Mickey webnaplója

Kelő nappal én is kelek – írja JA. Csak az a baj, hogy a nap immár nagyon korán kel. Ma pl. 5h 2’-kor. Hála Istennek, élek.
Hamar elvégeztem a szabadon választott gyakorlatokat.
Háromféle szózat játék,
Puzzle és
Mahjongg.
Reggeli.
Némi zenélés.
Mint jeleztem, négy könyvet vettünk a könyvhéten.
Valamiért Csókay Andrással (Megbocsátás Jézus-imával) indítottam a kötetekben való elmélyedést. Talán azért, mert viszonylag őt ismerem legjobban személyesen.
Az ő hangján szólalnak meg bennem az orvos-író gondolatai.
Három általam megjelölt szakaszt idézek könyvéből:
- Pasteurtól származik ez a különös megállapítás: „Egész életemet a tudománynak szenteltem, és ezáltal olyan erős lett az Istenbe vetett hitem, mint egy bretagne-i parasztemberé. Ha még többet dolgoztam és kutattam volna, talán most már akkora lenne a hitem, mint egy bretagne-i parasztasszonyé.”
Íme, a tudás elvezethet a hithez.
- A lelki adoptálás első ünnepélyes fogadalomtételére 1995. december 28-án, aprószentek ünnepén (az abortusz áldoztainak emléknapján) került sor a szombathelyi székesegyházban.
Nem tudtam. Abban a templomban tartotta esküvőjét M. fiunk E.-val.  
- A mennyei teljességnek egészségnek, fiatalságnak az előíze az a lelki fiatalság és életöröm, az Istennel, önmagunkkal és a többi emberrel, az egész világgal megélt harmonikus kapcsolat, amelyre már itt a földön eljuthatunk az imádság és a böjt által. Ennek a mennyei teljességnek az ígérete segít elviselni a földi szenvedést, tragédiákat, legyen az gyermekhalál, földrengés vagy háború.
A sokat megélt ember szólal meg itt. András, aki elvesztette egyik kisfiát, András, aki velünk együtt empátiával viseltetik a török-szír földrengés iránt és az orosz-ukrán proxy-háború áldozatai iránt. Ma már kiegészíthetné a listát a napjainkban dúló dél-európai villámárvizekkel, erdőtüzekkel.
Marad a hit, marad a remény, hogy lesz jobb…
***
Mivel a közelmúltban foglalkoztatott a jelenben élés lehetősége és gyakorlata, idézem Gárdonyit is, aki megerősít benne: „A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied, csak az elébed vetülő sugara. Az óra a tied, csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle, ha napfényes, virágos békességgel teljes: a világ minden üzlete nem ér fel a szívnek egy boldog órájával.”  
Olyan mintha a Kölcsey-féle Parainesisből idézne.

Tegnap kimentünk a Szent István-könyvhétre.
Két könyvet néztem ki magamnak. Pio atyáét, mert ő nagy szent volt, és igen lényeglátó, és Gárdonyit, mert ő a nyelvünk művésze.
A vásárlás bővült két további kötettel:
Lackfi Jánoséval, és Csókay Andráséval.
Ők tanúságtevők.
János misztikus élményeinek megfogalmazásával, András életének bemutatásával.
Még sok jó könyvvel és sok jó ismerőssel találkoztunk.
Készítettem néhány fotót a könyvünnepről.
***
RJ-tól érkezett humorokból tallózok:
Most hogy tudom, hogy az emberi test 70%-a víz, teljesen megnyugodtam.
Én nem hízok, csak áradok.
***
-  A jogosítványt, és a forgalmit kérem!
- Tudja, hogy ki az én apám?
- Azt kérdezze meg az anyjától, én a papírjait kértem.
***
- Szeretlek.
- Én is.
- Ne hazudj!
- Te kezdted!
***
Két gyerek beszélget:
- Az én apukám mérnök, a tied mit csinál?
- Amit az anyu mond.
***
A szülési fájdalom azért van, hogy megérthessék a nők, mit érez egy férfi, amikor hőemelkedése van.

