Mickey webnaplója

Újabban Móra írja a blogomat. De nem egészen így van. Őt olvasva jönnek elő azok a párhuzamosságok, képzettársírtások, ahogyan ő, illetve, ahogyan én látom a világot.
A mai poszthoz az adott ötletet, hogy leírja a katolikus vallás egyik időtálló meghatározását. A húsvét változó ünnep, minden évben más napra esik. A szabály a következő: „A húsvét a tavaszi napéjegyent (napéjegyenlőséget) követő holdtölte utáni első vasárnapra esik”. Így számolták ezt az ő korában, így ma is.
Minden írót más szabály köt le: Karinthyt pl. – Frölich hatására talán –, a másodfokú egyenlet megoldóképlete, amit még Neugebauer is tudott.
Tehát matematika
Ikszegykettőegyenlőmínuszbépluszmínusznégyzetgyökbénégyzetmínusznégyacéperkétá.  
A sor folytatható tantárgyak szerint, szakmák szerint hobbik szerint, művészetek szerint. Nézzünk néhány példát:
Fizika:
Minden vízbe mártott test, kis angyalom, a súlyából annyit veszt, kis angyalom, amennyi az által kiszorított víz súlya, kis angyalom.
Kémia:
Nobel Alfréd svéd, Nobel Alfréd svéd, Nobel Alfréd svéd kémikus-kus-kus. Feltalálta a, feltalálta a,
Feltalálta a dinamitot-tot-tot.  // Glicerint kevert kovával-kovával, Rettenetes pléhpofával-pofával.
Nobel Alfréd svéd, Nobel Alfréd svéd, Nobel Alfréd svéd kémikus-kus-kus.
                                                                                                                  (Ha igaz, Monoszlóy Dezső írta)
zene: A Bé-s dúrok egy Bétől indulva: Feri Bőven Eszik Asztal Deszkán Gesztenyét.
autószerelőknek tanács időmértékes verselésben: A fékveze-tékeket légtele-níteni kell.
gúnyversikék
kőműves: egy kis homok, egy kis mész, kőművesnek nem kell ész. 
ács: egy ács nem ács, két ács egy ács.
Csizmadia: Szerencsétlen az az anya, kinek fia csizmadia, mert nem tudni mely órában ragad a csirizes tálba. 
néphadsereg: Ahol a néphadsereg kezdődik, ott az ész véget ér – terjesztették a bakák annak idején.
Költészet: Mely nyelv merne versenyezni véle
biológia: Várd meg az estét, jönnek q kecskék, húzzad a farkát, potyognak az almák.
***
PS. Már-már nagyon zavaró, hogy két duplum mondat szerepel a mai evangéliumban, mert valamikor bekerült a szövegbe, és nem javíttatja ki hivatalból senki az olvasmányos könyvekben, sem az Adoremus c. havi kiadványban.  A duplikált rész a következő:  „aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital.” (Jn 6,54—55) Az Új Ember kiadásában megjelenő füzet javítására több ízben felhívtuk a figyelmet, de valamiért „konok következetességgel vonakodnak” az ismétlődést megszüntetni.
Ha ez így van, minek a korrektor, minek a jó szándékú figyelmeztetés?
Számomra érthetetlen ez a feltárt jóval szembeni makacs ragaszkodás a kiadó részéről. (Az idézőjel okát ismerik, akiket Fekete Antal piarista tanított. Az ő szavajárása volt célzott esetben.)

