Mickey webnaplója

Némileg meglepett, de ma van a napforduló. Mégpedig hajnali 5.48-kor. Ez kb. annyit jelent, hogy egy néhány napig nagyjából stagnál a napkelte (ma 7,29) és a napnyugta (ma 15.55), hogy azután elkezdjen hosszabbodni. De ha már statisztika: Reggel itt +4 C-fok van. Idén kizárható, hogy fehér legyen a karácsony. Az üzletközpontokban bőven lehet hó-sprayt kapni, akit zavarna a szürkeség.
Súlyom pontban 95,0 kiló.  Nem rossz, bár olykor siettetném a tempót. Viszont belátom, hogy a fogyás aránytalanságokhoz vezet. Borotválkozás közben a tükörbe, és hogy könnyebben szabaduljak meg szúrós szőrömtől (jönnek du. az unokák), felfújtam az arcomat, hogy feszüljön rajta a bőr. Sikerült. Szavamra mondom, úgy néztem ki, mint egy évtizedek óta zenélő szaxofonos. Rólam most nagyon könnyű karikatúrát fotózni.
Befejeztem a Gárdonyiról szóló monográfiát. Előttem újabb két nyitott könyv (olvasásukba korábban belekezdtem): Egy önéletrajzszerű Lator László kötet, és egy indiánokról szóló: Isi az utolsó vadember, és egy nyitatlan (Horthy Miklósné 1944–45-ös, kézzel írt naplója). Csak szépen, sorjában!
Gárdonyira még vissza kellene térnem, olyan sok szép gondolatot fogalmazott meg. Csakhogy utólag kellene összegereblyézni zömüket, mert későn kezdtem el jelölni őket, írhatom némi önváddal, de nincs okom védekezni, mert egy könyv olvasásának a kezdetén nem igazán lehet tudni, hogy mire koncentráljon az ember. Így a jelölésekkel is óvatosan kell bánni.
Cheer up, akár mekkora tél jön, a hosszabbodó nappalok optimistává tesznek. Nem mintha sötétben nem dobna ki az ágy. Anyánk gyakran emlegette: fiacskám, öt óra alvás úrnak és rabszolgának elegendő. továbbá: Allah kiadagolta minden egyes embernek saját alvás és ételmennyiségét. Aki hamarabb elfogyasztja a rendelkezésére adott időt vagy ételt, annak vége. Érdekes módon mindkettő meghatározó napjaimban. Tartósan fogyni kívánok, és csökken az alvásidőm. Most kb. hat órát alszom naponta. Így hát elég meglepő nekem a reggeli himnusz szövege: Ragyogva fénylik már a nap. Értelemszerűen ezt kellene mondanom: Ragyogva fénylik majd a nap... És az esti himnuszé: Immár a nap leáldozott... helyett: Immár a nap leáldozott vagy hét órával ezelőtt...
Ízelítő a Péld 8-ból
A bölcsesség második megszemélyesítése.
A bölcsesség fönt a magaslaton az út fölött, ott áll, ahol az utak keresztezik egymást. A város kapuinál, a kapuk nyílásánál hangosan kiáltja: Intelmemet vegyétek szívesebben, mint az ezüstöt, legyen a tudás kívánatosabb az aranynál, mert a bölcsesség jobb a korallnál, nem érhet föl vele semmilyen drágaság.”
A királyi bölcsesség
„Nekem, a bölcsességnek birtokomban van az eszesség, én találtam fel az éleslátás tudományát. Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők. Azoknak, akik szeretnek, vagyont adok és megtöltöm csűrjeiket.”
A teremtő bölcsesség
„Alkotó munkája elején teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét. Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt. Ott voltam mellette, mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között.”
Utolsó hívás
„Nos, hát, fiaim, legyetek bölcsek! Boldog az az ember, aki hallgat rám. Aki megtalál, az életet talál, aki vét ellenem, saját lelkének árt, akik elvetnek, a halált kedvelik.” Közöm: A lényeg a harmadik részben található: Alkotó munkája elején teremtett az Úr. ebből következik, hogy a bölcsesség a Lélektől van, sőt Ő maga a bölcsesség. Hogy is szól az Ószövetség második mondata? A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Salamon csak felfedezte azt, aki van, aki volt az idő kezdetekor: hogy Isten Lelke maga a bölcsesség. Belőle részesedünk többé-kevésbé, ha hagyjuk, hogy átjárjon minket.   

Kosztolányi írja (Pesti Hírlap, 1930. július 13.): „Az eszkimók öregkorukban leteszik régi nevüket, újat választanak, hogy ne találjon rájuk a halál. Néhány írónak, aki álnevébe takarózott, sikerült is ez. Jean-Baptiste Pocquelin például Molière-nek nevezte magát. Jean-Baptiste Pocquelin meghalt ötvenegy éves krában. Molière azonban ma is él. Nem találta meg a halál.” (Csak érdekességként jelöltem meg)
A nyelvtudás lélektanához: Nem bontjuk logikai elemeire a szavakat.  Megjegyzésem: így van: Ha Lipcsei és Solti találkozik, soha senkinek se villan be, hogy itt két városnév szerepel, amelyek egy-egy személlyel valamilyen kapcsolatban állnak. Ha azt mondom, Záhony utcai megálló, senki sem fog Záhonyra fókuszálni, hanem egy helyre, nevezetesen arra, ahol a busz megáll.
