Mickey webnaplója

Szusszanásnyira megállok, hogy vissza- és előretekintsek. Vissza a teremtés könyvéig, amelyet néhány éve elkezdtem fejezetről fejezetre olvasni, megidézni, belőle ízelítőt készíteni, hogy kitessék, miről van ott szó. Aztán vettem egy szleng-kifejezést, (azért az, mert néhány éve a „mi közöd hozzá?” helyett csak annyit mondtak: „Közöd?” Mivel pedig úgy véltem, hogy a Bibliához ma is nagyon sok közöm van. Napról napra megírtam, hogy mi hozzá a Közöm. Eljutottam az Újszövetségbe, amelynek négy evangéliuma megismerkedtet Jézus életével és tanításával. Megváltó tettével. Itt egy percre megálltam, mielőtt nekiugrok a folytatásnak. A folytatásból megtudható, hogy mire mentek az apostolok a kereszténység őskorában a kapott tanítással, a pünkösdi lelkülettel megáldva. Majd a páli és apostoli levelekben kifejtett tanácsokat, tanításokat tekintem át, hogy végül az apokalipszisbe torkollva kitűnjön, mihez mi közöm van. Ma tehát elkezdem az Apostolok cselekedeteit, amelyet valamiért az egyház ApCsel-ként rövidít.
A szusszanásnak tehát vége.
Ízelítő Az apostolok cselekedetei (ApCsel) 1. f.-ből:
Előszó
Első könyvemben, kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és tanított Jézus egészen addig a napig, amelyen azután, hogy útbaigazítást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak, fölvétetett a mennybe. Szenvedése után sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról.
Jézus mennybemenetele
Egyszer... megkérdezték Jézustól: Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát? Nem tartozik rátok csak az Atya ismeri idejét. De megkapjátok a Szentlélek erejét, és tanúim lesztek ...egészen a föld végső határáig. Azután... fölemelkedett, és felhő takarta el őt. ...két férfi fehér ruhában: ...Mit álltok itt? Jézus úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment.” ...visszatértek Jeruzsálembe... az emeleti terembe Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté,, Jakab, a buzgó Simon és Jakab testvére, Júdás. Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.
I. A JERUZSÁLEMI EGYHÁZ
Mátyás megválasztása
... mintegy százhuszan voltak ott, amikor Péter: „Be kellett teljesednie az Írásnak, amelyet Júdásról, jövendölt... Júdás gonoszsága bérén telket szerzett magának, amikor pedig lezuhant, kettérepedt és kifordultak a belei...azt a telket Hakeldamának, azaz Vérmezőnek nevezték el. Benne van ugyanis a zsoltárok könyvében: Lakóhelyük váljék sivataggá, ne lakja senki sátrukat. És: Tisztségét kapja meg más. Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, ...valaki velünk együtt tanúskodjék a feltámadásról.” Kijelölték hát Jusztuszt és Mátyást. Majd imádkoztak: „Uram, ki belelátsz mindenkinek a szívébe, mutasd meg, e kettő közül kire esik választásod, hogy átvegye az apostoli szolgálatban azt a helyet, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson.” Ezután sorsot vetettek. A sors Mátyásra esett, így a tizenegy apostolhoz sorolták. Közöm. – Aki mesél, Lukács evangélista. Ő foglalja össze az őskeresztények tetteit. A feltámadt Jézus utolsó találkozáskor még szólt néhány szót övéihez, majd szemük láttára eltűnt. Azaz nem látták többé. – Ahol együtt imádkoznak, az a cenákulum, az utolsó vacsora terme, amit ma nem kevesen „felház”-nak neveznek. Emeleti terem volt ugyanis. – Péter beszámol a Júdás vette telek sorsáról, és arról, hogy ezt megírták előre, miként azt is, hogy tisztségét más kapja meg. Imádkoznak és hittel sorsot vetettek. Utóbbit magam is szoktam alkalmazni érvelések és tipródások helyett. Különösen akkor, amikor a mérleg serpenyői kiegyensúlyozottaknak látszanak.  Én olvassak, vagy a feleségem? Ha fej, én, ha írás, ő. És sok más esetben is. Jó ez, csak bízni kell a Gondviselésben.       

Lehet, hogy kezdenek nagyon egysíkúvá válni, de tréningezek velük. Az elsőszámú valami, a keresztrejtvény olaszmódra, annak is a Fülesbagoly változata. Nem, mintha jobb volna a többinél, de ezt szoktam meg. Elég gyorsan végzek velük, aztán várok egy fél hónapot. Jó is ez így, nem kell több, mert nagyon unalmas volna.
A többi elektronikus játék. Adva pl. a mahjongg. Nincs mindennap türelmem megvárni, míg nyerek, azaz minden párost lepucolok a tábláról.
