Mickey webnaplója

Lehet, hogy minden nép elég közmondással él, ha van elég békéje, hogy ezek kialakuljanak (Ahány ház, annyi szokás.) A közmondások alapigazságokat fogalmaznak meg, (ha törik, ha szakad) törekednek rá. Tapasztalatom, hogy némelyik közmondásnak épp az ellenkezője igaz. Aki hallgat a mondásra, azt lehet, hogy (beviszi az erdőbe). Pl. szemesnek áll a világ – tartja a közmondás, de mintha szemtelennek még inkább. Pedig a közmondásnak igaznak kell lennie, mert a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát.
A magyar bőven ismer közmondásokat az életnek szinte minden területét lefedheti velük. Egy találomra kiválasztott szövegemre próbáltam ráhúzni közmondásokat (Egyik kutya, másik eb). Hogy nem okvetlenül a legfrappánsabbakat, arról nem a közmondások tehetnek, csak az én fejemből hirtelenjében kipattanó analógiák. Végül megemlítem, hogy a közhelyek egy része kitekert közmondásokból keletkezik. Néhány példa: Ahány ház, annyi baj legyen. A kétpúpú tevét az különbözeti meg az egypúpútól..., aki akarja. Mindenütt jó, de legfehérebb a konyhakredenc. Etc, etc.
Akkor jöjjön a szöveg és a közmondások:
2009-ben, kórházi tartózkodásom során néhány kilót leadtam erősen kalóriaszegény étrenden élve. (Több nap, mint kolbász). Próbáltam otthon elmondani (Néma gyereknek anyja se érti a szavát.), hogy hogyan kellene táplálkoznom: semmi zsír, semmi olaj, semmi cukorféle, semmi szalonna. (Kutyából nem lesz szalonna.) Próbáltam, de nem sikerült. (A kutya próbálkozik.) Párom a korábban kialakult rutinok miatt nem értette (mert olcsó húsnak híg a leve), hogy miért jó nekem rosszízű ételeket enni (mi ebben a zenebona?). Nemhogy fogytam próbálkozásaim ellenére, inkább tovább híztam (A látszat csal). Ruháimba egyre kevésbé fértem el. (Olyan lettem, mint a nagy D.) Egyre nagyobbakra kellett őket cserélni.(Cserebere fogadom, többé vissza nem adom.) Sok voltam magamnak, sok voltam a mérlegnek, sok egy engem tárgyilagosan megmutató fotón. (Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.)  Hogyne lettem volna sok: 172 cm és 120 kilogramm, mert mértéken felül ettem. (Amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra. és még: Megtelt, mint a hold.)  
Kapóra jött egy a közösségünk email-hirdetésében olvasott ajánlat: Tartós fogyás orvossal [TFO]. (Jobb a jó hír a nagy gazdagságnál.) Éppen erre volt szükségem. (Nagy úr a muszáj.) Érdekelt, mert a kórházban ajánlott zsír- és olajmentes diétát nem sikerült tartani. (Nem akarásnak nyögés a vége.) Mivel elérhető áron kínálták a kurzust (eben gubát), megbeszéltem életem párjával (Az asszony viseli a kalapot?), hogy vegyen részt a tanfolyamon, hiszen a feleségem étkezésem kulcsfigurája (Jó asszony a háznak koronája), itthon rendszeresen ő főz (Edd meg, amit főztél!). Én akkor fogyok le, ha olyat eszem, amitől ez lehetséges (Eszi, nem eszi, nem kap mást), de csak akkor lehetséges, ha átveszi a tanfolyamon ajánlott főzési metódust (Jó pap holtig tanul).
Ízelítő a Péld 26-ból: Mint nyárhoz a havazás és aratáshoz az eső, éppen úgy nem illik a tisztség a bolondhoz. ...A dőrének ne felelj balgasága módján, mert különben hozzá hasonlóvá leszel. Felelj a dőrének a balgaságára, mert különben bölcs lesz a saját szemében... (Látszólag ellentétes mondások, Paradoxonok, mint József A. verse, Két hexameter: Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.)  Mint a tövises ág a részeg kezében, olyan a bölcs mondás a bolondok szájában. (Nagyon össze nem illenek ezek a dolgok.) Mint a vadász, aki minden arra menőt meglő, olyan az is mind, aki bolondot fogad fel. (Bolond lukú bolond szél fú – tartja a magyar közmondás.) ...Ahogy az ajtó forog a sarkain, úgy forog a lusta is a fekvőhelyén. (Igen szemléletes kép.) Ha bemártja is a lusta a tálba a kezét, ahhoz már fáradt, hogy a szájához vigye. (Az ilyennek megalszik a szájában a tej.)... Kóbor kutyát ragad meg farkánál az olyan, aki más viszályába beleavatkozik. ... ha nincs rágalmazás, megszűnik a viszály. ... Mint az ezüstmázzal bevont cserépedény, olyan a gonosz szív, s hozzá a sima ajak. (Mint üres beszédű társalkodót: úgy kerüld a tartalmatlan könyvet. In: Kölcsey, Parainesis) ... Aki másnak vermet ás, maga esik bele, s aki fölhengeríti, legurul a kövön.  (Lám, egy magyarnak vélhető közmondás. Nem minden közismert közmondás magyar, nem minden magyarnak tartott találmány magyar. Aki nem dolgozik, ne is egyék, mondta Sztálin, csakhogy Szent Pál már egy kicsivel korábban elmondta ugyanezt.)  Közöm. Hogy mi közöm a fejezet kijelentéseihez, a szöveg közé írtam álló betűkkel, zárójelek között.

- Capitaly. Gyerekkoromba visz vissza. Unokatesónknak volt. Még a háború előttről. Nagyon szerettük a stílusos régi táblát, a házakat, a szállodákat, a szerencsekereket. A forgótőkét felvenni. Szerettük a Váci u.-t, a Dorottya u.-t, a Verpeléti utat (ma Karinthy F. u.), a Rákóczi utat, az Üllői utat, stb. Szerettük a játék bankókat. Tudtuk, hogy házakat kell venni, majd szállodákat, és aki megszáll bennük, fizetnie kell.
Szocialista változatával (Gazdálkodj okosan!) nem volt szerencsém játszani. De láttam. (OTP volt és részletre vásárlás, mosógép, porszívó stb.). A Capitaly „fényűzési adójához” képest ez kissé snassznak tűnt. Később újra megjelent a Capitaly. Francia rokonságunk hozzánk látogatva olykor hozzáfogott játszásához. Ilyenkor már menekülőre fogtam, mert ismertem annyira, hogy két-három óránál is hosszabb ideig tart, mire a „nagy halak megeszik a kis halakat”.
