Mickey webnaplója

Aki képes kottát olvasni, azt hiheti, hogy ez természetes. De nem az. Több dolog jut eszembe a téma kapcsán. Az elhunyt karmester, Oberfrank Géza írta visszaemlékezésében, hogy nem egy jeles operaénekes a kottaolvasás analfabétája volt. Ő aztán némelyiket próbálta bevezetni a kottaolvasás rejtelmeibe. Gondolom, változó sikerrel. Elég furcsa, hogy kiváló orgánumú emberek nem értettek a kottaolvasáshoz, s mindent hallás után be kellett biflázniuk. Francia vejemnek kitűnő füle van, és nagyon szereti az értékes muzsikát. De amikor egy dallamot le kell pötyögnie zongorán, időt vesz igénybe a dallam összerakása és a hangok megkeresgetése. Nem tanítottak neki szolfézst. Nekem nehezen érthető, hogy mi okoz neki problémát. Neki az a furcsa, hogy lapról lejátszom a melódiákat, illetve, hogy hallás után is képes vagyok keresgetés nélkül megszólaltatni a kívánt hangot. Mi, akik a Kodály-módszeren nevelkedtünk, nem tudjuk, mekkora kincset csempészett belénk Kodály a szaktanárokon keresztül. Életre szóló ajándék, amelyért naponta hálásak lehetünk. Alig érthető, hogy a világszerte nagy sikert felmutató zenei nevelési módszer alkalmazását miért hagyta abba a mester saját hazája. Ami az egész világnak jó, nekünk miért nem az?
Leo Slezak osztrák tenorista írta meg egyik kortársának a kínjait. Az illető trombitálni tanult. Tanárja előjátszotta a megtanulnivaló darabot. A tanulót arra kérte, hogy írja le a zenét füzetébe. A tanuló leírta: tra, trararara, tratattatam, taarrararatta ta.
Száz szónak is egy a vége (egy szónak is száz a vége), hálás vagyok a gyerekkoromban megszerzett kottaolvasási tudás miatt mindenkinek, akinek köze volt képzésünkhöz.
***
Az ember összetevői test és lélek – mások szerint még szellem is.
Az előzőek miatt az emberi testületeknek lelkületük van. És ez nem szellemesség, hanem tény. Nem mindegy, hogy miféle lelkület lakik a testületekben (pártokban, különféle mozgalmakban, klubokban, baráti társaságokban), mert nem szolgálhatnak két Úrnak. Vagy építenek, vagy szétszórják azt, amit mások építettek. Ez a kettősség végigvonul az emberi történelem egészén.
***
Diftongusok. Egy Kelet-Magyarországról származó illető írja, hogy nagyon szereti A muzsika hangjai c. filmet, mert benne Julie Andrews úgy ejti a szolmizációs hangokat, ahogy kell: dou, rei, mii. Az ország keleti csücskének nyelvjárásában valóban ez a megszokott. Jau kutya ez a Braunó! – mondják.
***
Zene. Akkor legyen dou, rei, mi Julie Andrews-tól.
https://www.youtube.com/watch?v=pLm07s8fnzM     