Nem sok féle autót vezettem. Saját hét verdámat igen. Ezeken kívül egyszer Éváék Diesel-kocsiját, Lyonban, amikor faelemekért mentünk egy barátjához. Egy másik alkalommal Róma felé Szabó Feri Ford Siestáját. Igaz, hogy Pápán beindítottam egy teherautót, míg a sofőr az árnyékban aludt, de az csak egy fricska volt. Egy métert, ha haladtam, aztán leálltam, nehogy még…
Majd elfeledem, hogy annak idején egy alkalommal gyakorolhattam a Skodán, s ugyancsak rá kell döbbennem, hogy Lada gk.-n tanultam a vezetést.
Minden autónak voltak előnyei, hátrányai.
A mostani Chevy sokat tud, és gyors autó. Elektromosan reteszeli a zárakat.
A sebváltója száraz. Érzem a mozgatásán, hogy kényszeríteni kell.
Nem nagy ügy. Meg kell olajozni.
Meg kell tanulnom, hogy melyik beömlőnyílás melyik folyadékot szükségeli.
Meg azt, hogy melyik egység milyen olajat igényel.
Mi az nekem, mi az nekem?
Megoldandó feladat.
***
A FülesBagolyról írtam már: egyoldalúsággal vádoltam.
Vissza kell vonnom kritikámat, mert ha nem is a megszokott rejtvényfajtákkal szembesít, meglehetősen combos feladatok várnak megoldásra.
***
A májusi eső aranyat ér.
A Szent István-könyvhét mindig ilyenkor nyit (amikor jól esik).
Két könyvvel kokettálok.
Egyik Pio atyától való, a másik Gárdonyi füveskönyve. Szeretem az előző lényeglátását és az utóbbi eredeti gondolkodását.
Pio szent volt, Gárdonyi a maga módján zseni.
***
Mikor a poszt címén gondolkoztam, egy katona-zöngicse jutott eszembe.
Katona, mozogjon, mintha élne!!!
Hogy miért???

  
  

Egy híját esmértem örömimnek még,  
Megnyíljon a blogom, 
Most is úgy, mint rég.
Lám, lám, lám...
Megadá az ég.
Kutya legyen a nevem, ha tudom, mi romlott el, miközben pihent a számítógépem. 
Én este annak rendje-módja szerint kikapcsoltam a masinát, ám reggelre eltűnt a belépéshez szükséges admin. fül, és lehetetlenné vált saját lapom használata. Valami nem volt gömbölyű, de hogy mi... Ki tudja?
Úgy jártam, mint a Mitsubishivel. Tizenhét évig hűségesen szolgált, s aztán megpróbáltuk mi szolgálni, mert magától nem volt hajlandó közlekedni. Sőt, senki noszogatására sem volt hajandó megbízhatóan dolgozni. MI tagadás, meg kellett tőle válni. 
A prédikátor szerint ami van, az volt már korábban is. Igazat beszél. Avagy nem állt-e le a rákhalászattal Forest Gump? És nem hagyta abba a kontinensen való átszelést egy pillanat alatt? Dehogynem. 
Otthagyta és kész. Nincs tovább. 
Akik olvasni szoktak, azok számára ebben a formában is közzéteszem utóbbi két posztomat.