- Ki nevet a végén? Gyerekkoromban sose nevettem rajta. Később unokáimon igen. Leültünk Ágostonnal, Blankával. Dobáltunk, s lányom figyelte, milyen módon játszunk. Blanka, a kisebb hatos dobással kiállította figuráit, majd a pályát megrövidítve azonnal betért a kör égén lévő házába. Ágó elég szabadon kezelte, hogy mikor mennyit dob, mennyit lép. Ő lett a második. Én megpróbáltam a szabályokat tartani. Ha nem rúgnak ki, akkor is csak harmadikként poroszkáltam volna be. Kérdi lányom: Miért jó így játszani? Mire én: mert így örömet szereztem unokáimnak ahelyett, hogy összetűzésre került volna sor köztük.
- Rabló römi. Unalmas játék, ha van a játékosok közt agyilag zokni. Először elkezd kombinálni, majd öt perc elteltével rájön, hogy nem lehet kirakni, amit akart. Ekkor elkezdi a folyamatot visszafelé.  A többiek fejcsóválva jegyzik meg: „Nem megy flottul a játék”.
- Kanaszta. Kb. fordított römi. Ahány ház, annyi szokás. Hányszor tanultam meg a számolást? Ahányszor utóbb elfelejtettem.        
- Ötleteim. Egy felnőtt játékom. Olykor egy-egy ötletet megosztok másokkal. Ha nekem bevált, beválhat másoknak is, pl.  Folyadékcsere könnyebben. Félévenként illik cserélni az autó szélvédőmosó folyadékát. A nyári inkább bogarak fehérjéjét hivatott letakarítani, a téli pedig fagyállóval van keverve. A folyadékok betöltőnyílása a Colton (de más típusú autókon is) valahová be van suvasztva, olykor elég nehéz hozzáférésű helyre. Nehéz a beömlő nyílás fölé úgy emelni a kannát, hogy az öt literes flakonból mellé ne menjen egy kisebb-nagyobb mennyiségű folyadék. Legalább 20 éve segédeszközzel célzom meg a lyukat. Tölcsért vágtam pillepalackból. Ezt helyezem a folyadéktartály nyílására, és csak arra kell ügyelnem, hogy az immár elég nagy átmérőjű tölcsérbe célozzak. Általában gond nélkül sikerül az akciót befejeznem. Nem ömlik mellé semmi. 
Nos, 2016-ra ez az ajándékom minden autós olvasómnak. Kívánom, hogy könnyítse meg az életét ötletem felhasználásával. Akinek meg nincs szgk-ja, vegyen egyet magának, különben nem tudja alkalmazni ezt a könnyítő manővert.
Péld 25. V. SALAMON MONDÁSAINAK MÁSODIK GYŰJTEMÉNYE
Ezek is Salamon mondásai – Hiszkijának, Júda királyának emberei gyűjtötték össze őket: Istennek a dolgok elrejtése a dicsősége, a királyoké meg a fölfedésük. Az ég magassága, a föld mélysége és a király szíve kifürkészhetetlen. Ha az ezüstből kiveszed a salakot, akkor egészen tiszta lesz. Ha a király közeléből elűzöd a gonoszt, trónja megszilárdul az igazságosságban. Ne tolakodjál a király színe elé, ne akard a nagyok helyét elfoglalni! Jobban jársz, ha hívnak: „Gyere ide följebb!”, mint ha elküldenek az előkelőbb elől. Hogyha meg is látott valamit a szemed, ne vidd elsietve a bíróság elé! Mert aztán végül is mit teszel majd akkor, ha az embertársad átkozva megcáfol? Intézd el peredet embertársaddal, de közben ne fedd föl másnak a titkait. Különben, aki hall, az megszégyenít, fecsegésedet nem szívhatod vissza. Mint az aranyalmák ezüsttányérokon, éppen olyan a szó, amit jókor mondanak. Mint az aranygyűrű, s mint az arany ékszer, olyan a bölcs tanító a szófogadó fülnek. Mint a hűsítő hó aratás idején, olyan a hű követ annak, aki küldte, felüdíti az ura lelkét. Tornyosuló felhő és szél eső nélkül az, aki kérkedik, bár nincsen tehetsége. A türelem megenyhíti a fejedelmet, a szelíd beszéd megtöri a csontot. Ha mézet lelsz, csak annyit egyél, amennyi jólesik, különben torkig leszel vele és kiadod. Ritkán tedd lábadat más ember házába, különben jóllakik veled és meggyűlöl. Mint a harci pöröly, a kard és a hegyes nyíl, olyan, aki más ellen hamis vallomást tesz. Mint az odvas fog, és mint a roskatag láb, annyit ér a hűtlen, amikor bajban vagy. Mint aki hideg napon leveti ruháját, mint amikor a sebre ecetet öntenek, olyan, aki összetört szív előtt nótázik. Ha ellenséged éhes, adj neki kenyeret, hogyha meg szomjas, adjál neki vizet! Így izzó parazsat gyűjtesz a fejére, és majd megfizeti neked az Úr. Az északról fújó szél esőt szokott hozni, a titkon suttogó nyelv megdöbbent arcokat. Jobb a tető szegletében lakni, mint közös házban egy házsártos asszonnyal. Mint a hűvös víz a kimerült embernek, olyan a jó hír távoli országból. Mint a felkavart kút és a megromlott forrás, olyan az igaz, aki meginog a gonosz előtt. Ha mézet eszel, a túl sok abból sem jó. Ne hagyd, hogy hízelgő szókkal megfogjanak! Mint a lerombolt város, amelynek nincsen fala, olyan a férfi önuralom nélkül. Közöm. Néhány mondatát kiemelem a salamoni bölcsességeknek. Ne akard a nagyok helyét elfoglalni! Jobban jársz, ha hívnak: „Gyere ide följebb!”, (majd Krisztus is idézi: kerülj feljebb.) Tornyosuló felhő és szél eső nélkül az, aki kérkedik, bár nincsen tehetsége. (A helyes önismeretre buzdít.)  Mint amikor a sebre ecetet öntenek, olyan, aki összetört szív előtt nótázik. (Egy fájdalomtól összetört ember előtt örömről beszélni merő ostobaság.) Ha ellenséged éhes, adj neki kenyeret, hogyha meg szomjas, adjál neki vizet! Így izzó parazsat gyűjtesz a fejére, és majd megfizeti neked az Úr. (Szinte szó szerint idézi Jézus az ellenségszeretetre vonatkozóan.)

