Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2019.06.22. 06:31 emmausz

Gondol

A Mandiner hírportál anyagából idézek:
’…az USA-ban is kitört a Pride-láz: a New York-i Gay Streetet például ideiglenesen átnevezték a jeles hónap idejére. Bár a szándék nemes, az új név okozhat némi problémát a hétköznapokban, ugyanis nehezen elképzelhető, hogy valaki azt mondja: »Találkozzunk a Homoszexuális, leszbikus, biszexuális, transz, queer, interszex, aszexuális, nembináris, pánszexuális, kétlelkű (sic!) utca 7-es szám előtt!«’ 
Az újbeszél nyomulása késztetett arra, hogy egyszer leírjam ötleteimet további „büszkeségek”-re, amelyeket szintlén meg lehetne ünnepelni. Kapásból javaslok még néhány megünneplendő lehetőséget. Elsőnek álljon itt
a hipertónia-büszkeség, majd az
anorexia-büszkeség, a
bulimia-büszkeség, a
Parkinson-kór büszkeség, a
balkezes (magam is az vagyok) büszkeség, az
Alzheimer-büszkeség, a
mazochista-büszkeség, a
rövidlátó-büszkeség, a
fogyatékkal élő-büszkeség, a
törpe-büszkeség, a
TBC-büszkeség, a
lepra-büszkeség, a
szklerózis-büszkeség, a
böszmeség-büszkeség, a
demencia-büszkeség…
Na jó, abbahagyom, pedig volna még száz jó ötletem.
A szodómiáról terjedt el a mondás: Nem zavar, ameddig nem kötelező.
A PC-beszéd viszont úgy terjed, mintha kötelező volna. Vallom, hogy nem az, és vallom, hogy fel kell lépni ellene, mert a kényszertől még hazugság marad a hazugság, csúsztatás marad a csúsztatás, ferdítés marad a ferdítés, képmutatás a képmutatás, gonoszság a gonoszság és aljasság az aljasság.
Ne mondjuk feketének, ami nem az, és fehérnek se, ami nem az. A fekete nem sötétfehér, az igen az nem tagadás, a piros nem zöld, és a jég nem hűvös forróvíz. Pirított hógolyó meg nincs is.
Nem akarok leragadni ennél a sötét témánál, de egyszer el kellett mondanom a véleményemet, mert mások telekürtölik a világot a másságok saját eszméivel.
Nekem is vannak elképzeléseim a világról, s ugyanolyan joggal ragaszkodom hozzájuk.

Szólj hozzá!


2019.06.21. 15:39 emmausz

Nyáridő


Summertime.
A Gershwin-melódiát hallgatom PC-n egyfajta jazz-feldolgozásban. Eszembe jut, hogy ma van a nyári napforduló, a leghosszabb nappal. Még a java kánikulai időszak előtt állunk, mégis joggal gondolok arra, hogy a nyár hátralévő idejében egyre rövidebbek lesznek a nappalok, így a sugárzás esélye lassan, de biztosan csökkenget.

Ma hajnali 4-kor megvirradt. És kitartóan világos van este kilenc tájáig.
Amolyan medárdos az idő. Most hét ágra süt a nap, de bármikor elborulhat, és tetszés szerinti intenzitással eshet. Mivel a hegyi patakok mentén hatalmas vízfolyások alakulnak ki a nagy zuhék után, kezdem érteni Éva apósának a kérdését, melyet magánház-vásárlásakor tett fel nekik: A vásárolni akart ház környékén van-e patak?  
Nincs – mondták a fiatalok.
Akkor jó – hagyta jóvá Brúnó papa a vásárlást.
A tévében csaknem naponta látom az alkalmi özönvíz okozta károsodásokról szóló híreket. Elég szörnyű lehet a lezúduló sárból kihámozni az autót, a kertet, a pincékből kiszivattyúzni az áradatot, fertőtleníteni, bútorokat szárítgatni, menteni az enyészettől. A helyenként lezúduló nagydarab jégrögökről nem is beszélve, amely nem kíméli a konyhakertet, a termést, az autók szélvédőjét. Lehet, hogy a túltermelési, túlfogyasztási válság egyfajta levezetése ez a selejtezési folyamat, amely eleddig – hála Istennek – elkerülte a környékünket.
Az idei évben vénülő autóm levizsgázott. Új nem lett, de amit eddig is tudott, nagyjából eztán is tudja. Az én vizsgáztatásom augusztus közepén esedékes. Próbálok megfelelni. Szemüveget cserélni. Kardiológus javaslatát beszerezni. Ha túl vagyok rajta, két évig nem macerálnak vezetési ügyekben.
Ma újra fogyatkozunk. Estefelé a fiatalok üdülni indulnak a balatoni nyaralóba.
***
Rákosi Viktor (Sipulusz) krokijait olvasom. Fanyarabb, mint O'Henry, de éppolyan fordulatos. Ebben kissé Mikszáthra is hajaz, humora pedig Karinthyéra. Nem is tudom, hogy mit tudnék felsorolni R. V. erényeként. Talán együtt ezt a kevercset.
NB. A könyv a Vidám Könyvek sorozatából való. Szeretem még az Olcsó Könyvtár 3-4-ftos köteteit is lapozgatni. Annak idején hetente jelentkeztek egy-egy új kötettel, példányszámuk 80 000 volt.
Ma ez a szám teljesen elképzelhetetlen.      