Fricskázom a valóságot
- Megnyitom a számítógépet. Ma eddig hat két téglalapot mintázó ajánlat, értesítés, kérés – átugrandó akadály – gördült elém.
Bezzeg a Blog.hu!
Tegnap óta azt közli velem, hogy a saját blogom a FB-on keresztül jelenleg nem elérhető. Nincs kitől megkérdeznem, hogy mikor lesz elérhető, és most miért nem az, hiszen mások folyamatosan tesznek felé új posztokat a FB-ra a Blog.hu alkalmazásával, és még hozzá: eddig az enyém is elérhető volt.   Próbálkoztam az Indapass-on keresztül is. Az azt közli velem, hogy tévesen adtam meg emailcímemet, avagy a jelszómat.
Ebbe a csapdába lépten-nyomon beleesem.
Próbálkoztam a Kvízpartba is belépni. Az éppen nem működik, nem fogad belépést.
Tatarozzák, selejtezik, noszogatják, fertőtlenítik, megújítják a köntösét?
Nem tudom.
De ellenáll minden betörési kísérleteknek.
Mintha a fogyasztóbarát kifejezés mára ellentettébe torzulna, és arról szól, hogy tapsoljak a komplikációkhoz, a kitalációkhoz.
Nem teszem.
- Rátérek a papíralapú feladványok megfejtéséhez.
Történt, hogy ma megvettem egy FülesBagoly Olasz módra c. rejtvénylapot.
Tényleg olasz.
Emlékezetem szerint az olaszok az Euro bevezetése előtt milliónyi lírában kapták a fizetésüket, egyre magasabbra kúszott az infláció. Mintha ez történne a magyar „olasz” lappal is.
Amikor elkezdtem vásárolni, 295.- volt az ára. Minden hónapban nekiláttam a változatos rejtvényanyag megfejtésének. Aztán hanyatlani kezdett a lap.
Először 395-ft-ra, majd tovább emelték a lap árát.
Jelenleg éppen a duplájába kerül: 595 ft az ára. Olasz annyiban is, hogy a rejtvényfajtákban alig találni változatosságot.  Ezek miatt elhatároztam, hogy évente csak egy pld.-t veszek.
Miért olasz még?
Mert A Pál utcai fiúk c. könyvben szereplő törökmézes olasz eljárására hajaz.
Amikor a diákok méltatlankodtak, hogy többet kér az adag törökmézért, ami ráadásul kisebb is a korábbinál, az olasz azt felelte nekik: „Hát most kisebb, hát most drágább”. A regénybeli nebulók erre felborították a standját. Én ezt nem teszem. Megfejtem a kevesebb fantáziával készült és drágán mért rejtvényeket … és még ritkábban fogok egy-egy példányt megvenni.
Lehet, hogy addigra 1500 ft lesz az ára, avagy 3 Euro?       

Se kukák, se baglyok nem leszünk               
Tegnap az amerikás unokahúgunk barátjával Bp.-re érkezett. A velük való találkozásra meghívást kaptunk már korábban. De mint már korábban se, most se tudunk angol társalgást folytatni, így aztán vagy akad alkalmi tolmácsunk, avagy ülünk egy sarokban kukamód.
A jelenségről messengerben váltottunk néhány mondatot Cs.-val.
Ő szerette volna, ha megjelenünk a találkozás helyén.
Mi magunk helyett unokánkat delegáltuk, aki profi angolos. Ez meglovagolva Cs. úgy vélekedett, hogy alkalmasint segít nekünk a jó angolos M.
Cs. ír-amerikai felesége, C. mellénk állt, mert még erősen élt benne itteni élménye. Cs. öcsénkkel magyarul folyt a társalgás, amiből ő egy mukkot se értett. Ezért az üzente, hogy nagyon is megért engem, mert ő ugyanezen megy át. Ül bagolymódra, mert egyebet nem tehet.
Nos, ezúttal mi elkerültük a kétórás utazást, s az utazások közötti akárhány órás hallgatást.
Megfigyeltem, hogy ahogy korosodunk, egyre több a meghívás, miközben mozgáskultúránk egyre gyatrább. Azért még többnyire helyt állunk, de kétszer is meggondoljuk, hogy merre hány lépés, ami ránk vár.
***
Utolsó aktusként megérkezett postán a kocsi törzskönyve. Biztosítás befizetve, már csk vezetni kell verdát.
***
Hogy mi lelte a számítógépemet, ki tudja? Lelassult, és nem engedi megnyitni honlappomat a blog.hu. Lehet, hogy vége a PC.-mnek?