Mint tudjuk, az ember teste nagyjából szimmetrikus, de nem egészen. Nekem pl. balkezes lévén balkezem lényegesen erősebb, mint a jobb. bal kézfejem nagyobb, mint a jobb, balcsuklóm vastagabb, mint a jobb. Nagy ünnepnek számított, amikor balkezem (amely nagyobb) körbekulcsolta jobb csuklómat, amely ugye vékonyabb. Fordítva nem volt lehetséges, a kisebb kéz nem volt képes átkulcsolni a vastagabb balcsuklómat. A további fogyás jele, hogy hosszas várakozás után tegnap megtört a jég, és fordítva is sikerült. Ez további fogyásra utal. A folyamat nem áll meg, csak olykor megtorpan. Ma reggel élvezettel próbálkoztam az utóbbi bravúrral. El kellett fogadnom, hogy ez nem kizárólag fogyás kérdése. Köze elehet az alkalmi vizesedéshez. Lehet, hogy tegnap délután a szokásosnál sósabb ételeket fogyasztottunk. Esetleg más oka is lehet. Mit tudni. Mindenesetre hajnalban fejfájásra ébredtem. Alaposan kifújtam a szám fölötti nyílásokat. Rövid időre fellélegeztem. Aztán visszatért a fejfájásom. Mintha a homlokom felől nyugtalanítana. gyulladásban van, lerakódott ott az influenza? Orromat pedig – fújhatom.
Súly 94.8 kiló.
Odakint olvad. Idebent is megtehetné – tartósan.
Ízelítő a Péld 24-ből. ...Hatalmasabb a bölcs, mint az erős, az, aki okos, mint a jól megtermett. ... (Többet ésszel, mint erővel.) Akinek az esze mindig a gonoszságon jár, azt bajkeverőnek hívják (Az ilyen nem fér a bőrébe, és nyughatatlan, „viszketeg, a szeme se áll jól). ...aki a szíveket vizsgálja, tette szerint fizet az embernek. (Isten ennél irgalmasabb, ami azonban nem jogosítja fel az embereket a vakmerő bízásra.) Egyél, fiam, mézet, mivelhogy az jó, és mert a lépes méz édes a torkodnak. Ilyen a bölcsesség ismerete a lelkednek, hogyha szert tettél rá, biztos a jövőd (A méz mindmáig az egészséges ételek közé tartozik. Ilyen lelki delikát a léleknek a bölcsesség.)
IV. A BÖLCSEK MONDÁSAI GYŰJTEMÉNYÉNEK FOLYTATÁSA
 Ezek a szavak is bölcsektől származnak... Ok nélkül ne tégy más ellen tanúságot! ...Ne mondd: „Ahogy ő tett, úgy teszek én is, megfizetek neki tetteihez mérten.”  (Az ószövetség első ajánlása, miszerint túl kell lépnünk a „szemet szemért, fogat fogért” elvet.) ...Csak egy kicsit aludj, szunnyadj,  pihentesd a karodat, akkor a szegénység, mint az útonálló, és a nélkülözés, mint a koldus, rád tör. (Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Egykori tanárunk – Gál István – megfogalmazásában: Hol a munka, hadd kerüljem! Egykori századosunk megfogalmazásában: Elvtársak! Gyenge kezdés után erős visszaesés! La Fontaine megfogalmazása – amikor a hangya perlekedik a tücsökkel: „Ha te nyáron hegedültél, akkor mostan táncolj!”)  Közöm: A szövegben zárójelek között.

Új könyvbe bonyolódtam bele: Robert Sarah bíborossal készített interjút Nicolas Diat. A kötet címe: Isten vagy a semmi. Egy guineai kis faluban a világ végén letelepedik néhány szerzetes. Az animista vallású afrikai, R. Sarah, figyeli működésüket. Meglátogatja istentiszteletüket és lassan-lassan hivatás ébred benne. A fiú Szeku Turé terrorjellegű baloldali kormányzása alatt cseperedett. Látta az emberi méltóság ellen elkövetett rémtetteket: kínzások, eltűnések, kivégzések, gulagszerű munkatáborok, a politikusok részéről megnyilvánuló hatalmas mérvű korrupció, az elesettek kegyetlen kizsákmányolása. Élettörténete alakulását nyomon követhetjük első rezzenésétől kezdve. Sarah afrikai nézőpontból láttatja a valóságot, a világ sorsát, a pápák erősödő aggodalmát, akik joggal aggódnak észlelve Európa istentagadását, egyre erősödő és féktelen tobzódását, és társadalmi, sőt a földrészre egyre inkább jellemző közömbösséget. Látja ezt már XII. Piusz és minden őt követő pápa. Ám azt is látják, hogy a világban a kereszténység jó irányt vesz. A hívők száma emelkedik, de nem Európában, amely nagyjából a kereszténység bölcsője volt. Földrészünk hanyatlásról számolnak be, és okkal-joggal féltik Európát erkölcsi megsemmisülése, nihilizmusa miatt. Kezd körvonalazódni, hogy elveszti arcát, el jövője prosperitását. Többek között így fogalmaz: Ha Isten nagy távollevővé válik, minden elsodródás lehetséges a legbanálisabbtól a legundorítóbbig. (94. o.)
A nagyalakú, 260 oldalas könyv vastag papírra van nyomva, elég kézben tartani. Ráadásul szinte szúr a sarkainál. Megfogalmazása – esetleg fordítása – miatt kissé nehézkes az olvasása. De mondanivalója miatt érdemes a könyvvel birkózni.        
Ízelítő a Péld 23-ból. Amikor leülsz enni ... inkább tedd a kést a torkodra, semmint túl mohó legyél. Ne igen áhítozz a csemegére ...Ne egyél az irigy ember ételéből, s ne áhítozz a csemegéire... A balgatag fülébe ne beszélj, mert lebecsmérli okos szavaidat. ... A fiúgyermektől ne sajnáld a feddést, nem hal bele, hogyha bottal vered! Megvered ugyan, méghozzá bottal, de az alvilágtól megmented életét. ... Ne légy azok között, akik a bort isszák, sem azok között, akik tobzódnak a húsban... Legyen az apádnak öröme benned, és ujjongjon, aki a világra szült! ... a bor ...megmar, akárcsak a kígyó, és mérget fecskendez, úgy, mint a vipera...„Ütöttek, de nem fájt, vertek, de semmit sem éreztem! Mikor ébredek föl?… Újra kérek belőle!” Közöm. A fejezet kikel a mohóság ellen, kikel az alkoholizmus ellen, támogatja a gyerekek testi fenyítésének az alkalmazását. A fenyítés nem öncélú: az alvilágtól mented meg életét. Lehet rajta gondolkozni és vitatkozni is akár. Egy biztos, a legkegyetlenebb valami nem a testi fájdalom. A szülői meglegyintés célja: kibillenteni valakit szamár viselkedéséből, mintegy figyelmeztetve, hogy nem a fájdalomokozás itt a lényeg, hanem a helytelenítés kifejezése. A fenékre verés jel, határozott és gyors módja a helytelenítésnek.

