Mickey webnaplója

Amikor én még kissrác voltam, nem értettem, hogy
miért nem elég jó nekünk das Kredenz szó, amit ismertem és szükségképpen értettem, használtam, és
miért jó a pohárszék, amely magyarul van, s amelyet sohasem ejtettem ki a számon és nem használtam.
Miért jó nekem a Liebe Schwester, tanz mit mir, és miért nem akartam soha életemben megtanulni táncolni.
Miért jó nekem a némettanulás, amikor a betűket éppen csak silabizálva szembe kerültem a német tankönyv Umgekehrte Steigerung című leckéjével. Megtanultam, de nem értettem a címet magyarul sem. Mit jelent egy kisgyereknek az a magyar kifejezés, hogy fordított fokozás?  
Pedig az utóbbi nagyon is életszagú.
Mintha az idős embernél sokkal többet tudna a számítástechnikai alkalmazásokról a felnőtt generáció. És
mintha a gyerekek többet tudnának a digitális technikáról, mint saját szüleik, esetleg mint tanáraik.
Amit a közelmúltban már pedzettem, most megismétlem.
A zsebre vágott információdömping (okos telefon) megnehezíti a generációk modellezésen alapuló nevelését.
Sőt. nagyjából el is lehetetleníti.
Az isteni tekintélyen alapuló rend világában a szülő mintegy elé élte gyermekének a követendő modellt, mert azt akarta, hogy gyermeke felnőjön és életben maradjon. Ma legfeljebb fizikai ereje nagyobb egy szülőnek, és persze a tömege. Amit a gyerekek nem tudnak (és nem számolnak vele), a szülőknek élettapasztalata van.
Mindenesetre a gyerekek nem biztos, hogy őket kívánják utánozni. Mintha inkább saját korosztályuk vezérürüjeit utánoznák. Azok pedig nem biztos, hogy jó példát diktálnak.
Még szerettem volna hangsúlyozni, amit évtizedekkel korábban Czakó Gábor.
Ma a gazdaságkórban
a rút a szép,
az ocsmány a jó,
a könyörtelen a menő.
Példaképpen Cz G az Auto-Nerót emlegette. Néró, a római kor sötét figurája. Miért kell egy autós cég nevéül éppen őt választani?
Figyelem magam is ezeket. Hell feliratú energiaital, Pokol sör vagy paprikás kolbász, démon sör…
De nem különbek a t-sortok jobbára angol nyelvű szövegei sem. Itt mindenki Boss - főnök, mindenki a legerősebb. Minden apró gyerek a keleti küzdősportok rúgássorozatát imitálja, mintha az volna az üdvözítő magatartás.
Én szeretnék mindenkit óva inteni attól,
hogy beálljon a sorba…
hogy kedvenc állata a pók, a denevér, a skorpió legyen.
Hogy a követendő példa a rabló, a kalóz, a haramia legyen.
Hogy támadjon mindenre, ami mozog,
Hogy a csúnya szavakban gyakorolja magát.           
Hogy a durvaságot tartsa menőnek, a szelídséget pedig eredendően nyálasnak bélyegezze.
Hogy gonosz tartalmú krimiket kedveljen.
Hogy zombikról álmodjon, és kedvelje a halálfejes matricákat.  
A gyerekeket ezektől távol kell tartani, hogy ne durvuljanak el.  
Vallom ugyanis, hogy minden jelenség, amelynek kiteszi magát az ember, hat rá: roncsolja vagy építi… elraktározódik a lelkében. S nem mindegy, hogy miket égetünk „gyökérkönyvtárunkba”.  
Nincs több életünk, hogy majd a másikban vagy a harmadikban helyrehozzuk szamárságainkat.
Achtung, Achtung!

Én elmegyek, te itt maradsz,
te leszel a kismalac.
Mondta a gyerekversike abban az időben, amikor még én voltam gyerek.
Most az a helyzet, hogy három nap múlva ők elmennek,
s mi ketten itt maradunk, mint a rímbeli kismalac.
Jól van ez így. Elvégre két közösségről van szó.
Ma folytatódik a szétválasztás, mint a sziámi ikrek esetében. Menő javak és maradó javak.
Csomagolás, feliratozás, göngyölegek telerámolása.
Ami ritkaság, a közelmúltban SZIG-em bekerült a mosásba.  Nem kerestem. Megtisztulva kaptam vissza. Most viszont nem találom, a zsebemben, ahol évek óta megvolt. Ebben a felfordulásban vagy meglesz vagy nem.
