Mickey webnaplója

Hajlamos az ember szilveszterkor, az év utolsó napjára úgy tekinteni, mintha élete utolsó napja lenne. Év vége – az élet vége. Amolyan mintanapnak lehet venni. Szépen kell befejezni az évet.
Születésnapom hasonlóképpen mintanap. Igazán köszönettel tartozom Istennek, szüleimnek, hogy létbe hívtak, létbe küldtek. Ez kicsit ihletetté teszi a napot. Megint csak valahogyan összekapom magamat, hogy méltóképpen ünnepeljem: Megint letudtam egy évet.
Idős emberektől hallottam: Igaz, hogy sok évet megérni nem érdem, no de teljesítmény! Igen, az.
Tehát szilveszter. A polgári év vége (Az egyházi év vége lehet máskor is. A katolikus évvége pl. Krisztus Király ünnepe).
Szilveszterkor sokféle lufi emelkedik az égbe. Pukkanások, lufiszerű fogadkozások, lángadozások, ígérgetések: Az új évben nem iszom többet (de kevesebbet se! – teszik hozzá egyesek csibészesen).
Nekem is van egy szentenciám (mickeyáda): Miért kezdenék új életet január elsején, hiszen még a régit se fejeztem be! Persze ez sem egészen igaz. Csakhogy: ha valamit fontosnak tartok, nem szívesen várok vele Újév napjáig, hanem azonnal belevágok. Vagy később, mint január eleje. Egy példa. Villanyborotvám kezdte megadni magát sorsának. Megvártam, amíg elmúlik a karácsony. Nem szerettem volna villanyborotvát venni karácsonyra. Nem azért cserélek borotvát, mert karácsony van, hanem mert a régi tönkrement.
Tehát az évforduló csakugyan ünnep. Csakugyan sok elhatározás születik ilyenkor. Ám nem ennek van jelentősége, hanem annak, hogy merjünk dönteni, ha szükséges, akár évforduló van, akár nem, és legyünk erősek jó elhatározásainkban. Ez nehezebb, mint nyakkendősen pezsgőspohárral a kezünkben valami nagyot mondani, amire öt perc múlva tán nem is emlékezünk. Ilyen szempontból az összes többi nap ugyanúgy viselkedik, ugyanúgy alkalmas előremutató döntések hozatalára, mint az év utolsó/első napja.
Tartalmas, felvállalós évet kívánok!  
Ízelítő a Péld 17-ből. Közöm. Azok maradtak fenn a szűrőmön, amelyeket minden mellékgondolat nélkül és szívesen elfogadok. Hogy mi közöm hozzájuk? Az álló betűkkel szedett kifejtések a saját megfogalmazásaim.
Többet ér egy száraz falat békességben, mint egy hússal telt ház, ahol perpatvar dúl... : Az a jó vita, amit el se kezdtek. Miért? Mert alig akad olyan vita, ahol megkeresik a közös platformot. Így esély sincs a megegyezésre. a szíveket az Úr vizsgálja. ...- Aki szegényt gúnyol, az Teremtőjét bántja... Isten nem személyválogató. - gyermekeinek gyermeke az öreg koronája, a gyerekek díszei meg az ősök. A család összetartása a több generáció együttlakásának a kulcsa. Balgához nem illik ékesszóló beszéd... A megvesztegetés csábító ékszer, akárkihez fordul, megértésre talál... Nagy csábító a korrumpáló. A perpatvar olyan, mint amikor kicsap a víz, vess hát neki gátat, még mielőtt kitör. ... csak az oktalan ember vállal másért kezességet. Fontos a körültekintés, még rokonok között is.... A vidám szív jót tesz az egészségnek, a nyomott kedély emészti a testet. Ma is él. Ld. negatív és pozitív gondolkozás. ... Az ártatlant bírsággal sújtani gonoszság, (de még inkább) a nemest jogtalanul verni. Ma is sokszor igazságtalan ítéleteket hoz a bíróság... Az okos férfi megőrzi hidegvérét. Aki elborul, nem képes tiszta fejjel megítélni szituációkat. Hogyha hallgat, bölcsnek látszik a bolond is; ha száját befogja, okosnak ítélik. Ma így mondjuk: Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. A rómaiak így mondták: si tacuisses, philosophus mansisses.

Nyakunkon az év vége. Az előrelátó közösségek megírták már támogatást kérő levelüket. Közös ismertetőjelük, hogy közlik, mekkora összegre tartanak igényt. A figyelmesebbek géppel töltik ki a nevemet és címemet. Mindegyikük tartalmaz egy-egy csekket. Őrmestertől felfelé felárral, nyuggereknek fele pénzért.
Érdekes ez a beosztás. Karácsony előtt a szegények javára történik felesleges javaink apasztása, és egyes, a saját problémájukat artikulálni nem tudó társadalmi rétegek nevében eljáró alapítványok küzdenek egy kis támogatásért.
Karácsony után megkeres a Nagycsaládosok Orsz. Szöv.-e tagsági díj befizetését szorgalmazó levelével. Mára kirepültek gyerekeink, ketten éldegélünk. Igaz, hogy kaphatunk kedvezményeket itt-ott, de szinte sose éltünk vele.
Megkeres volt iskolám diákszövetsége tartós hozzájárulást kérve. Kitartóak. Tavaly nem fizettem, így most két évi díjat kérnek. Ahogyan eltávolodunk időben, a halmozott elmaradás egyre nő, és fizetési hajlandóságom ezzel arányosan csökken.
Megkeres közösségünk központja. Támogatást kérnek. Személyesen szoktam elintézni csekk nélkül.
Az újságíró szövetség is tagságit kér. Cserében beléphetnék ingyen néhány múzeumba, néhány várba. Nem sok közöm van ezekhez a nyilvánosságokhoz. Pénzért újságcikket nem is tudom, milyen régóta nem írtam. Szívességből annál többet. Még ráfizetéssel is. Például recenziót felkérésre. Ám r.-s példányt nem küldtek mellé. 4000 ft-om bánta, hogy egy néhányszáz pld-ban fogyó lapnak megírtam az anyagot.
Tegnap jót mosolyogtam egy tévében nyilatkozó asszonykán. Elmondta, hogy alig vesznek karácsonyra valamit, leginkább vásárlási utalványokat, mert a két ünnep között akkora leárazások vannak az üzletláncokban, hogy utalványuk ilyenkor a többszörösét éri. Szinte mindent ilyenkor vásárolnak meg.  