Kellene írnom valamit erről a sűrű napról.
Mise után itthon döfönyéztem, mígnem elhatároztam, hogy a 11 órás vonattal Piliscsabára indulok.
Fotóztam az új medret kapó patakot, s az emeletes vonattal célba értem.
Unokáztam, hogy stílszerűen fogalmazzak.
Azért mentem délelőtt, hogy szokja ottlétemet, jelenlétemet MK, a legkisebb, aki rettentő anyás.
Összebarátkoztunk az első félóra után.
Sorra érkeztek az unokák.
Hol mesét kértek,
hol kártyázást,
leginkább pedig a duplo legóval való építkezést.
Megjött diétára fogott L. is. Csirkehúst sütött tejfölös-fokhagymásan, s cvekedlit főzött hozzá magának.
Ügyesen összehozott ételhez jutott.
Majd ő a felnőttek társaságában balra el, én meg a három apróbbal a nappaliban foglalkoztam.
Nászaink két autóval érkeztek. F. vezette a Chevrolet-t, L. az Audit.
Ki sem hűlt a chevy motorja, amikor megindítottam hazafelé, szemergő esőben.
40 perc alatt hazaértem.
Az estét a kocsi üzemeltetői kézikönyvének lapozgatásával töltöttem.
Ez az autó mindent tud, amit a Colt tudott, de még annál is többet tud.
Ki kellene tartanunk egymás mellett még huzamos időn át.
Úgy legyen!     

Tizenhét év óta írom a blogomat.
Húsz év óta dolgozom számítógépen.
Mióta a FB létezik, lógok rajta.
Próbálkoztam a twitterrel is, de nem szálltam bele igazán.
Az email-fiókom a drótposta rendszerben indult, majd átnyergeltem a gmail-re.
Megírtam több mint hatezer posztot.
Uraltam a világhálót, de újabban, mintha az akarna uralkodni rajtam.
A legbensőségesebb zeneszámokat teletűzdelik reklámmal.
A hirdetéseknek se szeri se száma.
A számítástechnikai újdonságokról szóló ajánlatok elé tolakodnak az éppen engem foglalkoztató anyagnak.
Egyik zeneszámot automatikusan egy másik követi, az egyik videót azonnal egy másik érdekességgel kecsegtető követi. Az újságok hírajánlatainak se vége se hossza.    
Kell ez nekem? Jó ez nekem? Hasznos ez nekem? Kinek az élete ez? Az enyém, vagy az immár drogként előálló technikáé? Leélhetném az életemet a PC előtt, ha ülőhelyem biliben végződne és pincér hozná időben a szükséges ételeket italokat (gyógyszereket is).
Magamon tapasztalom, hogy mennyi tudatosság kell ahhoz, hogy felálljak a géptől, még mielőtt elárasztana teljesen felesleges információkkal, történetekkel, pletykákkal, uszításokkal, idegborzoló anyagokkal.
***
Hogy megkaptam és meghallgattam három CD-t (The Shadows), azóta valamelyik számuk uralja belső hallásomat. Olyannyira, hogy ki kívánkozik belőlem saját billentyűs interpretálásomban. De nemcsak ők, hanem ma pl. The Kinks, The Dave Clark Five és társaik. Próbálok a jelenben élni, de az aktív zenélés csak akkor volna jelen tevékenységnek tekinthető, ha én találnék ki zeneszámokat. Ez általában nincs így. Ha nem is menekülök a múltba, de a jelenből visszatekintek arra az időre, amikor egy zeneszámnak még volt eleje, közepe és vége.
Nem hiányzott se a görögtűz, se habok és hullámok, köd, színek kavalkádja és egyéb giccs.
A zene nem akart más lenni, mint ami.  Fülbemászó dallamok, jó ritmusok együtt.
Mintha a zene és a külsőségek között fordított arányosság volna. Minél kevesebb a zene, annál nagyobb a felhajtás.
***
Már a RM is.
A majálisra a különféle belépők árai mind 99-re végződnek. Hadd említem meg, hogy ez lélektani átverés, a fogyasztók semmibevétele. Nem kellene átvennünk ezt a fajta parasztvakítást.  