Ma van tavasz. Mert
nincs meleg, mint nyáron,
nincs eső, mint tegnap,
nincs szélvihar, csak langy szél,
a természet önmagáért beszél.
Leápolt zöld a rét,
a piacon tartok szemlét.
(A rím kedvéért) veszek zsemlét,
és friss, ropogós töpörtyűt.
Komolyra fordítva a szót: 
Tavaszi vászonnadrágra váltok, keresek hozzá és találok egy még éppen megfelelő méretű övet. Zubbonyszerű ingkabátot húzok hozzá. Ideális időjárási viszonyok között keresem fel a sarki könyvmegállót, hátha…
De nem.
Knyígi.
A szokott választék: szótárak, tankönyvek, szocreál magyar és orosz irodalom, politikai ponyva, régi bédekkerek, régi regénysorozatok, régi atlaszok – semmi olyan, ami lekötne. Hamar elzavar a cigifüst a könyvszekrény mellé telepedett csövesek jó(rossz)voltából.
Sebtében még veszek egy üveg mézet, majd irány haza.
Úgy igyekszem, hogy néhány csigát lehagyok.
A fű lekaszálva, csak az apró virágok maradtak meg, meg fehér papírzsebkendő-foszlányok.
A szánkódomb mellett haladok. Hasonlót Münchenben láttam. Ott a háborús romokat halmozták s füvesítették dombokká, itt – gyanítom – a toronyházak alapjait pakolták egy helyre.
Mindegy is.
Most megstuccolva hullámzik a domb az út mellett. Zöld és szénaszagú az egész környék. Minden harmonikus és szép … és még orvoshoz se kell ma mennem.
***
Petőfi sokkal tömörebben fejezi ki magát:
Mi kék 
Az ég! 
Mi zöld 
A föld! 
Zöld föld felett, kék ég alatt a 
Hangos pacsírta fütyörész: 
Dalával a napot kicsalta, 
A nap rá gyönyörködve néz. 

Mi kék 
Az ég! 
Mi zöld 
A föld! 
Zöld a föld, kék az ég, tavasz van... 
És én oly sült bolond vagyok, 
Hogy idebenn a szűk szobában 
Kadenciákat faragok!
Vagy Arany, amikor balladájához hangulatot varázsol:
Sűrű setét az éj,
Dühöng a déli szél,
Jó Budavár magas
Tornyán az érckakas
Csikorog élesen.    
Ez is ide illő, hiszen míg ezeket írom, elborult az ég, alighanem esni fog.
Már esik is.
Mindenesetre feltámadt a szeszélyes áprilisi szél májusban, és aranyat érő esőt eredeztet.  

Azt hiszem, Pécsi Ritától hallottam az ellenségszeretet minimumát megfogalmazó közérthető közlést. Ennyi az egész:  ENGEDD EL A NYAKÁT!
Milyen más világ volna, ha kölcsönösen elengednék egymás nyakát a civakodók.
Testvéreknek,
munkatársaknak,
házastársaknak,
nemzeteknek,
különféle vallási felekezethez tartozóknak,
nyerészkedőknek,
kizsákmányolóknak,
embercsempészeknek,
rabszolga-kereskedőknek,
politikai hatalomért harcolóknak, az ilyeneknek az olyanoknak
egyaránt üzeni: engedd el a nyakát!
Ha így lenne, feltehetőleg megcsappanna a fegyverkereskedelem haszna, a gyógyszer-kereskedelemé, a drogbáróké, az olajmágnásoké, a pénzmágnásoké, a spekulánsoké, a drágakővel üzérkedőké, a striciké, a ragadozó embereké.
Lehetne? Lehetne.
Lesz ez így? Nem tudom.
Vannak kételyeid netán? Vannak.
***
Segíteni kell az elesett népeken. Úgy illene, hogy elsősorban azoknak, akik ellehetetlenítették sorsukat. De a második lépcsőben minden tehetős nációnak is.
Joga van-e mindenkinek a világ leggazdagabb társadalmának megfelelő szinten élnie?
Azt hiszem, nincs joga.
Élni, lakni, enni, inni, tisztálkodni viszont van joga.
Próbálom megértetni. Minden civil társadalomnak gondoskodnia kell arról, hogy tagjai lakhassanak. Elrejtőzés, intimitás, védekezés a természet erői (hideg, meleg, csapadék, ragadozók stb.) ellen. De nincs joga meghatározni, hogy hol legyen a hajléka, ha csak a szabályoknak megfelelően meg nem küzd érte.
Hogy érthető legyek: Joga van minden magyarnak hajlékhoz. De nincs joga milliószámra megtámadni a Rózsadombot, kijelentve, hogy mindenki csakis itt kíván lakni.
***
Egy evangéliumi epizód továbbgondolása.
Jézus: A gyermek meggyógyításakor: Hiszed-e?
Apa: Hiszem, Uram, hiszem. Kérlek, segíts hitetlenségemen!
Remélek, Uram, remélek. Segíts mégis, ha a dolgokat reménytelennek ítélem!
Szeretlek, Uram! Szeretlek, segíts, hogy ez így legyen, s soha ne legyek szeretetlen!


