Mickey webnaplója

Valamikor láttuk Albee Nem félünk a farkastól c. drámáját R. Burton és Liz Taylor főszereplésével. Kettejük szerepe a pokol, humoros formában. Ide csöppen a szamárlétrán felmászni kívánó fiatal értelmiségi pár. Végig érdekfeszítő a négyes társalgása. Csak egy gunyoros csasztuskát idézek ebből: „Előre, majd még előbbre, így jutunk a legelőre.” 
A házigazdák egymást kicsináló párbeszéde a vendégek távozása után is folytatódik: szó szerint a végkimerülésig. A drámának egy mondatát ide szeretném idézni pontosan, de nem találtam meg az interneten a szövegtestet. Valahogy így hangzott az öregecskedő, holtrészeg Martha szájából: „George, légy szíves, ma már ne mondj több igazságot!” Ez visszhangzik bennem, amikor ránézek egynémely posztomra, amelyek időnként tele vannak igazságokkal. Ma csak egy igazságot citálok ide, egy nem PC pápai megnyilvánulást. A pápa mondta pride-felvonulás alkalmával:       
„Kötelességemnek érzem most, hogy szót ejtsek azokról a közismert demonstrációkról, amelyeket Rómában tartottak az elmúlt néhány napban.
Róma Egyházának nevében csakis a mély szomorúságomat tudom kifejezni a 2000-es Nagy Jubileumi Év meggyalázása, és ama város keresztény értékeinek megsértése miatt, amely oly kedves a katolikusok szívének szerte a világon.
Az Egyház nem hallgathat az igazságról, mert azzal kudarcot vallana a hűségében a Teremtő Istenhez, és nem segítene megkülönböztetni a jót a rossztól…” Majd a Katolikus Egyház Katekizmusa vonatkozó részét idézi.
(Szent II. János Pál)
***
Azt gondolom, hogy a gyerekeket humorral sok mindenre rá lehet venni. Az ő meggyőzésükre is igaz lehet Szalézi Szent Ferenc elhíresült mondása: „Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel.” Próbálkoztam ilyesmivel.
***
Hajnalban megfordult a légáramlás iránya. Északról ér egy hűvös fuvallat.      

A tegnap olvasott blogokból két fajsúlyos anyagra leltem. Az egyiket Surján László jegyzi, aki Chestertont idézi, én meg szívesen megosztom, mert igaznak gondolom. „»Hamarosan egy olyan világ jön el, amelyben lehurrogják azt, aki szerint kettő meg kettő az négy, amelyben eretnekség miatt üldözik azt, aki szerint a háromszögnek három oldala van, és felakasztják azt, aki azzal a hírrel bolondítja a tömeget, hogy a fű zöld.« E mondás szerzője G. K. Chesterton, aki 1874-1936 között élt. És még mondja valaki, hogy jósok nincsenek!”
Egyelőre még nem akasztanak azért, ha valaki nem tartja magát a PC beszédhez, de kirekesztésre bizton számíthatnak. Nyomulnak a birodalmiak, a szivárványosok, az NGO-k, a különféle neveken futó egyéb szélsőséges kaméleonok, a feketét sötétfehérnek ferdítők, a szavak értelmét lejáratók. O tempora o mores!
***
És a másik hír: Egy argentin bíróság egy válóperben a 70 éves férjet 8 millió peso (kb. 50 mó ft) megfizetésére kötelezte feleségének a 27 évnyi házimunkáért cserébe. A feleség otthon gyereket nevelt, és a háztartást vezette, míg a férje eljárt dolgozni. Majd az „öregecskedő” nőt férje elhagyta, a nyugdíjas korú a diplomás feleségnek esélye nem volt a munkavállalásra, és nagyon kevés jövedelme volt. Eddig a hír. Amiért figyelemreméltó, eléggé magától értetődik. Méltó a munkás az ő bérére, és ha nem kapna bért, akkor a megbecsülés felső fokára. Mivel utóbbi eset nem valósult meg, azért nyert pert az asszony.
Azért specifikus ez az ítélet, mert vannak dolgok, amelyeket nem szokás forintosítani. Persze van, aki magánszorgalomból megteszi. Egy nagycsaládos mama kiszámította, hogy fiai, lányai neveltetésének költségei felnőttkorukig kb. egy jól felszerelt BMW autó árával egyenlő. Neki emlékezetem szerint öt gyermeke volt, de BMW autójuk egyetlenegy se.
***
Szembetűnő elírást találtam egy Pio atyáról szóló, FB-ra tett anyagban. A szent bonyolult nevét rendre piertrelcinai-nak írták pedig az helyesen csak pietrelcinai.
Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul, mert „arra búsul”.
***
Ezt olvasom a FB-on, s látom a zongoraművésznőt  képen. „Valami pazar volt a műsor, Yuja Wang bravúros előadása magával ragadó volt. Nem különben a zenekar G. Dudamellel.