Szűkebb társaságunkba négy Mária is tartozik. Hogyne. Hiszen amikor mi gyermekek voltunk, a legtöbb lánykát Máriának, Erzsébetnek, Margitnak hívták. Aztán a Dzsenniferek kikoptatták őket, s ritkaságszámba megy, ha valakit ezekre a nevekre keresztelnek.  
Szept. 12-én egy régen írt versemmel köszöntöttem a Máriákat. Annak idején, amikor a Távlatok szerkesztőségében dolgoztam, kezembe került Gyurkovics Tibor Névike c. kötete, amelyben a különféle keresztnevekre rímbe szedett asszociációit írta meg. Egy kötetnyit. Persze egy lap egy négysorost tartalmazott, ha jól emlékszem. Így volt vagy se, ma már ez teljesen mindegy. Ami témámhoz tartozik: a vers keletkezéstörténete dióhéjban ez. A Névike megihletett engem, és Mária nap közeledvén hamarjában leírtam a Mária becenevek kapcsán feltoluló asszociációimat. Így állt össze a Mari-vers. Mivel pedig egyik Mária nevű kollegina sokunkat meghívott vendégségbe, nála aztán egy meghívott vendég, egy kanadai nő felolvasta a publikum előtt.
Mostanság feleségnek elmondtam, hogy idén ezzel a versikével köszöntöttem csoportunk négy Máriáját. Mire ő azt mondta, hogy nem is ismeri ezt a versemet.
Nem gondoltam volna. Inkább úgy lehet, hogy az évek során elfelejtette.
Nekem ez most apropó arra, hogy posztomba emeljem a régi rigmust.

MARI-VERS

Mária,

dallamos, mint az ária.

Mara,

ködpára, zúzmara.

Ria?

Ria, Hungária.

Mary?
Van, aki nem isméri?

Riska,

szegény mint egy riksa.

Marcsuka,

Mint a csuka karcsuka.

Marcsa,

finom, mint egy harcsa.

Maruszja,

nincsen neki bajuszja.

Marcsi,

szereti a Karcsi.

Mari:

mosolygós és ari.

Mariska,

vállán lóg a tarisznya

Marika,

gazdag mint Amerika.

Mariann, [ejtsd: mérienn]

kérdezem, hogy mér ilyen?

Mirjam,

csak utánozni bírjam.

Marica,

dorombol, mint a cica.

Marina,

sebes mint a paripa.

Marióra

csendes mint a falióra.

Marietta.

hosszú, mint egy pipetta.
Isten éltessen minden Máriát, 
koccintsunk, kezünkben tartva
egy pohár jó piát. 
egy jó pohár piát!

***
Ma újra érdemes napunk támadt. Sikerült, amit elterveztünk, szép nap végén adunk hálát Istennek.
***
Újabb lemondás a vírusveszély miatt. Elmarad a tervezett osztálytalálkozónk. Azt hiszem, az adott helyzetben jó döntés. Magam is kerülöm a kontaktokat, lévén koros valaki, és krónikus nyavalyák viselője.
***
Zene.  L. Cohen, So Long, Marianne https://www.youtube.com/watch?v=3XzAjfwQtvM

Ma kint voltunk P.csabán.  Mica – mondhatom – magas létrára kapaszkodva dolgozott. Hősies volt elszántsága. Én is letettem valamit az asztalra. Én voltam az Untermann. Az imádkozó alsó ember, de leginkább csak a létrasor lengéscsillapítója.
Gyorsan elment a nap.
Levente trombita-kottáját egy óráig olvastam. Lapról olvastam. Sokféle szerző ismert darabját kínálja lejátszásra a szerkesztő. Pl. volt katonatársam, a keramikus Brodszky F. egyik ősétől, a komponista Brodszkytól elég sok anyaggal találkoztam. Aztán Purcelltől Bachig, Beethoventől Csajkovszkijig terjed a széles skála.
***   
Éjszaka néhány pattern járt az eszemben. Régi találmányaim ezek. Most megpróbáltam mondatba gyűrni őket. Ilyenek lettek: Szir-szar szűrszőr szúr.  Szár-szer-szór kimaradtak. Hát az utóbbiak nem álltak össze mondatba.
A másik érdekesebb sor: Ár ér ír orr, őr, úr űr. Most kiegészítettem a lehetséges mássalhangzókkal. Így sokkal teljesebb. Ár, bér, csér, dér, fér, gér, hír, ír, kér, mér, nyer, orr, őr, er-ő, sö-r, szőr, túr, tör, tér, vér.
***
A Libri kirakatában tábla kb. ezzel a szöveggel: A járvány miatt egyszerre maximum 15 ember tartózkodhat. Mondom feleségnek: Hogy örülnének az eladók, ha az ismert könyvkereskedelmi gondok ellenére összejönne a kívánt 15 vevő egyszerre.
Érdeklődéssel fogadtam Limpár Imre könyvét 100 mondat, amely megváltoztatta az életemet.  Kossuth kiadó 2020. Ilyenek vannak benne, halottról vagy jót, vagy semmit.  Majd még beszélünk. S még 98. igazat kell adnom a pszichológus szerzőnek, aki azt elemezi, hogyan hatnak évtizedekig végig nem gondolt mondások, közhelyek, s hogyan befolyásolják mindennapjainkat, okkal vagy ok nélkül. 
Izgalmas kalandra hívja az olvasót. Arra ösztönzi, hogy ki-ki szedje össze azokat a mondatokat, mind a 100-at, amelyek valamiféleképpen hatottak életére.
Grószi pl. magáról: Talán csak én lennék az okosabbik.
Iskolában: A szép kezeddel írj.
Gyerekek száján: Cini-cini hegedű, macska lika keserű.
Grätzer József: Adorján, hármat ugrik a létrán.
Otthon: A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.
Stb, stb. Nem ígérem, hogy elmegyek százig.
***
Zene. Levi egyik kedvence, az Il silenzio.
https://www.youtube.com/watch?v=DRrTujHaHis