Még vannak hatalmas lehetőségeim.  Az egyik az Óbuda kártya. Ha számon tartanám, melyik bolttípus térít vissza valamennyit a kártyára, talán némi megtakarítást érne. Sose használtam.
Egy pontgyűjtő kártyát féléve dobtam el, amikor azt jelezte, hogy egy forintot spóroltam vele vásárlásom alkalmával. Elnevettem magamat. Hisz ezt nem érdemes előkotorni sem, s időt vesztegetni vele a pénztárnál.
Még mindig él az Alma patika kártyája. (Gondolom azért fizetek valamivel kevesebbet, mert a többiektől többet kérnek, mint kellene.) És él egy üzletlánc kártyája. Lehet, hogy attól is megszabadulok.
Ízelítő a Péld. 16-ból. Az Úr mindent a maga céljára teremtett, magát a gonoszt is... Szeretet és hűség jóváteszi a bűnt, s az Úr félelme távol tart a rossztól. ... Bölcsességet szerezni jobb, mint aranyat, okosságra szert tenni többet ér az ezüstnél. A rossznak kerülése az igazak útja, aki vigyáz az útjára, az megtartja életét. ... Jobb a szerényekkel alázatban élni, mint a gőgösökkel zsákmányon osztozni. Jól megy a sora annak, aki hallgat az intő szóra, jó sora van annak, aki az Úrban bízik! Aki szívében bölcs, azt okosnak hívják, a kellemes beszéd megtoldja a tudást. ... Némely utat az ember egyenesnek nézne, a vége mégis a halálba visz. A munkásnak javára szolgál az éhsége, mert munkára ösztönzi a szája. ...Veszekedést szít a ravaszkodó ember, a barátok közé is éket ver a pletykás...Aki hunyorít szemével, fondorlaton töpreng, s aki összenyomja ajkát, kész a gonoszsággal...Jobb a béketűrő, mint a harcias hős, a magán uralkodó, mint aki elfoglal egy várost. Közöm. A mondások egymást érik. Kiemelem közülük ezt: A rossznak kerülése az igazak útja, aki vigyáz az útjára, az megtartja életét. Mi ez, ha nem a kudarckerülő magatartás. A sikerorientált létmód fel se merül itt, hisz azt fogalmazza meg a továbbiakban, hogy jobb a béketűrő, mint a harcias hős, a magán uralkodó, mint aki elfoglal egy várost. Az óvatosság, a csapdák elkerülése, a megfontoltság visz előre, nem a siker hajhászása. Lám, mire ment az örökké versenyben lévő gazdaság. Semmi nem elég jó, mert ma újabbat terveztek, s holnap piacra dobják. Te pedig dobd el a régit, s tanuld az új technológiákat. Ez az út hosszútávon fenntarthatatlan és a fogyasztás rabszolgájává tesz.  
 

Idén eddig írtam 
- 13 cikket, és még nincs vége az évnek
- 402 posztot és még nincs vége az évnek
- fogytam 25 kilót és még nincs vége az évnek
- elhagytam 10-féle gyógyszert (van itthon egy szatyorra való fel nem használt).
- az ismerős blogokra legalább 1000-szer rákattintottam.
 - és a sajátomra is (FB), azzal a feszült várakozással, hogy hozzászólt-e valaki és mit gondol. (Mi tagadás, nem sok komment érkezett?!)
A számok önmagukban nem sokat mondanak, de ha meggondolom, hogy a 401 poszt mi mindennel foglalkozott, azt hiszem nincs ok panaszra, nem hiszem, hogy olvasóim számára valami megvilágítatlanul maradt az év történéseiből.
A koldus és én
A nő az alacsony fakerítés tetején ült. Fedél Nélkül újság a kezében. Én elhaladtam mellette. Majd elkezdtem kotorászni a zsebemben. Kb. 300 ft volt benne. Ej – dohogtam magamban – miféle alak vagyok. Tettem egy kört, s a nő háta mögé kerültem.  Rágyújtott egy cigire. Nocsak. Nocsak, nocsak! Telik neki cigire is! Ha éhes, zsemlét vesz, nem cigarettát. Meggondoltam magamat. Még észrevétlenül visszafordulhatok. Hátra arc és irány haza. ballagás közben a D. naplójában olvasottakra emlékezem: D. az ügyeletes koldusasszonynak egy-egy pakli cigit szokott a kezébe nyomni, hogy futhasson tovább, s ne zavarja meg ebbeli tevékenységében a nő. Hm. Csakugyan az én dolgom megítélni, hogy a koldus mire költheti a pénzét? Egy frászt. Elszégyelltem magamat. Most már késő, minden mindegy.
Nem tökéletes ez a világ. Az enyém se.
***
A tévében ismételten hirdetnek egy ezüst emlékplakettet, melynek egyik oldalán Vörösmarty M. arca jelenik meg, másik oldalán a Szózat c. vers első versszaka. Feltűnt az ismétlés során, hogy nemzeti fohásznak nevezik a Szózatot. Ez alapos tévedés. A Szózat műfaja nem himnusz, nem ima, nem fohász, hanem szónoklás. Nem Istent szólítja meg, nem is hozzá szól. A nemzetet buzdítja.
De elkelne egy cenzor, egy szöveglektor a tévében is. Akkor nem fordulhatna elő, hogy egy buzdítást fohásznak neveznek, más alkalommal cikizik egy másik szövegben a gyermekteleneket. 
***
Ez jó. Ezt akarom én is. Koncz Gábor idézi a Magyar Fórumban Avilai Szent Terézt: „tégy jót a testeddel, hogy a lelked szívesen lakjon benne.” 
Ízelítő a Péld 15-ből. A szelíd felelet csillapítja a haragot, a sértő szó felkorbácsolja az indulatot. ... Az Úr a rosszak és jók fölött egyaránt őrködik. A nyelv zabolátlansága megöli a lelket. A bolond megveti apjának intését... az Úrnak az igazak imája tetszik... nyitva az Úr előtt az emberek szíve! ... A vidám szív derűssé teszi az arcot is, a szív bánata megöl minden életkedvet ... Jobb egy tál főzelék és szeretet hozzá, mint egy kövér ökör gyűlölettel. ... A bölcs fiú örömet szerez az apjának, az ostoba ember megveti az anyját. ... a gonosz szája hitványságot buzog. A gonoszoktól távol marad az Úr, de az igazak imáját meghallgatja. A ragyogó szem öröm a szívnek, a jó hír felüdíti a testet. ...Az Úr félelme a bölcsesség iskolája, az alázatosság megelőzi a dicsőséget. Közöm. Sok-sok újabb adalék a bölcsességhez és a balgaság mibenlétéhez. Ide most csak egyet emelek: A bolond megveti apjának intését. Annak, aki folyamatában rálát dolgokra, aki megfelelő élettapasztalatokkal bír, annak rettenetesen tud fájni, ha tanácsa ostoba fülekre talál, melynek gazdája vesztébe rohan, mert nem akar hallani az igazságról.