Valaha a Ludas Matyi minden héten megírta a Le a bürokrácia rovatban, hogy még mindig nem javították ki az Astoria INTERNACIONÁL ostoba reklámfeliratot valami értelmesebbre.  No, aztán írhatta.
Így vagyok én a FülesBagoly olasz módra rejtvényújsággal. Korábbi dohogásaim ellenére továbbra is tele van hibával. Sőt rosszabbodik a helyzet. Erősödő gyanúm, hogy a rejtvényszerkesztést gép végzi. Miért?
Ha egy rejtvénykérdésre – óriás, hatalmas – a korábbi szám bakijának megfelelően másodszor is az jön ki megfejtésképpen, hogy EMEBERFELETTI (sic!), az vagy elmeháborodottságra utal, vagy arra, hogy a tévedést nem vették ki a számítógép programjából. Ilyen körülmények között a megfejtések során számolni kell az abesszin makaó szabályával, miszerint következetesen vagy következetlenül változik játék közben a szabály.   
Egy poénjukat is hozom, mert a vicc nevetséges bakit tartalmaz.
Így szól:
Béla megkérdi Dezsőt:
- Te Béla (sic!) [tehát nem Dezső?], mi az a tőzsde?
- Nem könnyű elmagyarázni, hogy te is megértsd, de megpróbálom.
Tegyük fel, hogy veszl (sic!) egy tyúkot, ami aztán tojást tojik. Aztán a tojásból kikel a csib (sic!), a csibéből tyúk lesz, az megint tojást tojik, abból tyúk lesz, ami megint tojik. És egyzser (sic!) csak jön az árvíz és mindentyúkot (sic!) elvisz! És akkor azt mondod „A csudába! Kacsát kellet (sic!) volna venni!” Hát ez a tőzsde.   
Ez a 21. sz.-ban világbajnok. Ennyi hibával simán bekerülhetne a Guinnessbe.
***
És még egy favicc:
A rendőr bejut a vetélkedőbe. Hogy ne égessék a rendőröket, megmondják nek (sic!), hogy pingvin lesz a megfejtés, de megkérik, előbb kérdezzen párat, ne legyen feltűnő a dolog. Bemegy a rendőr és megkérdi:
- Leülhetek?
- Igen.
- Rágyújthatok?
- Sajnos, itt nem.
- Akkor pingvin.
***
Zárásképpen egy találós kérdés.
Mariska néni megy a vásárba, szembejön vele három paraszt három tarisznyával, mindegyik tarisznyában három macska gyomrában egy-egy egér Hányan mennek a vásárba?
- Szabad a gazda?
- Szabad.
- Csak Mariska néni, mert a többiek szembejöttek vele.
(Itt csak az írásjelek maradtak el itt-ott.)

