). Annál is inkább él bennünk ez a zene, mert a család több tagja szerepel, énekel a vonatkozó CD-n.
Így indult a hétfő, de vasárnapi ünnepi misével, rokonlátogatással.
Piliscsabára mentünk.
Az unokák sokféle jóban részesültek, meglepetésszerűen mind a négyen kaptak egy-egy textilállatot. Hatalmas mackók és … egy rózsaszín malac.
Meglepett – ha nem is túlságosan –, hogy mennyire éhezik a gyerekek a kedves puha nagy játékállatokat. A nap jó részét a velük való foglalatoskodással töltötték.
A másik meglepetés, hogy a második éve trombitáló Levi már S. Joplin ragtime-ot fúj, mégpedig bandában több szólamban.
Ami még érdekesebb, kapott egy blues-harmonikát.
Emlékezem, a youtube-on valaha hosszas keresgéléssel felkutattam blues-harmonikára és gitárra komponált jazzt. Ma nem kell ennyit pedálozni hozzá.
M. okostelefonjából egyre-másra szedte elő a jobbnál jobb harmonikás felvételeket.
Nemcsak bluest.
A Tell Vilmos-nyitányt is megszólaltatta valaki egy szál szájharmonikán, mégpedig virtuóz módon.
Kodály azt mondta, hogy a tangóharmonika nem igazán hangszer, kivéve, ha Tabányi szólaltatja meg.
Alighanem a bluesharmonikát is hangszernek tekintette volna az általunk most hallott felvétel alapján.
Szólj hozzá!
2023.12.24. 14:14 emmausz
Rendhagyó advent, rendhagyó karácsony
Rendhagyó idén az advent, mert három hétig tart. A tisztesség kedvéért még meggyújtottuk a negyedik adventi gyertyát, de este már szenteste lesz.
Tegnap hatalmas tömegű hó hullt az égből, leborítva mindent a szokásos szűzi fehér lepellel. Átmenetileg tiszta lett az utca, tiszta a rét, tiszták az útmenti fák, és minden más. Olyan fehér, mint a kecskegidákhoz betörni készülő farkas lisztbe mártott lába. Aztán a néhány óra alatt leesett hó ugyancsak néhány óra múlva semmivé lett. A folyók alig győzték nyelni az ötödikként érkezett meleghullám okozta olvadékokat.
Ugyancsak furcsa volt, hogy az időben elvetett búzából nem nőtt a szokásos fűtenger. Jó, ha tíz szál búza kikelt karácsonyra. Ráfoghatom a talajra, rá a búzamagok korára. Mindegy már. Az eredmény nem igazán dekoratív.
A vásárolt normann-fenyő szabályos. Csaknem a plafont veri. Díszítése idén egyszerűbb. Fehér fények és fehér díszek uralják. A lakásdekor is egyszerűsödött, csak egy ablak kapott fényeket. Hozzám közel áll az egyszerűség.
Mi meg – köszönjük – jól vagyunk. T-nek fáj a műtött lába, én meg éjfélig üldögéltem, mert nem akart csillapodni a hurutos köhögésem. Most már jobb a helyzet.
Amiben hasonlít a karácsonyt megelőző időszak a tavalyihoz, az abban áll, hogy mindkét évben, adventkor kapott el a covid, engem, a háromszor oltott pasit. Nem köszönöm meg a vírus elterjesztőinek, rénk szabadítóinak.
Annyiban viszont különbözik, hogy tavaly egy proxiháború tizedelte az oroszokat, ukránokat, idén az említett mellett a palesztin hamasz megtámadta Izraelt. Eddig tízezrek haltak meg az öldöklésben.
Ha gyerekek esnek egymásnak, talán elég rájuk szólni: „Hát szabad ilyet csinálni?” És még: „Ezt tanultátok az iskolában?” De hát itt a fegyverforgalmazás és gyártás manipulációjáról van szó. Ez aljasabb, mint az ókor indoklása: Si vis pacem, para bellum. (Ha békét akarsz, csinálj háborút.)
Mégis van remény.
Fel nagy örömre, ma született! – írja Gárdonyi.
Szülte a Szűz Szent Fiát – énekli a nép.
Istengyermek, kit irgalmad közénk lehozott – szól egy másik népének.
Az Ige megtestesült Názáretben – hirdeti egy harmadik.