Korunk mindennapjaiban eléggé el nem ítélhető módon minden híradó, meteorológiai jelentés stb. hátterében izgató dobolás erősíti a tunya néző figyelmét, szemének a képernyőre tapadását. A hatás fokozása érdekében sok műsor él az előre felvett és megkomponált röhögések, tapsok, füttyögések bejátszásának a módszerével. Ehhez képest egy mise csendes, ámde komoly esemény. Nem szükségeltetik hozzá a vidám vasárnap koreográfiája, de üzenetértéke van, s akkor jó a miseközvetítés, ha az üzenet „átjön” a képernyő előtt ülőkhöz. Minden mise üzenete ugyanaz: Krisztus Jézus egyetlen keresztáldozatának a megjelenítése. Komoly, mert kínszenvedésébe belehalt a Megváltó. Ám egyben derűlátó aktus is, mert Krisztus áldozatával egyszer s mindenkorra legyőzte a gonoszt, le a halált, és az utolsó vacsora lakomájának részesei is azok, akik a misén részt vesznek. Veszik az ő misztikus testét (s ritkábban) a vérét is.
Két élményemről számolok be. Vagy jó tíz éve a regnumi közösség majálisán esett az eső. A miséről felvételt készített valamelyik tévé az esős idő ellenére. A kópiát előzetesben megnézhettem. A látottak alapján azt kértem, hogy ezt ne közvetítsék, mert a látottak nem jellemzik a regnumot. A vizes fűbe nem volt kedve senkinek leülni. Néhány esernyő alá menekülő és több esőkabátos fiatal várta lógó orral, hogy befejeződjék a mise. Egyetlen mosolygós arcot nem lehetett felfedezni – némileg érthető okokból. Akkor meg minek hervasztani a tévénézők kedélyét.
Mindez azért mocorog bennem, mert tegnap élő közvetítést adott a Duna tévé saját plébániánk 11 órakor kezdődött miséjéről. Néhány megjegyzést érdemes tenni az adásról. A kis templom hatalmas fényárban úszott. Nem láttam indokoltnak. Persze nem vagyok világítási szakember. Csupán az így kapott látvány miatt írom le. A fénytől tobzódó térben minden szeplő, minden árnyékos rész rendkívül kontrasztossá vált. Minden bőregyenetlenség harsogó módon mutatkozott meg. A hívek arcmimikája inkább gyászos jelleget mutatott, mint feldobottságot. Jó lett volna néhány mosolygós arcot látni, de ehhez az arcoknak mosolyogni kellett volna. Jó lett volna több fiatalt látni, de ehhez több fiatalnak kellett volna a misén megjelenni. Egy ilyen kis templomban a pásztázó kamera sok-sok közelképet mutatott. Olyannyira részletező képek voltak ezek, hogy megmutatták volna a kinek-kinek akár a körömfeketéjét is. Nem mutatkozott ilyen. A felvevők zömmel magába roskadó idős férfiakat, nőket láttatott. Nem tudom megítélni, hogy számarányukhoz képest helyes volt-e az ő bemutatásuk. Nem is olyan érdekes. Az ember azt látta, hogy az egyház hívei az idős korosztályból kerülnek ki. Plébánosunk szépen vezette a szertartást. Nem az ő hibája, hogy egy rövidebb időtartamú cselekvéssorozatot egy órányi időre kellett kihúzni. Következésképpen le kellett lassítania a történéseket. A tévénézők közül eleve csak egy töredék ismeri fel, hogy mit lát, mit hall. Ha mindezt lelassítva hallja, látja, hamar lanyhul az érdeklődése.
Mindent egybevetve legalább azt a tanulságot szeretném mindenkinek a lelkére kötni, hogy ha a tévé által felvett misén szerepel, mosolyogjon. Nem baj, ha nem tud teljes lelkesedéssel a vidámság mögé állni, csak mosolyogjon, mert ennyi optimizmust sugallnia kell a megváltás központi eseményeinek.
Ízelítő a Péld 22-ből. Mutasd meg a fiúnak, melyik úton járjon, s akkor sem hagyja el, amikor idősebb lesz. A gazdag uralkodik a szegények fölött, a kölcsönzőnek szolgája lesz a kölcsönkérő. Aki gazságot vet, az nyomort arat... Áldásban részesül a jóságos tekintetű, mert a kenyérből juttat a szegényeknek... Ha dőreség tapad a fiú szívéhez, a fenyítő pálca leszedi róla. III. A BÖLCSEK MONDÁSAINAK GYŰJTEMÉNYE. Ne foszd ki a szegényt, azért mert szegény, s azt, akit elnyomnak, ne bántsd a kapunál! Mert az Úr intézi ügyüket, és elveszi azok életét, akik kifosztották őket. Mérges emberekkel ne tarts barátságot, és aki forrófejű, azzal ne érintkezz. ... Hogyha semmid sem lesz, amiből fizetnél, még az ágyadat is elviszik alólad. Közöm. Mutasd meg a fiúnak, melyik úton járjon, s akkor sem hagyja el, amikor idősebb lesz. Mi más ez, mint a Konrad Lorenz etológus által leírt követési effektus ősképe. A pedagógia alfája és ómegája. A modellkövetés meghatározóan fontos a gyerek életében. Elbizonytalanodna, ha nem volna a különféle szituációkra mintája (apám anyám is így csinálta). Ha dőreség tapad a fiú szívéhez, a fenyítő pálca leszedi róla. Ha oktalanságon, esztelenségen, hiábavalóságon töri a fejét a gyerek, ki kell belőle rángatni. Ha másképpen nem megy, fenyítéssel. Ez nem political correct magatartás, normális ember kerüli is a fenyítést, de adódik, hogy más nem használ.  

Már egyáltalán nem akartam foglalkozni a fogyással, fogyókúrával, s az eredményesség titkával, módszerével. Most mégis megteszem, mert nem hagy békén a téma, kikívánkozik belőlem. Hátha másnak hasznára lesz, hátha nekem is. Ígérem, nem leszek hosszú. Néhány momentum segíthet abban, hogy a p-k. kúra eredményes legyen.
- Az egyik annak a felismerése, hogy minél inkább elfoglaljuk magunkat, annál kevesebb idő marad a töprengésre: Mikor eszünk legközelebb?
- A másik, hogy tudomásul vesszük: akkor eszünk, amikor éhesek vagyunk.
- A következőt dr. Tóth Csaba hangsúlyozta: Legyen huszadrangú kérdés az étkezés.