Az Istennek mennyire fájhat némely ember életútjának az elszerencsétlenedése.
Egy orvosnak mennyire fájhat, amikor tudván tudja, hogy páciense belehal, ha nem fogadja meg az ő tanácsát. És a páciens nem akarja megfogadni, vagy képtelen rá bizonyos kényszerességek miatt.
Egy szülőnek mennyire fáj, ha indulatok, szenvedélyek, szerelmek miatt ésszerű tanácsa lepereg gyermekéről. Mennyi fájdalomtól tudná megkímélni. Ám személyi szabadság is van a világon. A felnőtt korú gyerek kezében a döntés joga. A szülő pedig tehetetlenül toporog, mint a kotlós a tó partján, amikor a kislibák vízre szállnak, s ő nem tehet semmit.

Tegnap este Tücsivel nekivágtunk a nagy magyar éjszakának. Autóval, HÉV-vel, combinóval, torokfájással, arcüreggyulladással igyekeztünk a Mechwart-térre, ahol paleo-ketogén klubfoglalkozáson vettünk részt. Út közben óhatatlanul bevillant: hármas terror-fenyegetettségi fokozaton élünk, dolgozunk, közlekedünk. Mi van, ha a megállóban, ha a HÉV-en, ha a combinóban valaki... Nem is fejtem ki, hogy mi volna...
Megérkeztünk a klubba.
Van abban igazság, hogy az ember nem szívesen adja ki magát. Ez a hosszas csendekben-várakozásokban volt kitapintható. Ám, akik kérdeztek, olyan információkhoz juttatták a többieket, amelyekre zömmel szükségük volt, annak ellenére, hogy tartózkodtak a kérdezéstől. Magam elmondtam, hogy „bábállapotban” leledzem. Tíz gyógyszert elhagyva (az én koromban elég merészség) élek, és némi szédelgés és lassúság ellenére kielégítő az állapotom. Bár hosszas rekedtségem és újabban lábam ínhúzódása tudatja, hogy még nem minden tökéletes, megvagyok. (Nyakamban ülő unokákkal tornásztam őket előre-hátra, jobbra-balra kimozdítva egyensúlyi helyzetükből. elképzelhető oka lehet a húzódásnak. Persze lehet más is, de jobb a békesség.
Nehéz szívvel ráálltam a mérlegre, hogy lássam visszahíztam-e valamennyit a karácsonyi menü miatt. Nagy kő esett le a szívemről. Egyelőre stagnál a súlyom. Továbbra is 95 kiló. Innen startolok el. Kiszámoltam: ha fogyásom az elkezdett ütemben folyna, 2017 áprilisára teljesen elfogynék. Persze ez nem így lesz.
A klubon deklaráltatott, hogy pionírok, élenjárók, avatgarde-ok vagyunk. A mai medicináról leszakadtunk, s csak a paleo-k. módszer hatékonyságában bízhatunk. Abban viszont okkal, mert hatásai egyértelműen jótékonyak. Mindenki tudja, hogy egyszer megadja magát a kaszásnak, de életkilátásaink határozottan javulnak, ha zsír-alapon működtetjük a szervezetünket. A módszer immár évek óta kipróbált, s klinikai tapasztalatok igazolják jótékonyságát. Úgy vélem, ennél több nem adható szervezetemnek, szervezetünknek. Joggal vélem, hogy az orvosokkal igen ritkán fogok találkozni, mert szervezetem immunis lesz a civilizációs betegségekkel szemben. Ha mégis, nehéz lehet majd értésükre adni, hogy mit keresek a sztrádán a forgalommal szemben.
Marad még a lélek. Az se tétlenül várja sorsának beteljesülését. Szent Fausztina nyomán az egyház hirdeti,hogy az ember ugyan meglehetősen méltatlan az üdvösségre, ám aki alázattal elfogadja a minket ingyen szerető Isten irgalmát, annak nem kell egykor szembenéznie Isten igazságosságával. („Ki állhat meg előtted, Urunk?”)
A két életvezetési elvet, a két életérzést egymás mellé rakva óhatatlanul nyugalom tölt el bennünket. Meg lehetünk róla győződve, hogy mi, test-lélek emberek, biztonságban tudhatjuk magunkat inváziós-terrorista-puskaporos világunk hétköznapjainak hisztérikus fenyegetései ellenére.    
Ízelítő a Péld 14-ből. Akinek nincsen ökre, annak tiszta a jászla, de nagy jövedelmet csak erős ökör hoz... Megfontolni útját az okos bölcsessége, a bolondnak csalás a balgasága. ... az igazak sátra fennmarad. Néha helyesnek lát az ember egy utat, de végül mégis a halálba visz. Akkor is fájhat a szív, amikor nevetünk, és az örömnek is lehet szomorúság a vége. A háborodott szívűt kielégíti útja is, de a jó embert csak az, amit tesz. Az együgyű minden beszédnek hitelt ad, az okos azonban vigyáz lépésére. A bölcs ember fél és kerüli a rosszat, a balgának nincsenek gátlásai és gőgös. ...A szegényt gyűlöli még a barátja is, a gazdagnak sok a jó barátja. Aki embertársát megveti, vétkezik, de jól jár, aki könyörül a szegényen. Nem tévednek el, akik gonoszságot forralnak? A szeretet és a hűség a jóra törekvőké! Minden fáradságnak nyereség a vége, az üres fecsegés szűkölködést von maga után. ... Az Úr félelme az élet forrása, a halál hálójának elkerülésére. A király dicsősége a nép sokasága, megbukik a király, ha nincsen népe. Annak, aki türelmes, nagy az okossága, balgasággal van tele, aki türelmetlen. A nyugodt kedély élteti a testet, a szenvedély olyan, mint a csontszú. Aki elnyomja a szegényt, Teremtőjét bántja, de aki megkönyörül a szegényen, az tiszteli. ... az igaznak menedéke az ártatlansága. Az okos ember szívében bölcsesség lakik. Közöm. A példabeszédek leginkább Kölcsey intelmére hasonlítanak (Parainesis), melyet Kálmán unokaöccsének a figyelmébe ajánlott. A fejezetben most ezek a gondolatok ragadtak meg:
Néha helyesnek lát az ember egy utat, de végül mégis a halálba visz. (Utóbb mindnyájan ott végezzük)
A szegényt gyűlöli még a barátja is, a gazdagnak sok a jó barátja. (Biztos, hogy ezek barátai?)  
jól jár, aki könyörül a szegényen. (Az irgalmasság évében érdeme eltűnődni rajta. Éhes voltam, és ennem adtatok...)