Mégis mit gondolunk? – kérdezi B.G. nyelvész tegnapi posztja címében. Minden mondatával egyetértve osztom meg blogbejegyzését. (Remélem, nem haragszik meg érte.) Aki szerte a világot bebarangolta, és sokat tapasztalt, ezt írja:
„Napi gondjaink, hogy nem jön azonnal a busz, s hogy vasárnap is lehessen friss kenyeret kapni a boltban. És kiakadunk, ha 15 percet késik a vonat. Mégis mit gondolunk? Láttam Manilában a szeméttelepen élőket. Kairóban a temetőben lakókat. Mexikóváros környékének bódévárosait. India százmilliós szegényeit. Kambodzsa szegényeit, akiknek egyetlen vesszőből font hajlékuk van, és dolgukat a hajlék melletti csatornába végzik. Akinek az égvilágon nincs semmijük. A világon egyre több a 15-20 milliós metropolisz, teljesen lehetetlen életkörülményekkel, napról napra élő, nem tervező, kitörni nem tudó emberekkel. Életmódban, táplálkozásban, tanulásban, munkában, örömben, fantáziában elmaradva egyre nagyobb, valószínűleg milliárdos tömege él az emberiségnek. Ha ezt tudjuk, és én láttam, akkor mik ehhez képest a mi »nagy« napi gondjaink?”
Magam csak elképzelem a világ nyomorát, illetve látom a világhálót körbe-körbejáró képeket, s újból és újból megállapítom, hogy itt, most mi jobban élünk, mint néhány száz éve a királyok. Ehhez képest a közmédia az üdítő kivételektől eltekintve meglehetősen tele van nyavalygásainkkal, elégedetlenségeinkkel, hazugságainkkal.
Szenvedéseink a klímaváltozással talán kezdenek hasonlítani a nyomorban élők szenvedéseihez, hiszen tönkremegy a termés egy része a szárazságtól, a jégesőtől, a villámárvizektől. Mégis hatalmas a különbség életszínvonalunk és a nyomorgók nívója között.
Nem állítom, hogy lelkületünkre nézve is igaz – sőt.
Nesze neked egyéniség túlhajszolása a közösségi léttel szemben.      
Azért mégis úgy gondolom, hogy a terhek elosztása változtatást igényel, még akkor is, ha az a nyugati civilizáció emlőin cseperedettek számára kényelmetlen.
Illúziót kergetnék?
Lehet.