***
A rím az a csodálatos bódítószer, melyet a költészet anyaga, a nyelv izzad k magából. Előbb bénít, aztán izgat. Előbb leköti az indulatot, aztán feloldja. Előbb gátol, aztán serkent. Eltereli a figyelmet a lényegről, hogy végül igazán a lényegre terelje. Érzéki varázsával álomba bűvöli a hétköznapi értelmet, lecsökkenti a hétköznapi bírálatot, hogy a képzelet szabadon csapongjon. Etc. Lap szélén megjegyzem: Na végre!
A rím csakugyan bódítószer. Úgy erősít rá a költő mondandójára, mint a dallam egy nóta szövegére. Úgy hipnotizálja az olvasót, mint a tévé, a rádió, a hírlapok. A néző, a hallgató, az olvasó gyakorta hivatkozik rájuk: Azt mondták be a tévében, azt mondta a rádió, azt írta az újság...
De hogy igaz-e, arról fogalmuk nincs. A vers még varázslatosabb. Nádorispán látja, Toldit a nagy fával.   
Lehet szikrányit is kételkedni az így ráncba szedett szavak valósághűségét illetően. A szöveg ritmusa, rímjeinek fegyelme minden gyanún felül állóvá teszik a szöveget. Bár Arany figyelmezet, amikor a leplet lerántja a költőkről: „Költő hazudj, csak rajt’ ne fogjanak”.
Ez nagyon igaz.
Merthogy tárgyát tekintve attól még nem igaz egy vers mondandója, hogy rímbe vannak a sorok szedve, annak ellenére nem, hogy el-elbódítanak ezek az egybecsengő sorok. 
Ízelítő a Péld 7-ből Fiam, tartsd meg parancsaimat, akkor boldogan élsz, írd fel a szíved táblájára! A bölcsesség megóv az idegen asszonytól, aki megfogja az ifjút, már meg is csókolja, és azt mondja neki: Gyere, igyuk a szerelem italát. Az az ifjú az életével játszik. ... sokan elpusztultak, akiket tőrbe csaltak. Közöm. Itt arra figyelmeztet Salamon, hogy fia óvakodjon a cédáktól. Ez azért furcsa, mert Salamon kb. 700 feleséget tartott, ágyasainak száma meghaladta az ezret. Lehet, hogy amikor írta, még erkölcsös volt? Lehet, hogy nem ő írta a Példabeszédek tekercsét? Ettől azonban a félrelépések veszélyes következményei fennállnak, mint ahogyan régen is fennálltak. Isten egy férfit és egy nőt gondolt el, amikor házastársaknak álmodta a két nemet.

Közeledünk az év legrövidebb nappaljához. Holnap dec. 21. Onnan kezdve ugye már hosszabbodnak a nappalok.
Több-kevesebb ingadozással, mára elmondhatom, hogy 95 kiló vagyok. Azaz annyit fogytam, mint vagy 35 éve az Atkins-diátával. Csakhogy akkor a fogyás után növekedés kezdődött, igaz, hetvenöt kilóról indulva. Most meg – reményeim szerint – a fogyás új szakaszához értem. Még legalább 20 kilót szeretnék ledobni, s azt tartani.
Eddigi fogyásom ahhoz elég, hogy kényelmesen beleférjek korábbi esküvős öltönyömbe. No nem abba, amelyben 42 évvel ezelőtt, hanem amelyiket az utóbbi három esküvőn viseltem. Tavaly majd szétrepedt rajtam.
Tegnap viszont belebújtam néhány kapott öltönybe. A rögtönzött divatbemutató jól sikerült. Kimentem feleség elé, s elmondtam: ez az öltöny tetszik, és elég hozzá öt kilót fogyni. Ehhez és ehhez tíz kiló leadása kell, ehhez meg húsz. Máris keletkezett még egy mézesmadzag, aminek az elérésére törekedem. Adok rá magamnak fél évet.
Meg kell jegyeznem, hogy meghasonlott a világom. Eddig ünnepi alkalmakkor jó ízűen ettük a tortát, a fagylaltot, az édes üdítőket, mindenféle desszertet. Ma – tudva tudván–, hogy ezek jó ízük ellenére ártalmasok, kerüljük fogyasztásukat. Magyarán, amivel korábban megajándékoztuk magunkat, az most elmehet a lecsóba. Hogy adná ki magát, hogy ünnepen, karácsonykor, születésnapon, szilveszterkor stb. büntessük magunkat különféle szénhidrátokkal. Belátható, hogy nekünk eléggé cikisek ezek a délutánok, esték, amikor mindenki bejglin él és Colán, marcipánon és pogácsán. Még ki kell találni, hogy védekezzünk a kísértő szirénhangok ellen. Odüsszeusz Kirké tanácsára megoldotta: Magát kikötötte az árbochoz, társai fülét viasszal eltömte, amikor a kritikus, szirének lakta partszakaszon elvitorláztak. Emlékezetem szerint Odüsszeusz meglehetősen kínlódott, mert hallotta a szirének hangját. Nos, ilyesvalami nekünk az édességek kísértése. Ha a tengerészeken a viasszal betömött fülük segített, nekünk valahogy az illatok és a látvány ellen kellene védekeznünk, mert itt a tagadás nem elég. Pozitív élményről kell gondoskodnunk. Annak az érzése kísért ugyanis, hogy a forgalommal szemben megyünk a sztrádán.