 

       

Móra írja Mikszáthról, hogy annak idején, amikor a nagy palócot jubilálták Szegeden, este a színházban is köszöntötték. Előállt egy derék iparos polgár, aki így kezdte beszédét: „Igen tisztelt Miksza úr, nagy büszkeségünk az nekünk, hogy Miksza Kálmán a mi fiunk is volt valaha, és azért fennkölt hódolattal hajtom meg az ipartársadalom lobogóját igen tisztelt Miksza úr előtt, akinek a neve örökre a szívünkbe van vésve.”
***
Párhuzamosságot ígértem. Valaha VM sógort, aki esperes volt, immár Esztergomban énekes kanonokká nevezte ki főnöke, a prímás úr. Meg is ünnepelték a bazilika tövében rendesen. Majd hazafelé vette útját az újdonsült kanonok. Ám P. vörösváron megálltak egy cukrászda előtt, s betérek kicsit még ünnepelni a kinevezést. Jött az üzlet gazdája, megállt a piros cingulusos piros pileolusos pap előtt, és megkérdezte, hogy mit parancsol a kanok úr. A kanonok úr elmondta. Hozták is a kívánt finomságokat, majd elszámolásra került a sor. Miklós sógor érdeklődött a számla iránt, mire a cukrászdatulaj megállt előtte és büszkén válaszolta, hogy nincs számla, a kanok úr az ő vendége volt.
***
Van harmadik mesém is, (és ki tudja, még mennyi). A piarista diákkoromban történt. Az énekkar bővítésekor P. Maklári Lajos, a kar vezetője előtt próbaéneklésre került sor.
- Hogy hívnak, fiam?
- Gergely Ákos vagyok, tanár úr.
- Énekelj nekünk valamit, koma!        
- A juhásznak jól megy dolga, egyik dombról a másikra…
- Gáspár, jó hangod van, jössz énekkarra.
- Tanár úr, én Gergely vagyok és vonattal járok be.
- Milyen vonattal?
- Helyi érdekű vasúttal Csepelről.
- Az nem kifogás, Gáspár. Jössz énekkarra.
- De tanár úr, mint mondtam, én Gergely vagyok.
- Nem baj, Gáspár, jössz és kész.
***
Azt már el sem mesélem, hogy matektanárunk egyszer meglehetősen emelt hangon hozta tudomására társunknak, hogy felelésre választatott ki. Így szólt az invit: Tischner, Fischer, vagy mi a fene, futólépésben takarodjon a táblához!!!
***
Tovább is van...