Van viszont lejárt vezetői igazolványom. A tenzióm miatt az új vagy meglesz, vagy nem lesz.
Az autó immár tizenöt éve az utcán hever, parkol. Rozsdásodik. a kérdés, hogy melyikünk rozsdásodik szét előbb én, vagy ő. Versenyezünk vajon, mint Charlie Algernonnal?  Vagy maradjunk hazai írónál: Túlélsz pöcök (ugye Örkény I.)?
Olvasom a FB-on, hogy az amazonasi erdőtüzek mértéke lényegesen kisebb, mint az ezredforduló néhány évében. Kiderült, hogy politikai felhangja van a hírverésnek. (Vö. Nyuszika, miért van a fejeden a sapka?...)
Mindent összevetve mégis azt gondolom, hogy nem egészséges, ha leég az őserdő. De az se jó, ha Szibériában lángol az erdő, miként, ha Ibériában ég a faállomány, az sincs kedvemre. Az ausztráliai bozóttüzekről nem is beszélve.   
Nem elég nekünk a globalizáció terhe?
Nem elég nekünk a fogyasztói őrület nyomása?
Nem elég nekünk a perverzitásokkal való büszkélkedés?
Nem elég nekünk a gondolkodás anarchiája?
Nem elég nekünk a saját mindenhatóságunkba vetett hit súlyos tévedése?
Nem elég nekünk a gyógyszeripar, a szervkereskedelem, az emberrablás és csempészés, a fegyvergyártás, a háborúk szorgalmazása, a vallási türelmetlenség megannyi formája, a népek egymás ellen uszítása, a civilizációk erőszakos összekeverése?
Minek még az erdők gyújtogatása is?
Már régóta elegünknek kellene lennie a borzalmak változatosságából.
Oremus.  

Jöttmentek? Ma reggel olyan kezdőima hangzott el a misén, amely aktualitásával hatott rám. „Szent lakóhelyén az Isten lakást ad az egyetértőknek. Bátorságot és erőt ő ad népének.” Ezek után vonatra ültünk, és kitelepültünk P.csabára, hogy együtt legyünk és amennyit tudunk, segítsük a költözködőket. A gyerekek felszabadultan futkároztak a kertben. A hinta a helyén, a labda továbbra is kedves játékszerük a fiúknak, de minden más is, ahol megvívhatnak egymással. Terem a paradicsom, terem a mezei poloska. Azt tapasztaltam, hogy egy málna, egy poloska. Mindent megmásznak, s elveszik az ember kedvét attól, hogy a formás és illatos terméshez hozzányúljon.
Magunkkal hoztunk egy régi családi feszületet. Találtam a konyha falán egy korábban beütött szöget. Oda függesztettem fel a keresztet. Így egészíti ki egymást, a régi és az új.
A ház napról napra csinosodik.
A fiatalok szent türelmetlenségét azzal próbálom oldani, hogy birtokon belül vannak, és előttük az élet. Elég nagy ahhoz az ingatlan, hogy egész életükben munkát adjon nekik.
Meglátogatták őket a kertszomszédok. Jó benyomást adott az egy éve ott lakó házaspár. Kiderült, hogy létezik megbízható iparos és nem is egy, akire lehet számítani, és aki megfelelő színvonalon munkálkodik.
Az időjárás ma kegyesebb volt hozzánk, mint tegnap. Jobbára felhős maradt az ég, csökkent kissé a hőmérséklet, dörgött és villámlott és valahol nagy zuhé lehetett. Mi alig kaptunk belőle néhány cseppet. Ez bizonyos mértékig jó is volt, mert elkerült a záport követő dunsztos meleg. Így tértünk haza.
Napok óta VP-ék háza mellett jövünk el. HE is a környéken lakik. Már invitált, hogy látogassuk meg őket. Házukat jó húsz évvel ezelőtt láttam utoljára (és legelőször is), amikor épült.            
Isten lakást ad az egyetértőknek. Bátorságot és erőt ad népének.
 Ámen.
Jól van ez így.