Ízelítő a Péld 6-ból. A meggondolatlanul vállalt kezesség. Fiam, ha kezességet vállaltál, akkor szabadulj, zaklasd embertársadat. Szabadítsd ki magad mint a madár a tőrből!
A lusta és a hangya. Te lusta, menj el a hangyához: nézd meg, hogy mit csinál és akkor bölcs leszel: Nincs főnöke, nyáron mégis megszerzi élelmét... meddig akarsz még heverészni? Így rád tör a szegénység, a nyomor.
A semmirekellő. Egy semmirekellőnek álnokság lakik a szívében, mindig gonoszságon járatja az eszét, háborúságot szít szüntelen. Ezért váratlanul rászakad a végzet.
A hét szörnyeteg. Az Úrnak hét dolog tölti el szívét utálattal: a gőgös szem, a hamis nyelv, az ártatlan vért ontó kéz, az álnokságot tervező szív, a gonosz ügyben járó láb, a hazudozó, hamis tanú, s végül, aki viszályt kelt a testvérek között.
Az atyai intelmek folytatása. A parancs lámpás, fény a tanítás, életre vivő út az intelem s a feddés. Megóv a más feleségétől. Ne vágyódj szívedben a szépségére, ne hagyd, hogy megfogjon a tekintete! A házasságtörő nő drága életet hajszol. A féltékenység a férfiember dühe, és a bosszú napján nem ismer irgalmat. Közöm. Belátható, hogy bölcs Salamon intelmei máig hatnak és működnek. Vagy nem így volna? Azt tanácsolja, hogy légy óvatos, ha kezességet vállalsz, kerüld a nők csábítását, ne lustálkodj, Légy a magad ura, dolgozz keményen. Megannyi segítség az emberi lét kiteljesedéséhez. Fura és némileg meglepő, hogy a nőknek nem ad tanácsot. mintha nem lennének. Kevés azt mondani, hogy fia volt. Volt neki igen sok lánya is.                 

Ma inkább idézek Az élő Gárdonyi-arc c. kötetből, mert annyira megtetszett egy epizód az életéből. A Margit-szigetre vitte fiát, s a romoknál magyarázott neki. Ott dolgozott néhány ember, ki kapával, ki ásóval, csákánnyal szöszmötölt. Ahogy Gárdonyi magyarázott, ők is figyelték. Látod, fiam, itt volt az apácák konyhája. Ez a kisudvar. Ott szemközt a betegház. Ezen a helyen, ahol most vagyok, itt állott a kút, amelyből az apácák a konyhára a vizet hordták.
– Bezony, nincs itt kút, kéremássan, soh’se vót – böki oda a szót egy munkásfej az ásónyél végéről. ...
Hogy így beszélgetnek, megjelenik Lux Elek műegyetemi professzor, az ásatások vezetője.  Odalép hozzánk.
– Miről tanakodnak – fordul emberéhez.
– Ez az úr aszongya, hogy itt kút vót valamikor.
– Dehogy volt – mondja Lux Elek Gárdonyihoz irányítva szavait –, ha kút lett volna, mi csak ráakadunk. ...
– Itt kútnak kellett lennie – erősködik Gárdonyi. Apácakonyha kút nélkül nem képzelhető el. A Duna-víz főzésre nem jó. A szigeti forrás messze. Így az apácáktól nem járhattak vízért a forráshoz. Különben is, ki győzne annyi vizet hordani. ... Egy klastromnyi apácának... Még csak ivóvizet is? A Margit-legenda világosan említi a kutat. Margit cselédje is belehullott egyszer a kútba. Ez is bizonyítja, hogy a kút valahol az út mellett állhatott.
– Amibe a cseléd belefordult, csak a Dunából ide vezetett csatornamélyedés lehetett.
– Nem kérem, az határozottan kút volt.
– Ön szerint hol állott akkor a kút – kérdezi Lux azon a hangon, amely egyúttal azt jelenti, hogy a vitatkozást befejezte. Gárdonyi kilép a konyhaajtótól hat-hat lépést, a kőudvar közepe felé.
– Itt!
– Ezen a helyen? – kérdi Lux.    
– Nem lehetett másutt. Mert ha ön összeköti képzeletben a konyhaajtót a betegházajtóval, ez volt az apácák sétaútja. A kút a gyalogjáró járdán lehetett, a virágágyak folytatásában.
– Ide négy ember! Ássatok – parancsolja Lux.
Két nap múlva levél érkezett Egerbe, Lux tanár levele. Értesítette Gárdonyit: A betömött kút kőkarikáit három méter mélységben megtaláltuk. Az ön következtetése helyes volt.”
Jó példája annak, hogy Gárdonyi mennyire tudatos és felkészült volt mindenben, amerre megfordult. Minden részlet érdekelte, mindent megjegyzett és fantáziájával kiegészítette a homályos részleteket. Csakugyan korának egyik polihisztora volt.