Az én korosztályom, de főleg a nálam néhány évvel fiatalabbak már nyugdíjasok, közülük sokan még erejük teljében leledzenek. Nyakukba veszik a világot, vagy az országot. Hol a Csendes-óceán mentén találjuk őket, hol Európában, hol a kéktúra valamelyik szakaszán, hol egy érdekes településen. Nem ígérem meg, hogy velük tartok. Mégis túrázásra hívok meg mindenkit.
Az én túráimhoz nem kell bakancslista. Az íróasztal mellett is részesülhetünk belőlük.
Hogy miféle túrákra, és kiket hívok, az az alábbiakból kiderül:
krea-túra, az alkotóknak
klavia-túra zongoristáknak
szeka-túra nyugtalanoknak
karika-túra grafikusoknak
makula-túra a szelektív hulladékgyűjtőknek
imprima-túra szedőknek
arma-túra villanyszerelőknek
tempera-túra akvarellistáknak
kolora-túra primadonnáknak
dikta-túra hasfájós politikusoknak
vegza-túra a békétleneknek
csillagtúra autósoknak
gyalogtúra azoknak, akiknek nincs autójuk
garni-túra kereskedőknek
parti-túra kajakosoknak
inveszti-túra befektetőknek
pozi-túra házasoknak
fak-túra festőknek
manufak-túra kézműveseknek
korrek-túra precízeknek
tink-túra betegeknek
konjunk-túra egész népeknek
struk-túra mérnököknek
kul-túra kulináris örömöket keresőknek
aspiran-túra kezdő orvosoknak
pacien-túra házi orvosoknak
tor-túra gyászolóknak
kvesz-túra kamarásoknak
***
Ma Gizella-nap van. Éljenek a Gizikék, Gizusok, Gizellák!
VD.-nél olvasom: „Boldog Gizella királyné 980 körül született Regensburgban... Szt. István felesége... Halála (1060 körül) után rövidesen szentként kezdték tisztelni. Szentté avatási eljárása 1911-ben kezdődött. (még tart, esetleg leállt)”
NB. Ugye a kanonizáció során boldoggá azt avatják, akit saját országában tisztelnek. Szentté pedig azt (a boldogot), akit a világ szentként tisztel.

Isten malmai valóban lassan őrölnek. Hogy Gizella esetében mi okból, azt csak találgatom. Több mint ezer éve élt. Nem maradt fent róla terjedelmes írás, legalábbis nem ismerek ilyet. Boldoggá avatták, mert egy országban ekként tisztelik. Passau környékén? Veszprém környékén? Az idő előrehaladtával emlékezete nem lehet túlságos. De talán nem is az a legfontosabb, hogy kanonizálják.
Még megjegyzem, hogy sok szent mögött egy még szentebb nő állt, ha nem is avatták őket szentté.
Battyhány-Strattmann László mögött felesége,
IV. Habsburg Károly király mögött Zita királyné.
Ágoston mögött Mónika. Őt szentté avatták.      
Ilyen lehet Szent István felesége is, Boldog Gizella.

Móra Ferenc 1934-ben bőrkötésben kiadott Sokféle c. munkáját hoztam el a könyvmegállóból (megjegyzem, ezt a kötetet az antikvárium 3800 forintért kínálja eladásra).
A kötet Ilyenként nincs fent az elektronikusan olvasható könyvek között a neten, pedig kerestem volna benne egy kifejezést, amit a magyar egy szóval elintéz, és amit a francia egy tucat szóval fejez ki. Móra megjegyzi, hogy a magyar sűrítő nyelv. Igaza lehet, de mint oly sok minden, ez is relatív. Tolmácsok mondják, hogy nem győzik az angolt fordítani, mert szavainak a zöme egytagú, és ez igen gyors tempót kölcsönöz az angol beszédnek.
De ha már Móra. Érdekes szembesülni egy ilyen kijelentéssel, hogy „az ipolysági megyeház elé felgyülekezett ötven kanász hírére megérkezett Pestről a segítségül hítt garabonciás is. Az pedig nem volt más, mint – Bartók Béla. Megborzadt a boldogságtól, ahogy a szűrös igricek hadát meglátta.”(A honti igricek, 1910)
***
Tudta-e? rovatot lehetne nyitni az olyan régi könyvek felvetéseiből, mint a fenti.     
Tudta-e, hogy melyik állatot nevezték párduc-teve-nyakorjánnak? – (zsiráf)
Tudta-e, hogy a korabeli történelemkönyvekbe tévesen csodatevő Szent Ozsvát ábráját tették bele Szilágyi Erzsébeté helyett, mert a mellékelt attribútumok alapján Mátyás király anyjának gondolták.
Tudta-e, hogy a batka nevű pénz a bab, babka szóból jön?
Tudta-e, hogy F. Garcia Lorca színművén kívül Vörösmarty is írt egyet Vérnász (belházasság) címmel.
Tudta-e, hogy a Schlafrock- ot (hálóing) egy Döbrentey nevű úr henyedolmány szóra akarta cserélni.
Tudta-e a Kotty belé, szilvalé szólás jelentését? kotnyeles gyerek leintésére szolgált: Ne szólj bele!  
***
Megmosolyogtam ezt a mondatát: - Hogi vagi Nagi?  
Volt egy Jezsuita kollégám: P. Nagy Ferenc (†) Nyugaton emlegették, nevét Nagínak ejtve. Bezzeg nem így magyar hívei. Maga mesélte nevetve: Egy mise végén az egyik kis ministráns érdeklődve kérdezte: „A Tappancs is velünk ebédel?” A Tappancs kitétel cipőméretére utalt.
***
Azt írja Móra, hogy Szegedet Magyar-Moszkvának titulálták. Érdekes lehet, hogy egészen más okból a szoc. időkben Salgótarjánt nevezték Kismoszkvának.
***
Májusi eső mossa utainkat, öntözi földjeinket. Aranyat ér.
Mára ennyi.    