Szólj hozzá!


2019.06.20. 11:11 emmausz

élek

Szép az idő és dunsztos.
Szép, mert a korábbi kritériumokkal szemben, amikor is csúnyának mondták volna, felhős, tehát szép.
A rigók tovább fújják a nótájukat. Új elemként hangzik el egy rigódal, melynek a szövege szabályosan: Ne kiabálj!
Kellemes északi szél fúj.
Zs.-ék tegnap négyen hazamentek.
Holnap a fiatalok Balatonra indulást terveznek.  
Nekem zsibbad két ujjam továbbra is. Lehet, hogy alagútszindrómám van.
Reggel lementem a házi orvoshoz beutalókért. Érdekes módon odamenni sokkal kevésbé szeretek, mint tőle eljönni. Nem véletlenül jegyezte meg az orvos, hogy „fehér köpeny” betegségem van.
(Most tegye fel a kezét az, aki szeret orvoshoz járkálni.)

Tenzió 150.
Szaturáció megfelelő.
Szívhangok rendben.
Hangulatom a körülményekhez képest jó.
Ami a beutalókat illeti: Majd júliusban lehet augusztusra időpontot kapni… ilyenek a kilátások.
Szerencsém volt. Hárman ültek előttem a váróban. Utánam meg hatan érkeztek. Elég gyorsan sorra kerültem hát.
Üldögélés közben egy öregasszony azt jósolta a mellette ülőnek, hogy ez a nyár már végig ilyen változó marad.
Nem bánnám. Jobb szeretem a változatosságot, mint a négy hónapos nonstop kánikulát.  
Tegnap zuhogott, a fiatalok ezreket spóroltak meg, mert nem érték el a fagyizót.
Ilyenkor szoktam esős képet fotózni. Lehet, hogy unják már, akik látják. Viszont az esőnek nincsenek személyiségi jogai, sőt később se reklamál, hogy a virtuális mezőre való felkerülése utóbb kellemetlenségek forrásává lett.

Szólj hozzá!


2019.06.19. 12:07 emmausz

régen és most - most és majd...

Sipulusznál (Rákosi Viktor) olvasom a számomra ismeretlen szitkozódást: „zsámfutera máter” a hitvány anyját jelentésű lehetett. Úgy mondják, hogy francia eredetű és napóleoni háborúk katonái hozhatták ide. Jelentése jean-foutre: hitvány, gyáva. Mára az érthetetlenségig kikopott. Így múlik el a szleng dicsősége. Mint ahogy egy másik helyen írt magyar szitkozódás is. A keserű csillagát öregapádnak. A Jelenések könyvében áll: „A csillag neve: Üröm. A vizek harmadrésze ürömmé változott, és számos ember meghalt a vizektől, mert keserűek lettek.” (8,11)
Nem állítom, hogy ide vezethető vissza eredete, de bennem ez az asszociáció támadt olvastán.  Az már csak hab a tortán, hogy Csernobil neve fekete üröm. 1986-ban nagyon elgondolkoztatott a tragédia és a településnév fura mivolta.
***
Repülőgépes szúnyogirtás volt. Kinyiffantak a szúnyogok, meg mindenféle nagyobb hatlábúak is. Bezártuk az ablaktáblákat, mert nekünk nem árt az irtószer, de nem is használ.
A pocsolyákat kellene cseppnyi irtószerrel kezelni, hogy ne tudjanak elszaporodni a férgek, de hát itt az Aranyhegyi-patak, meg amibe folyik, a Duna. Ezek túl nagy pocsolyák.
Lehet, hogy Karinthynak volt ebben is igaza? Ő azt írja:
A DDT-t a bogár szájába kell tölteni.
Mit? …  hogy a legjobb előtte agyoncsapni?  
Az se rossz.
***
Reggel a FB-on láttam egy rövidfilm részletet, amely arról szólt, hogy a szelíd, és értékekben hívő román tanárnő próbál szót érteni a vele permanensen szemtelenkedő tinilánnyal. A film alatti szöveg arra utal, hogy a tanárnő tíz év oktatás után bedobja a törölközőt, és felmond. A második szemtelenkedésnél kikapcsoltam a filmet.
Ez nem az én világom.
Nem az enyém, amely megengedi, hogy szavakkal vagy tettlegesen megtámadják a tanárt, a szülőt, a nevelőt, stb.
Ez nekem maga a káosz, a rend alapvető felbomlása, a nonszensz, az abszurd és elfogadhatatlan. Ha úgy veszem, ez nem más, mint profán káromkodás.
Nem így neveltek bennünket.      