Ég egy komp Indonéziában. Égett a párizsi Notre-Dame. Ég a brazíliai, kolumbiai, s talán a perui, equadori őserdők egy része, ég Szibéria egy részén ios az erdőség, ha még el nem oltották. Mi többiek csak lassú égéssel hamvadgatunk. 30–50 fok közti mezőben pörköl a nap. Kitartóan és hevesen (vö. likas ózonpajzs). Hogy aztán vad felhőszakadások és villámdömping állítsa feje tetejére a kánikulát.
Óhatatlanul Szodoma és Gomorra sorsa jut az ember eszébe. No meg párhuzamosan Ábrahám alkudozása az Úrral. Idézem a SZIT fordításában, rövidítve:  
„Az Úr: Szodoma és Gomorra miatt tetéződött a panasz, és bűnük nagyon súlyos…
Ábrahám: Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal? Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod, nem kegyelmezel meg inkább a helységnek az ötven igazért, aki ott lakik? 
Az Úr: Ha ötven igazat találok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek.
Ábrahám: Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztítod az egész várost?
Az Úr: Nem pusztítom el, ha csak negyvenöt igazat találok benne. 
Ábrahám: De lehet, hogy csak negyven van.
Az Úr: Negyven miatt sem fogom megtenni. 
Ábrahám: Ne haragudj, Uram, ha beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek.
Az Úr: Ha harmincat találok, hát nem teszem meg.
Ábrahám: Nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni: lehet, hogy csak húszat találsz.
Az Úr: Húsz miatt sem pusztítom el.
Ábrahám: Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak. 
Az Úr: Tíz miatt sem pusztítom el.
Ezután Isten eltávozott, miután befejezte beszédét Ábrahámmal. Ábrahám pedig hazament.”
Mi pedig tudjuk a folytatást. Lót családjával menekült, Lótné sóbálvánnyá vált, a két bűnös város pedig a kénköves zuhatagban lelte végét.
Korábban az özönvíz miatt pusztult ki a népesség, csak az igaz Noé és családja menekült meg.
A jelenség általános, éspedig az, hogy „tök égő” a föld. Tudjuk, hogy többé nem lesz vízözön. De hogy tűzözön lesz-e, hogy folytatódik-e a világjelenség, azt nem tudjuk. Mint ahogyan azt se, hogy a mai Ábrahámnak hány igazat kellene garantálnia, hogy az Úr elhárítsa fejünk felől a fenyegetést.   
***
Laci atya:
Jézus Krisztus azért jött, hogy életed legyen. Akkor lesz bőségben a tiéd, ha nem a bűnösökkel és a bűneikkel foglalkozol, hanem Ővele!

A költözködések csakúgy, mint a foglalkozásbeli változások egy-egy korszakot jelentenek életünkben. Vannak jó korszakok és vannak kevésbé sikerültek. Ezért a jó korszakok történéseit érdemes tovább melengetni emlékeink között, s vissza-visszatekinteni a többé meg nem ismétlődőkre.
Mica és Elvira házasságkötésük után nálunk laktak, itt kezdtek felcseperedni Levi és Domi unoka. Majd elköltöztek. Mivel gyermekeik száma háromra változott, nagyobb lakásban kellett gondolkozniuk. Így eladták azt, amelyben öt évet húztak le, és biztatásunkra ismét nálunk laktak. Beköltözködésük nyomán újfent együtt karácsonyoztunk. Eleve lehetett tudni, hogy ez az állapot csak addig folytatódik, amíg rá nem bukkannak az igazira. Legalább hárman kutattak a megfelelő házat keresve. Mica, Elvi és Tücsi feleség. Ha minden igaz, utóbbi fedezte fel azt a házat, amely megtetszett mindenkinek. A lakott házból való kiköltözés mostanra fejeződött be, megteremtve a birtokba foglalás esélyét. Egyúttal lakásunk újra kiürül: öt fővel kevesebb fogja lakni.  
Húsz perc vonatozásra távolodnak el tőlünk.
A folyamat holnap vált élesre, és egy hét múlva fejeződik be lényegében, mert az új hajlékot lakható állapotba kell hozni, tisztasági festés, takarítás stb.
Amit el akartam mondani, az persze továbbra is az, hogy az emberéletnek korszakai vannak.
Ilyen a költözködés is, az összeköltözés és a szétköltözés is.
Még itt vannak, de már készülök feleségem nagyanyjának a megfogalmazását (Ez a Pista sose látogat meg engem) alkalmazni: Ezek sose jönnek hozzánk!