Vált az időjárás. Tegnap forróság volt szerte az országban, de itt a hidegfront, s a meteorológusok már az azt követő újabb rövid kánikuláról szólnak, ami után gyors lehűlés várható. Ezzel kapcsolatban három történet jut eszembe. Mindegyik hívő ember története.
- Az egyik egy azúrparti történet. Egy hívő azt látva, hogy a közeljövőben városukban egy rossz hírű metálzenekar lép fel, köreiben „Jerikó hadjáratot” indított el. A helyszínt hétszer körbejárva azért imádkoztak, hogy maradjon el a koncert. Eljött az előadás napja. Ragyogó égbolt, nagy sokaság a pódium előtt. Felszerelés a helyén, hangosítás ezerrel. Újra körüljárták imával a helyszínt, majd megjelent egy felhőcske, aztán viharos gyorsasággal kitört az égiháború. Csattogott, villámlott, minden elázott, az emberek, a zeneszerszámok. Summa summarum elmosta a vihar az előadást. Többé soha nem jelentkezett az a banda koncertigényekkel.
- A Testvérek együttes (keresztény rockot játszik) egyik tagja ellenkező tapasztalatáról számolt be. Egyik koncertjük napján hatalmas felhők dzsambáztak az égen. Széltében-hosszában zuhogott az eső. G. barátunk lankadatlanul kérte a mindenek Urát, hogy tegyen valamit az érdekükben. És lőn. A koncert helyszínén nem esett az előadás napján. Távolabb meg igen.
- Prohászka O. írja a Soliloquiában, hogy mint püspököt, arra kérték őt a gazdák, hogy imádkozzon esőért, mert a hónapos aszály nagyon fenyegeti a gabonatermést. P. Ottokár teljesítette a kérést. Huzamos ideig imádkozott, de eredmény nem mutatkozott. Utóbb abbahagyta a kérőimádságot azzal, hogy Uram, „legyen meg a Te akaratod”. Abban az évben kisült a búza az aszály miatt.
Ráadás: A papot rábeszélik a hívek, hogy tartson körmenetet a búzamezőre, mert nem esik hónapok óta az eső. Ő kötélnek áll. Imádkoznak, majd prédikál. Egyszer csak megáll beszéd közben, és arra kéri a híveket, hogy tartsák magasra hozott esernyőiket. Senkinél sem volt, csupán egy gyermeknél.  Erre a pap megfeddte őket hitetlenségük miatt.    
***
A FB-on találtam rá, nosza meg is osztottam gyorsan. Emeritus pápánk, amikor még nem volt emeritus, akkor fogalmazta meg a tőle megszokott szabatossággal a nyugati civilizáció jelen állását, ami individuumainak széles körben vallott világnézetét illeti. Idézem: „A relativizmus diktatúrája van kialakulóban, amely semmit sem fogad el abszolútumként, csak az ÉN-t, és annak szeszélyeit tekinti a legfőbb mércének. Nekünk viszont más mércénk van: Isten Fia, az igazi ember. Ő maga az igazi humanizmus mércéje!...a relativizmus arra indítja az embert, hogy megalkossa a maga vallását, benépesítse sokféle, vonzó istenségekkel...olyan világ ez, amely az antik pogány vallásokra emlékeztet.” (XVI. Benedek pápa)

Mielőtt hangosan tiltakozna valaki a fentiek miatt, igyekszem kifejteni, hogy mik is azok a pápa által emlegetett „sokféle vonzó istenségek”. Ha röviden akarom körvonalazni, elég ha azt írom: a bálványaink. Ha részletezni akarom, akkor a fogyasztói társadalom trendjeinél kötök ki. Dobd el a régit, vegyél újat! Ez a gép többet tud, ez a ketyere most jött ki, új fejlesztés. Kell elektromos autó, bicikli vagy roller. Ha nyaralunk, segway, ha repülünk, a reptéren mozgójárda, kezünkben kerekes bőrönd. Stb, stb. Nem véltelenül szoktam megfogalmazni, hogy komfortunk rabszolgái vagyunk. Nem is nagyon tudunk mások lenni. A cipő talpalhatatlan, az autóbeli hibák miatt egész paneleket kell cserélni. Egyre nehezebb parkolni a sok kocsi miatt. Egyre fogy a levegőnk, egyre többet kell dolgozia annak, aki nem szelvényvagdosásból él, egyre inkább elidegenedünk egymástól, egyre inkább… Abbahagyom!
Nem árt megállni, betájolni magunkat, és lerázni magunkról azt, ami nem nekünk való. Lerázni, mint ahogyan a kutya lerázza magáról a vizet.  
Engem nem érdekelnek a bálványok, ameddig nem kötelezők.
A jövőt nem ismerem. Mégis nagyon határozottnak kell lennie annak, aki le akarja rázni magáról a civilizáció, a PC-beszéddel megtámogatott, ám nem kívánatos trendjeit.