Van aztán a pasziánsznak néhány általam űzött válfaja. A Free-cell. Naponta eredményt kell felmutatnom. Nem nagy kunszt. A klondike már nehezebb, de kitartó munkával azt is megcsinálom előbb-utóbb. A fekete özvegy elég unalmaska, csak ritkán fanyalodom rá, a tri peaks-re úgyszintén ritkán.
A mobilon egy játékkal szoktam magamba gubózni, a szókirakóval. Úgy állítom be, hogy mutassa, hány db hány betűs szót kell teljesíteni, hogy kimerítsem a lehetőségeket a felvonultatott betűkkel. Úgy állítom be, hogy kilenc betű variációit mutassa, és a lehetőségem négy percnyi. Néha kirakom, néha nem. Néha jó formában vagyok, néha lemegy a redőny. Azért ötvenen felüli a nyert játékok száma. Ami nem tetszik nekem, az hogy szókincsünk eltérő. Igaz, hogy nem mindig jut eszembe minden lehetőség, amit a gép tud, de még gyakrabban bosszankodom azon, hogy a gép nem ismeri azokat a szavakat, amiket én igen. Az is előfordul, hogy egyik igeét elfogadja főnévi igenévként, a másikat meg nem.
Hát milyen dolog ez?
Szoktam ezeken kívül magamba nézni is. Ehhez nem kell semmiféle eszköz.
***
Új!!! Fekete István meglep engem (túl a hetvenen!) egy általam nem ismert magyar szóval, a dorong, husáng értelmű csóraggal.  Van új a nap alatt. Egy újszülöttnek minden vicc új.
Ízelítő a János 21. f.-ből:
Jézus Tibériás tavánál
Péter: megyek halászni. A többiek: veled tartunk... De éjszaka nem fogtak semmit. Jézus állt a parton...: Fiaim, nincs valami ennivalótok? Nincs – felelték. Jézus: Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok. Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. János: az Úr az! Péter ...beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. Jézus: Hozzatok a halból, amit most fogtatok. Péter partra vonta a hálót, amelyben százötvenhárom nagy hal volt. Jézus: Gyertek, egyetek! A tanítványok tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, s adott nekik... halat is... Jézus: Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek? Igen, Uram – felelte –, tudod, hogy szeretlek. J.: Legeltesd bárányaimat! ...másodszor is megkérdezte: Simon, János fia, szeretsz engem? Igen, Uram – válaszolta –, tudod, hogy szeretlek.” J.: „Legeltesd juhaimat!”... harmadszor is megkérdezte: Simon, János fia, szeretsz? Péter... így válaszolt: Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek. Jézus: Legeltesd juhaimat!
Péter és János sorsa
J.: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod. E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg Istent... Kövess engem! Péter látta, hogy János követi. Megkérdezte Jézust: Hát vele mi lesz, Uram?Jézus: Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele? Te kövess engem! ...híre terjedt, hogy az a tanítvány nem hal meg.
Befejezés
János... megírta ezeket. Tanúsága igaz. Jézus sok egyebet is tett. Ha azonban valaki mind le akarná írni, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni. Közöm. – Idilli a János-evangélium vége. Csend. Hajnal. Fáradt tanítványok, akik Péter szavára éjjel visszatértek eredeti foglalkozásukhoz: halászni mentek, mert ahhoz értettek. Nem is fogtak semmit. A parton Jézus a Feltámadott. Szavára kivetik a hálót, amely újfent roskadásig megtelik hallal. (Szemlélteti az Úr, hogy emberhalász munkájuk a kegyelem folytán milyen hatásos lesz.) Pétert megerősíti főségében, rábízza a leendő nyájat. Megsejteti vele, hogy erőszakos halállal hal meg. – János ezzel a képpel elszegi evangéliumát, mert igazából befejezhetetlen: se szeri se száma Jézus jótetteinek.      
A csodálatos halfogás nekünk is ok az örömre: biztosak lehetünk abban, hogy a keresztény közösség a kegyelem folytán nőttön nő, miként tegnap, ma és holnap is. Emánuel, azaz velünk az Isten.

Van neki egy prédikációja a Mária-rádióban. Már többször bejátszották, én legalább háromszor meghallgattam, mindannyiszor éjfél előtt félálomban. Arról szól, amit kisegyházak is hirdetnek: Aki hisz (mármint Krisztusban és tanításában) annak örök élete van. És mivel az élet ebbe torkollik, örök életünk megkezdődött már itt, az árnyékvilágban. A mi legfontosabb dolgunk, hogy ezt alaposan megemésszük, és elfogadjuk. És a következményei?