Valljuk, hogy a sötétség által gerjesztett mélypontot felváltja a tartós béke, de hogy addig még hány gazemberséget kell kibírni, azt csak a jó Isten tudja.
Szólj hozzá!
2023.12.23. 10:47 emmausz
Isten szól: jövök
Reményik Sándor: Csendes csodák (részlet)
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.
Lehet hogy ennyi elég is karácsonyra muníciónak?
Csendes csodák (Stilles Wunder) - - - Stille Nacht…
Amikor a várakozás
teljesül,
megszületik a kis Jézus
jelesül.
Ha valami újat kívánok írni, ami magamnak is új felismerés: a karácsony, mint világszerte ismert hatalmas ünnep kétfelé sarkosodott.
Ez Jézus születésnapja és a legszélesebb néptömegek számára az ajándékozás és a találkozások jeles napja.
A vásárlási láz évente egyre nagyobb méreteket ölt.
A fogyasztói társadalom a reklámok hatására hörcsögmód szívja fel a javakat, a játékokat, mindent, ami csillog, ami hasznos, ami szép, vagy annak látszik.
Olyan játékokat kellene ajándékozni, amelyek kis helyen elférnek, nincsenek sok-sok elemből (szinte mindig az a végük, hogy elkeverednek, elvesznek – magyarán hasznavehetetlenekké válnak).
Egy harmadik szempont, hogy több ajándék esetén kerüljék a szülők a játékszabályok ismertetését, mert a gyermekcsének nem lesz idegrendszere végighallgatni a különféle kártyák, társasjátékok szabályait.
Próbáljunk hát a lényegre figyelni.
Szólj hozzá!
2023.12.22. 12:10 emmausz
Iam proximus…
Iam proximus ardet Ucalegon – Már ég a szomszédos Ucalegon háza is –, szól a szállóigévé vált mondat (Vergilius Aeneis).
Ezt ismételgetem magamban a friss hírek a hallatán.
- A prágai Károly-egyetem tetejéről egy diák gépfegyverrel lövöldözve 14 ember halálát okozta (a magáét is). Vagy 30 ember pedig különféle sérüléseket szenvedett. Már ég a szomszédos Ucalegon háza. Iam proximus…
- Ki tudja, meddig tart még a szomszédban kipattant orosz-ukrán csetepaté. Iam proximus…
- Tegnap megírtam, hogy a helyi orvos szerint a házunkban mindenki covidos. Iam proximus…
- Reggeli szalaghír, hogy hazánkban tombol a járvány. Iam proximus…
Nekem mondják? Gyorsan lerobbantam kb. dec. 6-án, és elég lassan lábadozok.
- Nap mint nap ontja a tv a déli határ mentén történő nemtelen támadásokat a határőrizet ellen. Iam proximus… (Meglehet, hogy ez már több is, mint a szomszéd házának égése. Ez leginkább a szodomai jelenetre emlékeztet, amikor a perverzek megtámadták Lót házát, mert nem hagyta vendégeit megbecsteleníteni.)
- Tegnap Éva lányunk küldött egy közös fotót egy francia pappal, aki együtt dolgozott a közelmúltban a bátyámmal. Mondhatom-e erre is, hogy proximus, azaz szomszéd?
Ha azt nem is, azért arra rácsodálkozhatok, hogy milyen aprócska sárgolyó a Földünk.
Innen több mint ezer km-re találkozik egy magyar egy franciával, és bizonyíthatóan közös ismerősük van (Éva, ill. nagybátyja és egy francia pap).
Mekkora a valós esélye egy ilyen találkozásnak?
Csaknem semmi.
Ez éppoly gondviselésszerű, mint az autóvásárlásom.
Korábban megírtam: sógorom vett egy használt Daevoo-t, én meg egy Chevrolet-t.
Nem részletezem itt újra, mekkora a valószínűsége annak, hogy mindketten használt koreai autót vásároljunk és csaknem egy időben.
Nincsenek hát véletlenek, csak véletlennek látszó dolgok vannak.
Szólj hozzá!
2023.12.21. 14:10 emmausz
December 21.
Az év legrövidebb nappala. Emlékezem apám temetésére: éppen 63 éve volt ezen a napon. Abban az időben még lovaskocsi vitte a koporsót. Előtte a gyásznép, előttük a ministránsok, előttük a pap. Ha nem látom fotón, eszembe nem jut, hogy az egyik ministráns én valék egykoron. A pap pedig Hagemann Frigyes, aki abban az időben s Bosnyák téren szolgált káplánként.