A háborodott szívűt kielégíti útja is, de a jó embert csak az, amit tesz. (D. mondta: A szeretet nem érzelem, a szeretet cselekvés.)
megbukik a király, ha nincsen népe (Intelem ez a ny.-i demokráciáknak: A nép feje fölött meghozott önkényes döntések lázadáshoz vezethetnek)
Aki elnyomja a szegényt, Teremtőjét bántja. (Mindenki egy-egy darab ember. Igazi demokrácia csak a halálban van. Isten mindenkit szeret személyválogatás nélkül.)

Tisztáztuk, a karácsony Jézus születésnapja, s csak egy megválaszolandó kérdés van, mit kap tőlünk, ha már így adódott.
Eddig három karácsonyt ültünk a templomin kívül. Egyet itthon a fiatalokkal, egyet náluk, egyet pedig Tücsi szélesebb rokonságával. Utóbbin negyvenöten vettünk részt, azért nem többen, mert huszonheten nem értek rá. Egybeesés miatt saját bővebb családom karácsonyán nem tudtam megjelenni, pedig velünk együtt húszan lettünk volna.
Mindenesetre a nálunk tartott eseményen igen sokféle étel és ital tálaltatott fel. A legnagyobb fájdalmamra zömmel édességek. Szép volt a beigli, jó illatú. Szép a zserbó is. (A Tanú c. film paleo-ketogén életmódot reklámoz. Miért? Virág et. mondja: Az élet nem habos torta... Nem rossz étel a malachús, ugye, Pelikán elvtárs?! és még: Virág ávósai szétlövik gépfegyverrel a befőtteket. A sitten az elítélteknek „büntetésből” grenadírmarsot adnak. Pelikán, a rendszer üdvöskéje, disznót vág a pincében. Kell még több bizonyíték?)  Kihagytam a szaloncukrokat, ki a többi házi süteményt is. Jóllaktam az illatukkal.  Egy figyelmes rokonka paleo-édességgel kedveskedett. Nem tudta, hogy a dió elítélendő. Én nem ítélkeztem, ettem belőle. Másikuk (nem tudván, hogy a cukor nem való nemünk) forralt borral kedveskedett (fahéj, vörösbor aromái, gőzei, fahéj, citrom- és narancskarikák, szegfűszeg illata) sok cukor, víz. Kihagytam valamit? Torkoskodtam belőle. Kávé az szabad, pezsgő nem volt, a savanyakáposzta egy részét feleség rizs, liszt és tejföl nélkülire gyártotta, ebből ettünk kedvünkre. csak a káposzta hordoz magában némi kivetnivalót. Spongyát rá. Tudom, az olajos magvak. Az asztalon hagyott egy szem pisztáciát és egy kettétört ropit megettem. A találkozó végén a felbontott dobozos sörök gazdára találtak.
Jaj! A lényeg a lényeg.
Két napig nem állok a mérlegre, nehogy valami nekem nem tetszőt mutasson az a nyomorult mérőeszköz. Addigra szeretném visszakapni versenysúlyomat.
Ma Betegek klubja. Bajom van az elnevezéssel. Remélem, csak annyira vagyok beteg, mint bárki más, aki magát egészségesnek tudja. Épp a betegségeimből kívántam megszabadulni. Nem szerencsés, hogy a klub neve visszarántson korábbi állapotomba. Miért nem hívjuk Főnix-klubnak, vagy A Kitápászkodottak Klubjának? Valahogyan vidámabban hangoznék.    
Apropó. Van egy hátizsák megmaradt gyógyszerem. Nem érdekel valakit fél áron?
Péld 13. A bölcs fiú örül, ha megintik, az elbizakodott meg sem hallgatja a feddést. Szája gyümölcséből jót eszik az ember, a hűtlenek terve erőszakoskodás. Megőrzi életét, aki vigyáz a szájára, aki száját kitátja, arra pusztulás vár. Vágyik a lustának a lelke, de hiába, a szorgalmasnak beteljesül a vágya. Az igaz gyűlöli a hazug beszédet, a gonosz viszályt és gyalázatot terjeszt. Az igazság megőrzi az úton a tisztességet, de a bűn a bűnös bukását okozza. Van, aki játssza a nagyot, noha semmije sincs, más a szegényt adja, bár nagy a vagyona. Az ember életéért váltságdíj a vagyon, ám a szegény nem hall fenyegetést. Az igazak fénye lobogva világít, a gonoszok lámpása meg kialszik. Ahol a kevélység tanyáz, ott csak veszekedés van, az alázatosaknál bölcsesség lakik. A hirtelen harácsolt vagyon semmivé lesz, aki szép lassan gyűjtöget, az gazdag lesz. A megcsalt reménységtől beteg lesz a szív, a beteljesülő vágy az élet fája. Aki megveti a tanítást, az elpusztul, a parancs tisztelője sértetlen marad. A bölcs tanítása az élet forrása a halál hálójának elkerülésére. A jónak belátása kegyelmet szerez, a gonoszok útja hajlíthatatlan. Az okos megfontolt szándékkal cselekszik, bolondságot kotor elő a balgatag. A rossz követ szerencsétlenségbe taszít, a hűséges küldött boldogulást hoz. Aki megveti az intést, annak szegénység és szégyen jut, aki meghallgatja a feddést, annak tisztességben lesz része. A teljesült kívánság jólesik a szívnek, a balgának borzalom a rossznak kerülése. Tarts a bölcsekkel és magad is bölcs leszel, aki bolondokkal tárgyal, az rosszul jár. A bűnöst üldözi a szerencsétlenség, az igazakat jóval jutalmazzák. A jónak öröksége unokáira száll, a bűnös vagyona az igaz része lesz. A szegény új szántása bő kenyeret terem, van, aki tönkremegy, mert igazságtalan. Aki nem használ pálcát, gyűlöli a fiát, aki meg szereti, az megfenyíti. Az igaz addig eszik, amíg jól nem lakik, a gonoszoknak üres marad a gyomruk. Közöm. a fejezet felütése erős: A bölcs örül, ha megintik. A folytatás is olyan, aminek a nyugati civilizáció nekitámad: Aki nem használ pálcát, gyűlöli a fiát, aki meg szereti, az megfenyíti. Sok vita van ekörül. A gyakorlat ellene mond a Ny.-nak. Alig akad, aki gyerekként bele ne szaladna egy-két pofonba. Ez nem a szadista pofozkodása, hanem az élet velejárója. Aki bolondokkal tárgyal, az rosszul jár. erről ugrik be: Ha egy bolond azt mondja, hogy bolond vagyok, akkor megnyugodhatok. Ám ő is azt képzeli, hogy saját látása helyes. Ha ezek vitatkozni kezdenek, az a süketek párbeszéde: (Jó napot, sógor! A csónakot fódom. Hát az öreg mit csinál? Kilukadt a feneke.) Ki az igaz? Csak a hitelesség dönti el. Ám ezt tárgyilagosan megállapítani meglehetősen bajos.