Ízelítő a Péld 5–ből. Kerüld a rossz nőket. Fiam, ne vess ügyet romlott nőszemélyre! Mert méztől csepeg az idegen nő ajka, de végül keserű, akárcsak az üröm. Útjai csapongók. Tartsd utadat mindig távol tőle, háza ajtajához közel sose kerülj! Különben kegyetlen embernek adod éveidet. Javaidból akkor mások laknak jól, más házába jut, amit összekuporgattál. A saját ciszternádból igyad a vizet, csak azt, ami a saját kutadban buzog fel. ... örülj ifjúkori feleségednek: kecses szarvasünő és bájos zerge! Veled beszélgessen, nyugodj meg a keblén, és szerelmétől légy szüntelen részeg. Miért kellene, fiam, másba bolondulnod, idegen nő testét ölelgetned? Közöm. Két dologra hívja fel Salamon a figyelmet. Kerüld, fiam az idegen nőket, mert az idegenek fogják örökölni javaidat. Saját ciszternádból igyál (nehogy megmérgezzenek?!). Amit ajánl: a saját hitvesében keresse boldogságát. Az AIDS korában fokozottan érvényes. Ne váltogassa senki partnerét, mert könnyen elfertőződhet. Egyébként egy férfit és egy nőt teremtett egymásnak Isten. Minden más csak elfordulás a Teremtő szándékától.  Miként Krisztus megjegyzi a válásról: Kezdetben ez nem így volt.  

Van egy általam kedvelt festőművész, Váli Dezső. Megszerettem írásait, egy évtizede olvasom blogját. Elhatároztam, hogy könyveim közé sorolom kapható naplóit. Kettőt megrendeltem az Antikvárium.hu-nál.
Akit érdekel festői módszere, életvitele, lelki irányultsága, szép és érdekes stílusú humorral átszőtt leírásai, tudósításai, festői műhelyfogásai, a festőtársakról alkotott benyomásai, megannyi változatos szösszenetbe tömörítve kapja.
Hogy milyen a stílusa?  
„Ma délben arra a következtetésre jutottam, hogy a grenadírmars - ha így írják -, uborkával éppen olyan finom, mint egy mákos rétes.  
Kérdező: Az uborka csemege vagy kovászos?
VD.: Bevallom, nem tudom a különbséget. Vagy már elfelejtettem. Nem, azt hiszem, sosem tudtam. Ezeket a dolgokat mindig odateszik a tányérom mellé, északnyugatra. d. (deskeblog: 2015. dec. 14.)
Kérdezheted, miért olyan fontos, hogy itt díszelegjen a többi művész által írt könyv mellett? A válasz roppant egyszerű. Olvastam Bernáth Aurél köteteit, olvastam Déry Tibor Hordalékok c. munkáit, Karinthy Cini naplóját, Kosztolányi Dezső munkáit, olvastam Borsos Miklós, Kodály Zoltán visszaemlékezéseit, és még igen sok más alkotó kötetét, amelyekben elsősorban a kinek-kinek eltérő és olyannyira jellemző észjárását élveztem, mert mind-mind gazdagított, világlátásomat pallérozta. Nyugodt szívvel állíthatom, hogy VD kötetei legalább olyan értékesek, mint a korábban élt művészeké. VD igényes és meg nem alkuvó, amikor nézeteit kifejti. Könyvei méltán sorakoznak a többi jó tollú mester könyvei mellé.
Ízelítő a Péld 4.  f.-ből Válaszd a bölcsességet... anyám így beszélt hozzám: „Őrizd meg szívedben a szavaimat, tartsd meg a parancsaimat és boldogan élsz. Tégy szert bölcsességre, ne hagyd el, szeresd, öleld magadhoz, akkor pompás koronát ajándékoz neked... Tartsd meg intelmemet, ne tágíts tőle! A gonoszok az erőszak borát isszák. útjuk olyan, mint a sötét éjszaka, ne téveszd el őket soha a szemed elől. Az igaz ember útja, mint a hajnal pirkadása, egyre világosabb, míg fényes nap nem lesz. A bölcsesség élet annak, aki megleli őket, gyógyulás egész testének. Egyenest előre nézzen a szemed, legyen egyenes a szemed pillantása. Egyengess sima utat a lábadnak, legyenek biztosak mind az útjaid. Se jobbra, se balra ne térj le az útról, és a gonosztól tartsd távol a lábad. etc... Közöm. A bölcsesség életteli voltáról szól, ellentétben a gonoszok útjával, amely teljes kudarc volna. A bölcs értelmes döntéseket hoz, és ez segít neki élni, és segíti a túlélésben is. Feltételezi a lelkiismeretbe égetett alapvető emberi normákat. feltételezi a lelkiismeret parancsát követő életet. A bölcs felhasználja a lehetőségekből a jót és aszerint él. Isten felől nézve: együttműködik a kegyelemmel.

Mostanában, amióta mindketten nyugdíjban vagyunk, megszaporodott a szabadon használható személyes időkeretünk. Nem mondom, hogy folyamatosan egymás sarkában járunk, lesve, hogy ki mit keres, és hogy segíthetünk-e a megtalálásban. Nem mondom, hogy lessük, kinek milyen telefonhíre keletkezett, de ott ülünk értetlenül a készülékkel babráló közelében, és lessük, mi hír járja. Szegény feleségemnek ráadásul elég lehet kibírnia egyes dolgokról alkotott, olykor kritikus véleményemet. Ezek egyike évenként ismétlődik, gondolom, már nagyon unj: Ez a napokban a Luca-napi búzavetés. Kell hozzá cserép, kell hozzá búza, kell hozzá föld. Ha ezek megvannak, csak el kell vetni a magokat, locsolgatni, mert könnyen kiszárad, és mi van akkor, ha karácsonyra nem nő meg tíz-tizenöt centisre. Meg kell a búzának nőni. Ám eljön a karácsony, és csakúgy, mint a karácsonyfát, kidobjuk mindkettőt. Az előzőt, mert abbahagyván a locsolást, mert kinőtte a cserepet, a búza elszárad, szemétre kerül. A karácsonyfa pedig hulló levelei miatt, és mert az ünnepkörnek vége van.