***
Ma lejárt a forgalmi engedélyem. Kb. egy hónapig tart, ameddig eldöntik az orvosok, hogy megadják-e a következő két évre a folytatást. Egyelőre áll a dolog. Kaptam egy 24 órás tenziómérőt. A kb. 40 mérésből 36 esetben biztos nem fújt rá, azaz nem mért magasat a készülék. Isten malmai lassan őrölnek. Az egészségügy bürokráciája pedig az őrületbe kergetné az embert.  A ketyerét leadtam, négy elem árát bevasalták rajtam, és mához egy hónapra értékelik ki a kapott eredményt. Addig csak én tudom, hogy normál tartományban leledzett a vérnyomásom. Igaz, hogy nem másztam sziklára, és mákot se daráltam. Majd ha hülye lettem volna.
Mikor elmeséltem, hogy a hipertónia bizonyos szintje felett a jogsit bevonhatják (2017-ben hozott tv.), Elvi megjegyezte, hogy ilyen alapon a fél ország jogosítványát elvehetnék, hiszen népbetegségről van szó. 
Azt hiszem, igaza van.   
   

Ígéretemhez híven tovább szemezgetem az olvasásokkal foglalkozó írásokat. Szilágyi Zsófia írja: …nehéz eldönteni, hogy élményt nyújtsunk-e a magyaróráinkon, vagy ezzel a tantárgy komolyságát veszélyeztetjük; szeretnénk-e olvasókat, vagyis leendő kultúrafogyasztókat nevelni, hogy a könyvkiadókat tegyük boldoggá; hajlandóak vagyunk-e beengedni a kortárs irodalmat az iskolába, akár a korábbi korszakok íróinak a kárára is.
A mai gyerekeket folyton szórakoztatni kell… több ingerre van szükség a figyelem fenntartásához.
Bartusz-Dobosi László írásából:
Egyre jobb, egyre nagyobb, egyre távolibb dolgok kellenek. Egyre jobb technikai eszközök, egyre nagyobb házak és autók, egyre extrémebb utazások, és legfőképp egyre szélesebb virtuális terek. Ahogy Spengler mondja: az ilyen korok – mint a mai is – hatalmas épületeket emelnek. A tömegek korszaka a nagyméretűség [mit mondjak: Nézzünk ez EU brüsszeli épületkomplexumára], a kolosszialitás korszaka. Ami tehát ezek alatt van, az már nem érték. Mi felnőttek beletanultunk ebbe a világba, de a gyerekeink már ebbe nőnek bele… Harry Potter. Narnia, Percie Jackson stb. varázsvilágába merülnek el.
A cikkek felvetéseit olvasva a tényfeltárást követően a tennivalók felé fordul az ember figyelme.
Tanulságok.
Többet olvas a ma embere, mint a korábbi.
Zsebből informálódhat okos telefonját használva.
Az olvasás szeretete pozitív élményekhez van kötve, és nincs korreláció az olvasási kedv és a tanulmányi előmenetel között.
Hiteles elvek nélkül nincs jó irodalom.
Hiteles tanárok nélkül nincs vonzódás a könyvekhez.
A mai íróknak helyet kellene adni az irodalomkönyvekben.
El kellene jutni odáig, hogy a közfelfogással szemben nem a még több pénz megszerzése az ember értelmes életcélja, hanem az emberségében való fejlődésé.
Erre hajaz Kodály megállapítása (már idéztem korábban), miszerint nehéz eldönteni, hogy egy zene mitől jó. Az embernek belső igényességét kell kulturálni, hogy kapaszkodókat kapjon az egyre több megragadásához.              

A Vigilia c. lap 2018/5 sz. cikkeiből szemezgetek. A Gloviczki Zoltán fémjelezte írás említi, hogy Platón zúgolódik az írás és olvasás miatt, merthogy a szóbeliséghez képest méltatlannak tartja azokat. Pl. nincs jelen a partner, akivel meg lehetne vitatni állításokat… Van olyan kor, ahol megtűrjük a populáris műveket: a középkori és a reneszánsz tánczenében, a széphistóriákban.
Aztán folyamatosan elidegenítjük magunktól … a kommunikáció szintjén a populáris kultúra elemeit.
Fűzfa Balázs szerint az olvasás reneszánszát éli… használói naphosszat le nem veszik a szemüket a telefon vagy a számítógép kijelzőjéről. Megjegyzi, hogy kötelezőként nem Jókait, hanem Harry Pottert kell olvasni, olyan alkotásokat, amelyeket a gyerekek önfeledten tudnak szeretni.