Nincs értelme az önmegváltó cselekedeteknek. Nincs értelme azon törni a fejünket, hogy hogyan érhetjük el az üdvösséget. Sehogy. Ez nekünk nem megy. Ajándékba kaptuk. Már a miénk, Krisztustól, az Istentől. A hit üdvözít. Ám ez nem jelenti, hogy ne tevékenykedjünk. Csakhogy áthangoltan kell hozzáfognunk a tettekhez. Nem érdemszerzőként kacsintgatva rájuk, hanem alázattal, Jézus lábmosó szeretetétől ihletve. Szeretjük azt, aki életét adta érettünk. Szeretjük azt, aki ajándékba adja a kiteljesedett és végtelen boldogító létmódot, amiről nincs elég tapasztalatunk és fantáziánk érdemben gondolkodni.
Érdekes gondolata még, hogy a mise olyan jelenléttel teli, amilyen majd odaát lesz. Két mise között pedig alapvető magatartásunk bánkódás azon, hogy nem tudunk eléggé szeretni (ha jól értettem).
Majd mindent megtudunk. Addig elég, ha hiszünk annak, aki előbb szeretett, akin kívül nem adatott név, amelyben üdvösségünk lenne, hogy Szent Pétert is idecitáljam.
Őáltala, ővele, és őbenne minden tisztelet és dicsőség ... az Istennek! – mondja a doxológia szövege.
Mindez azért is foglalkoztat módfelett, mert tegnap – mint írtam – újabb négy kortársunk elhalálozásának a híre érkezett hozzám, és most azt mondom, nekik már jó, mégpedig örökre. RIP.      
Ízelítő a János 20. f.-ből:
VIII. A FELTÁMADÁS NAPJA
Az üres sír
A ... követ elmozdították a sírtól. ... Péter és a másik tanítvány a sírhoz sietett. ... Péter... látta az otthagyott gyolcsot összehajtva... a másik tanítvány is bement... Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. 
Jézus megjelenik Mária Magdolnának
Mária sírdogált... Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két... angyal ül:  Asszony, miért sírsz? Mert elvitték Uramat, s nem tudom, hová tették... hátrafordult, Jézus ott állt s megkérdezte: „Asszony, kit keresel?” Azt hitte, hogy a kertész. Jézus: „Mária!” Mire ő: „Rabboni”... Jézus: „Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz... menj testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz, a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna hírül adta: „Láttam az Urat.”
Jézus megjelenik a tanítványoknak
...megjelent Jézus a tanítványoknak...: „Békesség nektek... Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. ...Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.  Tamás, nem volt velük, s  kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ...megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!”  Tamáshoz: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás: „Én Uram és Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” Jézus még sok más csodajelet is mutatott, amelyeket nem jegyeztek föl. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében. Közöm. Alig mertem húzni az idilli, végtelen békességet árasztó jelenetsorokból. Mária nem ismeri fel arcról, de a hangjáról igen. Az apostolok személyesen meg akarnak győződni a feltámadás tényéről. Kétkedve közelednek a sírhoz. Tamás nem hisz. Aztán igen, de akkor hitvallóvá lesz. Én Istenem, mondja a feltámadottnak, aki éteri testben jelent meg köztük, a zárt ajtó ellenére. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek. Alapvető mondat. Másutt Nikodémusnak mondja: aki hisz, annak örök élete van. Kell-e ennél hatalmasabb örömhír?

Domika három éves.
Tavaly kifejezetten babanyelvet használt.
Mint megírtam, Ágostont Kükünek, húgát Blankát Kakuának nevezte.
További nyelvi leleményekkel is gyarapította a magyar szókincset. Az almalét ma már ki tudja mondani, de amikor még „kicsi” volt, akkor még nem. Hogy mégis megértesse magát, tartotta a poharát, és kért „blüblüblét”. Rájöttek a szülei, hogy a dobozból öntött lé hangját utánozza elég élethűen. Azóta bátyja is szokott blüblüblét kérni, de öccse is képes már szépen ejteni az almalét.
Nem mindig ilyen egyszerű a dolog.
Egyszer nálunk lévén kérte, hogy keressük meg neki a kübkübkét.
Nem értettük.
Akkor – nem viccelek – néhányszor megismételte emelt hangon, mint egykor a politikusnő, hogy Orbán is megértse (Nem lesz gázáremelés), küb-küb-ke, küb-küb-ke. Aztán látva értetlenségünket, lemondott a további próbálkozásokról, s hogy mit gondolhatott rólunk, nem tudom. Nos, idővel valahogyan előkerült a kívánt játék: egy helikopter. Ha agyonszekíroztak volna, se jöttem volna rá, hogy ezt a repülő micsodát kéri.
***
Tudom, nem kell mindig a halottakkal foglalkozni. De néha muszáj.