Nos, öcsém kicsi és érdeklődő gyerek volt. Történt, hogy magot ültetett akkor már iskolás bátyánk. Hogy ne legyen útban, anyánk feltette a konyhakredenc tetejére. Öcsénk pedig tudásszomjától hajtva felkapaszkodott a kredenc (pohárszék, ismerős még ez a szó?) alsó felének a tetejére. Aztán egy rossz mozdulat, és a megingott felsőrészről legurultak az üres lekváros-befőttes üvegek, és a konyhakövön ripityára törtek. Lett is ebből nagy kavalkádé. A csörömpölésre átjött nagyanyánk (grószi) a szomszédból, és a maga vehemens módján – hangja ma is a fülemben cseng – adta értésére öcsénknek: „Ha apád volnék, majd jól eldöngölnélek”.
Nem tudtuk, valójában mi is történt, csak azt, hogy a fiú felmászott, kárt csinált. Pedig beeshetett volna az a pozitív gondolat is, hogy neki nem esett baja, sőt a bútor felső része sem zuhant a kövezetre, minden kerámiaedényt összezúzva. Évtizedekkel később mesélte el az öcskös, hogy tényleg az érdeklődés vitte a magasba. Szerette volna látni, vajon szárba szökkent-e már az elültetett bab.
Ennyi történt.
Tücsi két cserépbe szórt búzát, a maradékot meg egy átlátszó pohárba dugta le. Ez utóbbi jól mutatja, hogy mi történt a föld alatt, hogyan vált semmivé a mag szikanyaga és mi látszik a talajszint fölött. Olyan precízen mutatkozik a folyamat, mint az állatkerti, üveg mögött látható hangyaboly, mely érzékelhetővé teszi a boly életét.
Nem kell székre, kredencre állni, mert lefotóztam a poharat, s mutatom a FB-on.
Ízelítő a Bölcs 3-ból: A bölcsesség elnyerésének útja. Fiam,... a szeretet és hűség ne hagyjon el soha,... és írd fel a szíved táblájára. ... bizalmadat Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz. próbáld fölismerni, akkor egyenessé teszi ösvényedet. Tiszteld meg az Urat minden vagyonodból, minden bevételed elsejéből. Csűrjeid akkor megtelnek gabonával, s kádjaidból kicsordul a bor. Ne hárítsd el, fiam, az Úr intelmét, és ne állj ellen a dorgálásának. Az Úr megfeddi azt, akit szeret, mint apa a fiát, akinek jót akar.
A bölcs ember örömei
Boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet... jobb kezében a hosszú életet tartja, a balban meg a vagyont és a dicsőséget, útjai barátságos utak, mindenütt jólétben van. ... Az Úr bölcsességgel alkotta a földet, értelemmel tette az eget szilárddá. ... vigyázz a bölcsességre... Így biztos léptekkel jársz utadon, és nem botlik meg soha a lábad... Mert az Úr  vigyáz a lábadra, nehogy tőrbe essék. ... A rossz úton járóktól iszonyodik az Úr, az igazakkal meg jó barátságban él. ... van a gonosz házán, az igazak otthonát megáldja. Megtiszteltetés lesz a bölcsek osztályrésze, megszégyenülés a balgák öröksége. Közöm. Ebben a fejezetben is bizonygatja, hogy az igaznak áll a zászló, a gonoszok életében nincs köszönet.  Megtiszteltetés a bölcsek osztályrésze, megszégyenülés a balgáké. Ebben szerepel az az inkriminált gondolat is, amely ellen annyit fenekednek az individualista Európában: Az Úr megfeddi azt, akit szeret, mint apa a fiát, akinek jót akar. Nem bizonygatom igazát, csak megkérdezem halkam: Van-e egyetlen ember vajon, aki verés nélkül cseperedett fel? Ha nincs, érdemes elgondolkodni rajta, hogy egy idejében kapott fenekes emlékezetes maradt-e, észhez térítette-e, avagy durvává tette finom lelkét? A kérdés felveti a szülők felelősségét is, mert jaj nekik, ha botrányt kelt viselkedésük. Ám a kiállt nehézségek edzik a lelket, az ellenálló képességet.

Mi az, amit kreatívan-viccesen lovakból, könyvekből, dobozokból, tűzifákból, párnákból, szeszes üvegekből, pezsgős poharakból, sörös dobozokból, kétágú létrából, fregoliból, nagyra nőtt talpas pohárra emlékeztető valamiből, brokkoliból, csupasz ágakból, újságtekercsekből, deszkából, karácsonyfadíszekből, parafadugókból, körbeforgó díszekből, felfújt gumikesztyűkből, halálfejes csúccsal, konyhai faeszközökből, zöldségekből, húsokból, bakancsba állítva, bagolyként két szemmel (díszek), falra hányt díszekből, eprekből, tornászokból, laboreszközökből, száraztésztákból, led-izzókból stb. kreáltak-kreálnak az emberek szerte a világon.