Régen volt.
***
Paradoxon.
Annak a születésére várunk, aki kétezer éve megszületett.
Hogy megszületett, az történelmi tény.
Hogy Isten fia volt, azt hisszük, miként a keresztfa tövében megdöbbenve állapította meg a római százados is. (Vere Filius Dei erat iste.)
Hogy fogantatása a Szentlélek közreműködésével történt, arról Lukács evangelista számol be. „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával…. Istennél semmi sem lehetetlen”.
Hisszük.
Az akkor történtek analógiája naponta megtörténik a misében. A pap kéri Istent, hogy árassza a kenyérre a Szentlelket, hogy Jézus Krisztus Teste legyen.
A pap kezébe veszi a kovásztalan kenyeret (ostya), felemeli, és közben megismétli Krisztus szavait: Hoc est enim corpus meum, quod pro vobis tradetur, azaz ez az én testem, amely értetek adatik.
Mire a felemelt kenyeret visszateszi a paténára, már nem kenyér a kenyér, hanem a kenyér színe alatt az élő Ige teste van valóságosan jelen.
Hisszük.
De nem így vagyunk-e az egész teremtéssel?
Annak dimenzióit, változatosságát mérhetetlen gazdagságát látva felrémlik, hogy nem lehet mindez spontán.
Hisszük, hogy teremtetett.
***
Hogy az év folyamán mikor született Jézus, nem tudjuk. De hogy a világosság növekedésével, a nappalok hosszabbodása idején ünnepeljük születését, hogy akkor jön el a világ világossága, az jól ki van találva.
Úgy bizony.
Szólj hozzá!
2023.12.20. 16:54 emmausz
Osztatlan száll
Írom posztomat - rontom-bontom - december 20-án.
A meteorológia szerint mától (szerda) vasárnapig a következő frontok váltják egymást: Hideg, hideg, meleg, hideg, meleg. Az arra érzékenyek ma fejfájásra ébredtek.
Az összesen három megtartott rorate-jellegű miséből csak ez utóbbin vettem részt. A korábbi kettőről igazoltan maradtam távol (COVID-omikron). Meg nem erősített hírek szerint az egész ház kovidos. A fene tudja, hogyan: egymást fertőztük volna, vagy egymástól függetlenül, külön-külön részesültünk ebben az „ajándékban”.
Arany J. versének (A régi panasz) igaza rám is áll:
Századoknak bűne [= covid vírus], átka
Mind csak téged terhel-e?
Nem talán még sokkal érzőbb,
Nem talán még sokkal vérzőbb
Honfitársid kebele?...”
Oh, tudom; de bánatomban
Meg nem enyhit társaság;
Mint szülétlen több gyerekre
Osztatlan száll s mindegyikre
Az egész nagy árvaság.
***
Kiganajoztuk a lakást. A barna szobát, a lila szobát, a nagyszobát, a fürdőszobát, az előszobát, az étkezőt, a konyhát. Amikor lezuhanyozok, megállapítom, hogy „fogytam”. Áll ez a lakásra is. Amennyire megtelik a porszívó zsákja, annyi a fogyás.
***
Á. unoka biztos már hazaért MMóvárra, mert nem jelentkezett. A tervezett vonat több órája hazarepítette.
Nekik, a Piliscsabaiaknak, a ráckeveieknek és a franciáknak jó készülődést Jézus születésnapjára.
Szólj hozzá!
2023.12.20. 10:13 emmausz
Egy vissza-visszatérő történet
Évről évre belefutok ebbe az érzelmekben bő történetbe.
„Magányos férfi utazott le egy vidéki kisvárosba. Barátai hívták, hogy ne töltse egyedül a szentestét. Az utolsó vonattal érkezett. Már erősen szürkült, alig járt valaki az utcákon. Az egyik kirakat előtt észrevett egy kopott ruhás kisfiút. Nagy, vágyódó szemei egy kis Betlehemre szegeződtek. A férfi megszólította:
- Ezt szeretnéd megvenni?
A fiú bólintott, de nem vette le szemét a kirakatról.
- Nem is lehet drága - folytatta a férfi.
A kisfiú kihúzta kezét a zsebéből, tíz krajcáros csillogott benne.
- Ezt az előbb találtam, de ezért nem adnak semmit.