Szólj hozzá!


2019.06.18. 09:11 emmausz

Egyensúly, illetve egy-en súly  

Kedvenceim egyike A prédikátor könyve. Figyelmem most az egyensúlyra irányul. Az ellentétes dolgok, tendenciák kiegyensúlyozzák egymást. Idézek a 3. fejezetből:
„Van ideje a születésnek és a halálnak;
ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. 
Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak;
ideje a bontásnak és ideje az építésnek. 
Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek;
ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak.
Ideje a kő eldobálásának, és
ideje a kő összeszedésének;
ideje az ölelkezésnek, és
ideje az öleléstől való tartózkodásnak. 
Ideje a keresésnek, és
ideje az elveszítésnek;
ideje a megőrzésnek, és
ideje az eldobásnak. 
Ideje az eltépésnek, és
ideje a megvarrásnak;
ideje a hallgatásnak, és
ideje a szólásnak. 
Ideje a szeretetnek, és
ideje a gyűlöletnek;
ideje a háborúnak, és
ideje a békének.”
A szélsőségek felé való kitérések amplitúdói eltérők.
De végül is a legvadabb hideg- és melegfrontváltás is kiegyenlítődik, lecsillapodik. Ugyanígy a tél hidege és a nyár forrósága is elcsitul valamiféle enyheségben. A harag és a szelídség hullámaira is igaz, hogy előbb-utóbb egyensúlyba jönnek.
A vallásosok el fogják nekem hinni, hogy csipetnyi kegyelem hordozza el a világ megannyi vétkét, és a szeretet legyőzi az emberi méltóságot semmibe vevő rosszat.
Végső soron pedig Krisztus egyszeri földi élete, szenvedése, halála és feltámadása legyőzte a rosszat, minden más híresztelés ellenére. Nem is egyensúlyt teremtett, hanem annál lényegesen többet. Megfordította a világ halálba rohanó tendenciáját, és megnyitotta az üdvösséghez vezető utat. Minden egyéb efemer és hiábavalóság, mondom magam is a prédikátorral összhangban.
Az egyensúly az ő esetében nem a súlyok egyenlő eloszlását jelentették, hanem ellenkezőleg.
„Egy”-en volt a súly, nevezetesen az Isten Bárányán, aki elvette a világ bűneit, és elveszi ma is, sőt el fogja venni a világ végeztéig.

Szólj hozzá!


2019.06.17. 13:39 emmausz

Leltár

1 hidegfront
24 Celsius-fok

1 belső hallással érzékelt zene: Bartók - Román táncok
1 zsibbadt kisujj

3 zümmögő ventilátor
3 ajtó kitárva az északi szellő előtt
6 unoka
2 gyerek
1 meny
2 házasfél
2 l tej

12 zsemle
2 kenyér
2 palack tonik
1 adag tatárbifsztek 

1 kg paradicsom
Összesen: reggeli

1 kg száraztészta
2 üveg sűrített paradicsom
1 nagy lábas bolognai
1 adag tatárbifsztek

10 tányér
10 villa
10 éhes száj
Együtt: ebéd

1 alvó csecsemő
3 tévémese-néző  
1 laptop bűvölő
1 okos telefon kockoló
Összességében: csend

Szólj hozzá!


2019.06.16. 21:57 emmausz

Találkozások

A találkozások vagy létrejönnek, vagy nem.
Vagy megtaláljuk a közös hangot, vagy nem.
Vagy vágyunk az őszinte kapcsolatfelvételre, vagy nem.
Vagy nyitottak vagyunk a másik befogadására, vagy nem.
Vagy meghallgatjuk a másik felet, vagy nem.
Vagy megértére találunk, vagy nem.
Vagy megtaláljuk a közös platformot, vagy nem.
Vagy sikerül kimondanunk magunkat, vagy nem.
Vagy sikerül megismerni a többieket, vagy nem.
Vagy elfogadjuk a többiek ajándékát, vagy nem.
Vagy együtt örülünk velük, vagy nem.
Ma többszörösen megvalósult minden mondatom első fele.
Létrejöttek a párbeszédek, megvalósult a szemléletcsere.
Mindenki elmondhatta, amit a többieknek szánt.
Zavartalanul örülhettünk egymásnak.
Előbb Ráckevén, majd Zs.-ékkel idehaza.
Egy biztos, a nap a találkozások napja volt.
Köszönet érte a meghívóknak és mindenkinek, aki megmutatta arcát.