    

A mai perikópa ismert példabeszéd. Lehet, hogy korabeli közmondás megidézése? Nem tudom.  „Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod testvérednek: Testvér, engedd, hogy kivegyem a szálkát a szemedből! – holott a te szemedben nem látod a gerendát? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és csak aztán láss hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből.” (Lk 6,41.42)
Mai megfordításai is alkalmasak arra, hogy élesen lássuk a jelenséget és a belőle következő feladatot.
- Mert te mindig… (vagy mert te soha se…) a szálkakeresés kifejezései.
- Az a baj, hogy nem a szeretetparancs szerint élünk. Másokat kellene szeretni és magunkat megrendszabályozni, ám mi másokat akarunk visszafogni, edzeni a jóra, és magunkat szeretjük.
- Az a baj, hogy nem fogadjuk el a másikat jelenvalóságában, hanem elvárásokat támasztunk másokkal szemben.
- Az a baj, hogy képtelenek vagyunk elfogadni, hogy a mi módszereink mellett más jó cselekvésmódok is létezhetnek.
- Eddig nagyképűek voltunk, de most már tökéletesek vagyunk – gondoljuk -, s ennek megfelelőlen viselkedünk – bátran hibáztatva a tőlünk különbözőket.
- Hajlamosak vagyunk magunkat tökéleteseknek látni, amihez a többieknek asszisztálniuk illik.
- Ránk nehezedik a hatalom szeretete, a szeretet hatalma helyett.
- Inkább arra érzünk késztetést, hogy „megmossuk a fejét” a tőlünk különbözőnek, s nem a lábmosó alázatával közelítünk társainkhoz.
Biztos van még néhány ide vonatkoztatható kitétel, kapásból ezek jutottak eszembe.
***
Ha az ember tejeskávét készít, jól teszi, ha odafigyel ténykedésére. Ma életemben harmadszor fordult elő, hogy a narancsital dobozából akartam tejet önteni a kávémba. Alig különbözik felülnézetben a tejes doboztól. Szerencsére most hamarabb észrevettem, hogy a tej nem sárga, s másik dobozt nyitottam ki. Azért lett némi gyümölcsös bukéja a hosszú kávémnak.
***
Ebédre lecsót ettünk. Ez a lecsó nem az a Lecsó. Nem egyik barátom beceneve. (Meglepő módon fia beceneve Óma, azaz alma palócosan ejtve.) Mindenkinek van egynéhány beceneve. A családunkban ilyenek fordultak elő: Kaponya, Békanyúzó Jabagyel, Mizás-kazás-pókos-dadás, Uzsorás, Szitakötő, Csia, Kokes, Nyuszi, Nyúlbéla, Ostoby, Katincó-batincó, Kazittyó és még ki tudja, hány.
***
Zene:  ABCD, rajtam kezdé… https://www.youtube.com/watch?v=0NGTO-fkJ-o        