Tegnap kaptam a hírt, hogy meghalt É.(76) Amerikában élő unokatestvérem. Isten nyugosztalja!
Majd újra telefonálásba keveredtem. Ezúttal főiskolás osztálytársam mondta, hogy találkozót szervez.  Közben megemlítette, hogy újabb három versenyző fejezte be földi pályafutását azóta, hogy nem hallottam róluk: DA, KJ, LE: Egy fiú, két lány. Már amennyiben a korombéli személyek fiúk és lányok. Ők is nyugodjanak békében.
Mi még programokat szervezünk. 
BL barátom szokta a tervekhez hozzátenni: Ha Isten is úgy akarja.
Igen, ha Isten is úgy akarja.
***
Van új a nap alatt: Találtam egy li végű szót, amely eddig nem szerepelt a listámon: a rétes értelmű strudli.  
Ízelítő a János 19. f.-ből:
Pilátus Jézust megostoroztatta. A katonák tövissel koszorúzták és gúnyolták: „Üdvöz légy, zsidók királya!” Majd arcul ütötték. Pilátus: „Íme, az ember!” ... zsidók: „Keresztre vele, keresztre vele!” Pilátus: nem találom bűnösnek... zsidók: meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát! Pilátus... Nem felelsz? Hatalmam van, hogy keresztre feszíttesselek. Jézus. nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülről nem kaptad volna... aki a kezedre adott, nagyobb a bűne.
Jézus halálra ítélése
...zsidók: Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak! Pilátus: Keresztre feszíttessem a királyotokat? főpapok: Nincs királyunk, csak császárunk! Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre.
A keresztre feszítés
 Jézus vitte keresztjét. a Golgotán keresztre feszítették, s két másikat is vele... Pilátus felirata: A názáreti Jézus, a zsidók királya! héberül, latinul és görögül volt írva. főpapok: azt írd, hogy ... azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok. Pilátus: Amit írtam, azt megírtam!
Sorsot vetnek Jézus ruhájára
...beteljesedett az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek.
Jézus anyja
Jézus keresztje alatt ott állt anyja, ..., így szólt hozzá: Asszony, nézd, a fiad! Aztán a tanítványhoz fordult: Nézd, az anyád! ...
Jézus halála
Jézus... így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.
Megnyitják Jézus oldalát
...Jézus meghalt. Ezért ...az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle. beteljesedett az Írás: „Csontját ne törjétek!” és „Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.”
Jézus temetése
Arimateai József ... levette a testet. Nikodémus vitt mintegy 100 font mirha-­ és aloékeveréket. Jézus testét gyolcsba göngyölték... egy közeli sírba temették Jézust a készületi nap miatt. Közöm. Számos elhíresült mondat: Crucifige! Crucifige eum!... Ecce homo!... Quod scripsi, scripsi! ... Asszony, nézd, a fiad!... INRI: Iesus Nazarenus Rex Iudeorum. Nem is kommentálom, csak csendesen megjegyzem: Beteljesedett! 

Lacit nagyon szeretem, becsülöm – rokonunk.
Idézem őt:
„Krisztus-központú Egyházat, papságot, kereszténységet szeretnék..., ahol az isteni irgalmasság egyre több helyre eljut rajtunk keresztül, elérve a legszegényebbeket is. ...szeretném elindítani az irgalmasság házait... Olyan egyházmegyét szeretnék, ahol felfedezik a szentségimádásban vagy a dicsőítésben rejlő erőt, és bátran használják a karizmákat. Szükségünk van az imádság házaira. Olyan egyházmegyét szeretnék építeni, amely az evangelizációért van... Ma a keresztények a vér ökumenéjét élik [gondoljunk csak arra, hogy az áldozatok között vannak katolikusok, protestánsok] ... radikális Krisztus-követésre hívok mindenkit, ha kell, a vértanúságra is. Imádkozzatok értem, hogy ne hátráljak meg, ha ez bekövetkezik... [sic! ebben az éles megfogalmazásban] ...Kérem imáitokat, bizalmatokat és a szereteteteket, mert meghaladja az erőimet a rám bízott feladat. Szükségem van a Szentlélekre!”
Ízelítő a János 18. f.-ből:
Jézus elfogatása
Jézus: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust” – felelték. Jézus megmondta nekik: „Én vagyok.” Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. ... ha engem kerestek, ezeket engedjétek el.  
Jézus Annás és Kaifás előtt
... Jézust először Annáshoz vitték, Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. ...Jézus: „Nyíltan beszéltem... Kérdezd azokat, akik hallották, amit mondtam. Ők tudják, mit tanítottam. poroszló (arcul ütötte Jézust): Így felelsz a főpapnak? Jézus: Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be, ha meg jól, akkor miért ütsz? Annás elküldte Kaifáshoz. Simon Péter ismét és ismét megtagadta... megszólalt a kakas.