A férfi elkérte a pénzt, s a fény felé tartotta.
- Hallod-e, ez nem közönséges pénz, bizonyára az angyalok ejtették el.
A gyerek csodálkozva nézett a férfira.
- Gyere, menjünk be az üzletbe...- és megfogta a hideg kis kezét. Bent már senki sem volt, csak az idős
ereskedő. Udvarias mosollyal szólt:
- Éppen zárni készülök.
A férfi hunyorított a szemével:
- Akkor a legjobbkor jöttünk. Kis barátom egy rendkívüli pénzt talált. Az angyalok vesztették el. Azt veheti rajta, amit csak akar.
Ezzel ismét ráhunyorított a kereskedőre, és az megértette. Kezébe vette, megvizsgálta a pénzt. Aztán sugárzó arccal mondta:- Micsoda szerencse, te aztán jó fiú lehetsz. Válaszd ki hát, mit szeretnél.
A gyerek először a kereskedőre, azután az ismeretlen férfira nézett. Mindkettő tekintetéből biztatást olvasott ki. Erre rámutatott a kirakatban csillogó Betlehemre:
- Ezt szeretném.
A kereskedő szépen becsomagolta, szaloncukrot is adott hozzá. A gyermek boldogan hagyta el a boltot.
Az ismeretlen férfi ekkor elővette pénztárcáját, s fizetni akart.
- Szó sincs róla, uram, szólt a kereskedő. Ma este nekem is karácsonyom van. Az a Jézus, akit ma ünnepelünk,
figyelmeztetett bennünket: Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek.
A két férfi egymás szemébe nézett és kezet szorított.
Mindketten tudták, hogy ebben a pillanatban született meg a szívükben a kis Jézus.”
Ha így volt, ha nem, lehetett volna akár így is.
A történet egy személyes élményt is előhoz énemből.
Évtizedekkel ezelőtt történt, hogy délidőben rendes szokásomhoz híven leszaladtam az irodából a sarki henteshez, hogy meleg kolbásszal verjem el éhségemet. Elég sokan eszegettünk a pultoknál állva.
A pultok alatt egyforma hulladékgyűjtők nyelték el a maradékokat: virslivéget, mustárt, kenyeret miegyebet. A nagy nyüzsgésben feltűnt egy csőlakó, aki szorgalmasan turkált a hulladékban, a talált kenyeret kezdte falni. Egy fiatalember látta mindezt, és két adag melegkolbászt kért. Egyiket odavitte a klosárnak, a másikat maga ette meg.
Nagyon elszégyelltem magamat.
Én is megtehettem volna, de nem én voltam az, aki megsajnálta a nyomorultat.
Szólj hozzá!
2023.12.19. 10:40 emmausz
Még mindig rövidülő nappalok
Türelem, rózsát terem.
Eljött a várva várt nap, a gumicsere napja.
Mától kezdve jöhet számum, jöhet ciklon, mi csak megyünk az utakon.
De vajon jön-e, avagy fölöslegesen cserélgetjük a gumit.
Jut eszembe, egyszer már megírtam: forgalmazni kellene téli gumis cipőket, csizmákat. Biztosan jól fogynának.
T. rosszul tudta, hogy Á. mikor megy vakációra. Nem kedden – szerdán.
***
Berecz András egy interjúban említi, hogy szerette az otthon készült madártejet, máglyarakást, és aranygaluskát.
Gyerekkoromban madártejet elég gyakran kaptunk, az aranygaluska és a máglyarakás nem volt divat nálunk, bár mindegyiket szeretem, ettem is, sőt máglyarakást egy ízben magam is készítettem.
Én melléjük tenném a stíriai metéltet is. Az is finom, és ha ritkán is, de felkerül az ebédlistára.
Berecz András a vele készült interjút imigyen zárja: „ha az otthon a kikötő, akkor az ünnep a világítótorony.”
Ez karácsonyra különösen is igaz.
***
Olvasom Schäffer Erzsébet rövid írásait.
Megannyi gyöngyszem.
Mondatai kötnek, a történeteknek megvan az ívük.
Az olvasó ott érezheti magát a történet helyszínén, mintegy megfigyelőként.
Nem kerül erőfeszítésbe mondandójának megértése.
Ráadásul nézőpontjával könnyű azonosulni.
Legalábbis nekem.
Utolsó kommentek