A gondolatot Mándy Ivántól vettem.
Az ablak híd a külvilág és a belvilág között. Kilátni, meg belátni, ahogy Mikszáth írja egyik novellájában. Az ablakok sokfélék, és tükröznek valamit abból a civilizációból, amiben keletkeztek. Valaha tán hólyaghártya adott némi világosságot s óvta a belső teret az időjárási szélsőségektől. Aztán az ókorban már kezdtek üvegablakokban gondolkozni. Szépséges művek születtek később, az ólomberakásos színes üvegek alkalmazásával. A pórnép örült, ha egyáltalán volt ablaka hajlékának. Rómában az emberek nem igazán foglalkoztak a hideg elleni védekezéssel. Szimpla ablakaik mögött télen nemritkán fáztak. Kis koromban dupla ablak mögül néztünk a világra, sok apró szemből állt az ablak, hogy törés esetén csak a hibás kicsi részt kelljen cserélni. Ócska volt a házunk, s egy-egy nyugatról lecsapó zivatar be-belátogatott a konyhánk kövére. Nem sokkal a 2. vh után laktunk ilyen körülmények között Kelenföldön, ahol az ablaktáblák között vászonroló árnyékolt. Zuglói lakásunkat kicsapható faredőny óvta, de gyakran meghibásodott, mert már vén volt. Kispesten pedig spalettáink voltak. Józsefvárosi lakásukban ketté csavarható dupla ablakok leledzettek, s minden ablaktisztításhoz ketté kellett bontani az ablakokat, hogy (szaknyelven) a kettest és hármast is megpucoljuk. Előre jutást óbudai lakásunk ablakai jelentettek. Itt már thermopan ablakokkal számolhattunk. Mivel légmentesen ragasztva vannak a táblák közbezárt légréteggel, fele munkával tisztíthatók. Az újabb lakások már háromrétegű thermopanok a még jobb szigetelés miatt.
A hollandok nem tesznek az ablakokra függönyt Én is szeretek kilátni a környező rétre. Ám nem ez az általános divat. Hanem a sötétítő függöny és a csipke függöny párosa.
A seregben szolgáló üveges fickó azt mesélte, hogy az üzlet prosperitása érdekében megfizetett néhány suhancot, hogy üssenek ki néhány ablakot. Aztán megjelent ő, a kárelhárító.
Hasonló történettel állt elő az egyik ablakpucoló. A nehezen tisztítható üvegeket kirúgta, és sajnálkozva jelentette, hogy kitört néhány ablakszem. Az új üveget azután néhány mozdulattal meg tudta már tisztítani.
Egy másik ablaktisztító Svédországban arra lett figyelmes, hogy a tisztító ember spirálisan, csigavonalban pucolva folyamatosan dolgozik, mint a kombájn az amerikai prérin. Sokkal gyorsabban végez. Ugyanő elmesélte, hogy egy öregasszonynál is ő pucolta az ablakokat. Egy alkalommal azután az történt, hogy a nő megkérte, hogy ne pucoljon semmit, csak beszélgessen vele egy órát. Ugyanúgy megfizeti, mintha az ablakokon matatott volna.                
Máris sok a szöveg  egy poszthoz. Akkor filmes szakszóval élve: ennyi.  
***
Tamkó blogjából: Pista azt mondja, hogy hazudik, de hát nem hazudik, tehát hazudik.
Persze, azt hazudja, hogy hazudik, ám mi jól tudjuk, hogy nem hazudik.
***
VD blogjából: valahányszor filozófiával kezdek foglalkozni, mindig villanyszerelés lesz belőle.
Egy viccre hajaz: KGST-ben a szovjet traktor-alkatrészeket, akárhogy rakjuk össze, valahogy mindig tank lesz belőle.
***
Saját blogomból: „A keserű barackmagot az különbözteti meg az ehetőtől – aki akarja.”
Én is csak aktualizáltam az eredetit: A kétpúpú tevét az különbözteti meg az egypúpútól – aki akarja.
***
A messengerből:
-  Aztán ivott-e kend már valaha rossz pálinkát?
– Ittam.
– Oszt milyen vót?
– Jó.
***
AIRportal.hu: Manchestertől Teneriféig majszolt egy doboz chipset egy utas az EasyJet járatán, hogy ne kelljen maszkot viselnie a fedélzeten. (Korunk karikatúrája)