Egyebekben a fejezetben találhatók féligazságok is. Pl. A jónak öröksége unokáira száll. Az Újszövetség szerint a vagyon csak arra jó, hogy az örökösök civódjanak rajta. Ami még jó, hogy az igazak és gonoszok viselkedési módjait mutatja be, és azok következményeit.

A közelmúltban több bloggerina is kétségbe vonta a blogok hasznosságát, életük elaprózásaként jellemezve, amely időrabló, ha igényesre kívánja alakítani, s külön nehézség, ha több témában kíván valaki új és új blogokat életre hívni. Nem győzi rendszeresen új anyagokkal „táplálni” őket. Márpedig akkor okkal lanyhul irántuk az érdeklődés.
Megint más fárasztónak véli az igényes megfogalmazást, mert kevés a türelme.
A harmadik belefáradt a blogolásba.
Nincs ihlete, vagy ha van, úgy véli, mások számára írása érdektelen.
Itt kapcsolódik be egy festőművész, VD gondolata az egész miskulanciába. Ő a szeretet irányában tapogatózik és tágítja a kört, amennyiben azt hirdeti: A szeretet nem érzelem, hanem cselekedet. A pék kenyeret süt. A pék szeret. Ha igaza van, akkor az blogoljon, aki blogolva szeret; aki az írásával szeret; aki úgy véli, hogy amivel mások szellemét táplálja, attól szebb lesz a világ. Ha írása előbb-utóbb elenyészik, akkor is (Ld. még lent).
Miért?
Mert egyedül a szeretet marad meg.
Ez nekem azt súgja, hogy ha valaki másképpen jobban tud szeretni, akkor abba kell hagynia a szövegek gyártását, az olykor jelentkező ihlet levezetésének lehetőségét. Nem az a fontos ugyanis, hogy nekem mi esne jól, hanem az, hogy hogyan tudok másokat szolgálni. A blog-írás csak egy lehetséges eszköze ennek. Ezen kívül ezer és egy olyan elfoglaltság akad, amely éppen olyan jó, vagy még sokkal megszólítóbb, szeretni valóbb valami, mint a szavak gépbepötyögése. Ami engem illet, addig írom a napi adagiumokat, ameddig jobbat nem találok.
Van egy regnumi tétel, amely szerint a jobbért ott kell hagyni a jót. Ez persze nem túl elegáns, nem is hasonlít a „márkahűségre”, igaza mégis belátható. Nem hagyományokhoz kell kötődni, ha azok idejét múlt szokások. Az ember dinamikus lény. Méltó hozzá, ha tettei is azok.
Péld 12. Aki szívesen veszi az intelmet, az szeret tanulni; aki haragszik, hogyha dorgálják, az buta. A jó ember elnyeri az Úr kegyelmét, hanem az alattomost, azt elítéli (az Úr). Aki nem igaz, annak nincsen maradása, az igazak gyökere nem lazul meg soha. A derék feleség koronája a férjének, a gyalázatos olyan, mint szú a csontjában. Az igaznak esze azon jár, ami helyes, a gonoszok terve csalásra irányul. A gonoszok szavai vérre lesnek, de megmenti őket az igazak szája. Elbuknak a rosszak és nincsenek többé, az igazaknak megmarad a házuk. Okossága szerint dicsérik a férfit, megvetés tárgya lesz az, aki esztelen. Jobb, aki észrevétlen magát szolgálja ki, mint aki nagyra van, de még kenyere sincs. Gondját viseli az igaz a jószágnak, a gonosznak kegyetlen a szíve. Dúskál a kenyérben, aki megműveli a földjét, aki üres dolgok után futkos, az esztelen. Rossz a kívánsága annak, aki gonosz, de a jámborok gyökere szilárdan áll. Az ajkak hibáiba bonyolódik a rossz, az igaz megmenekül a szorongatástól. Szája gyümölcséből jóllakik jóval az ember, mindenki élvezi tettének jutalmát. A bolond egyenesnek véli útját, az okos ember hallgat a tanácsra. A balgán rossz kedve mindjárt meglátszik, az okos elrejti kudarcát. Az igazat adja tovább, aki megmondja, mi hogy volt, a hamis tanú meg csak a hamisságot. Egynémely fecsegő úgy hat, mint a kardszúrás, de a bölcsek nyelve gyógyulást hoz. Az igazmondó ajak mindig megmarad, de a hazugság nyelve csak egy pillanatig. A gonoszságot forralóknak keserűség a szívük, azoké, akik jó tanácsot adnak, csupa öröm. Az igazat nem éri soha veszedelem, hanem a rosszak tele vannak bajjal. Iszonyat az Úrnak a hazug ajak, akik a jót teszik, elnyerik tetszését. Az okos ember visszatartja ítéletét, a dőrék szíve kikürtöli bolondságát. A szorgalmasok keze uralomra jut, a lusta kéz meg kényszermunkát végez. A szívbeli bánat lesújtja az embert, de egy jóságos szó újra felvidítja. ki jó barátunk, az pártatlan bíránk, a gonoszokat útjuk tévedésbe viszi. Sohasem süt vadat magának a lusta, a serénység nagy kincs az embernek. Az igazságosság útja az életre visz, a rosszindulatúak útja a halálba. Közöm. A fejezet szokás szerint igazakra és gonoszokra. Szentekre és kárhozottakra, angyalokra és ördögökre osztja az embereket. Egy bölcsességet ragadok ki, mert elgondolkoztatott: aki üres dolgok után futkos, az esztelen. Muszáj néha végiggondolnom, mi értelme van a blog írásának. Nekem segít, mert kimondom magamat akkor is, ha nem sikerül. Ha viszont a jövő felől nézem, csaknem biztos, hogy a semmibe vész minden leírt gondolatom. Cs. meséli, hogy K. nagybátyánk filozófiai tűnődéseit 28 000 oldalon szedte össze élete során. ezek a jegyzetek alighanem a kukába kerültek. Sic transit gloria mundi.