Vásáry Tamás meséli Kodály tanár úrról: Kodály, aki a jazz-t nem tekintette jó zenének, és a tangóharmonikát sem tartotta igazi hangszernek, kivéve, ha Tabányi Mihály játszott rajta, egyszer megkérdezte a tanítványaitól, hogy szerintük mi a jó és a rossz zene, mitől jó a jó zene és mitől rossz a rossz zene. „Válasszanak két dalt – mondta –, az egyiket a jóra, másikat a rosszra példának!” A növendékek persze egy ócska slágert egy Schubert-dallal vetettek össze, de bárhogy is indokolták, minden érvet példával illusztrálva cáfolt Kodály, tehát a komolyzenei kompozíciókból vett rossz megoldásokkal illusztrálta mondandóját, és azt a következtetést vonta le, hogy  így nem is lehet meghatározni a jót és a rosszat. Az ízlést kell magunkban fejleszteni, s az majd megmondja, hogy mi a jó és mi a rossz. 
Mindezt azért emlegetem, mert a FB-on van egy Komolyzene-kedvelők és -művelők klubja, amely zárt csoport, s amelynek tagja vagyok én is. Némelyik tag nagyon komoly véleményt alkotott a komolyzenéről, szigorú határokkal véve körül. Pedig. Nemde érvényes a zene területén is, amit Picasso mutatott be a komoly képzőművészetben? Látta, hogy a mindenáron való modernkedésre éhezik a közönség, s elhatározta, hogy ezt az igényt kielégíti. Elkezdett ennek a piacnak dolgozni. 
Vagy nemde hatalmas reklámot igényel a magas művészet is? Már jó száz évvel ezelőtt az Amerikában fellépő tenorista Leo Slezak kénytelen volt egy általa korábban sose látott kecskével mutatkozni, amikor kiszállt a tengerjáróból az Újvilágba, mert elvárták a magazinok, hogy „kedvenc kecskéjével” mutatkozzon a kamaraénekes úr.
Még ide írom T. L. Liszt-díjas karnagy megjegyzését, aki sok kortárs zeneszerzővel áll kapcsolatban. Az ő véleménye korunk zenéjének a megítélését illetően az volt, hogy ismerni kell a zeneszerzőt. Aki hiteles ember, annak a zenéje is hiteles lesz. A nem hiteles zeneszerző kompozíciójának a hitelessége legalábbis megkérdőjelezhető.
Hogyan is igazodhatnánk el a duodekafonális hangzásvilágban, a hangfürtök korában, a kottával alig, vagy egyáltalán nem leírható művek között? Hiteles-e egy zaj, hiteles-e egy fájdalomküszöböt átlépő fortisszimó?
Hiteles-e a cakewalkot elhagyó, a ragtime-ot elhagyó, a bebopot elhagyó, a bluesformát elhagyó a cooljazzt elhagyó, a freejazzt elhagyó, a mindent korlátot elhagyó és felrúgó progresszív jazz?    
Amit a zenéről meg lehet állapítani az annyi, hogy a munkadaltól hosszú fejlődésen keresztül vezetett az út a népzenéig, népdalig. Ezekből a többnyire négysoros periódusokból álló zenékből nőtt ki az individualista zene, a többszólamúság, az összhangzattani sajátosságok szabályossága, hogy egyre absztraktabb műveknek adjon teret. A konkréttól az absztrakt felé tart a jazz is és a komolyzene is. Végül is mintha a lehetőből a lehetetlen felé tartana a mindenáron való fejlesztés, újat hozni akarás.   

Balázs Géza nyelvésznek van egy blogja, a blogjának van több rovata, a rovatoknak van címük, az egyiknek ez: a nap szava Időről időre át szoktam nézegetni őket. Vannak közöttük normálisak, vannak közöttük trágár-zamatosak, vannak népiesek, vannak polgáriasak, vannak közöttük érdektelenek, és vannak közöttük érdekesek is. Nem állítom, hogy az általam alkalmilag kimazsolázottak mind érdekesek, de nekem valamiért hirtelen megtetszettek.  Álljon most az egyszer itt az ő szavaiból egy rövid válogatás.