Misére megyünk. Az utca túloldalán a kerítésen ül Sanyi. Sanyi bokszoló volt, iszákos lett, hajléktalan és ahogy mondani szokták, alighanem nem százas. Évek óta próbálja lelejmolni, akit lehet. Máskor is átkiabált valamit arról, hogy mind a pokolra fogunk kerülni. Ma is átkiabált, amit nem értettem, de Tücsi igen. Sanyi azt mondta, hogy ő maga a pokolba kíván menni. Ej-ej, nyugtázom, de hát nem tudja, mit beszél.
Szájmaszkban foglalunk helyet, miután fertőtlenítettük tenyerünket. A mai mise igeszakasza Lukács evangéliumából vett szöveg (6. fej.) s a boldogságokról szól. Máténál nyolc boldogságmondás szerepel, itt négy. Lehet vitatkozni azon, hogy mi okozza a számszerű különbségeket. Túl azon, hogy visszaemlékezők írják, amire emlékeztek Jézus életéből és tanításaiból. Szerintem a különbségek oka, hogy Jézus hasonló tanításokat adott, de nem szóról szóra ismételte önmagát, hanem a pillanat ihletése diktálta, hogy mikor mit közöljön. Ez okozza az eltérést, s nemcsak itt, hanem pl. a miatyánk-ima megismertetése során is. Nem pontosan ugyanazt írja le Lukács, amit Máté. De ez nem baj. Lukács feljegyzése:
[Jézus] tanítványaira emelte tekintetét és megszólalt: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, hogy most éheztek, mert jól fogtok lakni. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok vagytok, ha gyűlölnek benneteket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, elvetik az Emberfia miatt. Örüljetek azokban a napokban, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben! Atyáik is így bántak a prófétákkal. 
De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigaszotokat. Jaj nektek, akik most jóllaktok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok! Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.
Én a hajléktalanra gondoltam, miközben hallgattam a perikópát. Ő a nyomorult, akinek Jézus minden jót ígér. Ő az, aki ennek ellenáll, bár nem tudja, mit beszél.
Mi meg, bent ülők nem nélkülözünk legalábbis olyan mértékben nem, mint egy csöves. Reményünk az üdvösség.
Hogy ki a gazdag, ki szegény, az azért relatív egy határon belül. A föld zöme gazdag, ha kritériuma a jóllakás, a vidámság, a megbecsültség. A mély szegénységet jellemzi az éhínség, a keserű sors, a megvetés és kirekesztés.
Azt hiszem, hogy Pál apostol igazít el ebben a kérdésben, aki azt írja, hogy tud bővelkedni és tud szűkölködni is, ha kell.
***
Zene. A nyolc boldogság, ortodox kórus
https://www.youtube.com/watch?v=nDcVeKXFykI
   