Szólj hozzá!


2019.06.15. 11:24 emmausz

Valami fontosat…

Egyszer talán valami fontosat írok le, annál is inkább, mivel ma a perikópa többek között arról szólt, hogy „beszédetek legyen igen igen, nem nem. Ami ezeknél több, az a gonosztól van.”
Mivel megígértem magamnak, hogy lehetőleg naponta írok, és nagyon fontos esemény nincs, kénytelen vagyok addig valami fontatlant írni.
Felelőtlenül azt ígértem egy alkalommal, hogy közlöm reggelente: miféle dallamra ébredtem. Ma reggel semmiféle dallam nem ébresztett. Ám nem sokkal később valahogyan Rossini A sevillai borbélyának egyik áriája, a Figaróé indult el lendületesen, ahogy kell.
Egy gondolat erejéig visszatérek a tegnaphoz.
Két ujjam a kicsi és a gyűrűs elzsibbadt egy hete. Ez már máskor is előfordult, de most nem múlt el. S mivel a folyamat péntek délutánra felerősödött, elmenetem az ügyeletre. Ott hamar kimondatott a szentencia. A kétujj-zsibbadás könyöki idegi probléma és reumatikus jellegű. Mondanom se kell, hogy méréskor jócskán fenn volt a vérnyomásom. A fene kívánkozik az intenzív osztályra. Mondhatom még, hogy telehold volt, mondhatom még, hogy 73 vagyok lassan, mondhatom, hogy van ebben némi örökletesség is. De mindhiába. Le kellene fogynom. 112 az induló súlyom. 22-t kellene leadnom, hogy kerek szám legyen.
Általános állapotom kielégítő, erről orvosi papírom van, de hát
szednem kell,
mérnem kell,
kontrollra jelentkeznem kell,
a gyógyszerekben bíznom kell (és a vérnyomásmérőben is. Ahányszor megmérem, annyi értéket mutat.).
Mondom feleségnek, hogy érdemes volt az ügyeleten megjelenni. Sokszerűen vizsgálgatott a doktornő. Ezzel megbízható kontroll birtokába kerültem (EKG, emésztőszervek, tüdő, szív, végtagok, tenzió), plusz egy recept vérny.csökkentőre.   
Programom hát bőven akad, várom az ideális időjárást hozzá, mert a hőség immár túlságos. Nem is dugom ki az orrom a légkondi mellől, még fotózni is rest vagyok. Hacsak a lakásban nem találok témát.
Tegnap este szókeresőt játszottam a mobilon. Mellém lép Ritácska. Egy fél pár papucsot, meg egy jojó madzagját fogja a kezében. Mindkettőt a kezembe akarja nyomni mintegy cserére kínálva a mobilért.
Azonnal létrejön az üzlet, s ő viszi boldogan magával a zsákmányt.

4 komment


2019.06.14. 10:35 emmausz

Áldás és átok

Pietrelcinai Szent Pio imája
Jézus szent szíve, minden jónak forrása,
imádlak téged,
hiszek benned,
szeretlek téged
és bánom minden bűnömet.
Neked ajándékozom az én szegény szívemet.
Tedd alázatossá, tisztává és minden kívánságodnak megfelelővé.
Add, jóságos Jézusom, hogy én benned és te énbennem élj.
Védj meg a veszedelmekben,
vigasztalj a szenvedésben,
őrizd meg testem egészségét,
add áldásodat minden művemre
és a szent halál kegyelmét add meg nekem.
Ámen.