szöveggyógyítás
neki a hét is páros
szalon-, komfortkeresztény
állítólag a nyelv szagokat is érzékel
„papirosos” gyerek
hörpíntek (pénteki ivászat)
Hebraisztika szakon fél év után megkérdezte, hogy mikor lesz szó a gyógynövényekről.
A híres, jóhangú színésznek mondják: magának gyönyörű az orgazmusa
„Nem”változtató műtét. De akkor minek?
kőgazdag
mézszőke
októberkék ég
ha jól csal az emlékezetem
tüntizhetsz (ha akarsz)
Jól nézel ki, most hánytál? (köszönés)
fizetőpincér, akit egyedül szólíthattál főúrnak a szocializmusban
bivalykorty: 4 dl bor + 1 dl víz
öntsünk az arcunkba valamit
Ki vagyok száradva, mint egy mesterhegedű.
Engedj e’, mert a melléütésem is halálos!
A nékosz, szövosz, kisosz – nem görög istenek
sztálingózott a hó
levert, mint egy forradalom
ahol két kultúra egymásba ér, ott fájdalom van
menj a gyógyszertárba reszelőzsírért
finggal nem lehet tojást hímezni
piszkoskék fővárosi autóbusz
szétpreccent
szétdöncölt ábrázat
titokérző képesség
lövésem sincs
kangörcs
balfenék
keresztbegyűlöljük egymást
te szoptad hegyesre a piramist?
a nénike a néninél is öregebb
és így tovább, és így tovább … sine fine

A világot nem a délkörök tartják össze, hanem a szeretet.
***
Énekkaron: Tudod már a szólamodat kívülről? Most énekeld el belülről!
***
Egy kórusmű címjavaslata: Kivont karddal – kardal.
***
Áthallás:
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekbe' ... (menjek be?) ...
... legyen meg a Te akaratod, amint a mennybe'... (menj be!) 
***
Az élettársi viszonyra nem lehet mentség, Nem játék a házasság: a hetedik szentség.
***
Ima evés előtt.
Mindig Isten előtt legyünk…s most együnk!
***
Isten színe előtt mérlegelünk:
Mér',  legelünk?
***
A süketek egymás elé ültek.
Süket elé süket.
Nem értettem
süketelésüket.
***
Ön elé G. ült,s milyen
önelégült.
***
Karadzsicsot egykor lovaggá ütötték.
- Azt értem, hogy ütötték...... De hogy lovaggá…?!
***
A Jenő név női változata: Jenikő.
***
Az író tűnődése:
Miért nem írnak rólam a lapok.
Miért írnak ilyen keveset.
Miért írnak csak ilyen kevesek.
Miért írnak egyáltalán másról a lapok.
Miért nem csak rólam, csak rólam, csak rólam, rólam, rólaaaaaaaam!??????????????
***
Nikoletta és Henrietta a fagyhalál szélén tengődik – írja az újság.
Jobban szeretném olvasni: Csöre és Borcsa boldogsága határtalan!
***
Értelmiségi
„Leüli a maga 40 évét” az íróasztala mögött,
Közben jó esetben kap ilyen-olyan díjat,
ha mást nem, nyugdíjat.
***
Egy cikkbe belenyúlni veszélyes. Előfordulhat, hogy nem úgy sikerül, mint ahogy szeretnénk, s akkor olyan lesz, mint az odaégett sütemény, amelyet kihipóztak. Bár világosabb lesz, ám ehetetlen.
***
Galambos Felkent-hordozó (Kolumbusz Kristóf [Krisztoforosz]) felfedezte Imrét (Amerikát), bár azt gondolta, hogy Indiában jár.
Ugyanígy Egykő Béla (Albert Einstein) felfedezte a relativitást s a relativitáselméletet.
***
Egy dongó dongott,
a csengő csengett-bongott,
a gong gongott,
egy Hong Kong-i bonc kongatta a gongot.
Ez hun kongott, hun bongott.
A fülemben zsongott, monoton zúgott.
***
Ilyen dátum még sose volt, mint ez a mai.
***
Hívőknek Krisztus, a húsvéti bárány, 
pogánynak nyuszi: a húsvéti bálvány.
***
domború tükör:            ().
homorú tükör:              )(.
homború (=sík) tükör:  I.
***
A fiú sokat kerékpározott. Egyszer összetörte magát. 
– Apa, sötét volt, nem láttam a fekvőrendőrt.
– Akkor ne biciklizzél!!!
– De apa, te sem vetted volna észre.
– Akkor én se biciklizzek.
– Hidd el, senki se vette volna észre!!!
– Akkor senki se biciklizzen...
***
– Debussy, francia zeneszerző kijelentette, hogy Bach zenéjét az különbözteti meg a többitől, hogy nem lehet fütyülni.
– Yehudi Menuhin, amerikai hegedűművész megállapítja, hogy Bach melódiái olyan fülbemászóak, hogy mind fütyülhetőek.
***
Sohasem ordítok.
Sorsomon
Csendesen fordítok.
***
Ha lehet, ne fegyelmezz,
inkább kegyelmezz, hiszen
nem fegyházam, egyházam vagy.
***
Szöveg Moebius szalagra:. . . Isten végtelenül szeret! Isten végtelenül. . .
***
Csokonai a fogyasztói társadalomban:
Egy híját esmértem örömimnek még:
Lila izét kértem, s megadá az ég.