Ez volna a stilizált karácsonyfa? A dolog attól bajos, hogy az egyház faállítási szokása szimbólum is. Azért igyekeznek ezüstösre, aranyosra, szépséges szépre formálni, merthogy ez a fa a kisded Jézusra akar emlékeztetni. A felsorolt ötletes „fák”-ból épp csak a lényeg hiányzik, a tökéletességet célzó szépség.
Igaz, hogy gallyból is lehet karácsonyfát csinálni, ha másra nem futja, de ezeket az ötleteket keresztülverni pusztán azért, hogy valami nagyon frappánsat alkossunk, enyhén szólva furcsa. Ha van diplomáciai protokoll, van egyházi is. A fa legyen valódi, és legyen szép. Ez persze csak törekvés, de a valamire való pap ügyel arra, hogy templomában mindez meg is valósuljon.
Írhatnám nagy fegyelemmel, hogy ízléstelen szent dolgokból tréfát űzni, ízléstelen egy-egy nem odaillő ötlettől vezérelve felrúgni a hagyományt, és azt gondolni, hogy a kreativitás felülírja az etikettet, de írhatnám az alkalomhoz nem illően, ám igen erőteljesen, hogy Krisztusból ne csináljunk bohócot, miként Mohamedből se, és általában a vallások hívei által értékesnek tartott valakikből se. Ennyi elvárható mindenkitől, akiben akad egy szikrányi emberi jóérzés, empátia.
Ízelítő a Péld 2-ből. 
Fiam,... ha bölcsesség után sóvárogsz, akkor érted meg az Úr félelmét és ismeretét. Mert csak az Úr adhat bölcsességet, az ő szájából származik tudás és értelem. Készen tartja üdvét az igazaknak. Akik tisztán élnek, védőpajzs azoknak.  ... Akkor megérted az igazságosságot, a törvényt, a becsületet, s mind a helyes utat. Mert bölcsesség költözik szívedbe, ...megóv a rossz úttól s emberektől, akik hamisságot szólnak...; akiknek örömet szerez, ha rosszat tehetnek... akik szeretnek görbe úton járni. Megóv más emberek feleségétől, és a csábos szavú idegen nőtől. ...te csak a jók útját járd, mert csak az igazak lakják majd a földet. A gonoszok kivesznek a földről, a hűtleneket kitépik belőle. Közöm. Istenfélelemben, tisztán, a törvényt betartva válik bölccsé, igazzá az ember. A gonoszokat, hűtleneket kitépik a földből. Minden nemzedéknek szól: Hallgass az Úrra, aki minden bölcsesség forrása.  

Előrebocsátom a választ: nem, nem jelent meg.
Roráté végeztével sokan összetorlódtunk a kijáratnál. Mellém sodródott T., a velem korú értelmiségi és megkérdezte, hogy megjelent-e már az új kötetem, mivel rukkolok ki karácsonyra? Kérdése annyira meglepett, hogy azonnal félreasszociáltam. Mondom neki idén karácsonyra szép kötetet adott ki a SZIT, Keller Péter, Gárdonyi Géza dédunokája alapos munkával készített monográfiáját dédapja munkásságáról: Az élő Gárdonyi-arc. Ő csak mosolyog. Nem érted? Te írtál-e valamiféle újat? Alig győzöm hárítani. Nem, Á, dehogy. Hosszú felvetőjű szőttest készítek, blogomat, amelyben több mint 4000 poszt található. Ebben maradtunk.
Telt-múlt a nap. Esteledve megnyitom a beérkező leveleket. Dr. T. Cs. paleomedikus orvos, reagált elküldött leleteimre, s nem orvosként ilyeneket ír: Sugárzik belőled a tisztaság, nyugalom és bölcsesség. Ezt az írásaidra (is) mondom. Ha este fáradt vagyok "agyilag", mert fizikailag nem fáradok el, akkor gyakran megnyitom és olvasgatom őket. Írtál már regényt, novellát?
Elszégyelltem magamat. Válaszom:
Örülök, hogy tetszenek írásaim. Egy ízben fordultam magánkiadóhoz egy könnyed közhelyekkel operáló szabad asszociációkra épülő kötettel. Pénzt kértek a kiadásért. Itt abbamaradt a kapcsolatunk. Én megírtam, a rizikót nekik kellett volna vállalniuk, ha jó a munkám. Ha rossz, akkor meg minek kiadni. Szeretem a blogot, mert nincs vita senkivel, kedvemre írok, s olvashatja, akit érdekel, és aki ismeri a hozzáférést.
Újabb email:
„Szívesen elolvasnám azt a kötetet.”
Mire én: „A kötet gépiratban valahol megvan. Ha megtalálom, csatolmányként küldöm.”
(Megtaláltam – nem volt könnyű –, elküldtem.)
Az a meglepő az egészben, hogy egy napon kétszer is említik, mintegy noszogatva: írok-e regényt, novellát, bármit... Lehet ez véletlen, lehet, hogy karácsony közelsége indít meg hasonló gondolatokat többekben, lehet egyfajta felhívás keringőre. Nem vágyom szerepelni, nem vágyom dedikálásra, sose vágytam nyilvános szereplésre, különösen arra nem, hogy duruzsoljak szerkesztőknek, kiadóknak. Aztán az idő is eljárt már énem felett. Nagyon megfelel hát nekem a blog mint műfaj. Ami kellemetlen, hogy fordított az idősorrendje. Ami régen volt, azzal kezdi egy könyvben megjelenő napló, a blogban fordított a sorrend.       