Nincs korrektúra. Vettem hát egy FülesBagolyt. Fejtem, fejtegetem váltakozó kedvvel. Helyesbítek – fejtjük. Rita unoka (1) rákapott a rajzolásra. Ha otthagyom a rejtvényt a tollal, készségesen magyar módra fejti nekem tovább az olasz módra rejtvényt. Megtanult felszabadult mozdulatokkal elfogadható minőségű görbéket, jobbára karikákat rajzolni, és szívesen tarkítja velük a rejtvényt, a bátyja füzeteit, könyveit, a dohányzóasztalt vagy éppen a fali táblát. Lehet, hogy érik benne egy hivatás. Rajzkészséget mutat.
Elhatároztam, hogy fékezem érdeklődésemet a nagypolitika iránt. A média túlpolitizált. Lehet, hogy nincs más eszköze rá, hogy az emberek fejébe vésse, mitől kell félniük, minek örülniük. Lehet, hogy csak felvette a kesztyűt a mainstream-mel szemben a másik oldal. Mindenesetre kezd nagyon sok lenni az ide-oda rángatni akaró szöveg. Régóta tudom, hogy a május végi szavazáskor mit tegyek, de zavaróan beszűkültek az adók a nagypolitikai térnyerések feszegetésére. Jobban érdekel, hogy mit döntenek az EU tagállamainak népségei. Mi lesz, ha így dönt, mi lesz, ha úgy dönt? Mi lesz Európával, mi lesz a világgal? Nekem az ötvenes évek végéről A pillanat embere c. Norman Wisdom-film záróképe jut eszembe. Egy vulkáni szigetet akar megkaparintani az UK. Tárgyalnak a helyiekkel, s hevesen vitatkoznak, hogy kit illet meg a sziget feletti rendelkezés. Az ablak nyitva.  Mi nézők látjuk a vitatkozókat, de látjuk azt is, hogy vitájuk tárgya, a sziget a szemünk láttára süllyed el az óceánban.
Mi itt fontoskodva vitatkozunk a kék bolygó sorsáról, de nem vesszük észre, hogy ha így megy tovább, megsülhetünk, megfagyhatunk, elszállhatunk a tornádókkal, ütközhetünk kisbolygókkal, kiirthatjuk egymást, felgyújthatjuk épületeinket, s megélhetjük, hogy vége mindennek.  
Egészen mással kellene foglalkoznunk.
PS.: Annyi mindenfélét hallok Ferenc pápa nyilatkozatairól, hogy most már magam is érdeklődve várom, mit fog Csíksomlyón a lelkünkre kötni.
***
Egyébként Magyarországon Anyák napja van ma, és ez nemcsak Donászy Magda verse. Hanem legalább József Attiláé, Mécs Lászlóé, Petőfi Sándoré, minden költőé és prózában íróé.
Isten éltesse az anyákat!