Azért érdemes szörfölni az interneten, mert rengeteg hasznos információt találhatsz rajta. Itt van pl. a barackmag esete. Mint ismeretes, az ártalmatlan, ehető barackmagtól a vad keserűig mindenféle megtalálható a piacon. Na, már most: Arra voltam kíváncsi, hogy hogyan lehet a magok közül kiválasztani a nem keserűt. Ahelyett, hogy megtudtam volna (persze, rágd el s megtudod), azonnal két táborra szakadt véleményekbe ütköztem. Az első B-17 vitaminnak nevezi a cianid tartalmú vegyületet, ami a mag keserűségét adja. A természetgyógyász védelmébe veszi a magot, és óvatos használatát javasolja. Mint írja, a hunzák (fehérhunok) azért élnek olyan sokáig, mert rendszeresen esik a magvakat, s a barackot. Még megjegyezi, hogy a B-17 a rákos sejteket keresi fel, és elpusztítja őket.      
Audiatur et altera pars – szól az öreg mondás. A következő találat a neten valóban a szorító másik sarkába vezetett. Orvos szól s kikéri magának, hogy a barackmag mérgező vegyületét vitaminnak nevezze bárki. Szó sincs vitaminról, viszont egy roppant ártalmas és veszélyes méreg ez, aminek a ráksejtek elpusztítását eddig egyetlen egzakt kutatás sem igazolta. Mindenkit óva int attól, hogy hagyja magát félrevezetni. A B-17 elnevezés pusztán marketingfogás, és csak arra jó, hogy a magokért jó pénzt kasszírozzanak, akik ezzel foglalkoznak.   
Ezek után, és mivel házi fő kóstolónk két magról is úgy nyilatkozott, hogy bővében van benne a B-17, kénytelen volt elállni a fogyasztásától – sőt még a maradványait is eltüntette egy alapos fogmosással –, az általam szorgalmasan megtört magokat a szemétbe dobtam. Viszont kiterjesztettem a közhelyet a barackmag témájára. Eszerint: „A keserű barackmagot az különbözteti meg az ehetőtől – aki akarja.”
***
Otthon beszélgettünk Varga László püspök öt részes elmélkedéscsomagjáról, amit végighallgattam. Laci atya sokféle információt ültetett el a nagyérdemű lelkében, és aki akarta akár a legtöbbet fel is jegyezhette, mert az előadás tempója lehetővé tette, én itt csak egy gondolatot emelek ki, mert alapvetően meghatározó. Ti keressétek az Isten országát, és minden egyebet megkaptok hozzá – halljuk a hegyi beszédben (vö. Mt 6,33) ám az a tapasztalat, hogy éppen fordítva cselekszünk. Minden egyebet keresünk, hajszolunk, csak éppen az Isten országát nem. Ez zsákutca.
És még egy gondolata: A hit megelőzi a tudást, a tapasztalatot.  Aki a tapasztalatot és tudást teszi az első helyre, képtelen befogadni a misztikus valóságot, képtelen hitben élni. És ez nagy szegénység.   
***
PS. Bejelentkeztem a szívgyógyász kérésének megfelelőlen kontrollra a szakrendelőbe. Nov. 23-ára jegyeztek elő. Mivel az EKG-re július 28-án kértünk időpontot, Rámegy egy harmad év a vizsgálatra
*** 
Zene.  Barackmagtörő zenét nem ismerek, legyen akkor a Diótörő egy részlete.
https://www.youtube.com/watch?v=K-2NZIBoX2A