A Példabeszédek könyve 1. fejezet. Álló betűkkel – Közöm (tehát ami megragadott). Dőlttel a kiragadott idézetek. A KÖNYV CÉLJA: Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai, hogy bölcsességet tanuljunk. Lám, a már többször emlegetett alapigazság: A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. Olyan intelmek sorjáznak itt, mint később Szent István király intelmei fiához. Hallgass, fiam, atyád intelmére... ha a bűnösök rosszra csábítanak, ne egyezz bele! ...Ha így szólnak: „Gyere velünk, ...ártatlannak tőrt vetünk, elnyeljük őket élve, mint az alvilág, az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba készül, kincset szerzünk, a zsákmányból részesedsz... ezekkel ne indulj el egy útra, tartsd távol lábadat ösvényüktől. ...Valójában... a saját életüknek vetnek csapdát. Ma a cinikus így fogalmaz: Megveszlek kilóra.
 A könnyelmű korholása... amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek... most csak egyétek tetteitek gyümölcsét, lakjatok jól azzal, amit kiterveltetek... aki rám hallgat, biztonságban élhet, nem kell rettegnie bajtól. Én az Úrra vonatkoztatom Salamon szavait. Aki rá hallgat, annak nem kell rettegnie, mert biztonságban van.

Ha megkérdezed, mit várunk adventben, mindenki rávágja, a Krisztust. Erre erősítenek a (nép)énekek. „Téged vár epedve, a halandók lelke; megígérte jövetelét a Messiásnak...(H. 6); jöjj el, Istenünk 13; Hozzávehetjük még a régi francia dallamra Kodály által szerzett opuszt is: Jöjj el, jöjj el, ó Emánuel;  Továbbá: Harmatozzatok magasságos egek, felhők hozzák az igazat. Ezek tehát azt sugallják, hogy várjunk Jézus érkezésére. Ehhez képest mást mond a Biblia: „Kezdetben volt az Ige.” (János ev. prológusa) S ha ez kevés volna, akkor emlékeztetek arra a krisztusi ígéretre, ahol ketten-hárman összejönnek a nevemben, ott vagyok velük. És még: A mise naponta megjeleníti Krisztus keresztáldozatát, aki kifejezetten állítja, hogy jelen van az Oltáriszentségben. A kérdésem évtizedek óta: Hogyan várhatunk arra, aki köztünk él, akit magunkhoz vesszük a kenyér színe alatt?
A megoldás teljesen kézenfekvő. Nem Krisztusra várunk, hanem karácsonyra. Ha megkérdezed: Karácsonykor mit ünneplünk, a válasz: Jézus születésnapját.
A kérdés: Mire várunk adventben, a válasz (úrjövet?, no nem): Krisztus születésnapjára.
Így kerül minden a helyére.
Nem kell hozzá sok fantázia, hogy megértsük, mi ennek a várakozásnak a hangulata, izgalma. Négy gyermekünk van, és jelenleg kilenc unokánk. Felteszem, hogy mindnyájan megértük már annak a várakozásnak a pozitív élményét, amely bennünk lakik. Hiszen már megvásároltuk az ünnepelt ajándékát. Tényleg alig várjuk, hogy elérkezzen a várva várt nap, a születésnap. Előre azon örvendezünk, hogy reményünk szerint sikerült az ünnepelt kedvére járnunk az ajándék kitalálásával, megvásárlásával vagy elkészítésével. Megelevenedik bennünk a kisgyerek elemi öröme, mert megérzi, hogy szeretet veszi körül, megérzi, hogy léte fontos azoknak, akiktől az ajándékot kapja. Ez a szeretetáramlás cikázik az ünnepelt és az együttünneplők között. Innen a feszültség a születésnapot megelőző várakozásban. Ugyanez az érzés keríthet hatalmába minket, amikor várjuk, hogy Jézus születésnapja jöjjön el.
Ha Jézus születésnapját ünnepeljük, szokás egymást megajándékozni. Helyette?
Az ő születésnapját akkor ünnepeljük igazán, ha életünk vezetését az ő kezébe tesszük, s minden igyekezetünkkel törekszünk az ő életpéldájának és tanításának a követésére. Ez lehet méltó ajándék annak, aki utóbb új dimenziót nyitott az embernek.    
150. ZSOLTÁR. ZÁRÓ DICSŐÍTÉS (Alleluja!) Dicsérjétek az Urat szentélyében, dicsérjétek égi erődítményében! Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságának teljességéért! Dicsérjétek trombitaszóval, dicsérjétek citerával és hárfával! Dicsérjétek dobbal és tánccal, dicsérjétek fuvolával és gitárral! Dicsérjétek zengő cimbalommal, dicsérjétek búgó cimbalom hangjával! Minden élő dicsérje az Urat! Alleluja! Közöm. Ezt a hálaadó zsoltárt számos zeneszerző megkomponálta. Pl. Cesar Franck, pl. Halmos László, pl. Viadana, pl. Szilas Imre (Praise the Lord), Kodály, Schumann, Sztravinszkij, Britten, Vukán György, a taizéi Berthier, Debussy és még sokan mások.  Hogyne tették volna, mikor mintegy felszólítást kaptak rá: dicsérjétek trombitával, citerával és hárfával, fuvolával, gitárral, zengő, búgó cimbalommal, mindenki, aki csak él. Ezek a feldolgozások életszagúak, és a zeneszerzők a legkülönfélébb módokon adnak hangot ujjongásuknak. Érdemes meghallgatni néhányukat, hogy ránk ragadjon eksztázisuk.