Ma még tartani kell magunkat, mert több mint negyven vendéget kell fogadnunk itthon.
Holnap még tartani kell magunkat, mert rég nem látott vendégeink lesznek.
Holnapután még tartani kell magunkat, mert este meglátogatjuk a paleo-ketogén klubot.
Utána is tartani kell magunkat, mert jöhetnek az unokák. Tényleg: Zs. gyerekei jönnek-e? Mikor?      
Szilveszterkor tartani kell magunkat, mert snassz átaludni az évek közötti fordulónapot.
Újév napján tartani kell magunkat, mert várhatóan szép és hangulatos zenéket sugároznak a rádiók.
És így tovább, és így tovább.
Pedig nátha, pedig arcüreggyulladás, pedig rekedtség-torokfájás környékez bennünket. A tartós enyheség paradicsomi feltételeket támaszt a mikroorganizmusok szaporodásához.
Vagy 40 éve olvastam, hogy a lengyel postások hatalmas országukban hatalmas levél- és képeslaptömeget cipelnek címekre karácsonykor és újév alkalmával. Ilyenkor nincs megfázás, nincs influenza, nincs nátha, nincs köhögés. Csak gürizés van. Ám január elején lecseng a levél- és levelezőlap-invázió. Ekkor viszont járvány ide vagy oda, a postások sorban kidőlnek, mert kehesek, mert szipognak, mert fáj felpuffadt arcuk a gyulladástól...
Ha van létért való küzdelem, létezik munkálkodással járó küzdelem is.
Marad az operasláger, Fülöp király áriája stilizáltan: Majd alszom én ha..., ha letelt a szolgálat...
Péld 11. Hamisított mérleg iszonyat az Úrnak, de a pontos súlyok megnyerik tetszését.  Az elbizakodottságnak gyalázat a társa, a szerényeknél a bölcsesség lakik. Az őszintét bizton vezeti tisztasága, a hűtlent a hamisság romlásba dönti. A haragnak napján mit sem ér a gazdagság, de az igazságosság megment a haláltól. A tiszta embernek igazságossága elsimítja útját, de a bűnös elbukik a bűne által. Az igazat megmenti igazságossága, a hűtleneket megfogja a saját vágyuk. A gonosznak minden reménye elszáll halálával, csalóka ábrándjai meghiúsulnak. Az igaz kiszabadul a szorongatásból, s a gonosz kerül a helyére. Szájjal rontaná meg embertársát az istentelen, de az igazat megmenti okossága. Az igazak javán örül a város, és ujjonganak a gonoszok vesztén. Az igazak áldása emeli a várost, a gonoszok szája romlásba taszítja. Aki embertársát lenézi, az ostoba, az okos férfi nem szól semmit. A rágalmazó mindent kibeszél, amerre csak jár, a megbízható ember megtartja, amit hallott. Ha nincsen vezetője, szétesik a nép, a sok tanácsadó sikerre viszi ügyét. Rosszul jár, aki másért kezességet vállal, az van biztonságban, aki megmenekül tőle. A csinos asszony becsületére van férjének, de aki nem jóravaló, az gyalázat trónja. Azok, akik lusták, szegények maradnak, a szorgalmasok gazdagságra jutnak. Aki megkönyörül máson, az magával tesz jót, a saját húsába vág, aki irgalmatlan. Csalóka nyereségre tesz szert a gonosz, aki igazságosságot vet, igaz bért szerez. Az igazságos ember eljut az életre, a gonosz követése a halálba vezet. Az álnok szívűektől iszonyodik az Úr, akik tisztességesek, elnyerik tetszését. Kezet rá: a gonosz nem marad büntetlen, de az igaz ivadéka megmenekül! Mint aranykarika a disznó orrában, olyan a csinos, de szemérmetlen asszony. Az igazak vágyának boldogság a vége, semmivé válik a gonoszok reménye. Van, aki bőven ad, mégis gazdagabb lesz, a másik meg kapzsi, mégis szegényedik. Aki máson segít, maga is meghízik, maga is jóllakik, aki mást jól tart. Aki tartogatja gabonáját, azt átkozza a nép, ha áruba bocsátja, áldás száll fejére. Aki jóra törekszik, az rokonszenvet arat, de ha rosszra tör valaki, visszaszáll rá. Aki vagyonában bízik, az elbukik, az igaz kihajt, mint a zöld falevél. Szelet arat, aki házát nem gondozza, s a balga szolgája ahhoz (megy), aki bölcs. Az igazságosság gyümölcse: életfa, időnap előtt elvesznek a rosszak. Biztos megfizetnek az igaznak a földön, a gonosznak és a bűnösnek éppen úgy. Közöm. Nem minden kitétele egyértelmű. Régi a szöveg, kérdéses a szövegtest épsége is. Mindenesetre a társadalmi erkölcs elemeinek az értékelése dualista szempontok alapján. Az igazak cselekedetei és jutalma szembeállítva a gonoszok cselekedeteivel és várható „jutalmával”. Többnyire máig igazak.

- „Karácsonykor nincs helye a kétségnek; hagyjuk csak a szkeptikusokra, akik, mivel szüntelenül az észhez irányozzák kérdéseiket, soha nem találják meg az igazságot. Nincs helye a közömbösségnek, amely annak a szívében uralkodik, aki nem képes szeretni, mert attól fél, hogy elveszít valamit. Űzzünk el minden szomorúságot, mivel a kisded Jézus a szív valódi vigasztalója.”