Móránál olvasom a kófic szó jelentését. Haszontalan ember; hitvány, erkölcsileg értéktelen fickó. De jelent ízetlen hitvány levest is. A szó eredete a kotyvalékra, moslékra, kótyonfittyre vezethető vissza.
Mivel leginkább embereket jellemeztek vele, mind a mai napig azt hittem, hogy a fickó a szó szótagjainak a megfordításából keletkezett: Fickó – kófic.  Erre más példa is akad a magyarban, pl. Laci, akit Cilának ismertünk, de ilyenek a Gazsi – Zsiga, Misi – Simi, Bali – Liba, marha – hamar etc. etc. párosok.
***
Nem terveztem, hogy ma nyelvi kérdésekről írok, azért megfejelem még eggyel.
A hagyományos írásmódú nevek számos galiba okozói. Nekem a legpregnánsabb ilyen a Batthyány családnév. Ebben a családnévben ugye a Szabadbattyánnal azonos Battyán szó rejtőzik, melyhez egy -i hang kerül (-Y), ejtése tehát Battyáni.
Ám most jön a geller.
A leírt Batthyány teret mindenki Battyányi térnek ejti. Ám ha hihetünk a családnévnek, akkor a hozzátoldott -i hanggal immár Battyánii ejtésű volna a tér neve, ami abszurd. Nem próbálnám meg külföldinek elmagyarázni, hogy mi a probléma, és főleg, hogy mi volna a helyes megoldás.
Cházár András, Moholy-Nagy (ejtése császár és moholi), Dessewffy ejtése pedig Dezsőfi, minden látszat ellenére, miként Thewrewk is csak török, ne kérdezd, hogy miért.
Weöres sem veres, nem is verös, de nem is vöres.
Vörös, és kész.

Van nekünk egy közös blogunk, amelyben időről időre egy megadott témát fejtünk ki. A mostani téma: „az első”. Hogy tovább dolgozzon írásom, saját blogomba is beemelem. Íme:
Az első
Szokásomhoz híven elég gyorsan rábeszélem magamat a közös témáink kidolgozására, vagy legalábbis a róla való gondolatok megosztására. Gyakran első anyaggal szerepelek az oldalon. Nem az visz rá a gyorsaságra, hogy ne befolyásoljanak a többi anyagok, inkább az, hogy nyugdíjasként jobban ráérek. Meglehet, hogy az elsőről írt penzumok között is az enyém lesz az első. 
- A romantikázók talán az első szerelmükről vallanak. Megtehetném magam is, de most inkább továbblépek, sőt, teszek hátra egy lépést, hogy jobban rálássak az elsőre.
- Elsőre az jutott eszembe, hogy a nyugati civilizáció a maga individuumra koncentráló mentalitásával állandósuló versenyre készteti a társadalom tagjait. Te légy első az osztályban, a munkahelyeden, legyen céged az első a szakmában, az országban, a kontinensen avagy az egész világon. Légy első a sportágadban, légy világelső kreativitásban, győzz le mindenkit. Ha úgy jobban tetszik, valósítsd meg önmagadat. Kerül, amibe kerül. Birtokold a legújabb divatot, a legokosabb telefont, az élenjáró autócsodát, a leggazdagabb ékszert, a legdrágább olajfestményeket, a legértékesebb gyűjteményt.
- Az amerikai rajzfilmeket valaha így jellemezte Szinetár Miklós: Arról szólnak, hogy a hátsó kergeti az elsőt. Igen. Mert vagy le akarja hagyni, vagy le akarja igázni, győzni…
- Hány amerikai film szól versenyről. Szinte mind. (Pl. Azok a csodálatos férfiak)
- Egy barátom a vágóhídon dolgozott évekig. Ő emlegette, hogy a vágásra szállított sertések hogyan tolakodnak a vágósoron, mert valamiképp elsők akarnak lenni. Van ebben valami komikus.
- Emberre fordítva is ismerek hasonló történeteket. Pl. főúri fogadásokon is tapasztalható itt-ott, hogy a meghívottak  hogyan rohamozzák meg a svédasztalt, s pusztítják le rekordidő alatt. Mint akik nem kapnak enni. Elég szörnyű, ha igaz.
- Egyesek kifejezetten arra utaznak, hogy konferenciák alkalmával rendszeresen ingyen jussanak finomságokhoz. Magam is részese voltam büfé előkészítésének, amikor is alig türtőztették magukat a „még éhesebbek”, akik idő előtt neki akartak látni a falásnak. Hiszen azért jöttek. Mondom a kollégámnak: „Légy szíves, takard le a szendvicseket, mert jönnek rá a legyek.”  
- Vannak üdítő kivételek. Él bennem egy paralimpiai kép. Az eleső első helyen futót felsegíti vetélytársa és együtt kocognak be a célba. Bár ez terjedne el világszerte.
- Sándor György így figurázza ki a versenyzőket. Egyenlő pálya, egyenlő esélyek. Mondd, fiacskám, neked három lábad van?
- Egykor a Pajtás újságban jelent meg a Csellentyűcske c. használati utasítás-paródia. Egy mondata örök érvényű. A játékban az győz, aki előbb. Hogy milyen szabályok szerint folyik a játék, az itt most mellékes. Az győz, aki előbb.
- Az elsőségért való küzdelem az esetek többségében meglehetősen felesleges és értelmetlen. A kérdés, hogy az értékek kibontását célozza-e jó eszközökkel vagy ellenkezőleg. 
- Sajnos civilizációnkban az elsőségért folyó megszállottság nagyon széles körben elharapódzott. Teljesen szembe megy a keresztény értékekkel. Szembe megy a lábmosó Jézus lelkületével. A Mester így tanítja övéit: 
„Közöttetek ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.” (Mk 10, 43–44)
- Első: Elsőhegedűs és felelőssége, elsőáldozók, első és legfontosabb parancsolat, első munkahely, első szerelem, első aktus, első gyermek érkezése, első gy. nevelése, első nap az óvodában, iskolában, kórházban, színházban, első repülőút, első és legfontosabb szabály...
Nem is folytatom. A téma kimeríthetetlen.