Komálovics Zoltán cikkéből is szemezgetek. Az olvasmányélmény képtelen felismerni önmaga érvényességét... A dialógusok más közegekben, más értékrendekben, más valóságsíkokon, más ajánlatok feltételrendszerében jönnek létre. Ezek erős meghívások: magas bérajánlatokat, kitüntető társadalmi presztízst biztosítanak... (paradigmaváltás?)
A 21. század a kultúrát digitalizálta, és megteremtette a hozzáférés eszközrendszerét. Egy csábító és gazdag arzenált. Az okos telefon egyszerre képtár, könyvtár, múzeum és enciklopédia, 12x7 cm2-nyi helyen, A telefonon keresztül a kultúra az ember kezébe adatott. Zsebre vághatja.
Érdekes, hogy utóbbi cikkíró szerint Alig-alig akad diák, aki ma még Harry Pottert olvas. Lecsörgött.
Ama megjegyzése is érdekes, hogy a haza, a nemzet fogalmát nagy erőkkel korrumpálják, és helyezik egy meghaladott világ rekvizitumai közé. Valójában irodalmi hagyományunk egyik komoly erőforrásártól szívják el a levegőt. Példaként hozza Vörös Viktor–Osváth Péter cikkét, amelyből idéz. „A magyar himnusz a többihez képest jóval ritkábban használ személyes tartalmakat, inkább távolító jellegű. A balsors és a jövő megbűnhődésének említése is egyedülálló fordulatnak tekinthető. Érdekes továbbá, hogy az öndestruktivitásra vagy a külső agresszióra is csak a magyar himnuszban található utalás. Ez utóbbi, illetve a belső agresszió és a negatív ágensek magas aránya a fenyegetettség alapélményére és a kiszolgáltatottság érzésére utalhatnak.”
Hát Kölcsey valóban a magyar nép zivataros századait emelte bele imájába. Attól még szép és fenséges.
Még majd folytatom.

Rajtam egy holter.
Nincs kedvem így írni.
Majd holnap, ha lekerül rólam a tenzió-mérő automata.
A frász kerülget, amikor mérni kezd.
Szokatlan, és nincs is kedvem megszokni. 

Augusztus 20. Csia születésnapja, Isi névnapja. Akik ismerik, hitelesíthetik állításomat, akik nem, azok előtt rejtve marad az ünnepeltek kiléte.
Reggel katonai parádé, majd légi attrakciók Bp-en és más  városokban.
Néha a franciák is itt vannak ezen a napon, amikor rendre felhangzik a Boldogasszony anyánk ének, és annak refrénje: „ne feledkezzél el szegény magyarokról”. François mosolyog: szegén, szengén mágyárok. Gondoltam, hogy egyszer megtréfálom, és visszafordítom rá: „ne feledkezzél el szegény franciákról”. De idén nem énekelték kivonulásra.
Viszont az Ah, hol vagy magyarok kezdetűt igen. Ebben aztán szintén vannak az ünnep méltóságával szembemenő szövegek. Ilyenek: Gyászos öltözetben teelőtted sírván … csordulnak könnyei, búval harmatoznak szomorú mezei … nem szűnnek iszonyú sírástól lankadó szemei… stb, stb.
Hogy lehet így ünnepelni? S miért? Mert Bozóki 1797-ben így adta elénk?
Végignéztem reggel a társaságot, akik misén vettünk részt. Rajtam keki színű vászonnadrág volt kockás inggel, mezítláb saruban jelentem meg, s olvastam fel (ki tudja, miért – immár harmadik napja). Ahogyan körülnéztem a népen, senki sem viselt gyászos öltözetet, s nem is sírt (nagyon helyesen). Elképzeltem, hogy összejön ugyanez a társaság. A férfiak sötét öltönyben, fekete nyakkendővel, a nők fekete kosztümben, gyászfátyollal a fejükön, s zsebkendőt szorongatva időnként hüppögnek, s letörlik sírástól pirosló szemükből a könnyet. Ez talán a túlélők részéről indokolt lett volna a drezdai terrorbombázás után. De Szent István ünnepén mi indokolja?
Semmi.     
Akkor meg miért?     