A jó gyerek mondókája:
Kést letettem,
petróleumhoz nem nyúltam,
az ollót visszaadtam,
konnektort nem bántottam…
stb, stb.
Az öreg nyugger mondókája.
A meccset megnéztem. (Real M. Manchester City 1:1) Spanyol gól Modric gólpasszával.
öt órát aludtam
gyógyszereimet bevettem
ágyunkat bevetettem
reggelimet bekaptam
Feleséget elkísértem
a klinikán tőle elbúcsúztam
hazafelé fotózgattam
könyvmegállóban kotorásztam (eredménytelenül)
tízóraimat megettem
feleség üzenetét átvettem: (10,45. túl vagyok rajta [szemműtét])
az ő ebédét félretettem
Második kávémat megittam
a 3 féle szózat játékot mind harmadik sorban megfejtettem
HOLLÓ
TALÁL
ÁLLAT
és kész
adósa vagyok a puzzle játéknak és egy eredményes mahjonggnak
Mindent összevéve: Hála Istennek!
***
Egy kis O. Henry:
A Cumberland-hegységben élő Folwell és a Harkness család vérbosszúja úgy indult, hogy szomszéd lelőtte Harkness vadászkutyáját.  Majd kiirtották egymást, s családonként már csak egy-egy férfi tag maradt életben. Hogy életben is maradjon, Cal Harkness NY-ba költözött. Folwell utána eredt, hogy kiirtsa. Ám NY.-ban a vidéki ember rettenetesen magányos maradt. Persze ilyen szövegekre nem volt vevő a NY-i polgár: »A Rankinsék disznai jóval nehezebbek, mint a mieink, csakhogy arra őfeléjük sokkal jobban lehet makkoltatni, mint itt minálunk…«   
Egyszer ráakadt földijére az emberforgatagban, s ráordított:
- Adjisten, Cal! Fenemód örülök, hogy találkoztunk! S csakugyan szívből megörült neki.
És még egy fricska a tőkések keményszívűségéről:
Azt álmodtam, hogy egy sereg jómódúnak látszó lélek közelében álltam, s hogy egy rendőr szárnyon ragadott, és azt kérdezte tőlem, hogy hozzájuk tartozom-e?
- Kik ezek? – kérdeztem.
- Hogy kik? – mondta. – Ezek vesznek fel munkáslányokat heti öt dollár fizetéssel. Maga is ehhez a bandához tartozik?
- Isten őrizz! – mondottam. – Én csak egy árvaházat gyújtottam fel és megöltem egy vak koldust a garasaiért.
Hát persze. Vannak a gonoszságnak fokozatai.

Tegnap megírtam, hogy ha 32 ember mindegyike mindenkivel kezet fog, az 496 parolát teszt ki.
Nem számláltam össze a változatokat, csak alkalmaztam rá a közismert képletet.
N személy esetén a közös kézfogások számát ez a adja: n(n-1)/2. És kész.
Ma hajnali öt óra sem volt, amikor a hajnali világosság kiűzött az ágyból.
Naponta háromféle szózatjátékfélével szórakozom.
Ha jól számoltam, ma negyedszer fordult elő, hogy másodjára rátaláltam a keresett ötbetűs szóra. Beírtam: TÁJÉK.
Az Á és a K jó helyen volt.
Beírtam: PÁNIK.
Erre vége lett a további találgatási lehetőségeknek.
A játék rövidre zárva, mert azonnal a megoldandó szóra akadtam.
Bezzeg a mahjongg!
Kinéztem a szememet, akkor s tudtam lekapni valamennyi párost.
Igazán rendezettebb sorokba rakhatnák az elemeket, hogy kevesebb macerával kapkodhassam le a párokat.
A puzzle játékkal vigasztalódtam. Elég hamar kiraktam a rosztovi kremlt.
Képernyőm nagysága miatt kb. száz elemből álló mozaikokat szoktam választani.
Így is könnybe lábad a szemem a játék végére.
Ennek persze nem a képernyő az oka, hanem a közeli nyárfák „vattái”.
Minden tavasszal kikészíti a környéken élők szemét, orrát.
Mindkét érzékszervünk nyálkahártyája felveszi a levegőben lebegő szálakra bomlott vattát, és
csípi az orrunkat,
csípi a szemünket.
Én nem csípem,
csupán elviselem.
Még egy-két hét, és ezt a kellemetlenséget felváltja a kánikula.
P.S.:
Lekaptam minden mahjongg-követ.
Csiáék ma hazarepülnek.
Ágoston matek írásbelizik.