Ma van a kassai vértanúk ünnepe. Pongrácz István, Grodecz Menyhért, Kőrösi Márk a nevük, akiket a kálvinista hajdúk halálra kínoztak. Egyikük magyar, másikuk lengyel, harmadikuk horvát nemzetiségű volt. Ami kuriozitásnak számíthat, hogy Szt. II. János Pál Szlovákiában avatta szentté őket.
Ami pedig a személyes élményem, hogy velünk járt egy Pongrácz nevű fiú a piarista gimnáziumba. Nem jutott eszembe a keresztneve, ezért az osztálytalálkozó email-címeit böngésztem át. Ám nem találtam meg a többi név között. Előkaptam hát a tablóképet, de azon sem szerepelt. Gyanítom, hogy a negyedik gimnazista évét már más iskolában végezte el. Mivel a kör bezárult, letettem róla, hogy kitaláljam, minek is hívták.
Talán épp ezért azonnal beugrott a keresztneve: Vilmos. Heuréka. Azért érdekes az ő személye, mert noha Ausztriába költözött, egyik találkozónkra eljött, és elmondta, hogy a családjának egykori tagja a vértanú jezsuita Pongrácz, akit ő személy szerint nagyon tisztel, és hozzátette, hogy a Pongrácz család erdélyi nemesek családja. Továbbá, hogy sikerült a románoktól visszaszereznie ősei ingatlanját, amit rendbe szedett, és ahova később meg fogja hívni osztálytársait, azaz minket.
Nos, ez még nem történt meg, legalábbis én nem tudok róla.
A Bethlen-i időkben nyoma sincs az ökumenizmusnak. A reformáció és ellenreformáció kora ez, vallási türelmetlenségben. Ennek egyik megnyilvánulása a kassai vértanúk esete.
Mai érzékenységgel elég furcsa elgondolni, hogy a felekezetek tagjai vérre menő ellenségeskedő légkörben leledzettek sokszor, miközben egyaránt Krisztus-követőknek tartották magukat, mégpedig kizárólagosan.
Mára sem szűnt meg a keresztényüldözés, sőt. Igen felerősödött. A támadó más vallásokat követő türelmetlenek azt hiszik, hogy isteneiknek tesznek szívességet, ha kiirtják a keresztényeket. És a vértanúk között egyaránt találunk katolikusokat és protestánsokat. A Krisztusért való mártíromság forrasztja eggyé őket.          
***
Egy mondat VD-től, aki Pio atyát idézi:
Szenvedésem részesévé teszlek téged... – mondja Krisztus.
Fiam, ne hidd, hogy az én haláltusám három óráig tartott, nem. Én a világ végezetéig vívom haláltusámat azokért a lelkekért, akik számomra kedvesek.
***
Zene. Igazán a mindenszentek litániája illenék ide, amelynek gregorián változata is van, de a dallamát Monteverdi is átveszi Mária-zsolozsmájában. s ssl f f m f s s. Santa Maria, ora pro nobis… 
Vianney Szent János, könyörögj értünk, kassai vértanúk, könyörögjetek értünk. Stb, stb…
Legyen akkor a Monteverdi-muzsika. https://www.youtube.com/watch?v=ITNFt5Si48I&list=RDITNFt5Si48I&start_radio=1&t=258

Előttem egy német Újszövetség, egy zsolozsmás könyv, az Erdő-mező madarai, a Károli-Biblia, mögöttem G. Durrell könyve Az amatőr természetbúvár. Van még jó néhány olyan kötet is, amelyiket még nem olvastam végig, mert azt gondoltam, hogy egy újabb érdekesebb lesz. Ez olykor igaznak bizonyult, olykor nem. Gyökér, az orosztanárunk megmondta: „A savanyú almát is meg kell enni.” Igaz, hogy ennek az igazát feloldotta bennem az optimista mondás: „Mindig a legszebb almát kell megenni, így valahány almát eszünk, mindig a legjobbat, a legszebbet esszük.”
***
Elővénasszonyok nyarát éljük. Kinn lófrálok az erkélyen, 30 fokos melegben olvasok vagy emlékezem. Pl. grószira.
Grószi nem az erkélyen ült, hanem a teraszon. Egykori házunknak ugyanis terasza volt. És ócska eresze, tele verebekkel. A verebek egész nap zsinatoltak. Grószi nem állhatta. Rájuk szólt jó hangosan: Csiss-pssszt, s hozzá erősen csoszogott a cipellőjével. Erre a verebek elnémultak. Grószi mindig megjegyezte: Látod, értik a tiltást. De míg ő a mondatot fogalmazta, a verebek is megtárgyalták, hogy a fenyegetés nem komoly, és azonnal rázendítettek. És ez így ment órákig. Én meg egy bottal ülök az erkélyen, és a lépten-nyomon előtolakodó mezei poloskákat űzöm el az árnyékolóról.  Ez is órák hosszat megy.
Grószi nemegyszer kijelentette, hogy talán csak ő volna az okosabbik. Ez a megállapítása átöröklődött, noha olykor be kell látnom, hogy adott esetben nem én vagyok az okosabbik.   
Grószi magát szögény nagymamának becézte, gyakran hozzátéve, hogy „de jót eszik a szögény”. Úgy látszik, ezt is örököltem: Én is, mi is jókat eszünk.
***
Az Antikvárium tréfás könyvek ajánlatából: Kathy Lette: Hogyan tegyük tönkre a férjünket. Nem vicces. Ha a cím utolsó szava a feleségünket szó lenne, az se volna vicces.
***
A reggeli zsolozsmából: „Uram, soha nem hagyod el, a téged keresőket.” (in: 9. zsoltár)
***
Zene. Tarrega: Alhambra
https://www.youtube.com/watch?v=AIzKsNIRrV4