Ez a poszt annak a férfinak szól, aki kora hajnalban megkérdezte, hogy mikor jelenik meg az új könyvem? Nem is vettem a lapot. Hisz már öt éve cikkem se jelent meg a korábbi szerkesztőség megszűnése óta. Mindenesetre azt válaszoltam neki, hogy könyvem nem jelent meg, (a kéziratok végleg PC-m rekeszében maradnak), ám több mint 4000 posztom őrzi a világról alkotott elképzeléseimet.
Akinek  van hozzá érkezése, azokat olvassa.

- Szeretem a Mahjongg játékot. Mint közismert, a szélső és felső köveket lehet – és kell – eltávolítani ahhoz, hogy fogyjanak a szélek, és fogyjanak az emeletek. A szélső kövek úgy viselkednek az én gyakorlatomban, mint a matematikában a független változók. A közbül elhelyezkedő kövek pedig általában úgy, mint a függő változók.
Lefordítom magyarra.
Amikor találok egy nem szélső helyzetben levő követ, melynek a csúcson vagy a szélen levő kő a párja, mindig először a belső kőtől szabadulok meg, s csak aztán a szélső vagy felső kőtől. Nem tudom, miért van ez így. Mintha a felső (szélső) kő akadályozná a „domb” lecsupaszítását. Ezért kell valamivel leszedni. Ez a valami ugye a belső kő. Mintegy „megmutatom, igazolom”, hogy most megvagy! Azután lefölözöm a pozícióban álló követ is. A dolog attól érdekes, hogy a játékszabály megengedi a fordítottját is, nincs a sorrendre szabály, mégis arra hajlok, hogy ebben a sorrendben csupaszítsam le az alakzatot. Hogy mitől van, hogy nekem nem egyen rangúak a kövek, nem tudom.
- Félévenként illik cserélni a szélvédőmosó folyadékot. A nyári inkább bogarak fehérjéjét hivatott letakarítani, a téli pedig fagyállóval van megkeverve. A folyadékok betöltőnyílása a Colton (de más típusú autókon is) valahová be van suvasztva, olykor elég nehéz hozzáférésű helyre. Nehéz a beömlő nyílás fölé úgy emelni a kannát, hogy az öt literes flakonból mellé ne menjen egy kisebb-nagyobb mennyiségű folyadék. Legalább 20 éve segédeszközzel célzom meg a lyukat. Tölcsért vágtam pillepalackból. Ezt helyezem a folyadéktartály nyílására, és csak arra kell ügyelnem, hogy az immár elég nagy átmérőjű tölcsérbe célozzak. Általában gond nélkül sikerül az akciót befejeznem. Nem ömlik mellé semmi.
Nos, az idei karácsonyra ez az ajándékom minden autós olvasómnak. Kívánom, hogy könnyítse meg az életét ötletem felhasználásával. Akinek meg nincs szgk-ja, vegyen egyet magának, különben nem tudja alkalmazni ezt a könnyítő manővert. Ja és Boldog karácsonyt! – mielőtt megfeledkeznék róla.
149. ZSOLTÁR. GYŐZELMI ÉNEK (Alleluja!) Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicsérete zengjen a szentek közösségében! Izrael örüljön Teremtőjének, Sion gyermekei Királyuknak! Dicsőítsétek nevét körtánccal, játsszatok előtte dobon és hárfán! Mert az Úr kedvét leli népében, győzelemmel koszorúzza a megalázottakat. Akik hűek, vigadjanak dicsőségükben, ujjongjanak nyugvóhelyükön! Ajkukon legyen az Isten dicsérete, és kétélű kard a kezükben, hogy bosszút álljanak a pogányokon, és megtorolják a népeket; hogy királyokat verjenek láncra, fejedelmeket vasbilincsbe; hogy ítéletet tartsanak fölöttük, ahogy írva van: Dicsőség ez minden szentjének! Közöm. Sírni csak a győztesnek szabad! – írja Székely Éva. a dolog létezik. Olykor csakugyan sírnak örömükben a győztesek. Az erős érzelmek ugyanis kilengést hoznak létre. Ennek amplitúdója indulhat a mámoros öröm irányába, vagy negatív módon, mintegy a felgyülemlett gőz kiengedése miatt a sírás tartományába. Az ószövetségiek ujjonganak elért harci sikereik miatt. Így köszönik Istennek, győzelmüket, amelyet teljesen az ő közbenjárásának tudnak be. Méltán. Nem akarnám idehozni, de benne van: Legszebb öröm a káröröm. Minket is hányszor megkísért. Valaha a gyűlölet fröcsögését hallottam ki egy efféle dühösködésből: Ha valaki nem fogad szót, annak az Isten irgalmazzon, mert én nem. Pedig, pedig akkor járunk el helyesen, ha nagylelkűek vagyunk és irgalmazunk. Ferenc pápa is erre buzdít.