- S ugyanígy tőle hallottam azt is, hogy érdemes szemléletváltoztatásra, ha szükség van rá. A diétázással kapcsolatban kétféle hozzáállás lehet. Az egyik, hogy hogyan bővíthetnénk azt a kört, ami még nem káros, vagy nem nagyon káros, tehát valamiféle lazaságot hogyan lehet belevinni a diétába. A másik ezzel ellentétes: Hogyan lehetne szűkíteni az ételek körét, s egyre erőteljesebben kizárni minden olyasmit, ami árthat. 
Ugye abban egyetérthetünk, hogy minden a fejünkben dől el. Ám a Hindenburg tábornoknak tulajdonított szállóige szerint csak az ökör következetes. Így bennünk két farkas fenekedik: az értelem és az ösztönök. Ezek gyakorta egymásnak ugranak. Nekünk hideg fejjel kellene következetesnek lennünk a diéta szigorúságát illetően, ám tudatalattink fojtogatja észérveinket a maga kilencvenegynéhány százalékos részesedésével, és próbálja a diéta kívánta pofonos ládát nyitogatni. Aki racionális tud maradni, az mondhatja eredményesnek egészség-megőrzési és fogyási kísérletét. Most egyelőre felhagyok további fejtegetési kísérleteimmel, és megpróbálok érvényt szerezni az ismert észérveknek.
Ízelítő a Péld 21-ből. ... A maga útját minden ember jónak látja... Azt tenni, ami jó és igazságos, sokkal kedvesebb az Úrnak, mint az áldozat. A szemek kevélysége, a szív pökhendisége... csupa bűn. ... Jobb a tető szegletében lakni, mint közös házban egy házsártos asszonnyal. Gonoszságot áhít a gonosznak lelke, más ember nem talál szemében irgalmat. ... Aki bedugja fülét, amikor kér a szegény, maga is kér majd, de nem hallgatják meg. ... A szórakozni vágyó ember szükséget szenved, nem gazdagszik meg, aki a bort szereti meg az olajat... Aki vigyáz a szájára meg a nyelvére, megmenti életét a szorongatásoktól. A gőgös arcátlannak „gúnyolódó” a neve, felfuvalkodottság a tettei rugója... az igaz fukarság nélkül adakozik. Utálatot kelt a gonosz áldozata, főképpen, hogyha aljas szándékkal hozza. ... A csata napjára paripát nyergelnek, ám a győzelmet az Úr adja. Közöm. Eddig nem annyira példabeszédekkel találkoztam a Péld könyvében, inkább aranymondásokkal, melyek összefüggések nélkül íródtak egymásután. Emiatt egyszerű kiragadni azokat, amelyek jobban tetszenek az átlagosnál. Ma már nem könnyű érteni, mire gondolhattak több ezer évvel ezelőtt, akik a tekercseket írták. Sok olyan mondást tartalmaz a könyv, amely ma is áll, de még mennyire. Pl. A maga útját minden ember jónak látja. Így van, és még ígyebb, hogy a maga igazságát is ki-ki jónak látja. Emiatt a sok ütközés, mert különbözők lévén, ha nincs bennünk alázat, szembekerülünk egymással, csak mert a többiek különböznek tőlünk. Jobb a tető szegletében lakni, mint közös házban egy házsártos asszonnyal. Máig igaz nemre való megkülönböztetés nélkül.

Ha még 365 nap eltelik (benne a mai is), vége 2016-nak. Mint ismerjük, „/ ... a szárnyas idő hirtelen elrepül, / S minden míve tünő szárnya körül lebeg! /” Napok óta lessük, havazik-e vajon? De nem. Talán a hó megijedt a mínuszoktól. Hó nélkül is –7C-fok uralja kies régiónkat.
Mire jó ez a téli piros orrú fagy?
Sok mindenre.
Nekünk pl. arra, hogy az üzletközpontból teli cekkerekkel (bevásárló táska) hazaérve, és sebtében reggelizve leürítsem a fagyasztót, és további fagyás céljából kivigyem a négy fiókot az erkélyre, ameddig levakarom a lecsapódott jeget a fagyasztó hűtőbordáiról. Mindössze másfél óra alatt sikerült végezni a munkával. Közben folyamatosan azon törtem a fejemet, hogy miért nem önleolvasztó a rendszer. Miért kell megvárni vele a – hála Istennek nagyon ritka – áramkimaradásokat. Legalább –3 fok volt kint, amikor visszapakoltam a fiókokat a helyére. Garantáltan nem olvadt ki semmi. A gép bekapcsolva. Hűt és hűt, mint a bolond.
Ma tehát nem voltam sétálni, nem láttam a Dunát, amint becsületesen folydogál, már ami maradt belőle, ugyanis igen alacsony megint a víz szintje. Nem láttam a környező pocsolyákat se, amelyek viszont bizonyára jegesek. Egyáltalán: nem láttam semmit. Persze fotó sem készült. Napok óta reméljük, hogy a fiatalok hazatérnek alternatív otthonukból. Nem győztem aggódni, hogy havazni kezd, és ottragadnak Szombathelyen; vagy pocsék útviszonyokkal kell nyűglődniük, mint odafelé menet, amikor is ellepte őket a sűrű köd. Aztán szilveszter lett, aztán Újév napja lett, aztán mára sem havazott, legalábbis itt nem. Reméljük, még ma épen és egészségben viszontlátjuk őket.
Alapélményünk mostanában a várakozás. Mintha közlekedési lámpánk folyamatosan sárgát mutatna. Hosszasan nem jön senki és semmi, de bármikor érkezhet. Olyasfajta bizonytalanságban élünk, mint a róka, aki a kishercegnek azt mondta: „Jó lett volna, ha ugyanabban az időben jössz. Ha például délután négykor érkezel, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet...”
Nem mondom, hogy egy csomagot hozó futár miatt díszbe kívánom öltöztetni a szívemet, de ha késik, várakozom, ha sokat késik, sokat várakozom. A kiszámíthatatlan várakozási idő nem kedvez annak, hogy díszbe öltöztessem a szívemet. Egyszer egy induló, alighanem szélhámos céggel üzleteltünk. Kifizettünk egy-két adag ebédet egy hónapra előre. Olcsónak tűnt. Először du. 4-kor hozták a menüt. Majd napokig egyszer sem, utóbb egy alkalommal délben. S ettől fogva nem jelentkeztek. Várhatnám őket ingben-glóriában. Azóta, hogy nem jelentkeztek, több százszor éhen kellett volna vesznem, még akkor is, ha kb. két hetet el lehet az ember üres gyomorral.
Így vagyunk a szállítókkal, így a rokonlátogatásokkal. Jön, nem jön? Mikor? Ez itt a kérdés. Hogyan találok a Lőpormalom utcába?... Nem jön össze... Talán hatra ideérek stb. Ez itt a válasz.
És állunk az ablak előtt. Várunk, mint Osztrovszkij hőse, aki férje frontról való érkezését várja.