Zárásképpen idemásolom Janikovszky Éva kitételét erről a furcsa magyar megszokásról:
„Ne panaszkodjunk folyton a Jóistennek, őrangyalunknak, vagy annak, akiben hiszünk. Vegyük észre, hogy vigyáz ránk, és legyünk hálásak neki.
Köszönjük meg, hogy ha már hülye fejjel felmásztunk a létrára, le is tudtunk jönni.
Hogy sietve lelépve a villamosról, nem ficamítottuk ki a bokánkat.
Hogy azt a ronda nagy dongót kergetve, úgy borítottuk fel a fikuszt, hogy csak a cserép tört el.
A sor bárki által folytatható.”
Nem folytatom, de arra biztatom honfitársaimat, hogy legyenek optimisták, legyenek tele jó reménységgel és jó szívvel, önfeledten ünnepeljék keresztény királyunk szentté avatásának a napját (1088. augusztus 20.).
Ha másért nem, mert sokakat kitüntettek idén is. B. Miklós (volt osztálytársam) öccsével együtt állami kitüntetésben részesült.
***
Posztom arra szeretné ráirányítani a figyelmet, hogy a torz szokások torz viselkedési formákhoz vezethetnek. Amikor egy szent királyt ünnepelünk, akkor ne a gyászról szóljon az ének. Más példa. Egy rokonunk Jemenben élt egy évet. Hozott egy életlen, ám annál cifrább tőrt, merthogy ott, abban a békés országban minden férfi tőrrel az övében jár. Azóta eltelt tíz év. Ma már nem békés Jemen, és a tőrök is mintha élesebbek volnának. A késelés elterjedt, s jön át Európába is a nem kívánatos érzelemnyilvánítás eszközeként.
     

Más annak, aki nyelveket beszél, más annak, aki csak magyarul tud.
Más annak, aki nyitott, és más annak, aki introvertált.
Más annak, aki fiatal, és más annak, aki idős.
Más annak, aki a megszokások híve, és más annak, aki a változatosságot szereti.  
Más annak, aki nonstop felel a kisgyerekeiért, és más annak, aki nem.
Más annak, akinek a kutyáit el kell helyeznie, és más annak, akinek nincs kutyája.
Más annak, aki húsz emberre főz, s más azoknak, akiknek csak meg kell(ene) enni.
Más annak, aki játékokat hoz, és más annak, akinek csak játszania kell.
Más annak, aki feltalálja magát a többiek között, és más annak, aki nem.
Más az, ha fehér asztal mellett cserélünk eszmét, a szükséges mélységben, és más az, ha egy hétig.
Más az, ha elfogadjuk egymást megváltoztatni akarás nélkül, és más az, ha változtatni akarjuk.
Más annak, aki programokban gondolkozik, és más annak, aki csak ejtőzni kíván.
Más annak, aki a tó déli partját szereti (Balaton), és más annak, aki az északi hegyesebbet.
Más annak, aki szereti, ha fotózzák, és más annak, aki menekül előle, vagy torz arcát mutatja.
Más annak, aki a fürdőzést kultiválja, és más annak, aki a hegyeket részesítené előnyben.
Más annak, aki autóval rendelkezik, és más annak, aki a többiek jóindulatának kiszolgáltatottja.
Más annak, aki mobilját otthon hagyja, és más annak, aki okos telefonján lóg, amikor csak teheti.
Más annak, aki légkondis vonattal utazik, és más annak, aki csak fizet érte, de nem tudja élvezni előnyeit.
Ketten az asszonnyal hazafelé utaztunk. A vagon egyik felében dunsztos levegőtlenség és hőség uralkodott, a másik végén működött a hűsítő rendszer.
Mások is utaztak. Egy kisfiú az anyukájával. A gyerek büszkén mutogatott volna valamit saját mobilján, de anyja nem hagyta abba rövid időre se okos telefonjának a piszkálását. Nem jó jel ez.
Már a kütyüzést is átnevezte a diáknyelv: kockulás (talán a telefonok szögletessége okán).    
Aki tehát kütyüzik, az kockul.
***
Viccek a rejtvénylapból:
1. Értekezlet.
– Főnök: Rövid időre szabadságra megyek. Van valami kívánságuk?
– Nincs, főnök. Elég ha elutazik.
2.
– Ha a főnök vissza nem vonja, amit ma reggel mondott, én elmegyek a vállalattól.
– Miért? Mit mondott?
– Azt, hogy menjek el a vállalattól.