Nyolcadikos koromban derült ki, hogy erős különbség van a két szemem látása között. Hogy hogy nem jöttem rá magamtól, az maga a csoda.
Mindegy.
Kaptam szemüveget, és vidáman néztem vele a jövőbe. Akkor drótkeret volt divatban, melyre két-két csavarral rögzítették az üveglencsét. Lehetett az üveglencse alját szögletesre vagy szögletesre csiszoltatni (gömbölyűre nem emlékszem), belekerült vagy 30 forintba, a többit az SZTK állta.
Utóbb mivel állandóan a másik szemüvegemet kerestem, ha olvasó volt rajtam, a bifokot, ha amaz, akkor az olvasót, és mindkét szemüvegem kezdett leamortizálódni, úgy döntöttem, hogy progresszív lencsésre (multifokális, röviden multifoki) cserélem. Tudtam, hogy ez nem lesz olcsó mulatság. S milyen jól tudtam.
Az üzlet végzi a szemvizsgálatot. Az üzlet, amely olyan elegáns, mint a banképületek enteriőrje. Ez önmagában arra utal, hogy itt fizetni fogsz keményen.
Keretpróbáláskor olvasom a reklámot: annyi % engedmény a keretre, ahány éves vagyok. (Fizetéskor nem vettem észre.) Vélhetően időszakos engedményről van szó, és már lejárt. Három fajta anyag közül választattam: talán üveg, műanyag és vékonyított műanyag. Mivel látás szempontjából csak a harmadik jöhetett számításba, döntési szabadságom abból állt, hogy meghatározhatom: nem megfelelő vagy megfelelő szemüveget kérek-e. S mivel a cég nagyon gáláns, valamiféle engedményekben részesített, így mindenféle további extrák (pl. biztosítás) nélkül csak 128 000 ft lesz a szemüveg (szemműanyag).
Nekem egész idő alatt a szegény télikabátvásárlás előtt álló Salamon Béla esete forgott a fejemben. Mielőtt új télikabáthoz való textilt vásárolt volna, megvizsgáltatta magát a kardiológussal, majd a vizsgálat után megkérdezte tőle, hogy milyen anyagot vegyen a kabátjához. A doki azt tanácsolta neki, hogy ne túl drágát.        
Mondom én is feleségnek: Két évre adnának biztosítást? S mi biztosít engem arról, hogy még élek két évet?
Talán a SZIG-em, amely 2065-ig érvényes?
No az is komolytalan dolog.
Akkor lennék 119 éves.
***
Néhány megjegyzés a tegnapi aforizma-gyűjteményhez.
1. Lemaradt egy általam gyakran hangoztatott kijelentés: „Élni életveszélyes.” 
2. Azt hittem, sokaknak tetszeni fog, de mintha pusztába kiáltott szavakat írtam volna. (Nem baj.)
3. Úgy vélem, hogy nemcsak a múltban keletkeztek maximák, szólások, szállóigék, aforizmák, hanem a jelenben is. Bár több ismerősöm volna a publicisták körében, akik összeszedhetnék a maguk által fontosnak vélt megállapításokat, majd közös kötetbe gyűjtve közzétennék, miként a múlt írói, politikusai, közszereplői.  Nemcsak Széchenyi fogalmazott meg világító mondatokat és nemcsak Deák Ferenc. Érdemes lenne foglalkozni a dologgal. Mindszenty azt mondta, ha egymillió magyar imádkozik, nem félti az ország jövőjét. Kodály azt mondta, hogy a gyermek zenei fejlesztését már a várandósság idején el kell kezdeni. 
Engem érdekelne, hogy a maiak mint mondanak? 