Nem jó várni.
Inkább olvasson az ember, nézze a tévét, csináljon bármit, aminek több értelme van.
Ízelítő a Péld 20-ból. ... senki nem lesz bölcs, aki tántorog. ...Tisztességben éli életét az igaz, boldogok utána a gyermekei...  Ki mondhatja: „Tisztán tartottam szívemet, s ment vagyok a bűntől?” ... Ahogy a gyerek játszik, abból látni lehet, tiszták és igazak lesznek-e a tettei. ... ne komázz azzal, aki nem fogja be a száját. ... Hagyatkozz az Úrra, ő majd kártalanít. ... A férfi lépteit az Úr irányítja – ember hogyan érthetné az útját? ... Az embernek a lelke az Úr szövétneke, behatol a testnek minden zugába. Közöm. Egy gondolatot emelek ki: Hagyatkozz az Úrra, ő majd kártalanít. Nemcsak kártalanít. Üdvözít is. Ez azért fontos, mert önerőből nem megy. Csak ha arra hagyatkozom, aki képes saját miliőjébe vonni valakit tetszése szerint, igazságossága és irgalma szerint.

Tegnap befejeztem a Horthy Miklósné Napló 1944-45. c. kötetet. Férjét, a politikust kihallgatták az amerikaiak. Tudjuk, Horthy elvetélt kísérletet tett a háborúból való kiugrásra. Nem tehette meg, mert a mi sorsunk nem így volt megírva a – ki tudja, kik által összetákolt – nagykönyvben. Amin eltűnődtem: Az általam utóbbi időben elolvasott könyvek sorstragédiákról szóltak. A fenti is, de a korábban olvasott Ishi, az utolsó vadember is. Népét, az indián törzseket leöldösték. Ishi bujkált, ameddig tehette, majd feladta magát. Így lehetősége nyílt a fehéreknek, hogy megismerjék a kőkorszak utolsó emberének a tolmácsolásában mindazt, amivel az indiánok foglalatoskodtak. Sorsa a magános farkasé. Mit mondjak: Örkény István Lágerek népe c. kötet se vigasztalóbb, de a még korábban olvasott Déry T. könyv se, a Képzelt riport egy popfesztiválról. Most csak a feldolgozott témákról gondolkozom. A kötetek stílusával semmi bajom, csak a témák hervasztók. Nem is tudom, miféle könyvek váltak pozitív élménnyé bennem. Így hirtelenjében Szőnyi Zsuzsa néhány kedves hangvételű könyvéről merem mondani, hogy derűsek voltak, és a magyar szerzőknél maradva Karinthy Cini naplója, amit szívesen olvasott az ember napestig, mert K. Ferenc élte az életét, történtek vele az események, és örömmel emésztettem meg az általa írtakat. Hadd emlékeztessek arra a jelenetre, amikor elmegy szavazni a Hazafias Népfront képviselőjére. (A fiatalok kedvéért jegyzem meg: csak a népfrontra lehetett szavazni). Cini levoksol, s komoly képpel megkérdezi a szavazóbizottságtól: „És mondják, hogyan állunk?”
Kellenek a könyvek. Különösképpen is a humoros, az optimista hangvételű könyvek. Már Kölcsey megjegyzi: Régi kor árnya felé, visszamerengni mit ér? ... Hass, alkoss, gyarapíts” stb. stb. Persze a múlt elvarratlan szálait egyszer egybe kell ölteni, ám téves volna ebben megrekedni, és folyton folyvást sebeinket tépkedni.
Volt nekünk egy igen idős tanárunk. Amint elkezdett írni a táblára, repültek az almacsutkák, némelyikük a táblán landolt. Ez az aranyos úr méregbe gurult, s kiabálni kezdett: Fiúk! Ha óra alatt eldobtok egy almacsutkát, rendben van. DE NE EGÉSZ ÓRÁN!!!
Így van ez egy-egy korszak méltatlanságainak a felmérésével is. El kell egyszer mondani, hogy mi volt. De ne az egész életünkben!!!
A facebook anyagaival való találkozás olyasmi, mint a diákok sokaságának találkozása a kezdő német nyelvkönyvvel. Nekikezd egyszer, nekikezd kétszer, nekikezd, ki tudja, már hányszor, és nem tud továbblépni. A FB-on megosztok egy anyagot. Más is megosztja, a harmadik is megosztja.  A FB-on a megmondó ember megmondja. Aztán megint megmondja. Aztán a csapból is a megmondó ember csorog. A FB-on boldog új esztendőt kívánunk egymásnak. Aztán mások nekünk, aztán dalocskával együtt, aztán verssel együtt, aztán újra elmondjuk, hogy boldog új évet. Aztán egy másik csoportnak mondjuk meg. Aztán 100-szor megköszönjük, hogy nem feledkeztek meg születésnapunkról. Aztán belefulladunk az információáradatba. Béke porainkra!
Nem lehetne valahogyan rövidre zárni a szóömlést?
Kellene, mert lássuk be: a kevesebb a több.               
Ízelítő a Péld 19-ből: ... A gazdagság egyre több barátot szerez, a szegényt meg elhagyja barátja... a bőkezű embernek mindenki barátja. ... A férfit türelmessé teszi okossága, de a legszebb benne, ha elnézi a hibákat. A király rosszkedve oroszlán morgása, a jókedve meg harmat a növényen. ... az okos feleség az Úr ajándéka. ... Aki megszánja a szegényt, az Úrnak ad kölcsön, és ő megfizeti a jótéteményét. ... Mennyi terv van az embernek szívében! De (csak) az maradandó, amit az Úr határoz... A lusta a kezét bemártja a tálba, de a szájához már nem viszi vissza. Ha verik a gúnyolódót, a balga is okul, az okost csak intik, máris okosabb lesz. ... A semmirekellő tanú gúnyolja a törvényt, és a gonosz szája a gazságot falja. Közöm. Kiemelem a következő mondatot: a bőkezű embernek mindenki barátja. Legalábbis addig. ameddig fizet. Mert ugye aki fizet, annak van joga a zenészektől nótát rendelni. Ez minden időben így volt. Aki főnöknek tekintette magát, az mindig is tudta, hogy fizetnie kell az alárendelteknek (beosztottaknak). Még ide kívánkozik: Aki megszánja a szegényt, az Úrnak ad kölcsön, és ő megfizeti a jótéteményét. Mit is válaszol az, aki pénzt fogad el? Isten fizesse meg. És ő meg is fizet kinek-kinek tettei szerint.

Tavalyról egy tartozásom maradt. Ígértem, hogy Avilai Szent Teréz Belső várkastély c. munkájának kilencoldalas recenziójából készítek egy tömöret, és megosztom veletek. Legyen akkor idén ez az első poszt. Isten nevében! 