Jézus Pilátus előtt
Kora reggel Pilátushoz. Pilátus: „Mivel vádoljátok ezt az embert?” „Ha nem volna gonosztevő – felelték –, nem hoztuk volna eléd.” Pilátus: „ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint!” zsidók: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk.” Pilátus: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus: „Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?” „Hát zsidó vagyok én? – tört ki Pilátus... Mit tettél?” Jézus: „országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” Pilátus: „Tehát király vagy?” „Te mondod, mondta Jézus. Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról...” Pilátus: „Mi az igazság? ... Én nem találom semmiben bűnösnek. De az a szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?” „Ne őt, hanem Barabást!” Barabás rabló volt. Közöm. A passiók szövegét nagyon nehezen rövidítettem, mert csaknem tiszteletlenség. Mentségem annyi, hogy a poszt így is hosszabb a szokásosaknál. De talán még érthető és talán még nem túlságosan fárasztó. János evangéliumából minden évben felolvastatik a passió, olykor oratóriumszerűen. Bach János-passiójának a szövege is hű a János-evangéliumhoz. Nagyon megkapó, nagyon véres, nagyon drámai, nagyon történelmi, nagyon misztikus, nagyon felkavaró. Nagyon csak a feltámadás fényében értelmezhető. Most legyen elég ennyi.

Elsőáldozás sok templomban.
Nálunk is, a rokonoknál is. Nem tudom, nálunk hányan részesültek a szentségben. Mi a rokonokhoz látogatunk. A mosonmagyaróvári piaristáknál elég sok az elsőáldozó: a harmadik osztályos korosztály.
Útközben hazafelé a mai fiatalokról beszélgetünk. Hogy mások, milliószor több inger éri őket, hogy alakítja őket az érzékszervek folytonos lefoglalása: fülükben zene szól, szemük a képernyőn, szájukban valamilyen aroma. Hat rájuk az a sokszerű (élelmiszer)vegyipari anyag, amelynek összetevői hatását maguk a vegyészek sem ismerik. Csoda-e, ha egyre kevésbé értjük a gyerekeket.
Eszembe jut az ókori római gondolkodó: A mai fiatalok nem tisztelik az időseket, ápolatlan a hajuk, hosszúra hagyják, térdüket pedig éles cseréppel szőrtelenítik. Bezzeg a mi időnkben...
Ám párhuzamosan felidéződik bennem a rég elhunyt Wagner Viktória nővér is, aki egy alföldi helységben szolgált, és akitől egy interjúban azt kérdezi a riporternő: Hogy bírja a munkát a cigányok között, akik ápolatlanok, lopnak... Viktória mosolyogva: Én így szeretem őket, lopósan, ápolatlanul. Azt hiszem, tökéletes a válasza. Egyetlen esélye minden pedagógusnak, szülőnek: A rá bízottakat onnan emelni, ahol tartanak. Hazugságukból, tudatlanságukból, közönyükből, blazírtságukból... stb. emelve.
Egyszer valaki a nevelésről faggatott engem. Azt mondtam neki: A kérdés nem túl bonyolult. Már Lorenz, az etológus megfigyelte, hogy az állatvilágban létezik a követési effektus. Létezik az az emberekben is. A felnőtt, legyen az szülő, pedagógus, munkaadó vagy akárki, a gyerekek előtt modellként szolgál. A gyerek pedig mindezeknek az elé élt gesztusoknak a hatása alatt áll. Ha akarja, se tudja kivonni magát e hatások alól. Felcseperedve ösztönösen ezeket fogja követni.
Nem esik messze az alma a fájától.         
Ízelítő a János 17. f.-ből:
A főpapi ima
Jézus: „Atyám ... Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön... te is dicsőíts meg, Atyám, részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.
Ima az apostolokért
Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, ...tanításodat ...továbbadtam... Értük könyörgök..., akiket nekem adtál...,én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket, hogy egyek legyenek, mint mi... Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való... azt kérem, hogy óvd meg őket a gonosztól... Szenteld meg őket az igazságban... amint te küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.
Ima a hívőkért
...könyörgök azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk...: eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem..., ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy... szereted őket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél. Közöm. No comment? Vagy egy kicsit mégis? Az Atya és a Fiú egy. Dicsőségük is az. Jézus azt óhajtja, hogy tanítványaival hasonló létközösség jöjjön létre. Ebből a közösségből forrásozik feladatuk: Jézus munkáját folytatva tanúságtétel mindarról, amit hallottak. Ez veszélyes, ezért kéri az Atyát: óvd meg őket a gonosztól (maiakra ugyanúgy vonatkozik, mint a régiekre: ... ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól). Ámen.  