- Nincs helye a kétségnek; hagyjuk csak azt a szkeptikusokra, akik, mivel szüntelenül csak az észhez irányozzák kérdéseiket, soha nem találják meg az igazságot. Nincs helye a közömbösségnek, amely annak a szívében uralkodik, aki nem képes szeretni, mivel attól fél, hogy elveszít valamit. Űzzünk el minden szomorúságot, mivel a kisded Jézus a szív valódi vigasztalója.
- Krisztus születésekor [karácsonykor] maradjunk csöndben, s engedjük, hogy „a gyermek” szólaljon meg; véssük be szívünkbe szavait, közben pedig ne fordítsuk el tekintetünket arcától. Ha karunkba vesszük, s hagyjuk, hogy átöleljen, elhozza nekünk a szívbéli békét, amelynek soha nem lesz vége. Ez a gyermek megtanítja nekünk azt, ami valóban lényeges az életünkben. A világ szegénységében születik meg
[barlangistálló].
- Abban a társadalomban, amelyet megrészegít a fogyasztás és az élvezet, a bőség és a luxus, a látszat és a nárcizmus, arra hív minket, hogy józanul viselkedjünk, vagyis egyszerűen, kiegyensúlyozottan, egyenesen, a lényeges megragadására és megélésére képesen. 
- Fakadjon hát fel szívünkből a fohászkodás: „Mutasd meg nekünk, Urunk, irgalmadat, és add meg nekünk az üdvösséget” (Zsolt 85,8).
Ízelítő a Péld 10-ből Salamon mondásai: A bölcs fiú örömet szerez az apjának, de az ostoba fiú bánat az anyjának. A bűnnel szerzett kincs nem hajt hasznot, de az igazságosság megment a haláltól. Az igaz kívánságát teljesíti az Úr, de a gonosz vágyát megtagadja. A tétlenkedő kéz szegénységet teremt, a szorgalmasok keze gazdagságot szerez. Nyáron gyűjteni bölcs emberre vall, aratáskor aludni szégyen az emberre. Az Úr áldása száll az igaz fejére, korai gyász fogja be a gonoszok száját. Az igazak emlékét áldva emlegetik, a gonoszok neve feledésbe merül. A bölcs fontolóra veszi a parancsokat, a fecsegő bolond a vesztébe rohan. Biztos úton jár, aki tisztességben él, aki görbe utat választ, azt rajtakapják. Aki csak szemével pislog, az szenvedést okoz, de békességet szerez, aki nyíltan dorgál. Az igaz ember szája az élet forrása, a gonoszok szája erőszak rejteke. Veszekedést kelt a gyűlölet, a szeretet fátyolt borít a hibákra. Az okos ember ajkán bölcsesség van, de botot érdemel az ostoba háta.  A bölcsek csöndben meghúzódnak a tudásukkal, de a balga szája kész veszedelem. A gazdagság erős vára a gazdagnak, a szegénynek romlása a szegénysége. Az igaz keresménye az életet szolgálja, a gonosz szerzeménye a pusztulást. Intő szóra hallgatni életre vivő út, aki megveti az intést, az eltévelyedik. A gyűlöletet rejtve tartja az igaz ajak, bolond, aki terjeszti a rágalmakat. Ahol sok a beszéd, nem marad el a bűn, okosan teszi, aki féken tartja az ajkát. Tiszta ezüstből van az igaznak nyelve, milyen keveset ér a gonoszok szíve! Az igaznak ajka sokakat vezérel, de az esztelenek nyomorban halnak meg. Gazdaggá csak az Úr áldása tehet, a magunk fáradsága semmit sem tesz hozzá. A balgának az szerez örömet, amit szégyellni kell, az okos embernek az, amit bölcsen tesz. A gonoszt utoléri, amitől retteg, amit az igazak kívánnak, az osztályrészük lesz. Ha kitör a vihar, a gonosz nincs többé, de örökre biztos lábon áll az igaz. Mint az ecet a fognak, és a füst a szemnek, olyan a lusta azoknak, akik küldik. Az Úr félelme nyújtja az életet, a gonosz évei megrövidülnek. Az igaz reménye örömbe torkollik, amit a gonosz vár, az semmivé válik. Az Úr útja a tisztességnek oltalom, a gonosztevőknek meg pusztulás. Az igaz nem inog meg a lábán soha, a gonosznak nincs a földön maradása. Az igaznak szája bölcsességet áraszt, a hamisságnak kitépik a nyelvét. Az igazak ajka azt tudja, ami kedves, a gonoszoké meg csak a fonákságot. Közöm.  Ami különösen tetszik: Aki csak szemével pislog, az szenvedést okoz, de békességet szerez, aki nyíltan dorgál. Néma gyereknek anyja se érti a szavát. Jobb kimondani azt a mi feszít, mert az elfojtás előbb-utóbb robban: nyugtalanságot gerjeszt maga körül. Az igaz ember szája az élet forrása, a gonoszok szája erőszak rejteke Veszekedést kelt a gyűlölet, a szeretet fátyolt borít a hibákra. A jó szó éltet, a rosszban nincs élet csak gyűlölködés. Ahol sok a beszéd, nem marad el a bűn, okosan teszi, aki féken tartja az ajkát. A magyar közmondás szerint sok beszédnek sok az alja.
Amivel nem tudok azonosulni: a gonosz évei megrövidülnek.

 - „ Írj  XY idővonalára!” – olvashatjuk csaknem naponta a FB biztatását. Ma van Jézus Krisztus születésnapja. A megválaszolandó kérdés: Lehet-e Jézust felköszönteni a szokásos módon – Isten éltessen!? Akkor hát mit írjunk?
Merthogy a felvetés több, mint elgondolkoztató. Élteti-e Istent a mi biztatásunk, közbenjárásunk, az a kívánságunk, hogy éltesse őt az Isten! Éltetheti-e Isten őt, aki maga is az? És élteti-e tényleg?