Teréz hét lakásra osztja fel a várat. A kapcsolat első lépése – az első lakás –, hogy az ember a keresztség által bekerüljön a megszentelő kegyelem állapotába, vagy a bűnbocsánat által visszaszerezze. Ez a kegyelem teszi lehetővé az ember számára, hogy válaszolni tudjon Isten szeretetére, ...azzal a döntéssel, hogy az ember Istent helyezi az életében az első helyre, megkezdődik egy mélyebb és bensőségesebb élet, a tisztulás.
Aki kitart mindebben, máris belépett a második lakásba. Itt Isten természetes közvetítőkön keresztül szólítja meg az embert: a jó emberek szava, vagy prédikációk, vagy amit jó könyvekben olvasunk, betegségek, szenvedések, és azok az igazságok, amelyeket olyan pillanatokban tanít, amikor imádság közepette vagyunk. 
A harmadik lakás tagjai nagyon kívánják, hogy ne bántsák meg Ő Felségét, és még a bocsánatos bűnöktől is őrizkednek. A harmadik lakásban bár lehet egy jól felépített és minden szempontból jónak hitt keresztény élet, keretei között mégis ellenállnak Isten akaratának. 
A negyedik lakásban kezd el Teréz Istennek azokról a kegyelmeiről beszélni, amelyek közvetlenül átalakítják az értelmet és az akaratot. Az Istennel való közösség nem abban áll, hogy valakinek szüntelenül nagy érzelmei vagy emelkedett gondolatai vannak, hogy inspirációkat, útmutatásokat, üzeneteket, látomásokat és hallomásokat vél kapni.  inkább abban, hogy nagyobb elszántságban mindenben Istent kívánjuk elégedetté tenni, és amennyire csak tudjuk, igyekezzünk nem megbántani Őt…”
Az ötödik lakásban az ember már nemcsak Isten szeretetét, hanem magát Istent is megtapasztalhatja. Teréz a következőképen írja ezt le:„ahogy mikor ketten összeházasodni szándékoznak, meg kell nézni, összeillők-e, és szeretik-e egymást, és jól kijönnek-e egymással, hogy minél több örömet szerezzenek egymásnak, úgy van itt is.
Miután az az ötödik lakásban megtörtént az első közvetlen kapcsolatfelvétel Isten és a lélek között, a hatodik lakásban Isten újra és újra egyre mélyebben közli Magát a lélek centrumával és egyre mélyebben, új minőségben kapcsolja Magához a lelket. A kapcsolatnak ezt az új formáját elragadtatásnak nevezik és azt a kegyelmet, amelyet ezen keresztül ad Isten, misztikus eljegyzésnek. A hatodik lakásban Isten nemcsak rendkívüli dolgokat mutat meg a léleknek, hanem rendkívüli mértékben át is alakítja az embert. Ezek az emberek már régen mentesek nemcsak a súlyos bűnöktől, de a bocsánatosak jelentős részétől is. Nem ezektől kell megtisztulniuk, hanem mindattól az Istennel szembeni ellenállástól, amely meggátolná a személyt a teljes önátadásban. Ezt a tisztulást mindenki rettenetesnek írja le. A szerző félelmetesen megmutatja, milyen szörnyű ellenállás van az ember lelkében Istennel szemben, ha a legnagyobb szentek is csak ilyen szenvedéseken keresztül tudnak megszabadulni tőle.
Ennek a folyamatnak a különös kettősségéről – egyszerre rendkívül fájdalmas és mégis elmondhatatlanul örömteli –, amely a lélek tisztulásának egész folyamatát jellemzi, de a hatodik lakásban különösen intenzív, így ír Teréz: „…ahogy jobban és jobban megismeri az ő Istene nagyságát, és látja, milyen távol van Tőle, és milyen szakadék választja el attól, hogy élvezze Őt, egyre nagyobbra nő a vágya. És növekszik benne a szeretet is, ahogy egyre jobban felfedezi, mennyire szeretetre méltó ez a nagy Isten és Úr (…), mindezzel a szenvedéssel és gyötrelemmel együtt – amelynél, úgy hiszem, semmilyen földi szenvedés sem lehet nagyobb, mert ez a személy ugyan sokat elszenvedett, úgy testit mint szellemit, de mind semminek tűnik neki ezzel összehasonlítva – érzi a lélek, hogy ez a fájdalom mennyire értékes, és érzi jól, hogy nem lenne képes kiérdemelni.” S aki végigment ezen a tisztuláson, az eléri a hetedik lakást és megkapja a szellemi házasság kegyelmét.  eggyé válik Istennel, Aki szintén szellem …”  Teréz hasonlatokkal érzékelteti, hogy mennyire mélységes ez az egyesülés: „…olyan, mintha két viaszgyertyát annyira szorosan egymás mellé helyeznének, hogy teljes lángjuk egyesülne; vagy mintha a kanóc, a fény és a gyertya is egy lenne, de utána jól szét lehetne választani az egyik gyertyát a másiktól...
A hetedik lakásban az embereket rendkívüli megpróbáltatások és szenvedések érik, és ezért a képességek, az érzékek és a szenvedélyek egyáltalán nincsenek mindig békében, de a lélek centruma mindig össze van kapcsolódva Istennel. „A lélek (…) nem mozdul onnan a központból, és békéjét sem veszíti el, mert Az, Aki megadta a békét az apostoloknak, amikor együtt voltak, neki is meg tudja azt adni.  (…) Istennek e templomában, ebben a lakásában (…) csak Ő és a lélek örvendeznek nagyon nagy csenddel.” 
Ez a két dolog egyáltalán nincs ellentmondásban: „…ne gondolja senki, csak azért van, hogy ezeket a lelkeket megajándékozza – ami nagy tévedés volna –, hanem mert Ő Felsége nem tud nagyobbat adni nekünk, mint hogy olyan életet ad, amely az Ő annyira szeretett Fiának életét utánozza. És így biztosra veszem, hogy ezek a kegyelmek arra valók, hogy megerősítsék gyengeségünket (…), s hogy képesek legyünk utánozni Őt abban is, hogy sokat szenvedünk.” 