Kint és bent, itt és ott, ezek és azok találkozása, kattog a mobil, mert elég az élmények megörökítésére. Élménnyé válnak az események, megáll az idő, legalább a fotózás idejére, és a múló pillanatot őrzik a virtuális képek. Korunk csodái. Belefáradni lehet, de megunni talán kevéssé.
Mai témák egy esküvő. A meglepetés: nincs rizzsel szemetelés. Legalább tíz szappanbuborék-fújó anyaga szállt a szelek szárnyán, szivárványos színeivel gazdagítva az ifjú párt és a velük örvendezőket.
Más. Találkozás régi emlékekkel, találkozás egy kert virágaival.
Ennyi egy napra bőven elég.
Pedig egyéb helyeken is bőven estek történések.
Kaposvárt Varga Lacit szentelték püspökké. Áldja meg életét az Úr!
A pápa meg a fatimai jelenések 100. évfordulóján felkereste a portugál kegyhelyet. Legyen vele is az Úr!
Ízelítő a János 16. f.-ből:
Jézus: eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek. ... Azért mondtam el, hogy ha eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek.
A Vigasztaló eljövetele
Most elmegyek ..., de eljön el hozzátok a Vigasztaló... és meggyőzi a világot a bűnről..., amiért nem hittek bennem. Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok. Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett... az Igazság Lelke majd elvezet benneteket a teljes igazságra. ... azt mondja el, amit hall... Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit hirdet nektek. ...
A viszontlátás reménye
Rövid idő s már nem láttok, ismét rövid idő s viszontláttok... ...Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik. Az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszületik a gyermeke, azon való örömében, hogy ember született a világra, nem gondol többé a gyötrelmeire. ... viszontlátlak benneteket, s akkor örültök, és örömötöket nem veheti el tőletek senki. .... Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen. ... Eljöttem az Atyától, a világba, de most itt hagyom a világot, és visszatérek az Atyához.” ...Tanítványok: hisszük, hogy az Istentől jöttél. Jézus: hiszitek? Eljön az óra, s már itt is van, amikor szétszéledtek... s magamra hagytok. De ... az Atya velem van...  bennem találjatok békességet. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot. Közöm. Még mindig az utolsó vacsora terme, ahol eligazítást tart lényeges dolgokról az Úr. Tökéletes az általa használt kép. A szülő asszony szomorúsága örömre változik, amikor megszületik gyermeke... és nem gondol többé gyötrelmeire. Krisztus kínszenvedése és halála éppen úgy megszüli az ember megváltását, és ez neki hatalmas öröm, megváltó művét éppúgy mutatja fel az Atyának (aki mindvégig együtt szenved vele [kompassió]), mint férjének az asszony újszülöttjét. Ez nekem is felfedezés, másról nem is akarok írni.     

A könyvek alapjában véve kétfélék: Vagy feldobják az embert, vagy lelombozzák. Újabban egyre kevésbé kívánok olyan kötetet a kezembe venni, amely leragad az emberi nyomorúságnál. Három posztban írtam olyanról, amely feldob, amely éltet, amely levegőhöz juttat. Most egy olyanról, amelyet alighanem félbehagyok. A kötet nagyon láttató, de amit láthatok, az már kevésbé. Naplójegyzetek Kodolányi Jánosról. A szerző saját levelezését dolgozza fel. Elkalauzol egy olyan korszakba, ahol a három T-t alkalmazták. A tetsző, tűrt, illetve tiltott irodalmi alkotások korába. „Akkor élt, ottan élt” egy Kodolányi János nevű író, aki új hangot ütött meg az irodalomban, és akit alig tűrt az irodalompolitika. Levelei részint ezért hajlanak szomorúságba, részint pedig azért, mert különféle betegségek hatalmasodtak el rajta. Tehát – miközben láttat a szerző és dokumentál – az empatikus olvasó belebonyolódik egy olyan történetbe, amelynek mozzanatain mit sem tud változtatni, miközben őt magát messze elkerüli az eufóriás hangulat.
Biztos, hogy le kell számolni a múlt hitványságaival, éppen azáltal, hogy megnevezzük őket. A kérdés, hogy jót tesz-e a mindenre kiterjedő vizsgálat a túlélésnek, az élésnek, a valamiért amúgy is depresszióra hajlamos embereknek. A másik kérdés: Van-e annak határa, amikor azt mondhatjuk: Az ismeretlen foltokat megismertük. Elég. Itt zárjuk le a múlton való merengést.
Állítólag Kádár János volt az, aki a SZER rádióadásainak a zavarását leállíttatta. Úgy vélte, nem éri meg nagy energiával ellehetetleníteni a nyugati adásokat.   
Mindenesetre legalább annyi a tanulság: Nagyon sok a jó könyv, de nem minden könyv való mindenkinek.