Az isteni személyek egymásból, egymásért élnek. Teljesen kiüresítik önmagukat, és szeretetkötelékük ebben az önfeledt boldogságban áll fenn. Ilyen értelemben létükből következik, hogy valamiképpen igen a kérdésre adott válasz. Ne feledjük, hogy születését angyalok közvetítik, a templomban való bemutatásakor jelen van Isten. Keresztelésekor az égből szózat hallatszik: Ez az én szeretet Fiam, kiben kedvem telik, Őt hallgassátok. Jelen van a Szentlélek is galamb képében. Krisztus engedelmes volt mindhalálig, még pedig a kereszthalálig. Az Olajfák-hegyén nyilatkozza: Atyám, legyen meg a te akaratod. Ám azt is kinyilatkoztatja Jézus: „Aki engem lát, látja az Atyát”. És még: „Én és az Atya egy vagyunk”. Ez igazolja a kompassiót, az egymásból élést, a Szentháromság együttszenvedésének a tényét.
- Pázmány Péter többek között ilyesféléket gondolt verses elmélkedésében (ez aztán tényleg szétfeszíti minden normalitás határát):
- „Szoptassalak-e téged mint fiamat, vagy imádjalak mint Istenemet?
Bétakarjalak-e mint anyád, vagy tiszteljelek mint szolgálód?
Tejet adjak-e, vagy temjénnel áldozzak néked?
Hogy lehet, Uram, hogy ölembe vegyelek téged,
ki minden állatokat eledellel tartasz?” 
...és te (én) mit üzensz (üzenek) neki?
Én azt, hogy újra és újra csodálkozzunk rá, ki is az újszülött. Nézzünk néhány megfogalmazást. 
- Kezdetben volt az Ige. (János evangelista megfogalmazása)
- Ő az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. (Pál megfogalmazása)
- Az Ige megtestesült Názáretben,
Kit Mária szűzen szült Betlehemben. (népének)
- „Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtetett minden a mennyben és a földön: a láthatók és a láthatatlanok, a trónusok, uralmak, fejedelemségek és hatalmasságok (a felsoroltak különféle angyalok). Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn.” (Kol 1,15–17) 
- ... és most akkor? Szent Pál kifejti a lényeget:
-  „Krisztus az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” (Fil 2,6–11)  
Mivel dec. 21-től hosszabbodnak meg a nappalok, illett, hogy a téli napfordulóra essen a Világosság születésének a napja. Az egyház helyesen döntött, amikor erre az időszakra tette Jézus születésére való emlékezést. Valójában nem ismerjük a napot.
Ezzel a poszttal kívánok minden kedves olvasómnak (és azoknak is, akik még véletlenül se kívántak vagy tudtak egyetlen bejegyzésemmel se megismerkedni) személyes és meghitt perceket a világra született Igével, a kicsi Jézussal az ő születésnapján!   

Minden kisimítva, minden tisztába téve. Írtam: a karácsony Jézus születésnapjának ünnepe. Reggel az utolsó roráté. Ehhez képest a kezdő ének: Jöjj el, jöjj el, Üdvözítő. Kihagyom. Nem tudom beleélni magamat abba, hogy arra várok, aki (az Ige) már a kezdetekben volt.  Felajánlás után: ...Megváltónk érkezését megtisztult lélekkel ünnepeljük...” Grrr! – mondhatnám, de nem mondom. Nekem továbbra is születésnapjának az ünnepe. (Mint ismeretes a választott nép hite szerint még nem jött el a messiás. A katolikusok szerint Krisztus ezelőtt 2000 évvel eljött. Őróla, a fájdalmak férfiáról jövendölt Izajás. Megtestesülés titkairól elmélkedünk, hogy méltóképpen ünnepeljük az Ő elközelgő születésnapját.
Inkább idemásolok egy verset, melyet az Óbudai Harangszóban olvastam.
Egy-egy versszakot a négy ritmikus sor helyett egy sorba emelek, mert rövid sorok ezek. Tehát hat sor hat versszak.
Juhászné Bérces Anikó:
Mennyei csoda
Rezdül a lélek, zendül az ének, mennyei kórus dallama száll,
isteni gyermek csillaga jelzett, Szent Atya hozzánk küldte fiát.
Gyermeki testet szűz öle rejtett, Mária kínján lásd a csodát!
Égi e kisded, csendje a kincsed, béke ajándék lépte nyomán.
Titkai benne, emberi elme hittel a szívben érti meg Őt.
Isteni bárány élete árán vált meg a bűntől s üdvözít Ő.   
Péld 9.
A vendégszerető bölcsesség
Megépítette a házát a bölcsesség, s hét oszlopát is felállította. Barmait levágta, borát megkeverte, és az asztalát is megterítette. Kiküldte szolgálóit és kihirdette a város magasabb pontjain: Tapasztalatlanok, kerüljetek beljebb!” Az értetleneknek meg ezt mondja: „Gyertek, egyetek a kenyeremből, igyatok a borból, amelyet kevertem! Éljetek, csak hagyjatok fel a dőreséggel és járjatok az értelem útjain!”
A gúnyolódók ellen
Aki a gúnyolódót feddi, szégyent arat, aki a gonoszt szidja, maga is foltot kap. Ne szidd a gúnyolódót, mert még meggyűlöl, csak a bölcset fedd meg, az majd szeret érte! Adj tanácsot a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, s gyarapítja a tudását. A bölcsesség kezdete az Úr félelme, és a Szentet ismerni – az az okosság. Általam gyarapszik napjaidnak száma, és megsokasodnak életed évei. Ha bölcs vagy, neked válik javadra, ha gúnyolódsz, magad vallod kárát.
A dőreség a bölcsességet majmolja
Dőre asszonynak nincsen nyugodalma, tele van butasággal, nem tud semmit sem. Üldögél házának ajtaja előtt, trónszéken a város magaslatán, hogy felszólíthassa, akik arra járnak, akiknek épp arra vezet el az útjuk: „Térjen be ide mind, aki tudatlan!” Akinek kevés az esze, annak meg ezt mondja: „Milyen édes a víz, amelyet úgy lopnak, s milyen jó az íze a titkos eledelnek!” És nem veszi észre, hogy holtak laknak ott, az alvilág völgyében vannak vendégei. Közöm: A bölcsesség terített asztallal várja a tapasztalatlanokat. Hagyjatok fel a dőreséggel (gőggel), azaz legyetek alázatosak. Nem lehet azt tanítani, aki mindenkinél mindent jobban tud. Nemde? „Don’t worry be happy!” – int a következőkben. Aki mást kárpál, magát teszi tönkre, hacsak nem olyan bölcs a kritizált illető, aki belátja: tévedett. A Szentet ismerni a hosszú élet titka. Az utolsó bekezdés magyarul és népiesen: „Bolond lukbú bolond szél fúj.”