A lélek elérte a legtöbbet, amit ezen a földön el lehet érni: „…élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.” S erre nemcsak a misztikusokat hívja meg Isten, hanem mindenkit. A kegyelmet mindenkinek megadja, ezt a belső átalakulást mindenkiben véghezviszi – aki átadja Neki az életét. Reginald Garrigou Lagrange: „Ha a Szentháromság valóban jelen van bennünk, ha az Ige ténylegesen testet öltött, meghalt értünk és valóban jelen van az Oltáriszentségben, ha a misében minden nap szentségileg felajánlja Magát értünk, ha Önmagát mint ételt adja nekünk – ha mindez igaz, akkor csak a szentek azok, akik teljesen rendben vannak, minthogy az élet sötétségei és nehézségei közepette gyakori, mintegy tapasztalati tudáson és az állandóan növekvő szereteten keresztül felfogott isteni jelenlét által élnek. S az Istennel szorosan egyesült élet lényegi minőségében messze nem tűnik valami alapvetően rendkívülinek, hanem egyedül ez látszik teljesen normálisnak. Mielőtt elérnénk ezt az egységet, olyanok vagyunk, mint egy még félálomban lévő ember, aki nem tud valóban és eléggé élni a nekünk adott hatalmas kinccsel és az egyre újabb kegyelmekkel, amelyeket azok kapnak, akik nagylelkűen akarják követni a mi Urunkat.” 

Megerősíti bennem ezeket a Világmegváltó Jézus k. népének.  
Világmegváltó Jézus, keresztre felfeszítteték,
Isten Báránya, Jézus, érettünk megtöretteték. 
Ó testem, sírnak étke, maholnap földbe szállandó,
benned a bűnnek mérge, már-­már halálra válandó.
Föl, föl már, ébredj szívem én lelkem már erősödjél,
hogy innen égbe jussunk, már mindig jól és szentül élj!

Lassan, lassan elfogy 2015. A fogyás rám is vonatkozik. Nem kívánok elfogyni, legalábbis nem gyorsan. Ahhoz pedig enni kell. Lássuk, miket is?
Az első kávén túl vagyok. Sima ügy: hosszúkávé forrón, mézzel.
A reggeli valószínűleg a szokásos: szalonnás tojásrántotta kenyér nélkül. Mivel délben sztrájkolunk (legfeljebb a tegnapi csontlevest fejezzük be), este 5 óra magasságában fogunk hozzá fejünk töméséhez. Jut eszembe: a szleng folyton változik. Az étkezést hívták már kajálásnak, zabálásnak, falásnak. Továbbá az ételre ráhúzzuk a fejünket, még tovább: az ételt betesszük az arcunkba. Lefogadom, hogy el vagyok maradva, s újabb képes kifejezések tarkítják a palettát, amiről nem tudok.  Erre iszunk (szlapálunk)!
Tehát még mielőtt elkezdenének az utcán trombitálni, robbantgatni, kutyákat egyéb módon a halálba kergetni, hozzáfogunk estebédelni. Virsli jöhet, mustár nem, torma nem. Citrom igen. Hát?!
Bólé nincs, a bő lére eresztett húslevesen hihetőleg már túl vagyunk.  
Tepertős pogácsa? Még mit nem. Legfeljebb pogácsa alakú tepertő.
Pezsgő? No nem. Fröccs száraz borból. Ha változatosságra vágyunk: egy stampó pálinka.
Sült malac helyett sült szalonna.
Újévi lencsefőzelék? Soha. A lencse hüvelyes. Egyébként is miféle rossz babona, hogy a kerek lencse azt képezi le, hogy felvet a pénz az új évben. Hogyan vetne fel a rahedli aprópénz? Ha gazdagságra vágyunk, ott a csíkokra vágott szalonna, ami legalább bankó alakú.
Két rúd kolbász vár arra, hogy végezzünk velük. Megkóstoljuk az este. Miért is? Hogy vélhessük: nálunk jövőre kolbászból lesz a kerítés.
Kötelezőszerűen kiteszünk az asztalra rágcsát is – apró szemű tepertőt.
Lehetne még kocsonya, aszpikba hengergetett főtt hús, de ezeket kihagyjuk. Ehetnénk pincepörköltet még (nagyon ízlik), de hát lényegét tekintve, nem arról szól az évváltás, hogy most okvetlenül meg kell hízni. Minek annyit enni? Hogy legyen mire inni?
Péld 18. f. Hogy mi közöm hozzá, álló betűvel írom a versek közé tűzdelve. Vágya után fut a különcködő, rohan minden után, ami sikert ígér. A bolond nem leli kedvét a megértésben, csak azt mutogatja, ami tetszik neki. Hogyha jön a gonosz, lenézés jön vele, aki mást kicsinyell, azzal gyalázás jár együtt. A férfiszájból olyanok a szavak, mint a mély víz, mint a bővizű patak, az élet forrása. Rossz dolog kedvezni annak, aki bűnös, akinek igaza van, azt meg elítélni. A balgáknak ajka veszekedést szít, a szája meg ütésekért kiált. A balgának a vesztére szolgál a szája, az ajka kelepce az életének. A rágalmazó szava mohón lenyelt étel, amelyik behatol a test belsejébe. Aki lomhán végzi a munkáját, a pusztulás szerzőjével van atyafiságban. Az Úr neve olyan, mint az erős torony, hozzá fut az igaz, és biztonságban van. Már mikor megírták. Ma is érvényben van, és ez végtelenül megnyugtató. Biztonságban élünk. A gazdag vagyona olyan, mint az erős város, vagy mint a magas fal – ahogy elképzeli! Nagyra van az ember elméje a csőd előtt, a dicsőséget alázat előzi meg. Aki előbb felel, semmint hogy mást meghallgat, elárulja, hogy botor és szidásra érdemes. A férfi lelke el tudja tűrni a betegséget, de a nyomott kedélyt ki tudja eltűrni? Újra előáll: a negatív gondolkozás hat a pszichénkre, és testi romláshoz vezet. Az okos ember szívét megnyeri a tudás, a bölcsnek a füle is ismeretet keres. A dolgok az agyban dőlnek el, sokszor szemben áll ösztöneinkkel az értelem döntése. Az ajándék tágasságot teremt az embernek, hozzásegíti, hogy a nagyok elé jusson. Annak adnak igazat, aki először szól, de jön ellenfele és megcáfolja. Mindennapos tapasztalat. A sorsvetés eldönti a vitás kérdéseket, és bíráskodik a hatalmasok között. Erős vár a testvér, aki segít testvérén, a barátok meg olyanok, mint a vár retesze. A száj gyümölcséből megtelik a gyomor, jóllakik azzal, ami az ajkon terem. A nyelvnek hatalmában van az élet és halál, amint használja, úgy eszi gyümölcsét. A Jakab-levélben is szó esik a nyelv hatalmáról (5,8-10) „a nyelvet senki emberfia nem képes megszelídíteni: az nyugtalan gonosz, tele van halálos méreggel. Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve. Ugyanabból a szájból áldás és átok jön.” Aki feleséget lel, boldogságot talál, részesült az Úr kegyében. Esdeklő szavakkal könyörög a szegény, ám a gazdag keményen válaszol neki. Van barát, aki pusztulásba vezet, de van olyan is, aki hűségesebb, mint a testvér.