Én például – ha tehetem – vidám témájú-stílusú műveket olvasok.
***
Kis segítség azoknak a bloggereknek, akik nehezen adják fejüket poszt-írásra.
Cz. Gy.-nek mondja Weöres S.: „Tudod-e, Gyurkám,  – mondta kissé álmatagon –, a kezem ügyébe eső Rákosi Viktor kötetet felütve az egyik lapról kiírtam minden tizedik szót. Kaptam egy vibráló felületet, amivel már lehetett dolgozni.”
Nem is rossz. Alighanem magam is megpróbálom.  
Ízelítő a János 15. f.-ből:
Az igazi szőlőtő
Jézus: szőlőtő
Atya: szőlőműves
Mi: szőlővesszők. Amely terem, és amely nem terem... Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem... nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, bármit kértek, megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok... Maradjatok meg szeretetemben ... szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. ... a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, ... arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek maradandó gyümölcsöt...
A világ gyűlölete
Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. ... Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha tanítottam volna őket, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre. Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. De látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is. Mert teljesednie kell a törvényükben olvasható jövendölésnek: Ok nélkül gyűlöltek. Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, ...az Igazság Lelke...majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem voltatok. Közöm.
Újra találkozunk a szőlő hasonlattal. Jézus általában sok helyen elmondta a paraboláit. Ezekből egyeseket csak valamelyik, másokat több evangélista említ. A kép nagyon szemléletes. A szőlővessző nem teremhet, ha elválik a szőlőtőtől. Az egy keringés, anyagcsere, egy test a kapcsolat szorosságának ragyogó képe. Alig érthető, hogy Krisztusra, mint egykor, ma is miért haragudnak oly sokan. Senkinek nem tett rosszat, jót annál inkább. A világnak a legnagyobb jót kétségtelenül ő hozta. És mégis. Valahogyan rosszra hajló a természetünk. Az állandósuló üldözések ellenére terjed a hit. A szeretet legyőzi a gonoszságot.   

Tegnap szó esett Leon Theremin szovjet-orosz tudós elektronikus hangszeréről, amelyet közel száz évvel ezelőtt alkotott meg a fent nevezett úr, és amelyen olyan szépen játszik pl. Illényi Katica. Arról viszont nem esett szó, hogy a hangszert ma is gyártják, ha nem is nagy tömegben, és az interneten láttam. Darabja 150 000 ft.
Terjedelmi okokból arról sem esett szó, hogy örömmel olvastam Rácz Aladárról egy rövid epizódot. Magam több ízben proponáltam, hogy kapjon méltó nyilvánosságot a youtube-on. Most utánanéztem, és örömmel tapasztalom, hogy a még mindig tízen aluli számban felkerült anyagok elégségesek ahhoz, hogy valaki nagy vonalakban megismerkedjen ennek az érzékeny lelkű és kifinomult művészetű zenész életének legfontosabb szeletkéivel. Közülük talán a legérdekesebb ez: Rácz Aladár a cimbalomvirtuóz.
https://www.youtube.com/watch?v=Jz8cyCSntVI        
Ízelítő a János 14. f.-ből:
Jézus és az Atya
Jézus: Higgyetek az Istenben és bennem is, ...amikor újra eljövök, magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. ...Tamás: Uram, nem tudjuk, hova mégy! J.: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. ...Fülöp: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát. Jézus: Aki engem látott, az Atyát is látta... Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? ... legalább a tetteimért higgyétek... Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is..., amit a nevemben kértek, megteszem nektek.
Jézus megígéri a Szentlelket
Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat...Az Atya más vigasztalót ad nektek: az Igazság ... ti láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd... majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek. Aki teljesíti parancsaimat, az szeret engem...,  azt Atyám is szeretni fogja. ...Hozzá megyünk és benne fogunk lakni. ...a Szentlélek megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. ... Az én békémet adom nektek... Ha szeretnétek, örülnétek, hogy az Atyához megyek... Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma. De a világ így tudja meg, hogy szeretem az Atyát, és végbeviszem, amivel az Atya megbízott. Keljetek föl, menjünk innét! Közöm. Helyszín, a cenakulum, az utolsó vacsora terme. Júdás már elment, Jézus tanítja még a tizenegyet. Ígéri, hogy megnyitja a mennyet előttük, kéri, hogy tartsák meg parancsait, s akkor szeretik. Aki szeret, az ismer. Jézus által ismeri az Atyát. Én és az Atya egy vagyunk, és még: küldöm a vigasztaló Lelket. Íme, a Szentháromság. Nem könnyű érteni: ha szeretnétek, örülnétek, hogy az Atyához megyek. Persze, odament, mert engedelmes volt mindhalálig, a kereszthalálig. De ugyanígy igaz, hogy szeretetből tette, hogy lemosson rólunk mindent, ami elválasztana az örök boldogságtól. Hitet kér, reményt és szeretetet. A szeretet tetteit.  