Ez így rendben is volna. El lehet mondani a nap bármely órájában, percében, el bármely napszakban.
Öregedvén, elkopván, sejtjeink szereptévesztése idején különösen is aktuális. Nem beszélve arról, hogy olyan kánikula tört ránk, hogy még légkondi mellett is épp elég elviselni.
Mikszáthot olvasom. Sok-sok fordulattal ír, érdekesen ír és bele-beleszól a saját hangján a történésekbe, mintegy felnézve a papírról, hogy egy-egy gondolatát megossza velünk. Egyik kisregényében (A kis prímás) akadtam erre a fanyalgó megállapítására:    
„…Rossz a magyar nyelve, sohasem pihent, mindig a fényeset piszkolja.”
Nem új a dolog. Már Jakab apostol is foglalkozik a témával. Ezt írja levelében: „A nyelv tűz, a gonoszság világa. A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi… A nyelvet senki emberfia nem képes megszelídíteni: az nyugtalan, gonosz, tele van halálos méreggel. Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve. Ugyanabból a szájból áldás és átok jön. Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie!” (Jak 3,6skk.)
Bizony, nem volna szabad ennek így lennie, de hát így van mind a mai napig.
Amit tehetek: befogom pörös számat.
Hátha akad követője.
***
Tegnap Antal-nap volt, Isten éltesse az öcsémet!
Ma Hedvig-nap van, Isten nyugosztalja anyai öreganyámat, és Isten éltesse unokanővéremet!

Szólj hozzá!


2019.06.13. 05:43 emmausz

Be kell-e állni a sorba?

Történt pedig, hogy egy alkalommal Széchenyi István mellé ült egy parvenü a belvárosi templomban. Az újgazdag leste a grófot, s próbált úgy viselkedni, amint tőle látja. Széchenyi észrevette. Rendes szokása szerint két forintot tett ki, hogy a perselybe dobja. A parvenü is kitett két forintot. Széchenyi kiegészítette 10 ft-ra, az újgazdag is. Mire a gróf megduplázta. Az újgazdag is hozzátett még egy tízest. Széchenyi újra megduplázta. Most már 40 ftnál tartott a kitett összeg mindkettejük előtt. Széchényi megtoldotta tízzel. Így 50 ft volt előtte. A parvenü is így tett.  A perselyező először az újgazdag elé ért, aki előkelő mozdulattal rakta a perselybe az ötven forintot. Széchenyi egy mozdulattal visszavett 48 ft-ot, hiszen máskor is csak két forintot szokott adni.
Most is így tett.
***
A világ a fogyasztói szokásokat elvitte az abszurd irányába. Sokat illik adni, ilyen-olyan napokra, ilyen-olyan apropóból. Szinte mindig. Elég arra gondolni, hogy az óvodákban, iskolákban mennyire elterjedt a név- és születésnapok megünneplése. Egy 25 fős osztály egy évben így minimum 50-szer eszik tortát, vagy süteményt, esetleg a bérelt játszóházban tölti a délutánt. És ez még csak csepp a tengerben.  
Egy polgárcsalád öreganyja nem így tett fiatalkorom idején. Számos unokája volt. Karácsony előtt felkereste az antikváriumot, és felvásárolt megfelelő számú ifjúsági témájú könyvet. Arra már nem emlékszem, hogy mindenki maga választhatott valamilyen szempont szerint, vagy kinek-kinek a kezébe nyomta azt a kötetet, amiről azt gondolta, hogy érdekelheti az illető gyermekcsét, noha már az ő idejében sem ez volt a jellemző szokás. Magam mégis neki adok igazat.  A birtoklási ösztön, a birtoklási hajsza nem ismer határokat. A reklámok és a fogyasztói társadalom ráutaló magatartása egyként gerjesztőleg hat erre a folyamatra. A józan szeretetnek mégis megálljt kellene parancsolnia, hogy el ne harapózzon ez az anyagiak iránti kielégíthetetlen szomjúság. Semmi értelme nincs, s csak arra jó, hogy a szeméthegyek egyre magasabbra nőjenek – megállíthatatlanul.
Ellenzem.
És nem úgy, mint az egyszeri ember: Az egyre drágább ajándékokat megvenni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.
***
Idős házaspár üldögél házuk verandáján. Megszólal az öregúr:
– Most előveszek egy nagy adag fagylaltot a hűtőből. Kérsz te is?
– Én csak egy kis adagot – válaszolja a felesége –, de önts rá csokoládészirupot! Nem akarod felírni? Tudod, milyen feledékeny vagy.
– Dehogyis! Észben tartom. Kis adag csokoládésziruppal.
– Igen, és dióreszelékkel. Nem felejted el?
– Persze hogy nem.
– És tegyél egy szem cseresznyét a tetejére! Biztos vagy benne, hogy nem felejted el?
– Dehogyis, Márta!
Az elkövetkező tíz percben kihallatszik a verandára, ahogy a férj ügyködik a konyhában. Végül megjelenik két tányér sonkás tojással.
– Ugye megmondtam, hogy írd fel! – sóhajt az asszony. – Hát nem elfelejtetted a pirítóst?

 

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása
Mobil