Két vakond beszélget:
egyik: Azt mondtad, hogy elutazol.
másik: Valóban, de egy rotációs kapa törölte a járatomat.
***
Szeretettel és humorral élni az életet!
A szeretet a megértéshez, a humor pedig az elviseléshez kell.
***
Harmonikus élet
- Gyerekek, ki tudna mondani egy példát a harmonikus házaséletre? - kérdezi a tanárnő.
Móricka: - Az én nagyszüleim harmonikusan élnek. A nagypapa horkol, a nagymama meg süket.
***
- Milyen a hallása?
- Református vagyok.
- Nem a vallását, a hallását kérdeztem.
- Ja, az jó!
***
Párizsban rázza a szőnyeget egy arab vendégmunkás az emeleti ablakban. Arra jár egy
francia és felkiált: - Mi van, Ali, nem indul?
***
A rabbi és a plébános karamboloznak. A roncsokból mégis épen másznak ki.
- Erre igyunk - mondja a rabbi, és már szedi is elő a pálinkát meg a két poharat.
Tölt mindkettőjüknek, a plébános iszik, de látja, hogy a rabbinak még tele a pohara. Megkérdezi:
- Mi van, Te nem iszol?
- Majd a helyszínelés után!
***
Közúti ellenőrzés
Közúti ellenőrzéskor igazoltatja a rendőr a jó tündért, aki így szól hozzá:
- Rendőr, a lelked mélyén jó ember vagy. Teljesítem három kívánságodat! Mit kérsz?
- Személyit, jogosítványt, forgalmit!
***
- Asszonyom, hány gyermeke van?
- Most várom a hatodikat.
- Valóban? Nem is látszik. Mikorra várja?
- Bármelyik percben itt lehet. Leküldtem a boltba tejfölért.
***
A skót kisfiú megkérdezi az apjától:
- Apa, mi lesz karácsonykor a fa alatt?
- Parketta, kisfiam...
***
Az arab megy a sivatagban, előtte 100 méterrel a felesége.
Találkoznak az imámmal, Alival, aki rögtön meg is kérdezi:
- Te, Mohamed, a Koránban meg van írva, hogy a feleség csak utánad mehet!
- De hát, Ali, amikor a Koránt írták, akkor még nem volt elaknásítva a sivatag...
***
- Csaknem infrahangú basszus jön fel a mélynyomóból. Beremeg a fenekem alatt a kanapé.
- Soha nem volt ilyen jó dolgunk. Ehhez képest gerjesztett műbalhék botránkoztatják a polgárokat.
3. világháború?  
***
Zene? Egy kis jazz. https://www.youtube.com/watch?v=XIs1vcoPQbw Oscar Peterson & Count Basie