 

»Ábrahám megállt az Úr előtt…  és megszólalt: „Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal? Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod, nem kegyelmezel meg inkább a helységnek az ötven igazért, aki ott lakik? …
Az Úr: „Ha ötven igazat találok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek.”… 
Ábrahám: „Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztítod az egész várost?”  Az Úr: „Nem pusztítom el, ha csak negyvenöt igazat találok benne.”
Ábrahám: „De lehet, hogy csak negyven van.”
Az Úr: „Negyven miatt sem fogom megtenni.” 
Ábrahám: „Ne haragudj, Uram, ha beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek.”
Az Úr: „Ha harmincat találok, hát nem teszem meg.” 
Ábrahám: „Nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni: lehet, hogy csak húszat találsz.”
Az Úr: „Húsz miatt sem pusztítom el.” 
Ábrahám: „Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak.” 
Az Úr: „Tíz miatt sem pusztítom el.”« (Ter 18,22–33)
Mint tudjuk, Szodoma és Gomorra elpusztultak.
***
Ha tíz templomot meggyaláznak idegenek, megkegyelmezel Európának?
Ha húsz templomot gyaláznak meg, akkor is megteszed?
Ha száz templomot gyaláznak meg, akkor mi lesz?
Ha ezer templomot szentségtelenítenek meg, mi a válaszod?
Lehet, hogy tízezer templomot tesznek tönkre, meg papokat is megölnek…
Mi lesz akkor, Uram Európával?
Megkegyelmezel neki?
***
„Nem tudjátok sem a napot, sem az órát.”
Mindenesetre nem az van írva, hogy birodalom birodalom ellen támad, hanem: „Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad. Némely vidéken földrengés és éhínség támad. De ez még csak a kezdete lesz a gyötrelmeknek.” (Mk 13,8)
Előbb tehát a birodalmak pusztulnak el, miként a Római B., miként nemrég a SZU. És ha újabb támadna, az is.
„Azt tudjuk, hogy mi lesz, csak azt nem tudjuk, hogy addig mi lesz” – mondta a rabbi.
Mondhatjuk mi is így 24 nappal az EU választások előtt, mert sajnos prófétálni ma sem könnyű, kiváltképp a jövőt tekintve nem az.