Most írni kellene valamit a tegnapi családi találkozóról. G. 79. születésnapját (ami éppen ma van) ünnepelte mindenki, aki ráért Érdre menni, és valamiképpen a családhoz tartozik. Összeszámoltuk. Zs. már tegnap, én meg éjjel az ágyban forgolódva: 32 fő vett részt a (jobbára kerti) partin.  Ha mindenki mindenkinek köszönt az elején, akkor 496 kölcsönös köszöntés esett. Ha
mindenki mindenkivel szót váltott, akkor is ez a szám, de ha
a parti végén mindenki kezet rázott vagy puszit adott egymásnak, akkor is közel ötszáz ilyen történt.
Mert nincs még itt a megvett autónk, M. fuvarozott el bennünket. Mert nincs még itt megvett autónk, misére Á. fuvaroz. Neki megígértem, hogy két szelet tortát fogok enni.
Éz így is lett.
A diókrémesből és a puncsból is egyet-egyet.
Egyik jobb volt, mint a másik.
M. sokat játszott és focizott Á. fiaival, mégse ebben fáradt el, hanem – mint mondta – a magyar nyelvre való folyamatos odafigyelésben.
Kisebb baleset történt. A két és fél éves MK megmártózott a medencében egy lufi után nyúlva. Azonnal kihúztam. Nem ivott egy kortyot se, az ijedtségen kívül nem lett más baja.
Hála Istennek!
Általában tetszenek a kertek, de B.-éké különösen is szép.
Egyenletes zöld gyep, a két szélen gazdag flóra. Zömmel virágok, de akad ott háromméteres bambusz is. Kedvemre fotóztam.
Mivel csaknem évente megismétlődik a születésnapi invit, ilyentájt ismételten fényképezek. Majd mutatok néhány képet.
Cs és C ma még itt, holnap az USA-ban.
Merész és tiszteletre méltó vállalkozásnak ismerem el az övékét, ekkora utat megtenni nem semmi a mi korunkban. Én nem is vállalkoztam rá egy korábbi meghívás ellenére.
Végül is köszönettel tartozom mindenkinek, aki megszervezte és elősegítette – akár csak a részvételével is – ezt a kedélyesre sikerült, hangulatos találkozót, amelyen ki-ki felköszöntötte az anyákat anyák napján.  
Ma Ágostonra gondolunk, aki ezekben az órákban éppen érettségizik: irodalom írásbelijét veti papírra.    

O. Henry stílusa olyan eredeti, hogy a műfordító személyétől függetlenül mindig jól felismerhető.
Csak példákat hozok, mivelhogy mostanában újra olvasom novelláit.
- Hank úgy megrázta a gyereket, hogy zörögtek a szeplői.
(Lehet, hogy ez amerikanizmus?)
- Úgy volt, hogy a másvilágon jártam. Nem tudom, hogyan kerültem oda: lehet, hogy a Kilencedik körút magasvasútján, vagy talán valami agyonhirdetett gyógyszert vettem be, vagy meg akartam fricskázni egy bokszbajnok orrát, vagy hasonló meggondolatlanságot követtem el.
(Az agyonhirdetett gyógyszerekből ma sincs hiány.
Vö. A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét.)
- Della háromszor is megolvasta a pénzt. Egy dollár nyolcvanhét cent, és holnap van karácsony napja. Világos, hogy nem tehet egyebet, minthogy lehuppan a kopott kis díványra, és bőg egy nagyot… az élet csak zokogásból, szipogásból meg mosolyból áll, főként azonban szipogásból.
(Mennyire érzi a női lélek rezdüléseit!)
- Így szólt az orvos: „Én mindent megteszek, amire a tudomány az én csekély személyem közvetítésével képes, de ha egy betegem számolgatni kezdi, hogy a temetésén hány kocsi vesz majd részt a gyászmenetben, akkor én levonok ötven százalékot az orvosságok gyógyhatásából.
Mármost, ha kegyed el tudja érni, hogy a beteg egyszer megkérdezze, milyen kabátujj lesz idén télen a divat, akkor biztosíthatom, hogy a gyógyulás valószínűsége már egy az öthöz és nem a tízhez.”
(Ma ez prózában így hangzik: Félig üresnek vagy félig telinek ítéli-e a vizespoharat?)