Többek között ezt írja: „A kilencvenes években más alkalom adódott, Kiskunhalason forgatott, zenei tévéműsorunk révén. Üzenték, hogy van a városban egy ismeretlen énekesnő, esetleg énekelne egy Schubert vagy Gounod Ave Mariát. Gondoltam, elfeledett idős hölgy lehet: Hadd szerepeljen megint szegényke! Igent mondtam tehát. A felvétel reggelén készülődtünk. A forgatás, kapkodás és tétlen várakozás kettősségében zajlik általában. Itt hamar mellém lépett egy miniszoknyás, csinos lány. Rögtön láttam, hogy ez csak a sminkes lehet. Eddig soha nem láttam: s milyen szép! Kezet fogtunk, rámosolyogtam. – Hol sminkelünk? Csodálkozva nézett. S gyors félfordulattal már a templom magasába. – Azt mondták, próbálunk majd fenn...  Hirtelen megértettem: ő az említett szereplőnk. Gyönyörűen énekelt. De még nem tudta, hogy operaénekes akar-e lenni, vagy marad az atlétikánál?! Világhírű operaénekes lett. Miklósa Erika volt az!” Eddig az idézet.
Még egy epizód. Leon Thereminről írja, hogy orosz tudós, akit elektronikus zeneszerszáma tett híressé. Kémkedni küldik az USA-ba, ott beleszeret egy néger nőbe. De az oroszok hazaviszik, Szibériába, nagy betegen szabadul, kimegy az Egyesült Államokba, ahol hamar meghal. Az ő találmányát használta pl. Illényi Katica.
A szerző ír tíz mondatot Aelia Sabináról. Szerintem nem csak a végén szedett két sora vers. Minden mondata szabadversmód szárnyaló.
***
Különösen is tetszett az íróról fogalmazott bökverse: / Egy könyvön száz évig kottlik, / Mégis legjobb írónk Ottlik! /
Most arról kellene mesélnem, hogy hogyan kapcsolódik sorsunk laza szálon egymáshoz. Annak idején keresztapám, nagyon amatőr muzsikus, olykor orgonált egy-egy misén a Krisztinában. Ott, ahol Czigány György is. Lehet, hogy a könyv egyik mondatban nagybátyámat említi. Ki tudja? Második találkozásom alighanem testközeli. Akkor az óbudai Goldbergerben dolgoztam, ahol brigádok közötti vetélkedőt tartottak. Mintha Czigány György vezette volna. Nagyon régen történt ez, a hatvanas évek derekán. Ha ő volt, ha nem, aki vezette, annak a személyiségéből derű és harmónia áradt. Csodálkoztam akkor és ott, hogy ilyen még létezik.
A harmadik találkozásunk feltehetően akkorra tehető, amikor a Távlatok c. jezsuita lap szerkesztőségi munkájába bekapcsolódott. Ott kiderült, hogy a Zászlónk c. katolikus diáklap indította el a pályáján, miután annak idején megnyert egy pályázatot Szent Gellértről írt munkájával. A történetet megírta a kilencvenes években már és még újra létező Zászlónknak.
Mindent egybevéve ragyogó átnézetet ad egy korszakról, abból az aspektusból, ahonnan ő látta.
Ízelítő a János 13. f.-ből.
A lábmosás
... Jézus tudta, hogy elérkezett az óra... fölkelt a vacsora mellől, ..., majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa... tanítványainak a lábát. ..., majd újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát...Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek. Nem mindnyájatokról mondom ezt, mert ... be kell teljesednie az Írásnak: »Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem.« ...: Aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.”
Júdás árulásának megjövendölése
... Jézus: „...Egyikőtök elárul... az, akinek a bemártott falatot adom. az áruló Júdásnak nyújtotta. Jézus: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!”... Éjszaka volt.
Az új parancs
... Jézus: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne... Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek... Ahova megyek, oda ti nem jöhettek. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” Péter:: „Uram, hová mégy?” „Ahova megyek – válaszolta Jézus –, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter: Életemet adom érted. Jézus: ...Mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz. Közöm. A pápa címe: a szolgák szolgája. A Mester a szolgák szolgájának a szolgája. Örök modellje követőinek. Teréz anya mindenütt a vécét mosta. Szállodákban is. Mint mondta: A legnagyszerűbb gyakorlat az alázatosság útján. Júdás elárulta egy havi napszám áráért. Péter is megtagadta, s azonnal megbánta. Azt hiszem, akiben van opportunizmusra hajlandóság, bánnivalója is van. Magamnak is mondom.