Leírok egy aforizmát: „Ne fogadd el a más véleményét. Az enyémet se. Ezt se.” Ha zárójelbe teszem utána, Mark Twain nevét, akkor bevésődik a köztudatba, mert melléraktam egy markert, egy húzónevet. De ha ugyanezt a saját nevem alatt hozom:
Ne fogadd el a más véleményét! Az enyémet se. Ezt se. (Mickey) – mivel én találtam ki –, a gondolat elvész... Illetve, ki tudja?
Azon gondolkoztam, hogy élettapasztalatait ki-ki megfogalmazza, s szerencsés esetben le is írja. Érdemes lenne megosztani, hátha berobban  köztudatba, s megél.
Egyik barátom pl. így summázta felnőtt szerepét: „Nehéz apának lenni.”
May Károly hőse ezt találta ki: „Az a fő, hogy ne féljen az ember.”
Te mit találtál ki?
Én ilyeneket:  
Ne menj, Anti, ó, hiába – Antióchiába.
***
Napok óta 38C^o-os a hőség. M-m-m. . . elegem van!!!
***

Ha te kettőt mondasz, én akkor is egyetértek veled.

***
Ne tudjak innen elmozdulni, ha nem tudok innen elmozdulni!
***
A feleségem feje világos (szőke), az enyém hozzá képest sötét (fekete).
***

A postán feladok egy csomagot. Fizetek és elveszik tőlem, ami az enyém volt.  
***
Gyógyítólag hathat infarktusunkra: Javult hazánkban az infrastruktúra.

***
Hová is utazzak: Ibériába vagy Szibériába?
***

Nemzetünk fogy. Darabra igen, tömegre nem.

***
Előttünk az élet, mögöttünk a széktámla.
***
Olvastam a te leveled, tele Veled.
***
Egyetlen kiadás egyben bevétel is, a lakáskiadás.
***
A férj szerző, a feleség költő. Amit a szerző szerez, azt a költő elkölti.

***
Nem bánom, legyen enyém az utolsó szó.
***

Én idegi alapon vagyok idegbajos!
***

Dum vivo, amo; dum amo, vivo!
***

Már ez a naptár se a régi.
***

A korrektor mások szamárságait javítja a saját szamárságaira.
***
Mindenkinek megvan a saját módszere arra nézve, hogy magán tartsa a többiek érdeklődését.
***
Élni életveszélyes.
***
 Ez a világ nem tökéletes, nem is lesz az soha.
***
Egy határon túl csak hülyeségekre költi az ember a pénzét.
***
Eredményesen csak a soványak tudnak fogyókúrázni, azért soványak. A kövérek nem tudnak, azért kövérek. 
***
Az orosz hadifogságból soha nem érkezett dagadt ember vissza.
***Egy embert rábírni, hogy változtassa meg elveit kb. olyan könnyű, mint egy FTC-drukkert rábeszélni, hogy ezután szurkoljon az MTK-nak. 
***
Szeretni roppant egyszerű és roppant nehéz.
***
Az amerikai bomba éppen olyan komisz, mint az orosz.